Ugyan gondol-e arra bárki,  aki a sorsunkat igazgatja,

van neki is sajátja, ugyan miért nem azt igazgatja.

Valószínűleg nem tudja,

ha már az indulásnál,

mások szerint élte meg.

Abba bonyolódva jár körbe,

kiüresedhet mielőtt kiteljesedne.

Ha rájön rajta múlik, hogy jó-e

a kedve, várja, pedig benne a

többlet. Azt mások  nem

tudják, neki fontos az,

hát érezze jól,

abban is magát, hinnye.

Nem ártok, sem bántok,

magamra is jól vigyázok, ah.

Megtanulni jól kommunikálni,

bármikor lehetséges,  ha adott

ahhoz, sorsszerű-e, a helyzet ott.

Tanulható a sorsának az olvasása,

napi szinten frissen tarthatja,

ha felismeri azt ami adott ott.

Önmagán, a családján segíthet.

Önismereti oktatás, igényesen.

Kérem ne aggódjon, jós se látó sem

vagyok. A tenyereiből olvasom le,

azt amit sorsnak és generációsan

jelnek látok. Saját találmányom.

Ezt már 10 éve, hogy oktatom,

ha  kéri, felnevelődni segítem,

 a sorsához az igényes felnőttet.

Ugyanabban él tovább, viszont

már látja, a miértjeire a választ.

Tartást ad, a belső kontrollja,

nem mindent ad  közre már. Jól

átgondolva, rájön neki szól, ah,

az is ha tárgyilagos marad.

Tehetséget valami széphez,

jóhoz mindenki hozott,

minden összefügg, azt a.

Változást hoz,  ha tud már

alkalmazkodni, használja,

az intelligens agyát, hinnye.

A történésekből mindenki mást

lát meg, másképp hat rá ugyanaz.

Mindenkinek van valamiben igaza,

az alkalmazkodni tudás a lényege

mindennek, nem sérülhet az énje.

Ha várja, hogy kérdezzék tőle és

nem hangzik el  a kérdés,

mit szeretne, akkor is lesz saját

véleménye, utánzó nem lesz belőle.

Hinnye,  lehet, hogy nem érzi felelősnek

majd magát,  amikor önjelöltként várja

és már senki sem mondja, mit

kellene csinálnia.

Feltételezték

felnőtt már,

van saját

gondolata.

Valószínűleg túl  sokáig

várta, hogy majd mindig,

mindenhez lesz jelölt,

aki azt is megmondja.

Beáll oda ahol a

 könnyebbet

választja.

Így aztán,

amit

meg sem

csinált, pont

azáltal maradt le.

Hinnye, a könnyűnek

tűnő lesz majd a neheze.

Van belső lelkes, szíves,

gondolkodó énje, kontrollja.

Megjön az esze a sorsához, ahogy

látom mindenkinek, ne aggódjon, ha

már felfogja, bármikor jöhet, a lehetősége

is  adott lesz ahhoz, hogy megcsinálja a sorsát.

Adjon az Isten minden földi jóból, annyit, ami akkor,

mindenkinek  a saját sorsához, éppen jókor és a legjobb.

 

A múlt elmúlt, figyelj,

a mára, a sorsodnak,

most fontos pillanatára.

 A kölcsönös tiszteletre.

Kinek, mennyit bír el, a

válla, vagy a belső tartása.

A sorsod ismeretlen

számodra és

mégis, a

 tehetségedtől,

annyira távol, tiéd

lehet, a győzelmi mámor.

Ki, mikor, emelkedhet, önmaga fölé,

 tudása van-e, a hiányát, a vagyona lefedi.

A legjobb, az egyszerűben, nagyszerűen.

Ha az egyik oldaladon, még szükséges,

számodra, a segítség, arra figyeljél, hogy

a másik oldalad által, már legyen fizetség.

Ne legyél kiszolgáltatott, azzal, hogy azt,

hiszed, érted szól, rajtad segít, magán fog.

Ez egy szokatlan, sokaknak, idegen állapot.

Maguk köré állítják, azokat, akik hozzáértők,

tudással, belső tartással, hitelesek, amíg, bírják.

Alázat helyett, megalázó helyzetekbe sodródnak,

hétköznapian kiszolgálják, használják, a vállaikat.

Egy generáció, már letudva, most kallódik éppen.

A többieket megterhelik, nyögvenyelős dolgokkal,

így, a felelősség, áthárítva, újra állnak, a kirakatban.

Jézus, mekkora hiányok keletkezhetnek, számolatlan,

jól játszik, a látszatos, lesz belőle, gyorsan nagyságos.

Egyszer, mindenkinek, eljön a pillanat, amikor szólítja,

a lelkiismerete, „bocsánat”, én még, időben szóltam.

Ismerd meg a sorsodat, a generációs feladatodat, a

 fokozatosság, lényeges, a gondolkodó agyad dönt.

Megalapozod-e tudással, vagy üresen csapongsz.

Előtte, kontrollálhatnád, a belső tartásodat, hinnye.

Sorsod szerinti-e, vagy, csak éled, amit, most éppen lehet.

Ugyan mit üzenhet, ez, generációsan, az éppen felnövőknek.

Ad-e azzal, döntési lehetőséget, vagy aki nem bírja, elmehet.

A nehéz feladatokkal, fejlődünk, erősödünk, emberesedünk.

Egy Haza, ez, csak egy, szívesen, lelkesen és gondolkodóan,

élhetnénk benne, mindannyian, ki, miben, tehetséges, azt a.

Abból, adhatna bele a közösbe, úgy körforgásban lehetne,

egészségesen, jóval, széppel, tartalmas életet élhetne.

Legyen szerencsés napunk, tiszteletben élni szép,

szeretetben élni jó, az élet élni szeretne.

Megtalálja a módját, mindenképp.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel. Julamami

 

Oktatnám a lerajzoltamat,

a most szükséges tudást,

nem hallják még a szavaimat se.

Azt írják magas százalékon vagyok,

hirdessem meg ott és révben leszek.

Nem jut eszébe azon a magas anyagi

síkon már senkinek, adja azt ingyen.

Hiszen azért mert ilyen vagyok, nem

gazdagodtam, a tudásomból meg.

Mielőtt még, félre gondolnák,

magamat  sem hibáztatom, ki

mondta, hogy adjak ahol nincs

épp oda, a szintjére került vele.

Tudom én túl sokat adtam mindig,

de mit tehettem volna, ha látszott

más nem látja meg, a szükséget ott.

Elgondolkodom, hány év szükséges

ahhoz az életemből, hogy átmenjen.

Mit kezdjek majd nagyon öregen,

mindazzal, ami előbb járt volna.

Megelőzésként, értük is tenném,

végig is viszem, tán meg is oldom.

Ha gügyét akar csinálni belőlem,

 le akar győzni, én bizony hagyom.

A lelkiismeretem megnyugtatom,

megtettem mindent amit hagyott.

Mástól, másképp tanulja azt meg,

attól kezdve, nem az én dolgom.

Ahhoz szoktak, jól láthatóan ott

hirdetik, akik nevelnek, oktatnak.

Nem tartozom se ide, sem oda,

tartozom az érkezőkhöz és épp

 oda, nehezen megy a hírverés.

Nincs működőképes ingyenes

lehetőségem, hogy átmenjen.

Sok éve annak elzárták előlem,

az oktatásom akkori szintjének

megfelelő pénzcsapját, hinnye, ah.

Miért is gondolják, hogy képesek,

vezetni magas szinteken, hogyha

nem látják át, nem hallják ki, az

emberek beszorultsága hangját.

Van-e rádió hallgatható szinten, a

 hosszú utakon vezetés közben.

Vagy csak a magas kategóriások

vannak kiszolgálva azon közben.

Nagyon boldog voltam, amikor

megéreztem belül a Hazaszeretet

megrendítő érzését. Igen vegyes,

érzések voltak, mintha nem azt

éreztem volna, értem is van az.

Folytak a könnyeim is rendesen,

nem vagyok egyedül ezzel tudom.

Legfeljebb rájuk is raknak bélyeget,

hol ilyet, hol olyat, nekik az mindegy.

 Ki ne látszunk, emberiesek vagyunk.

Ha nem beszélünk ezekről, megy

valami nagyon üresbe minden.

Különös oktatás, nevelés, az

adna magyarázatokat oda.

Sorsok, generációs jelek,

teljesíthetőek lennének.

Vannak akik a lelkes, szíves,

gondolkodójukat hozták,

mások meg pénzesedhetnek.

Generációsan fontos lenne, hogy

ezekben is fejlődhessenek a sarjak.

Sok olyat látni a szerzésben, hogy

vesztesek kezeikbe kerülhetnek.

Mások meg, ha megkaphatták

volna a lehetőségeiket időben,

emelték volna, azt amit lehet.

Nemcsak magukra gondolnak,

teszik, hivatásukat gyakorolva.

Most kérek bocsánatot, sokat.

A szeretet szó tartalmát régen

tudtam kontrollálni magamban.

Sokféle hatással volt az sokakra.

Még olyanok is akadtak, akik azt

hitték, szeretetet hazudhatnak.

Vissza is sokan élhettek azzal,

mert rájöttek, kontroll nincs

az emberekben, magukhoz

mérnek minden tisztát, jót.

Hiába minden, nem működik,

különböző szintű emberek

nem hallják meg egymást.

Íme itt vagyok fordítónak.

Van aki abban is képzetten

emberies, a dolga is volna.

Tegye közzé mindezeket,

ingyenesen nem megy

át oda ahol pénz van.

Persze lehet tolni,

úgy mint régen.

A megszokott

szerint, csak

nem működik.

Az intelligencia

hiánya mögé bebújva,

nyafogásba bocsátkozva.

Azzal nincs semmi pótolva,

 erősen nem hat rá, nagyítja.

Nem tudom, a gyakorlatában

nem ismerem, így tájékozatlanul

feltételezem. Azzal, ha nem, veszik

  fel, a folyamatnak megfelelően az

életritmusát, le is maradhatnak.

Hiába minden volt hamisság,

nem működik azzal már.

Jó energiák vannak.

A tapasztalást nem

szabadna kihagyni,

hiányozni fog mint

következő lépcső.

Lehet ugrálva is

közlekedni, de

a biztonságos

lépésben, néha

csak az araszolás,

a valós tapasztalás.

Egy sima, egy fordított

és úgy tovább, hacsak nem

tesznek bele csavart mintát.

Kettőt jobbra és kettőt balra,

ez magyaros, igazán fenséges.

Egészséges ritmus ám a csárdás,

megigazíthatja az embernek

minden apró részletét.

Visszakapja általa,

az életének azt

a működését,

amiben élni

jó és szép,

Az egyszerű

dolgok azok a

legnagyobbak.

Amikor tudod, ki

vagy te, hol tartasz és

ha vezetni születtél volna,

megkapod azt a lehetőséget.

Felismerve az életritmusodat,

megérzed a saját határaidat.

Rájössz, lépni megint lehet,

továbblépni, csak akkor,

ha megvolt minden

lépcsőfok odáig.

Megalapoztad.

Ha nem volt,

lehet elölről

kezdeni azt.

Nem megy az,

ha, csak ugrálsz,

össze – vissza, azt

sem tudva, hova.

A hitelesnek tűnő

még nem biztos ám

hogy az is, tán meg

sem tapasztaltad.

Honnan tudhatod,

hogy valóságos-e az.

Ha kikopott már az

 emberies belőle tán.

Nemcsak a látszat,

ami mögött, ott ül a

 kánya, épp arra várva,

ah, mikor lehet károdra.

Megszokta, kellene neki az

elégtétel, hogy mindenki

neki hódoljon, különb ő,

másoknál mindenben.

Csupán azt nem vette

észre, a nagy igyekezete

kivette belőle, lelkének

a jól megszokott erejét.

Hiszen a szintje fölött

sokkal több kell abból,

mint a saját szintjén.

A tapasztalást nem

adják ám készen,

megdolgozunk

alaposan érte.

A jó és a rossz is

jön vele vegyesen.

 Rájöjjünk arra is,

számunkra, mi a

lent és mi a fent.

Meghatódtam,

amikor éreztem,

milyen jó az nekem.

Hisz, beérem a saját

egyszerű életemmel.

Nem vágyom nagyra,

nem siettetek semmit,

nem másokhoz mérem.

Hiszen rájöttem az ízére,

nagyszerű érzés, élni a

jól megszokott

egyszerűben.

Ugyan miért

cserélném le,

tán azért, hogy

többnek lássanak.

Aztán, meg mire jó

az, a születésemnél

engemet is elneveztek.

A Nagy Julianna nevet adták,

ami nem sok jót hozott nekem még.

Talán, ha a nagyapám jól kiérdemelt

előnevét felveszem, felemelt volna,

így megmaradtam, épp csak látszom.

Nincs értő segítség, hát nem várom.

Ami azt jelentette, jót tett a többiekkel.

Mivel ismétlésben vagyok, csak másképp,

hát, a jól megérdemelt életminőségre váltanék.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó.

Olyan embernek, aki tudja mit vesz meg általa, beviszi

az oktatásba, s azáltal mindenki, akinek igénye lenne rá,

hozzájuthatna a saját Hazájában, kerüljön a szintjére vele.

Híresedjen és nevesedjen is általa, a jó üzletét megcsinálva.

Ha így, nem megy és jön valaki messziről, hát vegye és vigye,

jól járhat bárki, az oktatás hatásával, tartással, méltósággal.

Adjon az Isten minden földi jóból, mindenkinek annyit,

ami számára, akkor éppen a legjobb.

Jó szerencsét kívánok.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból, Heringes Árpádné,

Julamami Szeretettel.

 

 

A tenyered térképe

az csak a tied.

Rajtad múlik,

hogy az életed

a sorsod-e, vagy

mennyire térsz el.

Ha ennyire eltérsz

a saját kultúrádtól,

hogy nem vállalod

azt fel, akkor mi

adja a tartásodat, ah.

Ó ha láthatnám a tenyered,

tán még segíthetnék is neked.

Túlmentél, s észre sem vetted,

se lát, se hall, nem gondolkodik,

hiszen még magasabbra vágyik.

Amikor észreveszi, hogy azt már

neki se lehetett volna, már késő.

Emberies vagyok, emberismerő

a megelőzésben, által lettem az.

Óvatosan a hajlítással, nem

elég ha poszton a furkó,

az intelligens látja is.

Tán, megbocsátóan

akár üthet is,

hiszen nem

egyértelmű

szabad-e neki.

Jól gondold meg,

nem fog válogatni.

A jele nem egyezik

meg senki

máséval,

egyedi

az, mint a te

személyiséged.

Nem az életkora

függvénye az sem.

A generációs jeled,

a generációs feladataid,

a generációs hozadékod,

a generációs rád vetülések.

Az élet még nem a sors,

akkor lesz az, amikor

már azt éled, amivel

letörleszted azokat

az élethelyzeteket,

amikkel előreviszed

a családodat, szeretteidet.

Ha az elején, a kezdet kezdetén,

figyelmeztetnek rá, akkor is

végigviszem azt, addig

amíg képes vagyok.

Kiderült a végére,

hogy megegyeztek

már előre, az nem

engemet illet majd.

Jósnő meg, soha nem

is voltam, „sorsolvasó”

az első végzettségem ez

 ügyben. Amit megtanulni

nem tudtam a tanfolyamon,

de hagyták, hogy azt mondjam

amit látok az elnök tenyerében.

Mindent másképp csináltam és

mondtam, mint ahogy abban

ott, elvárták éppen, meg

kellett volna tanuljam,

de nem láttam benne

az összefüggéseket.

Nagy vagy, mondta

a vizsgáztató elnök,

Nagy Juliannának

hívnak mondtam.

Jót mosolyogtunk.

Valahogy láttam azt

ami a tenyerekben van

és rájöttem, hogy meglátom

azt mi mihez kapcsolódik, mi

minek a következményeként,

ott van az összefüggésében.

A saját tapasztalatomat

rajzoltam le egy nap

alatt, mert éreztem

le kell rajzolnom már.

172 oldal lett belőle,

amit oktatok, amit a

neveléshez használok.

A saját karakterére, lelke

rezdülésére igazítom, hogy

boldogulni tudjon ezeknek a

jeleknek az átérzésével, a

hétköznapi életében.

Nyilván kell ahhoz, a

 beleérző képessége, a

 többi kialakul benne.

Miután végig is tanulta

a 20 órát, megváltozik

a szemlélete, szélesebb

lesz a látóköre, azzal amit

hozzávesz ahhoz, amivel

addig úgy ahogy boldogult.

A nyílt titok benne az, hogy

mi mind, egyenként születtünk

és hozzuk a saját térképünk, ami

 a miénk, mintegy az össze nem

téveszthető, senki máséval sem.

Amikor az akadémiára jelentkeztem,

már megtisztelt, jött 15.000 ember.

Kitűnő, megajánlottal végeztem ott,

nem tudtam megtanulni semmit,

de sok mindenre megkaptam

a válaszaimat, hogy mit és

miért úgy csinálok,

kontrollálok.

Az idei már a

mester éve

az ami,

akkor

már jól is

működik,

ha átlátja,

megérzi,

kihallja azt,

mindenki, a

 hétköznapok

sűrűjében is.

Ami őt segíti

abban, hogy

ne menjen

mellé és ne

sodródjon

a csapdába.

Már csak a

tiszta élhető

meg jól, amiben

már hajlítás van,

abból komoly

galiba lehet.

Hiszen az aki

azt hiszi, hogy

nem látják, nem

hallják ki a szavaiból

a hamisat, mellé is mehet.

Julamami Magyarosan Agyalósa

Tudjuk, senki sem tökéletes csak

az Isten, de kiteljesedni azt lehet,

a sorsunkat beteljesíteni az meg

feladat is lenne és mindenkinek.

Tartást, méltóságot adna, ha

aki elég érett rá tudhatná, mi

az amiben eltérő lett az ő sorsa a

családtagjaitól, ezért benne több

a tolerancia, alázatos, emberies.

Győzz meg, legyőznöd könnyű

engemet, nem harcolok sem

ellened, sem veled, oktatnám,

nevelnék ezzel, ha lehetne.

Különös oktatás, nevelés.

Elsősorban a saját Hazámban.

Gondoljátok ti is el, mennyivel

könnyebb lenne beszélgetni

a gyermekekkel, fiatalokkal,

ha lenne miről beszélni, mert

akinek leolvasod a sorsát, az

pontosan érez mindent belül.

Rájönnétek miért tér annyira

el a már ismert családtagoktól

a te nem behatárolható sarjad.

A lelkében, szívében, gondolkodva

kontrollálni tudja, mi helyes mi nem,

abból amit leolvasol, a saját tenyeréből.

 

Ha megkérdeznék, a mai napra

én mit szeretnék,

a kívánságom

csak ennyi,

a saját

Hazánkban

tartással élni,

a sajátomban

kiteljesedni.

 Méltósággal

oktatni, nevelni,

mindenféle új és

régi kultúrát

megismerve

jóembernek

lenni.

Sorsok,

kié, mié,

enyém,

tied, övé,

vagy másé.

Kinek mivel

kezdődik el,

kinek mikor

ér körbe.

Anélkül

beleélnek

a semmibe,

sorstalan

lődörögve.

Ki meg

csak

néz,

hisz

meg

van

rekedve.

Keresi az

életének

mi az igaz

értelme,

ha a sorsa

soha nem

érhet körbe.

Generációs jel.

Ha előbb hat a

mások kultúrája

rád az oktatásban,

mint a sajátodat

felismernéd,

hát honnan

tudnád, mi a

 dolgod neked,

ha a sajátodat

nem is ismered.

Vajon tudja-e

az aki mindezt

elrendezi, hogy

kinek mennyi

gondot okoz

azzal, ha

anélkül

teszi

azt

amit

felvállalt,

hogy ahhoz

értene is.

Neki csak

azon járhat-e

az esze, hajrázik,

hogy időben érjen

be az éppen aktuális

döntéshelyzetébe.

Ugyan eszébe

jut-e,

hogy

a mögött

emberek

vannak,

akiknek

fontos

lenne,

hogy

végig

vigyék

a sorsaikat.

Mert, hogy az

nem egy sors csak,

hanem, mindenkinek

a maga sorsa, nem is

egyforma, s nem is

egy időben  van

ugyanazzal

neki dolga.

Mint a

többieknek,

viszont tudna

tanácsot adni ő

oda, ahol már túl van

azon a szakaszon, amit

a többiek még nem is

sejtenek. Nekik is

dolguk lesz vele.

Ki ad tanácsot

kinek és közben

mennyi számára

ismeretlen helyzetbe

nyúlhatnak bele, olyan

emberek, akik csak azért

vannak ott, hogy ott legyenek.

Hiszen soha életükben nem is

voltak olyan élethelyzetekben.

A mások meg nem érdemelt sorsát,

még időben egyengessék, révbe vigyék,

anélkül, hogy tudnák mi a tartás, méltóság.

Úgy gondolják, hiábavalóság a fokozatosság.

Üres emberek sora, lesz azzal ott legyártva,

nem a saját Hazájának jó sorsát igazítva.

Biza különb életet élhetnek, mint amit

megérdemelnének, hiszen

csak önmagukért tesznek.

Tán eszükbe sem jut soha,

hogy mások nekik vannak

abban, azáltal kiszolgáltatva.

A tetővel nem lehet kezdeni a

ház építését sem, előbb az alapra

van szükség ott, hogy a továbbiakra

úgy gondoljanak, olyat tervezzenek,

hogy alap legyen az minden következő

építési fázishoz, hogy időtlen időkig az

meg is álljon.

Az embereknek,

lakhatást nyújtson,

mosoly, öröm, töltse be

a szobákat, gyermekeket

neveljenek fel bennük.

Sokszor nézhessenek

 a szüleik majd utánuk

a küszöbjükről, amikor

elhagyják ők egy időre a házat, Hazát,

hogy a megfelelő helyen továbbtanulnak.

Amikor hazavágynak odalátogassanak,

újra és megint szeretetet kapjanak.

A szüleik elégedetten éljék meg

azt, a gyermekeik kikké váltak.

Örülnek nekik, hiszen adtak

általuk a saját Hazájuknak,

hiszen egy Haza csak egy,

mindannyiunkból lett akik,

 szépet, jót teremtettünk itt.

Emberesedjenek fel, ahhoz

a feladathoz, hogy megértsék,

ha emberekhez nyúlnak, ahhoz

érteniük kell, hogy legalább ne

ártsanak.

Tapasztalat nélkül,

csak hű bele, lesz ami

lesz, az elméletet tudja

talán, hogy meddig mehet.

Meg sem érinti, ha emberről

dönt, lehet, hogy ő is úgy nőtt

fel, hogy nem kérdezte meg senki

soha, hogy van, csak ki lett szolgálva

az éppen aktuális tanuláshoz a pénzzel.

Hát úgy érzi az megjár neki egész életében,

nem szeretne semmi újat megtapasztalni, se

elfáradni, sem gondolkodva élni, csak beleélni.

Félbemaradt sorsok, meg nem élt jó életek,

csak ami marad, csak amit meglehet,

mintha nem is tudná azt az

emberek egy része,

hogy szeretet

nélkül

nem

megy.

Az eredője,

a következő

lépése, az alapja

a szeretet mindennek.

Ha nem hiszed, éld meg,

s csak utána mondjál róla

véleményt, amikor már

tudod miről beszélsz.

Tapasztalva haladtam,

amikor úgy éreztem még

valami hiányzik onnan, hát

mentem és megtanultam.

Nemcsak belecsaptam az

élet lecsójába, azt nosza,

rugaszkodjunk el sehonnan,

sehova, csak haladjunk felfele

a nemlétező jól kitalált ranglétrán.

Mert azt hiszik, ha jó alaposan körbe

udvarolják azokat, akik már bizonyítottak

és megtisztelő rangokat, címeket adnak oda,

akkor azzal minden el is van intézve, mehetnek

félre, nem kérik ki többet a tanácsaikat, majd

ők mennek a saját, makacs fejük után, hiszen

némileg akkor már bele láttam, hogy azok,

akik tudták mit csinálnak, miben, hogyan

nyúlnak. S ha megvan  már a mozdulat,

akkor abból gond nem lehet, hiszen

úgy tűnik, ahhoz már ők is értenek.

Nem szóltak időben a többiek sem,

mert ki tudja, honnan jöttek, kik

vannak mögöttük, mi bajuk lehet

abból, ha szólni mernek, így aztán

ment tovább minden bele a semmibe.

Sok – sok „mekelekkel” lett tele minden,

s azok is csak néztek ki a fejükből jó nagy

szemekkel, akik tudják mikor mit kellene

tenni, hogy abból kilépve, minden haladjon

a maga útján, s mindenkinek a megfelelő

sorsa legyen az amit megélhet, s végig

is viheti, hiszen felelős azért amit

megteremtett, generációsan, ha

ő már megszenvedte, az övéinek

jó kell legyen, ne kerüljön ismétlésbe

mindenki, az is aki már ott jár a befejezés

előtt az életművének, csak nincs aki felelősen

felvállalná, hogy adjon hozzá neki is lehetőséget.

Ezért aztán nyomhatják ezerrel a külföldről ide

behozott, kontrollálatlant, mindent elárasztva.

Ami ahonnan jött ott kitűnően működhetett,

ez itt a mi Hazánk, s vagyunk benne mi, akik

elértünk oda, amit már átadhatnák, oktatatni

tudnánk, feltisztult állapotában a Hazánkban.

Hiszen egy Haza ez csak egy, itt nőttünk ki,

belőle lettünk, ide születtünk, ide adnánk el,

azt amit elértünk, hogy legyen rálátása, a

 magas rezgésűeknek, arra ami itt

érett be, mielőtt eladnánk oda,

valahova, ahol azt is tudják mennyit ér.

Nem vagyok a választékok között, így az arra

tévedőt, nem figyelmeztetem, kontrolláljad, ah.

Szombatonként bejelentkezéssel részt vehet az

oktatásomon, nevelésemen. Magyarországon,

Pakson a Hergál Házban, vagy megtervezzük

és tanulunk az általam átküldött

oktatási rajzos formák

által az online Világban.

Szeretettel. Julamami

 

 

Általános műveletséget növelő „Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés nevet kapott, a

rajzos oktatási formája annak,

amit tizen éve feltaláltam és

ha megtiszteltek vele Oktattam,

személyesen, egyéniségükre szabtam.

Párhuzamosan, Online is oktattam

akkor és maradt az Online Oktatás.

Önismereti oktatás, nevelés címen.

Talán ne az igaza után menjen, mert

mindenkinek mindenben van egy

kicsi igaza. Érveljen az már a tudását

tükrözi, aki érti tudja, értője annak.

Arra ébredtem, hogy nézzek rá,

milyen csárdáshoz hasonlíthat

a ritmusa, a feltaláltamnak.

Hát elkezdtem utánanézni,

hogy mi az igen a gondolkodó

 agyam és a lelkem, a szívem,

szerint ott belül nekem.

Nagyon jó

érzés,

azt

érezni,

hogy van

ritmusa is

annak amit

feltaláltam.

Mint ahogy

mindenki magát adva,

járja magyarosan a táncot,

ugyanúgy mindenkire

szabva másképp mondom,

viszont van egy alapritmusa

annak ahogy mondom.

Azt mondják jó hallani.

Elértem azzal amit

feltaláltam, azt amit

mindenki megérthet.

Azt is, amit a magasabb

lélekrezgésűek, akiknek

tükör az Online Oktatásom.

Emberségesek maradtak,

kifinomult a lelkük

rezgése, a szívük

ritmusa, értik.

Mindenkihez szól

és egyesekhez is

szól, mindenkiről

van benne valami,

s mindenkinek

mond valamit.

Elértem oda,

hogy amit

feltaláltam

megtalálva az

 útját a Világban,

a saját magyaros

sorsát is megtalálja.

Ne kallódjon el, mert

a magam feltalálta ez is,

most akkor megkeresem neki,

a legjobb helyet. Ahol meg tudják

becsülni és a saját jó minőségében

tudják továbbadni a Hazánkban és

   a Világban az intelligenseknek.

Julamami Magyarosan Agyalósa,

Online Oktatás bejelentkezéssel,

webtenyer@gmail.com.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból és Online a Világban bárhonnan.

Tájékozódjatok, ha eldöntöttétek,

jelentkezzetek be,

webtenyer@gmail.com, +36302470589 által.

Jó egészséget kívánok. Tiszteletem. Julamami védjegy.

 

Segítő emberiesnek születtem, nem tértem el, fejlődtem.

Tudnék már segíteni abban, hogy megértsék egymást ők,

akik két különböző oldalon elérték mindazt, amit hoztak.

Tehát tulajdonképpen, egy bizonyos szinten vannak,

csak a másik oldalon és elbeszélve egymás mellett.

Értem, hogy ő mit nem ért, inkább gyügyének néz.

Mintsem felvállalná, van olyan amit nem hozott a

születésekor, másban tehetséges és nem ebben.

Szintjére kerülhetne, ha megtanulná, amit nem tud.

Lelkesen, szívesen, gondolkodó emberies vagyok, ne

várjátok tőlem azt, amit tudnak, a felvetten nagyok.

A születésemkor, Nagy előnevet kaptam, sikeresnek

lenni azáltal mégsem tudtam, feleség nevet vettem fel.

Most tanulom és nagyon odafigyelve, a racionális oldalt.

Mivel nem én döntöttem el, csak belekerültem abba, amin

változtatni egyedül nem is tudtam, hát újra adtam, adtam.

Félreértve ezt, gyengének, butának, vélnek, akik úgy érzik,

mindent elértek és továbbra is elérhetnek. Csak magukra

gondolva élnek, nem veszik észre, így elmagányosodnak.

Megtaláltam, feltaláltam, egy nap alatt lerajzoltam, amit

oktathatok, ami által nevelhetek felnőtteket. Addig, amíg

nem billentek át teljesen, anélkül, a túlzó oldalra, hogy ők,

 kontrollálhatóan a gyakorlati életükben, tudtak volna róla.

Készül a fiókomban a tájékoztatás mindezekről, videókat

rakok fel, meg lehet majd vásárolni, letölteni, megtanulni.

Emberies nyelvnek neveztem el, működő, általam átmegy.

Megtanítanék sokakat, hogy mindenhol legyen legalább.

Egy ilyen tudással bíró ember, tudjon fordítani az ugyan,

egy anyanyelvű, de másik oldalon, szinteken élők között.

A tiszteletem, Julamami vagyok, addig vándorolok, amíg

 nem érzem végre, Hazaértem, már otthon vagyok, hinnye.

Győzz meg, legyőzni könnyű, oktatnék, ha megengednétek.

Először csináltam ilyet, kiadhattam, A csoda című könyvemet,

2015. Karácsonyára szántam, az értőknek, hogy el ne vesszenek,

  emberiesen,  gyors pörgésben,  figyeljen mindenki a legfontosabbra.

A lelkes, szíves, gondolkodó emberies hármasára, akkor is, ha most,

nem azt látja fontosnak, maga körül. Minden azt sugallja,

   hajts, győzd le a többieket, legyél első mindenben.

Különben nem látszol ki a tömegből.

Úgy látszik minden aprót is

eljátszottak már,

némelyek,

mindazért.

Igyekeztem,

érzékeltetni a

történeteimben, jól,

hogy ne menjenek mellé,

 az arra még időben beérettek.

Tapasztalt emberiesként, van is

mögöttem tapasztalat igen bőven.

Van olyan is, ahol elmentem, odáig,

ameddig csak lehet, hogy ne ártsak.

Nem ártok, nem bántok, magamra is

 jól vigyázok, hiszen emberies vagyok.

Nagyon nehéz és még annál is nehezebb,

akkor, ha minden másképp működik már.

Gyakran, igen gyakran csinálnak gügyét

belőlem, meg kell tapasztalnom, hogy

elhiggyem azt, a negatív aprócska

jelzését, ami megóv majd attól.

A továbbiakban már, hiszen,

 igen sokszor tapasztaltként,

segíthetek azzal másokat.

Legyen szép ez a nap.

Szeretettel.

 

Tiszteletem. https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks. Vállald fel, ha mindent magadnak szeretnél, s akkor tudnak róla a többiek, nem érzik becsapva magukat. Mert sokáig, kinél mennyi ideig szükséges megtapasztalni, azt, hogy rájöjjön, kihasználják, mert, felismerték, az alázatát, az ártani nem, csupán adni tudását. Nem kérdezik meg, hogy miért úgy gondolja, ráhagyják, akkor is, ha tudják, hogy becsapják azzal, csak önmagukra, gondolnak, csupán, jól járni, kapni akarnak. Mintha egyedül róluk szólna, a jóról és a szépről, amit beleteremtettünk, nem kapjuk vissza, odalett, másik meg nincsen, mert elhittük. Ha beleteremtünk a Hazába, akkor az a miénk is lesz, legalábbis, akkor, azt éreztük. Láttuk, hallottuk, éreztük, valami nagyon nem volt rendben. Mégsem akartunk arra gondolni, hogy csak magukra gondolnak és a rajongóiknak adják, a napi jót és szépet. Mintha kiüresedett volna, az ami maradt, arra tervezni, nekünk a régi módon, nem lehet. Nem találja az Emberlánya, mitől is lettek hirtelen ennyien, akik a régi önmaguktól elfordulva, a múltat hirtelen, letudva, ekkorára nőttek. Vagy valóban elhiszik, hogy nem szükséges a Világhoz felfejlődniük, se legalább a látszathoz, megemberesedniük. Elhiszik, hogy elég az, ha az aktuálisan megmondók szerint cselekszenek, s azzal már, kiváltságosok is maradnak. Várakozni hetvenen felül, amikor nincs is mire, de mégis bele kell kapaszkodni, a saját emberséges tartásomba, a tudásomba. Hiszen, a feltaláltam jól működik, hát meghozza majd, a saját idejükben, az erre a tudásra is igényeseket. Amikor rájönnek az emberek, hogy nem lehet, csak egyoldalúan gondolkodni, se átélni a jót, sem jól megélni, a hétköznapokat, üresjáratban maradva, azt, amit a sorsuk számukra tartogat. Emberek vagyunk, hát gondolkodva döntünk, nem másoktól várjuk a megoldásokat, hiszen, ahhoz, hogy itt tartsunk, ide, sokféle módon fejlődtünk fel. S nagyon sok ember, érte el, a saját szintjét, mind a két oldalának teljesítve érte el a sikereit. Az csak úgy, meg nem szűnik, a következő szinteket is elérték már azóta, akár naponta felfejlődve oda, ahol a saját sorsa, azt már megtartja. Nem lehet a fejlődést megállítani, hiszen mire leírom, már megint fejlődött a Világ, s az egyes ember, tudja, neki szükséges minden jóhoz és széphez alkalmazkodnia. A sorsát, a generációs feladatait, helyette, vagy őt kihagyva a döntésből, más számára jól működően, megoldani számára jól, nélküle, nem tudhatja. Kérdezni jól, az tud, aki tisztában van azzal. hogy megfelelő emberismeret nélkül, más szintre, nem megy át a kérdés, a válasz sem érthető ugyanúgy. Ha mindig, csak ugyanoda szól a kérdés, s a válasz is csak onnan érkezik, bizony – bizony, akkor az nem valóságos. Se nem életszerű, csak álságos, nincs energiája, üres marad, annak, a jól működő élethez, semmi köze nincsen és nem is lehet, ah. A többi emberekhez nem szól az, a más szinteken élők számára, jó minőségű életet megélhetést az, nem biztosít. Kimaradva a jóból és a szépből, amit ide, a Hazába teremtettünk, várakozunk, mert nem akarjuk elhinni, hogy mindez megtörténhetett velünk. Sokat adtunk, teljesítettünk, ledolgoztunk, a nettó jól elbánt velünk. Hát nem álltunk meg, naponta most is, teljesítünk, egyre nagyobb tudással rendelkezünk. Oktatjuk amit feltaláltunk, csend van róla, nem számolják bele azt az időt, se a pénzt, amit azóta dolgoztunk, a Hazához teremtettünk, amióta nyugdíjba mentünk. Minden egybe és egyre megy, a saját szintünknél, tudásunknál lejjebb, így bizonyára kényelmesebb, ha csak darabra megy. Nem harcolni születtünk, a kultúránk sem arról szól, a feladatunkat egyszerűen teljesítjük, nevelünk, oktatunk. Nem gondoltuk, hogy harcolnunk kell majd azért, amit a Hazába, teremtettünk, természetesnek vettük, hogy annyi amit beleteremtettünk, az vissza is jár nekünk. A Hazát védőknek, a férfiaknak és a nőknek, az arra, hivatásában és emberileg megbecsült szintje, akkor tudja jól csinálni, ha abból jól meg tud élni. A Hazát és az itt élőket, bennünket, a Népet védeni, az egy hivatás, akikről tudjuk, hogy napi szinten, felkészülten, jól védik a Hazát. Mivel elvárások vannak, teljesítik, hivatásukként élik a napjaikat, alapvetően, tiszteletet kapnak, azért amit tudnak. https://julamami.com Műhely, a megelőzésért e.v. HeringesÁrpádnéPaks.

 

Magyarországon Pakson a Hergál Házból,

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó),

neked, aki már érzed, várja a választ a kérdésed.

Látszik a tenyereidben, mindezek eleje és a vége.

Sok éves tapasztalásaim gyümölcsét rajzoltam le,

 amikor összeállt, az a tudás bennem, íme oktatom.

Körbeért, amikor már átlátod, kihallod, megérzed.

Stabil lesz az is, amit fokozatosan építhetsz fel és

 bizonyítottan, hiteles embert építesz magadból.

Minden következő lépcsőfokod is megerősít.

Kiteljesedhetsz, a gyakorlat teszi a mestert.

Ha bármilyen magasságokat értél azáltal el,

minden körülmények között maradj ember.

Megtörténhet bárkivel, ha nem ismeri fel a

saját és generációs feladatait, túlzásba esik.

Átbillenhettél, amikor már mindenből van,

s elkezded hozzá gyorsan gyűjteni. Még és

még, a következőt is még, s a következőt.

Elbűvölhet, megragadhatsz abban ott,

  nem fejlődsz fel, a sorsodhoz.

Már csak az irigység van

körülötted, meg a hiány.

Kontroll nélkül,

bevonzod,

a hamisakat.

Kecsegtetően

hat, jó üzletnek

látszik, csak kapsz.

Nem érdekel már,

kinek mennyi lett, a

 hátránya és kiknek

árthat az, majd még.

Már csak kapni akarsz,

nincs meg elvesztetted, az

 egészséges belső jelzésedet.

Mások is szeretnének jót és

szépet, abból amit teremtettek.

Túlléptél minden belső jelzéseden,

elhitted, neked már mindent lehet.

Olyan erős az, amit át sem láttál,

csak hagytad, kényeztessenek,

hiszen megjár az is neked.

A barátok helyett, sok

üzleti barátod lett.

A körül rajongást

is elhitették, csak

neked, s csak érted.

Úgy érezted, elérted,

azt a magasságot, ahol

meglátják, a te nagyságod.

Alapok, vesződség, kigondolás,

fokozatosság, s újragondolás és a

várakozás, a következők felépítése.

Sok – sok agyalás, hogy meglegyen a

saját, ami hozza a tapasztalást, s abból

lesz fokozatosan a tudásodnak alapja.

Ezek mind érezhetőek rajtad, benne

lesz a kisugárzásodban, megbízható

embernek tudnak, bizonyítottan.

Nem hiányzik belőled, se a tudás,

sem az azzal járó magabiztosság.

Építeni lehet rád, azt gondolják,

ezen ponton el ne feledd, semmi

olyat ne vállalj fel, amit te látsz,

de a másik, még nem látja át.

A felelősséget áthárítja rád.

Egy szinten lévő emberek,

jó alapokat adnak, egy

következő lépéshez.

Addig egyedül menj,

ha készen vagy azzal,

amit te építettél fel.

Összeállhat a  sok

tudás és okosság,

jövőt építő lesz az.

Összetett tudás, az

 intelligens agy, már

tudja, mit, hogyan.

Ne rohangáljál

piszkosul, van

amikor, az idő

ott már az úr.

Szeretettel. Julamami

Átlátni, kihallani, megérezni,

gondolkodva eldönteni és

amit az élet odatett,

sorszerűen

 megélni.

Ha nem

ismered

a saját

kultúrádat,

csak lézengsz, a

 másik hatásában,

nézel ki a fejedből,

hogy lehet ő rendben,

ha te hiába, sehogy sem.

Szoktam beszélni a sorsok

leolvasása közben, azokról

is amik, az emberekre már

hatnak, s ha nem vették

időben észre, szenvedik.

Nem értik, hogy lehet

az, amikor megtesznek

mindent és mégsem lett,

az ő életük mégse könnyebb.

 Megismerve a generációs jelet,

azzal a saját szintjén lehetne,

 kihallva, átlátva, megérezné.

A saját sorsa mestere lenne.

Akik intelligensnek születtek,

nem ártanak, nem is bántanak,

képesek úgy élni a többiekkel,

hogy alkalmazkodni tudnak.

Ezek tisztán Isteni kegyek,

ők nem térnek el attól se,

amihez közük nem is lesz,

de egy élethelyzetük által

megérintette őket mindaz.

Van aki simán azt mondja,

nem az ő dolga, az lehet,

hogy ma még nem,

na de holnapra,

ha sokasodnak,

bizony ah, csak

nézegethetne

ki a fejéből.

S eszébe

jutna, na

akkor még

valamit ott is

tehetett volna.

Hosszú idő kell

ahhoz, hogy te a

mások kultúrája

után érdeklődve,

vagy oda eltévedve,

átvegyed úgy, hogy

ne sérüljél meg bele.

Ejha, láttam én már

karón károgót

nem is egyet,

szoktam

mondani,

ha ismerős

az a helyzet.

Az életrezgése

visszaköszön ott

és akkor, az ám a

helyzet, eltévedni

azt is lehet. Nem

a tied, úgy visz

az előre, hogy

észre se veszed

megtéveszthet,

mire felismered.

Azonnal nem is

ismered fel, csak

ha már többször

megtapasztalva

megérzed azt.

Hahó, no lám,

milyen bátran,

inkább vakmerően,

azt gondolja nem is

láthatja őt tán senki sem.

Pedig okos, tanult nép ez,

lehet, hogy nem szól érte,

de tudja, mit kell tennie.

Ez olyan mint a kicsinyke

gyermekek, úgy bújnak el,

hogy közben a hátsójukat

nem bújtatják el, gondolják,

ha ők nem látják, akkor tán

őket sem látja senki sem.

Ha érezted már azt,

hogy televigyorral

belenevetnek az

arcodba. Valamitől

 magabiztosat mutatva,

  önmaguk kontrolljáról

megfeledkezve.

Akkor aki

 azt önmagának

megengedte, nem

is sejti, hogy azzal

a szintje alá került

és olyan módon,

hogy aki azt

látta, nem

pozitívan

nyugtázta.

Még akkor

sem, ha ő

volt tán,

addig neki

a jó barátja.

Ez egy olyan

mélyről jövő

önelégültség tükör,

hogy azt nem, sehogy

sem, semmi mással

  nem lehet már,

összetéveszteni,

megmagyarázni,

egyértelmű a mű.

Szintje fölöttiben

nem ő vezet már,

megvezették őt,

alaposan, jócskán.

Ismerd meg a saját

kultúrádat, hogy

megerősíteni

 tudjad azt.

Akkor

tudod

majd

tisztelni

a többiét,

ha már

képes vagy,

a sajátodat.

Élhetünk

szívesen,

színesen

egymás

mellett,

akkor is,

ha nagyon

mások vagyunk.

Hiszen ide szült

az anyánk bennünk,

 itt a szeretett Hazánk

nekünk, nem elvettünk,

bele tettük a szépet és jót.

Tartásból, méltóságból is

legyen otthon bőven,

hogy vihessenek a

zsengék is kimenőben.

Különös oktatás, nevelés,

tanulni soha nem késő, de

nem szégyen semmiképpen.

Van aki azt a születésével

hozza, van aki megtanulja,

átlátni, kihallani, megérezni.

Megelőzés és megelőzés…

Tanuld meg időben, hogy el

ne tévedj, a nagyon igyekvő

 vásott rengetegben.

Ha a családod

 a munkájával

elérte a sikereit,

nem kopik az ki,

ne csüggedjél, ott

van generációsan és

lehet, hogy a sarjadban.

A sorsod a tenyereidben,

tanuld meg leolvasni azt,

hogy a szeretteidet is,

a generációs jelekkel

segíteni tudjad majd.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, érte tegyél

ne helyette, az életének úgy

 lesz az ő minőségében értelme.

Magyarországon, Pakson, a Hergál

Házban tanulhatjátok, bejelentkezve.

Vagy online, ha bárhol éltek a Világban.

Nem tudtam megtanulni senkitől semmit,

a Sorsolvasó vizsgát is úgy tettem, hogy

elmondtam ott, nincs összefüggés abban.

Hagyták, hogy a tenyerüket leolvassam és

rácsodálkoztak, hogy mindazokat honnan.

Azt mondtam, ott vannak azok a jelek, meg

is mutattam mindet, hiszen leolvasom csak.

 Én magam tapasztaltam minden apró jelet,

s amikor összegződött bennem, leültem

és lerajzoltam, egy nap alatt, az egészet.

Ebben az évben szeretném megtanítani,

azon érdeklődőket, akik már beértek arra,

hogy a saját sorsukat, ők maguk éljék meg.

Van az egésznek, a személyhez alkalmazkodó

működő ritmusa, fejből oktatok, nem írtam le.

Majd akkor adatom ki azt, a megfelelő eszköz

kiválasztásával, ha megfelelő a partner ehhez.

Általános műveltséget növelő” Tenyérolvasó”,

Különös oktatás, nevelés, Julamami a védjegye.

Elsősorban a Hazám bélieknek szánnám mindezt,

de mint eddig sem zárkóztam el, a Világból jövőktől,

az oktatás rajzos szintemelése utána érdeklődőktől.

Az élet élni szeretne,

nem arról szól, hogy az

 aktuálisnak igaza van-e.

Kérem szépen én látom,

 érzem és ki is hallom, szó

 nélkül nem is hagyhatom.

Különös oktatás, nevelés,

szükséges és most, hogy el

 ne kallódjál, hát ide leírom.

Neked is van saját sorsod.

Beleszorulsz az erősködő

 kultúrájába, mielőtt még

a sajátodat felismernéd.

Az nem lehet, hogy itt

a Hazánkban nincsen

egy köztetek, aki ott

pisszent és időben.

Túl gyorsan robog,

túl nagy az a batár.

Aki lepotyogott az

hol van, letudva és

neki annyi, s amit,

végigcsinált, abban

mi benne élünk, ah.

Miért nem érnek

össze az évek se,

egy Haza a mienk.

Hol az eleje, hol a

közepe, ki ér el oda,

akit meg is hallana.

Nem hagyhatom,

hiszen átlátom,

megérzem,

összefügg és

gondolkodom.

Nem lehet ilyen

könnyen venni azt,

hogy a döntések

végén emberek

vannak.

Mi oly

sokan,

akikre

nem is

gondolt

senki se.

Ugyan

mondjad,

milyen minta

az, aki még azt is

emberiesnek tartja.

Ha meg már nem számít,

semmi más, csak a pénzes

hatás, akkor legalább, kérem

mondják meg, hol van a felső

határa annak, amiben robognak.

Kivárnánk itt, ennyi évvel mögöttünk

nem inalhatunk innen el, ez a Hazánk.

Magunk voltunk, magunk vagyunk,

gondolkodva élünk, remélünk,

hogy nem ért még minden ott

körbe. Anélkül, hogy bárkit akit

az érintene és benne él, majd,

meg is kérdeznék, hát ez jó-e.

Nem hallja ki, nem látja át sem,

a gondolkodó hová lett mondja.

Az mindenkinek a sajátja amikor

megszületik, ki se le se cserélik,

attól emberies minden ember.

Az alap tán, hogy nem bánt,

nem árt, nem vet gátakat

oda, ahol a szíves, lelkes,

gondolkodók élnék a

hétköznapjaikat.

Néhány évvel

ezelőtt egy

éjjel arra

ébredtem,

hogy írjam le.

Se halak, se jó falat,

se falak, csak dübörög,

s maradnak utána a lyukak,

s mindent rángat a huzatos.

Se nem múlt, se nem jelen,

nincs most, hisz túl gyors,

ahhoz, hogy átmenjen,

van-e értelmes ott.

Van-e még akinek

van szava felé,

vagy csak jön

felelőtlenül,

valahonnan

valakitől.

Az amit

élünk mi,

én népnek

nevezem,

nem avult el,

nem tudok

jobb szót rá.

Sok mindent

átneveztek és

elhagytak, de az

emberieseknek a

szótárában még ott,

megtalálhatóak azok a

szavak. S mögötte az a

jelentés, ami biztosított

bennünket arról, hogy az

aki megalkotta, tudja mit.

Tessék mondani, milyen

tanácsokat tetszik adni,

miért nem tetszik előtte

olyanokkal értekezni akik

abban élnek még jelenleg is.

Édes Hazám Csodaszép kérlek,

ne menj még, hiszen a széppel, a

jóval amit mi ide teremtettünk,

még nekünk meg sem jöttél, kicsi

porszemek vagyunk, belőlünk nő

ki a fa, a virág, az avar, az ugar is.

Szeretnénk a Hazánkban élni itt,

a magunk egyszerű életét, mert

nekünk az a szép. Nem vágyunk

semmiféle földi hívságosra, se

csillogóra. Úgy szeretnénk élni,

hogy tartásosan tudjunk öregedni,

ne mondja nekünk senki, hogy majd,

kötelező bennünket a szeretteinknek

eltartani. Ha nem tetszett még olyat

látni, hogy vannak emberek, akiknek

az természetes, ami másoknak nem.

Hát elárulom, ha szeretetben nőnek,

ha nem is lettek elhalmozva és nem

is tudtuk minden mondvacsinálttól

megóvni őket, tapasztaltak lettek,

működik a tisztelet és a szeretet.

Nem látom, hogy ilyen minták is

lennének láthatóan, talán minden

ilyen ember lapos kúszásban van.

Kérem kérdezzen, anélkül ne húzza

meg a határainkat, adott nekünk az

Isten, amikor születtünk gondolkodó

agyat, át tudjuk gondolni, hogy mit és

hogyan szeretnénk megélni. Mi nem

büntetnénk senkit sem, azért, mert a

kevésből a gyermekeikre költötték azt,

amit a közösbe kellett volna beleszorítani.

Igen ám, de át kellett a keveset és nagyon

gondolni, mindent szűkre tettszettek szabni.

  Meglátják-e, amikor a gyermekeken már látszik

korán, hogy ne neveld ki belőle a tehetségét,

mert rögtön azzal kezdené el a felnőtt életét.

Azt csak a szülő tudja, merre van az arra és azt, a

 hamar felnőtté érett már kéri, mondja, mit szeretne.

Ha nincs egy olyan gondolkodó, aki tudja mi az ami

elég is arra, hogy szerényen, de megéljenek, hiszen

dolgoztak egész életükben, gyermekeket neveltek,

tették amit a Haza elvárt, s amit az őserejük sejtett.

Persze most is bocsánatot kérek, hiszen nekem már

” tíz éve” nehezített, azt szeretném élni amit adtam.

 A határaim tudom hol vannak, éppen, itt és most is.

Különös oktatás, nevelés, tanulj meg beszélni a saját

gyermeked nyelvén, ne a szintje alatt kérje a tanácsot.

Mond a papírját honnan vette, amit tanult betartotta-e.

Vagy a gyors siker utáni éhsége, mellé azóta mennyire

vitte, kontroll nélküliek serege, viszik bele a semmibe,

gépiesedve, a saját életritmusodból kimozdítod magad.

A mások kultúráját előbb ismeritek meg, mint a sajátot,

az csak annyi, hogy kihez, mihez képest hol is tartotok.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 óra

és nektek, akik már értitek, miért Magyarországon

találtam meg és fel ezeket, nem költöztem el,

hozzám jöttek, hozták a tanácsért, a tudást.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az

Isten minden földi jóból annyival bennünket,

ami ahhoz elég, hogy emberiesen éljük az életünket.

Maradjon meg a szótárban, a tisztelet, a becsületes élet.

Ne váljon divattá a túl könnyű, a hamar és a meggondolatlan.

Sablonos helyett, tartsa meg, minden ember a saját életritmusát.

A szeretetből legyen otthon bőven, hogy vihessenek kimenőben.

Szeretettel. Julamami

Már a kicsinyke gyermek is keresi,

hol tud olyat csinálni.

Ami által,

azt érezheti

valamit, alkotott,

teremtett.

Alapvető dolog,

az emberies, szíves,

lelkes, gondolkodó énünknek.

Magyarországról, Pakson,

a Hergál Házból, szeretettel.

Julamami

Mond, neked mennyit ér, a

 mihez képest, fontos-e,

hogy tudjad, a

sorsodtól,

nagyon,

nem is

tértél el.

Ismerve a

 sorsodat,

tudhatnád,

hol és mennyi

 a mozgáshatár.

A belső érzést

kontrollálva, el

 nem térhetsz.

Véletlen-e,

a tenyered

lelkesítő

térképe.

A sorsod

ismerete,

tartást adna.

Mind egyesével

születtünk meg.

A sorsod csak a

tied, a generációs

feladatodat meg,

azért szükséges

megoldanod.

Fontos, hogy

az életedet, te

magadnak és

magad szerint

irányíthatod.

Hol találhatod,

a megoldásodat,

ha kilengtél volna,

vissza is találjál.

Érezni fogod,

hol van az a

biztos érzés.

Belső tartás.

Felerősödve

benned, az

majd segít

 is neked.

Ott van a

gondod,

amikor,

elhiszed,

több vagy,

másoknál.

S mindent,

meg lehet,

tenned.

Hiszen

nem

szólt,

már

rád,

senki se

régóta.

Így, most

már tiéd,

minden

nótának

az eleje

és a vége.

Kit érdekel

a sokat mondó,

kihalló közepe.

Az meg elég,

azoknak, akik

a látszatra adnak.

Beérik a felszínessel, a

 látszatra, jó minőséggel.

Nem néznek mögé, mert

feltételezik, hogy a többiek

sem ártanának, senki másnak.

Miután már néhányszor ez sikerült,

beállítanak baleknak, nem is gondolják.

Tapasztalhatónak a sűrűben, az is jó lesz.

Lehet, hogy sok pénzt csinálnak belőle,

kihagynak, mert nem rólad szól az,

hála Isten, bölcsebb lettél.

Pont azáltal, aznap.

Tapasztalni,

tanulni

jöttünk,

ha nem

teszed,

magadra

vessél.

Amikor

a többiek

láttatják, a

 tudásukat, majd

pironkodhatsz.

Azért, mert ,

nem adtad,

magadnak

sem meg, a

 lehetőséget.

Tanuld meg.

Könnyű,

abban

élni,

amit

hoztál.

Üressé

válnál.

Hozzá

nem

adnál.

Beleélnél.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel,

Julamami.

 

 

Hála Isten elmondhatom, a

  megelőzés lett a hivatásom.

A racionális, a lelkes, szíves,

gondolkodókat ne keverjed,

mert bizony az katyvasz lesz.

Amikor a testedért teszel,

érezned kell a lelkednek is

járna, ha lehet mielőbb,

mert ez évben már,

ha nem vagy

ezekkel

tisztában most is,

 meglepetések várnak.

Különös oktatás, nevelés.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen a jóval, a

 széppel, amit ide teremtettünk,

minekünk még meg sem jöttél.

Szeretetből, tiszteletből, legyen

ott bőven, hogy vihessenek onnan

mindig kimenőben, elmenőben.

Reggelente jól jön az ima,

működik a harmónia.

Ha valami miatt

több imára

van

szükség,

némán

imádkozom

tovább, közben

majd megérzem,

hol,van az amikor

már, rendben

van ez ügyben

a lelkem.

Egy minden,

minden egy nem

lehet még ebben sem.

Először valaki mondta

nekem, menj és imádkozz

ott a lehetetlen helyzetek

közvetítőjénél, segíteni fog,

megkönnyebbülsz attól amit

rád raktak gondként mások.

Nagyon sokat imádkoztam

másokért az első hét évben,

messzire is elmentem azért,

oda, ahol úgy éreztem tiszta

az energiája, valóban az Istent

szólíthatom meg azon a helyen.

Egyszer aztán egy helyre mentem,

ahol már sokakért imádkoztam addig

is. Végig vittem gondolatban a vállaimon

a Krisztus keresztjét és akkor léptem csak

tovább, amikor már tudtam, hogy mehetek.

Egy félhomályos helyen éreztem vannak ott

valakik, de látni nem lehetett, némám tették

a dolgukat mint én magam is, úgy haladtam.

Volt egy szentkép a falon, ott megálltam és

többször elimádkoztam, az érintettnek a

saját imáját is. S amikor váltottam a jól

beváltamra, hát hangosan elkezdték

mondani onnan, ahol éreztem,

hogy vannak, az imát együtt

velem. Meglepődtem és igen

jól esett, emelt egyet a lelkemen.

Néhányszor még mentem azután is,

de már egyre többször mondtam ki,

ha úgy érzed elég érett vagy már rá,

menjél imádkozni, vagy tedd némán,

ott ahol éppen jólesik az ima neked.

Sok váratlanon, sok – sok olyanon

segített az ima át, ahol nem láttam

más megoldást mint, hogy segíts

magadon az Isten is megsegít.

A lelkünk dolga a legbelsőnk

azon folyamata ami a lényege

minden emberies tettünknek.

Adja az impulzust a lelkünk,

adja hozzá a ritmust a szívünk,

ha jól össze vannak hangolva,

rámondja az áment a gondolkodó

agyunk, így nem egyedül hozzuk a

döntéseinket, egy döntésen belül, a

   három legfontosabb által vagyunk.

A többi az is mind más, egyenként

születtünk le, még az egypetéjűek

is így születnek, nem csoportosra

vagyunk az Isten által tervezve se.

Viszont a hasonló energiájú, emberek

gyakrabban vonzzák már be egymást,

azokon a helyeken, ahol jól érzik magukat.

Összetett energiának mondom azt, amikor

sokan egy hasonló rezgésben tesznek valami

feltisztultat, valamit ami nem a földi hívságról

szól már. Azt is tudom, hogy hiába minden, ha

csak kötelességből, elvárásból mennek oda,

ahova az ember akkor megy amikor, már

tudja miért megy oda, hiszen ahhoz

már eléggé fel van tisztulva.

Jó minta akkor vagy, ha

a vezetésed alatt, akikre

a döntéseid hatnak, nálad

is jobban boldogulhatnak.

Ha az Istenhez közel vágyol,

tudnod kell, ne menjél oda se

 túl közelre, nem azon múlik,

milyen látványosan teszed,

inkább azon, hogy belülről

és a legbensődből tegyed.

Ahhoz mindenki eljut egyszer,

van aki már gyermekkorában

megteszi az odavezető utat,

mert a tiszta lelke odahúzza,

ahol számára a legjobb az útja.

Van akinek látszatra az a hivatása,

de nem lett elhivatott ő abban soha.

Az emberek tudják, hiszen egyenként

lettek, hogy nekik mikor és hol érzi azt

a térdük, hogy oda leereszkedjenek.

A legbensőbb csak a miénk, nekünk

adta az Isten annak az irányítását,

vagyis leginkább belülről jövő az

érzés, az ahhoz érettség is sors.

Kinek rövid út is elég, másoknak

a hosszú úton többször is változik,

a legbelső „Hazaértem” érzése.

Mert sokféle hatás érheti még

őket a teremtésben, vagy épp

a szerzésben, ez nem megy

a tapasztalatom szerint, az

senkinek sem egy időben.

Mindenki életszerűen és

a saját időben éli azt meg.

Ha te ezt még nem érted,

tanulj, hogy a saját időbben

majd, megértővé válhass.

Az idén már a hajlításos

szöveget sem teheted

bele a tiszták közé, nem,

mert azonnal látható lesz.

Magyarországon, Pakson a

Hergál Házban bejelentkezve,

Különös oktatás, nevelés, Julamami.

Szeretettel.

Toleranciát tanulni, amiben lehetséges alázattal élni,
a saját szinteden haladva folyamatosan a megfelelő
oktatásban értően jelen lenni.

Amihez, a napi életed során, a gyakorlatban is megtanulni,
a tudást az elmélethez, hozzá adni, ezáltal hétköznapi
sikereket megélni.

Az életminőségedet fejlődésben tartani, a saját sorsodat megélni,
az csupán annyi, minden körülmények között, a saját sorsodat élve,
a generációs feladataidat teljesítve, embernek maradni.

https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks.

A múlt elmúlt, tán tanulj meg boldogulni most, hogy a saját jövődről,
ne csak álmodozz.

Ebben, az önismeret, a sorsod megismerése, az önbecsülésed is megerősíthetne.

Hiába na, 2023. évben, már nem ad hozzád, még látszatra sem, ha nincs meg ahhoz,
amit felvállaltál, a saját tudásod.

Ha mégis erőltetnéd, a régi módon, már nem működik, ha nincs a tudásod által,
felzárkózásod, ahhoz, ami a felvállaltad elvárása lenne, állhatsz majd ott szégyenkezve.

HeringesÁrpádnéPaks. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy, Magyarországon, 2010. év óta, Heringes Árpádné nevemen van. Én magam adtam meg az elnevezését és újítottam azóta meg.
Nem engedtem meg, se leutánozni, sem lemásolni, a védjegyemet használni, na azt meg, végképp nem engedtem meg.

https://julamami.com HeringesÁrpádnéPaks. Tiszteletem.

Nincs aki megmondhatná azt,

hogy mellé tetszettek menni.

Célirányosan mű, látszólagos a

bőség, óriás a hiányok sora, ne

 hagyj el, maradj nekünk Haza.

Miért tetszik azt gondolni,

hogy természetes az, hogy

 ők azért mert intelligensek és

másokért jót és szépet tesznek,

 ők maguk meg sanyarogva élnek.

Mert akik korán értek bele a jóba,

fel sem fogják, az nem nekik járna.

Egy Haza ez csak egy, ide tettük a

szépet és sok jót, azt várnánk, hogy

ugyanabban a minőségben kapjuk.

Egyoldalúvá válik minden üresedik,

talán nincs emberies aki ott segít.

A testedért már megteszed azt,

ami lelkednek is megjárna,

ne halaszd holnapra.

Nem kapják meg a jól

megérdemelt jóban a

megjáró szépet és jót,

de hát ők teremtették.

Nem látják már meg,

 nem akarnak hallani

 semmi olyat nem,

ami a kedvüket

el tudná

rontani.

Boldogok

akarnak lenni

és mindenáron,

lefölözni a mások

által teremtetteket.

Mutatják bőségesen,

azt, hol és mit is lehet még.

 Semmi olyat ne beszéljenek

ami negatívan hathat,

már csak a

pozitívat

akarják

hallani.

Természetesnek

veszik, ami nem az.

Á, még a

körítését

elrontanák,

hiszen ők,

felépítettek

valami olyat,

ami kívülről

már igen

jól mutat.

Ha törik,

ha szakad,

megtervezték

az úgy marad.

Ezért semmi

olyanról nem

beszélnek, ami

mutathatná a

valóságot is.

Nem jó a

műsor,

kilátszik,

a valóság

már látható

az igen rosszul

összetákolt,

na meg a hamis,

még akkor is, ha

 azt nem szeretik.

Előbb – utóbb, már

taps is jár majd és azt

meglehetne adni nekik.

Megtudni azt szabadna-e,

esetleg előre, azt lehetne-e.

Hiszen, közösük az ami

érdekes, meg érdek is,

azt mutatni, amit ők

szerettek volna,

az álmaik

szerint

elérni,

hamis.

Na meg az

álságos minta a

gyermekeknek,

ha nem értétek

el, azt az anyagi

síkot, hát nem

számít, miben

vagy mennyire

tehetségesek,

sem az, hogy

emberiesként

mit érhettek el.

Akkor se ha inkább

éljenzőitek, mint sem

fékezőitek lennének.

Azok akiknek

a munkájukért

oly rég megjárna,

a jó minőségű életük,

így ugyan mi lesz velük.

Hiszen azért ők régóta

 megtesznek mindent,

hogy hozzáadjanak,

valami szépet és jót,

itt az ő saját Hazájukhoz.

Értem én, zavaró körülmény,

de „könyörüljenek”,  ha értik azt,

hogy megjár mindenkinek aki tett

érte a saját minőségű ma, hiszen

telítettek az energiák és

sok mindenben, ha nem

értik, kérem, talán ne

fékezzenek le engemet se.

Inkább engedjenek be, ahol

dolog van vele, azt érteni is

kellene, magyarosan most,

máshol másképp vannak.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés

és megértenének mindent.

Ha az emberiesek nem jól

végeznék a hivatásukat, na

akkor, erősen látható lenne az.

Amit azok, akikről feltételeznék,

hogy ahhoz értenek amit csinálnak

az dolguk lenne, meg sem látják.

Ha az egyik feladat elfogott,

akkor hozzá kellene látni

a másikhoz, a tehetséget

kellene először megélni.

Az megadná az alapot a

sikerélmény érzéséhez és

mindenkinek, abban ami az

ő dolga lenne, utána tanulva,

tapasztalva, haladni előre.

Így sikerélmény nélkül, hála

Isten senki sem maradhatna.

A hétköznapi életükben, a

 minőségi embereknek az a

 fontos, hogy a hivatásukat

gyakorolhassák, hiszen

azáltal megélik, nap

mint nap a sikert,

építik maguk

a teljes életet.

Ismerik a saját

sorsukat, tudják

generációsan most

hol is tartanak.

Egyensúlyban vannak

önmagukkal, a Világgal,

általában irigylik őket,

ahelyett, hogy maguk

is megtennének

mindent azért,

hogy boldogulni

tudjanak a saját

lelkes, szíves,

gondolkodó

szintjükön.

Nem vesznek

el senkitől semmit,

azt maguk teremtik.

Mintha

fából

lennének

akkor, amikor

emberiesként

is tehetnének,

de nem, inkább

túlzásokba esnek.

Nem ismerik az

alkalmazkodni

tudást, mint

a legjobb

belülről

jövőt.

Ehhez

meg

lehet

tanulni,

azt amit

nem hozott,

mindenki

mindenben

nem lehet

a legjobb.

Akkor miért

lennének a

többiek,

csak

azért,

hogy

nézzék,

bámulják

azt amit,

ők el nem

érhetnek.

Elemelték

ami tetszett,

amit elterveztek,

biztosították azt a

jólétet, amiért semmi

jót, se szépet, se a többiekért

szólót nem tettek, csak magukért.

A sorsuk, egyszer csak megmutatja,

mi mindent szükséges még csinálniuk.

Szeretettel. Julamami

A múlt, a jelen, a jövő, a most… 2023.01.23.
Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok se veled,
sem ellened, mert oktatni születtem.
a saját találmányom által, az oktathatóan megrajzoltam,
oldalaival, adom át, mindazt,
amit az Isten, már feltaláltamnak adott.

Több éves gyakorlati tapasztalásommal,
oktatható fromájában, már tudásként,
továbbadni tudni, nekem szánt.
2009. év óta írom a reggeli gondolataimat,
amik különböző időpontokban, általam írodtak.
Megismertek sokan közben az internet világában,
csetlettem, botlottam, hiszen a bizalom az nagyon lényeges.

Sokat tapasztalt lettem, a bizalom ügyében és megtanultam,
az erősen ható mondatok mögött, sokszor, csak, a sajátos érdekek vannak.
Az emberekkel való kapcsolatomban, magam is tapasztaló voltam,
ahol az alázatnak és a toleranciának a létezését,
vagy annak hiányát, naponta többszőr, átéltem.
Velem szemben ülve, hallgatták, mindazt,
ahogy a tenyereikből a sorsukat leolvastam.

A nagyon különböző emberekkel, való találkozásaimon,
tapasztaltam meg, mit jelent, azon lenni, igyekezni,
a sorsukat, jól megfogalmazva,
a legjobb tudásom szerint, jól szolgáltatni.

Minden körülmények között a tiszteletet megadni,
tartásosnak maradni, ki nem billenni,
a saját időben előre haladni.

A megelőzéshez hozott tehetségem által és a hivatásomat,
naponta gyakorolva, tapaszatalva tanultam meg, alkalmazkodni.

Azt is tapasztalva tanultam, hogy mindenki más és más,
sorsot hozott és különböző a generációsan rávetülő feladatokat kapott.
Ah, vagy a több generáción keresztűl,
nem teljesített, rávetűlő generációs, feladatok halmaza az,
amiktől nehezített lett, az élete.

Pont azért,
mert neki szükséges megoldania, dolguk lesz vele,
hogy meg ne rekedjenek végleg.
Ha nem teszi a dolgát,
másokra marad, annak a megoldása, viszont,
akié lenne a feladat, az lemaradhat.

Dolog van, lehet teljesítés mentesként is,
egy darabig megúszni a teljesítst.

Vagy másokra bízzák magukat,
s amit ők feladatukként, megoldanak,
azáltal a megbízójuknak a sorsa,
esetleg hosszasan vegetálhat, szint alatt marad.

Azért, hát, önmagadért, magad tegyél,
hogy a saját tudásodnak megfelelő szinten,
a teljesítésed következtében, jó sorsot éljél.

Azok, akik haladnának, a saját szintjüknek megfelelően,
keresik a lehetőségeiket. Ah,hogy várakozásra ne kényszerüljenek,
haladni legyenek képesek, akkor is, ha nem lettek,
a tudásuknak, teljesítésüknek megfelelően, eléggé pénzesek.

HeringesÁrpádnéPaks. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.
Műhely, a megelőzésért. Egyéni vállalkozóként.

Oktatom és nevelek, azzal, amit, összefüggésében megrajzoltam.
Ami, 2010. évben, Heringes Árpádné nevemre került,
Julamami védjegyes lett, feltaláltamnak a 153. oldala által.

Paksi Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Julamami,
engedjetek be,  a Paksiaknak szántam, oktatnám, most már, a lakó és szülőhelyem marad, Paks városa nekem.

Nem adom fel, nem tudja más oktatni, egyenlőre,
viszont szeretném megtanítani mindazokat, a feltaláltamnak
az oktatására, emberileg már elég érettnek tudják magukat.

Megértették, hogy mind a két oldalukon hoztak feladatokat,
a racionális a baloldali énünk, a motiváló, lelkes,
szíves, pedig a jobb oldali énünket tükrözi.
Ki egyikben, mások meg a másikban hozták a tehetségüket,
egy családon belül is különbözően,
a feladatok generációsan és a sorsuk tekintetében is.

S a hivatásukhoz, mint most is működő eszköz, azt kiegészítve,
a frissen tartásukhoz, megtanulnák.
Nem tudok ehhez mást tisztelettel, hitelesen
ajánlani, mint a feltaláló,
prevenciós végzettségű önmagamat.

Az oktatásomat a bejelentkezőnek a személyére szabom,
a saját szintjén élheti meg, pont az fog hatni rá,
ami a sorsában éppen a megértéséhez, akkor kérdésként megadatott.

Tiszteletem. HeringesÁrpádnéPaks. Magyarországról, Paks, Vadász u,.59.
Hergál Házból. https://julamami.com
Tájékoztatom, webtenyer@gmail.com,
+302470589 által. Vasárnap kivételével 10.00 és 12.00 óra között.

A múlt… 2017.01.23. julamami.com

A múlt elmúlt,

gondolj

a mára,

a most

átható,

megmagyarázatlan

erős pillanatára.

A holnap a

küszöbödön

úgyis megvár majd.

Ha a tisztának

ártasz,

azzal

mindjárt,

magadnak

is ártasz azáltal.

Van az Isten,

ha hiszed,

ha nem,

neked is

meglesz az,

a te idődben.

Ne másoknak a

tudásából

merítve élj,

tanuld meg,

hogy ahhoz is,

 hozzáértő legyél.

Az élet csírája

és a sorforduló,

ott van ám minden

megható pillanatodban.

Ha keresed, a miért és hogyan,

a válaszok, mindenre megjönnek,

a saját idődben, élhetők, lesznek.

Abban az adott pillanatban, amikor

a múltba rekedve csak nézel és

látni sem akarod azt,

ami most ott van.

Nehéz gondolkodni,

inkább az ember

átéli, hagyja menni,

múlni az időt, meglát

egy – egy nézelődőt.

A szeretteidre sose

sajnáld az energiát,

se a szükséges időt.

Mindez addig

tart, amíg

el nem

megy

az

idővel

együtt

az erős

érzése

annak,

hogyan

állítsa

meg, a

múltat, s attól

fogva az már,

nem hathat.

A idő nem

vár, nem is

áll meg,

agyalnod,

haladnod vele

a sorsod miatt,

szükséges lenne.

Felfogni azt,

ami nehéz,

ne menj

át a saját

rombolásodba.

Az Isten a tökéletes,

az Emberek, mind,

ki kevesebbet,

mások meg sokat,

tapasztalni,

születtek meg.

A saját Hazájukat,

erősíteni születtek,

pont oda, ahova.

Erősítsd azt,

ami jó volt,

rögzítsd azt

 amit még

lehet. Ah, mert

ha eltérsz majd, a

szépre emlékezéstől,

lehet, hogy a haszontalan

felszínesek, rád hatásukkal,

maradnak meg emléknek.

Nem szükséges elfelejteni

azt, ami te magad lettél,

azáltal, hogy átélted.

Valahogy az egy életre

megmarad, nem fáj,

de nálad jó helyen van.

Fejlődhetsz általa, ha fájt,

azáltal is erősödött, a

lelkes éned, a szíved,

hogy gondolkodva,

dönthessél.

Másoknak,

meg már,

megadatik, mindaz,

amit megéltek, kikínlódtak.

Azt feladataiknak, kapva,

mert nem oldották meg,

a saját idejükben,

azt az, elödeik.

Ha bármilyen,

magasságokat is,

érsz el, el ne feledd,

honnan indultál és

mekkora utat,

tettél meg.

Mert tudtad,

meg kell óvnod

magadat, minden,

könnyű hatástól,

hogy továbbra is,

emberséges

maradj.

Tiszteletem.

HeringesÁrpádnéPaks.

Hergál Ház.

Vadász u.59.

 

Szeretettel.

Julamami védjegy,

2010. év óta, mivel magam

találtam ki, ezt a nevet, így lett,

HeringesÁrpádnéPaks,

nevemre írva.

 

2016.02.20.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat végleg ne hagyd el, mások felelőtlen tanácsaira hagyatkozva, alapos önkontroll nélkül ne válj el.

Nehezen veszik tudomásul az emberek, különösen ők,  akik gyermekkorukban nem láttak az alázat gyakorlásához jól működő mintát.

Bizony nehéz helyzetbe kerülhetnek lelkileg, ha egyszer csak szükség lenne az alázatra ahhoz, hogy egy őket fékező élethelyzetet is, lelki sérülés nélkül átvigyenek.

Különös oktatás, nevelés, védjegyet kapta.

Az általam lerajzolt oktatási forma amit alkalmazok,

most már 2 X 10 órában is,

hogy közte legyen egy kis idő a gyakorlatban is megpróbálni ennek a tudásanyagnak a hatását a saját hétköznapi életükben.

22 év telt el, ebből a fele, a számomra elérhető legmagasabb sikereimben.

A másik fele tele fékekkel, megalázó helyzet halmazokkal,  az volt a szerencsém, hogy akkor már a megelőzésben történő hivatásom gyakorlása közben, hozzá erősödtem a nehéz élethez lelkileg.

A fokozatosság ismeretével, elbírtam az egyre nagyobb terheket,  az egyre kisebb lehetőségeimben elviselni is megtanultam.

Higgyétek el, minden apró szösszenetét, átélve tapasztaltam meg, nem mondvacsinált, hanem a gyakorlati tapasztalataim során, a különbözőségek sokaságának hasznosságát is felismertem.

S voltam bátor megismerni még és még, naprakészen a hétköznapok sűrűjében, akkor is ha csak az online Világ által értek a hatások éppen, mert személyesen nem jött, az összefüggésében látásom miatt senki sem.

Ott kint az online Világban, ugyanazokat a hatásokat éltem át az emberekkel, mintha itt ültek volna velem szemben.  Vagyis azok a hatások ahol ők éltek éppen, rajtam is átmentek rezgésben, s ki sem tettem a lábam mégis olyan volt, mintha egy kicsit ott is élhetnék.

Akkor jutott eszembe ez, otthon vagy, amikor a kicsiben már látod magadat, nem mentél sehova a Világ mégis ott van nálad.

Azt is át kellett élnem ebben a helyzetemben is, hogy mennyire pici porszem egy ember a Világban,  ha a saját Hazája nem vállalja a létezését fel.

Hiába, hogy a, Julamami védjegy,  akinek megtetszett vitte, csak közölte velem egy email által, hogy azután, az ő óriás webáruházának az is kell, nem egyeztem bele, mégis látom az interneten az email címében.

Nincs kinek panaszkodnom ez ügyben sem, hiába igyekeztem kérni azokat a szolgáltatókat, akiket gondoltam, hogy meghallgatnak, nem kaptam megnyugtató választ sehonnan sem. Azt mondták hosszú évekig, hogy gödörben van a házunk és azért szakadnak meg a bejövő hívások, vagy nem is jönnek be, sokszor az sms sem, vagy hirtelen foglaltra váltott, vagy foglalt hangot adott a hívásaiknál évekig,  panaszkodtak sokan.

Túl vagyok azon is, amikor azt mondták azzal tudnak segíteni, hogy a mobiltelefonomhoz, adnak egy antennát a házra és 4 méter zsinórt, hogy mozgásban tudjak lenni a készülékkel.

Tudomásul kellett vennem, olyan kicsinyke a létem, hogy nem érdeke az senkinek sem,  hogy van egy emberies, segítő ember, a Hazájában Pakson élve, megmaradt itt, s közben jöttek hozzá így is.

Mert nem hitték el a sok rosszat, amit a nem jó szándékú emberek, megújítva, megspékelve ezzel – azzal,  szinte állandóan ártva pletykáltak.

Nem vették észre azt sem, hogy nem hiába írja a Web-tenyérbe, nap mint nap,  a reggeli gondolatait. 46 országból keresik fel és olvassák az érdeklődők. Úgy 150.000 ember által látogatott Web-tenyér blogot, nap mint nap a gondolataiért keresik,  nem volt fontos senkinek sem, hogy azon legyen az legalább megmaradjon.

Mivel vannak hála Isten, sokan jó emberek a Világban, nekem meg a 22 tapasztaló évem, hát megkaptam megint, s elfogadtam, áldja meg az Isten, a rálátással bíró, segítségemre lévő emberiest.

Most viszont úgy kaptam a segítséget, hogy kipróbálhattam magamat, hogy képes vagyok-e megcsinálni, a magam ízlése szerint, számomra kezelhetőnek a Web-tenyeret.

Nagy gondolat volt felőle, valami más módon feléleszteni az agyamat, hogy újra örüljek, mennyien tisztelnek meg, s olvassák, naponta el, a magam készítette helyet az írásaimnak.

Bátortalankodtam, amíg rá nem jöttem arra, hogyha mellé klikkelek, akkor onnan, hogyan hozom magamat megint olyan helyzetbe, hogy ne rontsam el úgy, hogy korrigálni már nem lehet.

Bátorság próba volt ez nekem 64 évesen, hogy neki – neki veselkedjek,  biztatgatva magamat, hogy ezt is meg tudod csinálni Julamami.

Eddig is megcsináltad egyedül azt amit nap mint nap szükségesnek éreztél, amit a hivatásodban elértél, amikor szükségét érezted, megpihentél, gondolkodtál, segítséget ritkán kértél, mert megtanultad a „kisemberségedben”, hogy ott megalázóak lesznek ám, bizonyos helyzetek a fontosak.

Ott, azokban a ranggal járó, sorsokat eldöntő helyzetekben,  azok az emberek, akik elhiszik magukról, hogy másoknál különbek, bizony csak ritkán élték meg, a saját életükben, az alázat gyakorlásával járó, fokozatosságot, mint jellemet erősítőt.

A hirtelen váltások, a nem abban tehetségeseknek, nem tudom mi ad ott, ahhoz elég lelkierőt, én a saját magunkból meríthető ismerem, így is oktatom.

Tudnak-e magukból meríteni még és még, vagy másoktól kapják a lelkesítőt, mint sajátjuknak látszó, esetleges, rövidtávú, lelkes, szíves, gondolkodó erőt, az ugyanoda szaladgálva, újra és  újratölthetőt.

S örültem annak is, hogy nahát, hát ezt így is lehet, hogy átláthatom, hogy a kattintásom következtében úgy, meg amúgy is a saját szájam ízére, igazgatni is lehet.

Hát biztosan másoknak ez egy apró dolog csak, nekem jó érzés a lelkemben, szívemben, agyamban, hogy megcsináltad Julianna, él a Web-tenyér, életet lehelhettél bele, megint magadért is tettél, hogy másokért is képes legyél.

Átélhettem a sikerhez vezető fázisokat újra, a semmiből valamit megteremteni, amit egyedül, biztató emberi szó, meg érthető sablon nélkül, még én magam is halogattam, szükség volt arra, ahogy kihallottam az emberies jóérzést a szavakból.

Talán mások is hasonlókat hallanak ki az oktató, más megközelítésből is ránevelő, sorsszerűséget megláttató, generációs határaikat felismerni tanító szavaimból.

 

 

Tisztelettel élj,

hogy amikor ott az ideje,

magad is, majd azt kapjad.

Ha már eleget tettél mindannak,

amit a sorsodban hoztál feladatnak

és megláthattad a generációs

feladataidban, a számodra

megoldhatókat.

Heringes Árpádné a Julamami, 2010. év óta.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Hétköznapokon 10.00 és 12.00 óra között történik a

tájékoztatásom. Eszközeim az oktatásomhoz,

heringesarpadne@julamami.com,

webtenyer@gmail.com és a

+36302470589

kihangosított,

telefonom.

Magyarország, Paks,

Hergál Ház, Vadász u.59.

Jó egészséget kívánok!

Köszönöm szépen Uram,

mostanra megértettem,

milyen jó is

az, hogy ilyen

bonyolult feladatokkal, de,

 alázatot ismerőnek születtem.

A nagyszerűt érzésekben jól ismerem,

nagyon egyszerűen felismerem,

mi a következő feladatom, nekem.

Amikor azt mondom megjött az eszed,

a saját sorsodhoz, azt azért mondom mert látom.

Megérti az ember, ha megérkezett egy állomáshoz,

s tovább tud lépni azon akkor, ha felismeri időben abban,

azt a feladatot, amivel a jövőjében, rálátva már jól boldogul.

Hiszen beigazolódik, a két oldalunk arra való,

hogy megismerjük azt, amit nem hoztunk

amikor megszülettünk, most megtanuljuk.

Amióta élek tanulom, hogy ne szenvedjek,

fölöslegesen attól, amit megváltoztatni,

úgy sem lehet. Ahhoz elfogadó úgy lehessek,

hogy ne sérüljön közben lelkileg se senki meg, én se.

Segítségemre van ebben, az a plusz amit az Isten adott,

amikor megszülettem, s erre a feladatra szánt akkor engem.

Mennyivel könnyebb lenne, ha a szülők tudhatnák, a gyermekük

milyen tehetséggel született, miben lehetne, a legjobb az életében.

Van rá egy ajánlatom, Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.

Ahol az oktatás folyamán, veszik magukhoz a tudást, úgy, hogy

közben megértőbbek lesznek. Sok mindenben szülőkként és

gyermekekként akkor már értik, hogy mindannyiunknak

más a sorsunk és

különbözők a

generációs feladataink.

A családokat az Isten adta,

nem könnyű feladat az sem,

hogy megőrizzük működőképesnek.

Ha már tudjuk, amit hozott sorsának,

azt igyekezzünk tiszteletben tartani, hogy

elsősorban azon van, azt időben tudja teljesíteni.

Párhuzamosan azzal, amit a családja ad, feladatának, azt

is megoldani igyekszik, ne maradjon meg, most, a következő

generációkra, olyan, amit időben lehetett volna, még teljesíteni.

Hát tisztelettel élj, hogy tisztelhető legyél, a sorsod úgy is időben

megkínál azzal, amit teljesítésűl, szánt neked, hát legalább ne árts.

Változni, fontos lenne, ha most sem megy, azt is, magadnak csinálod

 minden, amiket, csak, a saját érdekedben cselekszel, már látszanak.