Múlt, jelen… 2019.06.19. https://julamami.com

Bocsánat, hogy utalok arra, a valóság mellett, még van sokféle.

 Tudom, láttam már, sok mindent, azonosulni nem fogok vele.

Volt egy hely, ahova három orvos ajánlásával mentem, zárt

 borítékot, tartottam a kezemben, osztálybizalmi lettem.

Felnőttnyiek, voltunk, mind, egy jó, nemes, tartást adó,

látványosan, méltóságos helyen. A neve jelezte, hova

vettek fel bennünket és kaptuk, a képzést rendesen.

Rendet és fegyelmezettséget is, tanultunk ott mind.

Megtanulhattuk, tiszteljük a helyet, ahova érkezünk,

nekünk szolgál, az alkalmazkodás lehetősége, hinnye.

Belső tartásunk, szerint, osztályoztak ott bennünket,

“magáztak2, nem számított a korkülönbség. Így tudtuk,

alaposan, átérezve érteni, emberiesként, milyen jó élni.

Kitűnő, minta volt az, mindannyiunknak, kinek azért,

mert elkényeztetettként élt, addig. Másoknak meg,

megadatott, mindaz, amikről addig nem is tudhattak.

Ahogy fejlődtünk, a sok hozáértő által, lett tartásunk,

méltóságunk is azáltal, visszanézve óriási lehetőség volt.

Átérezni, kihallani, meglátni, az embereknek van méltósága.

Belénk ivódott, alapja lett, az életvitelünknek, emberiesen élni.

Hisz, bennünk döl el, hogy mit vállalunk, felelősségtudatosan,

annyit, amire, képesek vagyunk, hozottal és tanulhatóval.

Köszönöm, az Istennek, na meg, mindenkinek, hiszen,

másképp nem kerülhettem volna, oda az oktatásba.

Bennem maradt, mindannak, a lenyomata, hinnye.

Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanuljál a mostban,

ne, majd, talán, valamikor, álmodban.

Kaptam sok rosszat, gonoszkodást,

a saját városomban, megengedték,

azoknak, akik ki tudja honnan jöttek.

Miközben, a legalacsonyabb szinten,

ócsároltak, a Világban szolgáltattam.

Julamami védjegy, Heringes Árpádné

tulajdona, aki én magam vagyok, hinnye.

Másik szerverre váltottam, ah, hátha jó lesz,

nem lehet az hátrányom, véd a magyar védjegy.

Ha minden egyre megy, mindent lehet egyeseknek,

akkor miért hagyják azt hinnünk. A védjegy, megóvhatja,

a feltaláltamat  is, ah, az mindenem, a tudásom, hát eladom.

Betanítok, oktatok, nevelésben segítek, szükség van, fordítókra,

a szintek között, ne maradjanak meg az irigység bugyrai kezeletlen.

Naprakészen a hivatásban, emberek tiszelnek meg, és én itt vagyok,

nem mentem, akkor sem el, amikor, azt üzenték költözzek el innen.

Milyen kényelmesnek mutatkozhatott, az ártás, nem gondolkodtak,

 valamiért, győzni akartak, hát nem fáradnak, bárkivel megtörténhet.

Emeljetek szintet, a magatok idejében, úgy átlátva, már könnyebb.

Minden a rezgésekről, az energiákról szól, kezeletlen szintek, azt a.

Felelősen, a többiek felé, oktatnám, nevelnék általa, na meg, amit

 magam is felvehettem, tartásban, méltóságban, ott, a képzőben.

Nem vagyok felelőse se, azoknak, akik önismeretet, kölcsönös

tiszteletet, tanulni nem akarnak, bocsánat, ha zavartam.

Kérem ne olvassa, nehogy rossz érzése legyen tőle.

múlt elmúlt, a jövőképedet

tervezed-e, vagy,

majd lesz

valami.

Ráérsz

akkor

gondolkodni.

Ha a sorsodat fel sem

ismered, ugyan, hogyan,

tudnád, van-e generációs jeled.

A családodon belűl, dolga  bizony,

lenne mindenkinek, ha tudnának róla,

az emberek, teljesíteni is igyekeznének.

Mit mondasz majd, ha megkérdezik tőled,

a sarjaid, mikor, mit és miért nem csináltál meg.

Mert megmarad nekik, az el nem végzett hozadék.

Nem biztos, hogy imába foglalják a nevedet, hinnye,

amikor mindenért, nekik kell elvinniük, ah, a nehezét.

Igazodj a jelenhez, a toleranciát tanuld meg, ne hárítsd,

a többiekre, a tapasztalásnak a lehetőségét, mert a tiéd.

Mindenkinek lenne fontos dolga, ha felismerné azt, amiben,

ő tehetséges, boldogulni tudna általa, sikeres is lenne, hinnye.

Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, azt

oktatom álala, amit a belső kontrollod jelez, megoldandónak, ah.

A tudásod által, érvelni tanulsz, ah, nem magyarázkodni, hinnnye.

Az, amit megtanultál életed során, sok mindenre jó lehetne már,

ha a gyakorlati életedben, nem a tapasztalhatóid, felett járnál.

Mindíg az viszi el a pálmát, akinek nagyobb ahhoz, az ereje,

az nem mindegy, emberileg ahhoz a feladathoz, helyén van-e.

Adjon, az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor, amikor az a

legjobbkor van, mindenkinek, aki tett érte, sok jót és a szépet.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami

Gyermeklelkű felnőttként…

Emberiesként, gyorsan felnőtt lettem, néhány évesen,

rájöttem, nagyon hamar elértem, a felső határaimat.

Gyermeklelkű felnőttként, várakozom a lehetőségemre,

igen alacsonyan van, a megrekesztett, irigységgel övezett.

Köszönöm, a néhány jó mondatot, épp jól jött, tiszteletem.

Gondolatébresztő, engedjétek meg, hogy leírjam, ah.

A nép egyszerű, sokadik gyermeke vagyok.

42 évesen jöttem rá, hogy

tehetséges,

miben

vagyok.

Azóta

adok,

gyakorlom

az alázatot.

Ha valóban

engem kerestek,

kihallva, a hangotokon,

van mit, mondanom, vagyok.

Vagy azt mondom, nem én vagyok,

azon emberies, máshoz menjetek.

Ha beengednétek, a feltaláltamat,

oktatnám azt, különböző szinteken.

Családokon belül is, lehetne tán egy,

aki tehetséges és fejlődni is képes.

Adnám át, azt, ami, az emberieseket

tapasztalva, általuk jutott el hozzám.

Amikor megtisztelve bejelentkeznek.

Összefüggésében, meglátva, odaadva,

 láttathattom a tükröt, számukra abban.

Ami jót látok, a sorsukban, ami, tennivaló,

lenne számukra, a generációs feladataikban.

Amitől óvnám őket, nincs benne a paklijukban,

nincs különbség, semmi által, emberiesek mind.

A sikerélményt, azért adta az Isten, hogy tudjunk,

akkor is erőslelkűek maradni. Amikor túl hosszútűrő,

a várakozás, a következő szintünkre jutáshoz. Pedig már

készen vagyunk arra, hogy átadjuk a tudást. Oda, ahol, majd,

szintén van alázat, ahhoz, hogy az emberiesek, fontosak legyenek.

Az intelligens nem sértődik meg, szoktam mondani, oktatás közben.

Megkeresi a megoldást, ahhoz, hogy ki ne üresedjen, tudásra éhezve.

Mi a hiány, meg a többlet, ha lenne aki átlátná és rendezné is egyben.

Megélnék általa a nagyságukat is, jóérzésekkel bírnak, az ügyekben.

Mind, más, tehetséget hoztunk, alkotunk, vagy építünk, jót teszünk.

Boldogulnának az emberiesek, mert ők nem ártanának senkinek se,

átadhatnák a tudásukat, a saját Hazájukban, nem, csak, a Világnak.

Otthon vagy, amikor a kicsiben már láthatod magadat. Nem mentél,

sehova, a Világ mégis ott van, minden pillanatban, az otthonodban.

Legyen szép ez a nap, ha sok tiszteletet adsz, majd azt is kaphatsz.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami