Lehet, hogy túl sok…2019.12.23. https://julamami.com

Sokak számára nem életszerű, a megváltozott ritmus.

Akik már tettek  azért sokat, hogy szabadnak érezzék

magukat, behatároló az, ami ismeretlen rezgésű.

Nagyon gyors a pörgés, túl sok a történés.

Nem tudom lemérték-e,  amikor

ráállították az

embereket

erre a

pörgésre,

ugyan, hányan

bírnak majd el ezzel, ah.

A sportolók sincsenek mindig

versenyhelyzetekben. Van egy bizonyos

felkészülési idő nekik is arra. Bár én magam, nem

sportoltam, a megszokott módon. Agyalósnak mondom,

amit meg és feltaláltam, sikeres agytorna. Remekül szinten tartja,

gondolkodásra készteti az agyunkat, akik gyakorolják nap mint nap.

Lelkesen, szívesen, gondolkodva motiválnak, a saját szintjükön élve.

Minden mindenhez igazodik, az ahhoz mérhető energiák rezegtetik.

Az embernek, van mérhető pulzusszáma, vérnyomása, hozott, vagy

fejlesztett, agyi kapacitása. Ha nagyon más, mint a környezetének a

Emberünket, valószínűleg, sokféle hatás érte, kezdeti éveimben. Heringes Árpádné, nyugdíjas egyéni vállalkozó. Julamami védjegy.

 

rezgése, neki fontos megtanulni, alkalmazkodni, mástól hiába várja.

.

Emberünk, 9 hónapnál előbb, született meg, a pénz miatt. Azzal az erős hatással, az anyja azon van, hogy mielőbb betolja a sikerbe. Heringes Árpádné. Általános műveltséget  növelő Tenyérolvasó. Julamami védjegy.

Mivel mindenki más sorsot hozott, igyekszik önmaga szerint,

megoldani,  hiszen nincs más amibe kapaszkodjon. Önismereti

oktatás a gyűjtő neve, különleges önismeretre nevelés jár hozzá.

 Műhely, a megelőzésért, prevenciósként. Amikor ráébrednek az

emberek, van kapaszkodójuk, a sorsuk és a generációs feladatuk.

Magam találtam fel, a sajátom, a hivatásom gyakorlása közben,

a hétköznapi gyakorlatokból alázattal, merítve rajzoltam

meg. Összefüggésében oktatom és nevelek is általa.

Egy bizonyos agyi kapacitás szükséges hozzá,

nem könnyű ám, a helyére tenni

senkinek sem  önmagát.

A fokozatosság, az

egymásra épülő

rajzos forma,

meghozza

a tudást.

Tiszteletem,

ha a tartását és

emberi méltóságát

fontosnak tartaná, hinnye.

Mindkét oldalunk tekintetében

fontos, önmagunkért teszünk általa.

Ah, megmaradjon az egészséges

lelkes, szíves, gondolkodó én.

Kérdezzen, válaszolni fogok.

heringesarpadne@julamami.com

A múltad a jövőd alapja, rendezd el úgy,

a jóval, a széppel, ha szükséges, tán, bocsánatkéréssel.

A saját érdeked az, hogy fejlődni tudjál, ne a semmire várakozzál.

Persze ha tudod mire vársz, megbízható a kontrollált forrás, az más.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból.  Tisztelettel,  Julamami

Átfordultunk. Heringes Árpádné, Julamami védjegy.
Átfordultunk címet adtam a festésemnek. A  csoda című könyvemnek az előlapja lett. Heringes Árpádné nevemen van, 2010. év óta, a Julamami a védjegyem. Ne húzgáld, tartsd tiszteletben, mert ha, mindenféle egyéb is érinti, a tudásomat nem tudom, a saját Hazánkban és a szülőhelyemen Paks városában, az oktatásához működőképesen, a saját szintjén, megmutatni. Akik ismernek és nem kevesen vannak, tudják, nem ártani születtem, viszont felnőttem, mind azokat megtanultam, magamnak sem ártva, alázattal megoldani, a gyakorlatban, amit a könnyűvel, meggondolatlanul, okoztak nekem. A másik módja, ha még a bocsánatkéréshez, nem vagy beérve, vegyél részt, az oktatásomon, legyen hasznodra, az önismeretnek és az önbecsülésnek, a sikeres életedhez vezető utad, szintjének, a felismerése. Én felnőttem a feladatomhoz, alázattal a lehetőségemet, a másoknak még lehetetlennek látszóban is megtalálom, a tehetségemből lett a hivatásom, amihez, prevenciós a végzettségem. Ha az Isten velem, velünk, hát kicsoda ellenem, ellenünk, nem tudok csak magamra gondolva élni. Ezért nem tudom már gyakorolni, hogy mások helyett, legyen nekem fontos, napi szinten, bocsánatot kérni. Aki ezt még nem ismerte fel a saját életében, hát majd megtanulja azt is önmagáért is téve, remélhetőleg azt is, még idejében.  Magyarország, az én Hazám, ide szült engem az Anyám, itt formálgatta a tartásomat, a hova tartozásomat, emberesen, szembesített, a hozott, nehezekkel az Apám. A sorsomat napi szintre hoztam, évekkel ezelőtt, mégis ismétlem a saját életemben is, mindazokat, amik már benne vannak, az oktatásom oldalaiban. Lehetne, hogy elgondolkodjanak azon, hogy fejlődjenek fel, még a saját idejükben, a felvállalt feladataikhoz. Ne csak, a Néptől várják el, mindazt, amihez, a nehezekkel, saját magukat is felfejleszthetnék. A hiányzó tudást, megtanulva, magukhoz mérve bepótolhatnák. Azt a, annyira nem érdekli őket, hogy közben, naponta, megszégyenülnek, a ránk látó Világnak a szeme  láttára, teszik teljes nyugalommal, mindazt, amiről azt gondolják nem látható.  Na hiszen, sok – sok emberileg a feladatához érett, önmaga szintje alatt élő, a Hazánkban is összefüggésében átlátja, azt. Túl sok éve, miért nem haladhat, a saját szintjének megfelelően, várakoztatva van. S láthatóan a felszínen van, nyíltan megélik, azt is, mennyivel több tudást igényelne, az, amivel rendelkeznek. Ahhoz mérten, mennyivel nagyobb és több, feladatot vállaltak, mint amivel a tudásuk, emberi tartásuk szerint, most, el is bírnának. Bocsánat, nekem könnyű már ezt leírni és kimondani, mások meg, ha eljutottak oda, tegyék meg magukért, úgy, hogy önmaguknak se ártsanak, általa. webtenyer@julamami.com