Webtenyér… 2016.07.08. https://julamami.com

image006 (7)

Otthon vagy,

amikor a kicsiben

már látod magadat,

nem mentél sehova, a

 Világ mégis ott van nálad.

Kérlek soha el ne feledd,

te is csak szeretetből vagy,

mint az élet szikrája is, benned

pislákol majd. S adja a kijózanító

impulzust a lelked, s megtalálja ám,

hozzá az annak megfelelő életritmust

a szíved. Hahó, hahó, az emberiesből ki

ne pördülj, s a kontrollálatlanul kecsegtető,

könnyűnek látszó élet hirtelen, ki ne fordítson,

önmagadtól, a belső tartásodtól el ne tántorítson.

Attól, hogy magad fölé emelkedsz a túlzó jóléteddel,

attól még nem szabhatod át azt, ahogy az Isten teremtett.

Amivel kívül próbálod kiegyenlíteni a vergődő lelked, pont

az mutatja meg a többi hozzáértőknek, hogy belül üresedsz.

Mindenkinek van egy saját belső tartása a génjeiben hozza,

s van az amit az élete során magához, vagy magára vett, na

az nem mindegy, hogy ahhoz képest amit hozott, kivé,

vagy az elrontó, kifordító túlzóval mivé változott.

Tudom, hogy milyen nehéz az, amikor már,

azt próbálják elhitetni veled is, hogy te

magad vagy a földön járó istenszerű.

Figyelj rá, döntsön helyén az eszed,

maradj emberies, „most” az egy nagy

kegy, azt az ember sosem bánhatja meg.

Ugyan miről beszélsz, hisz nem is úgy élsz,

jó emberré válni, az egy hosszú életszakasz.

Kitartani a sorsodban a nehezek nehezében,

tartásosnak maradni, várakozni a ridegségben.

Ha nem rendezted el a múltat emberségesen,

ne várjál onnan és úgy mint régen semmit sem.

Ahogy bánsz másokkal, úgy bánnak majd veled,

adott helyzetekben, hiszen már benned rezeg,

bizony a tenger nagy jóléted sem óvhat meg.

Egyensúlyban maradni a két oldaladdal tanulj

meg, hogy érezd a történésekben a helyeset.

A generációs jeleid is adják a sorsodat, ha már

tudod, honnan jöttél, azt is merre tartasz,

ismerve a generációs határaidat megéled,

azt amit a jó sorsod, csak neked tartogat.

Körbeérni akkor is, ha minden nehéz,

mert tudod, hogy a jövődet igazítod meg.

Maradj emberies, hogy tisztelni is tudjad

önmagad, s annak meglétével másokat.

Ne engedd a saját nagyságod

fölé emelni magadat,

a tudásnak a hiánya mögött,

most már továbbra senki sem lapulhat.

Alázat nélkül hosszasan nem tudsz betölteni,

magadhoz képest fergeteges magasságokat.

Hiszen ha nincs a tudás a fejedben,

nem adja az impulzust

hozzá a lelked,

nem rögzíti a

megfelelő

sejted,

hát

csak

lebegő,

talaj nélküli,

gyenge lenne belőled.

Hinnye, legyen számotokra is,

értelmes a nap, ha szabad, ha lehet,

tisztelettel, tartásosan is élhettek.

A saját sorsotokhoz, ha nehéz is,

alázattal legyetek, hogyha elmúlik

a káprázat, s kitisztulnak a fejek és a tájak,

meg tudják előttetek emelni majd a kalapjukat.

Jó egészséget emberek, ha megtaláljátok a saját

 szinteteken a  sorsotokat, alázattal élni is könnyebb.

 

Julamami
Magyarországról, a Hergál
Házból.

Szeretettel. Julamami