Szundikált a jó öreg, megelégedetten, hiszen mindent megtett, amit

lehetett. Amerre járt elrendezte azt, ami  rá bántóan hatott ott,

nem tudott elmenni  olyanok mellett, amit elrendezni is lehetett.

Hát megtalálta a módját annak, hogyan lehet megoldani mindazt.

Sokat hallotta, az okos ember mások kárán tanul, viszont nemcsak,

ha nem tapasztalunk, hitelesen tanácsot, ugyan, hogyan adhatunk.

Az agg is lehet gyermeklélek egész életében, a gyermek, egy ártó

hozzá nem értő mondattól, bármi hirtelen hatástól egy pillanat

töredéke alatt, lelkileg megsérülhet, bele is öregedhet.

Azon van, hogy olyan iskolát hozzon létre, amiről

ő csak álmodhatott, de nem adta fel az álmát.

Nem volt, se sógor, sem koma, na meg

hiányzott mellőle, a nagyravágyó,

mindent összeharácsoló. Amire rá se

láthatna a saját szintjén, azt is felvállaló,

felelőtlen, az  érdekbarát. Akik fel  sem

fogták, amit lehet azt azért még,

nem szabadna, hinnye, azt a.

 Neki nem adatott meg, hát megcsinálja,

mivel nem  dorbézolta el a vagyonát. Beletenni

valami nagyon maradandóba, egy kitűnő, iskolába.

Volt egy barátja, aki ugyanúgy szegénysorba született,

mint ő maga, de nem hitt magában eléggé, kár érte, elment a

könnyebb fele. Már nem tudnak áthatóan beszélgetni, a túlzó pénze

ártott neki. Nagyon laza lett tőle, mintha kifogyott volna a jó belőle.

Érezhetően nem használt az iskola, bár kevesen tudják, talán,

nem is oda, mellé járt, talált  valamit amivel,

könnyeben tudott előre jutni,  ah.

Nem volt már jó érzése, kifogyott belőle,

nem látta át, amit felvállalt az se, semennyire.

Ahogy villámgyorsan hasított felfele, fogyott ki a jó

és az élet értelmét adó, emberséges is belőle, hinnye.

Aztán a különbségek nagyon nagyok lettek, szenvedések

felerősödtek, hát jól megtanulta,  azt tompítani,  másokat is

rászoktatni,  a könnyebbet választotta. Azon volt, hogy a

körülmények nagyon hasonlóak legyenek, rákapott.

Úgy belejött, hogy már csak másolni tudott,  ha

nem szóltak rá, elvette amit csak  tudott.

Fontosnak tartotta a látszatra

hasonlókat, nem engedte

hogy láthatók legyenek,

a tiszta hatásúak.

Megtanulta és azt a mintát

mutatta, hogy gyorsan

el legyen

tüntetve,

lefedve a jó,

a valós, mert,

ha nem

látszik

nincs is.

Benne van

még mindig, az

irigység és a harag.

Azzal nem számolt,

valószínűleg, hogy

mások a tudásuk

hiányát, ugyanúgy

palástolják, hinnye.

Nem látott más megoldást,

csak leutánozta azt, amiben felnőtt.

Nem mozgatja más, mint a belső határának

a már régen átszakadtak rései,  senki sem  foglalkozott még,

hozzáértően vele. Úgy vergődött, sokszor megbántották ahova járt,

kötelező volt mennie, nem mondhatott nemet semmire. Úgy aztán,

szinte,

csak olyan helyeken

fordult meg, ahonnan,

nem maradt meg benne más, csak az, ki jár jobban,

ki, hogyan tudja  becsapni a többieket. A becsapottakon,

nagyokat röhögtek, gyakran felemlegették, azzal önmagukat

a többiek fölé, legyőzhetetlenség látszatát alapozták, keltették.

Magukat mindenki elé helyezték, erre rájátszva, végleg elhitették,

mindazokkal,  ah, akik szintén nem láthatták, a fordított jó mintákat.

Amikor rájött, hogy nem  tud kommunikálni, csak bántóan beszélni,

másokra bízta már, nem lett más dolga, elmondatta, amit neki leírtak.

  A látszat hatott, még több a pénze, hát hajrá oda megy, ahol azt meg

 kell fizesse rendesen, viszont ott nincs titoktartás, kibeszélik, azt a.

Mivel nem ért fel a saját szintjére, akik csak tudtak, alatta adták a

jól bevált, sablonokba terelő tanácsokat, összehozták rendesen.

Nem tanulta meg időben, a tisztelet, a szeretet, a tartás, a tudás,

az emberi méltóság adja az emberségesek rangját, hitelességét.

„Nagyembereknek” tartják a hitelesen élő, tartásos gondolkodók,

egymást hozzáértően, mivel jól működnek a belső határaik. Nem

térnek el, a maguk által tapasztaltaktól, ismerik a belső kontrollt.

Az emberséges éntől, jól kezelhető maradt, az amit felvállaltak.

Bármilyen rangban, méltóságban vannak is,  van miért, tisztelői

legyenek egymásnak, nem a pénz csinálta őket, fordítva van az.

El ne olvasd kérlek, ha nem bírod a valóságot.

Itt élünk  mi, a sikeresen is egyszerűek,

akik pénztelenek maradtunk a tudásunkhoz,

az emberiességünkhöz, ismertségünkhöz képest.

A túlzóknak, a nagyoknak látszóknak vagyunk, kiszolgáltatva.

Fejlődhetnénk, ha a  szolgáltató még a saját  nyelvéről való fordítást

is megadhatná, mint lehetőséget. Pedig látja, hogyan, honnan jövünk

mind élhetően jó, életminőségben reménykedünk. Amiért tennénk,

ha lenne hozzánk is jó, a hitelesen teljesítő szolgáltató, julamami.eu.

Nem vagyok elég tapasztalt ahhoz, hogy a saját Hazámban keressek,

sok éve vagyok kint az online világában, hisz aprópénz a nyugdíjam.

Bocsánatot kérek, sokadszorra és addig teszem, amíg nem  látják át

azok is,  akik a Világban élve is emberséges szolgáltatók maradtak.

Nem tudok másképp gondolkodni, mint úgy, hogy egymásra találnak

az emberségesek, nem lehet gátja a túlzóba esett sem. Az Isten  nem

teremthetett nélkülözésre, adott mindenkinek jó lehetőséget, azt a.

A körforgás nem áll meg, vannak akik megállnak, mellettük elmegy a

 jó életminőségük, mások meg amíg bírják, a jó életekért tesznek.

Tisztelettel élj, hogy majd a saját idődben azt is kapjad, hinnye.

Önismereti oktatás, ha igény van rá, nevelésre is van lehetőség.