Van akinek, hangosak,
zajosak mindezek,
mások meg teszik
a dolgukat átlátva,
megérezve, kihallva.
Összefüggésében azt is
átlátják, nemcsak egyedül
élhetnek jól, másoknak is
fontos jól érezni magukat.
Ott ahova életükben ők is
teremtették a szépet, jót.
Egy minden, minden egy,
aki még nem tudja most se.
Azt, hogy apró porszemek
vagyunk mi, nem is különb
senki a másiknál, hisz ő sem
fölöslegesen született oda.
Pont oda a szülőhelyére,
ott kapva a lehetőséget,
a sikereit kibontakoztatni.
Ha több van benne mint amit,
ott meg tudna teremteni, hát
megmutatja a tehetségét kívül.
Azzal erősítve a hitelességét,
megállja ő, ott a helyét, segít
vezetve is, arra született.
Az intelligencia hozott,
nem árt, nem bánt meg,
alkalmazkodik amíg az,
a határain még belül van.
Ő kibillentve is igyekszik,
teszi, hisz arra született.
Emberiesen segítő lett, a
két oldalunkból az egyiket
hozta, neki az lett a dolga.
Nem hiányt keltve gyarapszik,
tudja az adok-kapok mindenkié.
Tanultan, átlátja, kihallja, megérzi,
tanult tudásával is adni született.
Jól ismerek én egy helyet,
ahol több fészekben,
madárkák nevelődnek.
Először csak repkedtek,
ide-oda, aztán belakták,
mert úgy döntöttek,
fióka neveléshez
a hely jó lesz.
Megint
lett,
négy
fészek.
Amikor először
jöttek, hangosan
és sokatmondóan
csicseregve mindent
megbeszéltek, olyan
hangos volt, mintha
veszekednének.
Jó hely lesz az,
csendesen lakják,
szerények, őszinték,
ők tisztán rezegnek.
Sok ember fordult már
meg az elejében, ahergál
háznak, ahol az emberek
lelkére jól vigyáznak.
Na meg a teraszon,
ahol most rakhatunk
fészkeket akárhányat.
Tavaly is jól megvoltunk,
ha megpihentünk miközben
repülni tanítottak bennünket.
Nem hessegetnek onnan el,
nem bántja a csicsergésünk a
fülüket, a nagycsalád már
csak ritkán üli körbe azt
a nagy asztalt. Másutt
keresik a lehetőséget,
de nem a szeretetnek
hiánya miatt mentek.
Abból itt van többlet,
nevelhettek fiókákat.
Volt az is, megesett,
kakukkfióka kelt ki ott.
Nem győzték visszarakni,
mert a többiekhez képest
nagyobbacska, fészkalódva,
kipottyant, de felnevelkedett.
Ahova esett, ott kezdték el
etetni, nem hagyták magára.
Aztán jött a házigazda s,
ráhelyezte egy lapátra,
hozzá sem érve, tette fel,
a fészekhez közeli helyre.
Nem tudni hogyan, de az
mindig megoldódott, nem
hagyták magára a védtelent.
A feketerigó is megbarátkozott,
a fütyörészésre ő is válaszolgatott.
A galambok is jöttek, már nem félnek,
a házőrző, csak vakkantgat, mégis
megadva a jelet, látja őket, de
nem bánja, ha ott időznek.
Amikor a testedet edzed,
a lelkednek sem ártana,
ha többet törődnél vele.
Ha csak arra figyelsz, mi
az ami gazdaggá tesz téged,
ráállsz és nyomod, ha kell ha nem.
Közben már mindenkit elhagytál aki
addig fontos volt neked, kinőtted, tán
másképp látta azt amit te, nem akartál
már több energiát beletenni, oda sem.
Nem fejlődhetett együtt veled a párod se,
így aztán bevonzottál sokakat, akik biza,
szívesen időztek a megteremtettedben.
Nem is jutott eszedbe, hogy akikkel azt
a nehéz időszakot végigcsináltad, nekik
is járna abból a többletből, ami által most,
láthatóan más minőségben ismernek el téged.
Másoknak adod azt, amit ők érdemelnének meg,
hiszen nélkülük, még késztetésed sem lett volna,
a motivációk voltak mindahhoz, amit elérhettél te.
A madár is visszajár arra a fészkére, ahol felnevelte
a fiókáit, s vigyázza őket, szökdelni, repülni tanítja.
Megmutat minden utat, kerítést, ahol biztonságos
a repülés közbeni pihegés, nem hagyja el se ott,
ahol számukra ismeretlenül, nem biztonságos.
A kakukkfiókát is úgy helyezik el a másik
fészkébe, megnézték, biztosak benne,
gondoskodó az, aki azt ott fészkeli.
Nem láttam egy madarat sem,
aki ott hagyta volna, ha kiesett,
vagy szállni tanulásnál, leesett.
Még amikor a macska jött is,
megtettek mindent amit lehetett.
Veszélyes volt, de körbe is röpködték,
elcsalogatni elhessegetni próbálták.
Nagyon hangosan, segítséget hívni
igyekeztek, hangoskodott mind aki
hallotta, arra gondolva, mi lesz ha
magára marad ő is, kiszolgáltatva.
Hát sokan lettek, akik hangoskodva,
nem ritmusosan, inkább figyelmeztető
hangot adva jelezték, a macska meg nem
számítva a hirtelen sokaságra, elkullogott.
Hátra sem nézett, annyira meglepődött, ott
többet már nem is próbálkozott, értetlenkedett.
Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”, jól
átgondoltan, megfontoltan, nem fiókba való, eladó.
Jó szerencsét jó emberek, tisztelettel élni könnyebb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
