Mindenki valami fontos

feladatra született meg.

Ki milyen irányt vesz,

ki miben hisz, amikor

erre az útra lépnek

az emberek, szinte

mindenki elkezd hinni

tán az előző életekben.

Amikor ráébredtem, hogy

nekem az nem magyarázza

meg, hogyha már lehetne,

miért nem oldják a saját

 sorsukat meg az emberek.

Elkezdtem már így nézni

ennek is megfelelően a

tenyereket, hátha van

ott magyarázat erre.

Amikor is ráleltem,

megmagyarázódott

összefügg ott minden

mindennel, lehetne

teljesíteni a sorsukat.

Ott van a tenyerekben,

minden segítő jel erre.

Amikor ráébrednek az

emberek a lehetőségére,

generációsan teljesítenek.

A saját magas szintjükre

kerülnek menet közben.

Sok olyan tapasztalatom

 van, amiben tehetséges ő

kibontakozik, ha ahhoz

tanulja még amit lehet

és fontosnak tartja,

kiteljesedhet.

Jó minőséget

ad általa oda,

ahol ő a minta,

ne olyan legyen,

akiből látszatosan,

műbábot csináltak.

Elszakadnak onnan

ahova tartoznának,

kibontakozhatnának,

ha nem lennének ott is

 meg itt is, tagadásban.

Tartozni valahova oda,

ami az ő sajátjukat fel

is vállalja, az ott még

nincs benne a pakliba.

Van a veleszületett aki

azt gyakorolja, neki

nem idegen a téma,

hogy mások másban

jók és tehetségesek.

Mindenki született

valami fontosra ide,

nem fölösleges senki.

Aki ezt nem látja át,

tanulja, zárkózzon fel.

Mert a tehetséges

építi a környezetét,

azzal, hogy egyenesen

hat, hiszen nem kell még

energiákat beleraknia abba,

mert tehetségként azt hozta.

Nem rakja körbe magát azokkal

akik hasonlóak, mert bevonzza.

Nagyon sokan „nagytehetségek”

ebben a mi szeretett Hazánkban,

remélem még itt otthon vannak.

Alázatban élnek, néha láthatóak,

nem csinálnak belőlük divatot, hisz

akkor kilátszanak mind, a műbábok.

Elárulok egy titkot, három éve nem

lehet eltitkolni, ki tehetség ki meg,

a jól felépített de hiányos, kilátszik.

Hiszen így átmegy a hatása oda ahol,

belőlük majd a legjobbakat kihozza.

Tiszta a forrás, van tartás, méltóság,

erősödik a lelkük, gondolkodnak,

tájékozódnak, tapasztalva végzik,

szívesen teszik, hisz az a dolguk.

Nincs maga fölé föltolva, ő

a maga ritmusában halad.

Kiteljesedhetnek vele a

tehetségek mind, oda

ahol a legjobbak

lehetnének az

emberiesek.

Édes Hazám

Csodaszép,

kérlek

ne menj

még,

sokan

vagyunk.

Akiknek

a jóval, a

széppel,

amit mi ide

teremtettünk,

nekünk, még

meg sem

jöttél.

A körforgás

nem áll meg,

kivárjuk és

egyszer

meg

is

lesz.

Mindent

idejében,

ha nem

ér körbe,

csak „lefeg”,

az sorstalan.

A sorsunkat

megélni

hoztuk,

mi mind,

emberiesen.

Különös oktatás,

nevelés, Julamami

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból,

szeretettel.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Naponta rakok fel a hangommal videókat,

olyan mondataim vannak rajta,

ami belőlem jön,

akkor fogalmazódik

meg, vagy éppen a

régiek jönnek felszínre.

Ma jöttem rá, hogy már 24. éve

annak, hogy gyakorlom a hivatásomat.

Úgy 100.000 ember tisztelt meg a sok év

alatt, voltak olyan éveim régen, amikor egy

nap alatt 100 ember várta, hogy sorba érjen.

A sorsukról szóló és fontos mondataimmal,

mert, ott a tenyerükből a sorsukat olvastam.

Csoportokkal is találkoztam és előadásokat

is tartottam sok ember előtt, mindez már a

múlté, de megmaradtak azok az élmények

bennem, sokat adtam és sokat kaptam általa.

Kértek rá, hogy foglalkozzam párkapcsolati

témákkal, de nem éreztem a sajátomnak, így

nem tettem olyat, inkább a saját és generációs

feladataik fogtak meg a tapasztalásaim közben.

Nyilván ebbe benne van a párkapcsolat, a család is.

Azt tapasztalom, mivel a hivatásomat, nap mint nap

gyakorlom, hogy ha nem ismerik fel a saját és a párjuk

generációs feladatát, a nagyon különböző teljesíteni valók

miatt.  Bizony elfogyhatnak a motivációk egymás sorsa iránt,

hiszen még a saját feladataikkal sincsenek tisztában az emberek.

Persze vannak sokan, átlátják, kihallják, megérzik, a gondolkodó

agyukkal döntenek, hogyan tovább. Akkor, ha már az addigiakból,

jól kijöttek, magukhoz képest a saját életminőségüknek megfelel.

Generációsan is tudnak segítőik lenni, ha a többiek odáig elértek.

A párkapcsolatokból lesznek a családok, nem mindegy ismerik-e

a másik motivációit, sorsával hozottat, vagy generációs feladatait.

Tisztelettel ajánlanám minden segítőnek, az általam feltaláltakat,

kiegészítőként a saját tudásukhoz, szélesebb lenne a rálátásuk.

Magyarországon születtem, magyar sorsolvasó lettem, a sok

ember által akik megtiszteltek engemet, a diplomám az

nemzetközi és magyarországi prevenciós,

  a Hazámban ajánlották meg kitűnőnek.

Nekem is eszembe jutott, hogy máshol

könnyebben boldogulnék a tudásommal,

de nem hagyta a lelkem, szívem, se az agyam,

hogy elköltözzek innen, élek az egyszerűben.

Nagyszerűt találtam fel, eladnám a Hazámnak,

hogy sok ember boldoguljon ezáltal a tudás által.

Általános műveltséget növelő”Tenyérolvasó” érted.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Hahó emberek, tán nem arra

születtetek, hogy más sorsát,

sajátként és helyette éljétek.

Amikor az ember ráébred a

 saját életútja a sorsáshoz

vezeti, megkönnyebbül,

hiszen azt lelkében és

szívében, gondolkodó

agyával érzi, meg is éli.

Amikor kihagyod az életed

nehezét, megkeresed hol van

ahhoz a könnyebbség, nagy hiba.

Nem tudnak tisztelni, könnyű vagy

mint a röpködő lufi, nincs tudásod az

 intelligensek megérzik azt is mind.

Hiszen oka van annak is, amiért az

lett volna a sorsodhoz vezető utad.

Félmegoldásaid maradnak, rakod

rá azt majd a gondtalan a sarjaidra.

Átfordultunk 3 éve, a gyors pörgéshez

alkalmazkodunk, lelkesek és szívesek,

emberiesen élő gondolkodók vagyunk.

A nehézségeket azért kapjuk, hogy azt

mind megoldjuk, működik az agyunk.

Az egyszerűben mi jól boldogulunk,

magunk fölé sem, nem kapaszkodunk,

se nem vágyunk, kösz, megvagyunk.

Kivárjuk az időt, amikor haladhatunk.

Feltaláltam, oktatom, nevelek is vele,

szeretném, ha tudnák alkalmazni sokan,

ezért eladom én a Hazámnak, vegye meg.

Legyen sok család, közösség, emberiesek

hasznára, ennek a tudásomnak az ismerete.

Neveljenek, oktassanak vele, minőségben.

„Gyakran visszaemlékszik a jó öreg,

arra ébredt akkor rég, hogy fázik,

valami a bokor mögött

csapkodta a partot”.

„Hangosan loccsanva

átcsapott a fejük fölött,

mintha egyre közelebb

csapkodna, tán vinni akarja.

Aztán oldalról kapták az esőt,

ahogy rázúdult, csípte a bőrét”.

Az” Édi” jutott eszébe, talán

ott a patakocska mellette,

visszajött érte, hiszen azt

mondta mindjárt jön, siet.

Meg akarná nézni a vizet,

szomjas nagyon, cserepes

a szája, zihálva veszi a

levegőt, csupa láz.

A kis gubanc egyre

hangosabban ugat,

belecsimpaszkodik,

húzgálja, kapkod a

nadrágszára után.

Mintha azt akarná

mondani, ne menj

oda,  ne menj oda.

Aztán hangosan sikítva

ugat, tiszta haragból, ordítva

járja körbe a kicsi árvát, a gubanc.

Ne tudjon hátramenni egy lépést se,

mintha azt ordítaná bele a viharba,

emberek segítsetek, baj van.

Egyre hangosabban,

ritmusosabban,

dühödtebben,

toporzékolva,

adja a hangokat.

Megfordul a szél,

teker rajtuk egyet,

beesnek a bokorba,

szerencséjük van.

Emberi hangokat

hallani, ebben a nagy

embertelen viharban.

Már csak ritmusosan ugat,

fárad, de nem hagyja abba,

a segítséget odaugatta.

A kicsi árva hangosan

horkoló hangokat ad.

Odaér a gyapjúszagú

ember, fölkapja a kicsit.

Odaszól neki, gyere te

embernyi hűséges és kilép.

Nem veszi észre, a kutya nem

tud járni, nincs már annyi ereje,

minden erejét az ugatásba tette,

hiszen még az is csak kölyöknyi”.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból,

szeretettel.

Attól, hogy betolnak valahova,

az még nem a te helyed,

legalább annyi lenne,

hogy raknának

melléd ott, egy

ahhoz jól értőt.

Ha csak ácsorgunk

amíg a többiek jól

haladnak, akkor mi

nem járhatjuk meg a

 sorsunkhoz vezetőket, a

minőségünkben az utunkat.

Nem ismerhetjük fel és

meg, a lépésről –

lépésre haladni

előre,  ahogy az

Isten minden,

minőségi

életre

vágyó

embernek ide

 megteremtette.

Könnyű maradsz,

akkor is, ha a legbe

érsz el, mert nem

lesz nálad az átélés

„fontos” minőséget

adó rezgésérzete.

Nem épül be az arra

megfelelő sejtedbe,

nem áradhat általad.

Miért tisztelnének

azáltal, ami nincs

még meg neked.

Tanuld te is meg,

hiába a sietség,

mindent idejében.

Miért nem éred be

azzal, ha te bejutottál

oda és arra érdemes is

vagy, hogy nem jut neked

eszedbe, mások várakoznak.

Ha a többiek itt, feleslegesek

lennének, miért ide születnének.

Ez a mi Hazánk ide teremtettük

a sok szépet és jót, megvárjuk itt,

hogy ugyanabban a minőségben azt

vissza is kapjuk, hogy abban éljünk.

Hiszen a minőségi életünkért mi is

mindent megtettünk, nem tehetünk

róla, hogy azok akik odáig jutottak,

ahol dolguk sem lenne, nem látják át,

nem hallják ki, meg sem érzik, ott mi

a dolguk, a várakozókért tenni kéne.

Ha nem így, vagy hasonlóképpen látod,

kérlek, hátha még időben lenne, gyere

ismerd meg a saját és generációs jeled.

Ne kelljen majd szégyenkezned, ha már

felismered, hol, mit rontottál nagyon el.

Feltaláltam ezen a helyen valami nagyon

fontosat, eladnám, hogy bejuthasson oda,

ahol erre nagy szükség lenne, betanítanék

1000 főt, tanítót, oktatót, nevelőt, akik ehhez

partnerek lennének, továbbadnák idejében,

hogy felismerhessék a gyermekek, fiatalok azt,

amivel a belső tartásukat, emberi méltóságukat

megigazíthatják még időben. Ne csak mások szerint

éljék azt amit elvárnak tőlük, legalább megértsék, miért.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, sorsolvasás,

emberismeret, tolerancia, gátak, blokkok, elszigetelődések,

várakozási idő, generációs hozadék, generációs teher,  ki

honnan kapja azt, amire nem is gondolt feladatként.

Mi mivel függ össze, mindennek megvan az ideje.

A várakozás közbeni tapasztalás fontossága,

miért ne lépj a másik helyébe, szerepébe,

mert nem is gondolnád, mit viszel

azáltal onnan te magaddal,

pedig dolgod se lenne vele.

A generációs határoknak a

megismerése és betartása,

tisztelet keletkezik általa.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Ha neked még nem mondta,

senki eddig, hogy legalább

ne árts, ne bánts, akkor tán

éppen tőlem hallhatod, ha

a Különös oktatás, nevelést

Julamamival, megcsinálod.

Rálátás, kihallás, megérzés,

összefüggésében látás, mind

hoztuk amikor megszülettünk.

Aki már beérett erre, tegye a

helyére, a sorsát élje, ne csak úgy,

hú bele, aktuálisan épp valamibe.

Intelligensek várlak benneteket.

Bejelentkezve +36 30 2470 589.

Skype julamami.julamami

Éppen akkor kezdődött,

amikor el kellett

engednem,

egy fő

művét

annak

aki abba

beletett

mindent.

Építette

volna vele

a jövőképet.

Azután mint

a ragadvány,

minden rá is

telepedett.

Ha akkor

olyan

ember

is lett

volna

azok

között

akik azt

eldöntötték,

aki átlátja, ki

is hallja,  meg is

érzi, súlya is van

a szavainak, tán

még mindig lenne…

Megelőzés, Prevenció…

Helyette kaptuk lám,

akkor egy időben

esett meg mindez.

Most nézem egy

hirtelen döntésük

következményeként

mert én látom, ők nem ezt.

Mintha el lenne mind felezve,

ajándék nekem, Magasságos Isten,

 ha minden döntésünk ilyen lenne.

 Szinte fáj látnom nekem, ahogy

fáj a fáknak, hát senki sem volt

egyik esetben sem, aki dönteni

úgy is képes, hogy az jó legyen

az embereknek és a fáknak is.

A kezdet és a vég, amikor

közte nincs semmi, ami

érdemben azt előre

vigye, nem neki

kellett azt tán

megteremtenie se.

Ahol eddig jó volt lenni,

ott most fájdalommal teli.

Kommunikálj, kommunikálj…

Ha valóban nem lenne lélek,

szív és gondolkodó agy, ami

együtt is képes dönteni,

ha csak a pénzesedés

jelentene mindent.

Akkor akinek nincs

az csak üres persely

lenne, ejnye, hinnye.

Ha ekkorák a szintbeli

különbségek, nem megy

át a szó, akkor szükséges

egy olyan emberies akinél

ott vannak a kulcsszavak.

A megelőzésben értem el.

Nevezzük ezt, az egy nyelven

beszélők közötti fordítóknak,

legyenek sokan, a tiszta szóval.

Nagy szükség lenne már rájuk, ha

oktathatnám, a nevelésbe vinném,

vagy 1000 embert betaníthatnék rá.

Íme az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, Emberismeret, Tolerancia.

A 23 év alatt összefüggésében látásom ez,

a Világból érkezőktől tapasztaltam én meg.

Magyarországon itt a Hazámban tapasztaltam,

jöttek az emberek, a tanácsomért megtiszteltek.

Emberies és jelnyelv is lett egyben, az oktatása

közben felnevelődnek, akik úgy döntenek és

azokon részt vesznek, nincs több csak egy.

Felnőttoktatásban folytathatom sok éve,

lerajzoltam egy napon minden addigit és

fejlesztem tovább, tapasztalva, oktatva.

Nem tudom bevinni a köztudatba, kevés

hozzá az ingyenes hirdetési formák sora.

Ezért eladnám a „Hazámnak” az oktatás,

nevelés, minőséget adó rajzos formáját.

Magam találtam meg, a tenyerekben a

jeleket, a sorsokhoz kötődő generációs

feladatokat, ami tartást, méltóságot is ad.

Azoknak, akiknek arra már igényük van, ne

  beszéljünk a saját Hazánkban el egymás mellett.

Bejelentkezéssel Magyarországon, Pakson a

Hergál Házban, vagy megtervezve, máshol

nagyobb létszámra méretezve, tisztelettel.

Békélj meg azzal,

ami éppen van.

S ha beleadtál

mindent,

amire

képes

vagy

és

nincs

benne

tennivaló

egyéb, más,

hát váltsál.

Az pont

jó lesz,

amit a

sorsod

odarak, így

 haladhatsz te,

a saját utadon.

Érezve hol van

a generációs

határod, amit

teljesítened

most lehetne.

Ne maradjon

teherként a

sarjaidnak,

s adják azt

tovább mint

generációs

hozadékot.

Amik

akkorára

nőhetnek,

hogy senki

sem bír

majd

el velük.

Gondolom

van olyan, a

hétköznapi

életedben neked,

amit nem szívesen

vállalnál fel, mert

leminősítőnek

érzel, a kiemelt

önmagadhoz, az

 életedhez képest.

Félreteszed,

elhalasztod, át sem

látod,  meg sem érzed,

nem gondolkodsz rajta.

Így aztán, úgy csinálsz

mintha nem is lenne,

igen gyorsan fog az

idén ránőni a fejedre.

Felfordul az alja, jól

láthatóvá válva,

holnapra

vagy

mára,

hozzáillik,

csapódik,

nem tud

megválni

sem tőle, a

lelkileg pőre.

Figyelj, ha a

 lelked, szíved,

gondolkodó

agyad jelez.

Ne várd meg,

amíg rád mordul

a lelkiismereted.

Ne vállalj fel olyat,

amihez nem értesz,

mert hamarosan

visszaköszönhet.

Megelőzés,

megelőzés,

megelőzés…

Különös oktatás, nevelés Julamamival…

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Nem siettem, nem kapkodtam,

megélem amit nekem szántál Isten.

Az egyszerű életemben megláttam

a nagyszerűségeket.

Minden olyat,

ami a sorsomban

fontos, hogy ne

maradjon utánam,

a generációs

hozadékom.

Se túl ne

vigyem,

hagyjam

felnőni

 őket a saját

ritmusukban.

Így lehet, hogy

másokhoz képest,

nincsen semmim sem,

de mégis úgy élem meg,

megkaptam mindent, amit a

 sorsommal hoztam és szükséges.

Feltaláltam valami nagyon fontosat.

Meglátnom és éreznem, kihallanom,

a gondolatommal kontrollálnom kell.

Félted a hamisan szerzettedet, pedig

már kilátszik rég, nincs kapaszkodója.

Elengedték a gyeplőt és nincs kontroll

ott, ahol nincs semmi, csak a szerzés, a

hatalomra törekvés, megengedő most is

minden, se tartás, se méltóság. A vesztesek

úgy néz ki az intelligensek, de ne reméljetek,

 az Isten, nem hagyja az övéit a gyehennának.

Tapasztalatom szerint nagyon sokan vannak.

Egyre többen tudnak egymásról, hasonlóak.

Új élet formálódik, az „intelligensek világa”,

 nem ártanak egymásnak, Isten gyermekei.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet,

nem harcolnék, se veled, se ellened, az

oktatás, nevelés miatt vagyok itten.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból írok, szeretettel.

Látszik rajta nem érti amit mondok,

kérdezzen rá szoktam mondani, ha

valami nem megy át, az embereknek

különösnek tűnik a megfogalmazásom.

Ezért fordítom, ha érzem nem megy át.

A megelőzés amiben nincsenek otthon,

elmagyarázom azt amiért úgy mondom.

Amikor abban a helyzetben vannak, ami

eszükbe is jut, hogy hallották már tőlem.

Na ott vannak, a lelkes, szíves, gondolkodó

fékek, amiket nyomatékkal felemlegettem.

Így vagyok én pontos a megelőzésben, van

úgy viszont, amikor kérem ne jöjjön ide el.

Nem értené amit mondok, nem ahhoz van

szokva, konkrét programokhoz szokott.

Ha te csak úgy, elmégy minden mellett,
pedig megszólítana a lelked, szíved

gondolkodó agyad, hogy valami

nem jól van ott, hogy vagy

azzal, ha mégsem jelzel.

Aszerint ahogy lehet,

inkább mások után

mégy és semmit

nem teszel,

az ellen.

Így aztán

megvalósulhat az

 amit te átlátsz már

és pontosan tudod,

hogy nem hiába látod.

Ezzel igen gyorsan

elrugaszkodik az a

kontrollálhatótól,

mintha természetes

lenne, az jön ki belőle.

Felbátorodva teszi azt

máskor is, hiszen aki

látja, nem jelzi, s

egy idő után,

tán azt is

mindenki majd,

természetesnek

veszi, ha más sem

szól érte, ő se.

Ma neki,

holnap

neked,

ki állítja

meg azt,

amit nem

vagy hajlandó

észre sem venni.

Hol lesz a határa,

ha nem is érzékeli, a

 tanulás lehetősége

se juthatott neki.

Nem is hozta azt

amit te is, más is

hozott a születésekor.

Ejhe, hinnye, tán nem kéne,

elhangozhatna ott akkor úgy,

hogy magadat se szolgáltasd

ki, azzal, hogy teszed amit

éppen ott akkor tehetsz.

A hangod eljut oda,

ahol éppen felfogják azt,

vagy mondod a magadét

s otthagy mert megunta.

Nagy hiba, ha nem mered

megemelni a hangodat sem.

Mert mit szólnak az emberek,

de ezt ők jól tudják ám, hogy

szégyenled azt a helyzetet.

Kommunikálj, kommunikálj,

add a jeleket oda ahova kell.

Időben legyen, az nem a te

szégyened, ha nem érzékeli

azt, akinek az a dolga lenne.

Ne legyen szabad préda senki,

csak azért mert valaki azt hiszi,

azt is megteheti, szabad azt neki.

Légy résen, kontrolláljad időben,

tanítsd meg az életre a gyermeket.

Tanuljatok meg valami jelet, amivel

tudatja veled és mindenkivel, nem

jól van valami körülötte, menjetek oda,

lássátok ti is felnőttek, együtt döntsétek el.

A gyermek csak kicsi nem gügye, érte tegyél

és sose helyette, az életének úgy lesz időben

jó minősége, érvelni tanítsd meg, ne hallgatni,

hagyjad a saját életritmusához időben felfejlődni.

Viseld el ha a hangját fel is emelné, rajtad fontos

gyakorolnia, ki máson tehetné, mint a szerettén.

Tanuljátok meg a hangotoknak a fontosságát,

a tiszta szavak átmenő pergését, s az üresét.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Magyarország az én Hazám,

sokadiknak születtem,

magamat neveltem.

Amit nem tudtam

és érdekelt meg is

tanultam idejében.

Tapasztalva tanuló,

oktató, nevelő

lett belőlem.

Magam

kinnyán

nevelődtem.

A legnagyobb

nehézségeim

között adta az

 Isten nekem.

Feltaláltam,

oktatnám a

 nevelésnél is

jól bevált már.

„Tolerancia és az

Emberismeret”.

Azoknak, akik

szeretnék a

tudásukat

kiegészíteni

valamivel,

amit itt a mi

Hazánkban

fedeztem fel.

A tanácsadásnak

az eredményeinek

átélése, napi szintű

 tapasztalása közben.

Nincs belőle több

csak ez, egy nap

alatt rajzoltam le.

Rajzosan oktatom,

a minőségi emberek

figyelmébe ajánlom.

Szeretném ha sok

segítő emberiesnek

segítene az ismerete.

Otthon vagy, amikor

a kicsiben már látod

magadat, nem mentél

sehova a Világ mégis

ott van nálad.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Győzz meg, legyőznöd könnyű engemet, nem

harcolnék se veled, sem ellened,  oktatnám,

amíg igyekeztél te is, az elsők között lenni,

 feltaláltam csendben, tanuld meg tőlem.

Az emberies jelnyelven sorsot olvasva,

aki nem tudja, hogyan tovább most, a

 múltjából eredőt lesz kihez, mihez

kötnie generációs vonatkozásban.

Sok gondja lehet egy gyermeknek

abból, ha azt érzi, a másikkal

jobban bánnak, mint vele.

Hozzászokhat és úgy nem

is lesz már igénye semmi

olyanra, amit nem tett oda

neki az élet, megélhetőként.

Pedig meglehet, ő a magasabb

lélekrezgésű, intelligenciájú és

ő vinné előre a családot, annak

megfelelően, amit ő már hozott.

Persze értem én, hogy könnyebb

mellénézni, mint felvállalni azt is,

amit feladatként tett oda a sorsa.

Lehet, hogy azt hitte, hogy csak úgy

megy minden a maga útján, nem ad

olyan feladatot amit még átgondolni

se képes, olyan szintű hozzá képest.

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Feltaláltam felvállalom, olyan fontos

információkkal találkozom a tenyerek

olvasása közben, amit mindenkinek jó

lenne tudnia legalább is önmagáról.

S akkor még nem is beszéltem a

generációs jelekről, hatásokról,

amikor nem értik az emberek,

mi okozza a megrekedtségüket.

Többnyire, az ő válaszaik már arra

várnak, hogy megismerhessék őket.

Összefüggésében meglátni, sok ember

már így is látja, de nem is tud róla, hogy

az már a sajátja, használhatná azt végre,

de megrekedten már inkább szenved tőle.

Meglépni idejében a lépéseket, a lépcsőfokok

adottak ott és akkor, ha felfogják az érintettek,

megváltoztathatja őket és a sorsukat élhetnék már.

Ha megismerhetnék ők a saját és generációs jeleiket.

Nem a mások által közvetítetteket, össze – vissza hatásuk

által az életüket csak érintve élnék, hisz, nem a sorsuk az.

Amitől szenvednek, mert a sorsunk az értünk van, nekünk

adja az életritmusunkat na meg, a többieknek is a sajátjaikat.

Furcsa látni az olyan embereknek a szenvedését, amikor ott van

a  lehetőségük és előttük, nem látják meg, nem örülhetnek annak.

Valami nagyon látványosra várva, nem tudják még a fokozatosság

fontosságát, beépül a sajátjukká válva, mintha mindig úgy lett volna.

Erős szívűek, lelkűek, gondolkodók lesznek, azt is megtapasztalva.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból írom nektek, szeretettel.

Mi lesz veled,

ha felvállalod

az ismeretlen

által felkínált, kitalált,

igen kecsegtető lehetőséget.

Nem látod át, nem hallod meg,

nem gondolkodva döntöd azt el,

csak valamit valamiért megteszed.

Ugyan megszólal-e benned időben

a lelked jelzése, hogy ne tegyél semmi

olyat, ami nem való neked, mert nem

érted a miérteket, se a „hogyanokat”.

Mondta-e valaki neked, hogy az

embereknek, lelkes, szíves és

gondolkodó hármasa is van.

Mindegyiknek a sajátja az,

nem hasonlítható máséval.

Lehet tagadásban lenni most

is, de közben kifordul minden,

 olyan hatásra ami ismeretlen.

Miből ered a félelem, ismeretlen

lehet az energiája bárminek, amit

nem hoztak és nem tanultak meg.

Önmagát sem ismeri, mihez képest

van hangulata már attól is, őneki.

Irritációt mi okozhat, hiszen ők

oda illenek, intelligensen adnak.

A helyzet tán, ami nem illő oda,

azon a helyen, könyörgöm ne.

Megrémisztő milyen minta ez,

jaj meg ne lássák a gyermekek.

Miért igyekeznének a legjobbnak

lenni, ha a méltatlanság ott lehet.

Ismerd meg a saját és generációs

jeleidet, ne legyen hozadék ott se.

A fokozatosság, a minőséghez igény,

 nem könnyű folyamat, maga az élet.

Lődörögni benne valamiben, ami

attól függ a döntőnek milyen ma a

 hangulata, ó ha önmagát így látná,

talán szégyenkezhetne hála Isten.

Hiszen, amíg emberies érzések

vannak ott belül, addig kezelhető,

ha túl erősek túl vitték a hatások

belekerült az elétálalt katyvaszba.

Amikor felgyorsítottál valamit,

amihez nem értettel, abban

tanácsot kértél, olyantól

aki nem ezt éli meg.

Szedhette a lábait

mindenki, hogy

elérje legalább

a szavakat,

amik csak

peregtek

peregtek,

mint a

dobverő

alatt a

kifeszített

hangot adó

bőrdarab.

Aztán benne

élnek-e azok,

akik azt jól

kigondolták,

vagy csak

megoldották.

Belevitték a

sok kíváncsit,

mert azt hitték,

ahhoz is értenek.

Azért is van két

oldalunk, hogy

tudjunk róla,

ha az egyik

feladatunk

elfogyott,

teljesíteni

lehetne, a

 másik oldalon.

Sok embernek

látszik az arcán,

hogy kilendítve

a sajátjából, az

életritmusából

nem találja most

önmagát sem.

Tiszteld az

embereket

mint önmagadat,

de ha nem ismered

önmagadat, ugyan hogyan.

Inkább világgá szaladnak sokan.

Figyeljetek a lelketekre emberek,

ne bízzátok azt akárkikre, az Isten

háza az imára való, van ott biztosan

olyan aki, segíteni tudna abban is.

A megelőzés arról szól, hogy

még mielőtt valami olyan lenne,

ami nyomot hagyna, beidegződne

kibeszélje, rávezetve a helyesre.

Ha már a félelem ott van nap mint

nap, oda menj vissza ahonnan azzal

kiindultál, ott tudod rendezni azt.

Azzá váltál akivé általa lettél, ott

keresd a megoldást, tudnia kell.

Különös oktatás, nevelés…

Szülők, megelőzés, megelőzés…

Nem működnek azok amiknek

össze kellene érnie, nem kap

lehetőséget, akinek vezetni

kellene, hiszen arra született.

A régi berögzültek már nem

működnek egy jó ideje, mivel

láthatóan nincs más, hát megy

minden a régi módon tovább.

Csak körbe – körbe, mert más

nem juthat be oda, ahol dolga

lenne, a tehetségét arra hozta.

Ugyan, hogy néz már ki a bálna

a tűsarkas bálba, még akkor is, ha

 félelemből nyerít ha a tükröt látja.

Nem figyeltek, hát dőzsölhetnek,

ne várjatok arra ami már nincsen,

jajj, csak nehogy divattá lehessen.

Mi lesz a gyermekekkel, a zsenge

hol kapja a tanácsokat, elszakadt,

a tiszta szavakkal nincs kapcsolat.

Ha nincs eleje, hol mikor van vége,

mihez képest jutottak az elejére,

 kiközvetíted őt az ismeretlennel.

Emberiesnek születtünk mi mind,

mikor hol volt az a pillanat amit

nem vettek észre, hogy ott nem

ugyanaz a minőség, sem amott.

A felelősség azoké lett akiket

érintett az, ami oly hirtelen

megváltozott, tanulják meg,

akkor is ha most nincs kitől.

A szemfülesek meglátják és

már látják is maguk előtt a

nagy üzleteket, abból is ami

nem arra való, lélekhez szóló.

Különös oktatás, nevelés, eladó,

remélem megjön az igaz vevője,

s nyugodt lehetek felőle végre.

Hiszen magam találtam meg

és találtam fel, a saját agyam,

meglátásom szüleménye, jól

ráfigyeltem és eredeti lett.

Nincs több belőle csak egy.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

Megszülettem,

hamar rájöttem,

nincs segítségem,

nincs mit tennem,

magamat neveljem.

Jobb ötlet nem volt,

így most jön jól, hogy

nem nézem a billentyűket,

mostanra beérett gépíró lettem.

Nem ment nem tudtam egy ritmus

szerint gépelni a többiekkel, inkább

orvos mellé szegődtem, emberies lett belőlem.

Köszönöm, hogy megkóstolhattam az újságírást,

„tiszteletem oda”, ahonnan a lehetőséget kaptam,

helyi szinten gyakorolhattam, szép időszak volt az.

Amikor elköszöntem, mert már nem úgy írtam ahogy

elvárták volna, jött a lehetőségem, a sorsolvasásnak

a megtanulására.

Mástól meg bocsánat

de ez nagyobb kihívás,

lett a helyi újságírásnál.

Éppen ide szervezték a

Sorsolvasó tanfolyamot,

gondoltam megadatott.

A sok gépelt lapot nézve,

nem tudtam megtanulni,

a vizsgán el is mondtam azt,

hogy nem látom az összefüggést,

a tanulnivalók között, vizsgázhatok-e.

Megengedték, körbeültek és nézték mit

honnan olvasok, mindent máshonnan mint

amit ők ott elvártak volna tőlem.

Nagy vagy mondta a vizsga elnöke,

Nagy Juliannának hívnak mondtam

halkan, mosolyogtunk mindketten.

Mára már, Sorsolvasó is lett belőlem.

Megtanultam még, amire volt közben

igényem és addig nem tudtam, s a 23 év

alatt sok tízezer ember tisztelt meg és a

Világ különböző pontjairól érkezett ide.

Adtam a tanácsot, leolvasva a tenyereiket,

egyre több mindent fedeztem fel, megláttam

az összefüggéseket a két tenyerük között is.

A saját feladataikat na meg a generációsakat is,

itt nem lehet mellébeszélni, mert válaszolnak rá,

ott ülnek velem szemben, így azonnali hála Isten.

Kontrollálja a lelke, a szíve, a gondolkodó agya, azt,

hogy mit érez az általam kimondottal kapcsolatban,

ott rögtön meghallom, mert a választ is megmondja.

Köszönöm azoknak az embernek akik segítették,

hogy oktathassam ezt és aki a védjegyet letette.

Mindig idejében odatette az Isten és a legjobb

segítségeket kaptam, adok – kapok emberiesen.

Hálával gondolok rájuk mostanában nap mint nap,

hiszen sorsfordulóban vagyok, azt már tudom, hogy

én az oktatás tájékára sem juthatok, a feltaláltammal.

Azt meg nem fogadom el, hogy a Különös oktatás, nevelés,

Julamamit felhasználva, mások kapjanak lehetőségeket erre.

Nem tudja más oktatni se, a nevelésben használni, még csak én,

az egyik, amit az eladásnál kikötünk, hány embert tanítsak meg

a továbbtanítására, a nevelésben használatára a szervezésükben.

A saját tulajdonom a védjegy, megtanítottam érte amit lehetett,

tisztelettel köszönöm a lehetőségeket, amit eddig megélhettem.

Végigmentem az interneten, minden oldalon és megnéztem akkor,

amikor hirdették az akkreditációhoz a lehetőséget. Az intézés az út

nem tetszett, hát nem bíztam rájuk a feltaláltamat, ami oly sokaknak

segített már addigra is.  Az általam megtapasztalt, feltalált oktatási

forma, tenyerekben lévőkből leolvasható, kommunikációs lehetőség.

Mivel most ugyanaz a helyzet, mások mögé bújtatva, nem engedem,

hogy elvegyék azt amit feltaláltam, eldöntöttem. A legegyszerűbb,

ha eladom, olyan tiszteletre méltó embernek, aki meglátja benne,

azt a nevelési formát, ami sokaknak segíthetne, ha más nem segít.

A magam ritmusában, „egyszusszra” rajzoltam meg, egy nap alatt.

Én a mi Hazánknak adnám el szívesen, hogy megkülönböztetés ne

legyen, mert csak az intelligensek tudják megtanulni azt tudom.

A lehetőségemre várok és már nagyon 6. éve, nem látom sehol,

nem adnám el külföldre addig, amíg itt esetleg lenne remény.

Az idén megteszem, de kérem ne reménykedjen senki sem,

nem hülye vagyok, csak valamit felfedeztem, a méltóságát

keresem, az összefüggésében feltaláltamnak a nevelésben.

A tartást, méltóságot adó, ha máshonnan nincsen, sorsa meg

van mindenkinek, azt már csak nem tagadják a döntők sem.

Várom a komoly vevőt, aki előre tájékozódott és beül ide,

az oktatásra, saját maga által tapasztalja meg, mit venne.

Bejelentkezve, szombatonként Magyarországon, Pakson a

 Hergál Házban, 10 – 12, 14 – 16 között, +36 30 2470 589,

ha már beérett arra, hogy szembesüljön azzal, van sorsa.

 Szeretettel.

A sorsod az életed, az életed a

 sorsod, hidd el jó az ha tudod.

Hiszen akkor biza, van belső

tartásod, emberi méltóságod.

Ha te még nem ismerted fel,

hogyan lenne jó az neked.

Ne másokat szutykoljál,

magadban csináljál

rendet, ha

már érted ezt.

Nem élhetnek

úgy a többiek,

mint ahogy te

gondolod, mert

az csak a te sorsod.

Amikor egy új helyzet

adott, kontrolláljad de

feltétlenül és keresd

meg benne a dolgod.

Persze könnyebb úgy,

ha átlátod, kihallod,

megérzed, mert az

a sorsodhoz vezet.

A múlt elmúlt, úgy

engedd el, hogyha

visszanézel, a vállaidat

nyugodtan megveregethesd.

Ne várj többet a sorsodtól sem,

mint ami egy életre megadatott.

A túlzásoktól óvjad meg magadat,

mert a legjobb pillanatodban tanít rá a

  sorsod meg majd, ha nem az utadon vagy.

A sorsforduló megvan egy tört pillanat alatt.

Magyarországról, Pakson, a Hergál Házból

írok nektek, szeretettel.

Győzz meg, legyőzni könnyű

ám engemet, nem harcolnék,

se veled sem ellened, hisz az

 oktatásomnak lehetőségét

keresem, amíg meglelem.

Prevenciós a diplomám,

 teszem amire születtem,

már a megelőzésben,

rajzoltam le azt amit

feltaláltam, oktatom.

A gyermek csak kicsi,

nem gügye, ha

 odafigyelnél,

lehetne

tanulni

is tőle.

Add neki a

napodat, ha

megteheted,

ha szeretné azt.

Legyél csak neki.

Voltak oly napok,

amikor jobb volt,

 ha nem főztem.

Annyiféle

emberrel

találkoztam,

olyan sokféle

energia kavargott

attól akkor bennem.

Mert, hogy minden

átmegy mindenkin,

de esetleg azt sem

tudja, mi az amibe ő

bele is betegedhet.

A tájékozatlanság

nem érdem, nincs is

más, mint azt mondják

nem értem. Mintha más

nyelven beszélnének az

emberek, pedig nem,

csak más szinten.

Tanuld, hogy tudd,

a gyermeknyelvet.

Ha csak úgy oda

ürítik, aztán ők

elmennek,

mások

meg,

majd abban

élni kénytelenek.

Az a csípős energia

valami többlete, nem

is lehetne ott lennie.

Nincs kontroll ott,

mert tájékozatlan ő

 is, akinek azt értenie

kellene a felvállalthoz.

A saját és generációs

határaikat felismerik-e.

Közben felnőttek ők is,

amikor sikerben voltam

éspedig a legnagyobban.

Amikor túl sok mindennel

jöttek és az átment rajtam

mint energia, meg is terhelt.

Ezt ismeri már minden segítő

és emberies, ezzel nem is

gondolnak az emberek.

Kiüresíteni, egymásnak

segíteni, a tudást átadni,

megelőzni, megelőzni…

Megtanultam már időben

kezelni azt is, tapasztaltként,

a sajátomból merítettem ezt is.

Nem raktam a szeretteimre azt,

amíg ki nem üresedett belőlem.

Olyankor azt mondtam nekik.

Nézzetek

körül a

hűtőben jól

és egyétek azt

amit ott találtok.

Mert amit főznék

az megártana most.

Máskor meg boldogan

főztem és ették is feszt,

mert azt a legnagyobb

szeretetből tehettem.

Nyilván nem ok nélkül,

váltottam át már 1999.

évben a megelőzésre.

Valaminek az eleje

és másnak a vége,

hogyan legyen ez,

ki döntötte ezt el.

Felismertem a két

oldal rezgéseit és

tudom mi árthat.

Nincs hol, kinek

jelezni  ezt sem,

kontroll sincsen.

Ha mondták volna

akkor nekem, hogyan

tervezzem át a napokat,

akkor sem lett volna több,

mint amit megadhat egy nap.

Ha gyermekközpontú lehetne

a világunk, tapasztaló oktatókkal,

nevelőkkel, azok vállalnák fel akik arra

születtek, hogy gyermekekhez értően

beleadnák a legjobb tudást, tehetséget.

Észre is vennék kitől várnak túl sokat,

kinek meg az nagyon kevés ahhoz, hogy

lefoglalja a lelkes, szíves, gondolkodóját,

mint önmagát. A belső tartásához mennyi

szükséges, mint egészséges napi táplálék a

 gondolkodhatnékjának van-e kihívásosa ma.

Kommunikálj, kommunikálj, kommunikálj, a

megelőzésnek a legjobb módja, jól kimondva.

Lehessen véleménye a gyermekeknek arról,

ami őket érinti és a sorsukat határozza meg.

Ez mindennek az alapja, mennyire veszik

őket komolyan, mennyire hallják meg

azt, amit kimondanak már régóta.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, hogy egy nyelven

beszéljék meg, hozzásegítheti őket.

Egy kulcs a szülőnek a gyermekéhez,

a gyermeknek a szüleihez, nem mindegy,

átmegy-e, vagy csak elbeszélnek egymás mellett…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Mond neked mi volt a legmagasabb szintű érzésed.

Mert, ha most a párkapcsolatban keresed még,

az jó nagy csapda lesz, amikor te ráébredsz,

a tehetségeddel nem csináltál semmit se.

Az feszített téged néha túlságosan is,

tegyél már, magáért is végre, alkossál.

Aki lebontja, amit megteremtett mert

a párjában keresi a hibát, hisz most nem

jó neki az. Bár mással kezdve, érdekeset

 tapasztalhat tán, egy idő után rájön, hogy

a „hazaértem” érzése már ott is hiányzik.

Neki kell rendeznie és a belső tartásában.

A visszautat meg jól elrontotta, mert nem

úriemberként távozott onnan, üresedik,

a tolerancia még mindig hiányzik belőle.

Sokan sokféleképpen fogalmaznák meg,

de többnyire szerzésről, a birtoklásuk

érzéséről beszélnének valószínűleg.

Mint a mesében, hogy valaki a

nagy magányában, a tárgyainak

sokaságában érzi magát csak jó

társaságban, meg is könnyezi azt.

Eléri vele annak a szintnek a végét,

ott lehetne váltania, a másik oldalt

megtanulni kezelni, megélni azt  is.

Két lábbal állni a saját életében is,

amit nem hozott azt megtanulni.

Átfordultunk három éve abban

vagyunk, kapálózni, azt is lehet,

a régiek már nem működhetnek.

Ha kierőltetve még azért vannak,

attól csak jól láthatóvá váltak.

Hallgat nem beszél,

egyedül dolgozza

 azt ő fel, erősödik tőle a

saját lelke, terhelhetőbbé lesz.

Ha nincs más mintája, úgy ő, azt

a mintát utánozza amitől szenved.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Különös oktatás, nevelés, Julamami

Kétféle a tapasztalatom, ezekre már

rálátva, azokat át is érezve, a birtoklás

vágya bennem valamiért nincsen meg.

Az irigység érzését is hiába keresném,

valamiért bennem, már olyan sincsen.

Persze így könnyebb akkor amikor azt

látom, hogy elengedőnek kell lennem,

ahhoz, hogy a másik elégedett legyen.

Én most tanulom ezt az oldalt, hogy

boldogulni tudjak, a rám rakottakban.

Szorgalmas vagyok segítséget kapok,

áldja meg az Isten, igaz barátság lett.

Amikor a két oldalunkat emlegetem,

arra gondolok közben, hogy vannak

akiknek a tehetségük, sokszoros

is lehet, megélhetik a hétköznap

számukra megadja, kibontja azt.

A motiváció amiért tesznek, ami

adja azt az erőt, hogy nehezeket

átvészeljenek, a semmiből is

teremtsenek, ezt hozzák.

Közel vagyunk ahhoz,

hogy a mi őserőnk,

ment meg attól,

ami bezárna,

magunkba

bennünket.

A lélek szabad,

fogságban nem

élheti meg az

alkotásnak örömét,

bevonzza az ihletét.

Sokan nem értik

még ezt, pedig a

jeleik igazolják,

hogy tanulható.

Van amit nem

lehet utánozni,

lemásolni sem.

Azt neki adta,

 őt teremtette

arra az Isten.

Mindenkinek

van ilyenje

szerintem.

Megtanulni

meglehet

sok mindent,

de feloldani

a lélekben

lévő görcsöt,

azt bármivel

nem lehet.

Hozzáértő

segítségével,

megmenekülhet,

attól, hogy sokáig

bezárva magába

fordulva, a lelke

neki se legyen.

Megelőzés,

arra, hogy

saját magát

megmenteni

megtanulhatja…

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Élünk mint porszemek,

az óriások árnyékában,

az internet pörög csak

forog, a telefon néma lett.

Ugye nem feledkeztél meg

rólunk ember, itt vagyunk lent.

A tehetségünkben vergődők,

a lehetőségeinket meg nem

élhetők, olyan mintha megállt

volna a Világnak e kicsi pontja.

Elmenni innen, nem szeretnénk,

nincsen arra igényünk, maradunk.

Magunkból kiindulva elhittük, hogy

mi sem fölöslegesen születtünk, van

az Isten tud rólunk, általa vagyunk.

Tesszük a dolgunk, ami éppen

adott, valaki szóljon már ide,

hogy legyek egészen nyugodt.

Be tudom fejezni azt, amit én

elkezdtem a feltaláltjaimat,

nevesíteni szeretném már, a

 világhálóra tenném. Különös

oktatás, nevelés oldalamat ne

lassítsad, nem a tied, az is védjegy.

Sorsolvasóként a sorsomat élném,

végigvinném a generációsat is,

hogy ne rakjak rájuk terheket,

nem feladatuk, ne fékezzék le.

Ha te ezt még most sem érted,

Különös oktatás, nevelés, érted,

hogy megértsed a sorsod az a tied.

Neked kellene végigvinned, addig amíg,

a határaidra figyelmeztet a lelkiismereted.

Hahó, ez a mi Hazánk akik tettünk érte,

sok jót, szépet, bizony, mindannyiunké,

lent élünk, nézzetek a lábatok elé…

Emberiesek vagyunk,

szeretnénk élni mi itt,

ha nem akarta volna

az Isten, hogy legyünk,

csak titeket teremtett

volna, az egyszerűre is.

Rendezd el a múltadat,

hogy jó minőségű jövőt

építhess, alapod lesz az.

Ha tovább

lépsz valami

miatt, mert

találtál egy

új kihívásosat,

ugyan, hogyan

gondolod te azt.

Letudod a családod,

mindegy hogy élnek,

nincs szégyenérzeted.

Mi lesz belőlük, ha ilyen

minta az általad mutatott,

te azzal is magadat alázod, ha

 a gyermekedet a megszokottól,

mások hatására a jótól elzárod.

Már nincs senki aki

rád még szólhatna és

időben lenne, megálljt

intene, ne menj bele

a túl könnyűbe.

S ne várjál

dicséretet azért,

amit anélkül teszel,

hogy arra kérnének.

Mitől működhetne az is,

ugyanolyan jól, ha amit te

elhagytál, letudtál már,

kinőttél, elhasználtál,

azt ami jár nem adod meg,

mögötted sanyarogva szorong.

Kiszolgáltatva neked a sajátjaid,

csak azért mert elveszítetted a

féket már mindenben, hinnye.

Miért gondolod, hogy az nélküle

is olyan jól ment volna, összetett

energiának neveztem el azt, amire

nem is gondolnak az emberek, ha nem

egyedül élte a felmenő szakaszát meg.

Nemcsak neki jár a jóból ami annak a

szüretelhető gyümölcse mostanra lett.

Miért csak oda és csak maguknak, miért

gondolják, hogy az nem vált ki majd óriás

irigységet, ha a közvetlen környezete meg

nem olyan szinten éli a hétköznapjait meg.

Persze könnyű az intelligenseknek ilyen

módon, hiszen ők nem tudnak úgy tenni,

hogy arra amit átlátnak, kihallanak,

megéreznek, ne gondoljanak,

s ha megtehetik tegyenek,

az irigységet nem ismerik.

Az vagy amit ott hagytál,

nélküle olyanná váltál,

becsüld meg amit az

Isten neked adott.

Ha híres is vagy,

meggazdagodtál,

ne feledkezz meg

arról kik azok akik,

abban segítettek és

veled a kritikáikkal

jót tettek, hogy ne

szálljál el, még jó

időben vedd

észre.

Alázat

nélkül

nem lehet,

minőséget,

jót nyújtani.

De a lentbe

bele lehet

alaposan

punnyadni,

a semmiben

a mindent

keresgélni.

Elismerésért

sok fölösleges,

ártóba hajlót

megtenni.

S azzal oda

beilleszkedni.

Gondolkodni

azt minek, hisz

gondolkodnak

mindenről és

mindenben,

helyetted.

Jó érzések

nélkül, nincs

jó minőségű

életed, az amit

mutatsz az egyre

lejjebb visz csak téged,

téged, téged, még ha össze

is kapaszkodnátok, rajtatok

lenne az örök harag, ha nem

azt csináljátok amit akarnak.

Ne vedd el a másét, ne szóljál

olyat, ami másnak csak árthat,

azzal a saját jövődet rongáltad.

Mert úgy emlékeznek rád majd.

Tervezzél, hogy jó időben azzal

is jó minőséget építsél, ne hagyd

abba azt ah, amiért még megéled a

hétköznapjaidat. Ha új utat a sorsod

még ahhoz ott egyenlőre nem mutat,

lassan, óvatosan engedd el azokat is,

akik rád még ott számítanának.

Jó emlékeket hagyj.

Motiváció nélkül,

nem a sorsodat éled,

csak élsz bele valamibe,

hova lenne az, amit te

teremtettél.

Jó minőségű

életet éljél, ha

azért sokat tettél.

Ha lejjebb mégy,

azt nem tolerálja

a környezeted,

akkor költözz el

olyan helyre,

ahol hasonlók

vannak, élnek.

Az energiák

mindenütt

működnek,

akkor is,

ha nem

vesznek

tudomást

róluk azok,

akik arra még

nem elég érettek.

Tisztelet, szeretet,

legyen ottan bőven,

hogy vihessenek

belőle kimenőben.

Különös oktatás, nevelés…

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban,

szeretettel.

 

Időben rájöttem, adjam a szeretetet, ha körülöttem nincsen.

Gondolom vagyunk vele jó sokan, akik adni születtünk és

tesszük is a dolgunk, s magunkról közben lehet, hogy meg

is feledkezünk. Van aki odáig eljut, hogy másoktól várja azt,

amit önmagáért kellene megtennie, a boldogulása érdekében.

Hiszen ki tudhatja nálunknál azt jobban, mi az ami hiányzik,

mint érzés ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.

Van akikben felfokozódik az önzés és a szerzésvágy, mások

meg folyamatosan a többiekre is gondolnak, így jóérzéssel vannak.

A tolerancia az, amit ha nem hoztunk, bizony meg kell tanulnunk.

Van amiben egész életünkben alázatot gyakorlunk, mert

tudjuk, hogy önmagunk felé és generációsan mit kellene

megtanulnunk, ahhoz, hogy teljesíteni tudjunk. Boldogan

vettem tudomásul, hogy mit is fedeztem fel, mennyit segíthetne

az embereknek. Ha ismernék a sorsukhoz vezető utat, a saját és

a generációs feladataikat, hogy ki tudjanak teljesedni az életükben.

Már látom, hogy nem engednek be az oktatás környékére sem,

hasznos lenne, miért vannak a hiányok, mit üzennek a többletek.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, agytréning azoknak,

akiknek nem mindegy, hogy teljesíthetik-e, vagy nem is ismerhetik

meg a saját sorsukat. Ugyan mi adja majd az alapjukat az ő

sarjaiknak.

Ezért eladom a tudásommal együtt járókat, működésbe hozva, sok

ember által, igazán felemelő érzéseket válthatna ki az emberekből.

A saját családjukban és a hivatásuk tekintetében, ha magyarázatokat

kapnának az eddig megmagyarázhatatlanokra. Hiszen minden egy,

kicsiben és nagyban ugyanaz a lenyomat van.

Különös oktatás, nevelés…

Két oldalunk van,

amit először csinálnunk

kellene, azt hoztunk ismerjük,

tudjuk mit és hogyan csináljunk.

Különös oktatás, nevelés…

Amikor az elfogyott mint feladat,

hozzálátunk a másikhoz, ami éppen

akkor hétköznapi szinten is adott.

Amikor már boldogulni tudunk,

szinte boldogok is vagyunk,

mert csak a gyakorisága

különbözteti meg,

egybe is olvadhat.

Magyarországról,

a Hergál Házból,

szeretettel.

Mond tényleg elhiszed

azt amit készen kaptál.

Vagy mások mintájától

mellé menve, hűlt helye,

mire elmondhatnád te neki,

rossz tanácsokat adott akkor.

A mások kultúrája nem a tied,

előbb, a sajátodat építsed meg,

mert azzal másokat erősítesz, ha

 a sajátodat nem is ismerted meg.

Elhiszel mindent, amit ott hintenek,

 hiszen olyan nagyon kedvesen teszik,

 nagy üzletet csinálnak azzal ők belőletek.

Ha valahova túlontúl sok megy abból ami

őt elronthatja, olyanná válik az ő energiája,

ha átmegy ártóba, észleli azt a környezete.

Ne vállalj fel olyan feladatot, ahova erő kell,

a lelkedből, szívből jövő, gondolkodó erőd,

anélkül nem tudod hivatásként gyakorolni.

Nem lehet azt, semmi mással sem pótolni.

Generációsan elérhetik azok, akik végig is

vitték a feladatukból rájuk eső mozzanatait.

Akiknél kimarad az ami rájuk hárult volna ott,

hiányokat halmoznak, mindenben, mindenkor.

Ha nem hallottál őszinte szót, nem ismered fel,

így számodra nem érezhetőek a különbségek.

Nézz már utána, ki az ott aki a tanácsokat adja,

s nem túlzás-e, aki előtt most ők hajlonganak.

Nem nőttél fel ahhoz még gondolatban se,

csak kitalálták azt most éppen neked,

ma te, holnap megint más

lesz abban a szerepben.

Nagyon fog fájni majd,

ha felnőttként leszel

gyermekszerepben.

Mert neked is illik

felnőni a feladatod

rád vár, nem lehet

azt másnak csinálni

helyetted, hisz a tied.

Keserves lesz elhiheted,

lehajtott fejjel, lesütött

szemmel közlekedned.

Ha a mások gyermeke

viszi el a balhét a tied

helyett. Az a tükör ott

marad neked, amikor

eljön az öregséged,

a felelősség a tied.

Ne takargasd, tán

vállaljad fel, te sem

vagy tökéletes, mert

az csak maga az Isten.

Különös oktatás, nevelés,

ébredjetek fel, tartást és

méltóságot a gyermeknek.

Minden családban legyen egy,

aki tud tanácsot adni a többinek.

Ha nincs jó minta ott most se,

legalább tudja meg azt is mi

várhat rá, ha azért ő tesz.

Emberi méltóság, tartás.

Haladjál, ne állj meg,

lépésről lépésre,

ahogy éppen

most lehet.

Mert

a múlt

elmúlt,

ébredj

a mára,

a most

tiszta

pillanatára.

Tedd azt a jót

és szépet, amit

a sorsod odatett.

Az mindig legyen

előtted, ha csak a

tiéd lenne minden,

a természetből jövő

jelzésekre akkor is

figyelnek kellene.

Legalább ne árts.

Oda tartozni,

beilleszkedni,

együtt haladni,

a saját ritmusodban

is, azért benne maradni.

Azt, hogy jóembernek szült

az anyád, végre nem szégyellni.

Megtanulni óvatosan, magadra jól

vigyázva, amikor jólesik, jót tenni,

azt hogy kiszolgáltatott, ne legyél

az ismeretlenben, név nélkül tenni.

Így most mire nevelődnek gyermekek,

aztán beilleszkedni meg képtelenek,

mert elhiszik, hogy nekik mindent

lehet, beléjük nevelték mindezt.

Ne tedd ezt vele, mutasd meg

neki, hogy mások másképp

élnek, nem lehet az,

hogy minden ott

lesz körülötte,

kirekeszted.

Érte szól és

csak neki és

újra és megint érte,

hát úgy meg mi lesz vele,

kényeztetve kiszolgáltatod.

Mert arra, hogy mások meg

azt, hogy reagálhatják majd

le, arra nem tanítod, ugye.

Különös oktatás, nevelés…

Tanítsd meg hát az életre.

Most jó energiákban

vagyunk, már 3 éve,

ha még nem vetted

észre, nézz körül, az

embereknek a jóra és a

szépre van mindig igénye.

Menj oda ahol, téged még

szívesen látnak ártónak,

akkor már, mutasd meg,

őszintén is, a te tudásodat.

Végre lássák, hogy ki vagy,

hátha még időben lenne,

hogy a jó utat meglássad,

megmentsed magadat.

Ha hírnévre is vágysz,

hátha megtapsolnak,

vagy legalább őszinte

tükröket is kaphatsz.

Ha megismerted a

saját határaidat, na

akkor, haladhatsz egy

kicsit nyugodtabban,

mert jelezni fogja a

lelked, szíved, agyad.

Odaértél, éld azt meg.

Ne menj tovább, mert

ott már másoknak jön

a szép és jó élet határa.

Tartsd tiszteletben azt.

Tartozhattok mind oda is,

 az intelligens társaságba.

Ahol nem történhet

olyan, ami árthatna,

adni születtünk mind.

Ahol jól érzed magadat,

ami friss érzésekkel tölt

fel, az a hely ahova gyakran

kellene menjél, hogy töltődjél.

Vagy tanuld meg azt, amit még

nem tudsz, a generációs jeled.

Beletenni a szépet és a jót oda,

megerősítve, az adok – kapok.

Azonnal átmenő érzés, hogy

nem született senki, ide sem

fölöslegesen, hozzátartozó.

Adok – kapok körforgásban

maradok, itt otthon vagyok.

Az első amit meg lehetne és

mindenkinek tennie magáért.

Tegyél magadért, hogy neked

jó legyen, tartsd tiszteletben,

hogy másoknak is jó lehessen.

Ne másoktól várjad, csapda az.

Ismerem mint a tenyeremet,

hogy sok emberies segítsen.

Tanulj meg előre köszönni és

érthetően, próbáld ki, hogy

reagálnak arra az emberek.

Tisztelettel, érthetően tegyed.

Nem mindenkiből tör majd

elő az öröm, ne kerüljél ott

vitába, menj tovább, köszönj

máshol is. Különböző lesz az,

ahogy lereagálják, ne bántódj

meg, menj tovább, óvd magad.

Megbomlanak az ártó energiák,

ott is lassan, mások is köszönnek

majd, s felszabadul a lelkük végre.

Befordulások helyett felnevetnek.

Egyszer csak vidám Hazánk lesz.

Csak köszönjél, a mosolyt majd

akkor, ha már sokan köszönnek.

Ha érzed a magad határvonalait,

sokszor fogod mondani tiszteletem,

csak úgy jön majd elő belőled, tényleg.

A szónak az igaz tartalma igen erős erő,

benne van minden, amire bármi építhető.

A lelked ereje ott a szavadban, ne hangosan.

Ne hozd a múltat elő, haladjál, menj, a jelen

meghozza neked, a te megelégedettségedet.

Majd azzal nyugtázhatod a napjaidat, hogy uram

Isten megcsináltad, nem ártottál, nem bántottál,

csak haladtál, s tele jó érzésekkel, minden sejted.

El ne feledd, mindenki egy, tartsd tiszteletben ezt.

Úgy érzed, hogy „hazaértél” az lesz közben az érzés.

Sok „hazaértem” érzésű emberrel találkozhatsz majd.

Tele lesz a lelketek, szívetek, egészséges érzésekkel,

nem szükséges a gondolkodó agyatoknak a csend,

kihozza magából, a legfelső szintű, legjobb éned.

Ha vezetőnek születtél, akkor is vezetsz, ha nem

ülsz bele semmiféle székbe, a személyiségedben

van az benne, odafigyelnek rád, mert nem életkor

függvénye az, hogy ki mit hozott, abban hol tart.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

online, Skype julamami.julamami

Különös oktatás, nevelés,

tanácsadás,

szeretettel.

Ne szomorkodj, tedd a dolgod,

azt ami éppen ott benned,

várja, hogy tegyél érte

végre, ne szenvedj.

Nem a pénze által

emberies az ember,

annak hiányával bizony

tele csak az üres persely.

Ha neked, nincsen semmi

jó lehetőségről se híred,

se  információid, nem

te vagy annak sem a

várományosa most se.

A hírek sem neked

szólnak, nem tudsz

meg semmi szépet,

se jót, merre van a

te lehetőséged itt.

Ez itt a mi Hazánk,

nemcsak az övék,

mindannyiunké a

tied, a tied, a tied is.

Most is a tisztaságra

vágynak az emberek,

ha a néhány önjelölt

ki is találta, mától ők

azok, akik híresek.

Attól a tehetség

ott van tebenned,

nem azon múlik az,

hogy a hamisak azt

elismerik vagy sem.

Az idei évben sokan

gyorsan tisztulnak,

és igen sok minden

változik meg és áthat.

Magadon tapasztalod,

maradj tiszta te és ne

fordulj ki magadból.

Tisztelettel legyél,

szeretetben  élni jó,

jó embereknek való.

Kilátszik már mind,

a fondorlatosság,

a ravaszság, meg

ami még belefér.

Átlátszó lett már

az idén, nem tudja

bevinni, a nagy bátrak

által sem azokat, akik azt

veleszületettként átlátják.

A mondvacsinált, nem látja

át, nem hallja ki, gondolkodva

nem tud éli, összefüggésében

nem lát, nincs hozott anyag.

Másban tehetséges ő, még

azt sem tudja, nem abban.

Hányan futottak bele ott,

az interneten csak egy,

tanácsadó volt már.

Miután elhitték a

hiszékenyek, az

életművüket,

bizalommal,

odaadták és

nemlegesek.

Lett belőlük,

 átfordítás is

jó sok, a saját

szükségletük

szerintiek.

Hát nem is

működnek, se

nem segítenek.

Aki észrevette

nem adta azt oda.

Számára nincs ott

kategória, nem ő

az akit kitaláltak

oda, elszállt a

lehetősége

mielőtt még

megjött volna.

Attól most nem

 fejlődhet a Hazánk,

az Isten adta Hazánk.

Nyugtassatok meg,

ugye, hogy a régen

ellopott igazolványaim,

felújítva nem működhetnek,

mert elő soha nem kerültek.

A tiszták és a tehetségesek

most jó nagy gondba kerültek,

vannak, ha nincs meg amivel

 kihozzák most a tehetségüket

magukból, nincs hova, amit az

Isten őnekik adott és mostanra.

Nem tudok megszólítani most sem

olyan embert, akin még látszana az,

hogy nem fordította ki a sok pénze.

A megaláztatásból még van bőven,

nem gyűjteném azt most is be, nem.

Így itt is próbálkozom, hátha valaki,

aki olvassa itt ezt, elmondja olyan

embernek, akinek ez jól jönne most ,

hiszen motivációja az éppen nincsen.

Feltaláltam, eladom amit lerajzoltam,

hozzáadom oktatva, nevelve a tusásom.

Ne legyen ez irritáció, senki hamisnak,

kerüljön olyan helyre ahol megbecsülik.

Hiszen már három éve észleltem

és festettem meg, átfordultunk.

Már a jó energiákban vagyunk,

lehet azt gondolni, hogy nem

így van ez, nekem mindegy,

nem fogok meggyőzni

róla senkit sem.

Vagy megérzi,

átlátja, kihallja

vagy még nem.

Ezzel az évvel fel

is tudnánk készülni

egy már megváltozott

rezgésre, a ránk is ható

rezgésekre, amik eddig

nem voltak számunkra

érezhetők, most már igen.

A tehetségeseknek, ha nincs

mivel levezetni azt a feszültséget

ami ott van bennük és tehetségnek

nevezzük, befordulhatnak és bizony

sok tehetséges ember, mehet így el.

Ha nincs motivációja, nincs mi tartsa.

Anélkül, hogy elvégezte volna a földön

a dolgát, se a sajátját, se a generációsat.

A semmiből valamit, nekem jól bejött itt.

Ha nem érted miről írok, nem velem van

gond, a tájékozatlanságba bele lehet még

süppedni, csak nem visz előre, punnyaszt.

Valaki azt mondta bemozaikoztattam

„Szentendrét” a konyhába, érdekes

volt, letettem a nagy járólapokat,

a belőlem jövő érzéssel törtem

össze egy kalapáccsal, s adtam

a kezébe annak aki ért hozzá.

Jó érzéssel főzünk azóta ott.

Szegény ember vízzel főz,

szokták mondani, hát én

amióta tudom, létezem,

azóta próbálok abból,

ami éppen ott van.

Hát ezért tudok

ennyiféle ember

felé szavakat is

formálni, mert

átjön az ő rezgésük.

Tudom hogyan érti azt

 meg annak megfelelően,

hogy át is menjen az oda.

Ahol eredményes is lesz,

amikor megcsinálhatja,

úgy, ahogy neki éppen jó.

Ha még tagadásban vagy,

ennek a szíves és lelkes,

gondolkodó oldalnak a

működése, hitelessége,

még nem tudatosodott

benned, akkor lemaradtál.

Különös oktatás, nevelés, ne

tervezzen vele senki anélkül,

hogy megkérdezne, engedem-e.

Védjegynek hívják, azért bármit,

bármivel, bárkivel talán még itt

sem lehet, egyedül értem ezt el.

Eladom, átadok minden tudásomat,

hiszen az elmúlt hat évben hiába volt

a várakozásom, nem engednek be sem

a nevelésbe, se az oktatásba, nem értik.

Hova menjek, hol kérdezzek, nincs helye

ennek itt sehol, hiszen egyedi, nincs mihez

hasonlítani, ezért is igyekszem a videókkal,

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Tudom, nagy szüksége lenne most a Hazámban,

sok-sok fiatalnak és még révbe nem ért embernek

erre, amit csak én tudok továbbadni, oktatni, nevelni.

Megszenvedtem a 23 év alatt, sok hiányban volt részem,

ezzel vissza kell simogatnom mindent, hogy alapom legyen.

Felelős vagyok önmagamért, a hozzám forduló emberekért,

a megelőzésben találtam meg magamat, azáltal találtam fel ezt.

Nem vállalhatok olyan feladatot, amiért úgy dolgoztam és sokat,

hogy ne történjen meg, gondolkodjon el az, aki a dolgát nem tette.

A megelőzés mindenhol talál egy kis rést, ahol még remény lenne…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

Érintsd meg a sorsod című könyvemet,

H. Nagy Júlia néven adták ki.

Az volt az első könyvem.

Mihelyt megtehetem,

magam adom ki újra,

már kibővítve azzal,

amit azóta már tudok.

Megpróbáltam, leírni

benne mindazt amit

addig tapasztaltam.

„A Vénusz-dombot

körbefogó életvonal

csuklóhoz közelítő

részéből ágazik le az

apa vonala. Szintén

a csuklóhoz közel,

de a másik oldalon,

húzódik az anya vonala.

Ennek milyensége segít

abban, hogy megérezzük,

milyennek tartja a velünk

szemben ülő ember a szüleit”.

Akkor írtam ezt a néhány sort.

Mikor segítséget neki némán kért

keze, elfordultak, nem törődtek vele.

Ne sajnáljad, nyújts kezet, akkor előre.

Figyeld, s ha kell légy az őre, összetört

ember nem néz előre.

Erős kezeddel tartsd,

s ne vedd el tőle.

Benned megbízik,

csak így halad előre.

S ha erős kezed segítsége,

újra bízó ember lesz belőle.

Ha azt belül te is érzed,

akkor jó érzés neked.

Segít, erőt ad kezed.

Ha benned ez érzés

nincsen, kezed akkor

inkább legyintsen.

Jobb leintéshez

szokni, mint

megalázó

kezet fogni.

Akkor az első

7 évben már

találkozhattam

15.000 emberrel.

90% al, grátisz.

Mert nem

hagyta a

lelkem

elfogadni a

 leolvasásnak a

díját, szükségem

volt arra az időszakra.

Mindenféle emberrel

találkozva, akkor még,

tapasztalat tengerben.

Ahogy haladt az idő,

egyre inkább már

csak olyanokkal,

akik megértették,

mit miért mondok.

Most eljutottam oda,

hogy annyi mindenféle

összeolvasottal, a másért

messzire is elmentek által.

Össze-vissza összeszedettel,

túl mélyre belemélyülten,

a révületben keresgélve,

mindenféle energiákkal

„összeszutykolódtak”.

Azzal jól magukra hagyva.

Mások energiáival feltöltve,

mindenféle levédésekkel is meg

vannak jelölve, komoly emberek.

Az ott határozottan működik is,

ahonnan az származik és vajon itt.

Akkora lett a kontroll nélküli és

összevisszaság, hogy nem

tehetem magammal azt,

hogy mindenki után én

takarítsam ki, nem.

Amit ők fel sem

vállaltak azóta se,

hogy messzire

mentek attól,

amit tisztán tudtak.

Megjöttem már sokszor

onnan, ahova most indultak,

vakmerően megint hozzáláttak.

Hiszen ott, kitűnően újra működik,

feltöltődni meg tán, újra hozzám érkezik.

Fel nem vállalva azt amivel innen megy el.

Különös oktatás, nevelés, hát a tartás, az

emberi méltóságnak fontossága miatt.

Segíts magadon, az Isten is megsegít,

a feltaláltam, minőségként, működik.

Kicsit innen, jó nagyot lódítva onnan,

 elől járnak már, a „nemtudomkák”,

sokan vannak, egymást tapossák.

A megjelölteknek az energiáikat,

nehéznek, megterhelőnek érzem itt,

ezeket valószínű már mások is megérzik,

levenni a megjelölésüket pedig nem merik.

Nem az én dolgom lenne ez, annyit kaptam

már azért, mert a hivatásomat gyakoroltam.

Hazámat, embert tisztelő lettem, azt is élem.

Mivel a megelőzést magam választottam,

oktatnék, nevelnék, tenném a dolgom.

Nem is gondolnak rá, ha elmennek

ezekért a „beavat…kozásokért”, az

egy másik ember összetett energiája.

Ez itt a szeretett Hazám, megjárna tán

nekem is, ha már összefüggésében látó

lettem itt, a sok megtisztelő ember által.

Elhatároztam hát, segítek azoknak is, akik

már nem  bírnak el azzal, hogy meg vannak

pakolva mások által, a megelőzésben érjük el.

Megtanítom őket, a generációs jeleikre és miért

vannak, s ne máshoz menjenek, hanem magukon

segítsenek, ha már tudnak, a családjukig eljutottak.

Magyarországon születtem, itt neveltem magam, itt

 tanultam meg, amire szükségem volt, mert azt nem

hoztam tehetségként. Hát itt oktatnám és nevelnék

a tapasztalt tudásom által, mert elértem azt, hogy

körbeért a tapasztalt, tanult tudás bennem, adnám

tovább, hogy tiszta forrásból menjen, a Hazámban.

Minden olyan embert várok tisztelettel, aki már

megérintődött ezen a területen, vagy kikerülni,

2017-ben már nem is lehet, ha akarod ha nem,

benne élsz, mert a többiek olyan irányt vettek.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Azokat is várom, akiknél elfogyott a muníció

és csak pörögnek körbe, azokat is akiknek ideje

lenne tanulni is, hogy hitelesen mondják utána már.

Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem harcolok

se veled, sem ellened, ide is az oktatás miatt jöttem.

 

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

szombatonként 10 – 12 vagy 14 – 16 között.

Bejelentkezéssel, skype julamami.julamami

julamami@gmail.com, +36 30 2470 589

Magyarországon Pakson a Hergál Házban,

várom az érkezőket,

szeretettel.