A siker íze… 2021.05.10. –

2018.05.10. https://julamami.com

A siker ízét ismerem,

megvolt az már,

az első hét

gyakorló

évemben.

Egy éjszaka

múlt el, a /Sorsolvasó/,

 papírom után. Másnap

reggel, ott voltam,

egy nemzetközi

táborban, hinnye.

Kétezres év se volt,

 s az én nemzetközi

megajánlottam,

a diplomám,

/kitűnően/

itthon volt.

A mester

akinél

tanultam,

nézett, egy nagyot.

Ugyan mit keresek ott.

Azonnal kivitték a Világba

a létezésemet, nem volt rá

szükség, hogy hirdessek.

Szedhettem a lábaimat,

hogy felvegyem a /siker/

ritmusát, benne maradjak.

A /nagy faluban/ sokat jártam,

szolgáltattam, oktathattam ott.

H. Nagy Júliának hívtak, sokan.

Volt akinek, a titkárnője, nem

hitte el amit ott tőlem hallott.

Pedig, úgy volt, én tudtam,

hiszen láttam a tenyerében.

Jó nagy sikereket, értem el,

átélve már, nem mindig tetszett.

Hiszen rá kellett jönnöm, nem rólam

szól az, leginkább azokról akik ott voltak.

Megtanultam szépen lassan, úgy szolgálni

az embereket, hogy az nekem is, adjon, de

igazából a tartásomat, méltóságomat adta.

A tudásomhoz mért pénzem nem is lett, ah,

nem engedte meg a lelkem, szívem, agyam.

Majd meglesz az, ha a feltaláltam eladtam.

Építhettem fel magamat a saját szintemre.

Hamar megtanultam azt is, hol vannak a

határaim, a rajongások ott, hangulatok.

Amit én akkor kiváltottam, azzal amit,

tudtam, másnap, másnak, már másról

beszéltem. Nem ismételtem meg azt,

amit már elmondtam, továbbhaladtam.

Hiszen azáltal fejlődtem, alaposabb lettem,

valószínűleg az lehetett a gond a szervezőkkel.

A magukét mondták, várták el, nem vették észre,

haladtam előre. Azután már magamat igyekeztem

menedzselni, viszont, nem ajánlgattam, hagytam,

vegyék észre mennyit fejlődtem menet közben.

Nem tartozom se ide, sem oda, az érkezőhöz

és éppen akkor, neki mondom, róla szól az.

Nem lettem híres, neves, nem emeltek ki,

sokat tanultam belőle, se nem égtem ki,

sem, nem, használódtam el, túlzottan.

A saját ritmusomban haladhattam,

így voltam  képes alázattal lenni, ah.

Összeállt bennem az oktatáshoz,

neveléshez az, amit lerajzoltam,

egy nap alatt, azóta oktatom.

A családjukban való utakat,

mutatom generációsan, ah.

Annak megfelelően, ahogy

a családban segítőm, azt,

a számozásom szerint,

összerendezte nekem.

Nem vagyok egyedül,

a sikereimmel sem,

így, a nagyszerűkben,

már egyszerűen élhetek.

Az alázatot régóta ismerem,

az irigység kikopott belőlem,

tudok örülni, a mások tiszta,

valóságos sikereinek, hinnye.

Mert tudom, egyedül semmire

nem mennek az emberek, ott van,

a segítség, csak nehezen ismerik fel.

Nem biztos, hogy volt még igazán siker

az életükben, addig, amíg nem hatódtak

meg, a mások sikereinek átélése közben.

Összetett energia, a legkifinomultabb,

változata, annak, amit, mindenkinek,

legalább egyszer szükséges lenne

átélnie, elszállna, az önzése.

A valóságról beszélek, ah.

Addig nem igazán jó az

ötlete bárkinek, hogy

vezetőnek állna be.

Persze bocsánat,

 az én tapasztalatom

jó nagy. Nem veszem

zokon, ha akiből kikopott,

az emberies, nem tisztelne.

Ők csak a pénzre mennek,

az tette, nagyokká őket.

Az emberiesek jönnek,

őket, érdekli, hogyan

tovább, különböző

sikereket élünk meg.

Gyakran a másik oldal,

a másban sikeresek is,

ugyanúgy látják a sikert.

Alázat nélkül nem megy.

Tisztelettel élünk, tudjuk,

szeretetben élni jó, ah,

jóakaratúaknak való.

Vigyázzunk rá, hogy

ne üresedjen ki az

adott szó, hahó.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami