Motivációt ad a lelked, hozzá adja

az életritmusodat a szíved,

a gondolkodó agyad meg,

eldönti, neked jól mindazt.

Messzebb leszek, innen,

velem az Isten, máshol

írom a gondolataimat.

Remélem, észre veszitek,

hogy a két talpatokon,

váltva szükséges járnotok.

Mind a két oldalatok, énetek,

használnotok szükséges,

az egészséges egyensúly

hat, a megtartása miatt.

A legfontosabb ami hathat,

mindhárom, belőled és érted.

Így aztán, megtalálja a lelked azt,

amivel segíthet neked a szinteden.

Jól érezni magadat, s a jó ritmusban

lévő szíved, életszerűen vidámmá

tesz téged, megélheted a sorsod.

Nem billensz ki, hiába erős az,

ami mellé vinne, gondolkodó

vagy, hát kontrollálsz mindent.

Nem mindig tudsz időben jelezni

oda, ahol még nem látják át, nem

hallják ki, csak maguknak akarnak

jót, gondolkodni minek, ha jól megy.

Komoly tévedések lehetnek belőle,

ha csak az egyik oldalt, a pénzeset

tolod, a lelkes, szíves, gondolkodó

meg lemarad, magadhoz képest.

A feladatodat nem oldod meg,

mert a könnyűt választottad.

A tapasztalatom az, nem

lehet elodázni, mert ott

lesz másban, ugyanaz.

Bánjál másokkal jól,

magukhoz képest

nézzed, tegyed.

Mindenkinek

a sorsa más,

ne a könnyűt

válaszd, hinnye,

visszaveheti az élet,

 a neked könnyen jöttet.

A sorsod önmagadért,

tapasztalás nélkül bizony,

nem fejlődhet senki sem, ah.

Befejezetlen sorsaik, egy át,

nem gondolt döntés miatt ne

lefegjenek, a sorstalanságban.

Tanuld meg időben leolvasni

a saját sorsod, hogy segíthesd

a szeretteidet, ne mástól kérjék,

a segítséget, te magad adjad meg.

Ajánlatom, az oktatás oldalon van.

Átfordultunk, a régi dolgok már nem

működnek, lehet ugyan azt gondolni,

hogy igen, talán kontrollálni kellene.

Ne vesszen kárba, az idő, az energia,

ha másokhoz méred, mások szerint éled

 a sajátod helyett, elmégy a sorsod mellett.

Felkínálod a lehetőséget, akikről jól tudod,

teremteni tudnak, majd pihensz helyettük.

Ha elzárod a pénzcsapot, hogy nyugodtan

lehess, mások boldogulni úgy nem képesek.

Fejlődni fognak, mert az Isten úgy teremtette

az embereket, ők minden körülmények között

fejlődni legyenek képesek, nem állnak, haladnak.

Az egyik oldal, csak a pénzről szól, a másik meg,

lelkes, szíves, gondolkodó, nem ártana senkinek.

Nem azért születtek az intelligensek, ah, hogy

kihasználják, akik gondolkodni nem szeretnek.

Mindkét oldalunkon teljesíteni lenne szükséges,

ahhoz, hogy a következő generáció boldoguljon.

Amikor, a túlzóknál telítődött, kipukkad, mert nem

arra lettek az ő határaik méretezve, kilátszik minden.

Nem tudja majd betakarni, pőre maradhat általa a lelke.

Láttam olyat is amikor ártani akart, megláttam, szégyellte.

Nem szólhat semmit, magának csinálta a gondot, hát viselni

fogja, addig, amíg jóvá nem tette, a lelkiismerete teljesítene.

A sorsot azért kapjuk, hogy megcsináljuk a nehezet, de nem

mindenki helyett, csak magunk helyett van feladatunk vele.

A generációs vetülésekkel is van dolgunk, ha felismertük,

megoldjuk, más nem teheti helyettünk, az a mi dolgunk.

Felelősen gondolkodó ember, nem hagyja a sarjaira,

azt amit neki szánt törlesztésre a saját sorsa, akkor

is, ha mások rakták a sajátjukat félre, nem törődve.

A gyermek csak kicsi nem gügye, van amikor tanulni

lehetne tőle. Érte tegyél és ne helyette, az ő élete akkor

lesz ízes, érvekkel értelmes, lelkes, gondolkodóként szíves.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

139_1_144 Heringes Árpádné. Julamami védjegy.

 

 

 

Ne birtokolja el a másokét, mert

az számára, úgyis csak időleges.

A máshova vittek hozadékát

is visszafele, ide haza fordítsa,

legyen az mindannyiunk javára.

Összefüggésében látás nélkül,

ekkora feladat, bizony, nem megy.

Ha nincs benne a hétköznapokban,

csak hallomásból, vagy emlékei szerint,

a mások tanácsaira ad, leépül minden.

Megteremteni, alkotni, az a divat,

átérezve, kihallva, gondolkodva,

tisztelettel, lenni, az emberek felé.

Látni, a jó minőségű életüket, amihez

megadott, minden lehetőséget, azt a.

Nem a saját meglátása a fontos, az

 emberek életminősége, az a fontos.

Azáltal, begyűjteni a jó érzéseket, ah,

amik dicséretesek, hiszen életszerűek.

Nemcsak néhányaknak, mindannyiunknak.

Elvárt hatásokra, miért is, nyúlt bele, a mások

kultúrájába. Hiszen az, ismeretlen számára,

nem tanulta és nem a sajátja.

Vannak

emberek,

akiknek,

minden

tönkremegy

a kezei alatt.

Tisztán nem

látnak, csak

szutykolnak.

Még arról sem

hallhattak, ha nem,

az Isten hatalmazta

fel arra, mert, nem abban,

tehetségesek, ne vállalják.

Az emberek életminőségét,

a sajátjukért ne rongálják.

Birtoklás, gazdagság a

legfőbb álma, eluralni,

mindent, a nagy vágya.

Rohan, hogy időben

ne tudják észlelni.

Mire rájönnek,

amit sosem

hittek

volna,

lám, íme.

Teljesíthette,

a nagy álmait,

mindenkit legyőzött.

Az emberies tudásalapú,

érveléssel nem vesződött.

Közben, sokan, mások,

akik, arra már

elég érettek,

lehetnének,

elmentek, ah.

Gátak, fékek tengere,

 magas az igazságérzete.

A megvalósulatlan maradt,

sorsoknak a tengere, nem

láthatóak, csak szenvednek.

Nem észlelte, elveszítette,

az addig fontosnak

tartottakat. Nem

maradt mása, mint,

a nagy terveinek a

látványos, megvalósítása.

Hamarosan, mindent elbirtokolt,

 megtehette, szabaddá tett utakon járt.

Csak ki kell osztani a parancsokat, azt csinál

már, amit csak akar, teljesülhet, a legeslegfőbbje.

Meghatódva, könnyes szemekkel, állnak, csodálják,

majd. Átfordíttatta, a felhalmozódott elvárásoknak,

már meg tud felelni, hiszen, minden, ki van pipálva.

Bocsánatot kérek, a sok tapasztaló éveimben, úgy

láttam, sokféle, minőségi emberrel találkoztam.

Az ember, tisztelettel van, amikor teheti, a

többiek fele, az életszerű. A jó minőségű

életükhöz megadja, amire már képes.

A hivatásának minőségére igényes.

Megtanulja azt, amit még nem tud.

A legjobb tudása szerint, igényesen,

szolgálni a rábízottakat, Isten kegye.

A tehetségét, abba adja, alázattal

gyakorolja, az ő méltósága ez.

Egy Haza, ez csak egy, ide

születtünk, ide teremtünk.

Innen várjuk, amikor szükséges,

azt a jót és szépet, amit beletettünk.

Magyarország, Paks, HergálHáz,

Vadász u.59. Szeretettel.

Julamami

Te akinek tán már

a túlontúl is kevés,

a hétköznapokra

való odafigyelés.

Nem veszed  észre,

az egyszerűben a

nagyszerűséget.

S a pénzedtől

várod el, hogy

töltsön fel, amit

azzal megveszel.

Meg akarsz felelni

oda, ahol már van,

sokaknak palota.

S hiába keresed,

mögötte azt, ami

hamis, mert az

valódi, úgy is.

Megfordítva,

azt mutatod,

ami csak a te

kiváltságod,

de a valóságos

mögötte nem az.

Ne ringasd bele

magadat, amit te

másoktól vettél el,

az látszólag a tied,

 időlegesen az csak.

Nincs benne a saját

teremtő energiád, úgy

a hiányából adódóan,

a tied úgysem lehet.

Túlment rajtad a

 gazdagságod,

a lelked meg

 attól épül le,

elhagytad

akik tisztán

tiszteltek.

Kikopott

belőled a

tisztelet.

A hamisak

csak visznek,

s megtörténik

veled is, amit te

tettél másokkal.

Nem a sorsodat

éled, a rendező

visszarendez

téged is a

megfelelő

szerepedbe.

Kapsz újra egy

lehetőséget, hogy

kezd el még egyszer.

Megígértem ezt itt

a Kicsilánynak,

íme leírtam ide.

„2012.07.09.

Ma reggel, hogy

őt megnyugtassam,

a nagy könyvéből neki

felolvastam. Az ötlet

jól bevált, holnap

folytatom

tovább.

Küszködik

a lelkével épp ő,

tör fel a múltkesergő.

Egyensúlyt teremtenek hát

bennem a szépen fejlődő bégetők,

na meg, a kis fekete gubanc, a terelő.

Később festettünk közösen a terasz falára,

serényen, a Kicsinyke és én, na meg a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas is, ámulva nézte.

Míg a Kicsinyke és jómagam

  feszt kentük a falra a színeket,

ők hárman, szorgalmasan segédkeztek.

Teljes odaadással, a nyelvükkel igyekeztek

kihozni ők is a falon, a legjobb árnyalatokat,

amit ott, a vízfestékekből keverni lehetett.

A Terelő percekig készült rá, hogy

megcélozza a zöldet, az ugrása túl

jól sikeredett, a pofácskája, s mind a

 két füle, a zöldtől a bordóig közben

minden színnel érintkezett.

Jól állt az neki és ő tudta,

a Kicsinyke, aha, bólintott amikor,

a látod, most megvan, mindenünket

kimondtam.  Hiszen a tejes érzéssel mi

ott találkoztunk mindketten, na meg az

állatkákon is látszott, hogy valószínűleg.

Amikor a  széles mosolyunk átment rögvest

kacagásba, körbefutott bennünket a Terelő,

a Barinagy és a Százhármas, a teljes érzésből

kizökkentett, amikor a Terelő a vizes kádba,

hasast csobbanva lehűtött bennünket.

Mintha tudta volna, le kellene

 mosni róla időben a festéket.

Erőre kaptam, hogy menjen

 tovább minden, úgy ahogy van.

Egy hétköznapi eset, amikor a

segíts magadon és az Isten is

megsegít téged, téged, téged.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon

meg az Isten hát, minden földi jóval

bennünket is, s a hétköznapjaitokban,

legyenek meg nektek is az ünnepeitek.

Magyarországról, Paks, a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Julamami Magyarosan  Agyalósa.

A lelked, szíved, gondolkodó

agyad jelzi, ha te nem tudod,

meg kellene már tanulnod.

Ne félj, hogy itt a tél,

az ősz is veled maradhat.

S ha köszönt majd a fagy

kopogtatna a lelkedben,

te felkészülten éled meg.

Tartalékold hát az élet,

érett gyümölcsét,

adj az éhesnek

ha téged is

arra kérne.

Ha arra te

már be is

vagy érve.

Magadért is

tegyed a jót

és a szépet,

jó érzés, ha

te érzed, hogy

nyugodt lehetsz,

mert elégedetten

visszanézhetsz.

A múltadból

merítve éled át,

hogy jól döntöttél,

amikor adtál, mert

volt miből és jó érzés,

az is, nem gáncsoskodtál.

Mindezeket addig tegyed,

amíg az elszámolás fel nem

jön benned, láttam olyat is,

amikor nem tudta mit is,

kezdjen vele, mert jött,

jött fel a lelke bugyra,

szabadult volna tőle.

Csakhogy ő sok jót

nem tett életében,

így nagyon nehéz

volt önmagát biza

közben elviselnie.

Mások meg pont

fordítva, mintha

álmodták volna.

Időben alakítsd át

az életedet, hogy

a generációs jel

ismeretlenűl

ne érintsen

meg téged.

Mit kezdesz

majd azzal, ha

fel sem ismered,

mi dolgod lenne,

a szeretteid és a

tiszteltjeid felé.

Időben teljesíts

önmagad szerint,

hogy legyen időd,

hogy tisztelettel,

közelítsed meg,

a jó embereket.

S tudd meg mi

az amit tehetsz

azért, hogy az ő

életük is méltó

legyen, ahhoz is,

amit életükben

mintaként, vagy

másokért tettek.

Mindenki lelkes,

szíves, gondolkodó,

így születtünk meg.

Ki miért és milyen

irányt vett, azzal

a lelkiismerete

felé, neki kell

elszámolnia,

hát jó lenne, ha

még időben tenné.

Kicsinyenként venné

sorra, azokat, akikkel

nem bánt jól esetleg.

Ne csodálkozzatok,

hogy előre jönnek

amiknek, később

is lehetne tán, gyors

pörgésben vagyunk.

Tudod-e már azt te,

hogy senki sem

tökéletes, így

a teljesség

lehetne az,

ami felé

menni

lehet.

Ha

te is csak

utánzod

a többieket,

hát a saját

sorsoddal

ugyan mi

lesz, ki

éli meg

helyetted.

Megtaláltam

az embereknek

a személyüket

tükröző, róluk

és csak értük

szóló jeleiket.

Nem mindegy,

hogy csak úgy

élnek bele, a

hétköznapok

semmisségébe,

dúskálás soraiba,

vagy értelmes,

tartalmas élet

az amit élnek.

Ha a házadat

felépíted, hát

miért gondolod,

hogy az életedet

nem kellene neked

ugyancsak felépítened.

Tudom, hogy neked is

új, ismeretlenek,

ezek a jelzések,

ha az életedben,

már megjelentek,

s nem tudsz mit

kezdeni velük,

jelentkezz be.

Nekem nagy volt

az érzés, amikor

felfedeztem, az

 összefüggéseket,

akik szembesültek

már a sajátjaikkal,

köszönik jól vannak.

Már tudják azt, mihez

képest hol tartanak,

s mire készüljenek

fel, mert még jöhet,

de már nem váratlanul.

Megelőzés, megelőzés

és jöjjön a megelőzés.

Nem esnek kétségbe,

ők már szembesülnek

azzal ami a sorsuk lett.

Tiszteletem, itt vagyok,

ha beérett már a döntés,

a Világnak, online is oktatom.

Előtte Tenyérolvasást, szolgáltatok.

A tehetségemből lett a hivatásom,

megengedte az Isten ebből élek.

Szombatokra jelentkeznek be.

akik nemcsak önmagukért, de

 a családjukban a jó minőségnek,

megtartásáért is, tanulják meg.

Lehetne minden családban

egy hozzáértő, Tenyérolvasó,

még a megelőzés, fázisában.

S ha már eldöntöttétek, várom

tisztelettel a bejelentkezéseteket.

heringesarpadne@julamami.com,

 és a webtenyer@gmail.com által.

 Heringes Árpádné egyéni vállalkozó,

prevenciós végzettséggel,

nyugdíjasként.

 Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

magyarul oktatom.

Szeretettel. Julamami

Jól kitaláltan, szinteket

összemosva, tisztelet,

bennük nincsen, hát

teszik ahogy tetszik.

Nem mondhatod oda,

de kérem szépen, már

három éve, kilátszik.

Maga ellen dolgozik,

ha szint alattit, tol.

No hiszen, ki állítja

meg, amit el is hittek,

 megoldhatja helyettük.

Felismerve a határaikat,

túlzó senki se lenne, ah,

szint alá a katyvaszba.

Tisztelni, szeretni,

méltósággal

embernek

lenni.

Azt

sem

tudja,

van-e

lelke.

Mire is

tanítaná, ah,

a szíves, tán

gondolkodva

is élhetne.

Nemcsak

úgy bele

a semmibe.

Nem látja, se

 tartása, sem

 méltósága, ah.

Olyan hat rá ott,

ami beszorulva él,

hiszen nem kapta

meg a lehetőségét se.

Tiszteld az emberiest.

Nem látni az alapokat,

a jóhoz vezető úton se,

mihez képest hol tartana.

Akkor, könnyen hisznek

a felnőttnek látszóknak,

ha másik minta nincsen.

Jól kiszínezi, más nyelven,

mást jelentő kifejezéssel.

Tudja, milyen vonzó az, ah,

valami, ki tudja honnan

való, nem magyaros.

Hazaszerető lettem,

akik megtiszteltek,

s az összefüggésében

látás, tette ezt velem.

Oszt mások meg tudják-e,

mi van a mögöttesben,

annak amit tálalnak.

Van-e kontrolljuk,

azt a, hinnye.

Nincs más a

gyakorlatban,

hogy kérdezzen.

Egy fajta kínálat,

nem életszerűen hat,

csak úgy kényelmesen,

semmi gond ne legyen.

Testre hatóan, mintha

nem is volna, sem lelke,

de szíve, gondolata se.

Csak az irigység az,

amire építkezhetnek,

pedig tartása is lehetne.

Ha az akaratát már időben

kinevelik belőle, másikat,

kitől, honnan szedne.

Pedig az ember,

sokféle, szíves,

lelkes, nem a

külseje teszi,

gondolkodó-e.

Ha nem lát mást,

mint amit maga körül.

Honnan tudhatná, van-e

színesebb Világ, nemcsak

az, amit ő, szűk körben lát.

Mit várhatnak tőle el, ha nem

is ismeri, a rá vonatkozó szabályt.

Falak, nem ficánkolnak a halak, se jó

falat, így aztán erősödik a vágy és

beéri azzal, ami éppen adott ott.

Egy idő után, tán szerezni fog.

A kezdet és a vég között, van

a jó minőségű élet reménye is.

Nem is tudhat arról, hogy van

másképp is, boldogulás, azt a.

Ami szépen, tisztán felnevelő,

a határait általa felismerhetné.

Különös oktatás, nevelés, tán.

Pedig az Isten teremtményei

azért születtek meg, hogy épp

ott boldoguljanak először, ahol

születtek, ahol felcseperednek.

Úgy felismerhetnék, ah, honnan

hova tarthatnának, ha látnák azt.

Alapok nélkül, hova építkezzen.

Erdők, mezők, elhagyott tanyák,

kivettek, neveltek, árvák, félárván

kallódok. Ugyan mi fékezné meg, a már

rákapottat, ha ott nem látnak, se hallanak.

Eltervezi, ráterelve, véghez viszi, no lám,

hát sikerült neki, mégis csak tud valamit.

Ugyanazt a kört járja, nem fejlődik, ott,

sem mások hatására, sajátjába zárva.

Figyelj rá, ha jelez a lelked, szíved, és a

gondolkodó agyad, nem jól van az, ami

nem változhat, hiszen a Világ meg halad.

Se nem látja, sem nem hallja, beleszaladt

a vakvágányra, hátrafelé megteheti, azt

az utat, de látszani fog minden mozdulat.

A neve, ott már nem szerepelhet, hinnye,

mások által, fejlődés nélkül, siker nincsen.

Ki mondhatja meg a teremtő helyett, kik a

fontosak, kik meg szóba sem jöhetnek, mert

valakinek, nem tetszik, ami jóban tehetségesek.

Mindenki fontos feladatot hozott, a jóban lehetne

kiteljesednie, ha felismerhetné, volna, arra jó esélye.

Ha nem tettél jót és szépet bele, miért vennél ki belőle.

Adni születtünk, mindannyian, ha nem hiszed, tanuljad.

Egészséges, hozott érzékeléssel, tisztelet, szeretet, ah.

Nem alakulhatna ki, mintha eredendő lenne, az aminek

ott sem szabadna kifejlődnie. A jó vezető úgy él, hatva

a környezetére, hogy akire hatással van az ő vezetése,

jól élhet, a saját és generációs hozottja tekintetében.

Győzz meg, legyőzni könnyű engem, nem harcolok,

se veled, sem ellened, az érvelésem, oktatás, nevelés.

A tehetségesek, intelligensek, a hozzáértők, speciális

tudással születettek, elkallódnak, ha nincs rálátás arra.

Nem véletlenül oda születtek, ahova, becsüljétek meg

őket, ah, ellenkezőleg, betölti az üresség ott a helyüket.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Online önismereti oktatásom, a saját

önbecsülésünk miatt.

Szeretettel.

Julamami

 

 

Amikor elhagyta az asszonya,

azt mondta, kevés

szeretetet

kapott.

Így a kicsi

sarjuk, az oda

gyorsan hozott, a

másik próbálkozótól,

kevés szeretetet kapott.

Egyszer aztán felbukkant

a semmiből az anyja, a sírás

a torkát kotorászta az ölelésben.

Érezte az anyjánál ott volt az érzés,

amit át is adott, nagyon hiányolhatta őt.

Az új apja mellé beültették a hintóba, hogy

annak a családjának is akkor, megmutassák.

Mielőtt indultak volna vissza az édesapjához,

anyja kicsit szépítkezett, had fájjon, ha látja,

a volt ura, milyen szép is volt, az asszonya.

A zsenge, a fehér ruhácskájában unta a

 várakozást, míg az anyja csinosította

magát, toccsantott egyet a sárban.

Nem bántotta az anyja, csak kicsit

megdorgálta, hitte is az érzést meg

nem is, hogy neki van még édesanyja.

Ahogy nőtt, erősödött benne az érzés, azt,

hogy az anyja őt elhagyta, meg nem bocsátotta.

Az apja meg csak ivott, ivott, hátha elissza a bánatot.

Becsüld meg, a pillanatot amikor boldog vagy, mert az

minta lesz és kihathat, generációkon át, a családodnak.

Az kapcsolatban átmegy a tisztelet, szeretet, ha nincs benned,

inkább tán, ne erőltessed, mert minden percben, minden átmegy.

Üresek a szavak, megjátszani azt, ami nincsen benned nem lehet.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon az Isten,  a valósággal benneteket.

Szép napot, Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Biztosan fogadkoztak már,

sokan, hogy így, meg úgy,

másképp csinálják

most azt, mint tavaly.

Kérlek téged, ha még

hallod a magamfajta,

egyszerű embereket,

engedj végigmenni, a

 saját sorsomat már

ismerem, az való

nekem, teljesítem.

Ne kelljen hát mások

helyett is vinnem azt,

amit ők még fel sem

ismertek, biza nem.

Ha te ismernéd azt,

hogy miért is oda

születtél, abban a

kultúrában mi a te

dolgod most és majd

még akkor is, ha te azt

megoldani nem tudod.

Némi rálátással én már

 bírok, amióta, e Világnak

10. éve már szolgáltatok.

A szép szíves és lelkes

Világunkban maradva

megélnénk a sorsunk.

Tennénk amivel már

tisztában vagyunk.

A megfigyeléseim

alapján, én csak

folytatnám azt,

ami a sorsommá

lett, a hivatásomat.

Megcsinálnám azt, ami

az én dolgom, a következő

generáció szülötteire nem

hagyom, tapasztalva oktatom.

A magamhoz mért, generációs

minőségemet nekem kellene

most még itt biztosítanom,

legyen abból is tartásom.

Tanuljad, ha nem tudod,

neked mi is lenne a te

generációs feladatod.

Hiszen az anyaságom

nekem már körbeért,

ha  megnézem azt,

mi is a hozadék,

hát van bőven

olyan, amit

mások,

lehet,

hogy

nem

tudtak

volna úgy

elképzelni,

hogy arra

és amarra

is képesek.

A semmiből

teremtenek.

Önmagamhoz

képest lehetett

mérlegelnem is,

magamat nevelve

tudtam, honnan is

indultam. S mihez

képest nem úgy

terveztem el,

azt amit a

sarjaimnak

biztosítani

szerettem

volna, mint

lehetőséget.

S ha valami

fontosat is

végigvittem,

amíg lehetett,

tartást adott az

nekem, s mindazt

magamhoz képest.

Láttam nevesedett

embereket, egymás

szekerét tolókat is,

számomra az nem

adott, csak elvitt.

Egyszerű és nem

mások által

megmondott,

irányított életre

vágytam, amiben

megtarthatom

önmagamat.

Hiszen

amikor

rájöttem,

minden

azon

múlik,

hogy

miért

és hogyan.

Tudtam a belső

átlátó, megérző,

gondolkodásommal

döntéseket hoztam,

felelősen tettem azt,

hiszen magamért is

felelős voltam.

Ennél tovább

nem juthattam,

mások még nem

így gondolkodtak.

Tartsad tiszteletben

a másikat, ami az övé

nem a tied, azt neki

adta, az ő fejlődési

lehetőségeként

a teremtő Isten.

Tanuld meg azt is,

amit eddig nem tudtál,

de nem is volt rá igényed.

S egyszer csak azt érezted,

hogy hiányzik az életedből,

valami ami színesebbé teszi.

Nem szeretnél, csak úgy élni

bele a semmibe, a jólétedbe,

hiszen lassan, vagy gyorsan

épül lefele, fordulsz befele.

Tudnod is lehet, melyik út

vezet neked előre, s mi

az ami megrekeszthet.

Velem gyakran történt,

  különböző változatban.

A szerencsém mindenben,

hogy én használhattam azt,

 amivel megszülettem, maradt

nekem, az és természetesen.

Mert nem élhetsz úgy

mint mások, hiszen te

és ők is mást is hoztak,

mint a saját feladataik,

generációsan is teljesít

az ember, mert meglátta

azt, ami az ő dolga volna.

Hát teszi a dolgát, a maga

szintjén, úgy, hogy értelmes

legyen a hétköznapja, abban

amiben éppen ő most van.

A saját lelkünk küldi az

impulzust a szívnek, a

 szívünk adja a ritmust

a gondolkodó agyunknak.

Így a legfontosabb hármas,

jó döntéseket hoz, önmagunk

felé és a környezetünk felé is.

Hiszen belső látással születtünk

mindannyian, hol azáltal, hol meg

amazzal kinevelődik, átformálódik,

de attól az még ott van, megmaradt.

A 23. év alatt gyakran tapasztalhattam,

hogy ébredeznek az emberek, akkor már,

amikor azon értékes pillanatukhoz eljutnak.

Általános műveltséget növelő (Tenyérolvasó).

Amikor felismerik önmagukban azt amit ők

hoztak, nem mások által, másoktól tanultak.

Tanuld meg tisztelni önmagad, hogy mások

is tisztelni tudjanak annak, aki te vagy.

Különös oktatás, nevelés érted,

ha már annak a hiányát érzed,

jelentkezz az oktatásomra be.

Szeretettel.

Milyen jó is lenne, ha a jó kívánságok teljesülnének.

A rosszul döntők meg, időben bocsánatot

kérnének, rájönnének ha tévednek,

sűrűn elnézést is kérnének.

Valószínűleg, sokan,

nincsenek

tisztában

azzal, hogy

a kimondott

szavaknak,

átható

erejük van.

Jól gondold meg,

mit kívánsz, mert

ha majd, megadatik,

abban fogsz élni.

Szeretnék,

néhány

mondatot,

leírni, amik,

három napja

 jutottak az eszembe.

Januárban születetteknek.

Vége a kivárásoknak, a mások

szerint valóknak. Teljesülhet a

kívánság, meghozza annak, a

 következő, nem várt fázisát.

Ami, tanulható, átlátható,

akár, vissza is fordítható.

Februárban születetteknek.

Menj az utadon, hiszen ráleltél.

A régiek kontrollálásáról el ne

feledkezzél. Már nem olyanok,

mint amikor megismerted őket.

Nem mindenhol van szeretet,

ahol nincs, más erősödik fel.

Két oldalunk van, amit

nem hoztunk tudásként,

azt megtanuljuk magunk.

Márciusban születetteknek.

Számot vethetsz az eddigiekkel.

Felvállalható, a felelősségtudatod,

el nem kerülhető tanulságok adódnak.

Amit elkezdtél, vidd végig úgy, ahogy,

lehet. Félbe ne hagyjad, milyen az,

ha üresen marad, a kirakatod, ah.

A jót, magadnak tartogatod.

Tanuljad meg, az alázatot,

az önzetlen adni tudáshoz.

Áprilisban születetteknek.

Ha bántó a múlt, rendezd el úgy, hogy

ne azok járjanak a fejedben, még, tartozol.

A másoktól kapott, odaadással, türelemmel.

Ne akarj mindenáron kapni, adni tanuljál, jót

 és szépet, azért születettünk emberiesnek.

Tanuljál meg alkalmazkodni, oda, ahol,

a feladatod még vár rád. Hiszen,

túl magas, az, amit elvársz.

Tapasztalat hiányosan,

aztán, ugyan, hogyan.

Tanulj adni, életszerűvé

váljanak, a hétköznapjaid.

Az elmélet kevés lesz most,

vagy, maradjál, tudományos.

Májusban születetteknek.

Kiteljesedhetsz, abban, amiben a legjobb vagy.

Használd a tehetségedet, ötvözd a munkáddal,

s az álmod, bármekkora is, megvalósul általad.

Erősödjél fel, a saját nagyságodat meglátva,

lehet, hogy macerás lesz, de megéri.

A belső tartásodat, képes

leszel, megigazítani.

Önmagadhoz felnőni.

Júliusban születetteknek.

A tehetséged, nagyobb erő benned, mint a

racionálishoz való alkalmazkodási képességed.

A sok, meg, nem értés, ne állítson meg, az Isten,

nagy feladatot adott neked, alázattal tegyed.

Tanulj meg hát, nem, a kirakatnak élni, az

 emberismereted, előrevisz téged.

Menj azonos szintűek közé,

rájössz, nincs irigység.

Inkább, adok-kapok.

Augusztusban születetteknek.

Nem mindenki született, a vezetni tehetséggel.

Alázatot, gyakorolni, naponta, ez az ami előrevisz,

a többi is, ott van benned, elevenítsed fel a tudásodat.

Egészítsd ki, azokkal, amikben, már van tapasztalatod.

Használd, a belső kontrollod, gondolkodva lelkesedj.

A sajnálat, nem együttérzés, nem visz sehova se,

nem lehet mindig adni, kapni is tanuljál meg.

A belső tartásod, lassan, elvárná, tőled,

nőj fel, a jót, ami megjár, fogadd el.

Szeptemberben születetteknek.

Ne másoktól várjad, tegyél a jóért, szépért, jó minta

legyél, a határaidon, túl, ne menjél, jól odafigyeljél.

Ne másokat utánozz, saját kútfőből dolgozz,

érvelj, hogy ne kelljen, magyarázkodnod.

Van ami döntés nélkül, már hátrányod,

a határaidat ismerve, gondolkodva élj.

Veregesd meg, gondolatban a saját

vállaidat, ne másoktól várjad.

Októberben születetteknek.

Az ember nem hozott minden tudást,

tanulni azt szükséges, amit nem hoztál.

Nem az a gond, ha mások nem dicsérnek,

leginkább az, ha, önmagaddal, sem, vagy

türelmes. Másoknak többet nyújtasz, mint

amit, magadnak szánnál, előjöhet a hiány.

Ismerd önmagad, ne beszélj ki másokat.

A közös munka, örömet is szerezhet.

Tanulj meg hallgatni, könnyebb lesz,

figyelve, tapasztalva alázatban élni.

Ha a szeretteidet nézed,

rájössz, megvan mindened.

Novemberben születetteknek.

Nem lehet másoktól elvárni, hogy tudják,

mi jó neked, jól kommunikálni tanuljál meg.

Úgy, hogy rájöjjenek, nem akarsz rosszat,

csak erősebbek, a tőled hangzó szavak.

Gyakran gyorsabban cselekszel, mint

ahogy, kontrollálni, tudnád, közben azt.

A többiek, mit is szeretnének az ügyben,

elbeszéltek, gyakran, egymás mellett.

Decemberben születetteknek.

Ne célozgasd, mindenáron, azokat, akik,

nem tartják be, az általad felállított szabályokat.

Nem fontos az, annyira, hogy mindenben, mindig,

igazad legyen, inkább kontrolláljad azt gyakrabban.

Maradjon a súrlódás szintjén, ne legyen vitás, minek.

Érvelni tanuljál meg, hogy magyarázkodni, ne kelljen.

Elnézést, hogy bátorkodtam, de kibuggyantak a szavak.

Adjon az Isten, mindenkinek, annyit és akkor, amikor az,

neki is, a legjobbkor jön, jó minőségű legyen az életünk.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Heringes Árpádné, Julamami védjegy. Szeretettel.

 

A 2017. év a gondolkodók éve,

belőled is lehetne, ha

odafigyelve élnél te és

nemcsak úgy,  hűbele.

Nem mondhatod azt se,

mert én szóltam időben,

tanuld meg a szükségeset.

S hinni, a lélek erejében, s

gyakran köszönteni az eget,

meglátni a jót, amit a mai nap

 már nekünk is, tisztelettel

szeretettel, idetett.

Átlátva élni,

megérezve,

jó sorsot

remélni.

Alázatot is

gyakorolva,

lelkileg fejlődni.

Tisztelettel lenni

a többi ember felé,

szeretetet adni oda

ahol fogadnák, de nincsen.

Ettől már az életed is értelmes

lehet, s amikor elégszer éled át,

az adni tudás fennkölt érzését

is, nem dűlhet be a magadba

vetett hited. S amikor ott

a te időd, rájössz már,

hogy van az Isten, s

akkor már elveszett

ember nem lesz belőled.

Amit nem hoztál tanuld meg,

én most tanulom a racionális

élet bugyrait szorgalmasan.

Rák jegyűnek születtem,

nem könnyű az nekem se,

ha ahhoz, jól működő

mintát nem is

láthattam,

hát, emberesedtem.

Igyekszem tanulni, tán időben

 lehetne még, az elmúlt, 65. évemre

rakódott, hát, most, már 72. az évem.

Jó mintát kellene mutatnom ám

a szeretteimnek, tiszteltjeimnek.

Nem késhettem el sem, hiszen,

nem volt előbb lehetőségem.

A fokozatosságon múlik ám

minden, a remény életben tart,

akkor is ha még csak reméled azt,

amit néhányan túl gyorsan, éretlenül

bevállaltak és már jól mellé is mentek.

A sajnos abban az, hogy akkor történt,

mielőtt még a működőképesre ők is,

rálelhettek volna, annyi lehetett,

hogy előbb jött a kecsegtetősdi,

mint a kontrollálható életszerű.

Amit hoztál tehetségként el is éred,

csupán át kell menni minden olyanon,

amit neked szánt az Isten, hogy megéljed

a saját sorsodat is életszerűen, ha már az

előző generációdnak nem volt kedve ezt se

megcsinálni, ami nem adott könnyebbséget.

Ha mindezt már a családodon belül átéltétek,

s tudjátok kinek mi az amit megoldani képes,

s teszi a dolgát, akkor amikor a kihívásokat

odarakja neki az élet. Nem nézi el,

hogy mások csinálják helyette,

hiszen törlesztenie neki kell.

Más csak vesződne vele és

egész életében, de előre

nem jutna vele, mert nem

az ő dolga, s ezért minden

beletett energiája is megy

a pocsékba, csak körbejár,

nem juthat egyről a kettőre.

Ugyanott találja magát már

megint, elölről kezdheti,

pedig mindent beletett,

csak, hogy fölöslegesen

reménykedett, nem a saját

sorsát igazgatta azzal. Azét

aki önmagáért és a családért

addig sem, de azáltal azóta sem

nem tett semmi olyat, aminek

értelme is lenne, s előre vinne.

Különös oktatás, nevelés annak,

aki arra már beérett, hogy keresi

az összes között a számára legjobb

lehetőséget és megtanulja azt, ami

neki a születésekor nem adatott meg.

Két oldalunk van, két lábon járunk, állunk,

s vannak páros szerveink is, nem kellene

túl magyarázni sem, tapasztalva is tanulsz.

Ha az egyik feladatod elfogyott, a másikat

odarakja ám neked is időben, a te jó sorsod.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

neked, érted, ha emberileg éretten, van rá igényed.

Megismerni a jó sorsodat, s általa a generációsan el,

nem végzett, estleg, már felhalmozódott feladatokat.

Ah, ha azt, már hiányolod, a jó minőségű életedhez,

szükségesnek érzed, felvállalod és meg is oldod.

Szép jövőben hinni, szabadon jönni – menni, s

meglátni az aznapi hétköznapi csodát, azt,

a, csak nem, hogy toleránssá válik a Világ.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Jó egészséget, emberséget, jó sorsot,

a tehetségünk általi jól boldogulást, a

 jóban, a szépben, az emberséges tartásunkban.

Napi sikereket, a gondolkodó agyunknak, minden szinten,

jót és szépet, adjon az Isten, a 2022. évünkben, nekünk a Népnek is.

Az agg is lehet gyereklélek,

egy ártó pillanatba, a gyermek

lelke, akár bele is öregedhet.

Szeretném, ezt a néhány mondatomat,

A csoda című könyvem kéziratából,

megosztani mindazokkal,

akiknek most van igénye erre.

Nem lát, csak az erős

csapkodását hallja

a vén folyónak.

A halk síró

hang felé

viszi a lába,

a kutya már

csak örül,

nem ugat.

Előrenyúl

fölkapja a

gyermeket,

s fordul is,

hogy a víz

nyakon ne

csapja őket.

Ki ne húzza a

lábai alól a talajt.

Sietni próbálna,

de erős az ellenszél,

szerencsére a sok

fizikai munka erős

férfivá tette.

Mellkasán

a karjaival

átkarolva a

gyermeket védve, a

 csatakos vizes ingében,

láthatóan rázza a hideg.

Megfeledkezett a nagy

örömében a kutyáról,

mert az ugatását,

hallva ment oda,

átfut az agyán,

megretten,

jaj, hogy is

szólítsa meg.

Hős lett, s még nincs

is neve, beszéltek többször

már róla, de megállapodni még

nem tudtak a névben, mindenki

mást szeretett volna adni neki.

Muszáj visszamenjen érte,

nem hagyhatja magára,

 odaveszne szegény.

Eddig még csak hallotta,

az embernek a

leghűségesebb

barátja a kutya.

Sok történetet

ismer, és hát, magának

is van most már sajátja.

Megfordulva,

még nehezebb,

a mellkasát veri,

sűrűn az eső, előtte

segítette, tolta előre.

Védi a gyermeket,

ahogy csak lehet, aki

zihál, nagyon csendben,

inkább érzi mint hallja.

Kicsi még a fekete

gubanc, lemaradt,

nem csoda, ahogy ő

 onnan, az ijedtségét

átváltó, hirtelen jövő

nagy örömében elrohant.

Már a földhöz simította a

 nagy víz, meg is szerezte

volna. Ha onnan abban

a pillanatban, ő ki nem

szakítja, nagy volt ott, az

elemeknek a rettentő ereje.

Megrettent, a kis fekete

gubancot megszólítani

sem tudja. Ah, hiszen nincs

még neve, nem tudtak dűlőre jutni.

Pedig, nélküle, most nem lenne,

a gyermek se a karjában.

Visszalép néhányat, nem

lát semmit, szinte vakon

lépeget csípi az eső, marja a

 bőrét, igyekszik, megóvni a szemeit.

Átfogja jó erősen az árvát

a két karjával tartja, erőre kap

és nekilát, megy amerre

viszik a lábai. Nem bízhat

semmi másban, csak a

belső érzéseiben, meg

a füle segít neki sokat.

A nagyapja szavai ott

duruzsolnak az agyában,

sírjál te is, ha kell, az erős

férfiak is sírhatnak. Pont

azért, hogy ne

tudjon végleg

keménnyé

válni, se

a lelke,

se a szíve,

mint a kőszikla.

Hát sírt hangosan,

s az mentette meg,

amikor hirtelen nagy

lett a csend, meghallották,

a vacogástól rázkódó, fájdalmas zokogását.

Segíts Isten, ne hagyjál magunkra, se elveszni

bennünket. Adj erőt, hogy megtaláljanak, a

segítségünkre összegyűlt emberségesek.

A remény tartotta benne az erőt lelkileg,

hiszen, itt – ott már egy – egy

hangfoszlányt elkapott,

előtte is. Azt is hallotta,

hogy vannak körülötte,

kiabálnak, időnként innen,

aztán onnan hallja a hangokat.

A kutyát az orra sem csapja be,

a gyapjú szagát hirtelen megérezte.

A férfi érzi valami megérinti a bokáját,

lenyul oda, a kutya, hirtelen örömében,

nyüsszent, egy hálás csendeset.

Odaemeli,

a kicsi fiú

mellé,

azt érzi,

hogy

most

megvan

mindene.

Nagyon

hálás az

Istennek,

a teljes érzéséért.

Bocsáss meg nekem

mondja a kutyának,

hogy nem hittem

benne, hogy

ilyen erős

ragaszkodás

van benned.

S abban a

pillanatban,

ketten is ott

vannak mellette,

de már mögötte

is. Körbe fogják,

a nagy örömtől,

hálától, megrogyik

mind a két térde.

Folyik a könnye,

elesni sem tudna,

váll a vállhoz érve,

megtartja már

az emberek

szeretetének

az összetett ereje.

Kellemes ünneplést

kívánok emberek,

legyen ott ahol

időztök,

tisztelet

és szeretet.

Tudjunk mi

 mind, kiteljesedni a jóban,

a saját sorsunknak megfelelően.

Jó minőséget nyújtva, a generációsan

is, a ránk vetült feladatainkkal is, alapokat adva, ott élve.

A Hazánk, a Népünk javára, életszerűen jókat, naponta,

cselekedjen mindenki. A legjobb tudásunk szerint, a

  tehetségünkből is, mindannyian  jól megéljünk.

Ne helyettünk, felettünk, hanem értünk legyen.

A Hazánkban érezzük otthon magunkat, adja meg

a lehetőséget ahhoz, hogy mi a Nép is, folyamatosan fejlődhessünk.

A  2023. év, emberséges, egészséges évünk legyen. Tegyenek sok jót,

a jó minőségű életünkért, értünk a Népért, a hivatásunkból élőkért.

Szerintünk és ne helyettünk, legyen az életszerűre elég pénzünk,

gyakorolhassuk a hivatásunkat. Találjanak megfelelő munkát minden

szinten, a fejlődőképesek tanulhassanak és képezhessék magukat.

Maradjon meg az önbecsülésünk, biztosítsák a jó

életminőségünkhöz, a lehetőségünket a saját Hazánkban.

Ha nem elég a megélhetésünkhöz a nyugdíjunk, ne

úgy kezeljenek bennünket, mint akik fölöslegesek, azt

mutatva a külvilág felé, mintha minden rendben lenne.

Ne kelljen azt éreznünk, hogy csak a gondjuk van velünk,

megengedőek, dolgozhatunk, ha adót rendesen fizetünk.

Ne hárítsák a családokra, a megoldás a Hazánk dolga.

Azt amit mi ide a saját Hazánkba beleteremtettünk,

jókat és szépeket, a hivatásunkat gyakorolva kapjuk,

abban az életminőségben vissza, akkor ha szükséges.

A Hazánkhoz is teremthessünk, értelmes életet élhessünk,

mindannyiunkról szóljon az életünk, egy Haza ez csak egy.

Senki kiszolgáltatva ne legyen, a hozzá nem értőknek,

se a hatalmaskodóknak, meg az elbirtoklón, önmaguk

fölé kapaszkodottan döntőktől, óvjon meg az Isten.

Jer velem jó öreg alázat, ide, a bocsánatot

kérek betűit, bizony a védelmeműl  leírom.

Ezzel a tartásom, emberi méltóságom,

az önbecsülésemet is megtartom.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.

                                                      Szeretettel. Julamami

HAHÓ, én kívül rekedtem, kérem

szépen a jóban is a lehetőségemet,

hogy megmutathassam, oktassam,

azoknak is, akik ezzel a tudással

most még nem rendelkeznek.

Ha te a felelősségtől tartasz,

én a hivatásomat felelősen

is tevékenyen segítő, vagyok.

Ha megtanulod, amit tudok, azt

a meglévő tudásodhoz adhatod.

Nem tartozom se ide, se oda,

akiknek a tanácsot adom,

akkor éppen oda, hogy

ne ragadjak le sehova.

Magyarul és emberies

nyelven is beszélek,

az oktatáson is így,

de ha nap mint nap

olvasod, már érted.

Te, hogy vagy vele,

ha megérint

valami, de

nincs

hozzá

eszközöd,

így keresed,

hogy hol lehet,

ahhoz a megoldás,

amivel nem is ártasz,

 se meg nem bántod,

amivel segítheted.

Amikor rájöttem,

hogy a megelőzés,

az, amihez értek,

már mást nem is

vállaltam fel, hiszen

amit már megelőzni nem

lehet, az egy másik terület.

Milyen jól is működne, ha

olyan emberek lennének,

azokon a területeken, akik

arra születtek, a hivatásuk

tudatával teszik, át is érzik.

Kérem szépen, lehetne újra,

hogy fontosak legyenek az

emberek, egymásnak is.

Mindenki valami

fontos feladatra

született, ha arra

igényesek lennének,

megtalálhatók azok az

emberek, akik kihallva,

ráérezve, átgondoltan

tennék ott a dolgukat,

a következő segítőig.

Aki meg megint

tudná hova és

merre van a

segítője,

annak

az adott

területnek.

Lenne ami időbe

telne, de, igényesen,

emberies szinten lenne

végig víve, aztán nyugodtan,

elengedve a hétköznapi életbe,

mert, egy ahhoz értőtől kérdez.

Ha nem ér össze, hézagok vannak

közte, ott elveszhetnek azok, az igen

értékes, jobb sorsra született emberek,

akikből később ott jó segítők lehetnének.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engem,

nem harcolnék se veled, sem ellened,

ide is az oktatás lehetőségéért jöttem.

Ha nem vállal fel a feltaláltammal, a

 szülőhelyem, Paks, engem, hát,

másutt szükséges,

keresnem.

Ahhoz, az üzletileg kitűnőt, a

 racionális oldalhoz, jól értőt,

hogy az embereknek, az életét,

sorsát, generációsan is építően,

ható, számukra is hasznos,

tudás, pocsékba ne menjen.

Paksi Általános műveltséget növelő

Tenyérolvasó. Julamami, ezért készült.

Valami új, valami egészen más, valami,

ami a 22 évem tapasztalatának már a

gyümölcse lett, betanítanám minden

olyan embernek, aki erre már elég érett.

A fokozatosság a lényege az egésznek, ha

nem igazodik a hétköznapokhoz a történés,

bizony csak hiábavalóság lehet belőle, mert

senki el ne felejtse, hogy két oldalunk van.

Ha az egyikkel a feladat elfogyott, attól

még a másikra is figyelni kellene,

hogy ne maradjon teljesítések

nélkül az sem, az egyensúlyunk

miatt. A két oldalunknak, az egészséges

egyensúlyunkban való, működésünknek, a

fontosságát hangsúlyoznám ki. Ami,

ha hosszan nincs a helyén, az egész

felborulhat, s oda is az egészséges

körforgás, azonnal jön mindenféle

fura, szokatlan hatás. Hiszen nincs

meg a belső védelem, s ezt bizony

megérzik azok is, akik lehet, nem

jó szándékkal, behamiskodják oda

magukat, mintha segíteni jönnének.

Az élet ritmusát fel kellene venni és

nap mint nap, újra kezdeni, ahhoz a

naphoz igazodva élni, tudod-e miről

beszélek. Ha nem, ideje lenne neked

is megtanulnod, hogy kezelni tudjad.

Legalább a saját életedet, hogy ne

a sorsod mellett lődörögjél csak,

találd meg azt a kezelhetőt, amit

jelez a lelked, szíved, gondolkodó

agyad, hogy a döntéseidet te és

ne mások hozzák meg feletted.

2017. év az a nagymester lesz

ebben, hogy a tudásod ne

kallódjon el, neked sem.

Találj rá te, a kezelhető,

alkalmazkodó lépéseidre,

amivel kontrollálva haladsz,

s kiszolgáltatott a hamisaknak

nem lehetsz, mert átlátod őket.

Tanulj meg az adott helyzeteknek

megfelelően élni,

toleránsnak lenni,

hogy időben tudjál

te is a helyedre lépni,

mert felkínálja a sorsod

neked is azt amit eddig,

még nem vettél észre.

Jó érzés lesz, hogy

nem maradtál, te

sem le, a fejlődésed

napról napra alakul,

a saját életritmusod

már ismered, kihallod

a kommunikálás közben,

hogy mi lenne abban a dolgod neked.

Kontrollálod, kontrollálod, kontrollálod,

s ha már nyugodt lehetsz afelől, hogy jól

érzékeled, átgondoltan te is dönthetsz.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most

látható pillanatára, ne odázz el semmi

olyat, ami holnap már hiányokat okoz.

Következmények nélkül semmi nem

múlhat el, annak az energiája ott van,

arra vár, hogy valaki időben betoppan.

Vele a megoldás is megérkezik oda, s

úgy hat a környezetére, mint a csoda.

Ami megérint lelkileg, azzal egyszer

neked is dolgod lesz, hiába ám a sok

mindenféle oskola, ha nem fejlődsz

időben fel, a saját nagyságodhoz,

kiszolgáltatottá válsz, alatta.

Aki másokra vár, miközben

azzal neki lenne már dolga.

A lelkünk, szívünk, agyunk,

tudja, hogy együtt van dolgunk.

S azok a döntéseink mind jók, amik

a mester hármasunkkal kontrollálhatók.

Így születtünk meg mindannyian, akik az

egészséges, természetes, valóságos életben

boldogulva élünk. Ah, akár nehézségekkel terhelik

mások az életünket, nem adják azt ingyen, a sorsodra

lelve, meglesz neked is, minden lehetőséged, még időben.

Elérheted, csak ne kapkodj, ne siess, helyezkedj bele abba,

ami épp, ahhoz adott. Mókuskeréknek is hívhatod, csak azt

hiszed, hogy nem visz az előre, pedig másképp látod már te,

azt majd jövőre és a magyarázatok is meg lesznek benne.

Megfordulhat a sorsod, egy átható pillanat alatt úgy,

hogy mire kigondolnád, megtörténik, van az Isten,

s amivel mi emberek nem bírnánk el, elvégzi.

Most, úgy döntöttem online szolgáltatok,

heringesarpadne@julamami.com és a

+36302470589 telefonom által is van,

ugyanazt látod ott, mint én magam.

Önmagamhoz is tartásosan, oktatom,

a saját sorsodat is átlátod, megéled.

Semmiféle fura nincs benne, minden,

az életvezetésről, a tenyereidben lévő,

sorsodról, generációs feladataidról szól.

Magad döntsél róla, ne hagyd rábeszélni

magadat, mert nem tudok mit kezdeni azzal.

Jó szerencsét emberek, tisztelettel, szeretetben

élni, lássátok be, magatokhoz mérve is sokkal könnyebb lenne.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Vadász u.59. Heringes Árpádné nyugdíjas, egyéni vállalkozó. Prevenciósként., Műhely, a megelőzésért. Webtenyeres önismereti oktatásom, a találmányom. Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Vajon menni könnyebb, vagy

maradni nehezebb, az tudja,

aki mindkettőt meg is élte.

A Mekk mesterek kivülről

össze-vissza gányolása, nem

késztet senkit gondolkodásra.

Megoldják helyette, csak bele

kell a nem róla szólóba ülnie.

Az anyák, apák befele sírása,

a tehetséges sarjaik is

kallódva, sorsuk félbe,

az életük minőségéért

elszélednek a Világban.

Az összetartott családok

helyett ami megmaradt,

más országokból jönnek,

egymást havonta látva.

A szaktudásos helyett,

jó pénzekért a töltelékek,

statisztikaként legyártva.

Se tartás, se méltóság, lóvé

legyen bőven, fejet hajtanak

előttük, mert tudják milyenek.

Bármit  szabadon megtehetnek,

s mondja jól érzi-e magát a bőrébe,

akkor, ha netán meglátja a valóságot.

S nem azt amit oda, köré, tudatosan

a nem jó szándékú, jól le is gyártatta,

körös körben a sajátjaik jólétét látja.

Kész a mű hű de mű, csak semmi

más, most épp az arra hivatottat

alakítja aztán meg egészen mást,

látványos kaméleonos az a hatás.

Hova lett az emberek tartása, hol

a méltósága, a generációs feladata,

van-e még nekik is, saját kultúrája.

Összemosott, igen alacsony szinten,

az igaziak helyett, csak a másolatok.

A segítő nem segíthet, át nem látható

az, amiről nem tudhatnak, az nincs is.

Mintha nem is lett volna neki soha,

beállt a nemlétező sorba is, hát nosza.

Bocsánatot igen gyakran kérek ott és itt,

magamat a megfelelő helyzetbe hozva.

Mire ők rájönnek nincs is mire várniuk,

már mindegy, minden kifordítva oda.

Se halakat, se vadakat, se jó falatot,

csak azok amik, ki tudja honnan

és hogyan és mikből vannak.

Lyukak csak amin átfújhat a

huzatos, nem törődnek az

emberek már egymással,

lelkes, szíves, gondolkodó

nincsen, kifordult minden.

Keresd meg a középpontod,

maradj eredeti és tartásos.

Az intelligensek meghúzzák

magukat, ismeretlen a terep,

ilyet még ők nem tapasztaltak.

Amazok meg a pénzhajszában nem

vették észre, minden lelkesedésük oda,

a szívesség oly fontos az emberieseknek.

Nem pótolhatja senki más, csak te magad,

az ürességet kerüld, adni úgy tanulj meg,

 amivel te örömet szerzel, hogy újra

legyenek még, miértek benned,

hiszen az érzés ad vele neked.

Édes Hazám Csodaszép,

ne menj még, hiszen a jót

és a szépet amit ide bele sokan

teremtettünk, már megélni nem

élhettük, azt is mások élik meg,

 egész nyugodtan helyettünk.

Attól, hogy el is vetted,

még nem lehet a tied.

Birtokolásra

születtél,

úgy érzed,

nem lehet

másnak, csak

minden teneked.

Szétszórattad azokat

akik hozzád hasonlóak,

mindenbe belelátnak,

belehallanak,

attól te még,

csak egyedül

vagy, maradsz.

Nem adsz csak

elveszel, még és

még, hogy legyen

minden a tiéd, ne

legyen senki másnak

semmije, csak teneked.

Bajban vagy, elveszítetted

amit az Isten adott neked,

a kontrollt leépítetted, saját

belső kontrollod már nincs is.

A tehetséged általi tisztaságod

átvinne mindenen, nem sérülne

meg a te lelked, de a szíved sem.

A gondolkodó agyaddal döntesz,

miután már az emberies létedet

jól megerősítetted, van az Isten.

Te is segíthetnél magadon még,

ha a szerzésvágyadat te

 is lecsendesíthetnéd,

megpihennél néha ott,

ahova te sem ok nélkül

születtél, hogy szembesülj.

Azon pillanattal, már nincs is

semmi benned, elhasználtad

a kívánság kosarad, kiürült a

nagy igyekezetben a lelked.

Lehuppansz s egy pillanatra

számot adsz az életednek,

rájössz, amikor indultál,

már megvolt mindened.

A nyertesedből te csináltál

vesztest, amikor túl mentél

még a tulon is, már nem

hallgatsz meg senkit se,

csak önmagadat hallod,

mint a te saját víszhangod.

Cseppnyi ez a mi szeretett

Hazánk, belőlünk lett amikor

bele teremtettük a szépet és

a sok jót, az élhetőt, a tiszta szót.

A barátságunkat, az emberies az

velünk mindannyiunkkal született,

aki nem vette észre, hogy az lenne

a legnagyobb kincse, el is veszítette.

A generációs hozadék azt jelenti,

valaki valamit elrontott, amikor

nagyon rá akarta vinni már

mindenkire a saját

akaratát.

S azáltal

hirtelen

megváltozott,

az, ami állandónak

látszatra tán megvolt.

A hiánya is óriásira nőtt,

amikor ráébredne, egyszerre,

hogy nélküle, üres lett az élete.

Hát keres is ő valakit, akire újra

rárakhatná a saját kínja kosarát.

Akire rá lehet vinni a felelősség

hiányából adódót mint energiát.

Ha nem viszi végig az életfonalát,

rávetíti arra aki a legfontosabb, a

megoldhatatlan terheket rárakva.

A szeretetet megvenni nem lehet,

vagy van, vagy nincsen, a tisztelet

 amit az ember az életében megkap,

az ő törlesztéséből adódó sorszerű.

A következő generáció is másabb

feladatot hozott, mint az előző,

magasabb rezgésű a lelke,

a szíve, a gondolkodása.

Az előzőket leutánozva

megreked nála az energia,

nem fejlődhet lelkileg fel ő a

 saját lelkes, szíves, emberies

magasságába, de nem ám.

Minden hiába

akkor is, ha túl

megy azon is amit

ő teremthetett meg

és túlságosan elfogadó

lesz, azzal ami kecsegtető.

Birtokolni nem lehet, nála

időzhet, de a visszarendező

energia, odarakja ahova való.

Vagy elkezdi még egyszer, vagy

 azután már minden hiábavaló,

ha elrontotta, amikor az alázat

ott volt mint lehetőség, elodázta.

Amit hozunk abban tehetségesek

vagyunk, amit megteremtünk az a

miénk lehet amíg szükséges, hiszen

minden egy, egy minden, egy közös

egészséges létben élve, használva

azt ami szükséges, elbirtokolni

úgy sem lehet, csak időlegesen.

Futsz, szaladsz, így mindenről ami

ott van menet közben le is maradsz,

pedig abban leledzik az életed sója,

 a jóknak hétköznapi mondanivalója.

Mutatott-e már neked tükröt valaki

aki nem rontotta el azt, amit kapott és

a generációs feladatát már ismeri, tiszteli

is amit nehézségként ő megoldani hozott.

Nem vetítheti másokra, ami a saját dolga

volna, de meg nem oldotta, kiszalad csak

alóla, pedig önmagában és magán is hordja.

Van akinek kicsi a másik kabátja, a kényelem

a feladatát meg nem oldja, hiszen az amit ő

maga hozott, már letörlesztve nagyobb volt.

Gyermekkorában oldotta meg azt, amit más

felnőttként is képtelen lenne, elbírta, nem

terhelődött azzal se, ment tovább mert ő

tudta mi a feladata, oda tette neki a sorsa.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó.,

önmagadért, hogy időben felismerjed a sorsodat.

Ha időben szólhattam volna, hogy mindenki tudja,

azóta, tartás és emberi méltóság ott és amott is lehetne.

S ne menj mellé azzal, hogy majd, ami a mások dolga volna,

te azt is megoldod, pedig nincs is abban dolgod, se tudásod.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Webtenyeres önismereti oktatásom., a

  találmányom. https://julamami.com.

heringesarpadne@julamami.com

Szeretettel. Julamami

Ébredezik a jó öreg, tapasztaltan tudja,

mindenki más sorsot hozott, más a feladata.

Generációsan is lenne dolga, na meg, ahhoz is,

saját feladata. Bocsánat, a történetek,

nem, csak valaki által megélten.

Sem, valakiért,

leginkább,

azoknak szól, akik

átlátják, kihallják, már gondolkodva élnek.

Akik a megelőzésben hisznek és tesznek mind azokért,

akik értik, már sokat tapasztaltan. Van sorsa mindenkinek.

Megmutatják a tudásukkal, tisztelettel élni  jó, szeretetben élni

szép, jó lenne, ha vigyázna rá mindenki, aki érti, a saját szintjén.

Könnyen kibillenthetők sokan, hiszen annyira sokféle az ami,

miatt már aggódnak, másképp van, mint szeretnék azt.

Nem találják még azokat, akik valóban segíteni

születtek, mert elhiszik, a mondvacsinált,

feltupírozott, összetákolt, látszatot.

Ma abban, holnap meg,

majd másban a legjobb.

Jól ki van találva, mivel

csak őt látják, nincs más,

azt gondolják. A többiek

meg, nem győzik óvni azt

amit tudnak. Mert mintha

szemfényvesztés lenne,

mindent széthordanának.

Azt látják, hogy azt is lehet,

nem gondolják át, az valakinek,

az életének a gyümölcse lenne, ah.

Vannak akiknek szinte mindent lehet,

mások meg, nem tudják, vannak lehetőségek.

Mert tudás nélkül elfogadta, azt a magas szintet,

attól még, odáig, addig, fel sem látott, nem élte azt meg.

Tán olyan, mintha, az egy napja ott lévőtől, azt várnák el,

úgy mondanák, ne gondolkodjál, majd akkor tegyed,

ha lesz rá időd, dolgod van, kezdjed megmondani.

Nem gond az, ha botladozol, majd felkelsz,

ha elestél, ha felvállaltad, csináljad azt jól.

Ha az életük gyümölcsét nem arathatják

le az emberségesek, akkor meg mire,

számíthatnak, van az Isten és ad.

Az Isten ad mindenkinek fontos

feladatot, amikor beérik arra,

amiben tehetséges, átlátja

azt, s jól meg is csinálhatja.

Ha egy generáció is úgy jár,

hogy kimarad, tehetetlenül

várja a segítséget másoktól.

A jól látható életszerű minták

a felszínen is vannak, néha, na

nem túl gyakran, ha az érdeklődő,

láthatja, ne azt várja, hogy kiszolgálja.

Ha elébe megy annak,  amit már érez,

hogy neki az jó lenne, forduljon oda,

ahol azt a tudást neki, az Isten adta.

Ha a tehetségét gyakorolhatja, hisz,

az egy annak megfelelő magas szint.

A színjátszás is csodálatos mesterség,

vannak akik arra születtek, abban

tehetségesek.

Mások meg mást,

kaptak tehetségüknek, a

  lekopírozásuk, mellé is viszi

mindazokat, akik, már nagyon

várják, a hiteles segítséget.

A hivatalos nevemet odaírom,

mert addig, eltűntek oldalaim, vissza

is kaptam őket, egy idő után, teljesen

kiüresítve, nem kért elnézést senki.

Na most jön, a jó öreg alázatom.

Bocsánatot kérek, mindenkitől,

hiszen, gyakran szükséges, a

az asszony nevemen lévő

oldalamat, újra építeni,

mert valahogy,

az is, gyakran, eltűnik.

Webtenyeres önismereti oktatás,

ha igénylik, a sorsukra neveléssel,

az, amikért fent vagyok, itt és ott.

Sokat ugyan nem segít az ingyenes,

hátha tán, odatéved valaki, akit érdekel.

Sok mindent elkészítettem már,  a 25 év alatt,

megpróbálom megóvni őket mindaddig, amíg, tán,

lesz rávalóm és akkor már, megmaradnak tán, láthatóan.

Ezt hagynám hátra, csak  győzzem kivárni, a lehetőségemet

ahhoz, hogy láthassák sokan, akiket esetleg érdekelne, a sorsuk.

Nélkülem nem oktatható, sem, nem tudnak nevelni általa, magam

találtam fel, rajzoltam le. Azt, amit kicsiben oktatok, nagyban még

nem láthatják, egyenlőre még, azon a szinten, ahol értően várnának,

a jó minőségű oktatásomra. A sorsuk megismeréséhez, már sok éve

bebizonyosodott, sok ember éli már azt, kitűnően, vagy jól, hitelesen.

 

Tiszteletem.  Julamami

Még gyermek vagy,

amikor elhatározod,

rendben lesznek a

dolgaid,

betartod

a szabályokat,

jó ember akarsz

lenni, a Hazádnak

hasznos polgára.

Azt látod, ami ott

van körülötted, hat is

rád, vagy leutánozod,

vagy végigviszed,

azt ami a sajátod.

Nősz, s növögetsz,

kezded kigondolni a

miként és hogyanokat.

S egyszer csak változik

valami, amire te nem is

számíthattál, nem utalt

rá semmi, nem mondták

neked, hogy mi várható.

Tennéd a dolgodat úgy,

ahogy azt addig, hiszen

megszoktad, már benne

van az életritmusodban.

Szembesülsz vele, hogy

már nem azt várják el,

másképp kell tenned.

Az bizony nem férhet

bele a régi rendedbe,

hát megpróbálod azt

is és úgy is teljesíteni.

Nekifeszülsz teszed

annak megfelelően,

de most meg más

módon változik, s

észlelned kell, hogy

az a kétféle dolog

nem fér meg

egymással.

Elcsúsznak

egymástól,

nem visz az

téged előre,

leginkább az

rekesztett meg,

ami a sajátod volt.

Emberiesednél te,

de valahogy semmi

nem arról szól most.

Nincs hol elmondjad,

kérem szépen lehetne

esetleg emberiesebben.

Ugye még mindig fontos

az ember, nem változott

teljes egészében meg.

Na nekilátsz és újra

tervezel, elhiszed

 majd most megy.

Ha egy porszem

elmozdul, indul

vele minden,

egymáshoz

is próbál

igazodni,

működni

szeretne.

De a régi

még kéri

a magáét,

az új meg

már kéri is

azt amiért

épp teszel,

közben azt

is igyekszel

megszokni.

Áthangolni,

megváltozni,

igazodni és

igazodni,

kihez is

akkor

hozzá,

máshoz

máskor,

közben,

pörögsz,

forogsz,

igyekszel

alkalmazkodsz.

S úgy el is fáradsz

néhányszor, újra

tervezel, át is

csoportosítasz.

Emberies vagy,

igen nehéz azt is

látnod, nem rólad

szól az sem és ott is

neked kell igazodni.

Kezdesz belefáradni,

sikerélmények nélkül

igen nehéz azt vinni, ami

 nem is a te saját ritmusod.

Nem mindenki iskolázott,

abban is meg amabban is,

akkor pedig igen nehéz

felvenni az ismeretlen

ritmusát, ha nem is

tudod, miért és

abból mi is lesz.

Hiszen te máshoz

értesz nem ahhoz.

Jó lesz-e az neked is,

oda úgy, ahogy te azt

valamikor tervezted.

S ha oda sem jó, hát

csalódott is leszel,

nem rólad szól,

megint az sem.

Ki mit hozott

tehetségként,

megtanulhatta-e

ő azokat az életszerű

dolgokat, amit elvárnak

tőle a hétköznapjaiban is.

A vezetőnek álltak ugyan

tudják-e mindezeket így is.

Én azt gondoltam, hogy

a Haza az olyan mint

egy kiteljesedetten

nagy családias élet,

sikerélmények is

lehetnek benne,

hiszen mi is azért

születtünk ide le.

Fölöslegesen senki

nem született ide se,

milyen szépen és jól is

működne, ha az ember

is fontosabb lehetne.

Csak mondanám én,

mindenki csak egy,

személyére szóló

feladatokkal és

generációs jellel.

Bocsánatot most

itt azonnal kérek, de

az ember gondolkodni

is született, ha mindig

csak teljesíti, azt amit

mások elvárnak tőle,

biza, kiüresedhetne.

Ha nem azt teszi ami

az ő tehetségét is

tükrözi, csak teszi

amit elvárnak épp.

Csalódni fog, ha a

változást ő közben

időben nem vette

észre, hiszen ő azt

eltervezte, hogy jól

 szeretne működni

és együttműködő

lenne ha lehetne.

Két oldalunk van,

páros szerveink,

ha egyik oldalon

teljesítettünk, na

akkor tanuljuk azt,

amiről nem tudunk.

Ugye gondolkodsz,

gyakran arról is te

anyaként, aki már

szültél gyermeket,

ha megfelelő ott a

személyzet és az a

miliő, ahol te szülhetsz.

Ahhoz, ahogy eltervezted,

miként fogod az erődet oda

csoportosítani, amikor azt

ott szükséges lenne.

Az sem mindegy

ki vezeti a szülést,

kinek a hangja felel

meg a legjobban

ahhoz, hogy ott

harmóniában,

összhangban

történjenek

a legnagyobb

eseményhez

azok, amikbe

nem sérül bele

a gyermek és az ő

anyja se, hiszen ott

ők ketten kellene ám a

 legfontosabbak legyenek.

Kiszolgáltatva vannak olyan

embereknek, akik lehet, hogy

nem is összeszokottan vannak.

Itt van az első és legfontosabb

pillanat, hogy az anya, úgy tud-e

odafigyelni a legszentebbre az

ő gyermekének megszületésére,

hogy az ő magzatából gyermeke,

ne sérüljön bele a születésébe se.

Az összhang, a harmónia az ami ott

a legfontosabb kellene, hogy legyen, az

 anyáról és a csecsemőről szóljon minden.

Átélik a leválást mindketten, nem mindegy

hogyan történik meg, csak rutinból vagy,

valóban ahhoz értően odafigyeléssel.

Vajon van-e elég pénze ott ahhoz,

a lelkesítéshez és szívességhez is,

hogy megkapja azt ami elvárható

lenne alapban, hiszen a Hazájában

van, ami értük kellene szóljon ott is,

ahol, emberies hivatástudat kellene.

Mondjuk nem az van a legfőbb helyen

a születés levezetésénél, aki ért hozzá,

hanem valaki, aki elég vakmerő  és bele

helyezkedik oda, ahol emberileg még

nem tart ő ott, de arról álmodozott,

hogy annyi éves korára már eléri.

Megtett érte mindent, elvégezte

azt amit elvártak tőle, de úgy nőtt,

hogy köré kerekedett minden ahhoz,

tehát emberesedni, tovább is fejlődni,

nem volt megpróbáltatás nem is tudott.

A születés pillanatától meg is járna az és

mindenkinek, hogy méltó körülmények

között születhessen, hiszen rögzítünk

mindent, a lelkünkben, szívünkben,

a gondolkodó agyunk sem felejti el.

Ahhoz mér majd mindent, fontos-e ő

és az anyja mennyit tesz érte ott azért,

ha le is lesz pisszentve, hogy ne sérüljön

 meg lelkileg se a legfontosabb helyzetben.

Onnan indul minden, ki mit rögzített az első

élményében, lehet látni a magzati szakaszban,

belerajzolunk minden olyat és oda arra a helyre

a mi tenyereinkbe. Győzz meg, legyőzni könnyű

engemet, hiszen nem harcolnék ellened sem, én

ide is annak az oktatási lehetősége miatt jöttem.

Amihez másképp nincsen lehetőségem úgy, hogy

többen is láthassák, miket is találtam meg és fel.

A gyermek felnőtté akkor lesz, ha a Hazája is

megad neki lehetőségként, időben mindent.

Szép napot kívánok emberek, tisztelettel és

szeretetben élni könnyebb, mindenkinek,

ha nem azt láttátok, hát tanuljátok meg.

Megéri higgyétek el a magatokhoz mért,

minőségben megélni azt ami jó nektek.

Tégy magadért, az Isten is megsegít,

a szeretetnek a távolság sem,

halványíthatja el az erejét.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból. Heringes Árpádné e.v.

Műhely, a megelőzésért. Online önismereti oktatásom

( a találmányom).  Szeretettel. Julamami

 

A saját sorsotok, lehetőségeitek, ne már

hogy ne érdekelnének benneteket, egyedül

születtünk, mi éljük meg, ha van sikerünk.

Magunk keressük, a tehetségünkhöz,

 hol, miben van még lehetőségünk.

Ha nincs éppen szórakoztató

másféle, leviszi a sikereseket

a saját, kényelmi szintjére.

Ott mind, megrekedhetnek,

ha nem észlelik, hát végleg.

Úgy megtarthatja mindazt,

aki mások által lett ő,

 sajátja sohase volt.

A többiek ezt látják,

követik, divatos lett.

Lazán, könnyen, nem

szükséges komolyan

venni semmit, minek.

Kiemelkedik a többiek

fölé, úgy hát könnyen

él, az meg sem érinti.

Pocskondiázza a maga

sajátos szintjén, teheti,

hiszen, van akik félik.

Mások meg rendezik,

a sorsukat, önmaguk

szerint, jól meg is élik.

Óriásira nőhetnek az

ő szintkülönbségeik.

Elvesznek az értékek,

csak lefedve léteznek.

A saját sorsodért tégy,

ne bízzad, senkire se,

elrontva te éled meg.

Állj ki magadért, azzal

 minta leszel a többinek.

Egy Haza ez csak egy,

 higgyél a szemeidnek.

Láttasd magad, azzal

nem vitatkozhatnak,

az vagy, akit látnak.

Kit érdekel a másik,

továbblépnek,

észre sem

veszik.

Persze

csak

addig,

amíg majd,

ugyanazokat

ők is megélik.

Eljutnak odáig,

hol hibázták el,

 nem nyújtottak ah,

kezet se, azt hitték,

velük hasonló, soha

nem történhet meg.

Elvették azt is, amivel

megrövidítették őket,

a jólétből kimaradtak,

helyettük megélték azt.

Megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés.

Maradjon meg az emberies

ne legyen divatossá a, nem a

 te dolgod az, továbbléphetsz.

Tanuljál meg adni, ah, ha úgy érzed

kopik már az ki belőled, nem tudhatod,

mostanában, hogy is mennek mindezek.

Ne legyen belőled, neked mindent lehet,

hiszen túljutottál a hiányokon, van többlet.

Attól aztán azt érzed, különb lettél mindnél,

érezteted is azokkal, akik még benne várnak,

magas szintre kerültél, alacsonyan maradtak.

Nem egészséges az, ah, biztosan jelez a lelked,

a szíved, a gondolkodó agyad, nem jól van az.

Önhibájukon kívül kerültek, abba a helyzetbe,

nem róluk szólt, ami róluk kellett volna szóljon.

A hasznukat lesők meg, várták azt a pillanatot,

a gyors, hirtelen, túlzó gazdagodás reményében,

mindent megtettek, ami adott volt, ahhoz éppen.

Nem gondoltak arra, mi lesz majd utána, csak azt

látták, hogy előnyökhöz juthatnak általa, nem néznek

ők majd hátra, akkor nem kell látniuk mi maradt utánuk.

Ismerd meg a saját kultúrádat, tisztelni tudnád a többiét,

ne a felvett szerepedet játsszad, elfelejtheted a valódidat.

Mivel nem tudják mi a saját sorsuk, miért nem szabadna,

másoktól elirigyelni semmit, de olyat meg semmiképpen,

ami másokat meggátolhat, a sorsuk időben teljesítésében.

Talán annak, aki éppen beleszalad és látja, jeleznie kellene,

legalább azt, hogy látja, éppen a hamisságra készülődtek.

Tanulj meg időben adni, hogy ne kelljen, ha szeretnéd, ha

nem, akkor is elfogadni, szeretetlenség által, csak kapni.

Tanuld meg időben megköszönni, ami által oda eljutottál,

ahol már a jólétedet élheted tovább, mert hiányozni fog.

Annak az energiája a tartásodból, méltóság nélkül élsz,

hiába várnád el, tiszteljenek ott, amit elértél, pont azért.

Alázat, alázattal fűszerezve, megjön annak az eredménye.

Libatoll, pulykaháj, bocsánatot kérni tudnak-e majd időben,

sokuk helyett, mert nem tudták és aktuális volt, megtettem.

Nem kapkodtam, nem a felszínes könnyűt éltem, van az Isten,

átsegített minden, nem magamnak csinált nehéz helyzetemen.

Oktatnám, nevelnék általa, nem gondoltam volna, hogy a saját

Hazám nem fogadja be, azt amit feltaláltam, segítene sokaknak.

Így hát eladom, olyan embernek, aki tudja mit jelent, a sorszerű.

 Az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, eladó, pont neki.

Az elérhetőségeimet, a címszó mögött megtalálja, beszéljünk róla.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanulj most, ne csak kergesd az álmod.

A boldogulást is oktatok, te meg azt mondod ah, „boldogok”, hinnye.

   Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, tisztelettel. Szeretettel.

Adjon az Isten mindenből annyit,

ami akkor a legjobb, legyen már

nálatok otthonos a bőség, hogy

a szeretteiteknek bennetek is,

legyen naprakészen a segítség.

Bocsánatot most előre kérek,

ne rontsd el a mások ünnepét,

azzal magadat is minősítenéd.

Minden nap ünnep lehetne,

ha elérted a saját lelkes,

szíves, gondolkodó

szintedet,

mert

attól

kezdve

jól érzed

magadat

a bőrödben.

Ráláthatsz arra

amire addig nem,

de ha, őszinte vagy

magaddal vágytál rá,

hogy megláthasd a te

további fejlődésedhez

a lehetőségeid tárát.

Ha hirtelen éretlen,

kerültél a túlzó jóba,

azt hiszed megjárna.

Sokféleképpen láttam

már sok mindent, hát

elhiheted, inkább te is

tanuld meg hol a lent.

Ha túlfeszíted azt ami,

nem is lehetne neked,

kénytelenül ott leszel,

 talajszinten a számodra

hiányos ismeretlenben.

Az erősödő léleknek a

fokozatosság a lényeg.

Jó amikor rájönnek, ki,

mikor, hol tart, az ő

lelki fejlődésében,

ahhoz képest,

amit hozott.

Én is nagyon

meglepődtem,

nocsak, hiszen,

hát akkor,

az ember

tudja már,

merre van

az előre

neki.

Azt

hol

lehet

félbe,

abba is

hagynia,

most éppen,

egy kis időre.

Mert ha akar,

túlmegy,

azon

ami

neki a

biztos

határa,

bizony

az

élet,

 olyan,

vissza is

szokta

 pörgetni

ugyanoda.

Elképzeltem

mekkora lesz

az öröme az

embereknek,

na végre itt

a megoldás,

nem reked

meg az aki,

meglátja,

hol van

a saját

határa,

sorsa-e

az útja.

A dolgát is

csinálhatná,

hiszen

fontos,

hogy

tudja,

mi

az

ő

sorsa.

Amikor

meg arra

is rájöttem,

generációsan

ki kitől is

hozza a

feladatát,

volt-e

olyan

aki

nem

csinálta

 meg azt

amit a sorsa

neki odarakott.

S köztük kik azok

intelligensen,

akik bár

okosak,

rálátnak,

s mégis

valami

ok miatt,

várakoznak.

Mindig mások

fontoskodása,

okoskodásai

miatt van,

ami bizony,

megrekesztő

lehet egy ideig.

Amíg rá nem lát

a saját sorsára,

könnyebb már

neki attól fogva.

S kik is azok a

családokon

belül, akik

képesek

tovább

is vinni,

átadni,

azokat,

mint ott,

abban épp

fontosat,

ami miatt

várakozó

állásponton

már egész

családok is

 punnyadnak.

Gondoljad hát

át, ha olyan

feladatot

vállaltál,

elbírod-e

azt, amit

át nem

is látsz.

Ne

menj

túl, te se

magadon,

mert,

ahogy

látom,

hétszer

veti vissza

azt a sorsa.

Aki igen

bátran,

át sem

látva,

halad,

s olyan

utakat

jár be,

ahova

neki még

lépnie se

lehetne még.

Az ő alacsony

lelki szintje,

 is kiül az ő

orcájára,

vitatni se

lehet,

hisz,

nincs

rá már érve sem,

  látható mindenkinek.

Nem lehet azt

 ellensúlyozni se, a

külső felfokozottan

látszatos maszattal,

hogy mindenki ott is

van már a markában.

Lelkes, szíves, eszes,

gondolkodj el ezen.

Ne vállald túl te se

magadat, mert aztán

hiába szeretnél attól is

szabadulni, nem tudsz.

Magadra vetted azt

mint nehéz terhet,

pedig te is csak,

azt gondoltad,

miért ne, ha

mások is, az

önmaguk

fölöttiben

olyan bátrak.

Nézz magadban

szét, látod milyen

szép a lelkednek

tükre, mind így

érkezünk le.

S ha nem

térnének

néhányan

annyira el tőle,

mindenki csinálhatná

azt amire született,

amiben tehetséges.

Ó Istenem, milyen

 boldogulásban szép,

békés, Világ lehetne.

Becsüld meg amit

az Isten adott

tehetségként,

csináld azt, amit

éppen lehetséges,

tanulj, ha nem tudod,

ne árts, s ne bánts meg

senkit sem, s magadra

is vigyázz, hiszen téged

se pótolhat senki más.

Maradj ki abból te is,

amihez nem értesz.

Nem gátolni teremtett

az Isten, fejlődni is jöttél,

ha nem haladsz, lemaradsz.

A nő az őserő, a gyermekeket

kihordó, ez a kegy lett az övé,

a jó nevelőként szerető anyáé.

Ha már látja milyen fontos az

ő szerepe a saját családjában,

s teszi a dolgát elsődlegesként,

ha generációsan arra született,

akkor annyit tanul, hogy elérje

 ami a családján belüli dolga lenne.

Neki akkor kettős a fontos szerepe,

s el is bír vele, van hozzá lelkiereje.

Nem igen beszélnek arról, hogy

vannak akik, párhuzamosan

többfélét is képesek

megoldani,

” ász embereknek”,

mondom, nekik abban

semmi különleges nincs is.

Vannak láthatók, nem kevesen.

Bocsánat, hogy ezen Ünnepen

írom le, de együtt vagytok, ami

fontos, tervezni is lehetne azt,

amit eddig nem tettetek még.

Látható már az a családtagotok,

akinek mindig van valami fontos

újszerű ötlete, de egyedül volt

eddig abban, gondolkodjatok el

azon, hogy tehetnétek ti is érte.

Egy Haza ez csak egy, mindenki

találhatna benne, neki megfelelő

értékes tennivalót, saját szerepet.

Ne maradjon már egyetlen ember

se a lelki szintje alatt, ő is tehetne.

S majd bevonzzátok azon a szinten

ahol a legjobbak vagytok azt is, hol

vannak azok a közösségek, ahol ti

magatokat a legjobban éreznétek.

Ahol hasonló emberek időznek

és nem is különböztetnek meg,

hiszen intelligensen érzékenyek.

A 2017. év a tudásnak, a mestereknek

éve is lehetne számodra, ha a lelkednek

szintje oda felér, meglátod a lehetőségedet.

Jó szerencsét kívánok emberek, áldjon meg az

 Isten, mindenből annyival, ami a legjobb nektek,

ne essetek túlzásba, ne vigyen bele a pocsékba.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

Boldogságot, tiszteletet, szeretetet,

érezze otthon és jól magát a bőség,

kellemes ünnepeket, jó szerencsét.

Mit jelent neked az ünnep,

tán a régen látott

szeretteid,

vagy

a

velük

elköltött

jó étel, amit

szeretettel

főztek nektek.

Készülsz-e rá,

hogy te mivel is

örvendezteted

meg őket, azzal

önmagadat is.

Elmeséled-e te,

a réges régen

dédelgetett

jót, ami

akkor

neked

sokat

jelentett.

S talán az

életed során

oda elsegített

ahova eljutottál.

Vannak akik erre

nem is gondolnak,

hogy azzal adnak,

ha a jóra gondolva

elmesélik ők azt a

történetüket, ami

másoknak is lehet.

S azzal segítik őket,

hogy meséljenek,

hiszen mindenki

számára lehet

egy történet.

A saját sorsa,

amit el nem

felejthet ő,

mert sokat

jelentett az

ő lelkének és

szívének, s az

emberesedésének

az odáig fejlődésében.

Amikor az embereknek

a generációs jeleiket nézem,

mert megtisztelnek azzal engem,

felfedezek ott olyan információkat,

amik csak róluk, csak nekik szólnak.

Segítik őket abban, hogy a következő

életszakaszukban, már annak tudatában

teljesítenek, hiszen megmutatkoznak ám,

a hétköznapjukban az események.

Nem azért teszik másképp mint

addig tették, hanem adja magát

hozzá az élethelyzetük, mintegy

felkínálja a lehetőségét, egy új

teljesítéséhez, ami által egy

más minőségben is, látják

azt amiről nem gondolták

volna, hogy lehetséges úgy.

Így azután teljesítik azt, ami

a saját sorsukhoz szükséges,

s azt is párhuzamosan azzal,

amivel segítenek a családjuk

azon tagjainak, akik tán éppen

megrekedtek valamiben, hiszen

nem is gondolták, hogy velük az

megtörténhet, s megoldani ők

képesek, a minőségi életükhöz

vezető útra rátérhetnek időben.

Ne add fel, ne tűnj el, a Hazádat

végleg ne hagyd el, inkább nézz

rá a generációs jeleidre te is,

a megoldásokat te is tudjad

kezelni, amit nem hoztál a

születésedkor tudásként,

na azt kellene megtanulni.

Három éve már fel tudtam

venni a felgyorsult ritmust,

igazodva ahhoz, nem várva

valamire, magam csináltam,

úgy ahogy arra képes voltam.

A magam tapasztalt tudásával,

sokaknak segítség, támasz voltam,

mert ha épp elfogyott a feladatuk,

adva volt egy másik, de saját útjuk.

Ha a gép nyelvén mindenki tudna,

akkor az nem lenne egy jó szakma, ha

akad annak kritikusa, tán lenne még mit

odafigyelve pontosítva emberekre szabni.

Adok- kapok marad a legjobb dolog, ha bele

is lapulhatsz a sikeresek tengerének közepébe,

pénzed neked is lehet attól is, mint a pelyva.

Nem lehet a tied a mások elért nagysága

akkor se, ha kitűnően van utánozva.

Már megfordultunk a másik oldalra,

jól jönne az aki az emberieset tudja.

Meghúzzák magukat az emberiesek,

hiszen nem rájuk épült az elmúlt világ,

ők, akik nemcsak a sablont látják át.

Meglátják a problémák gyökerét,

annál fogva a másikat segítenék,

hogy ő is rájöjjön a megoldásra.

Mert ha kihúzod onnan azt a fát,

nem tudhatod min megy közben

 át, a gyökereken múlik a család.

Én magam tudom, ebben élek,

amióta rájöttem, ez a dolgom, a

 kesergőt nem engedhetem meg.

Milyen lenne ez a világ, egyforma,

szürke, vagy barna, a tehetségek

világa szép színekben is bőséges.

A gyermek csak kicsi nem gügye,

érte tegyél, ne helyette, az életének

úgy lesz igazán értéke, minősége, értelme.

Az életed attól is szép, ha hallhatod már, a

lelkedben a te belső csended zenéjét,

kívánok mindenkinek, szép ünnepet,

s a sorsfordulójához, jó szerencsét.

Magyarországról, Paks, Vadász u.59.

 a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Hova bújtál szeretet, tán bátrabban, ha lehet.

Hisz mindannyian hozzuk a sok jót,

amit nekünk szánt a sorsunk.

Mikor mennek el

a helyes, sorsszerű

mellett, kitudhatja.

Persze van annak

is megfelelő módja.

Belepecsételte az

 Isten mindazt, amit

 nekünk magunkról,

 tudnunk lehetne.

Mennyivel

könnyebb,

amikor

látható.

Mi lenne

a helyes, a

 számunkra

sorsszerű, jó.

Vigyázhatnánk

is egymásra, meg

nem utolsó sorban

mi is, önmagunkra.

Mindannyian szinte

ugyanarra vágyunk, a

szeretetre gondolunk.

Az ajándékkal is azt

próbálnánk kifejezni,

hogy mennyire számít,

hogy van lelkileg a másik.

Felemelővé tenni a pillanatot,

amit azzal teljesíteni akarnánk.

Fontos, a másik nekünk annyira,

hogy akár költekezünk is miatta.

Pedig a pillanat akkor is megvan,

ha kimondjuk a szót, amire vágyik.

Az áhítat, amikor egy új élet születik,

a pillanatnyi idő, amikor átélhetjük azt a

változást, amikor megoldódott a sorsunk.

Hasonló az érzés, örülünk, a legmagasabb

lélekrezgésben leszünk, megadatik nekünk.

S akkor rájövünk, mi mindent szükséges még

megcsinálnunk, magunkért és önmagunknak.

Azután már sokszor máshova, oda elvágyunk,

a siker ízét ismerjük, az üzlet nem való nekünk.

Van aki megszületik, újjászülethetnek mások,

holnaptól másképp látják az addig eléjük még

fel nem tárult Világot, változást hozott a nap.

A jóba készülünk, jövőre megadathat azoknak,

akik tesznek a jóért, szépért, emelkedetten élnek.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva élhetik át már azt.

A boldogulás által, a boldogság adatik azzal is meg,

 egyszer rögzítette az alkalmas sejtjük, az övék lett.

Visszatérően ismétlődik és abba belekerülhetnek.

Segíts magadon az Isten is megsegít, hallottam,

gyakran egy nehéz időszakomban, persze azt

is mondhatnám, mást sem hallottam még.

Miközben tettem a dolgomat, alázatot

gyakoroltam, magamról feledkeztem

meg csupán, tán nem eléggé figyeltem.

Így aztán eldöntöttem, elkezdek most

magamért tenni, mert, ahogy ismerem

önmagam, megint másokat tennék elém.

Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Online.

Mindent a maga idejében, hát, az enyém most

eljött, 66. évemet zárva, átadnám a tudásomat.

Sok éve várom már, hogy legyen erőm kimondani,

jól megérdemelten, miután elég emberiesnél lenne.

Majd már ott, ez a feltisztult, működőképes, tartást és

méltóságot adó, jól helyére igazító, tapasztalt tudásom.

Más irányba menne a saját sorsom, hát bizony megoldom.

Eljut majd, szájról szájra járva, a lehetőségük megadatott.

Tanulni fejlődni a legjobb jó dolgokhoz tartozik, hát legott.

Nem veszhet kárba, jó helyen lesz, nála meg nála és nála.

Újjászülethetnek általa, önmaguk, s családjuk hasznára.

Gyakorolva szorgalmasan az alázatot, a Világ hasznára.

Tiszteletből, szeretetből, legyen otthon bőven, hogy

vihessenek, ha bármerre járnak kelnek kimenőben.

Adja az Isten minden földi jóból azt, ami a legjobb.

Boldog ünnepeket kívánok!

Szeretettel. Julamami

 

 

Mégy minden ismeretlen nagyravágyó után,

beül ide, beül oda, s már azt gondolja, elég

az ő tudása ahhoz, hogy hamiskodni álljon.

Nem kérdezel, hát mit mondanék, hinnye,

a te dolgod, mikor csúszol oda, te is bele.

Azután már visz magával az ár, beleálltál,

hamiskodni fogsz, mert nem kontrolláltad.

Magyarnak születtem, az anyanyelvem

is az, miért ne lehetnék otthon én is,

a saját magam által is szépítettben, a

 lelkesedésben, sorsuk fejlődésében.

Feltaláltam valami kontrollálhatót,

amit az emberektől kapok, mint

tudást, amikor megtisztelnek s a

 tanácsaimért messziről jönnek.

Rá is láthatok általuk a Világra,

pedig ki sem tettem a lábamat.

Hét erre érett emberiest, most

betanítanék, segítse a családját.

Visszaadnám az összefüggését

már átlátva, oktatva és nevelve.

A tapasztalt tudásomat adnám át.

Sorsodat vidd végig amibe tetted,

az alapjaidat teremtve tegyed meg.

Azáltal, hol meg másban boldogulva,

felszabadulhat, a sikerednek érzése ott.

Ne szedd szét a jól működő kapcsolatot,

nem lesz unalmas az, sokat tanulhattok,

eléritek a sorsotokban a sikereiteket.

Haladva mindenki a sorsát megélve,

a másiknak sorsát, nem hátráltatva.

A generációsról se feledkezzetek el,

utána, ha már a sajátot elvégeztétek.

Önmagát ő is gyógyítónak mondja,

nem teljesülhetett a kívánsága,

hát megmutatja,

nyoma marad,

a fájdalmát

itt hagyta.

Ez nem az

 első, sem

véletlen,

nem lehet.

Hát mikor is

volt az első,

hogy jöttél

rá, hogy azt

éreztetheted,

ilyen módon,

te megteheted.

Odahelyezted a

fájdalmakat, hogy

látványosan elvedd.

Nem kontrollálhatta

tán azt se senki sem,

mit szabad, s mit nem.

Mire használtátok hát,

olyan sokan ezt az, azt

sem tudni, honnan jött,

ide bekerült energiát.

Csak nem, hogy így

gyűjtöttétek azt a

sok embert, aki el

is hitte gyógyítás

az, ami történik.

Elhitték azt is netán tán,

szerelemesek lettek, ah.

Hagytak, csapot, papot,

s hirtelen elköltöztek.

Mire ők kijózanodtak,

semmijük se maradt.

Más gazdagabb lett.

Legalább ne ártsál,

nem mondták azt

neked, amikor oda

beletetted a pénzedet.

A nagy üzlet reményében,

magabiztosan, önhitten, nem

számított semmi más, minthogy,

egyre többen legyenek benne ott.

Nem is tudom, hogy is nevezzem,

hogy magamnak se ártsak vele.

Túl sokan káprázódtak el, hittek

bennük, egyik napról a másikra,

gyógyítókká váltak, ha volt ahhoz

annyi pénzük, hát belefektették oda.

Ej, de jó is lenne, ha ennyi jó ember

lenne, mint ahányan profitáltak, a

mások hiszékenységéből, hinnye.

Kontroll nélkül is, azt a, csak sokan,

látványosan, legyenek benne abban.

Hiszen elhiszik majd gyógyító sokaság,

néhány év alatt, meglátja a világ talán.

Csodát kiáltanak netán, pedig csak

a fájdalomtól szisszennek fel,

azok, akiknél épp hatott.

Mondjad volt-e olyan,

rád mordult már,

a lelkiismereted.

Mennyi ideig hitted,

elbánhatsz az érzéssel.

A szíved vajon félrevert-e,

miközben talán számoltad az

időt attól kezdve, mennyi telt el.

Intő jel, hogy megérezzed, nem

szabadna neked se azt tenned.

Keress egy helyet, ahol te

elmondhatsz egy imát.

Hiszen hozzászoktál,

neked mindenki,

 megbocsát.

Van az Isten,

ha hiszed, ha

nem, ne csodáld,

ha leomlik a térded.

Az arra alkalmas helyen,

megállít a lelkiismereted.

Jelzett egyszer, még kétszer,

nem figyeltél, azt hitted tán,

már mindent lehet, hiszen

megemelkedettben éltél.

Valamiről megfeledkeztél,

az ember, emberiesnek

született, s marad az.

Túlmentél azzal, hogy

felülbíráltál mindent.

S közben nem jelzett

senki, aki azt is mondta

volna, állj meg, ne tegyed.

Az Isten dolga nem a tied.

Túlmentél a túlon is, már rég,

alázatot, egyáltalán nem ismertél.

Szaladnál vissza oda, ahol ártottál,

megbocsát tudod, igen, valóban úgy

van, de a megelőzésben észnél van.

Nem ad oda, ahol már ártottak neki,

a toleranciát ismeri, igyekszik most

se, nem ártani, jó embernek lenni.

Mert ő a fokozatosságot ismeri.

Kitűnően tud bocsánatot kérni.

Alázatot gyakorol nap mint nap.

Nevel is általa, oktatja azt amit ő

maga talált fel, hitelesen bevált.

Különös oktatás, nevelés, eladó.

Néhányan, de remélem nem túl

sokan megtanulták, hogyan

tudnak mindig győztessé,

bekebelezőkké válni.

Ők az alázatot nem

akarják megismerni,

csak a hiszékenyek

által, győzni, győzni.

Szép napot kívánok,

emberek, tisztelettel,

szeretetben könnyebb.

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból.  Szeretettel. Julamami

 

 

 

 

Mások hatására kérlek ne válj,

szelektálj, ki miért mondja,

a magad döntésében higgyél,

mert elég érett kell hozzá légy.

Néhány éve megfogalmaztad,

ide rakták a más karmáját,

most már tudod azt is,

akkor mit mondtál,

tíz éve annak is,

hogy rád rakta

a saját sarát a

szeretet okán.

A múlt elmúlt,

örüljünk, a ma

meghozza azt,

találd fel magad,

 pillanatnyi a most,

a jövődhöz fontos.

Megtanulhattál te,

a mínusznak is örülni,

hiszen a jó döntéseidet most

megdicsérik a következmények.

Megismersz néhány emberiest is,

ez lett ám az igazán ajándék neked.

Amikor a dolgok beigazolódva, körbe

is érnek, mi minek a következtében.

Vagy mi van előbb, s jön azonnal

utána a megoldás, s az ajándék

az lesz, hogy a rosszból

átfordulással jó lesz.

Nincs már benned

semmi más, csak a

 spontán elfogadás.

A generációs jelek

felfedezésének

köszönhetően,

meg is tanulható.

Amikor a tollas még

pelyhedzik is egy időben

megél valamit, ami soha az

övé nem lett volna, lám mégis.

Mintha a vedlés fényében úszna,

ragyogva a karmáját is elhagyta.

A hót lélek az nem élő, ha nem

vetted volna eddig te észre, az

 élet élni és nem pocsékot akar.

Mintha az is levethető volna,

ami összetartozik úgy marad,

aminek el és szét kell vállnia

az még az idén megtörténik.

Természetesen a magam által

tapasztaltakról írok, beszélek.

Győzz meg legyőzni könnyű

engemet, nem harcolnék sem

veled se ellened, írni jöttem.

Amikor ő is tudja, hogy hamis,

de annyira nem lát a ködétől,

hogy észre sem veszi, ez mind

látszik, azok számára, akiknek

az Isten megadta a belső látás,

kihallás, gondolkodva döntés,

összefüggésében megélését.

Ezek az igazi nagy élmények,

már nem fáj az, ami tegnap,

hiszen tiéd lett a másik nap.

Tudtad, mindig is tudtad azt,

hogyha kivárod, megadatik.

Mások kultúráját másképp

ismered meg, helyettük

lesz az meg már neked.

Felkészít rá a sorsod,

te majd ezt is már

oktatni is tudod.

Köszönheted

az Istennek, az

 emberieseknek a

tájékozottságának,

hogy rálátnak, nálad

van az a tapasztalt

tudás, amivel ők is

boldogulni tudnak.

Az irigységet,

te már régen

 felismerted, vetülve a

 mostani hétköznapjaidban

nem leled, nem keresed, soha

nem is volt, nincs is rá szükséged.

Viszont láthatod, hogy ami megvan

írva, azt kikerülni úgy sem lehet és

nemcsak neked, hát az elfogadás

lett az igazi ajándék most neked.

Nekik megmaradt felerősödve,

az amit elkerültek nagy bőszen,

egymást figyelik, több ne legyen.

A gyarapodás kiüresedő hajszája,

ma annyit rak amennyit csak lehet,

fél, hogy a holnap tán nem is lesz.

Ahogy megfogalmazod, azt nem

túl sokan, de értik már, hiszen

náluk is elindult az újaknak

a megtapasztalása,

le ők sem maradnak,

köszönhetik a jó öreg

alázatodnak, felkínálja

 használjad, mindig ott van,

már kéznél, hiszen azzal élsz.

Köszönöd is a teremtőnek, ez

lett az igazi ajándék ma neked,

nem is vársz semmi másra,

megvan így is mindened,

körbeért a történeted.

Ezt köszönheted

azoknak,

akik,

adni

nem

tudtak,

vetni nem

vetettek,

azt mégis

előled is

learattak.

Nincs is

káprázat,

az erő

veled,

hát

adsz,

azzal,

hogy

megírod a

 történetedet.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami