A túlzón is túl mentél…

2021.05.09. – 2016.05.09. https://julamami.com

A tehetségünket a születésünkkel hozzuk mindannyian.

Éppen 42 éves voltam amikor a tehetségemet jól

felismertem, segített hozzá a belső kontrollom.

Azóta gyakorlom, nagyon sok embert megismerhettem,

megtiszteltek Online és a Paksra, a szülőhelyemre érkezésükkel.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/ a címe,

emberies jelnyelven oktatom, magam találtam fel.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem. Az alázat a védjegyemmel

jár, alkalmazom az  Online oktatásomnál és a

saját magam feltaláltammal sorsolvasásomnál.

Az emberséges jelnyelvem, maga az érvem,

nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az

éppen engemet megtisztelőhöz, akkor oda.

Megtiszteltetés volt mindaz, amivel és akikkel

találkozhattam a 27. év hivatásomat gyakorolva.

Egy napon rajzoltam le az egész oktatási formát,

ami a Julamami védjegyet kapta, a 2010. évben.

Azóta várom, hogy lehetőséget kapjak a saját

Hazámban, tán elsősorban a szülőhelyemen.

Ahogy változott a Világ én magam is azzal

együtt ismerhettem fel, megváltozott minden.

Online napi szinten vagyok, mert párhuzamos

 a személyes és az alkalmazkodásom a Világhoz.

Nem harcolok sem veled, se ellened, melletted

sem, a találmányommal a megelőzésre születtem.

Ha nem ismered fel a két oldaladnak a kontrollját,

ha még tagadásban vagy a lelkes énednek a létezésével,

akkor bizony a hajlításokkal járó következményeket éled.

Ha a túlzón is túl mentél már, bizony, nem ismered fel,

mennyit birsz el, régen elveszett, a téttel a féked.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még,

hiszen a jóval még meg sem jöttél.

Ember nyisd ki a szemeidet, hogy

megláthasd a nyilvánvaló lényeget.

Ez itt a Hazánk, tettünk érte jót és

szépet, hogy azt kapjuk ha szükséges.

Nagyon kérlek, ha csőlátásban vagy,

ne vállalj felettünk döntő tisztséget.

Hozzuk a sorsunkat, a feladatunkat,

s élünk, ahogy megszabják nekünk.

Nem is lenne az gond, ha hozzáértően,

emberiesen sikeres, döntene felettünk.

Mindenki hozott valami számára és a

családja számára fontos alapot, amit,

neki lenne szükséges megcsinálnia.

Generációsan ahhoz, hogy a szerettei

felé a generációs alapot meg tudja adni.

Mert, ha minden csak ugyanoda megy,

egyszer csak belülről oldódik az meg.

Ha annyira birtokló vagy, hát vegyél,

egy szigetet magadnak és ott kérjél,

mindenkitől aki kíváncsi rád, belépőt.

Mi sem fölöslegesen születtünk ide,

saját magunkért és generációsan is, a

  dolgunkat, feladatunkat tennénk végre.

Milyen fura, hogy az ember lánya,

ennyi évesen még csak reméli,

hogy a megérdemeltet,

az oktatás lehetőségét,

még időben elérheti.

Még  csak várakozik,

a feladatához nincs

még lehetősége sem,

itt a saját szülőhelyén,

ahogy a sorsát elképzelte,

pedig mindent megtett érte.

Én a segítéshez értek, oktatok,

a megelőzésben vagyok jól otthon.

Feltaláltam az emberek számára fontosat,

ismerhetnék a saját és generációs jeleiket.

Tehát nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát ide, s a tanácsomért,

 az oktatásért hozzám érkezők által,

egy kicsit ide, oda, tán mindenhova.

A szíves, lelkes, gondolkodó oldalon,

nem ártok, nem bántok, de itt vagyok,

szoktuk volt mondani a tiszteltjeimmel.

Itt alázattal, az életemet élni igyekszem,

a sorsomat, a generációs jelemet ismerem.

Ha ennyire elrugaszkodtál önmagadtól,

legalább ne vedd túl komolyan magadat,

mert, hamarosan nevetségessé válhatsz.

Átfordultunk több éve, s nem vetted észre,

már látszik az igazi és kilátszik a fordítottja is.

Nem tehetek mást, s még sokan lehetünk így

ezzel ám, hogy hiába minden,

ha nem gazdagodtunk meg,

nem néznek ezen a helyen,

tán bizony embernek sem.

Elfelejtetted volna, hogy

te lennél értünk, neked kéne,

tenni az itt élők jólétéért,

az Isten adta Népért, hinnye.

Mert mi megtettük már,

amit itt tenni lehetett,

 fordítva nem helyes,

gátol már a halmozás.

Az látszik rajtuk,

hogy nagyon,

komolyan,

veszik magukat,

teljesen,

meg

vannak

elégedve,

önmagukkal.

Elszomorító, hinnye

van aki ennyire képes csak,

elrugaszkodni az igaz valójától.

 A mindenáron

való elérés mintái,

át vannak szellemülve,

amit lehet megszerezve, csak

a saját gyarapodásukat nézve.

S aki mindent megtesz érte,

de nincs a pikszisükben, úgy,

 bizony nem fog ám sikerülni, ah.

Nem haboznak, kihasználva élnek,

nem gondolják, tudja már mindenki, a

 vakmerők nem tudnak óvatosan élni.

Viszont a tisztákat, Isten óvja ám tőle,

majd megtudod ah, ha beálltál mögéje.

Az ember emberiesnek született,

az élet is, az egyszerű ember, itt is, élni szeretne,

az emberek tisztán vágynak a saját sikerélményeikre.

Nem fölöslegesnek, se sikertelennek született ide a Népnek a

gyermeke, értük indult minden, van amikor szükséges az ismétlés is.