A belső rended, a belső rendem… 2018.04.05. julamami.com

A belső rended, az én belső rendem,

amit közvetít a jól működő

belső harmónia.

Persze, ha van

és nincs kikopva.

Beállva a nemlétező,

másokra szabott sorba.

Az alkalmazkodásra és a

toleranciára lett kiszabva.

Kipróbálom mindezeket,

 nem azért, mert szeretném,

Hanem mert más megoldásom

nincsen, hát kiszedegetem azokból.

Belülről a saját lehetőségem, mindaz

ami másokra van szabva, illeszkedik-e.

A saját jól felépített rendszerembe, ah.

Ha nem találok megoldást, olyan helyre

megyek, ami alapban adott, megszabták.

Amikor az aprópénzes nyugdíjamat adták,

ahogy azt érdemlem, tetszik, nem tetszik, ah,

nincsen más, miért 2008-ban nettóval mentem.

Emelték már, de így is negyvenhat erez egyszáz,

pedig, a három gyermekem mellett, dolgoztam.

Ha beálltam volna ide, vagy oda, tán volna az, de

vállalkozom, hosszú ideje, magamnak dolgozom.

Ezzel a hivatással másképp nem lehet megoldani.

Ezen ellehetne gondolkodni, időben a döntőknek.

Ami most nincsen, hiszen segítőnek születtem.

Tehát adni születtem én is, mint mindannyian.

Ha olyan helyzetbe vagyok kénytelen lenni,

mint ők, akik ott ugyanúgy, a másik oldalon.

Ahol nem a segítőkre szabták, ahogy lehet azt,

megcsinálom, remélem nem rongálom magam.

Van az úgy, hogy részben, meg is oldódik már.

Azért összeszedem magamat, hiszen jó lenne

az életemet a saját életminőségemhez közelibe

végigvinni, hiszem, megtettem azért is mindent.

Nem gondolhattam, hogy nem működik majd.

Mert csak néhány emberre szabták, akik nem

járnak oda azóta se, kiemelt kategóriák lettek.

Na meg miért mennének, hiszen a szépben és

elvárható minőségben élik, amit teremtettünk.

Alkalmazkodunk, alkalmazkodunk, hinnye, ah.

Általános műveltséget növelő “Tenyérolvasó”,

minden olyan embernek, aki szeretné azt is, úgy,

élni a kénytelenben, hogy ne sérüljön meg közben.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, vagy

online, ha bárhol éltek a Világban. Oktatás, nevelés,

címszavakat adtam a tájékoztatásának, olvassátok el.

Holnap már bővebb felvilágosítás lesz rajta, intézem,

amit szükséges ahhoz, hogy újrakezdjem az életemet.

Most éppen megint úgy, ahogy megfelel a jelenemnek.

Kérem ne várja tőlem senki sem, hogy félúton hagyjam

abba, nem mintha, nem értem volna már révbe, nem is

egyszer, de mindig mások szerint és nem én szerintem.

A saját sorsomat viszem, ha elfáradok leteszem, aztán

megint felveszem, ismerem a generációs feladataimat.

Nem hagyom hátra se, amit képes vagyok megcsinálom.

Ez az amit adni tudok, a tartásom, emberies méltóságom.

Adjon az Isten minden földi jóból, a legmegfelelőbbet nektek.

Julamami szeretettel.