Ah, már megint, a valóságról szóló, mondatok ébresztettek.

Vajon átlátod-e, mi a jó, a népnek, a többieknek,

akik hasonló jóra vágynak, mint te magad.

Ugyan, hogyan tudná, adni született, ha

csak kapni szeret. Önismeret nélkül, ah,

ebben felfokozott világban, boldogul-e,

vagy, mindenáron, boldog, akar, lenni.

Vannak, akik, a székekre ácsingóznak,

mert mit ér az életük, ha nem

látják a többiek szemeiben,

a párát, ah mily nagyság.

Vannak akik régóta,

mindenfélékre,

gondolva,

koptatják

a székeket.

Arra, még nem

éretten kerültek,

jól megülnek, ah.

Nem abban van, a

 tehetségük, azt már,

 sosem tudják meg.

Nem odavalók,

nem értik őket,

ám, beszélnek.

Nincs bennük

kellő alázat,

a többiekhez.

Mások meg,

nem érzik,

magukat,

jól, ha

a többiek,

nem hajtják

meg, az akaratuk

előtt, a fejüket.

Ők meg, a

váltásra,

éppen

beértek.

Megmutathatják,

többféle az, amit,

a többiekért tenni

képesek, hinnye.

Ah, nem látja át,

nem hallja ki,

nem érez

együtt, a

néppel.

Kisebb

csoportot

vezetni, arra még

képes lehet, hinnye.

Egyedül, ah, nem megy.

A múlt elmúlt, ha volt már,

ugyanabban, a helyzetben,

és akkor régen megfelelt.

Attól még nem biztos,

hogy átlátja azt,

ami most,

fontos

lenne,

a népnek.

Miről beszél, ha

ő maga, nem úgy él.

Vannak akik vezetni

születtek, azt hozták,

emberségesen teszik.

Megfelelőkkel,

lehetne,

erősíteni őket.

Az egy szinten

lévők értik

egymást.

Akkor is, ha

a másik oldalon

vannak, éppen.

Kik, ezt, mások

meg mást tanulnak,

most éppen, hogy

talppal a földön,

erősödjenek.

Lelkesedve,

szívesek,

gondolkodva

éljenek, hinnye.

Két oldalunk van.

S vannak, akiket,

megterveznek, nem is,

abban tehetségesek, ah.

Ha csak, szintet váltana, is,

 ujjnak számítva, kerülne a tutiba.

Nem ismerve azt a helyzetet, úgysem

ő vezetne, tán meglenne vezetve, ah.

Van az Isten és nem adja ki a kezeiből,

hiszen, ő maga, teremtette, a Világot.

Van aki fel tudja mérni azt, porszemek

vagyunk mindannyian, hol erre, máskor

meg arra, hord bennünket a szél, azt a.

Ha, nincs, rendben, a belső kontrollja,

sem a tudása, nem naprakész. Ugyan,

miért gondolja, mások lesznek felé,

alázattal, amikor neki szükséges az.

Emberismeret, kölcsönös tisztelet,

tolerancia, tanulható, ha nem hozta.

Nézz rá kérlek az oldalamra, hátha,

most vagy beérve, a tudásvágyra.

Tartás, méltóság, jó kommunikáció,

érvek, magyarázkodni meg minek.

Adjon az Isten, minden földi jóból,

annyit és akkor, amikor, az a legjobb.

Az arra beérettnek, megfelelő munkát,

hogy a tevékenysége, jó legyen a népnek.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek

tiszta tükre, mind így érkezünk, tevékenyen

élünk, nem punnyadni született, egyikünk sem.