Vajon készült-e mérés arról, hogy onnan

meddig hallható, több mint két órája

a dobzene, hogy ártalmas-e, ah.

Szükség lenne, az intelligens

kontrollra, ha ismétlésre

adnák a fejük, méressék le.

Hányan szórakoztak arra és

hány ember, szenvedte azt, ah.

Mindent idejében, ha nem tudod

kontrollálni azt, mi jó a  többieknek,

kérlek tanuljál hosszan, megérted.

Magadból kiindulva, mivel te,

nem ártanál senkinek,

úgy gondolod,

minden

rendben.

Akkor is,

ha elérted

a sikeredben

a legedet, de nem.

Kezdenek elfordulni

tőled, úgy viselkednek,

mintha osztoznának a

sikeredben, de nem.

Örülnek, ha

találnak,

valami

nem

oda

valót.

Ah ők is,

szerették

volna azt,

megcsinálni,

de vigye csak

el, más a balhét.

Egyszerűen nem

tudják elképzelni,

hogy valami kifogna

rajtuk, fel a csúcsra, ah.

Akkor is, ha már nagyon

régen kinőttek a saját,

lehetőségeik fölé.

Egymás szekerét

tolva, lett is,

mindenkinek

biztos sikere,

ugyanazon

a szinten.

Aztán,

jött

egy,

valaki

 hatásos.

Mindenki

úgy gondolta,

neki kell lennie,

a legjobbnak, ah.

Az irigységnek

van egy erősen

kiemelkedni,

a többiek

fölé, ah,

hatása.

Akit

magával

ragadhat,

ah, mind,

bele is

csúsznak.

Óvatosan

mondom, a

 generációs

feladataink,

mellé, vannak

a generációs

határaink.

Aki

már

ismeri

a belső

kontrollját,

nem vágyik a

 lehetetlenre.

Beéri azzal,

amit a

belső

hármasa,

jelez időben.

Mindannyian

más és más szinten

lehetünk a legünkben.

Amikor hajt és mindenkit

le is hagy, mert szeretné,

hogy mindene legyen.

Elérte ah és már

csak irigyei vannak,

a barátai helyett.

Rájön, amikor

elindult és

mások szerint

sürgette a

 sikert.

Neki

már

akkor,

megvolt

mindene.

Ott lakott

náluk, a

szeretet.

Nézz szét,

látod milyen

szép a lelkednek

tiszta tükre, mi mind,

így születtünk meg.

Figyelj, ha a lelked

jelez, engedd el a

múltat, hogy a

jövőd, neked is,

megveregethesse az

  emberies vállad, ah.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból, szeretettel.

Julamami