Boldogulni tanulj… 2021.05.17. –

2016.05.17.  https://julamami.com

 

Boldogulni tanulj meg most,

ne a nincs mire várakozva,

álmodban is hánykolódva,

a semmibe kapaszkodva,

a jó élet helyett álmodozz.

Ha azt gondolod, egy szavat

meg is fordíthatsz és attól már

azt  jelenti amit szeretnél, ah.

Minden és minden fontoskodó,

a pénzszerzést ostorozva ácsingózó,

ígér s csak ígér, önmagának jót akarva.

Belőle nem fogy ki, az ígéret is marad,

miközben mindent oda és csak oda.

A legfontosabbakat meg félrerakja,

a jó mintákat még látni sem hagyja.

S majd észreveszi, hogy a múltja,

őt a legjébe érni, úgy se engedi,

hiszen nem az a sorsa, hinnye.

Generációsan előre meg nem

oldhatja, se hátra nincs képlet.

Nem érdemes a sorssal szembe

menni, hisz azt szükséges élni.

Mindent idejében, a fölösleges

szavak is odahatnak kikottyantva,

ha a rózsaszín ködtől nem láthatja.

Akik felülbírálják és azon vannak,

hogyan lehetne a sorsukat úgy

megélni, csak kapni és kapni.

Azon kaphatják magukat,

hogy akkor is csak kapnak ha

már inkább adni tanulnának.

Csupán az eltervezettekbe

futnak bele, no hiszen

annyira szerettek

volna a többiek

fölé irigyeltekként emelkedni.

Már addigra meg is van mindene,

amikor az érzéseit, örömét megosztaná,

s keresné, a megbízható megértőket, rá kell

jönnie, nem maradt más mint a telis tele zsebe.

Nagyon vágyik rá, legyen aki megértse végre,

kipakolná már a sok sérelmét a végére érve.

Ah, az őszintéket, barátait, tiszteltjeit,

mind lehagyta, régen elhagyta,

csak a túlzást tolta, vitte.

Bele szeretett volna

bújni a másiknak a

bőrében, mivel

ártott vele, azt

önmagával is tette.

Azt gondolta minden

rendben van, ugyanúgy működik,

mintha nem ment volna a túlzásokba bele.

A sorsát kikerülni nem tudja, körbeért hát,

a sorsa odarakja minden törlesztenivalóját, ah.

Ha mindazokat akik a hivatásukat gyakorolták,

ostorozta, a saját hibáit, az értékes segítőkre,

sorolva, elszürkíteni is gyakran próbálta.

Egy katyvaszba kutyulni igyekezett,

 nem tudhatta, hogy ők intelligensek,

nem kérkednek, a jótetteikkel sem.

Már megirigyelte a szavahihetőségüket,

de rá kell jönnie, bármennyire sok is a pénze,

az élet nem hoci – nesze. Mások az eszükre is,

hallgatnak, nemcsak, a telezsebükkel döntik el,

a hitelességért emberesedve élnek nincs mese.

Szorgosan keresi az emberiest magában,

hogy valaki végre őt meg is megértse,

azért lemegy jó mélyre,

s ott rá kell jönnie,

a nagy sietségben, abból

 nem maradt, nincs is semmije.

Nem lehet abban ugyanúgy otthon,

mintha azt is tapasztalta volna, ott is

elölről kezdődik ám minden, mintha

az első lépéseivel újra járni tanulna.

Sikerült, körbeértem, tapasztalva,

is tanultam az összefüggéseket,

lelkesen, szívesen, s ésszel is,

felfogva, ahol az igény ott oktatom.

Emberiesként csak óvatoskodnék,

hiszen magam is,

életszerűen tapasztaló,

utamon járó oktató volnék.

Kicsi és nagy, szeretetből vagy.

Amikor megérint egy – egy sors,

ne fojtsd le a lelked lángját hát,

hagyd pislákolni legalább.

Erőre kap majd időben,

ott van vele is az Isten.

Feltűnt a túlzó, sokasodó,

óriásra nőtt önmagához képest,

s egy idő után, a tudás hiánya mögött,

nem bújhat meg, ah, mint a lufi leereszt.

Se tapasztalás, se tartás, se méltóság,

bebábozódva, tudatlanul tobzódva,

nem számít arra, ami már várja,

a sorsát ki nem hagyhatja.

Mert ha egykaros az osztó,

nem nagy ott az amplitúdó.

Keskeny, óvatos a torkosnak sávja,

alaposan vigyáznak belül is az álmára,  ah.

Tapasztalatlanul botladozik a Világban a sok árva,

akire rá van bízva az sem vigyáz rájuk, csak felvállalta.

A kisujjából minden “gusztustalan” terve terhét kirázta,

minek is tanulna, hiszen úgy tudja, azt a legjobban ő tudja.

Nem is hagyja, se fejlődni, se kinőni, mások által is megleseti,

kit hol lehetne, behatárolni, szürkévé tenni, ah, jól elhatárolni.

Hahó, topicskolsz csak, vagy teszed amit neked szánt a sorsod,

élsz-e a lehetőséggel és a többit a fejlődőknek meghagyod,

vagy belehemperegsz, az általad bizonyítatlan bőségbe.

Nem való az a felfoghatatlan, átláthatatlan rengeteg,

az erősen hiányosan kérkedő, fejlődésképtelen,

avatatlan kezekbe. Mert ha óriásra nőtt a többlet,

azt a meg nem kapott pénzük, lehetőségük hiányával,

sokan szenvedik azt meg. Istent játszol, felfogtad-e már,

a valóság meg az,  nála van a hatalom és csak egy az Isten.

Jó egészséget emberségesek, áldjon meg az Isten minden,

földi jóval, a szaktudásotokhoz, intelligenciátokhoz mind.

Lélekből, szívből, a gondolkodásotokból eredő,

tehetségeteket meglátó, ahhoz értő,

szíves, lelkes, jól megérdemelten bölcs,

átlátva adni tudó emberekkel benneteket.

A sorsunkat azért hozzuk, hogy teljesítsünk,

generációsan, s a sarjainknak megalapozzuk,

 amiért ők megszülettek, mert a Világ így kerek.

Szépülne, épülne, fejlődne, mindenki által,

mert senki sem született fölöslegesre ide sem.

Egy Haza ez csak egy, beletettünk sok szépet és

jókat, nem várunk mást vissza, csak ugyanazokat.

Az Isten adta Népnek megjárna a jó minőségű élet,

természetes az, hogy megélné itt ahova megszületett.

Ha nincs megfelelő lehetősége jól megélni, bizonyára

komolyabban szükséges venni a létezését a Népnek.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy legyen

honnan meríteni, vinni mindenkinek kimenőben.

.