Az elnézést, néha úgy érzem kevés, hát inkább bocsánatot kérek,

hogy  ne legyen  gondom belőle  akkor, ha a  másik ember nem  érti

még miért a sok bocsánatkérés, ami már lassan a sajátommá lesz.

Nem ehhez vannak szokva az emberek, talán, ezért

nem  megy át még oda,  ahol  ennek már a helye lenne.

Nem tehetek olyat, nem írhatom azt se,

hogy azzal mert elhiszik a

felvállaltjuknál alacsonyabb szinten lévők, hogy

 ha az megtörténhetett, jó helyen vannak a náluk magasabban, ah.

Szerintem még nekik sem jó az, hiszen a tudás, a veleszületetten a

vezetés emberséges megoldásai nincsenek a tehetségeikben, ah.

Tíz év nagy idő, egy korosodó asszonynak mint én magam.

Odaadtam, beleadtam, nem tartottam meg semmi mást,

mint a feltaláltamat, teljesítettem az elvárásokat,

nem indokoltam meg, nem szóltam se bele, sem le.

Magamban dohogtam, néha tán hangosan, de nem

olyan helyeken, ahol megkérdezték volna mit tudok.

Ilyen nem volt, hát kitaláltam magamnak a túlélésem

miatt, ezt az oldalt és a többieket, hogy a tudásomat,

közre  adjam, ne tartsam meg mindazt, magamnak.

Átlátni, kihallani, megérteni, a miérteket az alapoktól,

a fokozatosság megélésével, szakaszosan nyugtázni lehet.

Megigazítja a belső tartást, tartja az emberi méltóságot.

Ehhez van, az egy nap alatt lerajzolt oktatási formám,

aminek minden apró jelét, magam tapasztaltam meg.

Nem tudják megtanulni,  akik csak ezt is a magukénak

szeretnék tudni, nem birtoklásra, tovább oktatni való.

Ha egy szinten vannak az oktatási

anyag szintjével és arra már igényesek, átmegy.

Nincs bennem üzleti érzék valószínűleg egy csepp se,

ha az lenne már sok pénzem nekem is lehetne, ah.

Ki mit hozott a születésekor, ahhoz képest

megtette-e időben azokat a

lépcsőfokokat,

ami a  saját

fejlődéséhez

szükséges, hinnye.

Nem mondhatom, hogy

hamarosan tanuljad meg,

fejleszd fel magadat a

saját szintedre.

Az, tőlem mint

apró fontos  porszemtől,

aki nem különb a többiektől,

csak másféle tehetséget hozott,

ugyan,  hogy nézne  ki,  ha nem

 értik, miért szeretnék segíteni.

Csak  megláttatni, érzékeltetni

igyekszem, ideje lenne, a saját

sorsodat, a saját idődben megélni.

Webtenyeres önismeretre nevelés, igényesen, ha

 partner lenne hozzá a tulajdonos, oktathatnék csoportot.

A tudásom az a saját vagyonom, eladom, ha emberséges,

ennek a formának a tanulására igényes jelentkező lesz.

Közben várom,  hátha megérintődnek a tudásra

igényes döntő emberségesek és megveszik ezt, a

saját Hazánknak, mint különleges fejlődési formát.

Gyakorlom ott, néhány napja, jól  működik, a magam

egyszerű módján teszem, megoldom amit lehet,

van hozzá egy arra igényes, emberséges.

Biztosan van olyan hatalmas vagyonos,

akinek  talán lenne rá igénye, hinnye.

Nem várhatom, hogy értsék, a miérteket,

nem  kérek, inkább adok, arra születtem.

Gondolkodóba esnek talán néhányan,

milyen bátran, oktatják mindazokat,

amiket még csak tanulnak, hinnye.

A tiszta tudás még várakozhat.

A tudás egy ideje nem divat,

pedig anélkül, csak alacsony

szinten vergődnek  sokan.

Jön a jó öreg bocsánatot kérek.

Kellemes időtöltést kívánok emberek,

tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.