Tudod-e, átlátod-e, megérzed-e,
kihallod-e, mindebben,
otthon vagy-e.
Vagy talán,
éppen most
tanulod ott, a
szajkózást be.
Nem mindegy, a
tudásodat fejleszted-e,
a szintedre felviszed-e.
Vagy, aszerint, hogyan
robotosodj, az
elvárásokhoz.
Nem ismered
annak a rendjét.
Nincs benned rá
felelősség se, az
megy a közösbe.
A kifejezések
ott legyenek
a tarsolyba.
Felelősen,
hozzáértően,
belső tartással
csinálod-e, vagy
az eredményét,
élje át, aki akarja.
A tudás hiányának
elfedésére megy már rá,
minden energia ott, hinnye.
Hangerőből van neki bőven,
hát azt gyakorolja is már,
igen régóta, sikeres az
erőpróbája, hinnye.
A kamera mutatta.
A fontosságát
bizonygatva, a
saját szintjét is,
másokból meríti.
Tudáshiányosan,
2018-ban már,
nem tud senki,
hitelesen tenni.
Színes, lelkes, az
embereknek
a kultúrája,
megélnénk,
nem másét.
Az emberies
énünket hozzuk,
hát tanuljuk, azt,
amit nem hoztunk.
Legyen rálátásunk,
tapasztaltan éljünk.
Ej de jó is lenne, ah,
ha fordítva és nem
erőből elvárással,
hanem ott benne,
tapasztalva élne.
Tudná azt is, mit
bírnak el, mit nem,
az emberek terhelve.
Ha arról már kifejezés
sincsen, akkor, hogyan,
honnan a segítők sora.
Fénytelen arcok, nem
emberies elvárások, ah.
A fokozatosság hiányos.
Emberismeret is hinnye.
Vagy, kapja marja, mert,
csak, a pénzhez ért ő, ah,
hát tegye, legyen sok sikere.
Ne nyúljon emberhez, vagy
felelősen tegye, hinnye, ah.
Megelőzés, megelőzés…
Nincs emberies nyelvre,
fordítója, hát erőből tolja.
Oktatás, nevelés oldal.
Nem is fogja fel,
mennyi kárt
okoz azzal, ah.
Hallott-e már róla,
ott a telített energia, ah.
Átfordíthatná emberiesre.
Mások meg, önmagukhoz,
s az ő megteremtettjeikhez
képest vannak a semmiben.
Akkor mivel mérik azt, hol
tart, a mihez képest, ah.
Miért nem fontos, az
emberiesek tudása,
fejlődhetne ő is, aki,
azzal szeretne, hinnye
Kihúzatnák magukat,
azáltal amit elértek,
abban is, ami nem
róluk szólt addig.
Tesznek arról, az
ahhoz szokottak,
arra ráállva régóta,
jó hírük ne kelljen.
Nem látják át, nem
hallják ki, nem érzik,
összefüggésében sem.
Nem láttak még olyat, a
hétköznapjaikban hinnye,
így ők, nem is léteznek, ah.
Az ő tudásuk által fejlődni, ah,
nem szeretnének, inkább hát,
divatos lesz a mondvacsinált.
Ha nem akarnak úgy tenni,
eldönthetik mit tesznek,
azzal a ténnyel, hogy
egyáltalán nem róluk
szól, semmi jó, se szép.
Pedig itt teremtették azt.
Tartja az intelligens agyuk.
Attól függően mennyire
erősek a hatások ott, ha
a szintjük alá kerülnek,
ott maradnak, hinnye.
Ha nincsen segítsége,
igénytelenné válnak, ah.
Szeretnének ők is, eljutni,
oda, ahova az igényese, a
megszabottból, nincs arra se.
Hát milyen ember az, aki ezt így,
eltervezve, látva is végigviszi, ah.
Szűk körükhöz mérnek mindent,
mintha nem látnák, se hallanák,
azt, hogyan élnek érdemtelen.
A saját Hazánkban, ah, mintegy
ismeretlen, nincs máshol ilyen.
Behatárolt lehetőség, hinnye.
Na látod, mondják majd, ők,
tudták, nem jó semmire, ah.
Pénzben mérnek, s mindent,
ahhoz értenek, tanulni minek.
Hisz minden álmuk teljesülhet.
Ha nem haladnak lemaradnak.
A lábfejed előre, lépjél hát
vele, haladj, le ne maradj.
Szépséges a felszín,
látványos is, amíg
nem látható az
a mögöttes.
Mint egy
vásári
komédia,
szerepet vált,
aztán odább megy.
Attól függ, mennyire
hatásos, a jól begyakorolt,
most éppen arról szóló szerep.
Másképp lenne minden, szépen,
szívesen, s lelkesen is lehetne ám.
Ugyanazon belül, az nem mindegy,
átlátja-e, aki hozzáértés nélküli
és felvállalta mindazokat.
Nem mennek be a boltba,
ha nem szép a kirakata,
azok az emberek akik,
azt fontosnak tartják.
A hozzáértő, az okos, a
szorgalmával azt elérve, a
tehetségéből megélhetne,
az intelligenseknek sora.
Mind tervezi, végigviszi,
elmélyül a részletekben,
benne van az energiája.
Aztán jön valaki és azt,
úgy, ahogy van learatja.
Hát nem mondta a mama,
nem szabad olyat csinálni,
hogy a mások sikerét aratni.
Mert az nem vezethet másra,
mint a mindent neki, csak érte.
Akkor oda, a többiek meg mind,
minek születtek volna, hinnye.
Ha csak egy lehetőség
van, akkor nem kell,
gondolkodni se.
Leépülnek a
hiányokban
élők, mind,
egy szintre az.
igénytelenbe.
Na, akkor már,
nem sok a gond,
úgy gondolja, pedig
neki is meg kellene tanulnia.
Ha elfogyott az egyik feladata,
hozzá kénytelen kezdeni ahhoz,
amit tudásként, ő nem hozott.
Vagy ugyanúgy szintje alá
kerül, mint a hiányokat
élők, akik megélik azt,
amit, nekik szántak épp.
Kicsiben, nagyban, ugyanaz
a lenyomat van, hinnye, ah.
Az élet szép, ha hallod már, a
lelkedben, a szívedben, a csendzenéd.
Az intelligens agyad, tudja hol a szerencséd.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,
ha már szeretnéd érteni, honnan van a gondod.
Hozottan, generációs vetülésben, sorszerűen.
Emberies nyelvre fordítók, az ugyanazon a
nyelven beszélőknek, ne beszéljenek el,
egymás mellett, egy Haza ez csak egy.
Jó szerencsét emberek, tisztelettel,
alázatot gyakorolva, minden könnyebb.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból,
szeretettel.
Julamami