Otthon vagy,
amikor a kicsiben
már látod magadat,
nem mentél sehova, a
Világ mégis ott van nálad.
Kérlek soha el ne feledd,
te is csak szeretetből vagy,
mint az élet szikrája is, benned
pislákol majd. S adja a kijózanító
impulzust a lelked, s megtalálja ám,
hozzá az annak megfelelő életritmust
a szíved. Hahó, hahó, az emberiesből ki
ne pördülj, s a kontrollálatlanul kecsegtető,
könnyűnek látszó élet hirtelen, ki ne fordítson,
önmagadtól, a belső tartásodtól el ne tántorítson.
Attól, hogy magad fölé emelkedsz a túlzó jóléteddel,
attól még nem szabhatod át azt, ahogy az Isten teremtett.
Amivel kívül próbálod kiegyenlíteni a vergődő lelked, pont
az mutatja meg a többi hozzáértőknek, hogy belül üresedsz.
Mindenkinek van egy saját belső tartása a génjeiben hozza,
s van az amit az élete során magához, vagy magára vett, na
az nem mindegy, hogy ahhoz képest amit hozott, kivé,
vagy az elrontó, kifordító túlzóval mivé változott.
Tudom, hogy milyen nehéz az, amikor már,
azt próbálják elhitetni veled is, hogy te
magad vagy a földön járó istenszerű.
Figyelj rá, döntsön helyén az eszed,
maradj emberies, „most” az egy nagy
kegy, azt az ember sosem bánhatja meg.
Ugyan miről beszélsz, hisz nem is úgy élsz,
jó emberré válni, az egy hosszú életszakasz.
Kitartani a sorsodban a nehezek nehezében,
tartásosnak maradni, várakozni a ridegségben.
Ha nem rendezted el a múltat emberségesen,
ne várjál onnan és úgy mint régen semmit sem.
Ahogy bánsz másokkal, úgy bánnak majd veled,
adott helyzetekben, hiszen már benned rezeg,
bizony a tenger nagy jóléted sem óvhat meg.
Egyensúlyban maradni a két oldaladdal tanulj
meg, hogy érezd a történésekben a helyeset.
A generációs jeleid is adják a sorsodat, ha már
tudod, honnan jöttél, azt is merre tartasz,
ismerve a generációs határaidat megéled,
azt amit a jó sorsod, csak neked tartogat.
Körbeérni akkor is, ha minden nehéz,
mert tudod, hogy a jövődet igazítod meg.
Maradj emberies, hogy tisztelni is tudjad
önmagad, s annak meglétével másokat.
Ne engedd a saját nagyságod
fölé emelni magadat,
a tudásnak a hiánya mögött,
most már továbbra senki sem lapulhat.
Alázat nélkül hosszasan nem tudsz betölteni,
magadhoz képest fergeteges magasságokat.
Hiszen ha nincs a tudás a fejedben,
nem adja az impulzust
hozzá a lelked,
nem rögzíti a
megfelelő
sejted,
hát
csak
lebegő,
talaj nélküli,
gyenge lenne belőled.
Hinnye, legyen számotokra is,
értelmes a nap, ha szabad, ha lehet,
tisztelettel, tartásosan is élhettek.
A saját sorsotokhoz, ha nehéz is,
alázattal legyetek, hogyha elmúlik
a káprázat, s kitisztulnak a fejek és a tájak,
meg tudják előttetek emelni majd a kalapjukat.
Jó egészséget emberek, ha megtaláljátok a saját
szinteteken a sorsotokat, alázattal élni is könnyebb.
Szeretettel. Julamami