Nem mindegy, hogy pironkodsz csak,
amikor már látod az elkövetett hibáidat,
vagy azokkal szembesülni még képtelen vagy.
Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).
Azzal indult, hogy nagyon sok emberrel hozott
össze a tehetségem, ami azóta a hivatásommá lett.
Tíz éve annak, hogy összefüggésében megrajzoltam,
ez lett a Julamami védjegy oktatási formája, amit én
magam tapasztaltam és oktattam is párhuzamosan.
A védjegyes oktatási formája a saját felfedezésem,
már védjegyes formájában oktatom azt egy ideje.
Minden ember elérheti a hozottját a tehetségének
a legfelső még kontrollálható szintjét életében,
ha nem látja véglegesnek, a gátat a sorsában.
Még próbálkozik néhányszor, hátha nem
jól érzi, kontrollálni szeretné azt és
valami külső hatással próbálkozik.
Az általam felfedezett, megrajzolt
oktatási anyagom átadja azt úgy,
az oktatásom által, hogy rájönnek
kinek, mikor, hol van az egyenes.
A megváltozott Világban, a saját
világunk is megváltozott, aki ezt
a saját idejében kontrollálni tudja,
nem megy mellé semmiben sem.
Összefüggésében látásnak nevezem.
Önismereti oktatás a gyűjtőneve,
Műhely, a megelőzésért, önbecsülés,
aki rájön a hiányára az életében,
tiszteljen meg, nem fog csalódni.
Bizony nem könnyű megtanulni,
a bejelentkező beszélgetéskor ezt
fel fogom vázolni, úgy tud dönteni.
Egy rajzos beszélgetéskor kiderül,
fel tudja-e venni még a saját ritmusát.
Boldogulni tanulj meg a (mostban),
ne mások szerint és ne csak álmodban.
A 2016. év embere, megérzi, kihallja, átlátja,
s mindezt összefüggésében kontrollálja az agya.
A Különös oktatás, nevelés, mindezeknek a kulcsa,
megtaláltam, feltaláltam, lerajzoltam,
az arra már igényeseknek oktatom.
Emberies jelnyelvnek neveztem el,
tisztelettel, tanulásra felkínálom.
Láss, ne csak nézz, mondják,
s amire rájöttem, igazolják.
Látó azt mondják,
a tisztánlátó,
így is mondják.
Meglátni, átlátni,
összefüggésében látni,
ezek a fokozatok,
ahogy,
a lélek,
a szív,
a gondolkodó agy,
hármasának az összetett tudása adja.
Ahogy nő a külcsín, s a rárakódott hozadék,
s nem teljesít közben, a hozott tehetségéért nem téve,
úgy satnyul, törpül össze a hiánytól, a hozott tehetsége.
Minden emberiesnek szüksége van sikerélményekre.
Amit hozott tehetségként abban lenne szüksége,
először is, a kibontakoztatási lehetőségekre.
S amikor ott, a hozott feladatok elfogytak,
akkor szükséges lenne megtanulni azt,
amit nem hozott, talán abban,
még csak, nem is tájékozott.
Beleragadva, dagonyázva,
abban amit már elérhetett,
na az sem végleges történet.
Hiszen a kiteljesedése helyett,
megrekedve, terjeszkedve, bővelkedve,
nehéz lesz abban olyan erős késztetésre várni,
ami képes őt a túlzókból, az elérte érzésekből kihozni.
A belső motivációik azok, amik a lelküknek megmutatják,
mi lenne az értelmes, értékes, átlátható folyamat, ami hat.
Olyan erősen, hogy képes, a topicskolós jónak vélt, ártóból,
úgy is kilépésre késztetni, hogy ne veszteségérzettől való,
félelem legyen benne, miközben az új felé késztetnie kéne.
Amikor elérnek egy legmagasabb szintet az életükben,
erős a késztetés belül, hogy elismerjék kellőképpen,
őket abban, azáltal amit megteremtettek, elértek.
Nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják,
vannak akik még az őszinte tükrüket mutatják.
Hiszen bennük az erősebb érzés az amit azok,
a megéléseik mutatnak, hogy ők már különbek,
a többiek fölé kiemelkedve, elérték amit lehetett.
Azt gondolják, mit beszél a másik, hogy engedheti meg,
magának, hogy kritikusa legyen, hiszen megvan minden.
S valóban olyankor a legtöbb ember szinte isteníti őket,
mert elérték amit láthatóan elérhettek és szeretnék azt,
érezni a többiek velük együtt örülnek az ő sikereiknek.
S az ellenkező érzésekkel találkoznak szinte csak,
az irigység árad körülöttük, vannak akik már,
elnéznek mellettük, köszönés helyett,
legfeljebb bólintanak a régiek is csak.
A magyarázata is megvan ennek,
a nagy sietségben, a szerzés lázában,
a barátaikról, szeretteikről elfeledkeztek.
Nincsenek meg a közös élmények már amik,
összekötnék őket a sikereikben is, megelőztek,
lehagytak, elhagytak már minden működő régit.
Figyelj ha a lelked jelez, nem jól van az, hinnye,
hátha, időben szólal meg a lelkiismereted.
A múltad megőrzése a lelkedben az, amire,
a sorsodat építheted, a generációs feladatod,
a honnan jöttél, hova tartasz, milyen utat tettél meg.
Mennyire hagytad el a jókat, az őszinte szavakra még,
igényed van-e, vagy elég a látszatos, a körülötted lévő,
már csak igen és helyeslő, az általad besorolt áradat.
Nem látod meg, nem látsz át már rajta, magadnak,
szerinted van az legyártva, rólad szól, téged szolgál.
Nem akarod se megváltoztatni, se egy – egy őszintét,
nem akarsz már meghallgatni, mindenki álljon be a sorba,
hiszen megcsináltad, elérted, istent játszhatsz abban vagy.
Körbeértél, megcsináltad, minden motivációd elmaradt,
elfáradtál azt érzed, megpihennél, de még belül valamid,
azt jelzi, nem szabadna ennyire magadat se megrekeszteni.
Hát keresel valami változatosat, ami éppen a legerősebben,
hat rád az, hogy kiszolgáljanak, hiszen úgy érzed megjár az.
Hinnye azért, van az a pillanat amikor még visszalehetne,
nézned, s megnézni, milyen most a bűvkörödből kifele
látva az élet, hátha megérintene valami lehetőség,
ott abban a magasságban is téged.
Meglehetne tanulni azt, amit,
nem hoztál és meg sem tanultál,
hiszen a rálátás hiánya sok kellemetlent,
vihet be oda, abba a zárt körbe is, minden hiába.
Ha összefüggésében nem látod, a továbblépéshez,
a megérdemelt minőségű életed gyakorlásához,
hiányzik bizony, a múlttal való mérleged,
hogy túl ne menjél annyira,
a saját és generációs,
lehetőségeiden.
Ah, nehogy,
a végén,
az átlátás erősödő hiánya által,
számodra kezelhetetlen legyen.
Heringes Árpádné e.v. Műhely, a.
megelőzésért. Online oktatásom.
Olvasd el, hátha ott a helyed.
Tisztelettel várom a
jelentkezésedet,
ha eldöntötted.