Hányféle dolog van,

aminek meg kellene felelnie,

 a gyermekeknek, az embereknek.

Milyen fura lenne, ha nem azért találnának

ki tárgyakat, fejlesztenének, hogy az embereknek,

könnyebb, jobb legyen az élete,  hanem, hogy nőjenek

fel ahhoz, azoknak a kezeléséhez, ha képesek, ha nem.

Ugyanilyen furcsa lehet az, amikor elvárják a gyerektől

azokat, amiket addig nem engedtek neki még soha meg.

A gyerekek kivannak téve a felnőtt minden hangulatának,

nem választhatja meg, kivel időzne szívesen, van az aki van.

Ha nem szimpatikusak egymásnak akkor is az van és kész.

Vannak-e emberies próbák azokon a helyeken, ahol a kicsik

még teljesen védtelenek és rá vannak bízva az ott lévőkre.

Van-e nekik választási lehetőségük, hogy mint a kiskutyák,

megmutathassák az első találkozásnál, kivel szimpatizálnak.

Vagy eszi, nem eszi nincs más, majd megszokja, hiszen az élet

nem habos torta, az lesz amit a felnőttek mondanak, mert úgy

néz ki, ha már felnőttek, mintha érettek és jók is lennének.

Megváltozott a világ gyors pörgésben vagyunk, a gyermekek

fejlődnek így is és úgy is, a felnőttek mégis azt hiszik, aszerint

jó az, ahogy ők gondolják, vagy valamikor őket nevelték azzal.

Figyeld ha a gyermek jelez, nem jól van az, kérdezd meg mit

is szeretne, hol és hogyan időzne, ha neki jó, neked is jó lesz.

A múlt elmúlt, gondolj a mára, a most átható pillanatára, amire

 most nincs magyarázat, meglátja, időben az is meglesz ám majd.

Higgy a gyermeknek, ha fejlettebb lélek mint te magad, tanulj tőle.

Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, ha már érted a miértet.

 Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.

Szeretettel. Julamami

 

 

Nagyon sokan úgy gondolkodnak, hogy

mindent a testnek, semmit a léleknek,

a szívnek, a gondolkodó agynak minek.

Tán úgy nem vehető észre, három éve

megváltoztak a rezgések, a jó energia

már erősen hat oda, ahol érzők vannak.

Persze nem vehető zokon ott az ahol,

már kikoptak, vagy soha nem is voltak,

lehetne, hogy ne vállaljanak feladatot.

Azokon a területeken ahol az hathat,

mert mást nem is láthatnak csak azt.

A tiszta kommunikáció, a megelőzés,

  már működne a jóban otthon van, az

 emberieseknek a sajátja is mindaz.

Átlátni, megérezni, kihallani most,

ha nem működik, csapdát hozhat.

Majd ő megmondja neked a tutit,

ugyan mit veszítene vele,

nincs felelősségtudata sem.

Na meg is teheti, hiszen azt

engedélyezték, ő vezetheti.

A „Csárdás” ritmusa az ad is

valamit belül lelkesen, a szív

szerintiben, a Hazaszeretet

érzése, ritmusa, jól átjárva.

Magadhoz térít, hol a helyed,

kitisztulhat amivel terheltek.

Tegyél magadért, az Isten is

megsegít, önmagad szerint.

Ha elkésel a Hazaszeretettel,

majd feltölt téged energiával.

Ne aggódjál, nem kell csinálnod

semmit, csak menjél gyakran oda,

ahol a tartás nélküli, tanulatlan van.

Úgy kicsinosítva, hogy megtévesztő,

 erős az akaraterő, győzni szeretne ő.

Észre sem veszed és az életedet már

ő irányítja, többet tud rólad, mint azok

akikhez tartoznod lenne fontos, mert

egy család vagytok. Kritikusai már

mindenkinek aki nem úgy éli meg,

mint ahogy ők megmondják a tutit.

Minden az ő saját kultúrája szerint,

lehet azt is mondani, hogy ezt nem is

érti, tanulni, tanulni, tanulni, tanulni, a

sajátoddal naponta összehasonlítani.

Az élethelyzetedet időben felismerni, a

 mások kultúráját tisztelni, de el is várni,

az emberi méltóságodat itthon megélni.

Ha túl mégy a várakozásban a határaid ki

nem tágulnak azzal, kezelhetetlen lesz.

Az idő az Isten kezében, de ismerned

fontos lenne, a saját sorsod szerint.

Nem veszik észre közben, hogy az

mind azért úgy zajlik, hogy neki

legyen jó, ne kelljen semmit

tegyen, ami neki macerás

lenne, fő az ő kényelme.

 Nem tudja még ő sem,

a saját sorsának útját,

de tanácsokat adhat.

Ha minden egy sablon

szerint és oda terel,

ahol nem rólad szól

a saját életed sem.

A Haza értünk szól,

megtalálni benne,

önmagunkat és

a generációs

feladatunkat.

Mindezekhez

megadja a saját

családunknak is

a lehetőségeit,

értünk tesz és

nekünk segít.

Tanulj meg élni

a „mostban”,

ne álmodban.

Ha nem veszed

észre még időben,

belekerülhetsz egy

alacsonyabb szinten

megmondó körbe és

erősíted azokat, akik az

ő kényelmükről szólnak.

A múlt elmúlt, engedd el,

tanulj meg élni a jelenben,

hogy ne arra ébredj, neked

nem szántak itt jövőképet.

Szép reggelt emberek.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

 

Valaki rosszkedvében, jókedvében

unalmában, kitalál valamit,

ami szerinte működik.

Esetleg egyszer

kipróbálta

valakivel

kapcsolatban,

őt jól megkavarta.

 S attól kezdve hiszen

őrá lett bízva a hinta,

másokat is beleültet.

Egyre több embert

vonz be, látják az

emberek, hogy

valamiért oda

mennek sokan és

utána megváltoznak.

Azt hiszik, attól kezdve

mivel furcsa állapotokba

kerültek bele, már ők is

valami olyat tudnak,

ami különlegessé

teszi őket és többet

akarnak nem azt ami

a hétköznapjaikban

megadatott, csodákat.

Hiszen sokan, ott úgy

meg lettek kavarva,

hogy azt sem

tudják kicsodák.

Tehát bejött az

amit jól kitalált,

ő irányít ott már.

Ha felismernék az

emberek a saját és

generációs feladataikat,

önmagukról, családjukról

sem gondolnának olyan sokat,

hogy hozott és tanulás nélkül is,

megadatnak nekik a magasságok.

Valóban lehet mint láthatók úgy is,

annyi a gond csupán sokan sanyarognak

a saját lelkes, szíves, gondolkodó szintjük

alá kerülve ezáltal, ki tudja, hogy meddig.

Átlátják, beérik hát azzal amit a sorsuk adott,

biztonságos lépésekkel haladni is tudnának,

abban a rezgésükben ami megadatott, ha

nem kerülnek rájuk az alacsony szintek.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet,

nem harcolnék se veled, se ellened,

oktatnám az arra már éretteket.

Nem attól lesz valaki valamivel

megáldott, hogy egyes emberek

azt mondják, hogy holnaptól ők

is rendelkezhetnek mások felett.

Mert az önjelöltek azt mondják.

Komolyan is veszik, el is hiszik azt,

mert egymást beleviszik, felerősítik,

összetett energiákban vannak, s ott biza

sok minden előfordulhat, annyira ácsingózzák.

A csodát, hogy különlegesek legyenek mások által,

azt gondolják, hogy majd rájuk és rajtuk ragad az is,

               úgy lesz, haza is visznek olyan kavarodott energiákat,

hogy a saját családtagjaik lesznek az erős tükreik nekik.

Van aki tudja, van aki még nem, tanulva tisztulni soha

nem késő, nem szégyen az senkinek semmiképpen.

Ne higgy a csettintésben, magadnak magadért,

tegyél, hogy a szeretteiddel megértésben

élhessél, egymástól tanulhatnátok meg.

Pénzzel nem helyettesíthető a tudás sem

a tartás, se a méltóság, ha nem mentél

végig a fejlődésedhez vezető utadon.

Bizony hiányos maradsz, akkor is ha

rangok után kacsingatsz, mindezek

bírnak egy hozott rezgéssel, már a

megszületéseknél megmutatkoznak.

Óriási hiba, ha előbb lesznek pénzesek

mint, a hozott többletükhöz elértek volna.

Hiszen nincs késztetés, a jóhoz motiváció se.

Ha tetszik ha nem, alázat nélkül nem megy.

Így teremtett a feladatainkhoz éretten, a

születésünkkor a jóságos teremtő Isten,

az emberies nem kophat ki belőlünk.

Ha elég érett a szülő a gyermekéhez,

időben észleli, nem neveli el se tőle.

Átbeszélnek mindig mindent akkor,

amikor felszínre jön az „értelmetlen”.

A családon belüli szintkülönbségeket

azért kaptuk, az alázatot gyakoroljuk.

A gyermek csak kicsi, nem gügye,

gyakran lehetne tanulni is tőle.

Ha felismernétek, hogy mind

hoztunk valami fontosat is.

Különös oktatás, nevelés.

24. a tapasztalásaim éve,

sok érdekes, tehetséges,

intelligens ember tisztelt

meg és eljött messziről is.

Általuk a tenyerük olvasása

                                      közben állt össze bennem a tudás,

    rajzoltam le, már összefüggésében.

    Valóban Magyarosan Agyalós lett,

     hiszen a tanácsaimért jöttek,

   a sok – sok ember által már,

alapos emberismerő, tisztelő

   „Hazaszerető”, lett belőlem.

Az alázatom is megnőtt együtt

  azzal, ami tapasztalt tudásként lett.

   Nem tartom meg csak magamnak,

    továbbadom az oktatásom által, ne

     a szintjük alatt éljenek az emberek.

     Sok emberiesnek adhatna tartást és

    méltóságot a nehéz feladataiban is,

      ne üresedjen, körforgásban legyen.

       Az oktatásba be nem kerülhetek, így

    eladnám olyan emberiesnek, aki be

      tudja vinni érdemben az oktatásba,

       jó hasznát vehetnék a nevelésben.

       Magyarországon oktatok, Pakson

a  Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol éltek a világban.

Szeretettel.

 

 

 

 

Tanultam valamit, ami éppen akkor ott

adott volt, nem voltam gépírónak való.

Egy ritmusba gépelni, nekem nem ment.

Jó érzés fogott el, amikor a rendelőhöz

értünk, mintha hazaértem volna oda.

Zavaromban picit meghajoltam amikor

megláttam őt, mint a megmentőmet, ezt

a mai napig megteszem, ha azt érzem,

a tiszteletem ki kell feléjük fejezzem.

Belülről jövő érzés, én meg teljesítem.

A körzeti orvos pedagógus felesége vett

fel a férje mellé írnoknak, 16 éves voltam.

Megtanultam a latinból azokat a kifejezéseket,

amiket használt a nagy tudású belgyógyász orvos.

Írtam, használtam a latin kifejezést, diagnózisokat.

A doktor kijavított, ha helytelenül használtam volna.

A rangidős ápolónő megtanított saját magán injekciózni.

Egy sokhetes kúrához tartozó injekció sorozatot adtam neki.

Az elsőknél nagyon féltem, de akkor is dicsért, amikor éreztem,

    nem túl jól sikerült,  belülről hallottam a koccanását ott ahol nem

lett volna szabad, végigcsináltam és a végére már éreztem a határt.

Mikor min hatol át a tű és mennyire tudni kell azt, hogy ne okozzak

vele fájdalmat neki. Nagyon hálásan megköszöntem, minden napon.

 Aztán egy tavaszi napon behívtak a lakásukba, egy orvosi lap volt a

kezében a feleségnek. Elmondták nekem a lehetőségeket akkor, ha

jelentkeznék ápolónőnek. Rövid idő alatt meggyőztek, hogy menjek.

Ajánlólevelet adtak a kezembe, három orvos írta, akikkel már sokat

dolgoztam. Helyettesítésekkor tanultam tőlük, éreztem fontos az

nekik, hogy jó helyen legyek és maradjak meg az egészségügyben,

hiszen azt mondogatták, arra születtem, nekem ott van a helyem.

Azon a helyen ahol, kisnővér lettem, apácazárda van nővérekkel.

Olyan kemény volt a fityulánk és a kötényünk, hogy megállt a

saját talpán, ha vizes lett le kellett cserélni, ott álltak az arra

alkalmas szekrényekben, szépen sorban, szolgálatra várva.

Munka mellett tanultunk, nem volt könnyű, de tartást

kaptunk mindannyian azon a helyen, nem is akár milyet.

Ott születtem újra tulajdonképpen, ébredtem rá mindarra,

hogy az ember lánya, ha sokat tesz azért, hogy ő is vigye

valamire, hát erős tartásos, lelkes, szíves, emberies lesz.

Köszönöm mindenkinek, akik akkor ott bíztak bennem.

Úgy gondolom, éppen úgy, vagy hasonlóan adom át már a

tudásomat. Az Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/

által, azoknak az  embereknek, akik az oktatásomra, nevelésre,

jelentkeznek és megtanulják, a benne lévő tartást, méltóságot,

mert az ott adott, bizony kiteljesedésre alkalmas, rájuk szabom.

Hiszen azt már tudom, miben hol tartanak, mik azok, amiket még

magukhoz vehetnének a kiteljesedésükhöz, hogy boldoguljanak ők.

Abban is amiben addig nem, hiszen már rálátnak, kihallják, megérzik.

Azután már boldogulnak a családjukban a problémákkal, amik jelen

voltak és már feloldódnak, elmúlnak, megváltoznak a körülményeik.

Mert tudják kezelni mindazokat, más szemszögből látják, megoldják

amikor eljön a ideje és a többiek is partnerek már, összetartoznak.

Tiszteletem emberek, legyen minden földi jóból mindig elég nektek.

Elhatározásra jutottam, így 70. évesen, ha nem engednek be nevelni,

oktatni, a feltaláltammal, még arra sincs lehetőségem, íme láttassam.

A Hazánkban, akkor elengedem, legyen olyan tulajdonosa, annak ami

jót tenne a Hazámban és a külföldön élő hazaszeretőknek is, hogy

ne felejtsék el a Hazájukat, bármilyen jól is megy a soruk ott, ahol.

Tartsanak ki a családjuk mellett, ne kopjon  ki belőlük a generációs

feladatuk. Mindig legyen aki hazavárja őket, érezzék a szülőhazájuk

rezgését, mint az Isten adta Hazájukét, ami tiszteli, megbecsüli őket.

Az  Általános műveltséget növelő /Tenyérolvasó/, feltaláltam, eladó.

Betanítom rá, megtanítom az oktatására, a nevelésben alkalmazni,

végigkísérem ha kéri, meghatározott időn keresztül a fejlődését.

Addig minden megy tovább, oktatom, nevelek vele,

találkozom az emberekkel, az online világából tisztelnek meg.

Elérhetőségeimet megtalálja az érdeklődő, az oldal alcímeinél.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Éltem ahogy lehetett Uram.

Nem ártottam és nem bántottam.

Éltem szerényen, sohasem a szintem felett.

Amikor tehettem, a gondokból az embereket

kisegítettem.

Volt úgy, hogy

sikerült a saját

életritmusomban

haladnom. Olyankor

megéreztem a biztonság

örömérzetét, a gondjaim helyett.

Remélem maradhatok az enyémben,

nem venném át a sietősnek ritmusát.

Mert akkor, futnék, rohangálnák,

nem érezhetném, átélve az

életnek, az igazi aromáját.

Megélések nélkül haladnák,

számomra kiüresedne a világ.

Felismertem a határaimat még

időben, generációsan így készen.

 Az ükunokáimért is megtettem,

ne szenvedjék át ugyanazokat,

amit sokszorosan szenvedtem.

Amíg rá nem jöttem, értem szól

minden, felerősödött a lelkem.

Nagyszerű hát az egyszerűben.

Az intelligens emberek vezetni

születtek, ha olyan ember vezet,

aki nem arra született, igen sok

kárt okoz vele azoknak, akikre

az alkalmatlan vezetése hathat.

Azért mert megbíztak azzal,

alkalmas arra még nem lettél.

A hibáid halmaza visszarakhat

oda, ahonnan kiindultál, csupán

annyi különbséggel, hogy utána

már ott sem tisztelnek tégedet.

Átlátni, kihallani, megérezni, ha

ez még nincs, előbb tanuld meg.

Van akinél a tartás, a méltóság

veleszületett, tanulni is lehet.

A fokozatosság az lényeges.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” a szintre hozó.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Valaha is gondoltad-e,

hogy a tehetségedből,

boldogulva

jól is élhetnél.

Nem lenne szükséges

más mint adni azt,

a jót és szépet amit

a legjobban tudsz és

beleteremtenéd az

egészhez, hogy ott

egy legyen a Hazáddal.

Belőled is legyen benne,

hiszen azért születtél ide.

Úgy lenne kiteljesedve,

erősödne fel önmagához,

a sok szíves, lelkes, színes

egyéniségektől, a minőség.

Az adná a lelkét a Hazának,

a tehetségesek meg egymást

tisztelve, mellé illeszkedve,

nem ártva, nem megbántva.

Hozzá, köré igazítva fejlődne,

a minőséget adná, hozná, hisz

 jó helyen lenne, beilleszkedve.

S olyan vezetőt választanának

maguk közül, akik mindezt át is

látják, ki is hallják, megérzik a jót

és a szépet is összefüggésében.

Nem tévedne, mert jól ért hozzá,

tudja, jól vannak ők, akik benne

megbízva nyugodtan dolgoznak.

Alkotnak, teszik a dolgukat ott és

úgy, ahogy nekik a legjobb, mert,

ha nekik jó az életük, panasz nincs.

Miért lenne, mindenki tudja mi az ő

dolga, kiteljesedhetne, abból jól élve.

Nem próbálkoznának a hamiskodók,

becsapni őket a jó élet reményében,

ha egyszer abban élnének, minek.

S ha mégis valaki menet közben,

valamiben a túlzások jelét adná,

a többiek figyelmeztetnék még

időben, a megelőzés érdekében.

Különös oktatás, nevelés, értük.

Hozzájuk igazodnának azok, akik

 belőlük tervezik az ő üzleteiket,

mert ők, abból élnének jól meg.

Magyarországon nagyok sok a

tehetséges, a magyar ilyen nép.

S ha nem becsülik meg ott ahol

született, majd erősíti a helyet,

országot az egyéniségével.

A tehetsége szintjével,

ahol ezt pontosan látják,

jól jön oda, hiszen erősek

lesznek az ott létük által.

Olyanokban amikben ők

nem a legjobbak, mert más

fajta tehetségeket hoztak.

Az intelligensek egymást

segítve élnek, nem ártanak

 senkinek, hiszen kifinomultak.

S ha az nem lenne elég, mert a

hatások gyakran okoznak hibát,

akkor egymást a jóban erősítenék.

Pontosan tudják, hogy a magasabb

rezgésszintűek azért születtek, hogy

az életvitelükkel, mint jó mintákkal,

vezessék át, jó irányba a többieket is.

Teljes egésszé formálódhatna a Haza,

a jóban, a szépben, egymás segítésében.

Hiszen annyira különbözőek egyéniségben,

hogy kiegészítenék egymás tudását teljesen.

Megtanulnák tisztelni egymást mindenestől.

Az egyben a lelkierő, lelkesedés ereje, mert

mind arra születtünk, hogy fejlődjünk közben,

ne maradjunk egy helyben, haladjunk a Világgal.

Úgy, hogy a fölösleges energiákat, a teljesítéseink

gyümölcseit újra és megint hozzáadnánk azt, bele a

kiteljesedésbe, de mindenki jól megélhetne belőle.

S tudnának egymásról a tehetségek, kiszűrődne a

mondvacsinált, nehezítő hamis ereje, rájöhetne,

neki is van valamiben tehetsége, ha mégsem, hát

igyekezne a többiekhez igazodva felcsipegetni,

azokat amiket melléktermékként meghagynak.

Miért kallódnának el a tehetségek, ha Isten

adott ennek a népnek a bőségesen belőle.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az

Isten minden földi jóval a tehetségünkben.

Így a rálátással, kihallással, megérzéssel,

jól gazdálkodva, döntéseket hozhatnánk,

a saját életminőségünknek megfelelően.

Kiteljesedésünk általi jó életminőségben,

segítve azokat, akik még csak keresgélnek.

A tehetséges, intelligens, csendes, de nem

hülye, tanulni biztosan sokat lehetne tőle.

Ne hidd azt, hogy vége, fordulj meg és azt

veszed észre, íme te kerültél a sor elejére.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

 

 

 

 

 

 

Ej, de jó is lenne, ha 66 évesen,

azt érezhetném,

ha már

megcsináltam,

arassam le a tudás

gyümölcsét, az enyém.

Ej be jó is lenne, ha ez a

mi Hazánk rólunk is szólna,

arra figyelve mi a jó nekünk.

S nemcsak követelne, akkor is

 ha csak neki van lehetősége,

hiszen nem ránk lett szabva

itt már szinte semmi sem.

  A hirtelen lett jólétűekre,

túlzóan sok pénzesekre.

Kit érdekelne az így, hogy

a tudás fontos is lehetne.

Csak egy oldalra billen a

 mérlegnek a jó nyelve.

Megérdemelten időben

ismertem meg a sikernek

ízeit, nem veregette meg

senki sem a vállaimat érte,

se meg sem gazdagodtam.

Nem is volt szükségem arra,

belement az a tartásomba,

 emberies méltóságomba,

s alázatra lett az is váltva.

Ezt megtudom tanítani, ne

 jelentsen mindent a pénz,

ami szükséges az is elég,

az legyen meg és kész.

Ha gazdagodni születsz

az úgy is megtörténik,

hiszen az a hozottad.

Akinek nincs benne a

paklijában és mégis,

mindenáron azt teszi,

ami jön vele azt viselje.

Tudom, hogy nehéz az

esetem, hiszen ennyi

emberies tapasztalat

a hétköznapokban csak

ritkán adatik, hivatással járóan.

Amikor rájöttem, hogy ne várjam

a szeretetet, tiszteletet, hanem adjam,

boldog voltam, úgy éreztem megoldottam.

Egy napos voltam abban,  amit elvégeztem,

sorsolvasó oklevéllel, 4-es eredménnyel.

Meghívtak egy nemzetközi táborba,

tőlünk nem messze, még ő, akitől

tanulnom kellett volna, de nem

tudtam is elcsodálkozott.

Az meg, hogy lehet,

ugyanoda hívtak,

ahol ők voltak,

a nagyok.

A vizsgán

mivel nem

tudtam azt

megtanulni,

amit elvártak,

azt olvastam le,

amit arról láttam.

Nagy vagy mondta,

megegyeztünk, hogy

az apám azt a nevet adta.

Nemzetközi lévén a tábor,

a média sokszínűsége is ott.

Adták a hírét a létezésünknek,

s amikor hazamentek onnan, akiket

megnéztem, leolvastam a tenyerüket.

Nagyon gyorsan már a következő héten

észleltem, hogy elindultak a tanácsaimért

hozzám, különböző országokból az emberek.

Igen nagy kegynek éreztem, hát lett alázatom

tőle bőven, minél többen jöttek és mondták,

hogy azt olvasom le ami van, annál nagyobb

lett a jó érzés, hogy becsüljem meg nagyon.

Azt amit az Isten nekem megengedett, oda

küldte hozzám a rálátásom, megérzésem, az

embereket, s ettől tengernyi alázatom lett.

Nem azt gondoltam, hogy az természetes,

hanem tegyem az én dolgomat jól, a lehető

legjobbat adjam abból, ami eredményes

lehet segítségként az ő életükben.

Sokféle rossz és gáncsoskodás

történt nap mint nap, amit én

nem gondoltam volna, hogy

vannak itt annyira irigyek.

Viszont voltak sokan akik

tiszteltek, szerettek és az

nem változott meg köztünk,

megbecsüljük egymást mind.

Voltak akiknek érdekük volt,

hogy a magukhoz méretezett

durva módszerüket használják,

jó eredményekkel is végezték.

A városomból már nem jönnek.

Pedig lehet, segíteni tudtam

volna alázatot felismerni őket,

elérjék időben a tehetségüket.

Abban élni már sokkal könnyebb.

Mivel egy naposan végzettként,

a nemzetközi táborban találkozva,

a nagy tiszteletben lévő Klári néni,

azt mondta, írjam le, mondjam magnóra,

azokat a mondatokat, amik ott képződnek a

számban, mert a világ hasznára szült az anyám.

Hát íme leírom 2009 óta a gondolataimat az első

joslas.org, hogy ne legyek félreértve, sorsolvasó lettem,

az első végzettségem és persze tenyérelemző is egyben.

 Érdekes volt, amikor ráébredtem, a „Klári néni” mondataira,

hogy ötven országból tisztelnek meg, olvassák, amit ide írok.

Lemásoltak, azzal is fékeztek, szinte bebújtak a bőrömbe, így

aztán jó nagy katyvasz lett belőle, bekerültek a mondataim.

A rivalizálni akarók szájába, az nem is lett volna gond, ha a

nevemre rákattintva, nem, hat egészen minősíthetetlenül

ugrott volna elő, hirtelen elterelőként, szinte ijesztően.

Mindent megpróbáltak ami eszközük volt, ne lássanak.

Túl lettem ezeken is, egy idő után eldöntötték azt is,

soha többet nem

jelenek meg a médiában,

úgy is lett, nem hívtak többet.

Nem akartak szembesülni vele,

vagy rájöttek, ez valami egészen

más, mint amihez ők szoktak,

vagy amit sablonosan behatárolni tudnának.

Egyedül vittem az emberek által hozott, hihetetlen

nagy megtiszteltetéseket, megosztani nem lehetett.

Senkivel sem, hiszen a bizalom odalett volna és mégis

megsértődött valaki, aki aztán eldöntötte a sorsomat.

Annyira behatároltak itt, elzártak minden jótól már,

azt jegyezték meg a városomban, az utolsó felvételt.

Nem tudhattak róla, mennyi sokat fejlődtem azóta.

A saját városom lemondott rólam, nem jöttek többet,

így nem tudják azt sem, hogy feltaláltam valami jót, amit

elsősorban a szülőhelyemen teszteltem volna, oly szívesen.

 Előadni sem hívtak, de mivel népszerű lettem az emberiesek

körében, hitelesnek könyveltek el és jöttek és jönnek ma is.

Az emberiesek idetaláltak messziről hozzám eljöttek, jönnek.

Az alázatot nem ismerő emberek eldöntötték felettem és

nehezen lehetett kezelni, mert meggyőztek róla sokakat,

hogy nem rám van szükség, a „jó sok” mellett döntöttek.

Másnak is láttattak mögém bújva oly sokan és akik olyan

vallásosak, megtalálták ám a módját a gyakori fékeimnek.

Voltam én már, az enyémek is, mindenfélékkel nyesve,

 ne kelljen felvállalni, vannak akik tisztelnek, szeretnek.

Sokan lehetünk így ezzel, emberesedünk tőle rendesen.

Miközben rajtam maradt, hogy egy kategória vagyok én

velük, nem volt hozzá senki sem partner itt, megmutatni

nem tudtam, mennyi tudást hoztak ide a világból sokan.

Túléltük, sok volt és nagyon nehéz is, család lettünk tőle.

Az egyszerűbbet választva, megnézhetik már magukat,

ahogy hallom igen sokan, nem a saját útjukra tereltettek.

Nemzetközi prevenciós, kitűnő, megajánlott a diplomám.

Hát így maradtam le, lettem kívülre rakva a lehetőségem

nekem nem jött meg, a tudásomhoz még eddig, most is

várom, hogy szóba álljon velem valaki olyan, akinek a

szava nyom úgy a latba, hogy megveszi tőlem a Haza.

Volt egy jelöltem, ő majd hátha, de lemondtam arról,

hogy partner legyek, önként az újabb megaláztatáshoz.

Tehát nincs hova fordulnom, várok a jó szerencsémre.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” oktatás.

Különös oktatás, nevelés, megelőzés is lehetne, azon

része, hogy a „demencia” idő előtt ne következhessen

be, hátha az agytorna, a saját rezgésszintje megvédené.

Nincs ez a része még kipróbálva, de az agyat frissen tartja,

a tréning,  mert nem könnyű, magas rezgésszintű folyamat,

ami azzal egy időben a saját rezgésszintjére viszi, otthagyja.

Bevihetnék az oktatásba, nevelésbe, tanítanák sokan ott,

ahol esetleg más módszerek nem úgy hatnak már oda se,

ahol még megelőzhető lenne a közönyös, a kifordulás.

„Jó emberek képzésének” is nevezhetném, ha nem

vennék esetleg zokon a döntők, kérem szépen.

Nem behatárolható, mert folyamatosan fejlődő

ez a fajta „emberismeret”, amit oktatnék, adnám

át olyan emberieseknek, akik által egy másfajta

rálátás is ott lehetne és még a kezdetek kezdetén.

Naprakészen fejlődne együtt az emberekkel, olyan

tolmácsolás, fordítás, az egy nyelvet beszélőknél is.

Emberies jelnyelvnek is nevezem, ismerjék meg.

Ami a megértést, a tisztán látás, tisztán hallást, a

gondolatokkal való tiszta kommunikálást, és a

gondolkodó agynak a felelősen döntését adná.

Naprakészen az embereket nem különböztetné

meg már akkor, amikor eldöntötte, hogy neki

könnyű legyen elbánni a felvállalt feladattal.

Megtanulnának, érdemben tisztán érvelni.

Kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni,

nekem is az mentette meg az életemet, íme.

Mindenki hozott valami nagyon fontos

feladatot amikor megszületett, ne

zárkózzanak el, ismerjék meg,

hiszen az Isten teremtménye.

Nem véletlenül neki adta azt

a feladatot, ne zárják el tőle

az embereket, mert megreked

valami azáltal, ami fontos volna.

Hasznára válhatna a Hazájának

és a Világra is úgy hatna, hogy íme,

 lám itt egy „Magyar emberies”,

 feltalált valamit és kiteljesíti.

Egy Haza ez csak egy, én is

szeretnék megférni benne,

minden szépet és jót ide tettem

bele, a tudásomat vitték a Világba.

Annyit szeretnék csak elérni, ami

nekem is megjárna, mint bárkinek

aki fontos lehet most, mert ide bele

született és mindent a közösbe tett.

A lehetőségemet kérem szépen, mert

anélkül nem boldogulok én most éppen.

Szeretném úgy nyugtázni az életemet,

hogy lássák a szeretteim is, hogy értük

is volt, hogy nagy türelemmel voltak.

Elfogadták az elhivatottságomat,

ennek kapcsán az őket érintőket,

így szerettek, tiszteltek ilyennek.

Megtanulták az alázatot az élethez.

Kellemes napot kívánok mindenkinek,

sok jó lelkierőt azoknak, akik hasonlókban

vannak, lám idáig értem el, én sem adnám fel.

Kivárok, addig itt az online világban elvagyok,

amíg újra el nem fogadnak így, ahogy vagyok.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

H. Nagy Júlia = Julamami, szeretettel.

Édes Hazám Csodaszép, íme készen,

mivel nem tudom bevinni oda, ahol

sokaknak jól jönne ez a tudás, eladom.

Ne kallódjon el, hiszen ennek tudatában

csináltam végig az életemet így, hogy van

még várományosa bennem a tehetségnek.

Nincs hova fordulnom, hát most ide leírom,

kiszolgáltatottja lettem én azoknak, akik úgy

vállalták fel azt, amit csak  csinálnak, hogy fel

sem ismerték, rólunk szólna az és nem róluk.

Ide teremtettünk, mert feltételeztük, hogy

itt kapjuk vissza a sok jót és szépet, amit mi

beletettünk a Hazánkba, ami most itt van azt

nem gondoltuk volna, hova lett a saját Hazánk.

Amiben élünk, az nem rólunk szól a jóban és

szépben, meg se kérdezik, jó lenne-e nekünk.

Intézik, mi meg szenvedjük azt ami nem ránk

van szabva, ki vállalja értünk a felelősséget is.

Nem tudjuk végigvinni a sorsunkat, lefeg csak,

helyettünk már a gyümölcsét mások szedik le.

Nem tudom más országokban is így van-e ez,

vagy csak mi jártunk így, nincs hova fordulni.

Nincs olyan hely, ahol érdemben értünk jól

intéznék a sorsunkat, ugye nem arra várnak,

hogy elköltözzünk innen, ez a Hazánk nekünk.

Senki emberieset, aki érdemben intézné nem

alkalmaznak,  kivárják, húzzuk meg magunkat.

Szép lassan, majd csak nem bírjuk a nyomást

tovább, s nekik akkor már nem lesz gondjuk.

Nem lesz már más, csak a betanított robotok.

Nem engedhetjük meg magunknak mindezt,

hát kitartunk emellett, kivárjuk a jó sorsunk.

Ezért hát, eladásra felkínálom, ha külföldre is

megy akkor is jó helyen van, az oktatási anyag.

Hasznára az emberieseknek, jó embereknek.

Talán sikerül és megírom végre a könyvemet.

Leírok benne minden tapasztalt tudásomat is,

amit átfordíthatnak nyugodtan a saját sorsukra,

azok az emberiesek akik már tudják mi a lényeg.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” eladó.

Különös oktatás, nevelés, emberismeret, sorszerű.

Legyen másoknak is átlátható már a saját sorsuk,

tudjanak tenni akkor is, ha befékezték őket, a

saját és generációsat egy ideig élhetik meg.

Mert elirigylik tőlük azok, akik ahhoz

szoktak, ha valami tetszik, el is veszik.

Olyan emberekkel próbálják pótolni,

akiknek igen sokat kellene azt tanulni,

  de bármit megtehetnek, a kegyeltek.

Ők mondják meg mit tehetnek és mit

nem lehet, se át nem látják ők, sem

meg nem érzik, nem gondolkodnak.

Azt teszik, amit nekik mondanak,

nem érdekli őket, hányan vannak

sorstalanságban azok, akik elérték.

Megjárt volna nekik, hogy megéljék,

de ártani nem szerettek volna vele,

ha mások nem úgy, hát elmennek a

dolgaik alaposan, egymás mellett.

Nem panaszként írom, csak sorolom,

sorsok mellett, de attól el nem térve,

a megteremtett szint alatt élni milyen.

Meg lehetett volna oldani, megelőzésben,

hogy rájöjjenek a saját sorsukat ők igazítsák.

Erőt is ad minden saját tapasztalat, ne, hogy

mellette elszaladj, éljél a saját ritmusodban.

Ha elérted a sorsodban azt, amiért oly sokat

tettél, hogy minőségi életet éljél, na nem mások

szerintit, hanem sajátot és generációsan az alapot.

 Az átlátó ember sok mindenről lemond, hogy a sarjak

kapjanak az alapjukhoz olyan lehetőségeket, ami megilleti

őket, hiszen ők már más úton menve kiteljesedhetnek abban.

Ami számukra nem is volt feladat soha, úgy lesz kerek a világuk,

ha maguk teremtik meg, amire képesek, hogy tartásuk legyen.

Lépésről – lépésükre haladva, megcsinálják ők is azt, a számukra

hasznosat. Vannak akik hisznek a karmákban, hozott elméletek,

de nem a tettekre készeknek, nem magyarosan agyalós az sem.

Azok akik tesznek, ha látják a lehetőségüket, hát teremtenek,

hogy meglegyen a sikerélményük és úgy a minőségi életük.

Érezhessék a siker ízét, átmenjen az sejtszinten, hogy

erősödjenek általa, lelkileg, a szíves hozzáállásuk

se kopjon ki közben, s amikor ketten készen,

hát a gondolkodó agyuk, visszaadja a jót.

Körforgásba kerülnek és maradnak, ad

az rendesen az ő lelküknek, szívüknek,

gondolkodva, hiszen emberies az ember.

Segítik azáltal a többieket akik látják azt.

Vannak akik úgy, attól érzik jól magukat,

hogy látják őket szintjük alatt, mert úgy

gondolják, hogy akkor ők legyőzték őket.

Megmutathatják, ha nagyon erőlködnek,

sikerülhet, minek is fejlődnének ők, ha el is

 vehetik azt, amit a többiek teremtettek meg.

Jó nagy a tévedés, mert ha nem észleli az arra

alkalmas sejtjük a sikerélményét annak, hogy

lám, íme, ő arra képes, hát leépülés lesz belőle.

Buli buli hátán, hiszen miért ne, csak a könnyű,

a mindent lehet, ők azzal diktálják a trendet.

Igen, az Isten az embert is jól megteremtette,

hagyta, hogy emberesedjen, nem készen kapta,

nem azt mutatta, hogy vedd el, a másikat fékezd le.

Csak te létezel, ne törődjél másokkal, neked legyen jó,

élvezd az életet, hiszen a jólétért nem szenvedtél, percet sem.

Miért kellene gondolkodnod, még elfáradsz bele, nem tanultad meg

azt amit a génjeidben nem hoztál, se tehetségben, eredmény nélküli

életet élsz mások várományának, megjáró lehetőségeinek terhére.

S mivel megtehetted, el is hitted, hogy jó úton jársz, ha élvezed azt

amit mások teremtettek, hiszen nem szólt rád érte senki sem.

Eszedbe sem jutna, hogy azért nem, hogy ne csináljál olyat,

ami nem jó másoknak, csak magadról szólóan szól a nóta.

Amit teszel mások ellen, holnap ott van veled szemben,

nézegetheted majd a művedet, az meg, hű de mű lett.

Másoknak tervezted a semmit, s a nagy hirtelen jött

jólétedbe, te kerültél bele a kiüresedéshez vezetőbe.

S ha majd elmúlik a káprázat, kitisztulnak a tájak, egy

Haza ez csak egy, jó szerencsét jó emberek, áldjon meg

az Isten minden földi jóból annyival, ami a legjobb nektek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Elhiszed-e amit rólad mondanak,

vagy felismerted már,

hogy ki vagy.

Rájöttél-e

nem a pénz

csinál téged,

ha eljön annak

az ideje, meglesz

a hozzád méretezett

megérdemelt pénzed.

Hozzuk a tehetségünket,

amikor az emberies elér oda,

hogy kiteljesedhetett, nem áll már

be elé senki sem, az ő  jól megérdemelt

helyére, megnyugszik, megcsinálta ő végre.

Nem tudom ki lehetett az aki ennyi emberrel

elhitette, hogy anélkül is ott lehet, azon a lelki

szinten, ahova ő még gondolatban sem ért el.

Persze a 24. tapasztaló évemben felismerem,

a pénzük felemelőként becsapós energiáját.

Jó nagy csapda az, kevesen tudják elkerülni,

egyszerűbb nekik elhinni, hogy attól nagyok.

S azt is tapasztaltam már, hogy valóban nem

látják azt, ami elvárható lenne azon a  szinten.

Amit tudunk a mienk, amit nem hoztunk azt

önszántunkból tanulni tudjuk, soha nem késő.

Szoktam mondani, ne angyali legyél,  inkább

tanulj meg mindent, hogy te is emberesedjél.

Úgy nyújtsd a kezedet, ha azt belülről is érzed,

jobb legyintéshez szokni, mint megalázó kezet,

magadhoz is méltatlanul megalázva rázogatni.

Nem ilyen egyszerű ez, az útjukon szükséges

végigmenni és mindenkinek, akinek van már

önbecsülése és felelősen is dönt, mert tudja,

minden hat mindenre, nem mindegy hogyan.

Van akik megengedhetik maguknak, hogy a

kiszemelteket bealázzák, meg is gátolják mert

eddig még, nem látszott ki az a sok turpisság.

Ha rákapnak, gyakorolják, azt ki majd, hogy

magyarázzák, ha lekopott az álca másnapra,

mit mond, amihez nem ért azt miért is vállalta.

Hiszen azzal az egész hamis életét felvázolta oda,

nem a tudásával került olyan méltatlan magasra.

Három éve már minden a felszínen van, kilátszik

az is, amit nem szeretnének, megszokták azt,

hogy nekik mindent lehetett, de van az Isten.

Tisztelettel megszólítom a Hazámat, kérem

szépen eladnám szeretett Hazámnak azt,

amit feltaláltam, legyen hasznára azoknak,

akik arra már éretten igényelnék a tudást.

Megérdemelten elértem oda, magamhoz

mérve már jó életet érdemelnék itthon,

ezért pénzzé teszem a feltalált tudásom.

Vigyék az oktatásba, nevelésbe, tanítom

 rá azokat, akik tovább tudják adni majd.

Haza tudják vinni, általában a következő

generációnak van családon belül egy, több

tagja, aki az arra igényeseknek azt átadja.

Naprakész „Emberismeret” nélkül, kérem

ne vállaljanak nélküliként olyan szerepeket.

Az ember lánya megszüli a gyermekeit azért,

mert reménykedik, felnőhetnek majd ők is,

a saját idejükben, ahol önmaguk és a Hazánk

hasznára érdemben lehetnek, a tehetségük,

tudásukhoz illően betölthetik az ő helyüket.

Senki sem született fölöslegesnek, csak ha

össze – vissza vannak, csaponganak ott is, ahol

mit keresnének, ha az alapok sincsenek meg.

Túl sok intelligens, szorgalmas és „nagytudású”

sérülhet azáltal meg, ha nincs emberismeret se

ott, ahol az lenne az alapja és mindenek előtt.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

van aki tudja és aki nem, tanulni nem szégyen.

Az ember bonyolultnak van megteremtve,

pont azért, hogy előbb önmagát ismerje

meg, ne higgye el azt a látszatot, amit

nem a jó indulattal bíró, akaratosak

felé mint valóságosat mutatnak.

Nagy bajban van ha elhiszi,

mert azt sem tudhatja,

időleges az is még csak,

akivé szeretne látszani.

Ha belép egy emberies

olyan helyre, ahol a pénz

az úr és piszkosul, ott biza

nincs ő otthon, olyan mintha,

felszólítaná őt arra, az ott lévő

energia, hogy önmagát megalázza.

Ha nem veszi át azt az energiát és

végezné az ott elvégezhető feladatát,

csak úgy, mert azért ment oda, hogy

megoldja azt, amit csak ott lehet.

Akad majd egy,  aki odateszi

azt, hogy ne érezze, ott jól

magát, érezze a különbséget.

Az ember emberiesnek született,

ha valaki túl lép a saját határain és

átveszi az erősebben ható energiát,

már nem is önmaga, beállt a nem

is létező, de gépies, vélt sorba.

Nagyon szeretnék olyan helyen

élni a Hazámban, ahol csak úgy, jól

élhetek a magam egyszerűségében.

Hiszen emberiesen és tehetségemből is

megtettem már érte mindent, nem tudom

mit várnának még tőlem, hol kell jelentkeznem,

hogy kérem szépen feltaláltam valami nagyon jót,

 fontosat, ami a szeretett Hazámnak most jó volna.

Azok az emberek is jól érezhetnék magukat a bőrükben,

pont az információk miatt, amiről eddig még nem tudhattak.

Hiszen, ha a belső tartás, emberi méltóság erősen tartja őket,

kibírják az egyre gyakoribb megalázó helyzeteket, aminek az

oka, a hozzájuk képest pénztelenség, ami számukra azt sugallja

nem tisztelhető, hiszen nincs ott, ahol a pénzeseknek a megjár.

Mivel az nagyszerű, ha az ember már felismerte, a saját útját,

generációs feladatát és pontosan tudja, sokan vannak azok,

akik megengedik maguknak, hogy megalázzanak másokat.

Elhitették velük valószínűleg, hogy ők attól „nagyemberek”,

felsőbbrendűek lesznek, ha a stílusuk vág mint a pontos lézer,

a nem hozzáértő, emberismerettel nem rendelkező kezében.

Megfelelő emberek, a megfelelő helyeken, kinek hova szólna

a tehetsége, ott bontakozhatna ki, mindenki megelégedésére.

Édes Hazám Csodaszép, Szépen Kérlek, Ne Menj még, hiszen, a

 jót és szépet, amit mi szorgalmasan, hozzáértéssel ide teremtettük,

azt mi is szeretnénk megélni, a megérdemelt jó minőségű életünket.

Ne harapózhasson el, a tiszteletlen viselkedés, ne uralhassák el azok,

az egyszerűben élőket, akik már elhitték, úgy is élnek, ők különbek.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten minden földi jóval

benneteket, akkor, amikor a legkedvezőbbek ahhoz a körülmények.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, Julamami szeretettel.

Miért nem tanulod,

ha annyira akarod,

végezd hozzáértéssel.

Figyelj a részletekre is,

de különös legyen fontos,

az emberies, tőle tanulhatsz.

Mert azzal született és ki sem

kopott belőle azóta, sőt ahhoz

tanulja, amit hozott, hogy tudja.

Ne vedd túl komolyan magadat

abban amit rád aggattak, hiszen

nem a te utad az, csak elcsakliztad.

Nem jól csinálod, csak a látszatosat.

S amikor az első jól sikerült, azonnal

rápakoltál még, hogy bebizonyítsad,

benned az „akarom” mennyire mély.

Aztán egyre távolabb kerültél minden

olyantól ami emberies volt benned, úgy

döntöttél, hát a jót, a szépet elkerülted.

Helyette választottad a hamisat, a homályt

és a csillogást kecsegtetőt, a téged felemelőt.

Mire ráébredtél, bevittek téged is a szutyokba,

már mindegy az ott, volt rá összeszedett és álságos,

de olyan remekül megoldották, hogy kibúvó nem volt.

Kérjél az Istentől bocsánatot, menj be az Isten Házába,

imádkozd körbe az összes szenteket, mindenkitől megint

bocsánatot kérve, tedd le a lelked elbírhatatlan terhét oda.

Tán találsz valami feloldást utána, ha mégsem keresd meg az

Isten felszentelt emberét, aki csak a szent hivatását gyakorolja,

nem vevő semmiféle, hozzá képest úri kiváltságokra, vagyonra.

Van aki megmarad a nagyszerűben is egyszerűen, a hivatása az.

Megbocsátó az Isten minden teremtményével, jó irányba menj.

Ha körbeért és nem tudsz továbblépni abban, elfogyott az oda

rászánt energia, tovább kellene haladjál, egy ismeretlen új útra.

De nagyon nézz körül, mert túl sok már, azoknak a száma, akik

nagyon várják, mikor kerülsz már te az útjukba, a csapdájukba.

Igen – igen éhesek, a minden és mindenki feletti hatalomra.

Jó szerencsét jó emberek, egymásra is figyelve könnyebb,

hol neked, hol meg másokra, új és újabb feladatok várnak.

Tisztelettel, szeretetben élni jó, jó embereknek való.

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Amikor már felismerik az emberek,

a generációs faladataikat, tudják

miből mit szeretnének.

Nem álom,

hanem

generációs

többlet, hiszen

ők oktatni, nevelni,

tanítani születtek.

Hozhatnak helyettük

 is döntéseket, de meg

kell kérjék majd azokat,

akik helyettük értők,

fordítsák le nekik, amit

ők még nem értenek.

Jó vezető akkor vagy,

ha akiket érint az amit

felvállaltál, ők abban

jól boldogulnak.

A régi dolgok nem

működnek, tán ne

erőltesse senki sem,

nagyot fog csalódni

a biztosnak hittben,

 hirtelen, felkészületlen.

A jó energiákban vagyunk

már három éve, az idén

eldőlhet, ki értette azt

meg, hogy fejlődni is

szükséges lett volna.

Emberiesség nélkül már

nem megy, csak tisztán.

Nem keverhető össze,

elkülönül a régies tőle.

Kihallani, megérezni,

átlátni, ha nem így van,

jó lenne megtanulni,

emberiesen beszélni.

Aki nem érti, bizony

hátul fog  kullogni.

Segíthetek, ahol van

már rá igény, jövök

és segítőket oktatok,

fordítják a mondatot.

Átfordultunk, most

már nem működik

a régmúltban jól

működő, csak a

ritmusban lévő

felfejlődő az értő.

Hiszed vagy nem,

tanulni nem késő.

A saját sorsukat

törlesztve is

boldogulnak.

Alakul az

alázat, erősödik

a lélek, tartásos

emberekké lesznek.

A gyermekek ezt látva,

ennek hatására,

szeretetben,

lélekben

erősödve

élhetik az életüket.

Akkor már boldogtalanok

nem lehetnek.

Áldjon meg az

Isten minden

embert, kellő

alázattal.

Úgy saját

és generációs

sorsukat is viszik,

ki nem fordulnak

akkor sem, ha a

túlzó javak őket

is kecsegtetik.

Boldogság az

ha hallani

akar a

sarjad.

Hiszen

tudja,

ahogy

beszélsz

úgy is élsz.

Jó szerencsét.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Védtelen lettél, másoknak

kiszolgáltatott, ha nem

önmagadhoz méred

a saját határod.

 Ahhoz vagy szokva,

hogy amit kinézel,

azt meg is szerzed,

vannak neked is

ott is határaid.

Amíg engedik a

feletted lévők,

akik azt az utat

már megtették és

elértek jól teföléd.

Ezért kénytelen –

kelletlen felfele

kell nézzél,

mert a

lábad

már

nem a

 talajon.

Úgy aztán

nem érzékeled,

hogy mi lett volna

neked a biztonságos.

Elértél a legfelsőkbe,

anélkül, hogy a lépcsőket

ismernéd, így túl sok lett

a hiányod, pedig azt láttad,

mindened lett, az elejétől.

Így igaz, mindened megvan,

a többiekhez képest, de még

a saját határaidat sem ismered.

Majd ráébredsz arra egy reggel,

hogy azt hitted semmid nem volt,

kimozdultál, rámozdultál, szereztél,

amit tudtál el is vettél, rátelepedtél.

Kiéltél minden olyat amiről álmodni

sem mertél, azt veszed majd észre,

valami nincs rendben már veled,

nincs késztetésed semmire sem.

Hiszen amikor elindultál a ködös

úton, már megvolt neked mindened.

Nemzetközi, Prevenciós a diplomám,

a megelőzést 24. éve tapasztalom, nem

tudok mit kezdeni azzal, ha mellé mentél.

Magadat kell visszarendezned az eredőhöz,

abban tudok segíteni azzal amit feltaláltam.

Ha elég erős vagy magadon segíteni, jó lesz

arra az, a hétköznapjaidhoz erősíthet fel.

Ritmusát személyekre szabva alkalmazom,

úgy kerülnek a helyükre ők menet közben.

Különös oktatás, nevelés Julamamival, érted.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube neked,

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, tanuld meg.

Bejelentkezve, Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy skye julamami.julamami, bárhol éltek most a Világban.

Szeretettel.

A legfőbb érték tán, nem az ember már, jaj de kár.

Ej de kár ugyebár, hogy magad köré sem látsz már.

Íme, Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Fellazult kontroll nélküli lett, még belefért ez,

na meg az, nem látta át azt sem amazt, akinek

át kellett volna látnia, hogy vállalhatta azt fel.

Ha se ki nem hallotta, sem át nem láthatta, de

nem is gondolkodott el rajta, ért-e ahhoz úgy,

hogy összefüggésében a megelőzésben tartsa.

Megváltoztak a rezgések magasabbak lettek, a

 hétköznapjaikban érzékelik ezt az intelligensek.

Ugyan, hogyan várnák el ott, ahol az még nincs,

attól még ő tanultabb, alaposan képzett is lehet.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Van aki tudja, van aki nem, tanulni soha nem

késő és nem szégyen semmiképpen sem.

 A”Tenyérolvasó jelnyelv” megtanulható,

alkalmazható, egymást érteni fogják azok

akik ismerik az emberiesek szóhasználatát.

Te se engedd a saját nagyságod fölé emelni

magadat, nem véd, csak alacsonyan rezegtet,

gyors megoldást ígérgettek, átvertek téged.

Várod csak várod, a megígért megoldásod,

későn jössz majd rá, hogy magad csináld.

Amikor nem a saját rezgésszinteden

vagy, az a kontrollálhatatlan pillanat,

ha továbbra is ott vagy, huzatosodsz.

A semmit már erősen döngetik, akik

tehetik, akik meg élnék az életüket,

azt élik ami marad a látszatos jólét

mögötti kényeskedők őket lenézik.

Annyira körbezárnak, hogy ki sem,

meg sem látják a valóságot, csak azt

hiszik el, ami állítólag, megjár nekik.

Biztosak benne, a pénzük megvédi

őket, hiszen mindent és mindenkit,

megvehetnek, önmagukhoz mérik.

Magyarázatot kapjon rá a gyermek,

van saját tartásotok, értékrendetek,

nem a pénze csinálja az emberiest.

Az intelligencia is veleszületett,

tanulással megközelíteni lehet,

a kettő együtt, már jó vezetőt ad.

A hölgy és az úr, már magasabb szint

a megszólítás szerint, ne keverjed,

van akit az egyáltalán nem illet meg.

Ha a saját kultúrádnak teljesítettél már,

annyit ami éppen lehetséges, nemcsak oda,

hogy lássák, mennyire fontosak ők neked.

Úgy is felismerhetik a valóságot, magadnak

akarsz csak azzal is, most és mindennel jót.

Ha értenék az üzlethez, gazdag lennék,

most tanulom, hogy megértsem, miért

van az, elmentem a jólétem mellett.

Persze tudom, más módon is látom,

azért hát, nem ártanék senkinek sem,

nemcsak mert tudom, visszaköszönne.

Nem gondolkodnak, ugyan, hogy lehetne

az csak az övék, ha a többiek sorstalanul

sanyarognak, a következő generációk a

 jólétre mindhiába várnak, „eldőzsölődik”.

Mintha valami köd lepné be őket, benne

csücsülnek egy nem általuk teremtettben.

Ha azt mondják, hogy az övék az amiért soha

semmit sem tettek, hát elbirtokolják és kész.

Elhiszik, hogyha képesek rá, megjár az nekik.

Valamiféle átformálódott, erősen felkönnyített

formája a valóságnak, a saját mesékbe burkolózva.

Királynőként, királyként kibontakozva átszellemülve,

élnek benne a hirtelen jöttbe, elhiszik, hogy az övék lett,

de el sem hinnék, tán ha látnák sem, kilátszik a valóságuk.

Úgy játsszák a szerepeiket, hogy sír bennük a kisgyermek.

Csupa száj, libaháj, pulykamáj, törköly, savanya, jó lesz az,

az idejövő úgy sem tudja, hogy csak kitalálta,  már nincs

semminek sem múltja, a jelen meg szétzilálva, íme, lám.

A múltba révedős kerengetős, a porból előjő és szórja,

viszi a szél, ide meg oda lerakja, az arra járó beszippantja,

előjön a régmúltból minden, az is ami ártó volt és lehet.

Ej, be kár, hinnye már, fogy erősen a terelhető nyáj.

A mű lassan készen van már, hála Isten és akkor talán,

megnyugszanak, ugyan mindenáron, de teljesítették.

A gyermekkori vágyaikat, most ők diktálnak azoknak,

akik minden szépet és jót beleteremtettek a Hazába.

Miről beszél, ha ő maga nem abban éli a hétköznapjait.

Az emberiesek nem ilyenek, legalább vállalják már fel.

Van az Isten, ha hiszitek ha nem, megláthatjátok ti is

idejében, s az a pillanat arra való, hogy megváltozzatok.

Jó irányba gondolkodjatok, vegyétek észre, nemcsak ti

vagytok, ha nem látjátok, hát tanuljatok, megláthatjátok.

Az élet élni szeretne, megvan minden embernek a saját

életrezgése, s az amit hozott, hogy a sarjainak is legyen

mire alapozzák az ő jövőképüket, a jelen elhalad, hiszen

nem áll meg az idő, átfordultunk, már a „jóban” vagyunk.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolnék,

se veled, sem ellened, örülj ha mellettem nőttél oda fel.

Akkor tudod, hogy az oktatás, nevelés az a terület, ahol

meg kellene férjen az, amit feltaláltam, nem kérem, hogy

álljál ki a tudásom mellett, csak beszélj róla, az elég lesz.

Nekem ez a feladatom, hogy segítsek, erre születtem, de

a megelőzésben, viszont úgy látom, tán most nincs is ilyen.

Persze amennyire azt sem tudják, hogy létezem még, hisz

aki csak tehette, megtett mindent azért, hogy ne lássanak.

Itt fedeztem fel, ide tartozik a tudásom, bár a világból hozták,

a kérdéseiket, várták a tanácsaimat, de a tudás nem árthat egy

helynek sem, azt gondolom, nem befolyásolja a más szinteket.

Nem pénzesedtem meg, tehát szóba sem jöhetek itt meg ott,

ahol a hirtelen hozta meg a gazdagságokat, ők nem ide jönnek,

 ez így helyes, nincs mit megelőzni ott, ahol összeadódottak lettek.

Édes Hazám Csodaszép, ne menj még, hiszen nekünk azzal amit ide

teremtettünk szépet és jót, meg sem jöttél, megvárjuk azt is még.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Libamáj, furcsa báj, emberesedni

tudsz-e már, vagy majd

megoldja azt is,

a károgó madár.

Körbezár, bejutni

nem lehet, na meg

oda minek is már.

Elromlott, ami el

tudott, újat venni se,

úgysem neked jár.

A mindent visz

töri a fejét, azt

tudja, megoldja.

Le nem mondhat

semmiről, neki jár.

Vagy a születésével

hozta már, vagy csak

menet közben szedte

össze és fontos lett

számára az

 elégtétel.

A külső

a mázas,

a csillogó

és a túlzó.

Valóban

nem tudja,

nem is látja,

hol van az ő

határa azokban.

Rég túlment már,

abban van ami abból

másoknak járna, ha

tudnának róla, hogy jár.

Nekibuzdulva sokszor

ünnepli a semmit is,

miért ne, ha mehet.

Lássa meg az egész

világ, íme, lám,

nekik azt is lehet.

Se a tükör nem igazi,

sem valami hasonló ahhoz.

Valaki mondott valamit,

hogy az jó lesz és azzal

elindult és idáig már

eljutott, hova megy

és kikhez, azt már

nem tudja senki,

s azt sem, hogy

oda ugyan minek.

Tartás, méltóság,

lelkes, szíves,

gondolkodó,

benned van,

a sajátod,

amihez

igazodsz.

Nem más

szerinti az,

magadnak,

magadért,

csak a saját

tartásodért,

a hozott és

megalkotott

minőségedért.

Mondhat bárki

bármit, annyira

csak nem lazulhat

fel senki, hogy azt

is elfelejti a túlzó

jóban, mihez képest

hova szeretett volna

eljutni a tartásáért.

Emberesedni éppen

abban, ami mások

szerint megjárna

nehezékként.

Érdekes a

megélés.

Pont más

a feladat,

mint amit

a legjobban

tudhatok, hát

hajrá, gyerünk,

a megelőzéstől

már igen messze,

a megoldásokat,

átlátva, vonzani

kifele, ha még

van miért és

tisztuló a

történés.

Szeretettel.

Egy meg egy, meg egy, meg egy,

meg egy, meg egy, mindenkinek

van tehetsége valamiben,

ha le akarják utánozni,

jó sok hasonló lesz.

S igen nagy

katyvaszt

teremt,

elveszíti

azt ami,

egyedivé

tette azt

az egyet.

Márpedig

mi egyedül

születtünk le

 mindannyian,

hozva azt ami

csak nekünk lett

adva, a tehetségünket.

Ha nincs türelmed azt

kivárni, amíg ráébredsz

miben vagy tehetséges,

akkor kapkodhatsz

össze – vissza, csak

a ritmusa hasonlít

arra, amire vágysz,

de a tehetség az más.

Mindennek megvan a saját

maga ideje, helye, érettsége,

ritmusa, az utánzása nem helyes,

mert se ilyen, sem olyan nem lesz.

Felépülhet általa egy a „művies” világa,

a megálmodójának az sajátja, nem lesz

öröme benne, ahogy megálmodta.

Nem látta, más szerint csinálta.

Legfeljebb a birtoklás vágya lesz

egy jó időre megkenegetve vele.

Hiszen nem belülről jövő az sem, s

 majd azt is leutánozzák az irigyeik

és közben elvesznek a tehetségesek.

Az eredetiek ötlete, a feltalálásuk oda

megy minden a könnyen kezelhetőbe,

a hétköznapivá tett üres pillanatokba.

Vagy elmennek oda ahol becsülik őket,

a sikerüket hozzák, mert Hazaszeretőek.

Miért vállalják, ha ahhoz ők nem értenek,

az emberek miért nem lehetnek fontosak.

Az élhetőtől teljesen elrugaszkodva, bele

a kiemelkedésbe, a hírnévbe, pedig még

hű de sok minden, alapban sincsen meg.

Az elmélet és a gyakorlati tapasztalható,

hűha ott van ám a gondja, ilyet még nem

is látott, nem hogy tapasztalhatott volna.

A fokozatosság nélkül nem épülhet fel a

jó minőség, hiszen hiányos marad mindaz,

ami oly fontos lenne, gondolkodóként látni.

Van ami az emberieseknek a dolga, nem kellene

mindenkinek hozzányúlkálnia, az emberiesek nem

gépek, figyelni kellene a lelkes, szíves, gondolkodóknak

emberséget adó, belőlük áradó minőségiekre is tán, he, ah.

Beletopicskolni és jól szétzilálni, egy irányba rendet vágni, ha

jó az, ha nem, bárkinek, majd igazodnak hozzá, akik képesek,

akik meg arra nem képesek, majd ki lesznek szolgáltatva,

  tán az elkényelmesedetteknek és az ügyeskedőknek.

Az embereknek, ne a

 statisztikákhoz kelljen

igazodnia, nem gépek.

Fordítva kell legyen,

ha az macerás már

egyeseknek, akkor

szolgálják ki magukat ők

is, az általuk kitaláltakkal.

Legyenek fontosak megint és

véglegesen az emberiesek,

azért mert intelligensnek

születtek, ne nézzék őket le.

Mindent úgy is és fordítva is, át

is látnak, kihallanak, megéreznek,

nem lehet ám becsapni őket,

persze azt gyakran hagyják,

 hülyét csinálhatnak belőlük.

Amikor rájönnek majd, akik

azt hitték igazuk van és mindíg,

örüljenek, ha van szégyenérzetük,

akkor még nem vesztek el végleg.

Gondolkodni, gondolkodni…

A szeretet nem múlik, a

 boldogság a barátja, mert

rajta van az Istennek áldása.

Egy Haza ez és csak egy, ha

 mindenki egy irányt venne

és nem gondolkodna,

mindent hallana,

könnyen átlátható buborékokká,

erősen üresedő értéktelenné lenne minden.

A mi Hazánk szép színes, szíves, lelkes, emberies,

nemcsak egyes, kettes, sokemberesen is tehetséges.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Tanulással érthetővé válik a szövege,

nem különösebb, mint amit magam

szövegeztem, a saját védelmemre.

Ne tudják húzgálni méltatlanul ezt az

 általam feltalált emberies oktatást.

A nevelésben is alkalmazható ez,

le van tesztelve sokszorosan már.

Valaki jó érzésű mondja el ott,

ahol azt eldöntik,

hogy van egy

magyar

asszony,

én magam,

aki feltaláltam

valamit amit,

fontos lenne,

megtudnia az

 embereknek.

Mindenféle

pontjáról a

Világnak,

más és más

országokból

hozták el ide,

azt a tudásomat,

amit tapasztaltan

és tanulva tudok.

Elsősorban a

Hazámnak

szántam, de

kiteljesedhetne

az egészséges Világra.

Kilátszik az amit nem

lát, akinek fontos lenne

azt látnia, mit is csinál.

Ha parancsra dönti el,

azt sem tudja ő majd mit

vezényel le, majd csak utána

az idő megláttatja, mit, hogyan

is lehetett volna megelőzésben.

A hétköznapjaikat ne keverjék

bele, a hivatásukat jól ismerők,

azért sokat tanultak életükben.

Az a mi védelmünkről is szól.

Ha minden összekeveredhet

mindennel, jó nagy katyvasz

lesz belőle, nem ismeri majd

ki magát csak az, aki úgy is él.

Nagyon kérem csinálja végig ő, a

20 órát és egy szuszra, tegye meg,

érezze át, mit éreznek azok, akik nem

úgy éltek addig és mégis utána úgy kellett.

Hirtelen, felfoghatatlan, gyorsan változott

meg minden, követhetetlen lett az életünk.

Aki át akarta azt látni, lehetetlen helyzetbe

kerülhetett, mert folyamatosan változott az.

Aztán megszokta ezt is az ember, hiszen nem

lehet túlmenni,  úgy sem a túlon, megfordul az

és egészséges helyzetekbe kerül, élni szeretne.

Önmaguk kerülnek vele furcsa helyzetekbe, akik

 át sem gondolták tán, mi lesz a következménye.

Hiszen ha magam tervezem, magam végzem el,

végigkísérhetem, átérezve át is élem, erősödik a

lelkem, szívem, gondolkodó agyam, enyém lett.

Beépült a tartásomba, emberi méltóságomba.

Egy Haza ez csak egy, minden jóérzésű ember

beletette a sok szépet és jót, ide teremtett,

önmagáért is tette, figyelt rá, ne ártson

a többieknek vele, a Hazáját is erősítette.

Ha mindenki a saját tehetségével dolgozna,

ha az egymást értők megértően elfogadóak

lennének, a másik tehetsége is fontos, biza.

Adok – kapok, jó érzésekkel teljesítően segítő

ember vagyok, ha másnak ártok magamnak is.

A körforgásban benne van, minden lenyomat.

Ne szaladjanak Világgá az intelligensek sem

és ne szakadjanak el egymástól a családok,

a legfontosabb időszakban legyenek együtt,

a szüleikkel a gyermekek, tőlük tanulják meg.

Ha mindenki igyekezne rendet tenni a lelkében,

tán megint előjönne az egészséges lelkes, szíves,

gondolkodó sokakból, a másokért is tenni akaró.

Felerősíthetné az embereket a lelkiismeretük,

önmagukért, mindannyiukért, a Hazájukért is,

egészségesen, nem túlzóan gondolkodnának.

Ha kikopnának a gátló értetlenségek, érthetővé

válhatnának sokak számára, a másik kultúrájának

személyre, családra, közösségre vetülő erős hatása.

Nem a gátak, érthetetlenné tett távolságok nőnének,

közelebb hozná a különböző embereket, hiszen látnák,

tudnák egymásról, ki honnan indult el, ki mit hozott még.

Rendeződhetne a lelkes, szíves, gondolkodóknak a tartása.

Igyekeznének megtenni, hogy a saját és generációs dolguk,

kerüljön a helyére, jó minta legyen azoknak, akiknek alapja

is lehetne, a sajátjukat ők is felépíthessék örömükre végre.

Az intelligensek vezetni születtek, nem vágynak kiemelkedő

helyzetekbe, a feladatukat végzik ott ahol éppen lehet, nem

látják lehetetlennek, amit mások igen, bennük van hozottan,

hogy jó minták legyenek, nem ártanak, se bántanak, haladnak.

Amikor már adtak sok jót és szépet, várnák ők is a körbeérést.

Ne gátolják tán őket legalább, jót tesznek a környezetüknek,

nem a feltűnő nagymenőnek mutatottak, ők a szorgalmasan,

munkájukat, feladatukat, hivatásukat, hozzáigazodva elvégzők.

Nem dőzsölni, elvenni jöttek, tevékenyen élik az életüket, mert

ők tudják, a lelkes, szíves, gondolkodó énjükkel, adni születtek.

Megismerve a többieket, segítenek ahol csak lehet, azzal is, ha

elmondják mit, hogyan intézzenek maguknak úgy a többiek,

hogy az számukra megalázó ne legyen, a saját szintjükön az

működőképes lehessen, érezzék a sikerélmény az övék lett.

A mindennapos sikerélmények nélkül, kiüresedhet a lélek,

a gondolkodó agynak szüksége van, a napi siker táplálékára.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó” 20 órás, vagy

kibővítetten, szintekre igazítottan, beleillesztve a ritmusba,

 átvehetők, átadható, érthetők az addigi nagy különbségek.

Megnyílhatnak a szintkülönbségek közötti tisztelhetőek.

Kérem szépen, ne vezessen úgy, hogy nem ismeri fel azt,

csak még nagyobbak lesznek az érthetetlen különbségek.

Ne szaladjanak Világgá az intelligensek se, mert a többiek,

csak erőlködnek ott, ahol ők átlátva, kihallva, gondolkodva

úgy vezetnek, hogy mindenki jól érezheti magát a bőrében.

Tisztelettel kérem, vegye meg a Hazám azt amit feltaláltam,

működik, csak én ismerem a módját, betanítanék, 1000 főt,

tanítót, oktatót, nevelőt, segítőket mindenféle helyzetekben.

Ők meg vinnék bele oda ahol tevékenykednek, átlátva, kihallva,

megérezve, gondolkodó aggyal közelebb kerülhetnének egymáshoz,

azok is akik eddig csak kívülről nézték, milyen jó lenne, ha értenék is.

Kerülhetne mindenki a saját lelkes, szíves, gondolkodó szintjére, oda

ahol otthon lenne végre a saját, jó minőségű életében, a Hazájában.

Tartást, méltóságot adhatna oda, ahol még olyan, addig nem volt.

Kérem, vegye meg a Hazám, ezt a „Különös, oktatás, nevelés”

formában átvehető tudást, mint hasznos átadható tréninget.

Nem lennének ekkora különbségek akkor, ha megértenék

az emberek, nemcsak a pénz, birtoklás, által különböznek.

Mégis kezelhetővé tehetők, megoldhatóak a helyzetek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Annyival él, helyezkedett

feljebb, nem veszi

észre, csak a

bűvkörét

látja,

már

el is

hiszi,

a mi

Hazánk

 róla szól,

csak róla.

Hiába nem

érti, amit

elvesz,

az övé

nem

lehet.

Sokan

vagyunk

ahhoz itt,

akik a jót

és a szépet,

teremtettük.

Vannak akik

félnek még

gondolkodni

is, nem tudják

meddig mehet

a gondolatuk.

Inkább bizzák

másokra dolguk,

ismeretlenül is.

Sose gondolták

volna, hogy oly

sokan ráálltak

a szerzésre.

Elfeledkezve

arról, hogy ha

a bizalom oda,

ki vannak ők

szolgáltatva.

Na arra aztán

nem agondoltak

volna, hogy a

végén, meg

is fordulhat

az ami igen

biztosnak

látszott ott.

Nem látják

még meg a

másikban az

 emberiest.

Nem veszik

észre pedig

igen erősek a

 különbségek.

Ha már látják

se tudnak mit

kezdeni vele.

Nem hiszik el,

hogy ennyire

bátran lépik

meg azokat

a hamisak.

Szégyenlik.

Nem akarják

látni, inkább

elfordulnak,

semmit meg

ne lássanak.

Szólni nem

szólhatnak,

megtanulták,

nem szól szám,

nem fáj a fejem.

Ha nem kérdeznek,

nincs mit mondanom.

Letettem a lábam

a megelőzésbe, hát

ott teszem a dolgomat.

Átlátni, megérezni és

kihallani, nekem az

hétköznapi, hisz

magamat

neveltem.

Nem ment

ki belőlem.

Magamat

hirdetem,

ingyenesen,

nem tudhatják,

amikor ajánlják a jót,

hogy az drága nekem.

Beérem a szerénnyel,

én magamhoz mérem.

Nem a pénz tesz engem.

Szeretnék a feltaláltam

által segíteni a segítőknek.

Különös oktatás, nevelés…

Vegye meg a Hazám ezt a

szintre emelő hiteleset.

Működik, ha idejében

magához veszi az,

aki elért oda,

felléphet vele,

megérdemelten

az életszintjére.

A csoda könyvemet

azért írtam meg, hátha

átmegy vele az emberekhez,

hogy ott van bennük minden.

Ahhoz is, hogy minőségi életük

legyen, nem kell mellémenni, se

sürgetni, se mások után menni.

A vonzás helyett, csináld meg,

magadnak, magad szerint,

hogy generációsan is,

hasznos legyen majd.

Nincs benne más se,

mint a saját legjobb

énje az embereknek.

Ha felismerték már,

boldogulnak is általa,

nyugodtak lehetnek elérik,

 a saját boldogság szintjüket.

Tartást, méltóságot adó élet az,

ami aztán lehet, ha megtanulják,

a saját lelkes, szíves, gondolkodót,

az is ők maguk és ott lakik bennük.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

Magyarországon, szombatonként bejelentkezéssel,

Pakson a Hergál Házban, vagy online a Világban,

szeretettel.

Az óvodában is jártuk a „Csárdást”,

magyaros ritmus és mozgás,

remélem a lábában ott van

a kettőt jobbra, kettőt balra

mindenkinek, hisz már ropta.

Ott van az a magyar bokákban.

Ne engedd kimozdítani magad,

a saját életritmusodban jól vagy.

Különös oktatás, nevelés…

A satnya ami megtetszik neki

ellopja, mert azt hiszi ő,

akkor, attól lett

náluk okosabb,

hogy másokat

becsaphat.

Ha az övé lenne,

az belőle eredne,

saját kútfőből jövő

és eredeti hatású.

A szavaival érvelne,

hitelesen áradna.

Nem a betanult

össze – vissza

beszédnek a

csapkodó

hatását

erőlteti.

Higgy a

fülednek, a

 szemednek,

a megérzésed

és a gondolkodó

agyad segít neked.

Tudd, mindenki

más és más

életritmust

is hozott.

A saját

idejében

ér el oda,

ahova az

éppen

beleillik.

Nem is

erőlködik

rábízza ő

is magát, a

működésre.

Hiszen ha még

nem bírna el

a feladattal,

a természet

is megsegíti.

Nem ártott,

nem bántott,

haladt, ahogy

abban is lehetett.

A birtoklók bizony

nehezen elengedők.

Ha elérte az ő határát,

megtartja az energiát,

mert az megadja arra

a megoldást, hiszen

körbeért, teljessé lett.

Isten ajándéka az övé,

tartás, méltóság neki,

sikerélménnyel  teli.

Helyette nem tudja

megcsinálni úgy senki,

hiszen neki szánta azt,

az Isten sikerélménynek.

Amikor rájön mire képes,

nem árt senkinek haladhat.

A 2017. év a jó energiáké,

lehet még erőlködni, minek,

kilátszik és azonnal minden.

A másik meg ha megpróbálja

mintha az lenne a sajátja, úgy

veti vissza, hogy azt megtanulja.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” tréning 20 órában.

Rálátsz általa arra amire addig nem.

Látod a helyed, ne engedd önmagad

fölé helyezni magadat, se ki ne

lendülj, a mások összetettje

szerintivel, nevetségessé

leszel, mint egy néma

filmben a nem neki

szóló szerepben.

A legjobb tudása

megvan mindenkinek

abban, amire született.

Haladhat, ha van számára

feladat, ha nincs éppen, hát

harmóniában marad magával.

El van rendezve a következő

lépés, ami beleillik abba, hogy

a folyamatossága meglegyen.

Ha nem ez történik, akkor azt

ne vállalja fel senki intelligens.

Vannak határok fent és lent,

az összetett energiáknak

is megvan a maga helye,

megerősödhetnek tőle.

Ha jóba van az beletéve.

Tiszteletből, tudásból és

hozzáértésből legyen ottan

bőven, hogy vihessenek belőle

azok, akiknek még olyan nincsen.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Elfogadhatatlannak élik meg az emberek,

ha valaki kiemelkedik közülük és

nem emelkedik ki vele együtt

az ahonnan megtörtént.

Nem csak neki jár

az azzal járó jó,

elfelejtik, sőt

még várnának

utána is sok jót.

Mintha mások ott

nem is lehetnének

tehetségesek, biza

ők is kiemelkedők.

Mérlegre is kellene

tennie mindenkinek,

hogy mennyire képes

tenni a helyért, azokért

akik őt előre segítették.

Az egészséges körforgás

az ami neki is felelőssége.

Nem egy – egy emberről

van szó, hanem helyekről,

a jó szándékú emberekről.

Nem a mindenáron csak azért is

helyzetekről beszélek, leginkább,

a természetes kiemelkedésekről.

Azokról, akik már arra ott beértek,

nem a bebetonozott gazdagságuk,

a kiterjesztett hatalmukról lenne

szó, ott, akkor, hanem a helyről,

ami biztosítaná egyben az ő jól

megérdemelt helyzetüket is.

Mindez, „akaromból”,, erőből,

nem megy, csak átmenetileg.

Ha kikopott az emberies már

belőle, elhasználódott sok éve,

beleadott mindent az addigiakba.

Meg kellene legyen az ő életre szóló

tisztelhető, őt minősítő emberies léte.

Nem otthagyni mint egy elfelejtettet,

elhasználódottat, vessen magára, ha

segítőnek, jó vezetőnek született.

Mert tőle várják még sokan,

akkor is a segítséget, hisz,

ő valóban sokat segített.

A kezdet és a befejezés

között, fellelhető lehetne,

úgy egy fajta minőséget adó,

jó minta, a megérdemelt élet.

Ki mint ad, vele is úgy lesz az.

Lehet mondani, hogy másképp

látom a történéseket, igen látom

azt is, ahogy azok történhetnének.

A pletykákat kiszűrőm, egészséges

vagyok, ha bejelentkezel, kapsz egy

időpontot, ami neked megfelelő lesz.

Csupán annyi, hogy jól időzítsek, mert

66 évesen jön, mind a két szemfogam.

Megszülöm, vagy abba nyugszom bele,

 nem bújnak ki és ott maradnak örökre.

Eladnám hát a feltaláltamat, átadnám

már a tudásom 1000 főnek, köztük az

oktatás, nevelés és tanítás területén

tevékenykedő erre már éretteknek.

Más nem tudja megtanítani csak én,

így elhatároztam, eladom már az idén,

s vinnék be a köztudatba ezt a tudást,

arra érdemesen megtanulnák, tudnák.

Írjanak ki valami teljesen hivatalosat,

kifizetik és mehet a tulajdonába, a mi

általa is kiteljesedő, Édes Hazánknak.

Megemeli az embereket a szintjükre,

a hivatásukhoz tanulhatnák mások is,

szélesebb legyen a rálátásuk azzal is.

Tartást méltóságot adó és megtartó.

Nem lenne egy csomó keserű ember,

mert azokat is minősíti, ha csak letudják

őket, akik azt nem látják át se érdemben.

Nem kopna ki az emberies senkiből sem,

ha figyelmeztetik arra, a hétköznapjai,

fogadná ő a köszönéseket, uram bocsá,

előre köszönne, lenne a méltó a teljes.

Menet közben figyelmeztethetnék

egymást az összetartozók, hogy ne

menjen tovább arra, mert nem jó

az kívülről, jó tükrök lennének.

24. a tapasztaló éveim száma,

a segítő mivoltomról nem is

feledkezem meg soha, majd

ha lesz lehetőségem, újra

és újra megteszem, hiszen

igazából én arra születtem.

Mindegy milyen úton indul

az emberies, nem tér le az

útjáról, legfeljebb van nála,

a lent és megint lent, de ő

tapasztalásnak éli azt meg.

Nem akar mást, csak azt, hogy

örülhessen annak amit alkotott,

amikor körbenéz széles sávban,

láthatja, nincs körülötte se olyan,

aki ellátatlan, se boldogulni képtelen.

Kivárja alázattal a következő lehetőséget,

beszélget az emberekkel, mert az is segíthet,

addig amíg az ő sorsuk könnyebb, jobb is lehet.

Persze a hitelesség fontos, az emberek tudják,

ki beszél őszintén, s teszi a dolgát, ki önmagáért.

Az új helyzet, plusz tanulni, tapasztalni valót hoz,

ha nem elölről kezdi az, aki abban érintett, mert

nem hagyja az egója, hiszen másban ő már elérte,

azt gondolja arra építkezhet, a tévedés erős lesz.

Hamar szembesül, kezd el még egyszer és még…

Tanulj meg átlátni, kihallani, megérezni, ha azok

még nincsenek a tarsolyodba, 2017-ben nem

lehet meg minőségében nélkülük senki sem.

Hiába már minden na, sok – sok ember átlát,

kihall, megérez, észlelik ha mondvacsinált.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Győzz meg, legyőzni könnyű ám engemet,

nem harcolnék, se veled, sem ellened,

az oktatás és nevelés miatt vagyok itt is,

hogy nevesítsem, legyen mindenkinek ilyen.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

szombatonként, bejelentkezéssel, online

skype julamami.julamami, szeretettel.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Fogod és megveszel magadnak mindent,

nap mint nap ez lett a gyakorlat,

nem fáradsz,

inkább

veszel.

Kiszolgál

a pénzed,

tenned sem

kell, kiszolgálnak.

Egyszer csak azt

veszed észre, már

kedvetlen is vagy,

motiváció nélküli

lettél, beleélsz.

Tán várod azt

a helyzetet

amit valaki

megteremt,

hogy megint

jó legyen neked.

Talán még meg sem

érintett az átérzés,

nem ismered annak

a rezgését sem,

mint ahogy

sok mást

sem.

Mert

nincs rá

szükséged,

kiszolgálnak

mindenben.

Épülsz lefele,

mert a sejtjeid se

nem kapnak elég

táplálékot a tettekre.

Rákapsz erre, rászoksz

arra, időtöltés, a hiány

pótlása miatt, gondolod

természetes is hiszen

csinálja azt más is.

Túl jól megy a

dolgod,

ahhoz

képest,

amiben

jól érezné

magát az

egészséges

igényességed.

Magyarázhatod

ezzel, azzal, csak

magyarázkodás,

mert te is tudod,

hiányos az életed.

Neked kell tenned

önmagadért mindazt

amire vágynál még.

Nem tölt be az

egészséges

késztetés

ereje.

Amit

ott te

csinálsz,

felszabadul

a lelkedből

a sikernek

érzete.

Ha már

rájöttél

miben

vagy a

legjobb,

na azt is

kellene

csinálnod.

Igen fontos

lenne az

nap mint

nap, hogy

egészséges

körforgásban

maradj, haladj.

A megcsináltam

állapot, nincs más

helyette, csak az,

amit te csinálsz.

Az viszont ad.

Felépíted

magad

vele.

Kezd

elölről,

építsd

fel te úgy,

az életedet,

tevékennyé

tedd, amit

odatesz,

a napod,

csináljad meg.

Azokból a szürke

 hétköznapokból

magad szerinti

ünnepi napokat

teremts és

érezd

jól

magad a

 bőrödben.

Tanuld meg

azt ami most

hiányzik még,

ahhoz, hogy

megújult

életet

éljél.

Jaj, ne

punnyadj,

lefele visz az.

Ne másokhoz

hasonlítsd a te

életed, egyedül

csak te tudod mi

a legjobb neked.

Tégy magadért, az

 Isten is megsegít.

Alázatot gyakorolsz

akkor is, ha csinálod

azt is, ami nem csak

magadért szól jól.

Ha szülő vagy az

bizony már nem

helyez téged az

első helyre, de

az érzés érted is

van, jó szülő vagy.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.