Ah, már megint, a valóságról szóló, mondatok ébresztettek.
Vajon átlátod-e, mi a jó, a népnek, a többieknek,
akik hasonló jóra vágynak, mint te magad.
Ugyan, hogyan tudná, adni született, ha
csak kapni szeret. Önismeret nélkül, ah,
ebben felfokozott világban, boldogul-e,
vagy, mindenáron, boldog, akar, lenni.
Vannak, akik, a székekre ácsingóznak,
mert mit ér az életük, ha nem
látják a többiek szemeiben,
a párát, ah mily nagyság.
Vannak akik régóta,
mindenfélékre,
gondolva,
koptatják
a székeket.
Arra, még nem
éretten kerültek,
jól megülnek, ah.
Nem abban van, a
tehetségük, azt már,
sosem tudják meg.
Nem odavalók,
nem értik őket,
ám, beszélnek.
Nincs bennük
kellő alázat,
a többiekhez.
Mások meg,
nem érzik,
magukat,
jól, ha
a többiek,
nem hajtják
meg, az akaratuk
előtt, a fejüket.
Ők meg, a
váltásra,
éppen
beértek.
Megmutathatják,
többféle az, amit,
a többiekért tenni
képesek, hinnye.
Ah, nem látja át,
nem hallja ki,
nem érez
együtt, a
néppel.
Kisebb
csoportot
vezetni, arra még
képes lehet, hinnye.
Egyedül, ah, nem megy.
A múlt elmúlt, ha volt már,
ugyanabban, a helyzetben,
és akkor régen megfelelt.
Attól még nem biztos,
hogy átlátja azt,
ami most,
fontos
lenne,
a népnek.
Miről beszél, ha
ő maga, nem úgy él.
Vannak akik vezetni
születtek, azt hozták,
emberségesen teszik.
Megfelelőkkel,
lehetne,
erősíteni őket.
Az egy szinten
lévők értik
egymást.
Akkor is, ha
a másik oldalon
vannak, éppen.
Kik, ezt, mások
meg mást tanulnak,
most éppen, hogy
talppal a földön,
erősödjenek.
Lelkesedve,
szívesek,
gondolkodva
éljenek, hinnye.
Két oldalunk van.
S vannak, akiket,
megterveznek, nem is,
abban tehetségesek, ah.
Ha csak, szintet váltana, is,
ujjnak számítva, kerülne a tutiba.
Nem ismerve azt a helyzetet, úgysem
ő vezetne, tán meglenne vezetve, ah.
Van az Isten és nem adja ki a kezeiből,
hiszen, ő maga, teremtette, a Világot.
Van aki fel tudja mérni azt, porszemek
vagyunk mindannyian, hol erre, máskor
meg arra, hord bennünket a szél, azt a.
Ha, nincs, rendben, a belső kontrollja,
sem a tudása, nem naprakész. Ugyan,
miért gondolja, mások lesznek felé,
alázattal, amikor neki szükséges az.
Emberismeret, kölcsönös tisztelet,
tolerancia, tanulható, ha nem hozta.
Nézz rá kérlek az oldalamra, hátha,
most vagy beérve, a tudásvágyra.
Tartás, méltóság, jó kommunikáció,
érvek, magyarázkodni meg minek.
Adjon az Isten, minden földi jóból,
annyit és akkor, amikor, az a legjobb.
Az arra beérettnek, megfelelő munkát,
hogy a tevékenysége, jó legyen a népnek.
Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek
tiszta tükre, mind így érkezünk, tevékenyen
élünk, nem punnyadni született, egyikünk sem.