Legalább…2019.06.13. https://julamami.com

Legalább, ne árts, magadra is úgy vigyázz,

hogy nem pótolhat, téged sem, senki más.

Tiszteled-e, magadat annyira, hogy ne tedd

ki a rádbízottakat felelősnek magad helyett.

Bekategóriázod a gondolkodókat, hinnye, ah,

ne tudjanak boldogulni se, tanulnod ne kelljen.

Úgy elhiszik majd, a többiek, hogy elég érett

vagy, a felvett szerepedhez, hiányosan is.

Az Isten adta nép, minden jóból, szépből,

kimarad, hisz honnan tudná, tájékozatlan.

Ha elérted, az egyik feladatodnak a legjét,

hát váltsál, menj tanuljad, a másik oldalt.

Bocsánat, bocsánat, bocsánat, írok és

mondom, amíg lehet, hátha van,

aki még ebből esetleg meríthet.

Nem lát, nem hall, nem beszél,

csak beleél, abba,

ami van.

Mindenkiből

gügyét csinál,

mert nincs más hatás,

csak amit, ő maga csinál.

Ne hidd azt, hogy vége, van

az Isten. Fordulj oda, ahol a

tisztát látod, a hétköznapok

lehetnek az ünnepek. Ha a

belső kontrollodat, időben

észleled, önmagad maradsz.

Ami természetes, az nem,

mondvacsinált, hinnye, ah.

Ki, mikor, huppan bele oda,

ahol, csak kapni szeretne.

Minden ugyanoda vezet,

mert ugyanaz találta ki.

Ha annyira egyszerűen

sablonszerűen élnénk,

az  életünk nagyszerűségét,

észre sem vennénk, beleélnénk.

Ki mikor jut el oda, hogy a látása által,

azt is tudja már, működik a belső határa.

Szélesedhet, a rálátása, mindazok által is,

akik azt hiszik, nincs már más, csak a pénz.

Nekem, még többlet pénzem, sosem volt,

nem szégyen, csak nagyon kellemetlen.

Hiszen mindenhez pénz kell, nem

adnak a tehetségért semmit,

lehetőségem nekem nincs.

Ha meg jó ember vagy,

akkor lenéznek,

nem létezik,

hogy ne

értsed,

pénz

nélkül,

nincs jó élet.

Van pénz nélkül

is élet, a dolgok ott

kezdődnek, amikor,

nem megfelelő,

nem hozzáértő,

teszi, maszatol, aki

belefutna, azzal jól kitol.

Emberismeretnek hívom azt,

emberies jelnyelvnek neveztem el.

Azt élem, mint korosodó felnőttnyi,

mintha, gazdag ember lennék, nincs,

hatalmam, sosem volt és ne is legyen.

Nem szimpatikus, ahogy kívűlről látom,

ugyanaz a sablon, ugyanoda vezet mind.

A tudásom, ami megtartó erőm nekem.

A lelkem, a szívem, a gondolkodó

agyam, na meg a hozzáadott,

anyóka körítés, hinnye.

Ami által, hülyét

csinálni

igyekeznek

belőlem is.

Mit tehetnék,

hát hagyom.

Hol vagy hát

tisztelet, mi lesz

így a szeretettel.

Nem volt jó,

előtte sem,

most sem az,

megszoktam.

Tartás, méltóság,

lett belőle, hinnye.

Amit elveszel az,

nem a tied, azért,

másoknál, sok

könny esett.

Mind, mind,

energia, ott

marad nálad.

Figyelj, ha jelez

a lelkiismereted,

tegyél magadért,

azzal, hogy teszel,

a megérdemeltekért.

Vedd meg a tudását és

ne vegyed el, mert

azt, ő találta fel.

Nála rezeg jól,

általa lehet csak,

fejlesztésre jó az.

Ami, engemet most,

kitesz, öregasszonyos

lettem, pedig a lábaimat

szedtem, rendesen.

Megélni igyekeztem,

úgy, hogy tartást kapjak.

Azok által, amit tapasztalva,

erősödött a lelkes, a gondolkodóm.

A szíves énem, magamtól, önmagamat,

el nem térítettem, bármilyen nehéz, még mindíg.

Ez a nehézség, nem a teremtőtől való, hinnye, azt a.

Ah, minden körülmények között, nem ártva, se bántva,

éltem meg, találtam fel, a generációs jelhalmazokat, eladom.

Ah, látom már, ezt én továbbvinni, nagyban oktatni, nem tudom,

nem, engedik, meg, nekem, úgy tesznek, mintha, nem is léteznék.

A játékossághoz szoktak, miért vennék komolyan, ha megtehetik,

majd, akik hozzászoktak, hogy nem fontosak, szenvednek tovább.

Nem találkoznak, a hétköznapokkal, ki és miért, várná el, azt tőlük.

Valahogy,  mi kimaradtunk, a lehetőségek nem találtak ránk, hinnye.

Nem mentünk, itt maradtunk, a Hazánkkal a nehézben kitartottunk.

A saját döntésünk, nem volt késztetésünk, nincsen könnyű dolgunk.

A nép gyermekeiként, nincs semmibe se beleszólásunk, van az Isten.

Két lábbal, fontos, a talajon maradnom, ezzel igyekszem, pótolni azt.

Amit nem adhattam és megérdemelnék, hisz kitartottak mellettem,

a csak nehezekben, nem hagytak el, megéltük, mindazt, közösen.

Generációsan fontos nekem, emberiesen, ne okozzak nekik,

csalódást, hogy most meg, beállnék, a nemlétező sorba.

Bocsánat, ha bennetek ilyen érzések nincsenek már.

Azért mert feltaláltam, megrajzoltam valami,

szerintem, nagyon fontosat, ah, legalább ne ártsatok.

Sorolhattok, ahova akartok, attól még önmagam vagyok.

Jó szerencsét, kellemes napot kívánok, tanulni, tudni, jó.

Az elkényeztetettségben, gyorsan kifogyhat, a motiváció.

Ha nem fejleszted magadat, alaposan lemaradsz, hinnye.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami