Sok emberrel találkozva, jöttem rá, hogy milyen szép lenne,

ha  az emberek tudnának sorsszerűen élni.

Kérem szépen ne vegye senki  sem

zokon, aki nagynak tartja magát.

Igen apró porszemként élek,

mint mindazok, akik alázattal

gyakorolják a hivatásukat,  ah.

Összefüggésében látom  azt,

amiből esetleg meríthetne,

ha itt a porban elvegyülve,

kihallaná a mondatainkból.

Felismerné azokat a kicsi

és nagy problémákat, amiket

okoz most, a maradj otthon.

A Hazánk egy nagy család is

lehetne,  ha felismernék azt

időben, mit adott most a

sorsuk a törlesztéshez.

Bocsánatot is kérek

és rögvest, hiszen még

nem  felejtettem el, az

első  hét, nagyon nehéz

szolgáltató évem, hinnye.

Amikor az  átrezgésekkel

ott maradt benne a lelkemben,

ami átrezgett és takarításra

éretten,  ah, mert a hivatásom

adta módon őt segítettem.

Aki már járt nálam,  ah,

tudja miről írok,

egészségére lett az.

Kérem ne vegye zokon,

a hétköznapokat nem

hagytam  el,  itt élek benne,

az egyszerűben is nagyszerűen.

Most, van akiknek a kevéske

félretett pénze lesz oda, ah.

Mások meg nem tudnak

online szolgáltatni.

a két kezükkel csak az

adott helyszínen dolgozhatnak.

Azzal az embereket szolgálják ki, hogy

 ők is tovább tudjanak tevékenykedni, azt a.

Nem szégyen ám az se számomra, hiszen, nem

tartozom se ide, sem  oda, Hazaszerető lettem,

nem adták azt nekem ingyen, hinnye.

A sokféle tapasztalásom közben,

sokan toltak maguk előtt, hogy az

ami nekik már elveszett, hitelesítsem.

Hagytam azt is, nem tehettem semmit se,

ellene megelégedettek lettek vele, hogy belőlem is

gügyét tudtak csinálni, attól még nem azonosultam.

Bizalommal voltam, hiszen nem  tudnám gyakorolni

a  hivatásomat  anélkül, hinnye, nem jártam még

akkora magasságokban, nem  gondoltam azt,

hogy a jelenlétemmel előre juthatnak.

Az internet megengedő, sokszor,

inkább, mint védelmező, ah.

Volna jó ötletem most,  hogy

mivel lehetne, a kénytelen kelletlen

otthon időzőket tájékoztató jelleggel

megismertetni, a saját sorsuk feladatával.

Sőt, ha lenne olyan „nagyember”, akinek nem

jelentene gondot, megfinanszírozni az oktatását,

annak amit feltaláltam, ah, a nyugdíjamat kiegészítve,

szívesen lennék facebookon, Skypen, a megbeszélt időkben.

Egy jó nagy csoport lehetőségét kapnám meg, kontrolláltan.

Ennyi tapasztalattal  a hivatásomat megélve, a gyakorlatban,

ne várja el senki sem kérem szépen, hogy megalázódjak, amikor

a számára feltett kérésemet élből visszautasítaná, ah, hinnye, azt a.

Hiszen adni születtem, meg is tettem amit tudtam,  most csupán azt

a jóérzésű, emberséges Nagyembert szólítom, aki veszi az üzenetét.

Ebben a várakozási időben, türelemmel,  szépen,  szívesen, lelkesen,

gondolkodva

tevékenyen,

élnének a

saját

sorsuknak

megfelelően.

Prevenciós vagyok.

Ah, milyen szép rend

lehetne bennük is, a belső

tartásukra,  emberies méltóságukra

figyelve megélnék azt, amit hoztak feladatnak.

Nem vennék el a mások lehetőségét, nem vágynának

többre se másra,  mint ami megadatik nekik , hinnye.

Tudnák honnan jöttek, mi az ami által motiválva

haladhatnak. S mi az amit, ha netalántán, ah,

valamelyik elődjük nem tudott elvégezni,

megmaradt számukra elvégzendőnek.

S mit nem  szabadna megélniük se.

Tartást, méltóságot megőrzően,

tisztán kommunikálva kivárnák,

fokozatosan fejlődve, tanulva, ah.

Nem rugaszkodnának el a földtől,

az alázatot nem tennék a múltba,

azt mutatva mintha meg is volna.

Tán, tisztán kommunikálhatnának,

nem az irigység, az önzés lenne az

ami természetes, nem egymás,

legyőzését igyekeznének elérni.

Hiszen rájönnének, nem mindenki

vezetni született. A legtöbb ember

pont azzal jó minta, hogy nem vállal fel

olyat amihez nem ért és nem fogad el olyan

szerepet, amihez köze nem lehetne az ő szintjén.

Az alázat, az adni tudás velünk  született, emberséges.

Ki mikor végzi el  az oda vezető nehezeket, hinnye, mivel

ér el oda, ami a saját tehetsége általi sorsa. S nem arra figyelne,

hogyan juthatna elé  annak, akinek az Isten, éppen a sikert adta.

Ahogy látom, mindenki hozott saját tehetséget, ha arra figyelve

élne, sok sikeres emberséges érne el abba a magasságba, ah,

hogy a vezetést felvállalva, igazi vezető  lehetne  belőle.

Jó vezető akkor  lesz, ha  ők, akiket érint a döntése,

jó minőségű életet élhetnek a vezetése alatt.

Ha az összefüggésében látása annak amit

felvállalt nincs meg benne tudásként,

bizony, sok embert vezethet meg.

Anélkül,  hogy ő maga azzal

tisztában lenne, talán

csak annyi, hogy

amit nem lát át,

az váratlanul érte.

Van az Isten, ki már tudja,

ki meg megtudja a saját idejében.

Szerintem  azt amit igyekeztek  átvenni

földi síkon, már visszavette, ötödik éve, ah.

Most jön, a jó öreg bocsánatot kérek, hinnye.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

ne mástól kérdezd, mi várható, tanuld meg,

mit mutatnak a saját tenyereid, hinnye.

Nem véletlenül rajzolta oda bele a

teremtő mindenkinek másképp.

Ismerem  mint a tenyeremet,

hallhattad elégszer. Nem

szabadna a felfedezőjét

igyekezni legyőzni, ah.

Azt neki adta  az Isten

tehetségnek, másnak

az jól nem működhet.

A tudás adja az érveket,

ha rájönnek, hogy a sorsuk  mellé

mentek, mert másokat követtek, hát az is tudást

kívánna. Azt mi módon magyarázza, másoktól összeollózva,

leutánozva, kilátszik majd az amit másoktól vett el  és nem kérte.

Tisztelet, szeretet, legyen ottan bőven, hogy vihessenek kimenőben.