Összefüggésében látni, teljes életet jelent.

Ahhoz megélünk sok nehezet, nem lesz ám,

könnyített az élet, jönnek a nagy terhelések is.

Amit, nem hoztunk tudásként, megtanulhatjuk,

a tudásunkat is átadhatjuk, ez itt a Hazánk ám, azt a.

Mindenki, hozott olyat, amiből tanulni lehetne, hinnye.

Az összetett energia, jóban, szépben, sok érdeklődőt

kiteljesíthetnének, egymást segítve élhetnének.

Maga köré lát csak, nem változik változtat.

Minek fejlődne, ha hozzá igazodnak.

Önmagukból kifordulva,

nem találják

magukat.

Keresik a

 megoldásokat,

fejlődnek rendesen.

Átlátják, kihallják, megérzik,

gondolkodva élnek, remélnek.

Nem értük szól az sem és a másik se.

Nem értik, hogy lehet, hiszen ide születtek.

Fontos lenne, hogy róluk szóljon, ébredéstől,

napnyugtáig, feltöltve az elégedettség érzésével.

A Hazaértem, telített energiája, akkor adatik meg.

Ha önmagunkért és azokért, akiknek a sorsukat érintő

feladatunk van, megtesszük a legjobb tudásunk szerint.

Mindazt, ami a feladatunk, a jó életminőségükért, hinnye.

Mindenki hozott tehetséget, fontos feladatot a születésével.

Azokat teljesíti, amikor, a sorsát ismerve, a generációsat végzi.

Nézz szét, látod mily szép, a lelkednek tiszta tükre, mindannyian

adni érkeztünk.  Adok – kapok, jó minőségben teljesíthetnénk, ah.

Ha valamit jól tudsz, kevés lesz ám, ha rálátsz, a többiek tudására.

Szeretnél kiteljesedni, a saját, tehetséged szerinti, tudásod által is.

Megtaláltam, a belső tartásunkat, méltóságunkat kontrolláló jelet.

Ha tudnának róla, az emberségesek, talán a sorsukhoz képest, túl

korán, nem mennének el, a feladatukat félbehagyva, azt a, hinnye.

Meggyőzni a tapasztaltjaimról, senkit se szeretnék, tanulják meg.

Győződjenek meg, a sorsukról, a saját, életminőségükben élve.

Amire,  nem te születtél, amit, nem te teremtettél, nem a tied, nem

fejlődhet tőle, a lelkes, szíves, gondolkodó éned. Kontrollálni tudni,

tisztelettel, szeretetben élni, könnyebb, s úgy, nem ártunk senkinek.

Óvatosan mondom, a tapasztalatom szerint,

az életszerű, a sorsszerű, a valóságos az,

hogy mindenkinek van, saját életritmusa.

Ami a biztonságos levegővételét is adja.

Nem mindegy, megéli-e azt, ami,

a saját sorsa, vagy belekerül,

a számára loholásba.

A belső kontroll

igazolja, hinnye.

Érted jelez, ha

nem érzed,

jól magad,

a bőrödben.

Nem ártva, se

nem bántva,

magadra is

vigyázva éljél.

Másoktól,

nem

várhatod,

a jó

minőségű,

sorsod, hinnye.

Mindannyian,

más és más

feladatot,

látásmódot,

sorsot hoztunk.

Egy családon

belül is ott van,

a szintkülönbség.

Vannak, akik azt

gondolják, a saját

kényelmük szerint,

kell működnie mindennek.

Aztán beülnek a székükbe és

elmondják, mi a jó, a többieknek.

Emberismeret, mindannyian másban

vagyunk és másképp tehetségesek. Ah, csak a

jóról és szépről, az egészségesen működőképesről

írok. Magam tapasztaltam, az élet naponta igazol, ne

várja, senki sem, hogy a másik, oldalt is ismerjem, ah.

Immáron, túl sok éve, igyekszem, azon vagyok, hogy

megismerjem. Mit tartogathat, a pénzbeni jólétben,

„botcsinálta üzletasszonyként”, a sorsom majd nekem.

Amit tapasztaltan tudok, nem szolgaként,

a szolgáltatásommal nyújthatom. Amikor

megtisztelnek és jönnek, az oktatáson mondom.

Jó mintát mutatva, azon vagyok,  én alkalmazkodom.

A sok éves, mindennapi tevékenységemmel adni, ezt tudom.

A saját életritmusomban élek, a hivatásomat is abban gyakorlom,

hiszen, nagyon fontos, a pontosság, az engemet megtisztelők, sorsa.

Jelzi számára a belső kontrollja a valóságot, érte szól az élete a sorsa.

Legyen minden emberséges embernek, szerencsés, a napja, hinnye.

A hamis szót, hagyd magadban, nem jó, az éretlent

se, kontrollálatlanul bevinni a köztudatba.

Te csak játsz, önfeledten játsszál,

majd mi sanyargunk tovább.

Egy idő után, meg lehet

szokni, a szint alattit,

túlélni, kihívás az is.

Ah, amikor már minden

elrontott, elárasztana, ah.

Elgondolkodsz, mennyire

fontos, a hivatásod, ah.

Mondjad, miért nem

vállaltad fel magad,

a saját sorsodat.

Mondtad volna el,

olyan vagy, amilyen.

Bizony, akkor is

 lettek volna,

akik megérzik, a

 számukra kiváltságot.

A könnyített lett, adott volt,

nem adott, csak kapni akart.

Lám, megsokszorosodott,

fejlődni nem,

kapni szeret,

arat, nem vet.

Látod-e a saját

tükrödben magad,

felvállalhatod-e ah,

időben, a hibáidat.

A lelkes, szíves,

gondolkodó

éneddel segíthet, a

 belső kontrollod.

A nehezekben,

fejlődsz ám,

rendesen.

Amikor

benne

vagy

a

sikerben, ah.

Veled örülnek,

azok, akiknek,

jól jön ám, ha az

ismertségedben

ismerősök lehetnek.

Jó tanácsokkal is

 ellátnak, a sablonos, az

összeválogatott jó arra.

Jól hangzik, rákapnak,

mondogatva, abból

az üresből, majd,

nagy divatot

csinálnak.

Elsiklanak

azok felett,

akik, abban

tehetségesek.

Nevesítettet,

csináltatnak

magukból.

Mondvacsinált,

nem lehet megúszni,

ah, ahhoz kell majd,

igazodva élniük.

Kiragadva egy

nekik tetszőt,

híressé teszik, azt.

A valóban segítőket,

alaposan lefedik,

láthatatlanná

teszik.

Elkoptatják,

amíg őket,

a jóba

rakják.

Az

emberek

nem gügyék.

Az intelligensek

nem ártanak, sem

nem bántanak.

Nem kevernek

össze mindent.

Vannak, akik

megtanulják

a többiek

kúltúráját.

Alkalmazkodni

képessé válnak.

Magukra, jól

vigyázni,

megtanulnak.

Boldogulni tanulj,

a mostban, ne álmodban, ah.

Hatalmaskodhatsz, ha rákaptál,

nem tudsz majd, lemondani róla.

Hát elmégy addig, amíg láthatóvá

válik, minden, ami jól kitalált, hamiskodó.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

kölcsönös tiszteletre, nevelés segítése, neked.

Aki már tudja, látja, jó úton halad, ha egyenesen, a

céljához vezető járhatón, tapasztalva halad, hinnye.

Az elméleti mellett, a gyakorlati tapasztalás fontos,

megtanulva közben, az életszerűben, a nehezeket.

A saját szinteden bevonzod a jót és a helytelent,

kiválasztani viszont, neked lenne szükséges azt.

Fejlődhetnél, abban, amiben vagy, rendesen.

Hiszen, egy idő után, már csak teljesítesz,

azok szerint, akik a tehetségedtől eltérve,

jól megcsináltak, a kitalált szerepedre.

Vezetni születnek az emberek, azzá

teszik őket az igényesek, hiszen,

tudják, a Haza csak egy.

Nem mindegy senkinek,

akik ide születtek, hinnye.

Itt lenne fontos megélniük,

a szépet és a jókat, ah, amiket ide

bele, teremtettek, az jó minőség lett.

A múlt elmúlt, a most, fontos,

a holnapod, a küszöbödön,

úgyis megvár, s jövőt ad már.

Abból merít majd, amit oda

teremtettél, beleadtál, hinnye.

Ismerd meg, a saját sorsodat, a

 generációs feladatod, ki ne hagyd.

Jó szerencsét, minden jóravaló,

azt is gyakorló, emberségesnek.

Tisztelettel legyél, szeretetet el ne hagyd.

 

Bocsánat, ha nem, a könnyűt írom, inkább, a valóságost élem.

Reményt ad nekem, van az Isten, amikor szükséges megsegít.

Kérlek, hát, ne vedd magadénak a feltaláltamat, se azokat, a

mondataimat, amiket úgy értelmezel, ahogy akarsz, hinnye.

Hiszen, pályázhatsz, minden hozzáértő helyett, megteszed.

Nézek ki a fejemből, a saját Hazámban, nincs lehetőségem.

Nem érdeke senkinek aki learat, pedig nem is vetett, azt a.

Bocsánatot kérek, bár, jó lenne tudni, miért, mennyit kell.

Szégyenlem magam azok helyett, akik már nem képesek.

Amikor rájöttem, hogy mennyi mindent, nem tudtam.

A lehetetlenségben, a saját sorsomra rátaláltam.

Nem volt véletlen, hogy

arra a helyre

érkeztem.

Szólni

még

nem

mertem,

hogy átlátom.

Merítenek abból,

amit megteremtettünk.

Nem tetszett, de tenni, semmit

sem tudtam, tudomásul vettem.

A megcsináltam állapotban éltem,

magamhoz képest reméltem, nem

ártanak legalább, nem úgy lett.

Nyugodtan élik tovább, az

életüket, még elnézést,

se kértek, megszokták.

Dönthetnek, mások

felett, megszokták.

A tenyerekben

mindenkinek,

ott a sorsa.

Sokan,

nem is

tudnak

róla.

Pont

az

nem

helyes,

amit

csinálnak.

Ők valószínűleg,

nem látnak át semmit.

Összefüggésében látni, azt

meg, nem is gondolják,

hogy úgy is lehet.

Megtanulni boldogulni,

most. Az nem az életkornak a

függvénye, ha nem tervezhetsz, ah.

Ugyan, hogyan élhetnéd, a sorsod meg.

Mindennek megvan, a maga ideje, helye, s

valóban úgy is van, ott a „Tenyértérkép” látható.

Ismerem, mint a tenyeremet, én már 25 éve, azon

vagyok, hogy megismerjem, naponta fedezem fel.

Az addig, számomra érthetetlen, jelek jelentését.

S a különböző szinteken élő, embereknek oktatom.

Pont azokat, amire igénye van, az igényes életükhöz.

Nem számít és nem gátol bennünket, a különbség.

Adok – kapokban, maradunk a körforgásunkban.

Kinek éppen mi a fontos, a sorsa szerint, most.

A motivációnk más és más, mégis segítjük,

azzal, ahogy, átmegy a tudás, egymást.

Látom azt is, amikor csak beleélnek,

nem a sorsukat élik meg, a jólétet.

Megmaradnak, a megélések

későbbre, átmegy keservesbe.

Amikor már átlátva, megérezve,

nem mehetnek el mellette, hinnye.

Odateszi, a sorsuk, az akadályokat, ah.

Értük volt az addig is, ha a könnyebbet élték,

bizony teljesítetlen, megmaradt feladatnak az.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés,

az általam, meg és feltalált, „emberies jelnyelven”.

Előbb – utóbb, megtalálnak már, az emberségesek.

Hiszen keresik a magyarázatokat, az akadályaikra.

Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ami által végig lehet venni, ki mit csinált meg.

Ki meg rakta rá a következő generációkra,

az el nem végzett feladatokat, hinnye.

Nézz a lelkes, szíves, gondolkodó

énedben szét. Látod, milyen

szép, a lelkednek, tiszta

tükre. Ah, mind így

születtünk meg,

emberségesnek.

 

 

 

Mindent, a maga idejében, át is élheted.

Amikor felismered, milyen jóban,

szépben vagy, tehetséges,

hirtelen,

nagy

lesz

a

lelkesedés

benned.

Na meg, az

ismertséged.

A felelőssége a tied,

annak is, ami kipördíthet,

ha elhiszed, amit

sugallnak, a

hirtelen jöttek.

Akik, látszatra,

a barátaidnak

bizonyulnak.

Magasabb szintet

mutatva, az időt

múlatva élnek.

Tartsad magad, a

 belső kontrollodnak,

megfelelően, azután

jön a hitelesség próba, ah.

Nem adják ingyen, azt se,

megpróbál az élet,

van-e hozzá,

megfelelő

alázat

benned.

Oda neked,

az egész Világot,

azt érzed, hinnye.

Nyitott leszel,

minden újra,

erős

hatásúra.

S nem figyelsz

eléggé, a belső

kontrollodra.

Pedig jelez,

gyakran

ejtet,

hasra, azt a.

Vigyázva rád,

ne siessél, hirtelen,

ne akarjál, mindent.

Ha megvan mindened,

a motiváció elveszhet.

A fokozatosság a lényeg.

Önismereti oktatás, nevelés,

kölcsönös tiszteletben segítség.

Ah, a jó öreg alázatot, ismerjed meg,

még időben, a talajt a talpaddal érintsed.

Ne győzni akarj, mindenáron, hét határon,

tanulj, fejlődj, lásd összefüggésében a Világot.

Meglesz mindened, idejében, amit, neked szánt,

az Isten, a lényege, hogy átélve, ki is teljesedhetsz.

Ne kapkodj, se ne loholj, úgy, megértheted a szépet,

átélheted a jót, az élet odateszi, íme, a saját sorsod.

Kontrolláld magadat, emlékezz az igaz valódra.

A gondolkodó agynak, a jó siker, az tápláléka.

Ah, hozzáértés nélkül, hóha, van-e nálad,

az aktuálishoz jóérzés, naponta, talonba.

Emberismeret nélkül, csak úgy, belvágva,

sérül-e valaki, azt, ki tudja, hinnye.

Mindenben, vannak „legek”,

a tudásuk, teszi őket.

Alázatban élnek,

felismerik azt,

amit, hiába,

a tülekedés,

mások még nem.

Tapasztalat nélkül,

úgy tudja,

neki

nincs

más

dolga,

csak azt,

aki elvárja,

kiszolgálja.

Ki mit bír el,

kinél, hol a

belső

kontrollja,

egészséges

határa.

Azt valaki

tudja, vagy,

legyen az is,

mindenkinek

a sorsa helyett, a

 saját, sárdobálója.

Felelősségtudat,

hallottál-e róla.

Amire nincsen

ráírva, hogy nem

szabad, azt a belső

kontrollod tudja.

Figyelj kicsit befele,

hogy a belső határod

jelzését, időben felismerjed.

Kint és bent, lent, na meg fent.

Egészséges mozgástér, a hasonló

energiaszintű emberek, értik azt.

Nem térnek, nagyban el tőle,

tudják, megsérülhetnének.

Ők maguk fejlődnek

fel, ahhoz, hogy

értően, megértőek

legyenek a többiekkel.

Ha nem gépiesednének,

jó minták is lehetnének, ah,

amikor önmagukért tesznek.

Nem kötelező felismerni,

ha, nem várnak el tőle olyat.

Sorsa, generációs feladata,

van-e, reméli, hátha azt is,

megussza, elodázhatja, ah.

Nem is gondolja, hogy azt,

örekorában is, megkapja.

Amit idejében teljesíthetett

volna, teherként nyomja, ah.

A kötelezőt teljesíti, észre sem

veszi, mennyien lennénk, annak az

egy döntésének, kiszolgáltatva, hinnye.

Neked mennyit ér az ember, a magad szerinti,

határaidat felismered-e. Vagy, a régen jól bevált,

sablonok, szerint teszed, hisz elvárás a jóra, nincsen.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettünk, ah, sok szépet

és jót. Hiába minden, ha nem, a jól működőket kérdezik,

a mondvacsináltakkal is beérik, betanultan kibeszélnek.

Azután kontrollálhatatlan naggyá lesznek, megtehetik,

életszerűvé teszik. Úgy tudják megjár, a mindenből

az is, amiről, mások nem is tudnak, hogy létezik.

Ah, csak játsz és játszad át az életedet, maradunk a

megszokottban, a magunknál alacsonyabb szinteken.

Szenvedünk, sanyargunk, ha nincsen, siker táplálékunk.

Megtanulják a látszatost, elhiszik, azt is, ami nincs is.

Nem kommunikálnak, csak kibeszélnek azokról, ami,

az elvárásosoknak fontos, nem fejlődnek, üresednek.

Szerencsére, van az Isten, segíts magadon és megsegít.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó”, védjegyes,

vízjeles is, a feltaláltam, ha igényeset szeretnél, hinnye.

Nem adom fel, hisz az aprópénzes nyugdíjam, nem tart el.

Akkor add át, minden tudásodat, ha elhagyod, a hivatásodat.

Különböző, szinteken, azoknak megfelelően, oktassál, neveljél.

Hiszen, a versenyszellemben nevelkedett, le akar győzni majd,

nem volt előtte, belső tartásosan minta, meggyőzni nem akar.

Ah, bocsánatot kérek, sokszorozva, jó lenne, ha tudhatnám,

miért, mennyi bocsánatot, szükséges, kérnem, ah, hinnye.

Ismerem már, a hosszútűrésnek, a tartást adó energiáját.

Magamért teszem, hogy generációsan és másokért tegyem.

Nem tucatban születtünk meg, egyenként szültek, az anyák.

Vajon, tudja-e, mindenki, hogy akkor, éppen sorsot csinál, ah.

A legcsodálatosabb pillanatban, ki van jelen, hozzáértően, ah.

Nem mindegy, érti-e, a magzat és az anya, belső összhangját.

Vagy már ott megtörténik, a gyakorlatiasan, teljesítve van.

Mindannyian, átlátva, kihallva, megérezve születtünk.

Ha hagyjuk, hogy megkopjon, a legértékesebb, a

 mindent, meghatározó, énünk, kontrollja, ah.

Még ha szinte minden azt sugallja, jó az úgy,

ahogy, másoknak is jó. Nem jelez ott már,

az erős őszinte, igaz való. Tanuljad meg,

azt, amit, nem hoztál tudásként, hinnye.

Fejleszd a rálátásodat, kihallásodat, a

gondolkodó éned, majd, abban is, boldogulni

képes lesz, persze, ha fontos, az igaz, a valós.

Sugallja sok minden, ami a sablonosból üresbe megy,

hogy nem szükséges, gondolkodnunk. Majd helyettünk,

 kitalálják, tálalják, hogy nagy legyen, a kényelmünk. Azáltal,

elég, csak beleélnünk abba, hinnye. Amit éppen tálalnak,

csak úgy, darabra, nem rólunk szól, az sem, azt a.

Teljesíti, azt amit felvállalt,

a fizetségét, azért kapja.

Nem várnak el mást tőle,

nincsen, átélésekre szüksége.

Emberség, tisztesség, becsület,

nem kophat ki. Mert nem maradna,

más, csak a, motiválatlanok teljesítésbe

szorult, tartás nélkülieknek, üressége, hinnye.

Figyelj, ha a lelkes, szíves, gondolkodó éned jelez, ah, hát,

tegyél magadért, a tartásos, méltóságos emberiesekért is teszed.

Ha elkövetted, a hibáidat, olyan, mintha a sajátjaiddal követnéd el.

Ne várjad el, azt másoktól, amihez te magad, jó minta, nem leszel.

Senki sem tökéletes, csak a hatalmas Isten, ne várjad meg, hogy

rádmorduljon, a lelkes, szíves, gondolkodó éned, kontrollja, ah.

A jól bevált, a jóságodat jelző öreg, a saját lelkiismereted.

Előzd meg, kommunikálj még időben, más is emberies.

El ne csábítson, a túlzók, határozottnak tűnő élete.

Működik a belső kontrollod, időben vedd észre.

Szerencsés napot, minden emberségesnek.

 

 

Bocsánat, nincs másom, csak a valóságos.

Neked mit mond, a generációs jeled,

mit hoztál generációs feladatnak.

Hol tartasz most, a

sorsodat

tekintve.

Kitől

mit,

kaptál,

hoztál,

tudod-e.

A tartásodat,

miből raktad össze.

Van-e még tartalékod,

ahhoz, hogy a hivatásodban,

a jót és a szépet közvetítsed.

Felismered-e, a kölcsönös tiszteletnek,

a nevelve, boldogulni tanító erejét, hinnye.

Akik a szintjük alá szorulva vegetálnak most,

csak remélni lehet, hogy nem sérülnek közben.

Ugyan, megkérdezi-e valaki tőlük, hogy bírod,

mi ad tartást, méltóságot, miből merítesz. Vagy

csak visznek belőled, s abban erősödnek tőle,

ami által, feltaláltál valamit, a pálma alatt.

Ha nem engednek be, mert kényelmes

volt az valakinek, hogy kívűl maradj.

Hiszen minek a kölcsönös tisztelet.

Ha azok, akiknek szükségük lenne,

a tudásodra, nem tudják, hogy mit

találtál meg és fel. A generációs

jeleket felfedezve, felismerted.

Kinek mikor lenne fontos váltani,

a jelenlegi szintje fölé kerülni, ah.

Hiszen nem szenvedni születtünk,

a boldogulásunkért tenni vágyunk.

Emberségesnek születtünk, mind,

abban fejlődnénk, ahhoz tanulnánk.

A saját lelkiismeretünket megnyugtatva,

nem ártva, meg sem bántva, magunkra is jól

vigyáznánk. Nem védekezni születtünk, a belső

kontrollunk magunkhoz képest, segít bennünket.

Megtanultam, amit a sok év alatt tanulni tudtam, adott

volt, számomra a fejlődés lehetősége, miért vegetálnék.

Hiszen sokféle ember

tisztelt meg, tapasztaltam,

alázattal voltam, egyre jobban.

Éreztem, kegyeltje lehettem a tudást megtapasztalva, átlátva,

kihallva, megérezve, átgondoltan dönteni tanultam, aközben.

Sokszor gondoltam, halkan kimondtam, néha, ha nem bírtam

volna el, a keletkezett energiát,

hangosan is kimondtam, köszönöm.

Egyre inkább bebizonyosodott, tudtam,

senki sem szenvedni született, hinnye.

Amikor éreztem, telitődött bennem,

ah, a tapasztalásnak a tengere.

Átadni, továbbadni, igyekszem,

a hétköznapokban, a gyakorlatban, jól,

 működő, életszerűt. Használni tudnák mások is,

ne szenvedjenek, boldogulni tanuljanak, a „most”, fontos.

Az irígységnek, a legapróbb, olcsó energiája, se volt meg bennem.

Tudtam s most is tudok, örülni a mások örömének, a hivatásom adja.

A segítő hivatás, nem lehet üzlet, akik már elég érettek arra, tegyék.

Ugye nem arra gondolnak, hogy van egy pályázat és hurrá, ereszd

el a hajamat, nekiveselkednek és egymást, legyőzni igyekeznek.

Nem pályázhatok, nincs kitől kérdezzek, ha nem tetszik egy

szó, hát minden indok nélkül, védjeggyel együtt kitörölnek.

Elbírtokolni, kihasználni, levinni a szintje alá vele, elvenni,

ami tetszik belőle, használni a szavakat, kiforgatással.

Belekeverni abba, amivel nem egy szinten van az,

1999. -ben kitűnő, megajánlott diplomát kaptam.

Elfogadtam, mert tudtam, hozzáértőktől kaptam.

2019. van, nem tudtam bejutni oda, ahol látni is

tudnának, azok, akiknek már sokat segíthetett

volna. A naprakész, gyakorlatban működő,

tudásom, csak az enyém marad, ha nincs,

aki kitalálja, felelősen, nem merítve belőle.

A valóságban, szabadon maradva, hogyan

tudom átadni a tudásomat, olyanoknak,

akik igényesen, már érzik a hiányát, ah.

Annak, amivel várakozom, bejuthassak,

ne mások használják a védjegyemet, ah.

Nehéz átmennem, a másik oldalra úgy,

hogy a tudásomat ne nyesegessék meg.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, a

módja annak, amivel, evickélek tíz éve.

Ne essen tévedés, már voltam nagyon

sikeres. Többféleképpen átnevezetten,

nagyon neves, az elopott igazolványaim

miatt, védjegyes. A Hazánkban is megvolt,

az már, az első hét, gyakorlati éveimben.

Persze, hogy megéltem a sikereimnek az

átható energiáit, erősebb lett, a lelkem.

Egyedül vittem végig, a sok évet, hiszen,

ezt nem lehet másképp, mint megélve.

Eljutottam ide, már húsz év ahhoz,

hogy elismerték az akkori tudásom.

Azóta magam veregetem meg a

vállamat, minden gyakorló

napomon, titoktartás van.

Írok, készítem össze a

könyvemet, föstök,

ha már telítődött

bennem.

Megszáradt a fa,

keresem az eszközöket,

amik segítenek. Mert már

nem tenném ki a vállaimat,

a belűlről jövő energiáknak.

Nekem megvan mindenem,

amit az Isten adott, ahhoz,

hogy adni tudjak, hinnye.

Csupán, a nyugdíjam

aprócska, megélni,

nem lehetne belőle.

Vajon mennyi időt

szükséges még

várnom.

Ahhoz,

hogy

átadhassam,

a tudásomat oda.

Ahol a hiányát élik éppen.

Van-e valaki hozzáértő, aki

tudja, vagyok, a Hazám ez itt.

Várok, mert nincs segítségem.

Valóban nincs szükség a tudásomra,

vagy méltatlan lenne, beismerni, tudok.

Ha valaki, számomra hitelesen, elmondja

nekem, meddig szükséges még várnom,

hogy megvegye a Hazánk, tőlem a tudást.

Ne kínlódjon, ne szenvedjen senki sem,

hiszen itt, várom, a lehetőségemet.

Az óriási szintkülönbségek közötti,

fordítókat oktatnék, ha engednék.

Hamarosan, a 69. évembe lépnék.

Tíz éve kint vagyok, az online világában,

nem tudom eladni a tudásomat. Nincs bennem, olyan,

 érzék, így élek a tehetségemből, botcsinálta üzletasszonyként.

Ha van, aki éppen rám lát, s megérinti, adjon tanácsot nekem kérem.

Ebben az én kiteljesedett helyzetemben, merre van az előre, nincsen

megfelelő üzleti érzékem hozzá. Eladnék, mindent, amit feltaláltam.

Ez tűnik, a megfelelő megoldásnak, élnék már én is, megérdemelten.

Összefüggésében látva, nyilván látom, hol lenne éppen szükségük a,

meg, s feltaláltamra, tán, megfelelő pénz is, van már, a megoldásra.

Egy Haza ez csak egy, ha ide teremtettem, innen várom ugyanazt.

Jó nagy bocsánatot is kérek és rögvest, ismerem már a határaimat.

Legyen minden emberségesnek, bármilyen szintűnek, szép napja.

 

 

 

 

Neked mit jelent a saját sorsod, mond-e valamit,

a generációs jeled és feladatod.

Nekem a

megcsináltam

állapotot jelenti.

Az egyszerű sikert.

Belső kontrollja

van mindenkinek.

Jelzi, meddig

mehet, miben,

hol van, a szép, a jó.

A lélekben a motiváció.

Egyfajta, kedvesen,

frissítő, átható energia.

Mindenhez van jó érzés,

amikor kavarog benned,

nem tisztult le, hinnye.

Ahhoz is, amit akkor,

szeretnél, használjad,

a józan eszedet.

Ne menj túl azon,

ami benne van, a

generációs paklidban.

Ha a családban valaki,

elérte a „leget”, ne

várjad, hogy az,

neked is meglesz.

Amikor rájöttem

mindezekre, már

tadatosan éltem meg.

Nem ártva, se bántva,

magamra is vigyázva.

Nemcsak magam

köré néztem.

Magamat

sokféle

módon

meggyőztem.

Azért tette oda,

akkor a teremtő,

tapasztaljam meg.

A tisztelet az jó,

a szeretet szép,

vigyázzunk rá,

ki ne üresedjék.

Mindannyiszor

éreztem a jót,

megmaradt az.

A következő

rálátásom,

már abból

merítve,

onnan

volt.

Várom a lehetőségemet,

a nem aprópénzes nyugdíjamhoz.

na meg, a feltaláltam oktatásához.

Ide teremtettem, a szépet és jót,

nem csodálkozom, ha nem értik.

Azok, akik azt sem tudják, miről

írok, miért lennének kíváncsiak.

Ha mindenből és bőségesen,

kiszolgálhatják most, magukat.

Beszél valamiről, azt sem tudja,

miről beszél, túlságosan jól

kitalált, a külseje, hinnye.

Nem kellett vetnie, learatja,

azt is, amiért mások dolgoztak.

Látszik az, egy ügyben, minden.

Eladom, az oktatási védjegyemet.

Hátha másnak van lehetősége, ezt,

bevinni, az emberiesek döntése elé.

Ah, ha kopna, a tartás, a méltóság,

helyreigazító a hatása, hinnye.

Kétféleképpen tudom adni,

a megszokott módon és

vízjelesen van lehetőségem.

Ez mindenem, amit tapasztalva,

feltaláltam, megrajzoltam, valós.

Te aki átlátja, kihallja, megérzed,

tedd divatossá, mert megéri.

Emberségesen, tisztelettel,

szeretetben élni, hinnye.

 

Ki mit hozott, ki mit kapott, ki a másét tolja,

ki még nem is tudja, van-e neki is, saját sorsa.

Ugyan, honnan tudná, hogy az alapja

lenne, annak, amit

teljesítenie

szükséges

volna,

azt a.

Mire

alapozza,

ha váratlan

dolgok, történnek vele.

Mit csinál, ha nincs felkészülve

a gyors változásokra, mi szerint,

kinek hiszi el, mit lenne fontos tennie.

Fel tud-e készülni, a következőkre, ha

nem tudja, mit nem csinált meg az elődje.

Belefuthat, a nagy kapkodásban, a révbe

érés, helyett, a kontrollálatlan látszatosba.

Nem észlelve, átadja a következő generáció

azon szülöttjének, aki nem érett az átlátására.

Ah, mi adja a tartást, a méltósága megmaradhat-e,

ha csak, nézeget ki, az üresből, felkészületlenül érte.

Kinek lenne hát a dolga, elmondani, felkészíteni azokat,

akik még, a múltban rekedten, várakoznak, valamire, ah.

A ritmust, felvenni, tudja-e, ahhoz, hogy mindenki, mást

hozott életfeladatának, egymáshoz alkalmazkodni kellene.

Megvan-e minden családban, akitől kérdezhetnek a zsengék,

milyen minta van ott, tudja-e mihez, kihez képest, mit hozott.

Generációs feladatát ismeri-e, tartásos ember, hogy lesz belőle.

Ami látszik, az kevés ahhoz, hogy el lehessen dönteni, emberileg

mennyit bír, a tudása elbírja-e, a jó mintához szükséges felelősséget.

Vannak, akik nagyembernek születtek, érezhető, megvan bennük,

minden tudás, kifinomult rálátás, kihallás, átérzően, gondolkodás.

A hangszín a fontos, nem a hangerő az, ami átmegy, az zavaró lehet.

Tanulj, fejlődj, legyen meg, amit nem hoztál, teljesítsed magad felé.

Amit igényként közvetít a lelkes, szíves, gondolkodó éned  neked.

A szintjükön lévő, fordítókat oktatnék, az ordítás, az bántó rezgés.

Két oldalunk van, emberségesnek születtünk mindannyian, ha az

egyik, feladatunkat teljesítettük, telített érzés van, bennünk.

Nem tévesztendő össze, a „megcsináltam” energiájával,

mint jó érzéssel, a „hazaértem”, végeredményével.

Legyen szép ez a nap, tiszteletel legyél hát,

hogy azt, az értőktől, meg is kapjad.

Úgy látod, nem mondhatod, inkább egyedül

kigondolod, hogyan tovább, hinnye.

Teljesítesz magad

szerint, pedig,

számára

lenne

fontosabb,

megtanulni,

elfogadni, ah.

Adok – kapok,

körforgásban

maradok, hinnye.

Minden nap érint,

mindannyiunkat

most, sokféle hatás.

Vannak akik fel sem

fogják, ha mellémennek,

a szintjükről lecsúszhatnak.

Ah, ha mindent beleadtak, annak

megfelelően, szükséges, kapjanak.

A felsztisztult, az összevisszával nem

keveredhet, nem engedi azt, az Isten.

Többlet – hiány, mindent idejében,

szükséges, átgondoltan,

átcsoportosítani.

Egész életünkben,

tanulva és

tapasztalva is,

fejlődni, tudni.

Vannak akik,

nem tudnak,

elengedőek

lenni, hinnye.

Ugyanúgy,

bánnának,

a segítőkkel is.

Fordítókra lenne

szükség, most.

Fontos

lenne, hogy

értsék. Ha úgy

tűnik, hogy lehet,

attól még, nem

szabad, hinnye.

Ah, mint, velük

tették, már,

közömbösen, a

 motiválatlanok,

azt megelőzően.

Ismétlésekbe

keverednek,

szintjük alá

kerülhetnek, ah.

A tudás hatalom,

akkor, ha sokan,

nem átanak általa.

Hatalmas, csak

maga a teremtő.

Ha beszélgetnétek,

rájönnétek, mennyire mást,

gondol a másik, az ugyanannak tűnőről.

Kérdezz és várd meg a választ, ne cselekedj,

addig, amíg, nem tudod, az megfelelő-e neki is.

Könnyebb mások helyett cselekedni, kevés időt,

akaratot beleadni, egyszer majd, érthetővé lesz az.

Tiszteletlenség, meg nem kérdezni, csak megtenni,

hiszen attól, abban fognak sokan, hiányt szenvedni.

Ha nem tudsz hallgatni, csak, mindent, kibeszélni,

nem vagy beérve, komolyabb megoldásokra se.

Felemelteti, magát a szintjére,  utána megéli,

a hozadékát, lenézően, megalázó lesz az.

Annyira volt szüksége az odaadásodra,

hogy magához térjen, nem fejlődött.

Méltatlannak érzi a tanulást, minek,

hiszen, úgy tudja, mindent tud már.

Igen, a múltban megélte a szépeket és

jókat, saját terve nincs, a fejlődéshez.

Jövőkép nélkül, nem megy, elhelyezni

magunkat, a jelenben, teljesíteni és

közben, a hétköznapokat jól megélni.

Van aki, magaköré néz, látja, minden

rendben, betudja, magának, hinnye.

Megül a székében, mert azt hitte,

elérte, ah, pedig ott kezdődne el.

Az egyenestől eltérő, az még,

nem biztos, hogy görbe, hinnye.

Magyarázkodhat egész életében,

ha önmagáért se teljesített, hinnye.

Tanulj, fejlődj, tartsad, szinteden magad,

a tudás táplálékára éhes, a gondolkodó agy.