Amikor napi szinten észleled,
nem értik, miért,
szeretnéd,
hogy nekik
is jó legyen.
Vannak akik
megsértődnek,
mások meg, ah,
birtokolva legyőzni,
nem meggyőzni
igyekeznek.
A hangzatos
mondatokkal
próbálkoznak.
Nem belülről jön,
hát nincsen benne,
a saját rezgése, nem
lesz hiteles, hinnye.
Aközben meg,
nem fejlődnek.
Védekezésül,
a hiányos tudásuk
miatt, hárítanak, hinnye.
Híres elődökre hivatkoznak,
megerősítik a hiányosságukat.
Alacsony szinten maradtak,
így, ugyanazokat a
mondatokat
ismétlik, hinnye.
Amik, már sokszor
segítették ki őket,
alacsony szinteken.
Hiszen, azt uralva,
jól otthon vannak.
Okosnak látszani
próbálkoznak.
Azt méltatlannak
tartják, ah, hogy jól
működhetnek, ah, az
intelligensek, hinnye.
Az emberiesek, akik a
szakmájukban jók, a
tisztán, tudásukkal
is boldogulók, ah.
Hiszen, ah, hogy
jönnek ahhoz,
már jó sokan,
azt is látják
amit ők
még nem, ah.
Abból indulnak
ki, hogy amit
ők nem
tudnak, az
nincs is, ah.
A tudatában
üresednek.
Megszokták,
hogy ők jobban
tudták, mint
a többiek.
Pedig
lejárt, az
a lemez is.
Nem tudnak,
naprakészek
lenni,
kevés az
már, ami
az indulásnál
még működött, ah.
Van aki úgy gondolta,
elég lesz az, ami
addig bevált,
csakhogy
a többiek,
már nála
többet
tudnak.
Használja,
a tudásukat,
nem tanulta.
Valamit, ami
éppen aktuális
abból kiragad.
Kényelmesen
kiüresedik hát,
nem fejlődik,
lemarad.
Sokféle
tehetséget
hoztunk,
generációsan
is van dolgunk.
Kettő a lábunk,
kicsi vagy nagy
a talpunk.
Van
aki
megáll
rajta, más
meg az
előrelépéshez
a többiek vállát
használja, hinnye.
Azt hiszi, hogy
még elég az ő
tudása, ah.
Nem biztos,
hogy rossz a
szándéka,
csak, más
megoldást
nem lát, a
haladásra.
Nem tudja,
nem hozta,
tanulni meg,
nem akarna.
Úgy érzi,
elég lesz, ah,
ha, nagyobb
az akarata,
a többiekénél, ah.
A könnyűt választja.
azt gondolja, elég volt az
látszatosnak, jól elfedte.
A többiek látják mindezt.
Ah, ha addig jól bevált, hát,
ugyan, miért tanulna, ah.
Megcsinálja azt, amit
a legjobbnak tart.
Saját magából
kiindulva,
felsorolja,
amit tud,
vagy lát.
Nincsen
kialakulva,
a belső látása,
ezt ő nem tudja, ah.
Azt sem, hogy a tudás
hiánya mögött, már
meg nem bújhat.
Azzal születtünk
mindannyian, van
aki megmaradt,
emberiesnek.
Mások meg,
tanulás helyett,
megpróbálják
megtartani, a
régen még,
jól bevált,
látszatosokat,
akaratossággal.
Nem veszik észre,
közben felfejlődött
a Világ, másképp is
látják és igen sokan.
Már valóban, kevesebben
vannak, akik, nem szándékoznak,
haladni, ah, a felgyorsult Világgal.
Nézzél belül szét, látod milyen
szép, a lelkednek tiszta tükre,
mind így születtünk meg.
Ki, miben, fejlődött
tovább, ki meg,
megtanulta,
azt, amit ő
nem hozott, hinnye.
A Világ nem áll meg,
hogy megvárja azokat,
akik, nem fejlődtek fel, a
kifinomult emberiesekhez.
Körbejár, nem visszafelé, ah.
Ha nem tanulja, lemarad, hát,
a többiek mellette elhaladnak.
A múlt, elmúlt, fontos a „most”.
Megélni, amit nekünk szánt az
Isten, nem ártva, haladni előre.
Hiszen, a többiek sem, születtek
fölöslegesre. A küszöbön a holnap,
úgyis megvár, nem szaladhat el, ah.
A lehetőségünk sokaságát kínálja,
amikor, halad, minden, jó irányba.
Legyen szép, ez a nap, tisztelettel
élni jó, szeretettel élni szép, a lelked ép,
hisz hallod még, a lelkedben a csendzenéd.
Alázat ám, az is, amikor tudjuk, ah, apró fontos
porszemek vagyunk, nem különb senki a másiknál.
Viszont, vannak már, akik összefüggésében is látják.
Sokféleség, a szíves, lelkes, gondolkodó Világ, hinnye.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Julamami