Mindennek mindenkinél
más az ideje is annak, ah,
amikor jó ha otthon van
bőven alázat, hinnye, ah.
Ha a saját ritmusodhoz
képest kapkodásra
utaló jeleket érzel,
kérjél időt arra,
hogy a saját jó
ritmusodban
haladjál, mert
a sikerélményed
akkor meg is marad.
Szükségünk van arra
naponta, hogy tudjuk
hol tartunk, hinnye.
Kimerülhet hamar, a
sikerélmény nélküli
elvárások teljesítése
közben, azt ah. Hiszen
az belőle csak visz és
nem építi, hinnye.
Tanuljál, fejlődjél,
vigyél haza naponta
tiszteletet, szeretetet,
ne kiüresedve érkezzél,
ha már tudod a miérteket.
Oda igyekszel, ahol még nem
ismerted fel azt, mi dolgod van
ott, már változást nem várhatsz.
Tedd mérlegre mi a fontosabb,
vagy megismétled, ugyanazt,
mire megérkeznél, már a
saját érnyékod vagy.
Amikor elhagyod
azt a helyet,
ahol születtél,
addig ott megéltél,
egy jobb, szebb élet
reményében mégy el.
Pedig még nincsen
alázatod ahhoz
ahova születtél.
Ha benne van
a sorsodban,
nehezített lesz
azt más országban
teljesítened, azt a.
Életed során akár,
több helyen is
élhetsz, más és más
hatások érnek téged.
S ott is ahova érkezel,
megbecsülnek és érted
magadért,
megkapod
segítségként,
azt is, ah,
amit az ott élők,
azt nem, addig sem.
Akkor miért gondolod
azt, hogy az irányítást is,
neked ott át kell venned.
Miért nem azt gondolod,
hogy jó lenne alázattal
beilleszkedned úgy oda,
hogy el is fogadjanak.
Ne tőlük várjad,
hogy ők hozzád
alkalmazkodjanak,
a magad intelligens
módján mutasd az
elfogadó önmagadat.
S úgy haladj lassan,
szemlélődve
hogy ne
árts magadnak se,
de ne legyen bántó
szó se és befogadnak,
ott téged és tényleg.
Mert megérzik ők az
intelligens lényegedet,
ha nem kifele éled csak.
A kulcsa a tiszteletből
kiteljesedett szeretet,
nem kis odaadásból,
működőképes lesz.
Tisztelni is tudnak,
s az otthonodat is,
meglelheted köztük,
azon a helyen, végleg.
A csodákat ne mástól
várjad, benned van,
magadnak csináljad.
Győzz meg,
legyőznöd
könnyű
engemet,
tapasztalva oktató
vagyok, nem mondhatod
azt, hogy napi szinten
alkalmazkodni én,
már nem is tudok.
Tisztesség, becsület,
legyen ottan bőven,
hogy vihessenek
belőle
kimenőben.
A felvett
szép,
az még
nem
tisztesség.
Amit mástól
elveszel,
az nem
a tied,
nem
megfelelően
épül tőle
a lelked,
inkább csak
önmagadhoz
mérhetően is,
leépíthet téged.
A megcsináltad
állapot, az egy
adni tudó mód,
az telített érzés,
a lelkes, a szíves
és a gondolkodó
éned fejlődése.
A másik oldaladdal
nem pótolható, sem a
pénzzel, ha az már csak
rólad és érted szólna.
A tisztelet szép,
a szeretet jó,
vigyázzunk rá,
el ne vigye azt,
az üresség hinnye,
hahó, hahó, hahó.
Az emberséges
tisztel,
szeret,
van
amikor lehet,
a többieknek,
az ő hivatása ez.
Szükséges az is,
hogy időben ki
tudja mondani,
a számára már
ártó érzésért
a nem szavat.
Amikor elérted
azt amit hoztál,
tudjál róla, hogy
megváltozik a
lelkesedésednek
a szintje, amit
félreérthetnek,
akik még csak
kapni szeretnének.
Önismereti Oktatás,
az Önbecsülésért.
A szeretetnek
a boldogulás
a barátja,
mert
rajtuk
van
az
Isten
áldása.
Eltervezed,
hogy neked
meglesz
mindened,
azon vagy
hát
mindenáron,
hogy teljesítsd
is lám minden
kívánságod.
Észre sem
veszed,
menet
közben,
hogy
elhagyod
a megélhető
valóságodat.
Elhagyod
a családot,
a barátot,
hiszen
lesznek
sokan,
akik
a
kedved
keresik,
ugyan, miért is
bosszankodnál,
mint addig.
A teljes
nyugalmat
keresed,
tegyen
meg,
mindenki
mindent,
hogy az
neked
meg
is legyen,
elvársz és
nem tudják,
hogy mit is
szeretnél.
Nem jöttél
még rá, hogy
abban fogsz te
magad is élni,
amit kierőltetsz.
Az emberek mind
egyenként születtek,
másban szeretnének
törleszteni, nem úgy,
ahogy másoknak jó.
Sorsuk és generációs
feladataik vannak,
teljesítenék azt.
Tudás nélkül már
nem megy, van úgy,
hogy a gyermekek
hoztak abból a
tudásból
többet.
Nem
életkor
függvénye,
mutatják azt
az utat, ami
kezelhető
lehetne.
Tanulni jó,
rálátás lesz
belőle, azáltal
a tiszteletet adod
és nem elvárod.
Vagy azt érzed,
megjár
az neked,
hogy
abból is,
minden
a tied
legyen.
Megállni
már
nem
tudsz,
nem
érzékeled
a határaidat.
A telített
energiába
futsz bele,
s
egy
pillanat
töredéke
alatt,
oda
lehet
minden
álmod.
Uralni
akartad,
birtokolni
mindent,
amit csak
lehet.
Azt
érezted,
neked
még
azt is
lehet.
Istenként
vezérelsz
és a
kívánságod
meg is lett,
már csak
hajbókolnak,
akik maguknak
jót akarnak.
Túl szaladtál,
észre sem
vetted,
a nagy
sietségben,
alig várták,
hogy tévedj.
A túlzó vágyad
eluralt téged,
csak akartál,
szereztél,
határok
nélkül
éltél.
Most
már
nincs
mit tenni,
van időd,
kénytelen,
kelletlen,
elgondolkodni.
S nyugtázhatod,
annyira akartad
a még többet,
hogy pont
attól a soktól
nem láttad meg.
Amikor elindultál,
megvolt már
neked mindened,
s ha számot vetsz,
ahhoz képest,
meddig is
jutottál el.
Amitől már
érezted,
nem
szabadna
továbblépned,
s mégis megtetted.
S csak a hiányokat
növelted,
s az új
felvett
barátaidból
nem szólt rád,
senki sem,
még időben,
hogy állj,
ne tovább,
telített az
energiád.
Amikor
ráébredsz
a valóságra,
ne uraljon el,
a bánat,
úgy lépj előre,
hogy a jövőd majd,
megveregethesse
megérdemelten,
a sokat elbíró
vállaidat.
Különös
oktatás,
nevelés
tréning.
Ahol
meg
és
felismered,
a generációs
jeleidet, hogy
tudjad, merre
van az előre,
a saját és generációs
feladataidban neked.
Magyarországról,
Pakson a
Hergál
Házból,
Online
Önismereti Oktatás.
Szeretettel:
Julamami