A bizalom… 2017.05.29. – 2021.05.29.
Furcsa helyzetek teremtődhetnek,
ha az ember nincsen tisztában
azzal, hogy a másiknak,
mi lenne az
érdeke.
Arra
vonatkozóan,
amiben ők
közösen
tehetnének.
Ha bármiben
túl mennének a
saját és generációs
határaikon, bizony
ott kiszolgáltatottak
lennének önmaguk által,
de maguknak csinálták.
A családjukkal, azokkal
akikkel együtt teremtettek,
akik mellett sikeresek lettek,
nem bánhatnak úgy, mint
a rossz üzlettársaikkal.
A szülők egymást
alázzák a gyermekek
meg nem értik, miért.
Aki ért a pénz teremtéshez,
az miért gondolja, hogy nem
kell odaadja a közösből, amit
egymás hatására teremtettek.
Ha annyira biztos abban, hogy
csak magának köszönheti, azt a
sikert. Akkor, hogy gondolja most,
ugyanúgy a jövőben gazdagodni
ő egyedül miért ne tudna majd.
Rendezze el a múltat, hogy
jól alapozhassa meg a
jövőjét, bízzanak
újra ők is benne.
Jó minta legyen,
hogyan várhatja
el a zsengéktől,
ha ő meg éppen,
jól láthatóan attól,
nagyon mellé megy.
Ők a múltjában
ott maradnak
akkor is, ha ő,
éppen elrontja
az életét, értük is
tette azt, tegye most is.
Megtartó, erős ereje van,
annak a lelkiismeretekre
vonatkozik, adni tudni.
Miért írnák át a
múltat, hiszen a
saját lábaik alól
húzgálnák a talajt.
A látszatra adva,
a megfelelésben
dagonyázgatva,
csak nem lesz
olyan ostoba.
Semmije nem
marad, ha azt
amire építette,
akik fontosak ott,
átverve, becsapva,
letudva, lemaradnak,
magát is rongálja azzal.
Átlátni, kihallani,
megérezni és a
gondolkodó agyat
döntésre használni.
Intuíciónak szokták
emlegetni,
a hármasnak
a működése,
kibővítve
ennyi.
Nagyon
könnyen
félrevezeti,
kihasználja az
a többieket, aki
használni próbálja,
de már mellé is ment.
A tisztában működik,
máshol mindhiába, nem.
Nem is feltételeznék,
csak kevesen azokat az
előre kitalált terveiket,
amibe épp belemennek.
Hála Isten én ilyenekkel
nem találkozom, ismerem,
tapasztalatként már az is megvan.
Láthatóvá váltak a szintkülönbségek,
hiába próbálkoznak, nem érhetik már el,
mi meg látjuk bizony Isten, mindezt élesben.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),
hallgat nem beszél, egyedül dolgozza azt fel.
Az emberlánya nem szól, ha nem kérdezik,
maguknak teremtik, de örömüket nem lelik.
Jó energiákban vagyunk, alkalmazkodunk.
Azt kapjuk mindannyian feladatként,
ami által fejlődünk a sorsunkban,
életünk során, még és még.
Különös oktatás, nevelés.
Hinni a lélek erejében,
gyakran köszönteni az
eget, meg a jót és a szépet,
amit a mai nap megélni idetett.
Amikor már a saját utadat járod,
nem terelhetnek el róla, mert a
sorsod odateszi a motivációidat
igen gyakran, sőt, lehet naponta.
Ha túl gyorsan haladsz, mindenre
kiveted a hálódat, elveszted azt ami
a legfontosabb, a motiváló hatásokat.
A Hazájáról az ember azt gondolja,
olyan mint az ő szerető családja, át
is látó, ki is halló, gondolkodóként,
adok – kapok energiában megoldja.
Úgy, hogy nekünk jó életünk legyen
itthon, hiszen az nem véletlen, ide
születtünk itt teljesedjünk ki benne.
Megdöbbentő amikor az úriember
szót használják mindenhova bele
víve, pedig a fokozatok kellenek.
Ha nincs a tartásnak alapja,
ha nem jó az otthoni minta,
akkor odateszi az ő sorsa,
azt a nehezet, ami által,
megtanulhatja, mindazt.
Amit nem volt honnan
hoznia, használhatatlan
az otthoni minta, mert
ott azt a másik is úgy hozta,
nem volt már mintaként fogadva.
Ezek amiket ide leírok, mind, mind,
hasznosíthatók hétköznapi szinteken.
Mindennek megvan a maga rezgése.
A megfogalmazása azért ilyen, hogy
ne tudják elbirtokolni, a ravaszkodók.
Ne igyekezzetek mert én is látom,
alapok nélkül, a fokozatosságot
nem ismerve tartós nem lesz.
Tartásosan úgy oktatom, hogy
ami a sajátom, megmaradjon.
Érte szólóan, megkap belőle,
mindent ami neki szükséges.
Ahhoz, hogy abból a nehézből
ő egyedül kijönni, képes legyen.
Nem működik viszont az, hogy
ha egy kicsit megérintődött vele,
már használni is szeretné azt menet
közben, nevesedne, a siker felé mehetne.
Elmondom mindenkinek, meddig mehet,
hol az ő tudása addigra, ne vállaljon fel ő,
semmi olyat, amihez szükséges, sok-sok
tapasztalat, meghozza az élet mindazt.
Nem tanítottam meg még senkit sem
a Különös oktatást, nevelést, oktatni,
sem nem engedtem azt senkinek se, a
védjegy nekem szól, az én tulajdonom.
Ha eladom tudni fognak róla azok, akik
érdeklődnek majd, hiszen attól kezdve,
oktatni, nevelni tanítok sokakat ezekre.
Mindennek megvan, a maga érési ideje.
Kinek mennyi idő szükséges ahhoz, hogy
beérjen a saját sorsának megismerésével
már élni is tudjon a hétköznapi életében.
Mellé nem lehet menni vele, csak tiszta
életszerűségben használható, hó ha hó.
Ha mégis kísérletezne valaki vele, hát
olyan tükröt kap, aminek ott az ideje,
tudás nélkül hiába a szerzett bőség.
A múlt elmúlt, ne kapaszkodjál bele,
mert elvihet a huzat, oda visszafele.
Amihez nincsen meg a tudás benned,
az nem lehet a hasznodra, nem a tied.
Van az Isten, én tudom, aki meg nem,
az is megtudja majd a saját idejében.
Magyarországról, Pakson a Hergál
Házból írok, oktatom, az erre a
rálátásra már igényeseknek.
Prevenciós vagyok, az lett
már a hivatásom nekem.
Az első hét évben már
megtisztelt 15 ezer
ember. A kitűnő
megajánlott
diplomámat
nem ajándékba
kaptam. Leginkább
azért, amit akkor már
megtapasztalva tudtam.
A tisztelet az alaprezgése
mindennek, ha nem ismered,
lenne mit tanulnod még neked.
Szeretettel. Julamami