Az álságos, már 5. éve válságos, láthatóvá vált, a valóságos.

Íme, a jó öreg, mellém szegődött, sajátommá lett alázatom.

Ötödik éve, már, a felszínen van minden, ah, csak mondom.

Ne tegyél rosszat másoknak, mert bevonzod magadnak,

a saját szintednek megfelelő, megoldással, ugyanazt.

Mindannyian látjuk, ha belenézünk a tenyerünkbe,

kinek kevesebb, másoknak meg, több

jel van benne.

Összefügg,

minden

mindennel

és ha a nagykört

nézed, mindenkivel.

Legalább nem ártani,

fontos lenne, hiszen,

magadnak is ártasz.

Ha tudva tudod,

mi lenne, a

dolgod.

Megtettem,

amit csak tudtam,

adott volt a kétféle

lehetőség.

A könnyűről,

látszott, mellé

viszi, azokat,

akik arra

hajlamosak.

Úgy szokták

fogalmazni, olyan,

mint, az a rokona, aki

nem lépett bele, a jóba.

Mivel, a könnyűnek látszót

választotta, jó nagy csapda

lett az számára, nem a sorsa.

Se nem, a generációs feladata,

mert azt szívesen, gondolkodóként,

lelkesíthette volna, a számára jóban.

A csapda, az lett számára, hogy csak a,

pénzbeni gyarapodást választotta. Pedig, a

 lelkes, szíves, gondolkodó énjét, fontosabb volna.

Azután rájött, abban a helyzetben vannak sokan, nem

mutathatta meg, a világnak, sem a világának, megcsinálta.

Csupán, az addigiakat és az irigyeinek számát, sokszorozta.

El is felejtette már, amikor elétárta, a generációs feladata, azt,

amivel neki, ha a tényleges feladatát végzi, dolga nem lett volna.

Rávetítette hát a saját sarjaira, belekerült az egészséges helyett, az

anyagi síkon elégedetteknek, az adni nem tudásnak, a lehúzó sorába.

Bocsánat, a 25. éves, gyakorlati tapasztalatomról írom, azt a, hinnye.

Sokan, kiemelkedők lettek volna, a könnyűt látva, mellette haladva.

Ismételnek, bosszankodva, nem tudnak róla, másik oldaluk is lenne.

Pakolja a sorsuk a jeleket, hasra is esnek benne, nem értik a miértet.

Pedig értük, nem csinálhatja senki, helyettük, mert nekik fontos az,

ne, csak, egy, ügyben, jártasak legyenek, jó minták is lehetnének.

A középszerűség helyett, kiteljesedhetnének az egyéniségek.