Talán már ismerem a kötelességemet, keresem a lehetőségemet,
amit ismerni vélek, igyekszem és teljesítem időben az emberségem.
Amiről nem tudok, azt addig keresem, amíg meg nem lelem, érdekes,
amikor megszólítom, ah, aztán a legőszintébbet hozza ki magából.
Reménykedem, nem emberekkel foglalkozik, hiszen átadnám,
a meg és feltaláltamat. Az emberségeseknek, akiknek
vannak lehetőségeik és azzal az én
lehetőségem is rendeződhetne.
Az élet igazolta amit gondoltam.
Ma már eléggé tájékozatlannak
kell lennie annak, hinnye.
Aki a kényeskedése, ah,
tán a tudatlansága,
a fontoskodása,
vagy kényelme miatt,
ártana bárki másnak, ah.
Ha a jóban elfelejted,
ki volt veled, az
egyszerűben,
ne csodálkozz.
Ah, ha ugyanaz,
megtörténhet,
mások által,
hasonlóan veled.
Önismeret, azt a.
Abban a
magasságban,
ahol a nép felett
döntenek, nem tudom
milyen érzés lehet, a lehetőség.
Nem tudom, mennyire ismerhetik
a saját sorsukat, generációs feladatukat.
Műhely, a megelőzésért e.v. nevet adtam a
nyugdíjasként vállalkozásomnak, az asszony nevem
a másik. Mindkettőt használom, hogy ne mondja senki,
az interneten, hogy a fiókomba nem tudok bejutni, ha
nem mutatkozom be. Tanultam belőle, használom a
nevemet, van egy oldalam a facebookon, ami
szintén a nevemen. Ami több oldalnyi, a
Julamami Magyaros Agyalósa
a másik lehetőségem, ahol
igyekszem kifejteni azt,
amiért ott vagyok,
az ingyen reklám.
Köszönöm a
facebooknak.
Oktatnám azt
amit meg és
feltaláltam.
Nézhet bárki
bárminek, le is
írhat olyat, ami majd
a felelőssége lesz idővel.
Nincs más lehetőségem, hát
használom azt, amit megengednek.
Nem várhatok arra, hogy majd jön a
jóságos, vagy nagyságos és mivel tudja,
mit szeretnék továbbadni, helyettem megoldja, ah.
A lehetőségemmel élnék, ha ismerném, tenném már,
amit a generációs feladatom jelez, alapokat adhatnék.
Mivel mire együtt megtanultuk a 152 oldalt megismer,
nekem nem szükséges ismernem, így vállaltam ezt fel.
A számlára rákerül az a név amit mond, vagy a készpénzes
vevő, ezzel, más ilyen dolgom sem nekem, se neki nincsen.
A tudásért jött, én meg a legjobb tudásom szerint teljesítem,
úgy, hogy utána már tudja miért jött és tisztelt meg engemet.
Lehet, hogy már nem divatos a felelősségtudat, nekem a
korom is adja, meg ahogy a hatások értek, ahogy
felnevelődtem, ahogy neveltem magamat.
Szerencsésnek is mondhatom azt,
ahogy és ahol tanulhattam.
Nem értem szólt semmi,
tudom, megszoktam.
Az emberségesek,
a rámbízott
lelkes,
szíves,
gondolkodó
énjükért, a belső
kontrolljukért jönnek el
és tisztelnek meg engemet.
Nem tudom, valaha is ki volt
felelős értem, érezhetett-e
bárki ilyet az életem során.
Azt tudom, mint ahogy
magamra, ugyanúgy
vigyázok másokra,
megelőzésként.
Tudják-e mások is,
hogy amit felvállaltak,
azért felelősek,
akkor is, ha
nem figyelmeztetik arra őket.
Ha könnyen fogalmazzák meg, az
emberi sorsok, ott vannak benne és
mögötte, ha nem, akkor nem tudom,
tudják-e, miért vállalták azt fel, ah.
Generációs feladatokat hoztunk,
azt mutatják a tenyerek alatt,
mind más, nem egyformák.
Egyenként, fontosaknak
születtünk meg mindannyian.
A saját egyéniségünk és a családunk
tekintetében, hoztunk feladatokat.
Amit, ha nem ismerünk, ugyan, hogyan
számolnánk el a lelkiismeretünkkel, ah.
Emberségesnek, tisztességesnek,
becsületesnek születtünk meg.
Nem látok mást, mint ezeket,
a tenyerekben, s ki mit
választ még, ami
nem lenne
feladata,
hinnye.
Az sem
másoknak
a felelőssége.
Könnyebben átlátnák
a sorsukat az emberek, ha
ismernék. Nem maradna rá
a következő generációra,
akkor ha a saját sorsát
látná, tisztában lenne,
azzal, mit tehet és
mi terheli túlzottan.
Önmagához képest, fontos
lenne tudnia minden embernek.
Mihez képest, a családjából kihez
képest hol tart most, hogy a jövőjét
tervezni tudja, abból ami adott most.
A vezetés nemcsak a vezetésről szól,
mindenkiről, akit a döntések érintenek.
Most gyorsan bocsánatot kérek, hiszen,
azt sem tudom, miért nem engedett be
elsőre a Műhely, a megelőzésért webem.
Bizalommal van az emberséges ahhoz, ahova
befizeti a szolgáltatás díját. Vándorlok még az
onlyne világában, mert tudnom fontos, hogy
megbízhatok-e azokban az emberekben, akik
azzal, ahogy szolgáltatnak, meghatározzák
a lehetőségemet. Kicsi porszemként fontos
részei vagyunk az egésznek, nem különb
senki feladata se, mint a másiké, ha ami
jót felvállalt, azt felelősen oldja meg.
Önismereti oktatás közbeni,
felnőtté nevelődést tudok
ajánlani, az oktatásom során.
A sorsomat ismerem, mint a
tenyeremet, a generációs jeleim
ismeretében, fontos lenne az, hogy
megoldjam a generációs feladatomat.
Ami nem más, mint az, amit gyakorlok,
szinte nap mint nap, a hivatásom szerint.
Sorsolvasást végeztem legelőszőr, nem
tudtam megtanulni senkitől semmit se.
Kitűnő, megajánlott diplomát kaptam,
a negyedik gyakorló évem közben.
25 év van mögöttem, az Isten tudja,
mi van előttem, sorsolvasó lettem.
A körforgás nem áll meg, ha túlzó,
vagy más a pörgés ritmusa, mint
ami tapasztalható tudást adna, ah.
Hát azt, hogy döntse el az aki, még
a saját sorsát, se a generációs feladatát
nem ismeri, tud-e a családjának jó alapot adni.
Onlyne szolgáltatás heringesarpadne@gmail.com,
által, írásban, szívesen tájékoztatlak mindenről.
Jó szerencsét, jó emberek, ha alcímet is olvasnátok,
bizonyára rátaláltok az oktatási oldalamra, hinnye.
Győzz meg, legyőzni könnyű engemet, nem
harcolnék se veled, sem melletted, se helyetted,
ellened sem, oktatnék és általa felnőtté lehetnének.
Mindazok, akiket érdekelhet a saját sorsuk, tartást és
méltóságot megtartó, ha szükséges megigazító, az amit
nyújthatok. Nem ígérek, hiszen megtanulni nem könnyű,
neked szükséges teljesítened. A saját életritmusodnak
megfelelően teszed, figyelek arra, hogy megfelelő
legyen, a lelkes, szíves, gondolkodó énednek.
Tudományos, prevenciós a végzettségem.
Ezt a tudást adod hozzá, a meglévődhöz.
Kellemes időtöltést kívánok emberségesek.