Bocsánat, hogy utalok arra, a valóság mellett, még van sokféle.
Tudom, láttam már, sok mindent, azonosulni nem fogok vele.
Volt egy hely, ahova három orvos ajánlásával mentem, zárt
borítékot, tartottam a kezemben, osztálybizalmi lettem.
Felnőttnyiek, voltunk, mind, egy jó, nemes, tartást adó,
látványosan, méltóságos helyen. A neve jelezte, hova
vettek fel bennünket és kaptuk, a képzést rendesen.
Rendet és fegyelmezettséget is, tanultunk ott mind.
Megtanulhattuk, tiszteljük a helyet, ahova érkezünk,
nekünk szolgál, az alkalmazkodás lehetősége, hinnye.
Belső tartásunk, szerint, osztályoztak ott bennünket,
„magáztak2, nem számított a korkülönbség. Így tudtuk,
alaposan, átérezve érteni, emberiesként, milyen jó élni.
Kitűnő, minta volt az, mindannyiunknak, kinek azért,
mert elkényeztetettként élt, addig. Másoknak meg,
megadatott, mindaz, amikről addig nem is tudhattak.
Ahogy fejlődtünk, a sok hozáértő által, lett tartásunk,
méltóságunk is azáltal, visszanézve óriási lehetőség volt.
Átérezni, kihallani, meglátni, az embereknek van méltósága.
Belénk ivódott, alapja lett, az életvitelünknek, emberiesen élni.
Hisz, bennünk döl el, hogy mit vállalunk, felelősségtudatosan,
annyit, amire, képesek vagyunk, hozottal és tanulhatóval.
Köszönöm, az Istennek, na meg, mindenkinek, hiszen,
másképp nem kerülhettem volna, oda az oktatásba.
Bennem maradt, mindannak, a lenyomata, hinnye.
Múlt, jelen, jövő, boldogulni tanuljál a mostban,
ne, majd, talán, valamikor, álmodban.
Kaptam sok rosszat, gonoszkodást,
a saját városomban, megengedték,
azoknak, akik ki tudja honnan jöttek.
Miközben, a legalacsonyabb szinten,
ócsároltak, a Világban szolgáltattam.
Julamami védjegy, Heringes Árpádné
tulajdona, aki én magam vagyok, hinnye.
Másik szerverre váltottam, ah, hátha jó lesz,
nem lehet az hátrányom, véd a magyar védjegy.
Ha minden egyre megy, mindent lehet egyeseknek,
akkor miért hagyják azt hinnünk. A védjegy, megóvhatja,
a feltaláltamat is, ah, az mindenem, a tudásom, hát eladom.
Betanítok, oktatok, nevelésben segítek, szükség van, fordítókra,
a szintek között, ne maradjanak meg az irigység bugyrai kezeletlen.
Naprakészen a hivatásban, emberek tiszelnek meg, és én itt vagyok,
nem mentem, akkor sem el, amikor, azt üzenték költözzek el innen.
Milyen kényelmesnek mutatkozhatott, az ártás, nem gondolkodtak,
valamiért, győzni akartak, hát nem fáradnak, bárkivel megtörténhet.
Emeljetek szintet, a magatok idejében, úgy átlátva, már könnyebb.
Minden a rezgésekről, az energiákról szól, kezeletlen szintek, azt a.
Felelősen, a többiek felé, oktatnám, nevelnék általa, na meg, amit
magam is felvehettem, tartásban, méltóságban, ott, a képzőben.
Nem vagyok felelőse se, azoknak, akik önismeretet, kölcsönös
tiszteletet, tanulni nem akarnak, bocsánat, ha zavartam.
Kérem ne olvassa, nehogy rossz érzése legyen tőle.
múlt elmúlt, a jövőképedet
tervezed-e, vagy,
majd lesz
valami.
Ráérsz
akkor
gondolkodni.
Ha a sorsodat fel sem
ismered, ugyan, hogyan,
tudnád, van-e generációs jeled.
A családodon belűl, dolga bizony,
lenne mindenkinek, ha tudnának róla,
az emberek, teljesíteni is igyekeznének.
Mit mondasz majd, ha megkérdezik tőled,
a sarjaid, mikor, mit és miért nem csináltál meg.
Mert megmarad nekik, az el nem végzett hozadék.
Nem biztos, hogy imába foglalják a nevedet, hinnye,
amikor mindenért, nekik kell elvinniük, ah, a nehezét.
Igazodj a jelenhez, a toleranciát tanuld meg, ne hárítsd,
a többiekre, a tapasztalásnak a lehetőségét, mert a tiéd.
Mindenkinek lenne fontos dolga, ha felismerné azt, amiben,
ő tehetséges, boldogulni tudna általa, sikeres is lenne, hinnye.
Önismereti oktatás, kölcsönös tiszteletre nevelés, segítése, azt
oktatom álala, amit a belső kontrollod jelez, megoldandónak, ah.
A tudásod által, érvelni tanulsz, ah, nem magyarázkodni, hinnnye.
Az, amit megtanultál életed során, sok mindenre jó lehetne már,
ha a gyakorlati életedben, nem a tapasztalhatóid, felett járnál.
Mindíg az viszi el a pálmát, akinek nagyobb ahhoz, az ereje,
az nem mindegy, emberileg ahhoz a feladathoz, helyén van-e.
Adjon, az Isten, minden földi jóból, annyit és akkor, amikor az a
legjobbkor van, mindenkinek, aki tett érte, sok jót és a szépet.
