A saját és generációs szinted… 2017.04.23. https://julamami.com

Aki még a saját szintjét nem ismeri,

vajon minek alapján rendezi,

az életét, hogy intézi.

Ha nem ébredsz fel,

álmosan éled át az

egész életedet.

Mások megélik,

azt amit az Isten,

a sorsuk megadott.

Nincs nagy különbség,

csak a minőség, ahhoz,

hogy jól érezd magad,

a saját bőrödben, ah.

Nem a pénz teszi az

emberiest, persze,

jó ha van, hiszen,

szükséges az is.

Ahogy haladok,

nem szükséges a

 tanácsadó, neki.

Amiket gyakran

hallgatok, máris

pénzessé teszi.

Megspórolva

azt amit mások

 a tanácsaimért

ide és vissza,

megtesznek.

Tiszteletem,

annak, aki

nem veszi

el, akkor se,

ha ő meglátja

benne az üzletet.

Mire felébrednek

az emberek, már

jót kerestek rajtuk.

Remélem vannak ott

is szabályok és amikor

észlelik, jelzik, hogy

elvették azt tőlük.

Mit ér a védjegy,

ha magyar, nincs

mit tenni, addig.

Amíg nem tesznek

értünk, mert ahhoz

vannak szoktatva.

Feltétel nélküli a

bizalom, hinnye má, ah.

Persze, bocsánatot kérek.

Ami jó az egyik embernek, az

 nem biztos, hogy jó a másiknak.

Nem férünk bele egy sablonba,

na meg, ha, azt akarta volna, a

teremtő, sablonnal landolunk.

Nem úgy történt, viszont itt

van, a feltisztulás éve most,

a “most” háromtól – kilenc

hónap, a sorsolvasásban.

Megtanítom az eltelt,

vagy a várható idő,

távolságát, mint

egy matematikai

képletet megoldja.

Ha nincs energia,

más által, egy időre,
feltöltetni,
arra is rá lehet szokni,
nem természetes.

S majd mások

meg kinőnek,

oda, ahol,

soha semmi,

dolguk nem

is lett volna.

Tehetségeket

hozunk mind,

nem született

fölöslegesre

senki sem.

Ha nem

tanították,

hát tanuld meg.

Felnőttoktatásban,

Általános műveltséget

növelő “Tenyérolvasó”,

hogy megláthasd, azt is,

ami, másoknak látható.

Van egy alapozó része,

aztán van szintemelés,

annak tekintetében,

kinek mire van épp

szüksége, most.

Bezárkózhatsz,

befordulhatsz,

megkeseredhetsz,

inkább a megelőzésre

figyelj, megoldható ez,

ha még időben észleled.

Nem az én gondom az,

ha időben észlelem,

inkább azoké lesz,

akik nem észlelik.

Ennyivel tartozom

a Hazámnak, hát

megteszem érte,

mert szeretem.

Betanítanék,

olyan oktatót,

nevelőt, aki arra

érdemes, tanítaná.

Ott, ahol a szükség,

ahol én nem tehetem.

Tisztelettel élj, hogy

szerethető legyél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Amikor én még kislány voltam.

Julamami

 

 

A gyermek csak kicsi, nem gügye, van úgy, hogy tanulni lehetne tőle… 2016.04.23. – 2021.10.20. https://julamami.com

A csoda

Apám,

amikor ezt a levelet olvasod,

valószínűleg,

éppen vonatra szállok és a

 választott családom tagjaival elutazom.

Szerencsét próbálok velük együtt,

az előled eltitkolt szerelmem az ő lányuk.

Nehéz volt elfogadtatnom magamat velük,

amikor megtudták, hogy te vagy az én apám.

Nem értették mit keresek a legjobb iskoláimmal,

segédmunkásként, beállva robotolni közéjük.

Hiszen mindenki tudta, én vagyok a hatalmas

vagyonodnak az egyetlen várományosa.

Megszerettem őket apa, képzeld figyelnek

egymásra, érdekli őket a másik sorsa,

nem hagyják a bajban lévőt magára,

nem ártanának semmiért senkinek.

Megtanultam hordani a maltert,

a kezük alá dolgoztam apa,

jólesett, a fáradság is,

nem szomorkodtak.

Nem öleltél már régen meg apa,

azelőtt még kezet is ráztál velem,

mert akkor észrevetted volna,

kérgesek lettek a munkától, a kezeim,

gratulált is hozzá nekem a nagyapa.

Ők a  (nehéz pénzért) is,

ugyanúgy megdolgoztak,

megkeresték, az ellátását,

a szeretett családjuknak.

Itt már nincsen munka számunkra,

mindet egy kézre bíztál, feltételezted,

hogy ugyanúgy jár el, mint amikor kezdő voltál.

Nem vártad el  tőle, azt se, hogy minden jelentkezőnek adjon-e,

vagy kinek adjon és milyen munkát, nem tudta felmérni.

Ki az aki abban jól boldogulna és azt igényesen el is

végzi, a kezeiből jó minőségű munka jön-e ki.

Milyen munkát kinek adjon,

nem mondtad, szabadjára hagytad.

S akikre rábíztad, kiválogatják már azt is,

hogy a keveset fizetőt is ki kaphatja, apa.

Máshonnan hozzák a munkásokat apa,

aki itt él, az azt, hogy hol,

vagy van-e és milyen munka nem is tudja.

Sok jó szakember vegetál munka nélkül apa,

mert a Hazáját elhagyni nem akarja.

Meg azt sem elhinni, hogy nincs mire várnia.

Van olyan is, aki már, csak néz ki a fejéből,

nincs már benne a miért, a késztetés se apa.

Ahhoz is pénz kell, hogy elmenjenek máshova,

ha nincs rá pénzük, arra is vannak akiknek,

pont azáltal vannak kiszolgáltatva, apa.

Gyorsan a táskába gyömöszöli az összes,

otthon tartott pénzét az apa.

Rohan az aközben,

megérkezett taxihoz.

A fiú,

az indulás előtt a vonatablakból,

még körbenéz,

fáj a szíve, lelke,

szakad a könnye,

az apjáért, de megy a sorsa után.

Hányszor próbálkozott azzal,

hogy elmondja neki,

nem akarja azt amit,

az apja neki szánt,

se vezetni, se birtokolni.

A saját álmait szeretné megvalósítani,

régóta fontolgatja, el kellene az apjának mondania.

Tudja, hogy mennyi mindent feláldozott érte az apja,

mindig azt mondogatta, neked, érted teszem.

Most még nem érek rá, beszélgetni veled,

de majd, ha megöregszem lesz időm és elmesélem.

Ezt a döntését tegnap este, semmiképpen sem,

nem merte szemtől szembe,

elmondani az apjának.

Jó hangulatban voltak.

Olyan volt, mintha,

beszélgetnének,

de csak elbeszéltek egymás mellett.

Így inkább levelet hagyott hátra.

Most neki nem maradt már ideje,

megy a vonata, várja a választottja,

a jövőhöz vezető útjához siet.

Félt, hogy visszatartja,

nem engedi,

 nem volt elég erős hozzá,

nem akarta a fájdalmát látni,

vagy az apjában csalódni.

Egyszer csak látja,

rohannak az emberek,

mindenhonnan ugyanoda.

Az apja mindegyik kezében pénz van,

ki furcsán nézegeti,

ki boldogan odarohan.

Sírva könyörög, kínálja,

feléjük tartja, hol ide, hol oda.

Mint aki nincs magánál,

az arca olyan.

Vigyétek,

vegyétek,

csak ezt láttam,

mással nem is foglalkoztam régóta.

Ez lett a mindennél a legfontosabb,

már azt sem tudtam mennyim van,

ez itt még számolatlan.

Elveszítettem azt,

a legfontosabbat, ezek miatt

 a papírdarabok miatt nem értem rá, hát írásban

köszönt el, elutazott, szerető családot talált helyettem.

Az egyetlenem, aki miatt mindezt összegyűjtöttem,

ott megy a vonat,

amivel más országban,

másokkal keres boldogulást az egyetlen fiam.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel a Julamami.
</p>
	</div><!-- .entry-content -->
	
	</article><!-- #post-792 -->
		</div><!-- #content -->
	</section><!-- #primary -->

<div id=

Webtenyer.eu Heringes Árpádné ev. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.