Bocsánat, a tapasztalataim összefüggéséről írok,
ha nem szereti olvasni a valóságot, ne olvassa el.
Megmaradni úgy, hogy gyermeklélekkel élve,
ne pusztuljunk ki, mint nyáron a hóvirág.
Tehetséggel születtünk mind,
ki abban, ki meg
másban, az.
Ha egyformák
lennénk mindannyian,
talán a nevünk helyett,
számokat kapnánk, azt a.
Julamami 1,2,3,4,5,6,7, 8,
a Julamami védjegy, ne
használjad, nem a tied.
Biztosan vannak, akik
nem értik, mit is akar,
egy 68 éves a neten.
Kérem szépen, a
jó szerencsémet
keresem az interneten.
Nem unalomból vagyok
fent, keresem a lehetőségem.
Sokan lettek sikeresek már, azáltal,
hogy megtiszteltek, eljöttek, meghallgatták,
amit a tenyerükből, a sorsuk, számukra üzent.
Hatvanéves koromra terveztem, hogy a sikerem,
úgy ér körbe, megkapom a lehetőségemet arra,
visszakerülve a köztudatba, láttatom, vagyok.
Sokan voltak azok, akik azon munkálkodtak,
ne lássanak engemet, mintha, nem is élnék,
úgy tudták, különböző változatok voltak.
Az életem során 25. éve tapasztaló,
oktató, nevelést segítő vagyok.
Elviselnek, eltűrnek, eltüntetik
az oldalamat. Mások meg élnek,
a lehetőséggel és használják a
tudásomat, hogy boldogulni
tudjanak, jól megérdemelten.
Hiszen szolgáltatok, hinnye.
Hivatásommá lett, így sok,
sok, minőségi embert,
ismerhettem meg.
Fordítókat oktatnék,
arra, hogy a szintek
között, segítsék az
embereket, hinnye.
Toleránsak legyenek,
mert mindannyian,
más, sorsot hoztunk.
Van generációs jelünk.
Nincs üzleti érzékem,
most tanulom, amit
idetesz a sorsom.
Vigye sikerre olyan
ember, aki meg épp,
az üzleti életben jó.
Egy dolgom van
még nekem,
eladni és
átadni a
tudást.
Nem
teheti
helyettem,
senki, más.
Amikor valaki,
úgy dönt, gátol,
fékez engemet.
Közben mennek
az évek, korosodom,
hát, így most is immár,
tíz éve, megint várok.
Nem adhatom fel,
a várakozást,
tartozom
azzal a
következő
generációnak.
Alapokat tudok adni
csak, de az lesz, a megfelelő
ahhoz, hogy kibontakoztathassák,
a saját sorsuk szerint, önmagukat.
Nagyon nehéz, embertpróbáló,
úgy is, jó minőséget adni,
hogy közben, nehezékeket,
cipel, az emberséges segítő.
Nem várom el, senkitől sem,
hogy megértse, meg nincs is dolga
vele, addig amíg, rá nem jön mindazokra.
Ha nem hátráltatná a nagy igazságérzetével, már
segítségére lenne, a saját szintjüket keresőknek, hinnye.
Ami másé, nem lehet a tied, a lelkiismereted megadja hozzá,
a megfelelő jelzéseket, kontrollálja a szíved, gondolkodó agyad.
Persze, azt is gondolhatod, beszél valamiről az öregasszony, de,
minek, hiszen az emberek, az anyagi jólétüket erőltetve haladnak.
Igen, úgy igaz, viszont, ha nem ismeri fel a határait, mi lesz vele, ah.
Mindét oldalunkat, ismernünk, fontos, ahhoz, hogy boldoguljunk,
hiszen az már, a boldogság előszobája, az egészséges körforgáshoz.
Átfordultunk, 5. éve tapasztaltam meg, A csoda könyvem előlapjául
rakva, látható a föstésem, megcsíptem a pillanatot, aki érti, tudja mit.
Ha ismernék az emberek a saját sorsukat, generációs jeleiket, biztos,
nem ártanának egymásnak. Nem a magyarázatokat keresnék,hinnye.
A megoldásokat keresve jól haladnának, már nem gáncsoskodnának.
Itt jön a bocsánatot kérek, valószínüleg átment, hogy miért teszem.
Jó szerencsét, szép napot kívánok, minden emberségesnek, hinnye.
Jó emberesedést kívánok, minden útját keresőnek, értve könnyebb.
Megtalálni a saját sorsát, megoldani generációsan ami a dolga lenne.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami