Ne maradj le fejlődjél…2021.05.05. –

2017.05.05. https://julamami.com

Összefüggésében látnak, így,

 születnek meg az intelligensek.

Amiben tehetségesek el is érik,

hozzátanulják azt, ami hiányzik.

Magam tapasztaltam, ide eljöttek

sokan, az intelligensek a Világból is,

hiszen pont ők azok, akiket még ritkán

értenek meg a többiek. Pedig milyen jó

lenne, ha a tudásukból átvennének, ők

is megfelelően felfejlődhetnének.

Nagyként kicsi ez a mi Hazánk

ahhoz, hogy a hozzá

nem értők által,

itt ne legyenek

lehetőségeink.

Egy pontatlanig

ez még talán,

el is mehetne,

 ha gyakrabban

rájuk néznének.

Miért is kerültek oda,

ha ahhoz nem értenek,

legalább tanulják azt meg.

Engedjétek hát el, ez a

mienk, ez a Hazánk.

Mi most is itt élünk,

innen várjuk el, a

mi lehetőségünk.

Mi már beletettük,

a szépet és a jót is,

 ide kamatozódni

megvárjuk amíg

hozzánk is eljut,

a szépet és a jót,

mindazokat, mi

visszakapjuk.

Sanyargat mert

sanyargatott volt,

nem fejlődött, így

ha bármit is ért el,

méltósága, tartása,

abban neki nincsen.

Különös oktatás,

nevelés, azáltal

neki is legyen.

Tudom, nem

engedned be,

az oktatás köré

sem, így eladnám,

hogy a Hazámnak ez

 a finomság meglegyen.

Magam tapasztaltam meg,

dédelgettem, nevelgettem fel,

amíg idáig elértem, lerajzoltam.

Tartást, méltóságot igazít vissza, a

 saját és generációs harmóniájába.

Ne menjenek idő előtt el

azok, akik még a sorsukat

nem vitték végig, sortalan

tátongó befejezetlenségek.

Ne várd el, ő még ezt nem látja.

A behatároltságukba beszorulva

maradók, nem látják meg a kiutat, sem.

Beszél és mondja a sok semmit, a mindenit,

nem a saját gondolata, sem nem az ő szavai,

kigondolják helyette és megírják azokat neki.

Nem akar fejlődni, mert elhitte azt, hogy különb

bárkinél itt, mert úgy lett, ahogy azt kigondolta.

Azt ő még nem tudja, csak önmagát csapta be,

ha nem fejlődik közben, önmagát építi lefele.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés hitelesen…

Azok akik az ürességhez vannak szokva, igen

jól érzik magukat benne, sőt kiemelkednek

és a többiekhez képest, kifényesedhetnek.

Hol vagytok intelligensek, lapos kúszásban,

alacsony szinten élni önmagatokhoz képest,

leépüléshez, belebetegedésekhez vezethet.

Adjátok oda a jelzéseket, ahol értőkre leltek,

le ne épüljetek, ti itt mind vezetni születtetek,

abban amiben a tehetségetek szerint éltek.

Nem láthatja át, elfedik, eltakarják,

nem hallathatja a hangját,

így nem adhatja ki se.

Nem érzik meg,

csak beleélnek,

 épülnek is le,

a lelkükben

szegények.

Nem hiszi el,

hogy a lelkes,

szíves, gondolkodó,

az ő maga, ott legbelül.

Ő abban gazdag, ott a tudás

nála van, tanulni lehetne tőle.

Nem hisznek a megelőzésben,

mert az lenne a nehezebb.

Különös oktatás, nevelés…

Nem tudtam megelőzni hisz, azt

 sem tudtam, ez is megtörténhet,

ha csak a hivatásomra figyelek.

Lám most kénytelen vagyok és

mindent megteszek, mert ez

nem tetszik nekem, megyek.

Elvégzem, ahogy tudom és

mehet tovább az élet ezzel,

megint tapasztaltabb lettem.

Legyártottam valamit, 23 év. hosszú

idő kellett, mire ilyen jól sikeredett ez.

Belekerültem egy helyzetbe, ami nem

tetszett nekem, de eldöntötték felettem.

Azt hittem mindent elbírnak a vállaim, de

 nem így lett, mintha gúzsba kötöttek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Persze felismertem a kapcsolódó „miértet”.

Így nem tudok megölelni senkit, nem lehet,

hiszen tudom, ott is minden átment, levettem,

valamit a másikról, mint az elbírhatatlan terhét.

Ez már nem működhet, mindenkinek magának

kell megtalálnia azt a módszert, ami beleillik az

 ő életébe is, csak el ne felejtse, hogy a többiek

is léteznek, legalább nem ártok és nem bántok.

Összegezve, felfejlődtem benne, továbbviszem.

Megerősödtem ahhoz, hogy ebben is segíthessek.

Hát eljárok a hozzáértőkhöz, hogy ezt a terhet,

rendezni segítsenek, mert egyedül nem ment.

Kidolgozom a vállaimból a rám rakott terheket.

Vannak sokan, kontroll nélküli módszerekkel, amivel

megváltoztathatják az embereknek az egészséges

belülről jövő működését, húha, ne nyúljanak gyerekhez.

Persze a kényelmes felnőtteknek, nem kell erőlködni

se, majd megcsinálják helyette. Miközben az,

mindenkinek a saját döntése kellene

legyen, hogy neki mennyi lenne jó,

meddig mehet abban is el, bír el.

Sorsot hoztunk, sorsot viszünk,

generációsan is fejlődhetünk.

Különös oktatás, nevelés, ezért…

Kommunikálni, kommunikálni…

Ha rád raknak, egy nem létező

sablont, s tudás hiányosan azt

várják el, működjél benne és

úgy, ahogy elvárják azt tőled.

Na akkor jelezni kellene, ahh,

mindenki másban tehetséges.

Ne várjanak tőled idő előtt el,

semmi olyat, amit nem lehet.

Folyamatos önkontroll, tartás,

méltóság lehet belőle, ha van

hozzá tisztelet önmaga fele.

Kommunikál, kommunikál…

Intelligensen a minta elég,

éld az életed, csak legyél…

Állj meg és figyelj kicsit,

te is befele, mit sugdos

 a lelked, szíved neked.

A gondolatod hol jár,

mit szeretnél tenni,

azért, hogy neked

is jobb legyen.

Kommunikálj,

kommunikálj,

kommunikálj.

Ha odafigyelve

élsz, rájössz mind

másképp rezgünk,

mint lelkes, szívesek.

Emberiesekként nem

lehet elmenni csak úgy,

minden mellett, mert

ma még nekem,

holnap neked,

és másoknak.

Mindenki a

saját szintjén

látja át, érzi meg,

ne várja el a másiktól.

Neki az még nincs meg,

de holnapra lehet meglesz.

Fejlődünk lelkileg ahhoz is,

amire nem gondolunk, de

az Isten hatalmas és

gondol mivelünk.

Az emberektől

ne várjad el azt,

hogy helyetted

gondolkodjanak.

Kérjed a segítséget

abban, amiben nem

boldogulsz, adj érte

tiszteletet. Mert az

nem természetes,

hogy megjár neked.

Menj el odáig, hogy

neked is legyen ott

sikerélményed, az

a lelked tápláléka.

A boldogulásunk

azt is meghozza.

Annak hiányától,

folyamatos lehet

a te leépülésed.

Felszínen élni,

kikerülni a

nehezet,

azt is

lehet,

de az

élet az

maga az

egészséges

nehézségek.

Az hozza meg

a fejlődésünket.

Egyedül születtünk, a

sorunkat magunk oldjuk meg.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.