Előző napon kaptam, az első végzettségemet adó oklevelemet,
másnap egy nemzetközi táborban, „szolgáltam” az érkezőket.
Meg is volt, a hírverés rögvest, hirdetni nem volt szükséges.
Voltam már nagyon népszerű, az első hét, kitűnő évemben,
H.Nagy Júliának hívtak. Julamami lett, a védjegyes nevem.
A feltőrt autóból, ellopott igazolványaim miatt, szükséges volt.
Reménykedem, nem szélhámoskodtak, az igazolványaimmal, ah,
viszont eszembe jut néha, lehet, hogy azért nem jutok előbbre.
Nem álltam be, a sorokba, mert, nem fértem, sehogyse bele.
Egyedül araszolok magamhoz képest, vannak, fékezők, ah.
Bocsánatot kérek, nem fontoskodok, se, nem, okoskodok,
mint tapasztalva oktató, nevelő, 10 éve, online is, vagyok.
A sorsokban és generációs feladatok ismeretében, szinte,
naponta, a gyakorlatban is tapasztalva fejlődök, adhatok.
Olyan generációs jeleket fedeztem fel, amit fontos tudnia,
minden emberiesnek, nem fölöslegesnek született, ő sem.
A magzati szakaszt felfedezve, sok információ jött belőle.
Ne várjatok tőlem, túlzott kedvességet, csak a valóságot,
fel és megerősödik az emberies, ha nem kényezteti az élete.
Visszakapja mindenki, azt a, saját energiát, ami átjött általa,
ha nincsen az túlzottan köntörfalazva, szerepjátékot játszva.
Ha, nagyon, meg akar felelni, a határait feszegeti, nem valós.
A teremtő erő bennünk van, a belső kontrollunk érezteti azt,
hol van, az emberiesen, segítő határunk, nem szerepkör az se.
Más az ha ismerjük a belső lelkes, szíves, gondolkodó énünknek,
az egészséges motivációját és egyben a kontrollunknak fékjék.
Amikor rájön az emberies, a miértekre, generációs jelekre,
megvigasztalódik szinte rögvest, mert segíti a lelkes énje.
Nem vele van gond, ha valami, a természetestől eltérő, az
nem egyenesnek is látszik, a generációs jelek, mutatják azt.
Hatalmas az Isten, megengedő a határainkat érezteti, hinnye.
Aki még nem ismeri a belső kontrollja figyelmeztetését, bele is
csúszhat a veszteségbe, amibe, mások, kényelmesen sikeresek.
A gyermek, csak kicsi nem gügye, ha ráfigyelve élhetnénk,
a hétköznapokban, gyakran lehetne, tanulni belőle.
Mutatja a játékaiban, miben tehetséges.
Mennyi időre lenne szüksége ahhoz,
hogy az egyéniségében, ki is
bontakozhasson, ne kapkodjon.
Ehhez, fordítókra lenne szükség.
Több időre lenne szükség, ahhoz,
hogy alapul lehessen, venni.
Nem egészséges az, ha
fordított a történet.
Miből lesznek a
sikerélményei,
ha nem
megfelelő,
a tudása oda,
a felnőtteknek.
Működőképes
emberismeret.
Generációs jelek.
Oktatni, fejleszteni,
használni a gondolkodó
agyat, sikerélményekkel,
mehetne haza a gyermek.
Vidáman időzhetne, ott,
ahova kénytelen menni,
ha tetszik neki, ha nem.
Jó korán megtanulja,
a kötelezőket és nem,
a választási lehetőséget.
Ha óriási a szintkülönbség,
az otthona és az, ahol időzik
napközben. Ugyan, hogyan,
várhatnák el tőle, azt,
ami nincs, mint, napi
tapasztalat benne.
Boldogulni tanulni,
a boldogság, az egy
rezgéssáv, ah, ahova,
vezet a sokféle tudás.
Sokáig mondták
és a Világban,
úgy ismertek,
bennünket.
Sok mindenben,
vagyunk tehetségesek.
Sok nagyember került ki,
a Világba, s lett, a helynek
az ő tudásuk, a hasznára.
Kibontakozhatott ott,
tartásosak lettünk,
amikor róluk tanultunk.
Na nem, a szerepkörökbe
beleillesztettekről írok.
A valóság mutatja azt,
alapban fontos lenne,
tisztelni, az emberi
méltóságot.
Segíts
magadon,
az Isten is,
megsegít.
Ezen a
módon,
élünk
sokan.
Akkor, ha
ismernénk
egymást,
könnyebben
boldogulhatnánk.
A megfelelő szinteken,
tervezettek, jó helyek is
lehetnének, mindezekre.
Adok kapok, körforgásban
maradva, tisztelettel vagyok.
Vajon ismerik-e az emberek,
ahhoz, hogy adni tudjanak.
Fontos megkapni, a nekik
megjáró, tiszelet alapot.
Más az, ha segítőknek
születtek, mindegy mi
a hivatásuk, teszik azt.
Tisztelettel élj, hogy majd,
azt, meg is kapjad, te magad is.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel.
Heringes Árpádné = Julamami védjegy