Mit is mondhatnék… 2017.05.18. https://julamami.com

Mit is mondhatnék, hiszen én magam is egy naponta

tapasztaló oktató, nevelő volnék, rajtam van a fék.

Ez bármikor bárkivel megtörténhet, ha nincsen ott

 ahol az is  kellene legyen, életszerű emberismeret.

Ha azt gondolod, a 66 évemmel ehhez már öreg

vagyok, ne tévedj el ebben, ha nem ismered fel.

Nem lettem nagy ember, bár a vezetéknevem az,

megtanultam viszont, az egyszerű az a nagyszerű.

Sorsomban kiteljesednék már én is, megcsinálom,

nincs más dolgom, mint, most ELADÁSRA felkínálom.

Alkalmazkodni tanultam meg tán életemben legelőször,

így tarthatok most, itt a megcsináltam előtt egy lépéssel.

Ne hidd el, ha azt mondanák, valakivel közösködnék én,

nem tennék olyat, mert az nekem veszteséget okozna.

Egyedül kaptam ezt a fajta rálátást, kihallást, megérzést,

egyedül viszem és tanítok sokakat oktatni, ha eladtam.

Jó üzlet lehet valakinek, aki átlátja, van üzleti érzéke,

nekem nincsen, bebizonyosodott ez már életemben.

Figyelj, ha a lelked jelez, a szíved adná a tudtodra.

nem jól van ez, valami nincs az életeddel rendben.

A gondolkodó agyad már eldöntené, tanuld meg,

azt, amivel mint tehetséggel, nem te születtél.

Ne várjad meg, amíg rád kiált a lelkiismereted,

hogy ha nem gondolkodsz, nem áll ki melletted.

Mi lesz veled, ha már a megelőzés nem segíthet,

nem tudhatod meg, emberiesként élni minőség.

Ha elengednék végre a pénzes lehetőségeket és

mindenki tudhatna róla és lehet lehetősége, hisz

sokféle tehetséget hordoz és régóta, ez a „Nép”.

Boldogulnánk a saját tehetségünk által és mind,

aki még nem rekedt meg és végleg a semmiben.

Kiátszik, amikor a hozzá nem értők, de divatosak

belenyúlhatnak a tehetségesek sikerenergiájába,

már csak idő kérdése és le lesznek ők cserélve.

Tessék mondani, ez meg itt kinek a saját szintje,

összehúznunk magunkat még mennyire kellene.

Ez a Haza a minénk mindannyiunké, akik ide bele

teremtettük a szépet és a jót, lelkesen, szívesen,

nem hagyjuk el, kivárjuk azt a minőséget, amit

mi beletettünk, amitől olyanná lett a Hazánk.

Nem engedjük el, hiszen tiszteljük, szeretjük,

itt éltünk színesen és eltérően, mind máshogy.

Sokfélék is vagyunk, másban tehetségesek és

szorgalmasak, a minőséget adni tudó „szakik”,

látszik, minden mindegy, elég a „betanított” itt.

Azzal ébredtem, hogy vajon aki csak önmagát,

csak az övéit, rajongóit, tisztelőit, teljesítőit,

tiszteli  és szereti, a Hazáját szeretheti-e.

Átláthat-e, kihallhat-e, gondolkodó-e,

nem az ő gondja, ha csak maga köré lát.

Mivel a Haza mi magunk, a Hazánkért

tevékenyek és most aggódok vagyunk.

Hiszen látszik, nem értik most a Hazát.

Most így, hogy leírtam az jutott eszembe,

van-e jogom nekem, szeretni a Hazánkat,

hiszen kisember vagyok az a bujtatott fajta.

Aki nem mutathatta meg a saját Hazájában azt,

hogy mit talált fel. Vánszorgok, araszolok, ha úgy is

néz  ki, hogy segítséget kapnék, lehetnék itt meg ott.

Amikor másra bíztam azt, magam kell mindent kézben

tartsak, mert azonnal kiszolgáltatott leszek, hiszen nem

így gondolkodnak mások, önmaguk után mennek még  csak.

Nem látják át, hogy a kisember, ha nem tartozik se ide, se oda,

mert megtanulta, csak biztonsággal araszolva, nem lenni másnak

kiszolgáltatva, hiszen ők még nem értik, mit is adott az Isten nekik.

Nem veszik komolyan annak a fontosságát, amit feltaláltam, hiszen

azt látják, nincsen, nem lett tengernyi pénzem, csak a tudásom van.

A legtöbb ember meg, aki még nem tapasztalt olyat, csak azt tartja

fontosnak, ha azzal amiben neves valaki a pénze is legalább akkora.

Ez lett valamiért hitelesítve, igen ez biztosan működik egy olyan

Hazában, ahol a  bizonyítottan tehetséges kisember is számít,

nemcsak azok, akik a

 belső körben vannak,

teljesítenek az elvárásokból, rajongásukból jól megélnek.

Nem tudom mekkora a fék rajtam, jobb, ha nem is tudom,

nem szeretném elhinni, mások úgy működhetnek mint az

Isten, ott lenne a kezükben minden és egy gondolattal,

áthúzhatja mások életét, a feltaláltja” fontosságát.

Anélkül, hogy értenének hozzá, át is látnák, vagy

megismernék azt, aki itt a Hazájában találta fel.

Emberismerőként, toleránsként, elemzőként,

oktatóként, nevelőként, föstőként, faragóként,

Sorstalanná, Hazátlanná csak nem válhatok.

 Tapasztaltan, életszerűen Emberismerő

és Hazaszerető vagyok.

Hiszen, tán pont azért

jegyezték meg a nevem,

mert annyi embernek már

segített ez a nevelési forma.

Maguktól az emberektől jött

a tapasztalás lehetősége nekem.

Hiszen megtiszteltek és ide eljöttek,

a tanácsaimért, megkapták és mentek.

Valaki aki fontos volt itt, megirigyelhette,

azt, hogy a semmiből teremtek szépet és

jót, s gondolom megtehette, lefékeztetett.

S csak forgok itt körbe, mint a kikötött ló,

aki jól végzi a dolgát, azért hagyják, de

nem változtatnak, mert nem értenek,

ahhoz, hogy ha elengednék mi lenne.

Pedig itt teljesedtem ki, megcsináltam.

Nem szeretnék, hogy tudjanak rólam,

nem vállalnak fel, hát csak itt lakom.

S a Világban többen tudnak rólam,

olvassák azt amit leírok reggelente,

mint a Hazámban a szülőhelyemen,

nem juthatott el oda, hogy beszéljen

róla bármi, amit hallgatnak, olvasnak.

Hát így jártam, a saját szülőhelyemen,

amihez nem kevés jót és szépet tettem.

Valakik döntöttek felettem, nem létezem,

hát elengedtem ezt is, elfogadtam, rendben.

Mindenkinek kívánok, jó egészséget, szép és jó

életet, amiért sokat tettek, éljék megérdemelten.

Szeretettel felkínálom oktatásra az Emberismeret,

című tréningemet és a Tolerancia, tréningemet,

az Emberesedj, tréningemet nem merném.

Hiszen ott alaposan nevelődnek önmaguk

szerint teszik, nem könnyű átlátni azt a

sok mindent, amit addig tájékozatlanul

is megtettek, mások felett eldöntöttek.

Felszínen élni, kikerülni a nehezet, azt

is lehet, de az élet az maga, a nehézben

is meglátható fejlődési lehetőségek…

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból, szeretettel.

 

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

20 órában, a 176 tenyérrajzomat oktatom.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Ha nem csörög, néma lenne a telefonom,

elérsz ezen, skype julamami.julamami,

visszacsörgök, amikor én azt észlelem.

Biztosan van  neked is olyan emléked,

amikor nem tetszett az gyermekként.

Ahogy tenned kellett általuk, azt tetted

ami szerintük jó volt ott neked, nem is

tehettél volna te mást, gyermek voltál.

Mennyit veszíthet egy gyermek akkor,

amikor mindenben meg kell feleljen ő,

a mások ráhatása által a tehetségéből.

Minden sikernek, megvan a maga ideje.

A kiüresedés igen korán elkezdődhet, ha

nem figyelnek rá, a kibontakozása idejében.

Visszarendezhető, hála Isten sok minden.

Bebizonyosodott, a tapasztalásaimnak

megfelelően, hogy nagyon fontosat és

minden gondolkodó számára az lehet,

fedeztem fel az emberek tenyereiben.

18 éve ennek, egy akadémiát elvégezve,

kitűnő megajánlottat kaptam, boldogan

gondoltam arra, hogy „megcsináltam”.

Ők többet tudtak rólam mint én magam,

azóta én is tudom, a tehetségem hozott.

Szerencsémre, rájöttem van az Isten.

A 23. év alatt, az összefüggésében

látásom kerekedett ki, magam is

meglepődtem, mi függ össze és

amire nem gondoltam azzal is.

Az oktatás formája egy magamfajta,

tapasztaló, oktató, nevelő általi,

megformálása annak,

amiért én felvállalom,

a jelentkező nevelését.

Úgy válogatom össze a

rajzos oktatási anyagot,

hogy az róla szóljon, legyen

olyan tükör a számára, amiben

önmagát, hitelesen meglátja.

Annak megfelelően, amit

a tenyereiben ő megrajzolt,

csak leolvasom, nem teszek

hozzá és nem is hallgatok el

semmit sem.

Megtanítom

látni a saját

tenyereit.

A benne

lévő jeleket,

ami számára

nagyon fontos

információ lehet.

Amikor a sorsforduló

megjelenik az életében

és csak nézne ki a fejéből,

hogyan, hova, merre tovább.

Nagy segítség ilyenkor ez az

ismeretanyag, a saját tenyere.

Mit tett meg önmagához mérve,

mivel jönne a szüleinek megfelelve,

honnan hozza, ük, vagy déd, az aki a

feladatát neki meghagyta, hát csinálja.

Mert nem szeretné, ha a gyermekeinek

meghagyva a felhalmozódott törlesztetlent,

nagyon nehéz életszakaszokat tenne oda vele.

Sokan vagyunk akik visszük még azt is amiről,

csak később derül ki, hogy létezett egyáltalán.

Az életemet úgy élem, hogy tudom, mit miért

kell megtennem akkor is ha nem is érintene

engemet, az én sorsomnak tekintetében.

Ismerem a tenyeremet, akik már elértek

oda, hogy el kell gondolkodjanak, miért is

működik másképp, mint ők azt szeretnék.

Magyarázatokat kapnak a saját tenyerük

által, hiszen ott benne van arról is minden.

Megtanulva, leolvasva, egy pontos kontroll, a

 saját és generációs feladataink tekintetében.

Felismerhetjük még időben, azokat a sorsfordító

élethelyzeteket, amik váratlanul érkeztek eddig.

Belső tartást, méltóságot ad akkor, ha tudjuk,

mit miért úgy teszünk, időnként elnézést is

kérünk, de meg kell azt a formát tennünk.

Megértőbbek leszünk a többiek életével,

hiszen mindenki sorsa más, hogy lehetne az

is szerintünk, ha a megoldásuk az ő sorsuk…

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Úgy gondolod, megkönnyíted a dolgod,

angyalokkal takarózol, már magasabb

szintre is kerültél te mint a többiek.

Ki lesz emberies, ha azt gondolod,

jobb, ha mindent mások csinálnak.

Kiteljesedhetnél, ellehetetlenedsz.

Tudod-e mit jelent a Hazaszeretet,

ne szégyelljed, ha neked már van

ilyen és állandó az érzés benned.

Akkor van együttérzésed az ide

születettekkel és az itt élőkkel.

Nem az a gond, ha többszörösöd

van, hanem ha másnak meg még,

információja se volt és most sincsen.

Megtartottad magatoknak mindazokat,

amiből átadva, az emberek boldogulnának.

Két oldalunk van, az egyikhez a feladatot azt

hozzuk a születésünkkel, a másikat tanulnunk

illene, hogy motivációnk legyen az életünkre.

Íme a 2017. év emberiesei már mind ilyenek,

mindegy, hogy pénzesek vagy kiteljesedettek,

nem szenvedik ők azt se ha ti nem értitek őket,

tanuljatok azoktól, akik bizonyítottak és tudnak.

Elérték azt amit a sajátjukban és generációsan is

lehet, s most adnának a tudásukból a többieknek.

Ha te ezt még nem ismered fel, kérlek téged,

ne vállaljál döntést minőségi emberek felett.

Nem lehet menet közben megtanulni azt ami

már adott volt a születésükkor is másoknak.

Emberismeret, tolerancia, empátia tréning itt.

Adok – kapok, a legjobb életminőségekben van,

hiszen mindenki felismeri miből van a többlete.

Már a kommunikáció által is történik a csere,

nem nyerészkednek, emberiesen ott vannak.

Beérik azzal amit az életük, a sorsukhoz tálal,

nem ártanak, nem bántanak, ők ott vannak.

Ha azt kérdezném tőled, mond hogy vagy,

vajon mit mondanál, igaz lenne-e az,

hogy most jól vagy,

hogy most nem vagy jól.

Különös oktatás, nevelés…

Min is múlik mindez, lehet

azon, hogy mennyire mehet

az életed gördülékenyen, mennyi

akadályba ütközik egy hétköznapi

tevékenysége közben az ember.

Értenek-e ők ahhoz amihez biza

minőségükben érteniük kellene.

A Hazánk lelke rendben legyen,

látszik, hogy nem is értik miért.

Van az Isten, majd eljutnak oda,

ők is, akik most még azt hiszik,

tán ők maguk is lehetnének azok.

Nem látják át, nem élnek ők benne,

mintha ez itt nem a következménye

lenne valaminek, amit ők még nem

csináltak meg, de szerintük ez jó.

S azok, akiknek mindezeket

úgy kellene rendezni, hogy

a válasz az legyen, köszönöm

jól vagyok, minden rendben.

Ugyan figyelembe veszik-e

azt, hogy itt élnek rajtuk

kívül is még emberek

sokan, hogy ne, csak

róluk szóljon a Hazánk.

Valamiről el tetszettek

feledkezni, ide mi sok jót és

 szépet tettünk, teremtettünk is

bele, azok által kapnunk is kellene.

A jóból és szépből, amit beletettünk.

Ismerjük az emberies sikerélményt.

Ne tudjanak le bennünket, csak úgy,

ha nem teljesítünk mi szerintük, akkor

majd megtudjuk azt, mit tudnak kitalálni

még, azért, hogy lássuk ők mondják meg.

Nekünk az mindegy, de a sorsunk az nem.

Megcsináltuk amit lehetett, sikeresek

vagyunk, de nem társult hozzá a jólét.

Megfeledkeztek rólunk, csak tegyük

a dolgunk mi segítők, emberiesek, ki

kérte azt, hogy erre adjuk a fejünket.

Ha nincs hozzáértő ott, kérdezzenek.

Erre születni kellett, ehhez tanulni is

szükséges volt, mindazt megtettük és

azért, hogy minőséget tudjunk adni.

Nem mondta nekik azt senki, hogy az

ő feladatuk szerint is jó lenne és ami

a legkevesebb, hogy mi jól érezzük

magunkat a bőrünkben. Hiszen azt

ami a mi dolgunk a legjobb tudásunk

szerint visszük a hétköznapjainkban.

Feltaláltam valami nagyon fontosat,

tartást és méltóságot igazgatót, ha az

esetleg, megváltozna, az élethelyzetéből

kikopott volna, mindenki maga végzi azt el.

Teszi a helyére a saját életében a tartását,

újabb motivációkat találhat generációsan.

Nem nyúlhat hozzá más senki, önmaga

szerint, a saját érzései, kihallásai,

gondolkodó agya szerint teszi.

Önmagát teszteli le, emberies-e,

a sorszerű feladatát elvégezte-e.

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, Különös nevelés…

Valami ami szükséges ahhoz,

hogy emberiesen tartásos

módon, gyakorolhassa a

hivatását most mindenki.

Ha eléred te a legmagasabb

életrezgésedet és a lelkeddel,

szíveddel, gondolkodó agyaddal

azt most mindenki felé megteszed,

mert sorsszerűen dolgod van vele.

Ne várjad attól aki nem is

érzi, nem hallja ki, nem

is gondolkodik rajta, hogy

másoknak is jó legyen, nekik

 megfelelő minőségben a sorsa.

Ha a minőségi embereken múlna,

senki sem sanyarogna, tudják mi a

dolguk és teszik azt, emberiesek.

Ennek ma már sokan megfelelnek,

azért sokat tapasztaltak és tettek.

A 2017. év emberiesei ők maguk.

Ha valamiben nem tudnak haladni,

továbbra is a megoldást keresik, s

egyszer csak azt ők meg is lelik.

Mert ebben tehetségesek, erre is

születtek és ebben a legjobbak.

Nem is értem, mások tudnak-e

nyugodtan lenni, ha azt tudják,

vannak, mögötte az emberek,

sorsok, a Hazánk gyermekei

vannak, s ők abba nem látnak.

A szavukat nem hallják meg, el

is beszélnek ők, egymás mellett.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés…

Az vállalja fel aki úgy ért hozzá, hogy

megelégedésére van, azoknak akik őt

megválasztották arra, hogy az életüket jó

minőségben élhessék, a hétköznapjaikban.

Van aki azt mondja, gazdag a Hazánk, látom

én is, hiszen erősen ható a látszata, de a magunk

módján, meg is élnénk, a jót is ami nekünk megjárna.

Vegye meg a Hazám a feltaláltamat, nevelni tanítok sokat.

Igazítsd meg a belső tartásodat te is magadnak, ne mondjál

le arról, a szépről és jókról itt a Hazádban ha megjárhatna.

Mond el annak akiben megbíztál, rá adtad annak idején te,

azt ami a bizalmadat mutatta, mi hiányzik neked ahhoz,

hogy azt érezd amit azok, akiknél látszik kifogták azt

az aranyhalat. Ami, ha hozzáértőknél van, tán jólétet

a  Szép Hazánkban, mindenkinek hozhatott volna.

Bocsánatot kérek és rögvest, hiszen, hogy jövök

én ehhez, aki a sorsát megcsinálta, csak, hogy

nincs aki értené, a Hazájának lenne most,

azzal amit feltalált, jó értelemben dolga.

Vegye meg, azt ami nagyon jól jönne

most ebben a Hazában és sokaknak.

Tudjanak róla, mit találtam fel és meg,

az embereknek, mindenkinek van ilyenje.

Sors, lehetne kapaszkodni bele, ha ehhez már

több emberiesen is, az oktatásom által érthetne.

Jó minőségű lehetne, a Hazánkban maradtaknak

is a lelke, szíve, gondolkodó agya, hogy tudja mit,

miért nem ért el, vagy mit rontott el a sietségben.

Átlátva még idejében vissza igazíthassa, simogassa

meg a szerettei lelkét azzal, hogy belátja, akkor ott,

neki mi lett volna a dolga, ha már azt is tudta volna.

Várom a hozzáértőket, az érdemben döntőket,

tiszteljenek meg, lássanak bele, mondják el,

mi a módja annak, hogy bejusson a tudásom.

Magyarországra a szeretett Hazámba,

Paksról a Hergál Házból,

szeretettel.

Kilóg az ujjam, mutatja az anyjának,

reménykedve, hogy ad pénzt újra.

Veszünk fiam, ahogy csak lehet,

bírd ki még egy kicsit kérlek,

befizettem minden pénzem,

hát most nem tudok venni

semmit sem, nem megy.

Nem szól róla aznap

este már, meg későn

is jött haza az anyja.

Ők gyerekek már

alszanak addigra.

Azzal vigasztalja

magát, hogy vannak

olyan családok, ahol

szép cipőben járnak

a gyermekek, de az

anyjukat csak hetente

látják. Mert külföldön

dolgozik, s nem jöhet

gyakrabban onnan haza.

Az apjuk meg bánatában

iszik, mert nincs munkája

és arra kell várnia, hogy az

asszonya tartsa el a családot.

Az ő apjuk belélegzett valamit,

hosszan volt beteg, meg is

halt, akkor már hosszú

ideje nem volt munkája.

Sok elment a gyógyszerekre,

az anyja igyekezett mindent

megadni, hátha van remény.

Még mindig folyik a pere,

halogatják nem fizetnek.

A bank a házukat elvitte,

nem lakik senki benne,

de nem költözhettek

vissza az otthonukba.

A tejet a kisebbeknek

otthagyja, nem issza meg.

Gondolja szórakoztatja

magát egy kicsit ma,

sem megy ilyen

lyukas cipőbe

az iskolába.

Már eleget

csúfolták

miatta.

Összeszed, jó

sok lapos kavicsot,

majd azokat a vízszínén

futtatja, nincs más dolga.

Azokat dobálni jó mulatság,

bár a vízszínén, úgy eldobni,

hogy néhányat pattogjon is,

azt nem mindenki tudja.

Föltűri az inge ujját,

jólesően vájkálgat a

sóderkupac aljában.

Igazán méreteseket

is talál. Fölemeli a

karját, gondolja,

kipróbálja, mit

csinálna a lapos

kavics ott az úttesten.

Az üres úton, de el is veti az

 ötletét, eszébe jut, nagy

baj lehetne belőle.

Megpakolja a

zsebeit,

jó nagy bögyöt is

csinál a pulóveréből, azt

 is telerakja, ott nem

hagyna egyet sem.

Nyomja magát az

emelkedőn felfele,

ezen a benzingőzös,

szúrós szagú reggelen.

Valahogy, fura öröm

szaladt át a lelkén,

de a szívéhez érve,

megrekedt, nem

győzi lefékezni.

A féktelenül

gyermeki, de

vad gondolatait a

 gondolkodó agya.

Mi lenne ha egyet,

csak úgy, kipróbálna.

Egyre nagyobb a reggeli

forgalom, csurognak a szép

nagy autók lefele, hát a sorsa

meg is oldotta, nem dobhatja el.

Azért kivesz egy méretes kavicsot,

ránéz az egyik szemével, a másikkal

meg az úttestet vizsgálgatja.

Lassan lefékez mellette,

az autócsoda, meglepődik,

de csak egy picit. Ahogy az

ablak csurog lefele, látja a

nem tetsző tekintetét a

sofőrnek.

Meg ne tedd,

ezen meglepődik.

Vajon beleláthatott

a fejébe, netán az is

meglátszik rajta, mi

volt a szándéka a

lapos

kaviccsal.

Nagy bajt

csinálnál vele,

te gyerek, el ne

dobjál itt egyet se.

Menj a vízpartra, ott

is jól nézz körül, hogy

mielőtt eldobod, azzal

ne ártsál ott se senkinek.

Nem válaszol, örül, hogy azt

megúszta baj nélkül, hátrál

és el is somfordál onnan.

Azért odébb, maga elé

sercint egy rendeset.

Motyogja mi legyen,

azzal aki odaszólt neki.

Aztán belátja, időben volt

a figyelmeztetés, itt tényleg

nem tud eldobni egyet sem, még

bajt csinálna vele szegény anyjának.

Pedig van annak elég baja, gondja, a sok

testvérével meg vele is, kesereghetne.

A sofőr a kávézásos szünetben úgy

meséli el a történetet, a kollégáinak,

hogy azt érzi, még nincs az befejezve.

Elmeséli a főnökének a hazafelé úton,

ő meg kíváncsi az egész történetre.

Másnap megkéri az útvonaluk arra

legyen, amerre az történt tegnap.

Áll a lyukas cipőjét már átgumizta,

hogy akkora szégyen már ne essen,

váratlanul elhagyná a cipő a talpát.

Jólesően átsimítja a zsebében

a kavicsokat, megvannak hála

Isten gondolja, közben egy új

szép autó gurul arra.

Lelassít mellette, ő

meg úgy kedvetlenül

odaveti a tekintetét.

A lehúzott ablakból

kiszól egy hang, mond

hányas cipőt hordasz.

Meglepődik mert nem

tudja, az anyja vásárol

nekik mindent, ő tudja.

Kicsit azért körülnéz,

nehogy megszégyenüljön,

hogy nem is neki szóltak onnan.

Neked szóltam mondja, mit akarsz

azzal a kaviccsal, itt eldobni nagyon

veszélyes volna, ugye te is tudod.

Ha van kedved, bemehetnél oda az

átellenben lévő boltomba, add oda ezt,

vigyázzál rá, ezért ott kaphatsz valamit.

Elfogadja, nem érez semmi rosszat felőle,

átszalad majd el ütik, nem megy el a zebráig,

aztán már bánja, éppen csak, hogy megússza.

Másnap csurog a szép autó lefele, a gyermek

meg táncoló léptekkel, mintha ő nem is a földön

járna, boldogan siet már elébe, alig várja, az ablak

 csurogjon már lefele. Kinézve, egy szerényen, de jól

öltözött gyereket lát. Köszönöm szépen magának,

ember, mondja jólesően, odaadnám a kavicsaimat,

hátha jól jönne dobáláshoz a maga pihenő idejében.

Boldogan szalad az iskolába,  jaj, be ne csengessenek,

az autóban ülőnek előjön egy emlékképe, egyszer ez

megtörtént már, csak másabb körülményekben vele…

 Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, online.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Mit lehet, mit szabad, hol van az a határom,

ahol az őszinte szavaimért megint ártanának,

érzem, nagyon figyelek, saját ellenség se leszek.

A Különös oktatás, nevelés védjegy, a tulajdonom,

nem pályázhattok vele, mert nem engedtem meg!

Jönnék én oda, ahol az emberies így kikopott már,

lefordítónak ezzel az emberies jelnyelvvel, amit itt

találtam fel, rajzoltam le, nevelnék, oktatnék vele.

Így azt érezhetnék, a Hazámban is volt értelme.

Igyekszem visszahúzódom, ahogy tudok, de

 ki kell írjam, amit én már el nem bírok.

Nem szeretnék sortalanul lődörögni,

szeretnék a Hazámban és nyugodtan

megöregedni, nem több csak ennyi.

Koros vagyok ahhoz, hogy elhagyjam

a Hazámat, meg ide teremtettük azt a

szépet és jót, amiben mi is szeretnénk élni.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

azoknak akik nemcsak a nagy pénzben jártasak,

 lelkesen és szívesen, gondolkodóan is megélnek.

Mert amikor kitalálta ezt nekünk itt valaki,

nem gondolta, hogy a kicsik léteznek

itt még, csak nagyban gondolkodott.

Mivel, ezt a lépésről, a lépésre

utunkat, ő fel nem ismerhette,

vagy mielőtt elkezdte is unta.

A kínlódást másokra hagyta.

Nem tartozom se ide, se oda,

tartozom hát az érkezőhöz

és akkor is pont, csak oda.

Ezért ránk túl nagy ez a

kabát, csak lődörgünk

mi benne, sehogy

sem áll jól

rajtunk.

Nekünk

kellene

megnőni

korosként

mert nem

 mihozzánk

 igazíttatták az

éppen aktuális

 feladatainkat,

és túl gyakran

változtatták.

Nem lehetne

esetleg előtte

kipróbálni ezt

a próbababán.

Aprópénzes

nyugdíjasként,

megbízásosként

próbálkozunk,

nem adjuk fel.

Igyekszünk azon,

hogy végigvigyük

a saját sorsunk is.

Létezünk, vagyunk,

a jóra mi is várunk.

Tán volt ő kicsi is,

ki mondhatta,

 felelőtlenül

azt úgy neki.

Akinek elhitte

azt is magáról,

hogy ekkorára

nőhet anélkül,

hogy az útját ő,

nem járja végig

 és abból neki,

bármi

gondja

lehetne.

Megláttam,

felfedeztem,

léteznek ott van,

mindenkinek van.

Generációs jele.

Örülnek amikor

felismerik, mert

teljesíthetik is.

Motiváció, ami

előrelendíti és

új útjára vonzza,

nem üresedik ki.

Mindhiába ha úgy

veszik mintha mi

nem is lennénk.

Az óriásokhoz

igazíttattak

mindent, aki

nem képes rá,

az már nincs is.

Vessen magára,

ha a kicsiségét

tartani akarta.

Vegye tudomásul

és mindenki, aki

még gondolkodik,

hogy arra nincs

szükség már itt.

Ne tervezzen

nem lesz mire.

Győzz meg,

legyőzni

könnyű

engemet,

oktatnék,

nevelnék,

ha szabad,

ha lehetne.

Felépítettek a

tehetségükből,

az emberek valami

olyat, ami generációsan

biztonságot adhatott volna.

Ha valaki aki önmaga fölé

nőve, a nagyságát is el

 nem hitte volna. Hát

mindent a saját

óriássá lettét

igazolva,

nekünk

kiossza.

Most

adjál ki

erre, aztán meg

amarra, úgy körkörös

körbe – körbe szabályozva,

hogy majdcsak eltévedünk ott,

s akkor neki le van rólunk végleg a

 gondja, mintha nem is léteztünk volna.

A saját nagyságának megfelelően megoldva.

Aki most, tartósan kisember és a gyakorlatban

tudja, a nehézségeket azért vállalja, mert fontos,

hogy már ne így éljen, ő utána egyetlen sarja sem.

Az alapokért szenvedett egész életében és oda.

S mi történik, mivel nincs új, működőképesen

ránk szabott forma, bármikor megtörténhet,

az, hogy a ragadozóvá váltak számára préda.

Kérem szépen szóljon oda, az aki még merne,

oda is szólni, sokan vagyunk, akik a családjukat

szeretik, az embereket tisztelik és az emberies

létünk fontos nekünk, nem ártunk és itt élünk.

Nem tudunk máshogy, mert nincsen másunk.

A semmiből jövünk és abból teremtünk,

nehezen, araszolva is haladunk, hol itt, hol ott is,

várnak magunkhoz képest sokat, nem életszerű

 amit az óriásokhoz mérve, elvárnak mitőlünk.

Nem akartunk nagyok lenni, jó az egyszerű

nekünk, pedig lehet, hogy Nagy a nevünk.

Valaki aki még tán kíváncsi arra, hogy

vannak egyszerűen élők is, az ő

nagyszerűségükben, gyűrődve.

Létezünk, vagyunk, nem férünk

bele a sablonba, szeretnénk azt

megélni, hogy nem volt hiábavaló

az egyszerűségünkben a mi életünk se.

Hiszen előtte még, lehetett itt így is élni,

de minden megváltozott és elfelejtettek,

valami működőképeset hozzánk is mérni.

Persze az csak álom, hogy megkérdezett

volna valaki érdemben bennünket, ugyan

mondjátok, ti Hazánkban születettek, mit

szeretnétek, mi lenne jó, működő nektek.

Na most aztán sűrűn, bocsánatot is kérek,

csak, ha nem írhatom ki, belebetegednék,

azt meg köszönöm nem kérem, hát leírom.

Ember vagyok, emberiesnek születtem, ne

várjátok tőlem a gépieset, mert nem megy.

Óvatosan előrelátó lévén, a megelőzésben

vagyok 23. éve, magam csinálok mindent,

nincs más ebben, mint én és magam szerint,

próbálom bevinni a köztudatba a tehetségem.

Aggódom, hogy most már így, 66 évesen, nehogy

sokallják az éveim számát, hát akkor inkább eladom,

vegye meg olyan ember, aki érti mit szerettem volna.

Elértem, nekem ez lett az életművem, ez a vagyonom,

pénzzé tenném már, ha valakinek abból van sok, nekem

 meg úgyis dől a sok gondolatom, hát csináljunk üzletet.

Az első üzletkötésem lenne, nagy is a várakozás bennem,

kérlek benneteket jóérzésű emberek, szorítsatok nekem.

Tudjam úgy végigvinni ezt, hogy lehessen az én életművem,

emlékezhessek rá és egész életemben, hogy megcsináltam.

Nem letudni szeretném, inkább a méltóságába helyezném.

Kérlek benneteket, legyetek ebben jóérzéssel énfelém.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.

 

Honnan jöttél,

mire vágysz,

s eközben

meg mit

látsz.

Az

álmodhoz

képest most

mond hol jársz.

Miben tértél te el,

s mi az ami nem jött

be neked, mert nem

is tettél érte semmit.

Kihasználtak-e, vagy

túlbillentettek esetleg,

önmagadhoz képest túl

nagy volt az a mérce amit

eléd raktak. Meg kellett, hogy

oldjad, s mielőtt felnőttél volna,

 csak elvártak, kibontakozni nem,

de harmóniában sem hagytak.

Táncolni is

megtanítottak,

ha már kedvetlen

vagy is nyomjad.

Hátha szerintük

mozdul el az agyad,

már be is állítottak,

a nemlétező sorba.

Amikor te is, már

jól belejöttél volna,

alaposan meg is

táncoltattak.

Észre sem

vették, mit

hoztál akkor

amikor születtél.

Ahhoz képest, amit

hoztál eltereltek, s

oly messze mentél.

Keresve azt a helyet

ahol jól érezheted te

is magadat, már annak

megfelelően aki vagy.

S aki megmaradt, mert

elhiszi, hogy egyszer lesz

neki is dolga itt, azzal is

ami tehetséget hozott.

Nem adja fel a lelke még

mielőtt kiteljesedhetne,

hozzá lát és teremt, most

is annak megfelelően,

ahogy neki itt lehet.

Esett már rajta is jó

sok csorba, kiegyengetni

nem volt ideje, előre kellett

lépnie. Másokat folyamatosan

legyőznie, már azt sem tudja ő,

miből merítette, azt a sok – sok

tőle idegen, de neki betudott

 üres ötletet, miérteket.

Vagy van akit,

valami által

kiemeltek,

oda ahol neki ott,

helye soha nem lenne.

 Ő abban megmaradt csak

gyermeknek, nem fogott

rajta, a tanulásnak sincsen

ott nyoma sem.

Mások kezei

által formálódott

bele a kiváltságokba.

Hol az eleje, hol a közepe,

hol az alja, felfogni sem tudja,

megy amerre irányítják, nem

mondhat nemet, azt nem lehet.

Mint egy fonalon rángatott, aki

hasonlít már az egy tucathoz.

Pedig ő sem erre vágyott.

A fantázia hiánya okozhatja,

hogy nagyon szépekre lettek

legyártva, senkinek sincs most

már ott életkora sem.

Az is egyre megy.

Tán elérték amire

vágytak, konzerválták

őket, hinnye egyen remek.

Minden hiányzik már ami

megkülönböztette őket.

Uralhatnak minden teret,

ahova a többiek, már be

sem léphetnek, pedig úgy

tudják, egy Haza ez csak egy.

Ide teremtettük a szépet és jót,

innen várnánk most azt is itt, amit

beletettünk, érezve a minőséget.

Megélnénk megérdemelten.

Hol vagytok intelligensek,

lenne dolog saját kútfőből,

eredően betöltve a hiányt.

Legyen látható, ami nem

igazi, sem nem átható.

Belül ne keresd, nincs,

ne kopogtass, nem

válaszolnak addig,

amíg arra formát

most nem kaptak.

Érd be azzal amit

látsz, az minden.

Szépen csendesen

fordulnak

befele,

épülnek

már lefele.

Még mielőtt

kiformálódhattak

volna, elérték azt amit

nekik szántak, csak vannak.

A saját fogságukba estek bele,

lett volna másik út, de az már

macerás, gondolkodni kellene.

Hol van az eleje és hol a vége,

magukhoz képest sosem tudják

azt meg, ha fel nem ébrednek.

Az álom, a mámor, a fölfele,

alaposan fogva tartja őket.

A talpuk a talaj felett lebeg,

nem érezhetik azt, hogy előbb,

talpon állni, csak azután járni.

Lépésről – lépésekre haladni,

önmaguknak elég időt adni.

Mert belőlük indulhatna ki

minden szép és jó, ahhoz,

 az önbecsülésükre volna

alapban nagy szükségük.

A Hazaszeretet érzése az

a legszebb érzés, amikor el

is érhetnek a saját „legbe”.

A kettő hatása emberies,

visszaköszön azzal a vele

született minőségi ember.

Nem árt, nem bánt, nem

okoz semmi olyat, ami

felelősség mentes és üres.

Körkörös saját ártó sziget,

bezárja önmagába, pedig

már oly régen nincs jóba.

S vannak ők nagyon sokan,

akik minden jóból, szépből

most is kimaradtak, várnak.

Hátha velük is gondolnak,

s közben alkotnak, teszik

a dolgukat, mert lelkesek,

szívesek, gondolkodók lettek.

A Világ már megismeri őket,

teszik azt amit éppen lehet,

maradnak ők emberiesek.

Haladnak ahogy tudnak,

használják amit az Isten

adott, tartásosan vannak.

Megmutatják ők magukat,

a Világnak is szükséges lenne

látnia, hogy ez a valóság ára.

Más, egyenbe bújtatottak,

nem is tudják mi van ott

lejjebb, gondolkodóba

nem esnek, fárasztó

lenne, akkor minek.

Inkább maradnak

ott ahova tették

őket, szólnak

majd, ha

odébb

kellene, ők

már menjenek.

Mert akkor éppen

mások jönnek oda,

várnak a sorukra és

igen sokan vannak.

Tájékozatlanul, még a sajátot

sem ismerve fel az üresből,

üresbe haladnak, már

nincs mire várjanak.

Generációsan sem

adnak, a következőre

túl sokat hagynak, csak

elvárnak, még és már

nem gondolkodnak.

Kibogozhatatlan az

is amit már senki sem

tudhat, marad titoknak.

Sorstalan maradnak,

nem alkotják meg

önmagukat sem.

Akik tenni saját

kútfőből semmit

sem akarnak, már

elhitték, hogy el is

értek mindent, pedig

még neki sem indultak.

Otthon vagy, amikor a

kicsiben már látod magad,

nem mentél sehova a Világ

mégis ott van otthon nálad.

Tisztelettel legyél,

emberektől vagy,

nemcsak magad.

Különös oktatás,

nevelés, hogy értsd,

az életed csak a tiéd.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Mivel az adni tudás velünk született,

nem nehéz megismételni azt,

ami mindig is jól esett.

Megszenvedik azt,

a minőségi

emberek,

ha azt

látják,

hogy

az ő

sorsuk

meg senkit

sem érdekel.

Persze nem úgy

van az, csak nem

azok az emberek

hivatottak adni oda.

Akiknek ő jól jött,

hogy éppen akkor

ott volt és adott.

A visszájáról

nekem nincs

tapasztalatom.

Adni jöttem tudom,

én megcsináltam,

már azt is tudom.

A fokozatosság a

lényege az egésznek,

amikor a fejlődésében

már ott tart egy ember,

a pillanat a döntése ideje.

Mert az akkor neki nagyon

jól esett, a gubanc ott van

ebben, ha a másik nincs még

felkészülve arra, hogy esetleg

generációsan ő most az akinek,

meg kell tanulnia ez elfogadást.

Erre mondom, tanulj meg időben

adni, hogy ne kelljen majd neked,

ha akarod, ha nem, bármit elfogadni.

Amikor kapsz egy feladatot, érzed azt,

hogy miért kaptad, ül be a helyére az

azzal járó, neked szóló jó tapasztalat.

Amikor elértél a „legedbe” már tudod,

megvan mindened ahhoz, hogy a sorsodat

megcsináljad aszerint, ahogy jó mindenkinek.

Hiszen nem tudnád jól érezni magadat a bőrödben,

ha azt kellene látnod, mások meg láthatóan szenvednek.

Addig nem szabadna felvállalni vezetői feladatokat, amíg

az adni tudás érzése nincs rendben a lelkedben, szívedben,

 a gondolkodó agyad, nem tudja spontán rámondani az áment.

A vezetés nemcsak rólad szól, leginkább az abban érintettekről.

Jó vezető akkor vagy, ha akiket rád bízott az Isten, jól boldogulnak,

s annak a tudata adja neked az érzést, hozzáértően jó ember vagy.

Akik érintettek lehetnek abban, ahogy csinálod, az is a te feladatod,

ne maradjon ott, ami nem látható és mögötte vannak kiszolgáltatva.

A birtoklás érzése vele születik az emberekkel, a biztonságérzetet

adja, a talpalatnyi talaj megléte, nem kell hallanod, menjél innen.

Amikor azt látod, neki minden kell, időben szóljál rá, álljon meg.

A többiek se születtek nélkülözésre, szenvedésre, ne vegye el.

Egy Haza ez csak egy, ide teremtettük a szépet és a jót, hát

itt várjuk meg a jól megérdemelt, itt megjáró jólétünket.

Nézz magadban szét, látod milyen szép a lelkednek tükre,

mind tisztán érkezünk ide le, a szeretett „anyaföldünkre”.

Tiszteld, tanuld meg szeretni, becsüld meg, hogy van neked.

Eladnám,  julamami.com, Különös oktatás, nevelés,  védjegy.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, szombatonként,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online a Világban.

 

 Szeretettel.

Megelőzés,

megelőzés és a megelőzés,

megelőzés, megelőzés, megelőzés.

A Világ különböző pontjáról jöttek be

ők a skype julamami.julamami oldalra,

nem ismerték egymást, csupán az

volt a közös, úgy döntöttek, nálam

az oktatáson, általam is nevelődnek.

Gyakorolták a saját szintjükön a létet,

pedig egymástól nagyon különböztek.

Vidámak voltunk sokat nevettünk ott,

azóta sem tudják ki honnan volt bent.

Leolvastuk mi azokat a tenyereket,

amiről, ha látta volna olyan valaki,

aki még sosem látott olyat, sokat

mondóan láthatta volna leolvasva.

Emberies jelnyelvnek neveztem el,

reménykedtem, oktathatom, nevelek

ezzel, aztán hirtelen megváltozott itt

és minden, így megint elölről kezdem.

Hát reménykedem, hogy a 66 évem,

nem tűnik most meg soknak ehhez,

minden megvan hozzá a tudásban,

csak a pénzt kell megteremtenem.

Magyarosan Agyalós Julamamival,

tán lehetne sportot csinálni belőle,

a lelkesek, szívesek agytornájából.

Eladó a más országban élőnek, aki

magyarul érti és gondolkodik ezzel,

több lesz, hiszen különleges, egyedi.

Vagy, ha az én Hazám nem vevő erre

akkor eladom, olyan embernek, aki

érti, hogy mit kap ezzel a pénzéért.

Jó nagy lelki gubancban van az aki,

elhiszi magáról, hogy ő már valaki.

Felterelgetik maga fölé, hogy ne

tudja kontrollálni, onnan hagyják

majd hirtelen egyedül leevickélni.

A rosszindulatú még el is hiteti vele,

hogy olyan nagyon magas az ő szintje,

majd ő megteszi azt amit kell helyette.

Úgy a lefele utat sem tudja kontrollálni,

nincs meg a fokozatosság óvatossága se.

Hosszú, alapos, tiszta, annak a módja, ha

 nem hitte el, azt is nyugodtan csinálhatja.

Ismerem mint a tenyeremet, te is

ismered-e, mert annál pontosabb,

mint a te saját tenyered nem lehet.

Látszik már alaposak, a gépiesedést,

hozzák divatba, nincs bennük finomság,

szép kis minta mondhatom, íme látjátok,

ha nagyon igyekeztek ilyenekké válhattok.

Úgy születtünk mi a legtöbben, bennünk is,

ott van egészségesen a lelkesként, szívesen

gondolkodó, adni tudó, nem tanuljuk, hozzuk.

Megtanulható az igaz valód, ne mondjál le róla,

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

 tudod-e a belső finom jelzésed nem ellenséged.

Sok múlik azon, ki milyen módon ússza azt meg,

ki ne neveljék belőle a legszebbet, a legjobbat,

amire építhetné az életét, tartás, méltóság.

Ha nagyon erősen, a nemlétező sablonban

kell nevelődnie, akkor bizony előfordul,

pont azt nevelik ki belőle, amiben ő

a legjobb lehetne, ha kibontakozni

gyermekként lenne elég ideje.

Kinek hol van az a határa,

amiben erősödhetne,

erős lelkű felnőtt

lehetne belőle.

Ha csak azt

hallja, hogy

miben nem jó,

egy idő után el

is hiszi, azt rögzíti.

Nem igyekszik azon,

hogy megváltozzon,

hiszen olyan erősen

kapja már a kritikát,

mást már nem is lát.

Nem vagy elég jó,

nem fogadsz szót,

aztán mihez képest.

Nem fordíthatnánk

meg, mi hibádzik ott

belül, mit is lehetne

változtatni önmagán.

Amikor leolvasom a

tanácsadáskor azt ami

 látható, arra vonatkozik,

ami a legfontosabb, nem

azt hallom, nem úgy van.

A 2017. évben vagyunk,

annak megfelelően lenne

szükséges gondolkodnunk.

A régi és nem jól működő

sablonok elkoptak és hála

Istennek, miért gyártotok

újakat, hisz nem szerettétek

a régieket sem. Nem változtak

a kedvetekért meg, ha elértek

valamit, azt hiszik készen vannak.

Pedig a folyamat nem állt meg, ők

lehet, hogy nem tudnak többet,

nincs bennük arra tehetségük.

Ahhoz vagytok szokva, hogy

elvárnak és nem adnak, nem

láttatok olyat, nem hiszitek el,

hogy belülről jövő minden jelzés.

Pedig, ha kicsit elcsendesednétek

és a saját hangotokat meghallanátok,

lehet el is szégyenlenétek magatokat.

Mert másnak már régen nem hisztek,

mint a fejetekbe vettétek, hogy minden

körülmények között, ti mindenben a legjobbak

lesztek, ha törik, ha szakad, ráerőltetitek a többiekre.

Csinálják úgy, hogy nektek az legalább látszatra jó legyen.

Nem terveztek szerintük, csak szerintetek, csak értetek.

Nektek jó legyen, kit érdekelnek, hogy vannak a többiek.

Ha nem sikerült, megkapni a tiszteletet, hát majd tesztek

róla, hogy akkor is tisztelni fognak benneteket. Lefordítanám,

ha szeretet bennetek nincsen, akkor a kezeitek inkább csak

legyintsenek, jobb észrevétlenül tehetségesen élni, mint a

hozzá nem értők szerint, hol ide, hol oda rángattatva lenni.

Ugye azért, nem hiszitek, elég a látszatra jól nevelt nektek, akkor

ott hibádzik valami belül, még önmagatokat sem ismertétek meg.

Tökéletes csak az Isten, az ember, ha akar tesz érte, kiteljesedhet,

de az mások erős hatására, csak az elvárások miatt, nem fog menni.

Ha nektek nem sikerült elérni, majd a következő generációkra jól

rávetítitek, de akkor is működnie kell annak amit elképzeltetek.

Senkit sem érdekel közben, hány gyermek veszik el ebben a

mondvacsinált csatározásban, hiszen túl viszik őket a saját

egészségesen lelkes, szíves, gondolkodó határaikon.

Mások szerint kell élniük, mások mondják meg,

milyenek legyenek, nem veszi senki sem a

fáradtságot arra, hogy megismerje őket.

Vagy a generációs jeleiket, feladatukat

ismerve, nekik teljesítenie is kellene.

S annak megfelelően nőhessenek,

mit hoztak mint tehetséget, az

lenne az első, hogy aszerint

erősödjenek fel.

Azután jöhet a

következő ami

az éppen ott soron

van, nem kötelező

de legerősebb hatás.

S így tovább, eszerint

felépülhetne bennük az

a szép egészséges, lelkes,

szíves, gondolkodó váruk.

Komolyan kellene vegyék

őket a felnőttnek mondottak,

akik fejlődni nem akarnak, mert

azt hiszik, azzal, hogy korosabbak, az

már elég, a felnőttséghez készen vannak.

Nem veszik észre a gyermekek már

tisztán látnak amikor megszülettek.

Minél erősebb a külső hatás rájuk,

annál erősebbek lesznek belül,

hiszen másba kapaszkodni

nem tudnak, mint ami a

 velük született és hozott.

Ne neveljétek ki belőlük azt,

ami adja a tartásukat, hogy a

méltóságuk is megmaradjon.

Arra már lehetne alapozniuk,

ha felismerné néhány felnőtt,

jól boldogulhatnának, ha azt is

meglátnák amit még nem látnak.

Mert bennük nem születetten van,

megtanulták a mások szerinti igazat.

Mind adni születtünk, adni jöttünk,

hát miért nevelik ki a hozzá nem

értők belőlünk, a legfontosabb

erényünk, miért igyekeznek

ennyire, átvinni azt üresbe.

Felelős vagyok önmagamért,

azokért akiket rám bízott az

Isten, olyan feladatot vállalok,

amivel jól boldogulok, hát teszek

érte, hogy nap mint nap fejlődjek.

Először önmagamtól várom azt

el, ha elbírok azzal a feladattal,

akkor megnézem, a másikban is,

van-e annyi lelkierő mint bennem.

Ha nincs, segítek neki ahhoz fel is

nőni, amiben ő is elérhetne a legbe.

Miért lenne sikeres csak egy ember

és szinte mindenben, akkor meg a

többiek miért születtek volna, ha

 nekik nincs sikerük semmiben.

Gyorsan habzsolva mindent oda,

ha már megszokhatta, nem akar

lemondani róla, pedig minden

ami lehetőségként adott

is, újra elölről kell kezdeni.

Alázat, alázattal fűszerezve,

anélkül nem fog menni semmi.

Amikor már csak kapni akar,

azonnal látni az eredményét

annak amit addig oda beletett.

A motiváció hiánya, bármikor

bekövetkezhet, különböző

hatások miatt, ha a hozzá

nem értő, elvár és nem ad.

Tudás nélkül, csak katyvasz.

Valószínűleg az már a tenni

nem akarás, az ellustulás, a

csak nekik, értük szóló hatás

miatt, mert nem kapták meg

ők sem időben a „szeretetet”.

Arról szól minden, nagyon korán

kiüresedhetnek a gyermekek, ha

nem adni tudó szeretetben nőnek.

Tanulj, fejlődj, ismerd fel még időben,

ha túlviszel valamit, árthat annak aki

ki van szolgáltatva neked, pedig nem

is érted még, mit vársz és mit várhatnál el.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

neked aki már érzed, valami jól jönne, hogy megértsed.

Szombatonként bejelentkezve érkeznek az oktatásra,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy online,

ha bárhol is éltek a számotokra otthont adó, nagy Világban.

Szeretettel.

Megelőzés, megelőzés, megelőzés,

azzal amit itt találtam meg és fel, ide

hozták a megtapasztalhatót a Világból.

Mit is jelent „Ismerem mint a tenyerem”.

Ha azon vagy, hogy meglegyen mielőbb és

mindened, a motivációd elsatnyulhat neked,

azt veszed majd észre nem tölt, visz mindent.

A szakmai tudás, a munka tisztelete, a minőség

ismerete, hivatástudat abban ami jóra született,

soha el nem felejtve, hogy mögötte az emberek.

Mindenkinek más az életritmusa is, hidd el  jól

 jönnek a sikerélmények, de a saját idejükben.

Három éve már a jó energiákban vagyunk,

ahhoz lehetne igazodnia és mindenkinek.

Nem számít most, felnőtt vagy gyermek,

aki vezetni született meg, kiteljesedik a

lelkes, szíves, gondolkodó egyénisége.

Szükség lenne a segítő hozzáértőkre,

hogy ne a nézetkülönbségek vigyék

el az értékes idejüket, fejlődjenek.

Mindannyian, a sajátjuk szerint is,

élhessék meg a hétköznapjaikat.

A tolerancia, a jó alkalmazkodás

a kulcsa mindezeknek, lám 23.

éve annak, hogy bizonyítva van.

Megtaláltam az érzést oktatom.

Percek alatt megmagyarázódik

az elnevezéseim, szövegezésem,

alkalmazkodva illik majd a helyére.

Mivel egyedül találtam fel és viszem,

meg kellett oldanom, megmaradjon.

Az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” 20 órája, az oktatás

nevelés, a saját megtapasztalásom

gyümölcseit rajzoltam meg, akkor,

amikor láttam összefüggésében.

Megalapozhatja a sikert azoknak,

akik már ott tartanak, hogy lépni,

haladni, nem toporogni akarnak.

Nem mindegy, hogy a hiányokat

csak kitöltik, vagy igyekeznek a

jó minőséget is biztosítani.

Ha tölteléknek

jó lesz a hozzá

nem értő pótléka,

akkor annak nagyon

alacsony lesz a színvonala.

Az ahhoz értőknek is oda kell

 majd igazodnia, nem fejlődnek, csak

vegetálnak, ami tehetséget hoztak, arra

idő nincsen, kitöltik az elvárttal fölöslegesen.

Amit feltaláltam, a szintentartás miatt illik bele oda,

megnyugszik a lelkes, szíves, gondolkodó agya tőle.

Érzi, tudja a szintjének megfelelően törődnek vele,

hisz megnyugtatóan jelez a lelke, minden rendben.

Azért várakoztatják őket, vagy túlhajtják, mert nem

ismerik fel, egyenként a teherbíró képességeiket.

A léleknek tápláléka a siker, ha abból elég nincsen,

leépülhetnek még mielőtt felfejlődhetnének a saját,

 a generációs történetükhöz, törleszteni képtelenek.

Mindenki mást és mást hozott tehetségének, abban

szeretné elérni a sikerét először, hogy legyen mihez

mérni a tennivalót, mindenben nem lehet a „legben”.

Hiszen akkor meg, minek születtek volna a többiek,

ha ők nem jutnának el, a saját sikertörténetükhöz.

Különös oktatás, nevelés, julamami.com, eladom,

olyan helyen szeretném tudni, ahonnan előtte,

megtisztelve, részt vesznek az oktatásomon.

A saját megtapasztalásuk szerint döntsék el,

mit kapnak általa lelkierőben, megértésben.

Nem hagyom majd magukra őket, elkísérem,

amíg az szükséges, részben benne maradok,

ha az elképzeléseink találkoznak majd abban.

A szavaknak jelentőségei vannak, azért úgy

neveztem el őket, mert oda és azzal hatnak.

Nem mindenki tudja megtanulni, nem lehet

tévedni vele, jól tudta azt a teremtő, amikor

rám bízta, hogy rajzoljam le, neveljek vele.

Találkozhatunk személyesen bejelentkezve,

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a nagy Világban.

skype julamami.julamami, julamami@gmail.com

Szeretettel.

Azt a tanácsot kaptam,

hogy ne jelenjen ez meg.

Mert akkor ki tenné ide

be tanácsokért hozzám a

lábát, ha ekkora fájdalmak

vannak a saját életemben,

amit mások által kaptam.

Vergődik a lelkem, ennyire

 nem voltam lehetetlenben.

Ki segít rajtuk, ha a segítők

nem tehetik a dolgukat sem.

Valaki ott, esetleg ebben

meg is érintődhetne, lehet,

hogy lelkileg most neki is

jól jönne a hozzáértő segítő.

Felajánlom, megvételre a mi

Hazánknak, hogy sok ember

lehessen a saját szintjén, még

akkor is, ha most vergődik.

Nekem az a gondom, hogy

nem tudom átadni, azt az

összefüggésében látást,

ami a dolgom lenne, hogy

segítsek az oktatáson vele.

Megrekesztő energiákban

leledzünk, pénz nélkül nem

lehet semmit tennünk, abból

meg nálunk csak kevés van.

Ezért adok – kapok a jóban,

kiírnák ahogy azt illik, megveszik,

ahogy kell, teljesen hivatalosan hisz

engemet nem a gazdagság vonz, de

grátisz nem adnám át már, ahhoz

túl sokat adtam, a 23. év alatt.

Nem tudhatom, kitől mit vett

és ki eddig, azt tudom ez itt,

a Hazám hasznára létezik.

Magyarosan Agyalós ez is.

„Különös oktatás, nevelés,

julamami.com védjegy”.

A Hazájukról az emberek,

azt gondolják olyan mint,

a jó édesanya, akinek az a

 legjobb dolga, boldoguljon

a saját sarja, az ő családja.

Ne legyen kiszolgáltatott

senki sem itt a Hazájában.

Akkor jó a vezetésünk, ha

a Hazánkban boldogulunk,

nem sanyarogni születtünk.

Ha nem érted, hát kérdezzed

azokat, akik itt emberiesek

maradtak, a nagyságukban is.

Íme olvasható feltettem,

ide, hiszen hazugság lenne

azt mutatni, ami még nincs.

Pont attól vagyok én hiteles,

mert mindezeket is megélem,

a mások terheivel találkozom,

s megtanítom túlélni azokat.

A Hazaszeretet egy belső érzés,

ennyi emberrel találkozva, már

nem lehet anélkül az ember.

Miről beszél, ha nem úgy él,

s ha lekopik majd az álca,

azt, hogy magyarázza.

Kérem szépen az én,

végigvitt életemet.

A feltaláltamat,

a Hazámnak

szántam.

Vegye

meg,

akinek

az a dolga.

Ne vesse el,

még mielőtt

azt kipróbálta.

Győzzön meg róla,

legyőzni könnyű

engemet,

nem

harcolnék,

se mellette,

sem ellene.

A feltaláltam

oktatásának a

lehetősége miatt

vagyok itt és máshol is.

Már nem csalódok, edzett

lettem, látom azt, hogyan

vinnének bele helyzetekbe.

Nehéz lehet szembesülni

azzal, hogy nem mindenkit

lehet, csak simán megvezetni.

Sokan vagyunk már akik átlátnak,

kihallanak, megéreznek minden

olyat, ami már nem természetes.

Akiknek nincs meg ez, tanulni lehet.

Vevőt keresek a julamami.com oldalra,

vagy marketinges üzlettársat keresek,

aki Németországban él és tetszik neki ez

 az oldal, ezt itt valakivel továbbfejleszteném.

skype julamami.julamami, + 36 30 2470 589,

julamami@gmail.com, webtenyer@gmail.com

Mostantól, délelőtt 9.20-ig és 13-tól 18-ig,

 tisztelettel várom az érdeklődő hívásaikat.

A telefonom megint nagyon csendes,

a számok törvénye se, nem helyesli ezt.

156 és fél a magasságom, nem tetszene

a divatot csinálóknak az én súlyom sem.

66 az éveim száma, nem eshetek bele a

semmire várakozás óriás hibájába. Hát

jelzem, itt vagyok itt lent a porban, egy

porszem, aki még nyújtogatná a karjait,

de már túl nagy az a teher, ami itt adott.

Nem lehetne, hogy mielőtt rám raknák,

kipróbálnák, hogy életszerű-e mindez.

Hagyjanak békén, már megszenvedtem

azt is, amivel dolgom se lett volna soha.

Ha felvállaltak olyat, amihez nem értenek,

az sem az én dolgom, magukat terhelik vele,

én a megelőzésben értem el ezt, tudom.

Itt születtem, itt maradok, élni akarok,

nem vegetálni, elég abból, hogy minden

jó és szép el van zárva előlem, én sem

vegetálni jöttem. Ha nem érted még,

hát iratkozz be és a Különös oktatás,

nevelés, hátha jól is jönne éppen.

A 2017. év a lelkes, szíves és

a gondolkodók éve, nem

lehet azt elvenni, hiszen

nem is tudnának vele,

semmit se kezdeni.

Ahhoz ezt a szép

lelkes, szíves szintet,

meg is kellett ám,

naponta szenvedni.

Jónak lehetne lenni.

Ha elérték az anyagi

javaik, vagy szerzettjeik

legfelső határát, váltani

kellene, lenne miértje.

A lehet, már nagyon

enyhe ehhez, a „most”

van, de tudás nélkül az,

bizony Isten nem megy.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”,

hozzáértők adták ezt,

tudták mit tartalmaz

már akkor a tudásom.

Nem akkreditáltattam,

mert nem passzol ahhoz,

amit oktatok, a zavaró, a

méltatlan, a hozzá nem értő.

Amikor a legbelsőbbet érinti,

az oktatás, nevelés, hogy jönne

ahhoz, valaki, aki itt ücsörög.

Kiszolgáltatottá válna az,

aki a bizalomért érkezett.

Láttam mi lenne belőle, akkor,

ha rábízom a „védjegyest” olyanokra,

akiket a „neten” lehetőségként mutattak.

Ha nem akarják, hogy oktassam azt, amit én

magam találtam fel, rajzoltam le, fogalmazok

meg. Nap mint nap tapasztalva tanultam azt a

hozzám érkezők, tanácsot kérő emberek által.

Akkor adjanak helyette mást, amiből megélek,

mert nekem ez adja a bevételemet, ebből élnék.

A nyugdíjam 44.200.- Ft, felépítettem egy életet,

a sorsomra találva vittem a nehezet és a még annál

is nehezebbet, utánozni se lehet, de ne vegye el tőlem.

Ami helyett nem adott mást mint megélhetőt, engemet

érdeklő emberiest, segítő, fejlődési lehetőséget nyújtót.

Álmodtam egy éjjel, hogy egy székben ülök ott fent, egy

helyen és látok mindent, körülöttem a lüktető élet, ahol

látható és jelez, mintha rólam szólna ott és értem minden.

Valami fennkölt érzés volt, s magamat el is szégyelltem,

hogy kerülök én olyan helyzetbe, de onnan tényleg,

valóban, rendben volt minden. Hol itt nyomták

meg, hol meg ott, mint a mesében,

csak szép és jó volt ,csak

olyan látszott, a többi

helyeken meg köd volt.

Gondoltam, bocsánatot

is kérek rögvest, hiszen,

ha nem látja, hát nincs is.

Aztán újra itt van a hiányos

élet, már nem is csikorog, csak

néha megszalad, tán foga sincsen.

A fékek rozsdásodnak a szemétben,

mondják merre rohannak, van-e ott

valami, ami előre visz bennünket.

Valamiért én nem látok semmit,

megpróbálok sámlira állni,

hátha akkor kilátok.

Nincs arra semmi,

amit csak halkan,

de kimondok, igaz

nem kérdezték soha,

még a véleményemet.

De ez az én Hazám is,

szenvedője vagyok itt

annak, aki valahonnan

tanácsokat ad ide, de

nem éli azt itt meg.

Kérem szépen,

tartsa zsebben

a kezeit, legalább

egy ideig, amíg mi

is levegőt veszünk.

Mert vannak itt akik

 már észrevették, hogy

megvolt mindenük addig,

mielőtt hozzákezdtek volna,

 a  nekik sem látható fontoshoz.

Szeretettel.

Lelkesnek, szívesnek, gondolkodni,

mind másban tehetséggel, jót

és szépet teremteni jöttünk.

Ez itt a Hazánk nekünk.

Tartásunk, méltóságunk is

adott, amíg magzatokként,

várakozva, mindent átélünk.

A belső tartásunkat nem

lehet a pénzzel kiváltani.

Különös oktatás, nevelés,

nektek, hogy emlékezzetek.

Mindkét oldalunkat ismerve

könnyebb lenne az élet, ha nem

egy lábon ugrándozva, vagy a

talpunkat a talajra téve élni,

nemcsak remélni, megélni.

A hétköznapi csodát, hogy

megcsináltuk a sorsunkat, s

 generációsan is megoldottuk,

a saját és egyéb feladatunkat.

Ki mit tesz a közösbe bele,

abból jól meg is élni végre.

Hisz a pénz hamis jószág,

ajándékba azt sem adják,

duplán megkérik az árát.

Ha mindet magadnak

szeretnéd, másoknak

nem marad abból elég.

Fizessék meg a jót és

a szépet, a hasznosat

meg, annak megfelelően

amennyit azért dolgoztál,

 amennyit megér az, vagy

 hasznot hozhat majd.

Ha még nem tudod,

megköszönni azt, ami

jó volt, bocsánatot kérni,

ha valami nem olyan volt,

mint ami elvárható tőled,

felnőtt még nem vagy.

Igyekezzél magad

szerint valami

jót is tenni.

Ha máshol

tanultál, nőttél,

ide beilleszkedni.

Gyakoroljad az

alázatot abban,

mindenkinek

megjár, akkor

ha még javítható,

vagy még korrigálható.

Emberiesen kiteljesedünk,

de tökéletesek nem lehetünk.

Adjon az Isten minden földi jóból is

annyit, ami mindenkinek a legjobb lenne.

Hiszen egyedül születtünk mi mind meg,

segíthetnek is akkor, ha másképp nem megy.

Ha alkalmazkodnak, a születendő ritmusához,

azt jegyzi meg, ha neki kell úgy jönnie, ahogy

nem szeretne, zokon veszi azt egész életébe.

S ugrik, ha visszarezeg az a hétköznapjaiban.

Valami amit csak én tudok, szívesen átadom,

vegye meg a Hazánk és az erre alkalmasakat

oktatom, nevelem, betanítom, hogy tanítsák.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Megelőzés,

megelőzés, megelőzés,

írhatnám a végtelent

célozva, reménytelen.

Mi az

emberies

határod neked,

hol van nekem, s

milyen a sarjainké.

Annak függvényében,

hogy önmagadért már

mennyit tettél, honnan

indultál, azt már tudod-e.

Vagy csak a megoldásokat

keresed, s majd valaki azt

is megteszi tehelyetted.

Ha ismernék az emberek

a sorsukat, s a generációs

feladataikat, hát mellé nem

mennének, hiszen mindenkinek

a saját érdeke, hogy a sorsát úgy

csinálja, hogy teljesen révbe érjen.

Nagyon erősek a behozott hatások,

nem tudunk kiteljesedni anélkül,

hogy valakik meg ne orrolnák.

S ne figyelmeztetnének. hol

vannak a határaim, tovább

ne menjek, sértem az ő

kiváltságos érdekeiket.

Felajánlom eladásra azt,

amit feltaláltam, sőt még

azt is, ami nevesített eddig

a Világban, julamami.com

Nevesítsék vele tovább azt,

 ami jót tenne a Hazámnak.

Tessék mondani, én nem

létezem, mert nem úgy

érzem, látom, hallom.

Teljes életet igyekszem

élni itt, még a másoknak

lehetetlennek tűnőben is

 nem veszem tudomásul,

azokat a napi gátakat se.

Megoldom aszerint, ahogy

képes vagyok, hiszen azt adta

nekem tehetségként az Isten.

Három éve a jó energiákban

vagyunk, ezt el ne felejtsétek,

anélkül nem lehet most már

rosszalkodnotok, hogy az

 egészében ne látsszon.

Vagyok, akiknek csak

tudok, ha idetalál s,

 érti amit mondok,

akkor itt vagyok.

Megteszem azt

ami már nem

az én dolgom

lenne, ha az

emberek

tudnák,

nekik

kellene

megoldani, a

 saját sorsukat.

Akkor jobban

igyekeznének

azon, hogy amit

nem tudnak, azt

megtanulhassák.

Különös oktatás,

nevelés is értük.

Kívül maradtam,

jól kitalálták azok,

akik hagyják, hogy

tegyem a dolgomat,

de semmiben nem

számíthatok arra,

ami másoknak

természetes.

Mintha innen

elköltöztem

volna, így

nem vagyok

részese itt a

jónak naponta.

Ezt meg ki

találta ki,

valaki

van-e

aki a

felelőse.

Kibogozni

meg minek,

igen nagyon

meglepődnétek.

Mennyire ment

el a kezelhető,

életszerűtől,

hagyták azt,

nem szóltak

rájuk időben.

Miért pont ő,

miért mások,

valaki majd

megteszi

helyettük.

Hát maradt

nyugodtan és

már benne van

és mindenben.

Észre sem vették,

már ő irányíttatja

mindannyiukat.

Volt rá ideje

elromlott és

már rontja,

akit érint,

naponta a

romlottja.

Emberiesek

nehéz dolfotok

akkor nektek,

ha kitartotok

a tudásotok

mellett a

nehézben.

Azok meg,

akik, amit

tudatlanul,

nem is értve,

csak rutinból,

leutánozva azt,

tehetik, össze is

 szutykolhatnak sokat.

Nem hiszik el azt sem,

hogy ők ilyen bátrak

volnának romlottan.

Megnézhetik

majd magukat,

megoldhatatlan

 terheket kapnak.

Hiszen azt sem

tudják mit miért

csinálnak, de teszik.

Nem érdekli őket,

hány ember éli át,

annak a veszteségét.

A hibás döntéseknek

következtében hányan

vegetálnak, üresednek ki.

Ha ismerhetnék az emberek

a saját sorsukat, generációsan

a hozadékaikat, feladataikat,

hozzá is látnának mindannak,

s tele motivációkkal élnének.

Nem lennének ráutalva sem

azokra, a hozzá nem értőkre,

megélhetnék a saját sikereiket.

Miért figyelnének a minőségre,

azt sem ismerik fel milyen lenne.

Érezni lehetne a lelkes, szíves,

gondolkodó egészségeseket,

mint saját rezgéseket, s nem

a másik végletüket raknák

bele tiszteletlenül oda,

ahol éppen időznek.

Sokan értjük ezt,

így is élünk hála

Isten, reméljük,

mihamarabb

eljön az ideje

annak, hogy

azoknak is

lesz végre igénye

már mindezekre,

akik tájékozatlanul

eldöntenek sorsokat.

Úgy, hogy még csak

lelkiismeret furdalásuk

sincsen, hiszen nem tudnak

róla, hogy mit miért csinálnak.

Persze az nem mentesítheti őket,

dolgozna a saját lelkiismeretük értük,

ha nem mennek el ők addig, hogy majd

kénytelenek és másokkal kezeltetik.

Szerencsésnek mondhatom már

magamat, hogy úgy is élhetek,

mint, amiről írok és beszélek.

Hahó, kontroll nélküliek, tán

meg kellene tanulni azt, amit

olyan bátran régóta műveltek.

Gyertek és ha lehetséges még,

Különös oktatás, nevelés nektek és

 felismerve a sorsotokat megélitek .

Most megszenvedik az emberiesek

azt is, amit hoztak tehetségüknek.

Viszont olyan életminőséget élnek,

mintha ők is gazdagok lennének,

hiszen lelkesen, szívesen eszesek,

mert két oldalunk van, ki ebben,

más meg amabban kapja,  a jó sorsát.

Pénzük ugyan nekik nincsen sok, de az

amit a sorsuk, az Isten adott, az van ott.

Gondjaik akkor lesznek, ha össze-

vissza belenyúlkálnak a mások

sorsába, úgy, hogy ahhoz ők

nem is értenek, átvehetik,

az adok-kapokban azokat.

Addig még csak-csak, ha az

megmarad nekik feladatnak,

de ha nem csinálják meg azt sem,

bizony rávetülnek, a következőkre,

anélkül, hogy ők valamit is vétettek volna.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

szülőknek, családoknak, hogy megelőzhessék,

azt, amivel dolguk sem lenne, ha felismernék.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,

szeretettel.

Hiába már elfedni

nem lehet,

kilátszik,

az ami.

A pénz

valóban

ennyire

fontos lett.

Hát nem elég

hozzá egy egész

élet, hogy teremts

és ne loholj utána,

azzal kiemelve

magadat, ami

soha nem is

lett volna

meg neked.

A körforgás

visszavisz oda

téged, téged…,

ahonnan úgy

indultál, hogy

oda kiemeltek,

ha nem abban

van tehetséged.

Nem volt, nincs

benne ezekből,

egy sem a te „sors”

paklidban, nem, nem.

Másban teljesedés igen.

Ha a saját életritmusodat

ismered, akkor élj abban,

a lépcsőfokokat,  úgy is

eléred, mert van az Isten.

Tudnod lehetne a generációs,

saját és hozott feladataidat is,

ha szeretnél teljes életet élni.

Lásd, Különös oktatás, nevelés.

Valami ami a valóságot odateszi

 a túlzó hamisak helyett, a nagy

sietségben, hogy valaki legyen

belőled. Nagyot hasaltál csak

még nem sejted, kilátszik ám,

az alacsony lelki, szíves szinted.

Ugyanúgy, csak most már más

formában, ezzel nem tudtok

mit kezdeni, ehhez születik

az ember, aki értve teszi.

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

fontolja meg most valaki,

ha nyom a latba a szava.

Eladó a Julamami védjegy,

az oktatás és nevelés formája.

Ha ez a megoldás, hát legyen ez,

nem a birtoklása miatt kaptam,

a lehetőségét ezeknek, a tudás

amit tapasztalva tanulhattam.

Meg és feltaláltam, készen van,

már évek óta, bizonyítottan jár

a tudással formáló alakjában.

Nézzetek magatokba, láttok-e

mást gyógyírnak, vagy ha még

tovább hagyjátok, a fejetekre

nő és már hozzá hiába nyúltok.

Elburjánzott akkor, amikor meg

lettem regulázva, ne menjek ki

az utcára se, s megmutatták

magukat körülöttem voltak.

Köszönet helyett kaptam,

meglátszott rajta, ahogy a

 dolgok működtek akkor.

Abban az időben már több

ezer emberrel találkoztam,

a rálátás, az  emberismeret,

segített át akkor is azokon,

a méltatlan bánásmódokon.

Sok éve már csak itt lakom,

kiszaladtam az online Világba,

amit megtanulhattam ott azt is,

egy hazámfiának köszönhetem.

Meg tudtam élni belőle, hiszen

senki nem törődött azzal, mi

következik abból, felelőtlenül.

Ami meg azóta lett, az legyen

a lelkiismereteteknek tanulságos,

ne vállald fel azt, amihez nem értesz.

Visszafordítani nem lehet, akkor hát

óvjátok azokat, akiket még meglehet.

Segítségért mentem tíz éve oda ahol azt

gondoltam az jó helyen lesz, teszik ott

a dolgukat, hiszen mindenhol vannak

gyermekek, vagy majd egyszer lesznek.

Kezd el még egyszer, még egyszer, még…,

a jó energiákban vagyunk már, három éve,

tán most a megelőzés felé kellene menni.

A jó és szépet kellene elültetni, meg vetni,

hogy újra rendben tudjad azt ami neked is

 a legfontosabb, a Haza, a Család, tisztelet

egymás iránt. Ne hagyjad szó nélkül hát,

ha durvaságot látsz, mond a levegőbe,

hogy „tán nem kéne”, hátha ott lesz a féke.

Feltaláltam valami nagyon fontosat, ami

tartást méltóságot ad megelőzésben,

mert mindenkinek van családja, na

meg generációs jele és feladata.

Ismerd meg a saját kultúránkat,

a másokét is, hogy ráláthassál,

mi miért úgy van, fordítottan.

Ami motiválja, ha egészséges

életformán belül maradva

nőnek fel, nem sérülnek.

Hiszen ők még mind, oly

tisztán látnak, s ha már

át is láthatják azt, ami

megóvná őket. Akkor

csak jelezniük kell az

 ott lévő és megfelelő,

emberismerettel is

rendelkező felnőttnek.

Gondolkodj ember, felnőtt,

szülő, nagyszülő, nevelő, tanító,

oktató, megóvó, megvédő, mind.

Ne ártsál tovább azzal a tagadással,

 mert elfedni már nem tudják, kilátszik,

de amint látszik kezelni  még úgy sem.

 A régi módszerek nem működnek,

vannak hát a naprakész,

életszerű helyzetek.

Amiben a gyermekek

képesek megtanulni,

úgy élni, hogy ők sem

sérülnek, elmondják,

kommunikálnak, mert

látják az a természetes.

Az idén, ha nem tanultál

meg kommunikálni, csak

nyomod a régi szöveget.

Lesznek akik egyáltalán

oda sem figyelnek rád,

mert ők fejlődtek.

Nem szabadna

azt hinnie senkinek,

elbutultak az emberek.

Nem, nem, csak kifejezni

nehéz azt amit látnak, így

megvárják, hogy mondja

ki helyettük azt valaki.

Aki ért ahhoz, tanulta

is, ha szükséges volt.

Tisztelet, szeretet,

megbecsülés is legyen

ott most bőven, hogy azt

is vihessenek kimenőben.

Van rá egy egész élet neked,

 a sorsodban megteremtsed,

a szépet a jót, a minősítésed.

Magyarországról, Pakson a

 Hergál Házból, szeretettel.

Lődörgünk sokan a Világban,

pedig otthon jobb lenne, ha

bízhatnánk abban, hogy

nekünk is jót akarnak.

Aztán, egyszer 158.000

látogatottsággal törölnek.

Magunkhoz képest is igen

méltatlan helyzetekben

vagyunk, mások által.

Van akiknek mindent

lehet, másoknak meg

semmit nem engednek.

Mintha idegenben és

nem jó akaratúaknak

kellene megfeleljünk,

ez a Hazánk nekünk.

Életszerűtlenek a minták, ami

szerint beszélnek.

Megfordulnak és már mást

mondanak, ez nem az ami jó

 minta lehetne a zsengéknek.

Ha abban hiszel, ki rakja ránk

a megunt, végig nem vitt dolgait, a

hite szerinti utat.

Van-e még valahol, valaki aki

teheti, hogy az emberek újra,

megbecsültek legyenek.

Esszük nem esszük, nincsen

más, nem kérdezik jó-e

az nekünk. Szavakkal,
van-e ahhoz

véleményünk, a pénz

dönt el mindent, nekik

van, a többi nem számít.

Arról meg tesznek, hogy

nekünk abból, ne legyen.

Nem érdekli őket az sem,

fontos-e az, amit teszünk,

hiszen mi segítők vagyunk.

Emberiesként tevékenyen,

azt tesszük amihez ők nem

értenek, nem érdekli őket.

Mi van azon túl amire ők

rálátnak, hiszen csak a

szépet és jót kapják.

A többit mi visszük,

mert szeretnénk itt

mi is a megérdemelt

szerint jól élni, nincs

köztük egy se, aki

átlátja, vagy ezt érti.

Egy Haza ez csak egy,

mindannyian bele kell

tegyük a jót és szépet.

Fontos amit teszünk,

azért nem tudnak róla,

mennyire, mert jól tesszük.

Várunk, kivárjuk, hátha még

megéljük, addig is megtesszük

azt, amit a sorsunk iderendelt.

Értelmes életet élünk, hiszünk,

abban, a Hazánk értünk is van.

Édes Hazánk Csodaszép, ne

hagyjál el, hiszen a széppel, a

jóval amit ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

A bőre alatt is bűzlik a sok lóvé,

nem teremtve, csak megszerezve,

 nem akarsz tudomást venni rólunk,

hát add meg azt a jót ami nekünk jár.

Ne tapossál le, beszéljünk róla végre,

tudod-e, mi vagyunk maga a Hazánk.

Engedd  el hát, maradjon a miénk,

megbecsülnénk ez a mi Hazánk.

Magunk intézzük azt, ami más

dolga lenne, ha ahhoz értene

és nem mindig az ahhoz közel

lévő kapná meg a feladatot ott.

Mondjátok mit csináltok, van-e

bennetek kontroll mindehhez.

Azt mondják gazdag a Hazánk,

valahogy, odáig mi nem látunk,

maguk köré építtetik azt, amit

bírnak, csak az ő szemeik látják.

Nincs más ott, csak a színe, java,

honnan jött és hova tart, adott-e

a Hazánknak, vagy mi viseljük azt

is, amit az emberekben okoztak.

Mérleget csináltak-e maguknak,

mihez képest hol tartanak, mi az

ami szükséges, még ahhoz, hogy

észrevegyék nem egyedül vannak.

Vajon ismerik-e a generációs jelet,

amin ha túlmennek, leépülhetnek,

megterhelve azzal a következőket.

Se tartás, se méltóság, csak amit

a pénzzel elérhetnek, hol van az

 emberies, vagy nem volt sosem.

Természetesen bocsánatot kérek,

nem áll jól a szerény ősz fejemnek,

  hogy viszem az okozott terheiket.

Hiszen fejlődni nem szeretnének,

Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó” ez csak 20 óra, ne

  legyen ennyire elidegenedve tőle.

Új nyelv az emberieseknek megy.

Nem látja át, nem hallja ki sem,

nem tud, nem kommunikál,

csak várva várja.

Azt, hogy mire,

még nem tudja,

majd az is kiderül,

ha az akinek most

éppen az nem tetszik,

majd, hogy is gondolja.

Mert most éppen neki

osztották ki azt a szerepet,

a mindenhez értő emberek.

Nézz magadban szét, látod

milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így

érkezünk le.

Ki milyen

irányt

vesz

és

megy

el attól,

ami az ő

sorsa lenne.

Az a felelőssége

önmagáért, hiszen,

ha nem érzi jól magát

a bőrében. Mégis úgy

mutatja, mintha neki az

a harmónia már meglenne,

igen sok többlet energia fogy

azzal el, már alapban el belőle.

Nincs köztük egy sem, aki azt

átlátja, megérzi, kihallja, de

úgy csinálják, mintha az már

a saját tapasztalt tudásuk,

lelkük fejlettsége lenne.

Hosszú az út odáig, ha

azt követni szeretné,

egy az egybe a magáévá

tenni, ami máshonnan jön,

nem itt tapasztalták meg.

Azon sokat kell dolgoznia,

hogy ahhoz hasonló legyen,

mint ott az eredetinél van.

Ha a sajátodat nem becsülöd,

 várhatod a megbecsülésedet.

Belehelyezkedni abban ami,

soha nem volt és nem is lehet

a másé, mint aki azt tapasztalta,

ahhoz, annak a beleegyezése is,

szükséges lenne, aki éppen most

az ő „leutánzását” el kell viselje.

Ha nem született vele, tanulni

még lehet attól, aki most azt

elérte, amiért máshova

mennek, oly messzire.

Tán előbb a sajátjaidat

kellene megismerjed,

mert így hogyan lesz

itt emberismereted.

Ha a kitalációkba ő

nem fér bele, úgy

 csinálnak mintha,

ő nem is létezne.

Van az Isten, ha

még nem hiszed,

majd idejében az

neked is meglesz.

Megtapasztaltam,

összefüggésében

megrajzoltam,

nevelek által,

oktatom azt.

A hangomat

hallva, érezni

fogjátok, általam,

mit is tanulhattok.

Magyarosan Agyalós Julamamival YouTube

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban,

vagy online, ha bárhol éltek a Világban.

Szeretettel.

Becsülje meg a pillanatot,

 amikor a boldogulás

már önnél lakik,

„boldogság”

lehet a vége,

kihathat az

egész életére.

Ne tegyen

senki ellen

semmi rosszat,

mert visszahathat.

Igyekezzen hát jó

emberré válni,

hogy ne kelljen

majd egész

életében

lopakodva

járni.

Igazítsa

meg a belső

tartását és a

 „Hazaszeretetét”

mint a gerincét,

hogy felismerje,

a generációsan

is fontos tettét.

Az életünk

minőségének

a kulcsa ott

van bennünk,

ideje lenne hát, aki

megértette, önmagáért

és az érintettekért tennie.

Ne uralja el a félelemkeltés se

azokat, akik még lelkierőt most

mutatni nem tudnak. Keresik az

útjukat, túl sok már a szabadon

tudás hiányosan kontroll nélküli.

Amikor ő azt már tudhatja, hogy

minősíti önmagát a belső tartását,

 azáltal a már meglévő méltóságát is,

 tapasztalva naponta illene kontrollálnia.

Felfejlődik oda ahol a tehetségét a maga

igényeihez is tanulva, kiegészíti a tudását.

Nem odarakják, aztán ott folyamatosan, a

 szekerét tolva azt láttatják, mintha ő abban

úgy sikeresnek láttatva boldogulna, pedig ő

csak fel van oda, ahhoz amihez épp szükséges

tuningolva, nem a saját tudása, se energiája.

Vannak akik nem a könnyűben,de vegetálnak,

nem ismerik még a lehetőségeiket se, hiszen

velük nem számolnak a jóban, szépben sem.

Mintha nem is léteznének letudták őket és

ott maradtak, magyarázatokat sem kaptak.

Várnak oly régóta, azt se tudják, hogy mire,

egyedül csak a belső tartásukkal araszolnak.

Emberiesek maradnak, tehetségesek, vannak.

Önmagukat, a lelki fejlődésüknek szintjét,

betartják, annak határait ismerik, hogy

ne terheljék fölöslegesen azokat,

akikre az naponta,

anélkül, hogy kérték

volna, ugyanúgy kihat.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországon Pakson a

Hergál Házban,

szeretettel.

Mit is mondhatnék, hiszen én is csak tapasztalva oktató,

tanácsadó volnék, Magyarországon nagyon fontos, hogy

maradjon meg az egészsége a kispénzűeknek, ha végig

is várják és végre sorra kerülnek, pedig ők is időpontra

mentek oda. Nincs garantálva, hogy aközben bele nem

betegednek, hogy mi is történt a szép Hazánkkal itten,

miért nem fontosak azok akik a szépet, jót teremtették.

Lehetne esetleg megmutatni azoknak előtte, hogy miért

így lett ez és működik-e az emberies része, ők tudják-e.

Az a lényege, hogy nekik jó legyen, az vezet-e aki képes,

vagy éppen ki lett ott most arra a soros, ki ül a jó szélén,

vagy váltanak hetente, havonta, emberismeretnek híján.

Mondják, mióta nem fontosak már az emberek ennyire se,

ide teremtettünk, mert ez a Hazánk, várjuk, hogy mikor,

lesz jó nekünk is, ha gazdag Magyarország azt mondják.

Tudják-e, hogy amit ennyire nem vesznek komolyan az,

visszaköszön akkor, amikor már nem lehet az másképp,

mint ahogy azt felelőtlenül elengedték és rájuk bízták.

Hahó, intelligensek, a megelőzéssel nem sérültök meg.

Különös oktatás, nevelés esetleg, van már egy emberies

tesztem, nem olyan régen fedeztem fel a tenyerekben.

Nem, hogy ácsorgunk, igen intenzíven lefele haladunk,

ki vállalja majd a következő generációk felé a mostot.

Attól még fejlődik, körülöttünk emberiesen is a Világ,

hova merre hát, ma ki mossa kezeit itt, tán kisorsolják.

Bocsánatot is kérek, de rögvest, jól áll az ősz fejemhez.

„Ment a szegény asszony, a hátára kötve a nagykendője,

tele volt gallyal amit a kalácssütéshez szedett össze.

Elkékült a hidegtől a két keze, ahogy a terhet,

a két vállán a kezeivel tartani segítette.

Régóta nem nézett már a kamrájába,

ahol egy ideje az egér is csak

átszaladt, mert a saját

surranása hangját

hallotta csak.

Sértődötten

összeszedte

a pereputtyot

és el is hagyta

végleg, azt az

egerekhez

hálátlan,

házat.

Vette az

asszony a

bátorságot

és benézett.

S amit látott,

attól elámult,

tele volt az a

kamra megint.

Valakinek attól

lett ünnep a

lelkében”.

Amikor

rájöttem,

megéreztem,

hol van a helyem,

még a megelőzésben,

bárminek ami megérintett,

örült a lelkem, szívem, agyam.

A különbséget a kettő között én

akkor jól láttam és megjegyeztem.

Rögzítettem alaposan azt az érzést,

azóta, ennek már 23. éve, gyakorlom.

Ezzel tudok úgy tanácsot adni, abban

amivel kapcsolatban kérdeznek, hogy

ránézek a jelére, a tenyerekben arra

a képletre. Így az érzés és annak a

jele máris kétféle, a harmadik az,

megjön válaszként még időben.

Van az Isten, megtudod azt

 te is, a saját idődben.

Hahó, tisztelettel,

szeretetben élni jó,

jó embereknek való.

Különös oktatás, nevelés.

webtenyer.julamami YouTube

Magyarországról, Pakson

a Hergál Házból, szeretettel.

Viszed a látványt, az érzést,

a lelkedben magaddal.

Vedd meg, őrizzed,

olvasd, hallgasd,

nézegesd.

A szerzés

másról szól,

legyél te is

hűséges

magadhoz.

Ettől ő majd

jobban él,

holnap már

újat alkot,

remél.

Beleír,

belefest

majd téged,

  és felébreszted őt,

benne reményt keltesz.

A lelkedben elindul egy

ismeretlen érzés, te is

tudsz adni, törlesztesz,

tisztalelkű, jó ember

lehetsz, mert mi

mindannyian,

egyedül, tisztán

születtünk meg.

A most pillanata,

az nem a tegnap,

nem a holnap,

az a pillanat,

amikor a

sorsod

érted

szól.

Éld

meg

azt,

amit

neked

szánt,

s azt is

amit a

többiért

kellene

tenned.

Hiszen

nemcsak

rólad szól,

ugyanúgy

másokról.

webtenyer.julamami videó

Általános műveltséget

növelő „Tenyérolvasó”

tréning, 20 órában.

Magyarországról,

szeretettel.

Haladunk, fejlődünk, sok minden

hathat miránk,  ki vagyunk téve,

olyan embereknek is, akik még,

azt sem tudják, ők mit vállaltak fel.

Az őszinte építő kritikát nem tűrik el,

ahhoz még emberileg nem fejlődtek fel.

Így aztán élnek abba beágyazva, amit nem

ők értek el, megkapták anélkül, hogy

tettek volna azért, a jó minőségi életért.

S vannak azok, akik soha nem érhetik el,

mert lefékezik őket, a hozzá nem értők, a

haladni, fejlődni, teremteni nem szeretők.

Azzal is, hogy nem látják át sem azt ami jó

lehetne mindenkinek, a szintjére kerülve.

Az alkalmazkodás képessége nem jön ám

mindenkivel a születésénél, tanulni lehetne,

de macerás szembesülni, azzal ami nincs meg.

Ha nem vagyok őszinte, akkor miért jönnének

el ide, pont azért jönnek és tisztelnek meg,

az érkezésükkel, mert a nehéz utat járom,

én magam is tanulok tőlük sokat közben.

Akik nem érzékelik a különbségeket sem,

hát igyekeznek mindent lefele vinni, azt

az ő szintjükre, otthon vannak jól abban.

Ők nem fejlődnek ott azáltal, de mi sem,

megrekedünk, hisz döntenek felettünk.

Nem maradhatunk ugyanazokon a régi

szinteken, a lelkes, szíves, gondolkodó

agyunk, előre vinne, új szintre tenne.

Alkalmazkodnunk nekünk kellene,

hogy ne maradjunk, se magunkhoz

képest, se generációsan, mi sem le.

Amikor kimondom az embereknek,

hogy minőségi ember lett belőled,

van aki körülnéz, hogy jó lenne, ha

nem hallaná senki más, tart attól.

Ugyan ki fog belekötni mindazért,

amit ő maga által már elérhetett.

S ha tebenned tisztelet nincsen,

kezed inkább csak legyintsen,

jobb legyintéshez

szokni,

mint

megalázó

kezet fogni.

Ha ott érdeked

már nincsen neked,

megváltozik a hangod,

kikopik belőle a tisztelet.

Kijön belőled az igazi éned,

nem tudsz mást gyakorolni,

mint hárítani a felelősséget.

Pedig rá kellett beszélned,

elhitte neked, hisz annyira

mondtad, hogy jó lesz az.

Segíteni szeretnél tán,

de csak önmagadért

tetted meg, nem

törődtél te

azzal, hogy

milyen az ő

helyzetük.

Azt is szerinted

oldottad meg,

nem vetted

tudomásul se.

Jelezte azt ő,

ami a gondod

gyökere lett.

Nem az ő élete

volt fontos ott,

csak a sajátod.

A kezdet óta,

a legnagyobb

hibáid amikbe

beleeshetsz ez.

Megelőzéshez,

a megelőzésben…

Ha túl jól szalad a

paci veled, fut ám a

szekér, hangoskodók

lesznek a kijelentések.

Pöckösödik a járásod,

hasít a vitorlásod.

A megelőzésre, a

 szintkülönbséget,

nem tartod fontosnak,

így tiszteletben sem,

nem is gondolsz vele.

S, amikor már csak

azt látod, haladsz,

 neked mindent lehet,

na akkor állj egy szóra

meg és gondolkodjál el,

kifordultál önmagadból.

Megelőzés, megelőzés…

A saját tükrödet tartod,

láttatod, te nem látod,

de a szeretteid látják.

Megéri-e neked azért,

hogy így nagynak lásson,

aki nincs miért tiszteljen,

tudja ki vagy te, hidd el.

Honnan indultál, hova

jutottál, hány hibába

estél, onnan, hogyan

jöttél ki, hagytad el.

A befejezetleneid,

végtelenül lefegnek,

 sorstalanokká lettek.

Hány ember ment

tönkre azzal, hogy

elhitte azt neked.

Mennyi

volt az,

amit éppen

csak megúsztál,

de le mégse, nem

fékeztél, rohantál.

Mert elhitted, hogy

mindent megoldasz,

ha gondod akad majd.

Hiteltelenné váltál, bár

visszafelé is bizonyítani

akartál, elhalmoztad,

azzal, amit másoktól

vettél el, sikertelen

lett azzal, sok ember.

A dicséretét mégsem

kaptad tőle soha meg.

Jött a meggondolatlan

amibe jól belefutottál,

mert akkor már mindent

akartál, addig sikerült is.

Hány ember láthatja a

kárát annak, elhitte,

amit olyan nagyon

jól begyakoroltál.

Vessen magára

aztán, ha nem

látta, csapda.

Nem lenne

jó ott lenni,

amikor majd

megszólal a te

lelkiismereted

bárkik felé és

elszámol veled.

Szembesülsz ott,

magadat építed le.

Hát, ilyen módon

is a saját csapdáidba

futottál alaposan bele.

Mire jó az, ha hamarabb

érsz be a célba hamisan,

mint kivárni és megoldani,

tapasztalva tanulni belőle.

Az emberiesek nem hamisak,

segítenek egymásnak annyit,

ami aztán nekik sem árthat.

Az lenne a lényege, hogy

felkészülten haladhassál a

jövőd felé, megbecsülten.

Különös oktatás, nevelés.

Egy életen belül csak az

adódik úgy is, ami fontos

ahhoz, hogy megcsináld

jól a saját és a generációs

feladatod, megéld a sorsod.

Nem bír el úgysem többet a

te emberies léted sem, mint

amennyire be van kódolva az

arra alkalmas hozottad, sejted.

Ha túl szaladsz, keserves lesz az,

amikor elvárnád, de a sarjaid sem

elérni, sem túlmenni nem tudnak.

Sanyarognak az akarataid között.

A lehetőségeid helyett a másokét

is megélted, begyűjtve és mindent

vittél amit láttál, a tiednek tudtad, a

 többit azzal a semmibe taszítottad.

Amikor szembesülnöd kell azzal is,

hogy a hibáidat te követted ott el,

még őszintén bocsánatot kérhetsz.

Mivel rájössz arra, csak önző voltál,

nem tartottad be, sem a saját, se

az ott lévő generációs határaidat.

Örülj annak, ha visszafordítható,

 nem romlottál el, köszönd meg az

érzést, ha abból megmenekülsz.

Becsüld meg a pillanatot amikor

boldognak érzed magadat, mert

az egész életedre ki is hathat.

Van az Isten, majd rájössz,

amikor átsegít a nehézen.

Magyarországról, Pakson a

Hergál Házból szeretettel.

Ha egyszer megmutatta az Isten azt,

meddig mehetsz el egy helyen, azt is

jelenti, ne menj túl azon, még akkor

se, ha erősítve látszik, az a te helyed.

Ne csábítson a látszatos, megmutatod,

gyakran az ismétlés bölcsességet hoz.

A fokozatosság nélkül el is veszhetsz,

hiányozni fognak ott a lépcsőfokokon

a  gyakorló lépéseid a biztonságoshoz.

A kulcsod, ne menjél túl önmagadon, a

 túlzók általi, gyakran kiüresedést okoz.

Akkor majd azt hallod, nem vagy oda jó,

miért vállaltad azt fel a felelősség a tied.

Na, hogy bírsz majd el a lelkiismereteddel,

mit miért tettél, ha másokat számba sem

vettél, így értük még semmit nem tettél.

Pedig milyen szépen és színeseket ígértél.

Elérhető ám, a legmagasabb, amit neked

szánt feladatként az Isten, benned van

 hozzá minden tudás, hát azt használd.

Ha több kezdeti önmagadat akarod

látni magad körül, téged Istenítésül,

idejében meglátod köztük az utódod,

 azt csinálja veled is, amit tőled látott.

Annyira ne örüljön az aki ezt itt nem

szereti olvasni, azt kérem ne is tegye.

Nem neki írom, de lehet, hogy érte is,

nem vagyok beteg, csak a vállaimban

érzem, a megérdemeltnél nehezebb

életem súlyát, a góca az ennek, hogy a

 maradandó fogam jön a 66. évemben.

Az idő is az Istennél van, ember azt ne

herdálja, adja – vegye, osztogassa azt is,

mintha a sajátja lenne, be ne kebelezze.

Tartsd be a saját és generációs határodat,

ne vegyed magadhoz a másoknak szántat,

az a továbbiaknak generációs gondot okoz.

Nem lesz mit megköszönniük nekik feléd,

elvetted tőlük a fokozatosság lehetőségét.

A motiváció is fontos mindenkinél, ha

ő nem is hozta, tanulni még megtudja.

Ha nem teszik meg köszönetképpen

feléd, megérdemelten, gesztusba

formálva, azért hagyjad, hogy a

lelked, szíved, agyad,

belülről megsimogassa

a vállaidat, mert neked is,

az egy egészséges légkörben,

bizony már régen megjárt volna.

Éld át az érzést, ha a tehetségedet,

szorgalmas munkádat, okosságodat,

tudományodat, találmányodat,

hétköznapi

szinten

teszed.

Hiszen

azáltal is

fontos lehetnél

a saját Hazádnak.

Ne szégyellj úgy élni,

hogy a fölöslegesből,

ha már megtanultad

a hogyant, mára már

tudsz érzéssel adni.

A lelked azáltal is

tud gyarapodni.

Jó szerencsét

jó emberek,

áldjon meg

az Isten ,

minden

földi jóból,

annyival ami

a generációs

törlesztéshez

szükséges lesz.

S abból, ami a

legjobb nektek

bőségesen lásson

el most benneteket.

Legyen miből adnotok,

ha a bőségre beértetek, s

 adni vagytok már képesek, de

kiszolgáltatni magatokat nem.

Olyan mintha önmagadat le

 vagy felépítenéd általa,

ha látod, rajtad múlik,

hisz már csak a pénz

hiányzik ahhoz, hogy a

  Hazája hasznosához adhassa.

Akik még nem látják át, túl korán

kerülhettek oda, nem az életkoruk,

a tehetségük, intelligenciájuk adja.

Mindenkinek megvan a magához

illő, a Hazájához is hű feladata,

nem a rang se a méltóság adja.

Mivel ők nem ugyanabban jók,

de ugyanakkor tanulhatják,

az egyikük az elfogadást,

a másik az adni tudást.

A gondolkodóként

is szívesek, lelkesek,

két lábbal állnak majd

a gyakorlati életükben.

Különös oktatás, nevelés.

Elbírnak a feladatukkal,

mert fejlettek lettek

lélekben, szívben és

gondolkodva élnek.

Amikor az emberek

rájönnek, mert már

átlátják az egészet,

megköszönik azt az

Istennek, hogy még

időben mutatta meg.

A tudást választottam,

a sok pénz helyett, meg is

gazdagodhattam volna, de az én

lelkem, szívem, gondolkodó agyam

nem engedte azt meg nekem, van

a hétköznapi, de megküzdök vele.

Tudom eljön az idő és az is rendben.

Adni születtem, a segítség is megjön,

az elfogadást tanulom, nem könnyen.

Mit is kezdenék egy túl könnyű élettel.

Tartásos ember lettem, a méltóságom az

 emberies létem, megélem a tehetségem.

Ha nem gátolnának 10. éve már nem itt

tartanék, de higgyétek el, láthatatlanul

is megvan,  bennem a tiszta hozadék.

Rájöttem milyen jó is ez, meglátni

az egyszerű élet nagyszerűségét.

Nem hagytam hátra generációs

terheket se, megoldottam amit

csak adott a sorsom és lehetett.

Így nem unalmas az életem se,

hát mindent a saját idejében, a

 generációs határom közt élek.

Magam fedeztem fel, megélem.

A mások számára lényegtelenek,

számomra fontos dolgaimat nézem,

tulajdonképpen így, megvan mindenem.

Amikor már jó helyre adtam el, a tudásomat,

az Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasót”,

a Hazámba bekerülhetett, nyugodtan öregszem meg.

Az oktatásom által, megtanulják és tanítják ők tovább,

örülnek majd a felnőttek által a gyermekek és a fiatalok,

beszédtémája lesz, s egymást segítve ők is megoldhatják.

Ez az én feltalált tudásom, amivel a Hazámban tanácsokat

adva összegződött bennem, van rálátásom a Világra mert

mindenhonnan jöttek és megtiszteltek, oktatni én tudom.

Még másnak nem tanítottam meg, nyugdíjkiegészítő lett.

Hat éve várom, valaki döntsön, vegye meg a Haza, de ha

mégsem, az idén megjön az arra jelölt, az új tulajdonosa,

ne keress a turisztikai térképen, a Tv-ben, az oktatásban.

Nem találsz egyiken sem, van az Isten, magamon segítek.

Kellemes ünnepeket és időtöltést kívánok mindenkinek.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból szeretettel.

Magyarosan Agyalós Julamami videó tisztelettel.

A vonatig volt ideje gondolkodni,

mennyit kérte az apját,

beszéljék át.

Nem szeretné

igazgatni azt, amit

az apja neki szánt.

A saját életét élné,

csinálná a dolgát, ha

visszanéz, lássa ő is,

mit miért éppen úgy csinált.

Nem tudtak már beszélgetni

régóta, az apja csak a magáét

fújta, az ő álláspontját meg sem

hallgatta, pedig elmondta volna.

Méltatlannak tartotta ezt hozzájuk,

mert az ő szemében nagy emberré

vált az apja, önmagát a vagyont a

semmiből felhozva, félistennek

látta, tartotta, meg is mondta.

Csak ott valami eltört akkor

az apjában, amikor egyszer

a nagyapja rászólt, nana.

Ezt egyszer már valaki

a családban próbálta,

rajtavesztett és

mindent

el is vesztett.

Attól fogva az apja,

 a nagyapját hanyagolta.

Nem akarta hallani az igazát.

Magához tér végre, mi is történt,

lehet már a vonaton ül a gyermeke.

Felkapja a pénzt amit azon a napon

begyűjtött, meg ami még a héten

bejött, bedobja egy szatyorba,

beül egy taxiba.

A pályaudvarra

mondja a sofőrnek,

várja meg a visszaútra,

sok pénzt nyom a kezébe.

Még látja a peronról, ahogy

a vonat elhagyja az állomást.

Egy résnyi idő és már elment,

belemarkol a szatyorban lévő

nem kevés pénzbe, kínálja a

járókelőknek, csak nézik,

mint akit bolondnak vélnek.

Kikerülik jó nagy ívben, nem

akarnak részesei lenne ennek.

Vegyétek, vigyétek mondogatja,

látjátok nem kevés pénz ez, van

belőle bőven. Fogadjátok el,

kérlek benneteket, hogy jó

helyekre menjen a pénzem.

Hiszen ezért volt minden,

amit tettem életemben.

Nem kell nekem mert,

becsapott engem,

észre sem vettem,

pont ez tett tönkre.

Elment a vonattal az

egyetlen fiam, inkább

a munkát, a szerelmét

választotta, az én nagy

ragaszkodásom, pénzem,

vagyonom helyett.

Vigyétek innen,

nekem nem kell, a

 nagyon fontosomból az

az én ellenségemmé lett…

Magyarországról,

Pakson a Hergál Házból

szeretettel.