Ne vállald fel… 2017.05.12. –  2021.05.12.https://julamami.com

Ha  van ideje  tanulja meg a generációs jeleket

olvasni, a családokból olyan embereknek,

akiket okkal tisztelhetnek a többiek.

Segíthetnék a szeretteiket olyanokon

amit egyedül, ennek a tudása nélkül,

megoldani ők képtelenek lennének.

Magyarországon találtam én ezt fel, a

Világból a tanácsaimért megtisztelő,

hozzám megérkező, emberek által.

Az emberek tenyeréből ered minden,

tiszta forrás, ennél pontosabb nincsen.

Kérem tiszteljenek meg jelentkezzenek

be, szombatonként oktatok, nevelek.

Tájékoztatás, a +36 30 2470 589 és

a +36309003272, na meg a

+36707253808 telefonok által.

Nehéz helyzetben vannak a szülők,

most, meg kellene magyarázzák,

hogy ezt ne vegyék komolyan,

csak játszanak azok akik azt

megtehetik most, a többiekkel,

amit lehet, azt velük mind elhitetik.

Vannak akik elhiszik, megérdemelten,

a jó minőségű életükre vágynak ők már.

Hiszen azért ők is mindent megtettek itt,

magukból indulnak ki tisztán, életszerűen.

A csoda az bennük van, tudják, nem kergetik.

A gyermekeknek pedig, gondolkodó, szíves,

lelkes, belülről jövő érzéseik azt jelzik még.

Nehezen értik, akkor meg mi is történik, ha

ezt a sok felnőtt annyira komolyan is veszi,

akkor miért várják el tőlük, ha nem teszik.

Kicsi a mi Hazánk, ehhez a sablonhoz is.

Ha nem mondják el az emberek,hogy ők

mit is szeretnének, hogy tegyenek értük,

akkor önmaguk szerint találják ki, ha nincs

ötletük, megveszik azt ami már jól bevált.

Más igen sikeres és fejlett országoknál jó is,

nekünk kell megélni majd a nehezét megint,

hiszen lődörgünk a kicsi Hazánkkal benne.

Kimaradnak ezzel, az életszerű sorsok,

abból ami itt megadathatna, ha kapna.

Van pénzük bőven, sokféle eszközzel

felkészülve, nyugodtan tehetik.

Reméljük, ha már kijátszották

magukat, őszintén elmondják,

csak hajlítottak meg ámítottak.

Legalább a bennük hívők nagyot

ne csalódjanak, csak játszottak.

Kibővítették a végtelennek tűnő

határaikat, védtelenné válhatnak,

felettük az Isten, nem gondolták.

Na meg azt sem, hogy vannak az

emberiesek, hála Isten jó sokan.

Kipróbálták azt, hány emberre,

hogyan hat, ha bejönne, akkor,

tán azt igénylik az emberek.

S újra értük szól megint az

a néhány év, nekik teremt

minden ember, s ők jól élnek.

Aki azt teszi amire született,

az emberiesen megdolgozik,

megérdemelten jól élhessen.

A hivatását értve gyakorolja.

Tapasztaltan oktató, nevelő

vagyok, 2017. évben már

nem lehetne ugyanazt, a

most már fejletlenné vált,

elavult szövegeket nyomni.

Én szóltam és időben, mert a

hétköznapi életemben élem

meg azt amiről ők még nem

tudnak, átfordultunk a 8. éve.

Kilátszik mind, ami tisztátlan.

Persze nem azt mondom ám,

ezzel, hogy igazam van ebben,

ugyan, hogy mondanék én ilyet.

A tapasztalt tudásomról beszélek,

s nagyon halkan mondom, lelkesen,

szívesen, gondolkodva éljétek meg ti is.

Ha a 2017. évet nem érted még meg,

igen gyorsan mellé mehetsz,

ha az alázatot nem ismered.

Amit egymás között, nektek

 is lehet, azt az intelligensek

természetesnek vennék, ha

megjárna, a teljesítésük okán.

Más szinteken élik az életüket,

ami neked nagy dolog az érthető,

 azok a hétköznapjai a többieknek.

Ha mindaz igaz lenne, amiben

hisztek, hogy csak az anyagi

sík, lehet már a sikk, akkor

miért nyilvánultok így meg.

Óriásira nőtt az emberiesből

a hiányotok, a mindenit, hűha,

ezt most tényleg senki sem látja.

Ma mindkét oldalunkon szükség

lenne a boldogulásra, a 2017. év,

már két lábon kellene álljunk.

Ismerem mint a tenyeremet,

én ismerem, már generációsan

élem meg, a sorsomat teljesítem.

Ha te még nem tartasz itt most,

hagyd meg azoknak akik ezt értik.

Senki nem született fölöslegesen,

mindenkinek dolga lenne az, egy a

 Haza csak egy, munkánk van vele.

Beletenni a szépet és jót, hogy

azt is lássák a gyermekek és

a fiatalok, választék is legyen.

Ne menjenek el innen, mert itt

kellene jól érezzék magukat.

Egy – egy részletecskére, nem

lehet sorsokat építeni sem.

Megelőzés, megelőzés, …..

Ne vállald fel, ha azt érzed,

hogy abban jó nem lehetsz,

mert ahhoz egyáltalán

nem értesz.

Nincs hozzá

emberiesen

érzés benned.

Vagy tán tanuljad

és úgy már teheted.

„Hűbelebilibambus”

nem lehetsz jó abban,

amihez nincs meg az a

tudásod. Ne járasd le magad

azzal amit tudás nélkül várnak el,

nehogy nevetségessé tegyed magadat.

Mindenki született valamiben tehetségre,

abban kellene a legmagasabb szintjét elérnie.

S akkor lépni tovább, ha már tudja, megcsinálta,

anélkül, hogy nyugtáznák az eredményeinket,

 sikerélményeik maradandóan nem lehetnek.

Érteniük kellene ezt az emberies /jelnyelvet”/

Mert, attól is fejlődik a lélek, szív, gondolat,

önmagunk szerint haladva, boldogulva,

az emberek nem elégedetlenkednek.

Van aki ha már azt elérte, sikernek

vélheti és valóban neki az a siker.

Másoknak meg az lenne a

hétköznapi élete, ha azt

aki felvállalta, értené is,

hogy mit miért vállalt fel.

Amikor önmaga tekintetében

már elérte a /legjét/, jöhetnek a

következő lépcsőfokok, hiszen az

életében, a körforgás nem áll meg,

ha lepattintod, már csak mosolyog.

Hiszen összefüggésében látja azt.

Belülről jövően tudja, van Isten, s

ezáltal is, tartása és méltósága.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Becsüljed meg az Isten adta Népet…

2021.05.11. – 2016.05.11.

https://julamami.com

Általános műveltséget növelő

/Tenyérolvasó/, az Önbecsülésért.

Magam tapasztaltam, egy napon a

sok év után, meg is rajzoltam.

Önismereti oktatás, most

a gyűjtőneve, magam

oktatom, eladnám.

Összefüggésében

látónak ajánlom és

betanítanék annyi

arra érett segítő

emberségest, akik

tovább tudnák azt

amit feltaláltam, így

életszerűen oktatni.

Prevenciós vagyok, a

hivatásommá lett a 27 év

gyümölcse ez, többször

volt szükséges és éltem

át azt, vagy megmaradhatok,

vagy már csak voltam, hinnye.

Az tartotta bennem a lelket,

amikor a legnehezebbeket

is át  kellett élnem, hogy

a következő generáció

számára maradjon

hátra, ha csak

alapot is ad az.

A lelkes énünket is

szükséges megismerni,

ahhoz, hogy tudjunk róla,

létezik, jól működtetne

bennünket, ha felszínre

jöhetne, hogy az is van.

Lelkes, szíves, gondolkodó,

racionálisan gondolkodó,

a lépéseinkhez is fontos,

 hol az egyik lábunk, azután

a másik és már újra járunk.

Önmagunkkal egyensúlyban

a belső kontrollunk által vagyunk.

Tagadásban is lehet bárki, csak

amíg akaratosan a saját igazát

ünnepli, a többiek haladnak,

egy idő után úgyis utánuk

kullog, hátha hallják

azt amit megmond.

Ne rohanj, a  szeretteid

 épen várnak, addig menjél

gyakrabban, amíg önmagadért

hazavárnak. Adjál tiszteletet azzal,

 emlékezzél ma meg mindegyikükről,

akik nem élnek, engedd is el azzal őket.

Az emlékeidben tovább élnek másképpen.

A múlt elmúlt, holnaptól a jövőd tervezzed, ne

hogy későn jöjjél rá, elment minden lehetőséged.

Az élet a jó minőségű élhetőt szeretné

élni hinnye és mindent megtesz érte.

Megelőzésben, talán még időben

lenne, valakinek szükséges,

elmondania, az anyák a

bizalmukat is adják.

Amikor a jó életre, a

szavahihetőkre, jó

életminőségre

tervezik, a

gyermekeik

születését.

Tisztesség,

becsület,

 ha szabadna,

tán még lehetne.

Csőlátásból, annak

megtanulása nélkül

nem  lesz térlátás, hinnye.

Minden fontosra, születnek

tehetségesek, nekik szánta

 a teremtő Isten sikernek.

Az összeollózottak az

utánzásaikkal,

csinálhatnak jó

nagy problémákat.

Ha a valóságot tisztán

tükröző nem látható,

így nem tudnak róla,

hogy hitelesen, jól

megtanulható.

Az Isten adta

Nép, várja az

emberséges

jó megoldást, ah.

Miért erőltetnéd

bele magadat egy

olyanba, ami csak a

rövid megoldása,

látszatosságát

mutathatja.

Boldogulni

tanuljál most

azon belül

ami adott.

Ha nem

élted át

a saját

sorsodhoz

a szintváltást,

bármiben lehet

olyan, ami

megadja a

lehetőséget,

annak is a

szintváltásod

lesz, hinnye, a

jó eredménye.

Cinkos az, aki

tehetne, aki amikor,

beszélni is lehetne róla,

marad továbbra is néma.

Amikor már minden jól,

össze van kavarva ah,

a /katyvaszba/,

átlátásának,

kihallásának,

megérzésének a

 hiánya nem óvhatja.

Maradj a saját szinteden,

ez mond-e valamit neked,

hiszen megszenvedted.

Múltba nézelődő,

a révülő is,

meg aki,

nem szeretne,

fejlődni sehogy se.

Hiszen azt gondolja,

elérte, csak topicskolni,

mindent eluralni szeretne.

Az ő szintjét valóban elérte.

Nem szabadna továbblépnie,

hiába minden ah, nem értené meg.

Majd megéli tanulságul ő is idejében,

a kezelhetőjén, önmagán is túl ment.

Belső kontroll nélkül nem megy,

alázat nélkül nem vezető, ah,

erősen erőlködő csak.

Mikor kivel,

s egyszer,

mindenkivel,

megeshet ez.

Ugye ez nem jó,

nem helyes, ebben hol van,

a tartás, a tisztelet, a szeretet,

ha nincsen otthon bőven, hogyan

vihessen a zsenge kimenőben.

Mond ajándékba kaptad-e azt,

amit emberi méltóságnak hívnak.

Vagy megszenvedtek érte a tieid,

hogy megbecsülve tovább vigyed.

Mondták-e már neked, hogy ha,

nem veszed észre az tán a korpa,

belekeveredve te leszel a kaja.

Aki jól kitalálta, már alig várja.

Van az a pillanat amikor már ki,

kell tudjad mondani a nemet.

Gyermekként a korai szakaszban,

sokan kísérlik azt meg, azután

rájönnek. Jobb ha megtanulnak

jól érvelve kommunikálni, hátha

abban lesznek a legjobbak, hinnye.

 47 évesen sikerült kimondani azt,

hogy nem, akkor az át is ment.

Mond te felismered-e már,

hol van neked az a határ,

ahol időben megállj,

hogy magadnak sem, se

a sarjaidnak ne ártsál tovább.

Ha már magadért nem tudsz tenni,

mert értelmét annak már nem érzed,

sok száz határon is átvittél simán mindent.

Helyesnek érzed mert, eltudod magyarázni,

 igen régóta, minden bántó lett már mellé vitted.

Mi lesz a sarjaiddal, ha úgy emlegetnek majd fel,

előttük, hogy miattad, nem bíznak bennük, ah.

S mi lesz, ha elfordul tőled a gyermeked,

mert hiába szeret, azzal a sok mindennel,

nem bír el, ami által eljutottál abba amibe.

Amiért megvetik helyetted majd őt a többiek,

mert ő nem olyan laza, szabadossá lenni nem tud.

Mert az ő belső tartásában hozza a tisztességét,

s eltérni nem fog tőle, mert ő már tudja, neki az

minden tartása, méltósága lett a saját kincse.

Akkor mit teszel, hogy magyarázod,

neki meg, hogy miért is kellett mindenkit,

legyőznöd, félreállítanod, ellehetetlenítened,

kényes helyzetekbe hoznod, mit miért tettél,

amikor nem a jó út mellett döntöttél, hinnye.

Ha azt gondolod, hogy neked nincs is,

már saját magadat elszámoltató lelked,

hát nagyon tévedsz, állj meg, ne tovább.

Örülj, hogy már megszólít a lelkiismereted,

mert akkor még kezelhetők a mellé mentek.

Ne menj túl a végső határodon akkor sem, ha,

már rád szólni, megállítani téged nem mer senki sem.

Kérlek Isten erősítsd a lelkükben a gyengéket, vigyázzad,

a védteleneket, óvjad a hozzá nem értőktől a gyermekeket.

Hiszen az életünket tisztaságra szabtad mindegyikünknek.

Oktatnám ezt, de kívül hagytak, nem engedtek be, hát

reménykedem a feltaláltamnak meglesz a jó vevője.

Engedd meg, hogy végre lássanak, tisztán átlássanak,

hátha megláthatják még abból amit elkövettek a kiutat.

Szólj hozzájuk kérlek, hogy el ne vesszenek végleg, hiszen,

ők is jók voltak, térítsd a jó útjukra őket, mutasd meg nekik.

A jóságodat, a megbocsátásodat, árassz feléjük ami jót lehet.

Érezhessék át újra mint a kisgyermekek a tiszta, jó érzéseiket.

Mutasd meg, az egyetlen hatalom az a tied Isten, hiába minden.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/ rajzos tananyaga,

a fejlődni, tanulni vágyóknak, az arra már beérett igényeseknek.

 

A siker íze… 2021.05.10. –

2018.05.10. https://julamami.com

A siker ízét ismerem,

megvolt az már,

az első hét

gyakorló

évemben.

Egy éjszaka

múlt el, a /Sorsolvasó/,

 papírom után. Másnap

reggel, ott voltam,

egy nemzetközi

táborban, hinnye.

Kétezres év se volt,

 s az én nemzetközi

megajánlottam,

a diplomám,

/kitűnően/

itthon volt.

A mester

akinél

tanultam,

nézett, egy nagyot.

Ugyan mit keresek ott.

Azonnal kivitték a Világba

a létezésemet, nem volt rá

szükség, hogy hirdessek.

Szedhettem a lábaimat,

hogy felvegyem a /siker/

ritmusát, benne maradjak.

A /nagy faluban/ sokat jártam,

szolgáltattam, oktathattam ott.

H. Nagy Júliának hívtak, sokan.

Volt akinek, a titkárnője, nem

hitte el amit ott tőlem hallott.

Pedig, úgy volt, én tudtam,

hiszen láttam a tenyerében.

Jó nagy sikereket, értem el,

átélve már, nem mindig tetszett.

Hiszen rá kellett jönnöm, nem rólam

szól az, leginkább azokról akik ott voltak.

Megtanultam szépen lassan, úgy szolgálni

az embereket, hogy az nekem is, adjon, de

igazából a tartásomat, méltóságomat adta.

A tudásomhoz mért pénzem nem is lett, ah,

nem engedte meg a lelkem, szívem, agyam.

Majd meglesz az, ha a feltaláltam eladtam.

Építhettem fel magamat a saját szintemre.

Hamar megtanultam azt is, hol vannak a

határaim, a rajongások ott, hangulatok.

Amit én akkor kiváltottam, azzal amit,

tudtam, másnap, másnak, már másról

beszéltem. Nem ismételtem meg azt,

amit már elmondtam, továbbhaladtam.

Hiszen azáltal fejlődtem, alaposabb lettem,

valószínűleg az lehetett a gond a szervezőkkel.

A magukét mondták, várták el, nem vették észre,

haladtam előre. Azután már magamat igyekeztem

menedzselni, viszont, nem ajánlgattam, hagytam,

vegyék észre mennyit fejlődtem menet közben.

Nem tartozom se ide, sem oda, az érkezőhöz

és éppen akkor, neki mondom, róla szól az.

Nem lettem híres, neves, nem emeltek ki,

sokat tanultam belőle, se nem égtem ki,

sem, nem, használódtam el, túlzottan.

A saját ritmusomban haladhattam,

így voltam  képes alázattal lenni, ah.

Összeállt bennem az oktatáshoz,

neveléshez az, amit lerajzoltam,

egy nap alatt, azóta oktatom.

A családjukban való utakat,

mutatom generációsan, ah.

Annak megfelelően, ahogy

a családban segítőm, azt,

a számozásom szerint,

összerendezte nekem.

Nem vagyok egyedül,

a sikereimmel sem,

így, a nagyszerűkben,

már egyszerűen élhetek.

Az alázatot régóta ismerem,

az irigység kikopott belőlem,

tudok örülni, a mások tiszta,

valóságos sikereinek, hinnye.

Mert tudom, egyedül semmire

nem mennek az emberek, ott van,

a segítség, csak nehezen ismerik fel.

Nem biztos, hogy volt még igazán siker

az életükben, addig, amíg nem hatódtak

meg, a mások sikereinek átélése közben.

Összetett energia, a legkifinomultabb,

változata, annak, amit, mindenkinek,

legalább egyszer szükséges lenne

átélnie, elszállna, az önzése.

A valóságról beszélek, ah.

Addig nem igazán jó az

ötlete bárkinek, hogy

vezetőnek állna be.

Persze bocsánat,

 az én tapasztalatom

jó nagy. Nem veszem

zokon, ha akiből kikopott,

az emberies, nem tisztelne.

Ők csak a pénzre mennek,

az tette, nagyokká őket.

Az emberiesek jönnek,

őket, érdekli, hogyan

tovább, különböző

sikereket élünk meg.

Gyakran a másik oldal,

a másban sikeresek is,

ugyanúgy látják a sikert.

Alázat nélkül nem megy.

Tisztelettel élünk, tudjuk,

szeretetben élni jó, ah,

jóakaratúaknak való.

Vigyázzunk rá, hogy

ne üresedjen ki az

adott szó, hahó.

Magyarországról,

Pakson, a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

 

A túlzón is túl mentél…

2021.05.09. – 2016.05.09. https://julamami.com

A tehetségünket a születésünkkel hozzuk mindannyian.

Éppen 42 éves voltam amikor a tehetségemet jól

felismertem, segített hozzá a belső kontrollom.

Azóta gyakorlom, nagyon sok embert megismerhettem,

megtiszteltek Online és a Paksra, a szülőhelyemre érkezésükkel.

Általános műveletséget növelő /Tenyérolvasó/ a címe,

emberies jelnyelven oktatom, magam találtam fel.

Győzz meg legyőzni könnyű engemet, nem

harcolni születtem. Az alázat a védjegyemmel

jár, alkalmazom az  Online oktatásomnál és a

saját magam feltaláltammal sorsolvasásomnál.

Az emberséges jelnyelvem, maga az érvem,

nem tartozom se ide, sem oda, tartozom az

éppen engemet megtisztelőhöz, akkor oda.

Megtiszteltetés volt mindaz, amivel és akikkel

találkozhattam a 27. év hivatásomat gyakorolva.

Egy napon rajzoltam le az egész oktatási formát,

ami a Julamami védjegyet kapta, a 2010. évben.

Azóta várom, hogy lehetőséget kapjak a saját

Hazámban, tán elsősorban a szülőhelyemen.

Ahogy változott a Világ én magam is azzal

együtt ismerhettem fel, megváltozott minden.

Online napi szinten vagyok, mert párhuzamos

 a személyes és az alkalmazkodásom a Világhoz.

Nem harcolok sem veled, se ellened, melletted

sem, a találmányommal a megelőzésre születtem.

Ha nem ismered fel a két oldaladnak a kontrollját,

ha még tagadásban vagy a lelkes énednek a létezésével,

akkor bizony a hajlításokkal járó következményeket éled.

Ha a túlzón is túl mentél már, bizony, nem ismered fel,

mennyit birsz el, régen elveszett, a téttel a féked.

Édes Hazám Csodaszép, kérlek, ne menj még,

hiszen a jóval még meg sem jöttél.

Ember nyisd ki a szemeidet, hogy

megláthasd a nyilvánvaló lényeget.

Ez itt a Hazánk, tettünk érte jót és

szépet, hogy azt kapjuk ha szükséges.

Nagyon kérlek, ha csőlátásban vagy,

ne vállalj felettünk döntő tisztséget.

Hozzuk a sorsunkat, a feladatunkat,

s élünk, ahogy megszabják nekünk.

Nem is lenne az gond, ha hozzáértően,

emberiesen sikeres, döntene felettünk.

Mindenki hozott valami számára és a

családja számára fontos alapot, amit,

neki lenne szükséges megcsinálnia.

Generációsan ahhoz, hogy a szerettei

felé a generációs alapot meg tudja adni.

Mert, ha minden csak ugyanoda megy,

egyszer csak belülről oldódik az meg.

Ha annyira birtokló vagy, hát vegyél,

egy szigetet magadnak és ott kérjél,

mindenkitől aki kíváncsi rád, belépőt.

Mi sem fölöslegesen születtünk ide,

saját magunkért és generációsan is, a

  dolgunkat, feladatunkat tennénk végre.

Milyen fura, hogy az ember lánya,

ennyi évesen még csak reméli,

hogy a megérdemeltet,

az oktatás lehetőségét,

még időben elérheti.

Még  csak várakozik,

a feladatához nincs

még lehetősége sem,

itt a saját szülőhelyén,

ahogy a sorsát elképzelte,

pedig mindent megtett érte.

Én a segítéshez értek, oktatok,

a megelőzésben vagyok jól otthon.

Feltaláltam az emberek számára fontosat,

ismerhetnék a saját és generációs jeleiket.

Tehát nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát ide, s a tanácsomért,

 az oktatásért hozzám érkezők által,

egy kicsit ide, oda, tán mindenhova.

A szíves, lelkes, gondolkodó oldalon,

nem ártok, nem bántok, de itt vagyok,

szoktuk volt mondani a tiszteltjeimmel.

Itt alázattal, az életemet élni igyekszem,

a sorsomat, a generációs jelemet ismerem.

Ha ennyire elrugaszkodtál önmagadtól,

legalább ne vedd túl komolyan magadat,

mert, hamarosan nevetségessé válhatsz.

Átfordultunk több éve, s nem vetted észre,

már látszik az igazi és kilátszik a fordítottja is.

Nem tehetek mást, s még sokan lehetünk így

ezzel ám, hogy hiába minden,

ha nem gazdagodtunk meg,

nem néznek ezen a helyen,

tán bizony embernek sem.

Elfelejtetted volna, hogy

te lennél értünk, neked kéne,

tenni az itt élők jólétéért,

az Isten adta Népért, hinnye.

Mert mi megtettük már,

amit itt tenni lehetett,

 fordítva nem helyes,

gátol már a halmozás.

Az látszik rajtuk,

hogy nagyon,

komolyan,

veszik magukat,

teljesen,

meg

vannak

elégedve,

önmagukkal.

Elszomorító, hinnye

van aki ennyire képes csak,

elrugaszkodni az igaz valójától.

 A mindenáron

való elérés mintái,

át vannak szellemülve,

amit lehet megszerezve, csak

a saját gyarapodásukat nézve.

S aki mindent megtesz érte,

de nincs a pikszisükben, úgy,

 bizony nem fog ám sikerülni, ah.

Nem haboznak, kihasználva élnek,

nem gondolják, tudja már mindenki, a

 vakmerők nem tudnak óvatosan élni.

Viszont a tisztákat, Isten óvja ám tőle,

majd megtudod ah, ha beálltál mögéje.

Az ember emberiesnek született,

az élet is, az egyszerű ember, itt is, élni szeretne,

az emberek tisztán vágynak a saját sikerélményeikre.

Nem fölöslegesnek, se sikertelennek született ide a Népnek a

gyermeke, értük indult minden, van amikor szükséges az ismétlés is.

Összefüggésében látni…

2021.05.08. – 2011.05.08.

https://julamami.com

Ismerve a generációs feladatod, tán

 teherként a következőkre nem hagyod.

Sok mindennek mostanra,

megvan már a magyarázata, ah.

Ha nem teszel időben magadért,

mások döntenek majd feletted,

amit ők akarnak az lesz az életed.

Emberséges gondolkodj el rajta.

Ne legyenek, a tehetségesek,

emberiesek magukra hagyva.

Kapják meg a lehetőségüket,

hogy a szeretett Hazájuknak

és magukért is teremtsenek.

Maradj tiszta,

ima,

ima,

ima.

Felnőtt ébredj fel,

ne menj át tagadásba.

Éld meg a tieiddel,

tanuld megérteni őket,

ha a sorsod odatette ezt,

generációs feladatul neked.

Online Műhely, a megelőzésért,

Heringes Árpádné egyéni vállalkozó,

a Julamami védjegy tulajdonosa, hinnye.

Online Sorsolvasás, Online Oktatás, igényük

szerit a saját szintjükre neveléssel, igényesen.

Ne add fel,

ne tűnj el,

mások hatására ne válj le, se el,

a Hazádat végleg ne hagyd el.

A magára maradt zsenge,

egy ártó pillanatba,

bele is öregedhet.

Ne sérüljön attól,

inkább tanítsd úgy ah,

hogy a sikereiben, most,

is napi szinten tudjon jól fejlődni.

Boldogulva felnőni, benned bízhasson, a

 hozzáértőkkel beszélje meg, ne a vásottakkal.

A hozzáértők tudják hol vannak ah, az egészséges

határai egyenként, mindenkinek másban adatott meg.

Ha nem kapja meg a napi neki megfelelő agyi táplálékot,

ha elkésik a döntésével a lelassult, alázatot nem ismerő.

A felelősségtudat alapvető akkor,  ha olyat vállaltak ah,

amihez még, nem nőttek emberségükben ezidáig fel.

Várakoztatva a jövőt elkéshet a pillanatnak az ereje,

amiből az Isten adta Nép teremtő szintje meríthetne.

Gondoskodó az Isten, tudáshoz alázattal, tisztelettel,

a nehéznek tűnő, a most, is könnyebben mehetne.

Jó egészséget emberségesek,

áldjon meg az Isten,

amikor ott az idő nektek,

tisztán érzékeléssel és kihallással,

összefüggésében látással benneteket.

Legyetek egyszerűen a nagyszerűben,

az egészséges körforgás legyen meg.

Önismereti oktatást, Emberismeret,

az Önbecsülésetek is maradjon meg.

Ah, ha a két oldal egyensúlyban halad,

az egészséget az Isten adta, marad.

Műhely, a megelőzésért.

Heringes Árpádné e.v.

Tisztelettel. Julamami

 

Édesanyának lenni… 2021.05.07. – 2017.05. 07.

https://julamami.com

Amikor elmegy az idő úgy, hogy várakozik az ember, mást

nem tehet, mint várja azt, amit a Hazájába jót és szépet

beletett.  Rájön, hányan hányféle ígéretet tettek és nem

rajtuk  múlott, hogy az megvalósulhatott-e, csak azt nem

tudta a nagyközönség, hogy mennyiféle az érdek bárhol.

Hazaszeretetet adott nekem a hivatásom, meg a sok- sok

ember aki megtisztelt és hozzám messziről is megérkezett.

Jó vezető akkor vagy, ha mindenki akit érintenek a hozott

 döntéseid, amit az Isten adta Népért hoztál, jól élhetnek

a lehetőségeikkel, a saját szintjüknek megfelelően mind.

Mára eljutottunk oda, hogy nincs se a jelenben, sem a

napi apró terveinkben lehetőségünk,

a sorsunban teljesíteni, se a jó sorunkat elérve élni.

Aki ezt megálmodta, hogy mindenki más csak ostoba,

aki nemcsak a pénzt és a bevételt látja. Nem számít már

a belső tartása, az emberi méltósága, a pénz valóban azt

is helyettesítheti, lehetőleg ne  kelljen érte megdolgoznia.

Túl sok a túlzóan látszatosra alapozott, látszik, nem volt még

olyan amit egyedül a saját kikínlódásod által értél el sikerként.

A munka által lettünk emberségesekké, a munka szeretete, az

 Isten adta jó munka és a dolgozó Nép megbecsülése, hinnye.

Ha már elértél az üresbe, nyomod a gépieset talapasztalatlan,

állj meg nézz körül, az Isten adta Nép emberséges nem gépies.

Akinek nincs benne a sorsában a gazdagság feladatnak, hiába

lett törtető  belőle és minden emberségest hátrahagyva van

csak azon, hogy első legyen mindenképpen és sok az ilyen.

Ugye az nem  lehet, hogy csak azok számítanak akik a

legtöbbet bírtokoltak el, éltek a lehetőségekkel mert

ha másoknak lehet hát nekik is. Pedig nem szabadna,

odáig elmenni, hogy a minden szintre teljesítés helyett

elsunnyogva, ki se mondva azt, jóra ne is számítsunk már.

Hiszen fölösleges kiadások lennének csak, nem hoznánk be a

feltételezett hozadékát annak. Már nyugdíjasként nem termelünk

nekik, akkor meg nincsenek miértek, hiszen csak a pénz számít már.

Biztosan nem hallottak, se nem  láttak olyat, ahol az is ad tartást az

aktuálisan jó vezetőknek, hogyan élnek a különböző szintjükön ide

születetten az emberek. Gondoskodó tisztelettel vannak-e felénk,

még fizetjük az adót azért, hogy dolgozhatunk. Eltartjuk magunkat,

hogy ne kelljen átélnünk azt ami itt éppen most kibontakozni látszik.

Ha nem tiszteled akik a Hazánkba bele teremtették a jót és a szépet,

nem adsz nekik a túlzókból sem megjáró kedvezményeket, magadat

se tiszteled, a saját jövődet is most alapozod, nehéz gépezet ám ez.

Ahhoz képest jól élünk-e, amennyit adtunk a közösbe a Hazánkhoz,

valóban nem fontosak az életszerűséget biztosító reményt adók,

a valóban, nem mondvacsináltan feltalálók. Az idén már a 8. év az

 ami adott, a jó energiákban jól lehetne élnünk mindannyiunknak.

Tudás nélkül, a feltalálók nélkül, jól haladni, a világ ritmusát jól

felvenni és együtt haladni, az emberségesek nélkül nem megy.

Tudom, sok értelmes,  értékes, tartalmas szó kiüresedett a tíz

év alatt és üresek azok amikkel helyettesíteni igyekeznek.

Csupán annyit szeretnék leírni, a lehet az egyáltalán nem

biztos, hogy mindenkinek szabadna élni azzal. Hiszen már

nem gondolnak arra, hogy másokkal mi lesz akkor, ha  nem

a szerzésben tehetségesek, nem megveszik inkább elveszik.

Szegény Hazánk Csodaszép, hova lett a tisztelet feléd, miért

laposkúszós még míndíg  a szeretet, miben nőnek most a

gyermekek. Hát nem azért kaptuk azt a sok közös pénzt,

hogy érezze itthon jól magát, az Isten adta teremtő Nép.

Tiszteletem. Műhely, a megelőzésért. Önismereti oktatás.

Heringes Árpádné e.v.  https://julamami.com

Ma már meg kell tanulni, a gyermekünket megfelelően

tisztelni, szeretni és a teljesítményét is megbecsülni,

intelligens gyermekekből felnőttekké fognak válni.

Most anyának lenni az ennyi, etetni, öltöztetni,

 tisztán tisztelni, becsülni, a szeretetet adni.

Magunk felé is annyi energiát megtartani,

ami egészséges kapcsolatban tud tartani.

Ne önfeláldozással, inkább odaadással,

jó anyának igyekezni, ez fog majd menni.

Hiszen általa az anyaságunkban is tudunk,

éppen ott, a szükségeshez annyit fejlődni.

Jó mintával, megmutatni beilleszkedni, s

úgy élni, legyen miért tiszteletet kapni.

Minden gyermeknek megfelelő időben,

a felnőtté válásához a saját idejében. A

 lépés fokozatosságának a  fontosságát

betartva, a tartásának  erősödéséhez,

a toleránciánkat naponta gyakorolni.

Az életszerűségének megfelelően,

a saját igényéhez érett idejében a

a kezét ha arra érett, elengedni.

Azután a saját

tapasztalását

már kívülről

csendesen

szemlélni.

A kérdéseire

a legjobb tudás

szerint válaszolni.

Ha nem kéri, tanácsot

nem adni, csak válaszolni.

S mindennek az eredményét

anyák napján lehet szemlélni.

S ha nem úgy sikerült, akkor

semmi körülmények között

nem megsértődni, szeretni.

Szeretetet adni, hogy egyszer

majd legyen mit visszakapni.

Megtanítani a miérteket és

hogyanokat, ha szükséges

és már arra érett tovább is

tudja, mindazokat ő is adni.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Ne maradj le fejlődjél…2021.05.05. –

2017.05.05. https://julamami.com

Összefüggésében látnak, így,

 születnek meg az intelligensek.

Amiben tehetségesek el is érik,

hozzátanulják azt, ami hiányzik.

Magam tapasztaltam, ide eljöttek

sokan, az intelligensek a Világból is,

hiszen pont ők azok, akiket még ritkán

értenek meg a többiek. Pedig milyen jó

lenne, ha a tudásukból átvennének, ők

is megfelelően felfejlődhetnének.

Nagyként kicsi ez a mi Hazánk

ahhoz, hogy a hozzá

nem értők által,

itt ne legyenek

lehetőségeink.

Egy pontatlanig

ez még talán,

el is mehetne,

 ha gyakrabban

rájuk néznének.

Miért is kerültek oda,

ha ahhoz nem értenek,

legalább tanulják azt meg.

Engedjétek hát el, ez a

mienk, ez a Hazánk.

Mi most is itt élünk,

innen várjuk el, a

mi lehetőségünk.

Mi már beletettük,

a szépet és a jót is,

 ide kamatozódni

megvárjuk amíg

hozzánk is eljut,

a szépet és a jót,

mindazokat, mi

visszakapjuk.

Sanyargat mert

sanyargatott volt,

nem fejlődött, így

ha bármit is ért el,

méltósága, tartása,

abban neki nincsen.

Különös oktatás,

nevelés, azáltal

neki is legyen.

Tudom, nem

engedned be,

az oktatás köré

sem, így eladnám,

hogy a Hazámnak ez

 a finomság meglegyen.

Magam tapasztaltam meg,

dédelgettem, nevelgettem fel,

amíg idáig elértem, lerajzoltam.

Tartást, méltóságot igazít vissza, a

 saját és generációs harmóniájába.

Ne menjenek idő előtt el

azok, akik még a sorsukat

nem vitték végig, sortalan

tátongó befejezetlenségek.

Ne várd el, ő még ezt nem látja.

A behatároltságukba beszorulva

maradók, nem látják meg a kiutat, sem.

Beszél és mondja a sok semmit, a mindenit,

nem a saját gondolata, sem nem az ő szavai,

kigondolják helyette és megírják azokat neki.

Nem akar fejlődni, mert elhitte azt, hogy különb

bárkinél itt, mert úgy lett, ahogy azt kigondolta.

Azt ő még nem tudja, csak önmagát csapta be,

ha nem fejlődik közben, önmagát építi lefele.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés hitelesen…

Azok akik az ürességhez vannak szokva, igen

jól érzik magukat benne, sőt kiemelkednek

és a többiekhez képest, kifényesedhetnek.

Hol vagytok intelligensek, lapos kúszásban,

alacsony szinten élni önmagatokhoz képest,

leépüléshez, belebetegedésekhez vezethet.

Adjátok oda a jelzéseket, ahol értőkre leltek,

le ne épüljetek, ti itt mind vezetni születtetek,

abban amiben a tehetségetek szerint éltek.

Nem láthatja át, elfedik, eltakarják,

nem hallathatja a hangját,

így nem adhatja ki se.

Nem érzik meg,

csak beleélnek,

 épülnek is le,

a lelkükben

szegények.

Nem hiszi el,

hogy a lelkes,

szíves, gondolkodó,

az ő maga, ott legbelül.

Ő abban gazdag, ott a tudás

nála van, tanulni lehetne tőle.

Nem hisznek a megelőzésben,

mert az lenne a nehezebb.

Különös oktatás, nevelés…

Nem tudtam megelőzni hisz, azt

 sem tudtam, ez is megtörténhet,

ha csak a hivatásomra figyelek.

Lám most kénytelen vagyok és

mindent megteszek, mert ez

nem tetszik nekem, megyek.

Elvégzem, ahogy tudom és

mehet tovább az élet ezzel,

megint tapasztaltabb lettem.

Legyártottam valamit, 23 év. hosszú

idő kellett, mire ilyen jól sikeredett ez.

Belekerültem egy helyzetbe, ami nem

tetszett nekem, de eldöntötték felettem.

Azt hittem mindent elbírnak a vállaim, de

 nem így lett, mintha gúzsba kötöttek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Persze felismertem a kapcsolódó „miértet”.

Így nem tudok megölelni senkit, nem lehet,

hiszen tudom, ott is minden átment, levettem,

valamit a másikról, mint az elbírhatatlan terhét.

Ez már nem működhet, mindenkinek magának

kell megtalálnia azt a módszert, ami beleillik az

 ő életébe is, csak el ne felejtse, hogy a többiek

is léteznek, legalább nem ártok és nem bántok.

Összegezve, felfejlődtem benne, továbbviszem.

Megerősödtem ahhoz, hogy ebben is segíthessek.

Hát eljárok a hozzáértőkhöz, hogy ezt a terhet,

rendezni segítsenek, mert egyedül nem ment.

Kidolgozom a vállaimból a rám rakott terheket.

Vannak sokan, kontroll nélküli módszerekkel, amivel

megváltoztathatják az embereknek az egészséges

belülről jövő működését, húha, ne nyúljanak gyerekhez.

Persze a kényelmes felnőtteknek, nem kell erőlködni

se, majd megcsinálják helyette. Miközben az,

mindenkinek a saját döntése kellene

legyen, hogy neki mennyi lenne jó,

meddig mehet abban is el, bír el.

Sorsot hoztunk, sorsot viszünk,

generációsan is fejlődhetünk.

Különös oktatás, nevelés, ezért…

Kommunikálni, kommunikálni…

Ha rád raknak, egy nem létező

sablont, s tudás hiányosan azt

várják el, működjél benne és

úgy, ahogy elvárják azt tőled.

Na akkor jelezni kellene, ahh,

mindenki másban tehetséges.

Ne várjanak tőled idő előtt el,

semmi olyat, amit nem lehet.

Folyamatos önkontroll, tartás,

méltóság lehet belőle, ha van

hozzá tisztelet önmaga fele.

Kommunikál, kommunikál…

Intelligensen a minta elég,

éld az életed, csak legyél…

Állj meg és figyelj kicsit,

te is befele, mit sugdos

 a lelked, szíved neked.

A gondolatod hol jár,

mit szeretnél tenni,

azért, hogy neked

is jobb legyen.

Kommunikálj,

kommunikálj,

kommunikálj.

Ha odafigyelve

élsz, rájössz mind

másképp rezgünk,

mint lelkes, szívesek.

Emberiesekként nem

lehet elmenni csak úgy,

minden mellett, mert

ma még nekem,

holnap neked,

és másoknak.

Mindenki a

saját szintjén

látja át, érzi meg,

ne várja el a másiktól.

Neki az még nincs meg,

de holnapra lehet meglesz.

Fejlődünk lelkileg ahhoz is,

amire nem gondolunk, de

az Isten hatalmas és

gondol mivelünk.

Az emberektől

ne várjad el azt,

hogy helyetted

gondolkodjanak.

Kérjed a segítséget

abban, amiben nem

boldogulsz, adj érte

tiszteletet. Mert az

nem természetes,

hogy megjár neked.

Menj el odáig, hogy

neked is legyen ott

sikerélményed, az

a lelked tápláléka.

A boldogulásunk

azt is meghozza.

Annak hiányától,

folyamatos lehet

a te leépülésed.

Felszínen élni,

kikerülni a

nehezet,

azt is

lehet,

de az

élet az

maga az

egészséges

nehézségek.

Az hozza meg

a fejlődésünket.

Egyedül születtünk, a

sorunkat magunk oldjuk meg.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Sorsod vagy életed…

2021.05.02. – 2011.

https://julamami.com

A sorsodat ugyan ismered-e,

az életedet éled-e,

vagy,

eszi

nem

eszi,

nincs

más

amit

lehet,

megengednek, csak

 azt éled meg, a saját sorsod helyett.

Vannak akik látszatra, mindenhez értenek,

és vannak akiknek irigylésre méltóak,

hiszen már a mindenük

 megvan,

kategórián is,

a túlon is túl vannak.

Nem látnak tán mást,

csak a szerzés hajtja őket.

Sorsod az életed ezt oktatom,

sorsszerű  akkor, ha az elődeink

a sok komoly, nagy feladatot már

teljesítették, mert sorsszerű volt.

Rangot, pénzbeni gazdagságot is

adtak alapnak, így az élete a sorsa.

Így épülhettek fel sok mindenkire

építkezve, aki a családjukban tette

a dolgát a  nehézben, a könnyű nem

fogta meg, teljesített sorsszerűen.

A könnyen jött könnyen is megy.

Generációs feladatoknak mondom,

nagyon örültem, amikor felfedeztem,

hiszen sok minden megmagyarázódott.

Így hát érvelni tudok, a tapasztaltan is

emberségesen megélem a nehezeket.

Gyökeresedni igyekszem azon vagyok,

ne maradjon a rengeteg tennivalóból

a következőknek, hiszen jó sorsra

érdemesek, ha tudnak teremtenek.

Vannak akik ott tartanak, ah, még

tagadásban vannak, hogy hoztuk-e

a sorsunkat, azon gondolkodnak.

Nem jönnek rá, honnan tudnák,

hogy ha az egyik oldaluknak,

a hozottban teljesítettek,

lehetne a másik oldalt,

attól fogva megtanulni.

Két lábunkkal állunk,

két karunkkal ölelünk,

vannak páros szerveink,

két szemmel és belső

látással is láthatunk.

Akik mindezeket nem

látják át, nem érzik meg,

nem gondolkodva döntenek.

Néznek csak nézik, nem látják át,

mikor mentek bele a csőlátásba

az a mindent  csak oda,

belevitte őket, ha

nem tudnak,

kijönni

belőle, üresednek.

Vannak olyanok akik

az óvatlanokat,

beleterelik,

mert

elhiszik

nekik,

hogy eljött

az ő idejük.

S most ott

tartanak, hogy

léphetnek egy nagyot,

meglehet,

még az is,

nekik,

amit,

egyikük sem álmodhatott.

Nem ismerik a belső tartásukat,

boldogok szeretnének lenni,

miközben már akkor azok,

nem tudhatják,

hogy mihez,

képest,

hol tartanak most.

Se előre,

se

jobbra,

se,

balra,

nem, de körbe sem néztek,

csak maguk fölé és előre lestek.

Így elmennek a saját sorsuk mellett.

Sikerélmény nélkül éhes marad a lélek,

a szív, a gondolkodó agyad üres marad.

Ne játsszál az emberek sorsával, ah,

ha nem is látod át, ők tudják azt.

Van akinek az a dolga,

hogy abban,

az önelégült,

állapotukban,

csak figyelje őket.

Kivárja a legkedvezőbb,

helyzetet, rezgést,

ha nem veszik észre,

még rá is segíthet esetleg.

Felismerve a kapzsiságukat,

jól rájátszott, felkínálta olcsón,

utána kapott, hamm eltüntette.

Helyettük bekebelezte, úgy,

ahogy volt az egészet, tán

 azzal jóllakott lehetne.

S csak terjeszkedett,

mert más mintája

nem volt,

szerzett.

Azután kiderül,

bebujtak a bőrébe,

párhuzamos lett a cége,

tán egy betű se az eltérés.

Így aki reménykedett,

a tehetségével, a

jó  sorsa megélése,

helyett hiánya lett.

Mindent a sajátjaként

magának átvezettetett.

Persze nem addig a,

van az Isten, újra

 a talpára állítja, a

tudása ottmaradt  nála

és kivárja, ha szükséges vegetálva.

Tudja, egyszer ő is bekerülhet a jóba,

mert megvan neki is ahhoz a  jó sorsa.

A különleges tehetségének hála,

tudja, elkezdi újra és újra,

az ismétléseket felismerte

  nem aggódik hasznosítja, a

 gyakorlat teszi a mestert.

Aki meg nagy bátran,

ezeket megszerezte volna,

ah, számoljon is vele, ha

 majd  az átforduláskor

az a felszínre kerülne.

Önismeret nélkül,

önkifejezés helyett,

mások leutánozása,

na az fura egy buli lehet.

Mivel nincs tehetsége hozzá,

csak sok pénzt szeretne belőle,

előbb – utóbb, saját, önnön

maga elvesztéséhez vezethet.

A Nép nem szereti ha becsapják,

a kiváltságosok meg  máshoz

vannak szokva, a silányos

teljesítés nem élhető pálya.

Megvannak arra is a jelek,

ki az, aki gazdagodni jött,

ki meg gazdagon született.

Hiába minden összecserélni,

más helyett a sorsát megélni,

na azt csak időlegesen lehet, hinnye.

A sajátjában ott vannak a figyelmeztető jelek.

Mutatja a tenyered a saját, generációs határodat.

Mások neve alatt, mások cégét eltulajdonítva,

na az sem lehet maga a csoda,

mert nem is tudja,

hány generációjának,

 okozhatott  hiányt azzal, hinnye.

A jó energiákban vagyunk három éve,

lehet ismételni, rárakodni a fölöslegesre, a

tisztulás mindennek az eleje és a vége.

Mihez képest hol tartasz,

s mikor nyugtázod azt,

hogy megcsináltad,

ha az nem épülhet be

a tartásodba, nem is lehet azáltal,

megerősített emberi méltóságod neked.

Pedig ott van minden vonal, hozzátok,

ott a csuklótokon felrajzolva,

mi a generációs jeletek.

S folytatásaként,

a tenyerében,

van úgy, hogy

a saját élete,

is mindenkinek.

Amikor megszületett,

már belerajzolta az Isten.

Az a sajátja,

nem azonos,

senki máséval,

egyszer ugyan,

láttam egy hasonlót,

két különböző ember,

generációs feladata

egy irányba mutatott.

Ha már az utadat keresed,

azt tudatosan teszed,

valamiből kiindulva,

valamihez kötve,

lépsz,

lépésről,

lépésre előre.

Ha az utadra találsz,

boldogulhatsz rajta.

Útjára viszi a vándort,

megérti menet közben.

Ez az én nehéz, küzdelmes,

lelket erősítő, tiszteletről,

szeretetről szóló utam,

Uram.

Nem sürgettem,

nem kapkodtam.

Tudtam a élet arra való,

hogy át és megéljük,

amit nekünk szántál.

S amikor már látjuk,

hogy megcsináltuk,

a generációs hozadékunkat is. S

  mások ránk rakottját is teljesítettük,

na akkor szabadul fel a lelkünkben,

valami érzés, ami ajándék nekünk.

A következő feladatot,

teszi oda a sorsunk.

Nem unatkozunk,

csak tesszük a dolgunk.

Nem ártunk, nem bántunk,

haladunk ahogy hagyják, ha

tele a lelkünk jó érzéssel,

 sikereink napi szinten,

lelkesen, szívesen,

gondolkodva élünk.

Van reményünk,

tudjuk,

vagyunk mi sokan,

akik magukhoz képest,

gyakran vegetálunk csak.

Megyünk előre ha kicsit is,

néha csak csusszanva,

de a sorsunkat,

ismerve,

végig,

megyünk,

 az utunkon,

nem térünk le róla.

Mert felelősek vagyunk,

a most fontos,

része az egésznek.

A következő generációknak,

megmaradjon, a hasznukra váljanak,

azok a fontos hozottak, amiért,

megszenvedett a Nép olyan sokszor.

Ide születtünk, itt élünk a saját Hazánkban,

itt kellene boldoguljunk, a tehetségünk és önmagunk szerint.

Aki ezt még fel nem ismeri, kérem szépen addig ne vállaljon fel,

semmi olyat ami újra és megint sokaknak, a Népnek gátakat rak.

Árthat azzal is, amit nem láthat át, mert megalapoznánk azt,

amit hoztunk magunk szerint mi is, a családunknak.

S adnánk és a következő generációinknak,

valami alapot a jövőjükhöz legalább, hinnye.

Te is tisztelettel gondolj a szorgalmas őseidre,

vállald fel a származásodat, s azt amit neked hagytak,

feladatnak. Egyedül nem oldhatod meg, azt amit nem akartak,

azzal egyáltalán nem foglalkoztak, ne húzd ki a szorgalmasok alól

már a telítettben, erősen motiválatlanként, humorizálva se a talajt.

  Ami lefutott és másik szinteken nem vonzó, abba tenni fölösleges,

amit nem lehet megmásítani az itt a valóság. Ha a Nép nem akarja,

mert nincs az életminősége változásával érdekeltté téve, az

nem hozza mert megváltozott az Hazánknak a rezgése.

Minden az egyes emberből indul ki, ha csak az van

aki itthon maradt valami miatt és nem érzi jól

magát a bőrében, ugyan mennyire tudhat

jó minőséget adni az érkezőknek, azt a.

Az egyenestől eltérő egy fura rezgés,

nem tudja biztosítani arról a pihenni

vágyókat, betartják-e az ígéretüket.