Van akinek, hangosak,

zajosak mindezek,

mások meg teszik

a dolgukat átlátva,

megérezve, kihallva.

Összefüggésében azt is

átlátják, nemcsak egyedül

élhetnek jól, másoknak is

fontos jól érezni magukat.

Ott ahova életükben ők is

teremtették a szépet, jót.

Egy minden, minden egy,

aki még nem tudja most se.

Azt, hogy apró porszemek

vagyunk mi, nem is különb

senki a másiknál, hisz ő sem

fölöslegesen született oda.

Pont oda a szülőhelyére,

ott kapva a lehetőséget,

a sikereit kibontakoztatni.

Ha több van benne mint amit,

ott meg tudna teremteni, hát

megmutatja a tehetségét kívül.

Azzal erősítve a hitelességét,

megállja ő, ott a helyét, segít

vezetve is, arra született.

Az intelligencia hozott,

nem árt, nem bánt meg,

alkalmazkodik amíg az,

a határain még belül van.

Ő kibillentve is igyekszik,

teszi, hisz arra született.

Emberiesen segítő lett, a

két oldalunkból az egyiket

hozta, neki az lett a dolga.

Nem hiányt keltve gyarapszik,

tudja az adok-kapok mindenkié.

Tanultan, átlátja, kihallja, megérzi,

 tanult tudásával is adni született.

Jól ismerek én egy helyet,

ahol több fészekben,

madárkák nevelődnek.

Először csak repkedtek,

ide-oda, aztán belakták,

mert úgy döntöttek,

fióka neveléshez

  a hely jó lesz.

Megint

lett,

négy

fészek.

Amikor először

jöttek, hangosan

és sokatmondóan

csicseregve mindent

megbeszéltek, olyan

hangos volt, mintha

veszekednének.

Jó hely lesz az,

csendesen lakják,

szerények, őszinték,

ők tisztán rezegnek.

Sok ember fordult már

meg az elejében, ahergál

háznak, ahol az emberek

lelkére jól vigyáznak.

Na meg a teraszon,

ahol most rakhatunk

fészkeket akárhányat.

Tavaly is jól megvoltunk,

ha megpihentünk miközben

repülni tanítottak bennünket.

Nem hessegetnek onnan el,

nem bántja a csicsergésünk a

 fülüket, a nagycsalád már

csak ritkán üli körbe azt

a nagy asztalt. Másutt

keresik a lehetőséget,

de nem a szeretetnek

hiánya miatt mentek.

Abból itt van többlet,

nevelhettek fiókákat.

Volt az is, megesett,

kakukkfióka kelt ki ott.

Nem győzték visszarakni,

mert a többiekhez képest

nagyobbacska, fészkalódva,

kipottyant, de felnevelkedett.

Ahova esett, ott kezdték el

etetni, nem hagyták magára.

Aztán jött a házigazda s,

ráhelyezte egy lapátra,

hozzá sem érve, tette fel,

a fészekhez közeli helyre.

Nem tudni hogyan, de az

mindig megoldódott, nem

hagyták magára a védtelent.

A feketerigó is megbarátkozott,

a fütyörészésre ő is válaszolgatott.

A galambok is jöttek, már nem félnek,

a házőrző, csak vakkantgat, mégis

megadva a jelet, látja őket, de

nem bánja, ha ott időznek.

Amikor a testedet edzed,

a lelkednek sem ártana,

ha többet törődnél vele.

Ha csak arra figyelsz, mi

az ami gazdaggá tesz téged,

ráállsz és nyomod, ha kell ha nem.

Közben már mindenkit elhagytál aki

addig fontos volt neked, kinőtted, tán

másképp látta azt amit te, nem akartál

már több energiát beletenni, oda sem.

Nem fejlődhetett együtt veled a párod se,

így aztán bevonzottál sokakat, akik biza,

szívesen időztek a megteremtettedben.

Nem is jutott eszedbe, hogy akikkel azt

a nehéz időszakot végigcsináltad, nekik

is járna abból a többletből, ami által most,

láthatóan más minőségben ismernek el téged.

Másoknak adod azt, amit ők érdemelnének meg,

hiszen nélkülük, még késztetésed sem lett volna,

a motivációk voltak mindahhoz, amit elérhettél te.

A madár is visszajár arra a fészkére, ahol felnevelte

a fiókáit, s vigyázza őket, szökdelni, repülni tanítja.

Megmutat minden utat, kerítést, ahol biztonságos

a repülés közbeni pihegés, nem hagyja el se ott,

ahol számukra ismeretlenül, nem biztonságos.

A kakukkfiókát is úgy helyezik el a másik

fészkébe, megnézték, biztosak benne,

gondoskodó az, aki azt ott fészkeli.

Nem láttam egy madarat sem,

aki ott hagyta volna, ha kiesett,

vagy szállni tanulásnál, leesett.

Még amikor a macska jött is,

megtettek mindent amit lehetett.

Veszélyes volt, de körbe  is röpködték,

elcsalogatni elhessegetni próbálták.

Nagyon hangosan, segítséget hívni

igyekeztek, hangoskodott mind aki

hallotta, arra gondolva, mi lesz ha

magára marad ő is, kiszolgáltatva.

Hát sokan lettek, akik hangoskodva,

nem ritmusosan, inkább figyelmeztető

hangot adva jelezték, a macska meg nem

számítva a hirtelen sokaságra, elkullogott.

Hátra sem nézett, annyira meglepődött, ott

többet már nem is próbálkozott, értetlenkedett.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, jól

átgondoltan, megfontoltan, nem fiókba való, eladó.

Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.