Előre kérek bocsánatot most.
Ha nincs, s nem tanulja meg,
a saját igényességét sem, ah.
Ugyan, hogyan tudna jó lenni
mindabban, amiket felvállal.
Csendesen mondom, nem
szeretnék senki olyannak,
a lelkiismerete lenni, aki
tudatosan árt itt és most.
Nem látja át, hiszen soha
életében nem dolgozott,
olyan helyen, nem érti azt,
mi minek következtében, ah.
Nem tanulta, se gyakorlata.
Kinevezve oda, hozzá nem
értőkkel körbevéve, az
ártó unatkozókkal.
Olyan módon van
elszállva a maga fölé
emeléstől, hogy örül,
ha másokat megbánt.
Nem is gondol bele,
hogy mi lenne, akkor
a fordított helyzetben.
Pedig minden visszaér,
belekerülnek sorba oda.
Abba, amikkel oly nagyon
ártottak, ők élik majd meg azt.
Nem fogadják be sehova, mert
látják mit művelt mindenhol, az
amit eltervelt, be is igazolja őt.
A maga fölé emelttel történik,
nincs emberismerete, hiányos.
Olyan emberekkel közösködött
akiknek, már minden mindegy,
volt előtte, már olyan régóta.
Oda lesz a becsülete, tartása,
partner volt az alázásokkor.
Nem számolt azzal se, olyan
biztos volt benne, ah, hogy
vele ugyanaz, lehetetlen,
hogy megtörténhetne.
Annyira rákaphatott,
hogy kiterjeszkedett.
Szegény Hazánk miért
mennél, hiszen nekünk,
a széppel a jóval amit mi
ide teremtettünk, még
eddig meg sem jöhettél.
Egy Hazánk van, becsüljük
hát, örökre maradjon meg.
Őket, nem fogadják el már
azok sem, akik belőle jól
profitálhattak. Amikor a
rosszakat gyakorolták.
Mások meg tolták csak
maguk előtt, hinnye má.
Hát nincs köztük ott már
egy se, aki lepisszentené
őket, embertelenül neee.
Jól összekapaszkodva, túl
erős a hatása a rossznak.
Mert, nem látják kívülről
önmagukat, tükröt már
senki sem tarthat ott.
Hol vannak az emberi
határok, az intelligens
az szépre, jóra való.
A Hazáját szereti,
miért vannak azok
a körülmények, ah.
Hát mindenki menjen,
mert itt, nem értük van,
csak egyesekért minden.
Ismétlése annak, ahol ezt
megengedték nekik, hinnye.
Miért nem értünk van a Haza,
ezt ki gondolta ki, ez a miénk.
Ne fogalmazd úgy, mintha csak
a tiéd lenne, szeretett Hazánk,
ez az egy, a miénk marad, ah.
Ne alázzad, azért, amihez
nem értesz, elkészült,
fizesd meg a munkát.
Az önmaga igazolása,
jól kitaláltan itt sem
működik, hinnye, ah.
Levinni a többieket az
ő kényelmes szintjére, ne.
Egy, kettő, szakadhat bele,
a sleppet tarthatja, hinnye.
Hiszen ő benne van, azzal,
mások lehetőségeit élvezve,
valóban a jó minőségűben.
Mit kezdjenek mások,
a lehetőségük
hiányával.
Az ember
tartásos és
méltóságos,
hosszú út volt,
az mire elérte.
Megtartó ereje
lenne, a saját és
generációs szintje.
Nem okoz hiányt se,
tudja magával teszi.
Nem menne el, a
mások Hazájába,
a saját szintjét és
az élhetőt keresni.
Szereti őt a Hazája, a
lehetőséget adja, ha
hozzáértőknek a
kezében van.
Aki nem veszi
észre magában
az egyszerűséget.
Alázat nélküli lesz,
minőségi helyett,
a túlzásba reked.
S emberiesnek
születtünk mind.
El lehet térni tőle,
de vannak határaink,
saját és generációs is.
Amin belül szabadon,
életszerűen mozgunk.
Ha valaki abba, hozzá
nem értéssel piszkál
bele, azt a, hinnye.
Magának csinálja,
megéli azt ő maga.
Szépen, szívesen,
színes világunkban,
jól élhetnénk. Ha aki
dönt felismerné azt,
ami neki dolga lenne.
Jól bánni az emberekkel,
mert egy Haza ez, csak egy,
miért nem jut eszébe azt és úgy
megcsinálni, ami neki is jó lenne.
A tehetségének megfelelően jól
megélni, abból, amit ő maga tesz.
Nem a másokéból magához véve,
emelkedik ki önmaga fölé, hinnye.
Amiben a tehetségét meg ő hozta,
megélhetne jól boldogulva, ő és azt,
át is látva amit felvállalt, az minőség.
Hiszen majd a következő generáció
láthatja, mert most történelmet ír.
Ah, milyen szép is lehetne, ha
mindenki megkapná itt is.
Amit a saját Hazájában,
természetesen tehetne.
Ha ahhoz amit felvállalt,
elég rálátása, kihallása, s
megérzése van, gondolkodva
fejlődő lenne, meg nem rekesztene.
Mindenkinek van, emberies igényessége.
Alapvető, hisz, sokan szenvedtek meg érte,
hova lett, csak nem veszett el az a mérce, ah.
Sanyaroghatnak ám, akik szintjük alatt vannak,
előre mennének, ahhoz szoktak, haladnának.
Miről beszél, ha ő maga, meg nem is úgy él,
hisz már, kopik az álca, hogy magyarázza.
El ne felejtse a gyermekeknek is minta,
hiszen nem láthatnak, a természetesre,
ha elhitetik velük, a jól kitalált az igazi.
A megteremtettjeit, komolyan is veszik,
úgy hát, neki is, azok által, kell majd, élnie,
nem gondolta volna, saját csapdájába esett.
Az imázsa is odalenne, az ő helyettesítésével,
hiszen rá épült, minden, pótolni nem lehetne.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
ami, akkor is visszaigazgatja a tartást, méltóságot,
még idejében, ha elmozdult volna a természetestől.
Egy nap alatt rajzoltam le, egy energiakörben van,
magyaros mondóka ritmusban van, beül oda is,
ahova más nem tud, mert tiszta a forrása.
Julamami Magyarosan Agyalósa lett ez,
megtanulható, a nevelésben jót tenne.
Oda adta az Isten, ahol az vigyázva
van, összeszutykolni nem lehet.
Más kezében nem működik
az oktatása, mert nem
tanítottam meg arra,
senkit sem eddig.
Ha megvenné a
Hazánk tőlem,
megelégedett
lenne a lelkem.
Jó kezekbe lenne,
ahhoz, hogy sokféle
rátermett, nevelő, oktató,
használja fel, a minőséghez.
Így is lehetne, hiszen eljött
sok ember, messziről is,
megtapasztalni azt,
ő miben lenne jó.
Vagy a legjobb,
ha pontosan
tudja a lelke,
szíve, döntést
hozhatna abban.
Nem mehetne mellé,
kontrollálja az ő agya.
Végigfut az alkalmas
sejtjén az impulzus,
pontos tükör az.
Eltudja dönteni
mi a legjobban
illő, akkor neki.
Mindenkinek
lenne jó belső
kontrollja, ha
felismerné.
Tapasztalva s
tanulva élni,
ha lehet,
haladni.
Csupán,
szinten
maradni.
Vagy vissza
juttatni oda ahol,
azzal meg lehetne
a jövőt is alapozni.
Az élet élni akar,
megtalálja annak
a módját hamar.
Meglesz az amit
az Isten tervez,
az úgy is lesz.
Adjon az Isten,
minden földi jóból,
mindenkinek annyit,
ami neki, a legjobb.
Nem bántva, nem
ártva haladni előre,
amint a teremtő,
nekünk idetette.
Magyarországról,
Pakson a Hergál
Házból, szeretettel.
Julamami