Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

 harcolnék se veled, sem ellened, nevelném,

oktatnám már azt, amivel ott kontrollálni is

lehetne, hogy van-e tartása még azoknak,

az ott időzőknek, a méltóságuk helyén-e.

Mindenkinek megvan a maga tartása,

méltósága, hozott tehetsége és az is,

hogy a legjobb, ő miben is lehetne.

23. éve, a hivatásomat gyakorolva,

magam is át kellett éljem mindazt,

amit a továbbiakban leírok ide most.

Amit ártásként teszel mások ellen,

 azért, hogy magadat föléjük helyezd ,

ugyanaz megtörténik majd teveled.

Amihez nem értesz, ne vállald fel,

keresd a sikerhez vezető helyedet,

tanulj meg mindent ami érdekelhet.

A mások egészséges körforgásával

játszadozni, nem tisztességes dolog,

 elhiszem, hogy fel lehet fejleszteni

egészen magas szintre is a semmit,

hiszen láttam már és találkoztam is

sok mindennel, a hivatásom által.

A testedről beszélnek, mert nem

hitelesek abban amit felvállaltak,

lelakottak lettek, elpénzesedtek.

Óvatosan szülők, nézd meg ki az

aki beszélget és miről is beszél a

neten a gyermekeddel, valamire

készül, a célpontok a gyermekek.

Ne érjenek be előbb mint kellene.

Julamami Magyaros Agyalósa egy

oldal, ahol azok akik felvállalnak

vannak, én itt a Hazámban 23 év

alatt tapasztaltam, emberismerő

lettem, élek emberiesen.

Nem állt még soha

mellém senki se úgy,

hogy az rólam szólna,

nem értették mit

szerettem volna

így egyedül viszem.

Valószínű az is olyan,

mint ahogy ne menjek ki az

utcára, költözzek el innen, megjött,

 aki betölteni akarta az én helyemet.

Egyszer aztán egy adásban láttam a

magyarázatot meg, teljesen kifejtve.

Nem vállal fel a Hazám engemet, ők

nagyon rafináltan maradnak, igen sokan

vannak már, akiknél nem működik az ami

ezelőtt. Amiből ugyanezen módszerrel

sokakat felelőtlenül mellé is vittek már.

Egészen kifinomult szintre tudják

tupírozni a szélhámosságaikat is.

Az első hét évben én voltam az

egyik, a végzettek között akit

tesztelésre használtak sokan,

amikor rájöttem, hagytam

és tapasztaltam alaposan.

Fel kellett nőni ebben is

„Emberiesen” olvasd el,

odáig, hogy behatárolni

tudjam azt, mit vállalhatok,

ahhoz meg, én nem érthetek.

Hát ez volt amiből kiindultam,

a tudásom megszabta a határom,

szigorúan betartottam, nem léptem

ki belőle, nem vágytam magasabbra se.

Lassan haladtam, a belső életritmusomban,

mert egyébként meg, felgyorsultan és még

magamhoz képest is, hisz a járást kerékkel és

lejtőn tanultam, annak megfelelően tudtam.

Érdekes volt szembesülnöm ezekkel is.

Beértem azzal amit az életem megadott,

mire rájöttem, hogy nekem mi a sorsom.

Na attól kezdve már volt a hivatásomhoz

alázatom, csak tettem a dolgomat, amit

éppen az Isten ide rakott, dolog van,

szoktam érezni, s mentettem meg,

időnként önmaguktól is őket.

Akik engem a hozzáértésem

miatt tiszteltek és el is jöttek.

Az első években megtisztelő volt

nekem, hogy a „nagy faluba” hívtak,

oktatni és előadásokat szerveztek,

ahol több száz emberrel találkoztam,

egy helyen és egy időben másokkal,

akik szintén hasonlókért voltak ott.

Köszönöm a hozzáértő embereknek,

hogy megadták akkor a lehetőséget,

hogy megismerjenek az emberek.

Ez a saját városomban egyszer volt,

mint a mesében, több volt az irigyem,

mint amit el tudtak viselni a fontosak.

Hát jó sokat legyártottak az idegen

kultúrákból, messziről hozottakból.

Árnyékoldal, árnyékvilág, éppen abból

jól profitál, hogy a tehetségeseknek árt

azzal, hogy meggátolja őket a haladásban.

Letudtak teljesen, pedig lett volna kikért

tennem a születési helyemen, én most is

itt lakom, a tudásom által a hivatásomat

gyakorolva élek, pedig itt jól le is fedtek.

Az online világba szaladtam szerencsére,

így nem adtam fel, inkább igazodtam ide.

Nem látták, nem érzékelték azok akik,

arra lettek volna hivatva, hogy lássák.

Én csak mondom, oktatás, nevelés,

segíthetnék a segítőknek is ezekkel,

utána szélesebb látással rendelkeznének.

Nem lehet ismeretlen a hasonlóknak sem.

Egyszer mindenki érintett lehet ezekben,

fellehetne készülni rá, gyakorlott vagyok.

Több száz ember volt ott, hallgattak és

tetszett, hogy segíthetek, adhattam,

tudtam, hogy arra születtem, már

korán megvoltak a jelei ezeknek.

Azt is meg kellett tanulnom, hogy

a szép ruhák mögött megbújhat

a hozzá nem értők sora, három a

magyar igazság módján, kivártam.

Kizárva a tévedés lehetőségét is,

azután elköszöntem, mert láttam

egyre többen vannak ők, akik nem

arra születtek, nem tehetségesek.

Le vannak gyártva a hamisságokra,

egy fecske nem csinál nyarat, mivel

megtapasztaltak, tudták mit tudok.

Később az elszemtelenedettek sora

próbálgatta hasztalan a szárnyait, ki

milyen módon, így az is megvolt már.

A sok év meghozta a gyümölcsét is,

egyre inkább átláttam, kihallottam,

jelzett időben a gondolkodó agyam.

Így aztán egyszer csak tudtam, most

valami nagyon fontosat megtaláltam,

a többit meg meglátva, összefüggőnek

találtam az előzményekkel, hát így lett,

az összefüggésében látásom meg nekem.

Most gondolom dörzsölgetik a kezüket,

lemásolható, mintha ők is így éltek volna.

Jelzem már nagyon kilóg ám a lólába, így

nem lehet ám tangózni az álságos bálba.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tanulná

az aki nem tehetséges ebben, legalább

rálátása lenne, mekkora hülyét csinál

magából, már nagyon sokan vannak,

akik valóban tartanak ott, átlátnak.

Nálam még csak kevesen tanultak,

a saját tapasztalt tudásukkal látnak.

Akik nem vették észre, átfordultunk,

azok tovább mennek lefele, nem

lehet tudni hol annak a vége, az a

másik oldalon maradók sajátja lett.

Nem értek ahhoz, megtanulhattam

volna az első tanfolyamon, de nem

tudtam, már úgy vizsgáztam, hogy

azt mondták, mutasd mit látsz ott.

Aki erre született annak ez meg is

lesz idejében, nem lehet csak úgy

mások által megkapni, vele is kell

ezzel születni, mindenki másban jó.

Ezért nem értem, mit is akarnak a

„boldog” kifejezéssel, miért, miből

gondolják, hogy lehetséges még a

boldogulás előtt boldognak lenni.

Ne játszanak megkérem szépen,

a tisztán nyitott gyermekekkel,

tapasztaltan tudom, amit tudok.

Nem lehet még ebben is a mérce

a mások kezében, nem egyformák

az emberi lelkek se, a többiekével.

Győzz meg, nem harcolok, nevelek,

oktatok, lelkeket védek, megelőzök.

Eltervezte neki meglesz mindene,

s mivel mást nem látott, csak azt,

ami ott volt előtte, hát követte.

Úgy érezte annyit nélkülözött,

hogy már megjár neki az ami

másoknak, csak úgy ott van,

nem tettek érte mást, mint

beálltak a nem létező sorba.

Lépésről lépésre  leutánozni

próbálta azt ami a másiknak

a veleszületett tehetsége.

Amíg a másik őt igyekezett

megmenteni, azoktól akik

valami mondvacsinálttal

csábítottak oda mindenkit.

Ahol azt érezhette bárki,

hogy oly nagyon tehetséges,

ha úgy tud a betanulttal már

hatni a másikra, hogy az érzi.

Az érzéseikre mentek azt

erősítették fel, s amikor

valaki valamit érzett,

hát azt mondták,

már csinálhatja

ő is és így tovább.

Létrehoztak egy

összetett energiát,

amivel már meg-meg

mozgattak embereket.

Akiknek éppen arra lett

volna szüksége, hogy együtt

érezzenek ővele, mert nehéz

volt az akkori helyzete és tovább.

Ki éppen miért pottyant bele abba,

amiből aztán kijönni már nem tudott,

hiszen elköteleződött ott, észre sem

vette. Miközben a nagy igyekezetében

elhagyta a biztos belső tartását, már a saját

 méltósága hiányával ringatták bele. Abba

a megmagyarázhatatlan vonzásba, ami

senkinek sem volt a sajátja és mégis

azt érezte egyenként mindenki,

hogy ott ő a legerősebb energia.

A hétköznapi életben, csak annyi

érezhető ebből, hogy valami nem

szimpatikus abban az emberben,

aki annyira erőlködve mindent tud.

Minél nagyobb létszámban vannak

annál inkább erősen hatnak, csontig

hatolóan éreztetik azzal aki éppen,

sorra került, valami oknál fogva.

Egyre több ember hiszi el, hogy

különleges energiái vannak neki,

na erre megy a most már nagy

játék, hogy mindenki lehet ám

valaki. A lényege, hogy nem kell

érte különösebbet tenni sem,

észre sem veszik és már

átszellemülve ott hatnak, ahol

éppen vannak. S a nyitottabbja

meg jól beleszalad, s máris van

neki is valami fontos, érdekes.

Ami akárkinek azért mégsem

lehet, mert vágynak az emberek

arra, hogy amivel születtek azt meg

is élhessék, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyuknak szükséges lenne a sikerélmény.

Na erre vannak kifinomultan ráállva, hogy

érezzék az emberek a törődésüket, csapda.

Tudod-e mit tettél, amikor csak a szaktudás

 fontosságára hivatkozva rábíztad, ember.

Megnézték-e alaposan azokat, akiket

beengednek a serdülőkhöz naponta,

a kamaszokhoz mintákként, ember.

Mondják vannak-e ott szűrők ahhoz,

hogy időben kiderüljön, nem alkalmas

arra a beosztásra az akit már rángatnak

és igen régóta, kontrollálatlan emberek.

Mondják, ha a szaktudással bírókat onnan

kitakarítják, s a saját szájuk íze szerint oda

olyanokat képeznek, akik mindent maradék

nélkül teljesítenek annak akitől a pénzt kapják.

Akkor azt, hogy neveznék, hol van ott a minőség,

vagy ki a felelős azokért, akik nem értenek ahhoz,

nincs kontroll, hiszen mindenkinek egy az érdeke.

Mindenki hozott a születésével, valami fontosat,

tehetséget és egyéb emberieseket, maradj a

saját szinteden, amit meg kell tapasztalni,

tapasztald meg, de közben kontrollálj.

Szülő figyelj arra mit jelez feléd a saját

gyermeked, oktató, nevelő, veszed a

jeleket, ne tartsd meg, kommunikálni

tanítsad a védtelen gyermekeket arról,

hogy mi az ami irritálja őket, mit éreznek

kellemetlennek. Segíts magadon az Isten is

megsegít módon oktatom az emberismeret

azon részét, amit mindannyian hozunk, csak

fel kell ébreszteni mindenkinek önmagában.

A nevelés része is úgy zajlik, hogy a rajzok

által nevelődnek fel önmagukhoz azok, akik

megtisztelnek és a 20 órást végig csinálják.

Nem mondhatom a jósnőknek, hogy kérem

szépen itt van a lehetőség, hogy önmagukat

képezzék, szintet váltsanak, hozzá tanuljanak.

Hiszen én csak egyedül vagyok, ők meg sokan.

Sokféle hivatáshoz lehetne megtanulni még,

hogy a rálátásuk, kihallásuk, megérzésük is,

a helyére kerülve, felkerüljön a saját magas

szintjükre. Mert két oldalunk van és páros

szerveink is, hát ez is fontos, hogy tudjanak

róla az emberek, ne szűküljenek be, ne várjanak,

ha nincs is mire, hanem fejlődjenek közben fel ahhoz,

amit az életük tőlük most elvárna, ha figyelnének, látnák.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

Különös oktatás, nevelés,

emberismeret, jelek,

tenyérolvasással.

Átlátás, kihallás,

megérzés, ez is

mind a gondolkodó

agyunk döntésére vár.

Julamami Magyaros Agyalósa

és valóban az, a sok ember által,

akik megtiszteltek, megismertem

a Hazaszeretet érzését, a családnak

a fontosságát, a tartást, méltóságot.

Ne erőlködjetek a mondvacsinált

által, csak lefele mehettek, persze

lehet, hogy lesz tőle sok pénzetek,

de ez nem arról szól.

Ha jól csinálod hát

megélhetsz belőle

a saját megérdemelt

szintednek megfelelően.

Kérlek benneteket, hogy ne

üzletiesítsétek el ezt is mint,

minden mást, ez emberies

 csak így működőképes.

Ne nyúljatok ahhoz,

amihez nem értetek,

ha érdekel benneteket,

 gyertek tanuljátok meg.

Tanácsadás, oktatás, nevelés

oldalon találjátok, olvashatjátok el.

Egyenként és 2-4 fővel is részt vehettek

az oktatásomon, megtervezzük tisztelettel.

Ha nagyobb csoportban jönnétek,

keresek hozzá méltó helyet,

jelentkezzetek be hozzám.

A szülő értse a gyermeket,

a gyermek tudja tisztelni

a szülőjét és tanítóját is.

A párod kiválasztását

ne másra bízzad, azt

úgy is magad vonzod be,

 meg segít is az Isten neked.

Bejelentkezve tanulhattok,

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, online oktatom,

ha bárhol is éltek a Világban.

Szeretettel. Julamami