Bocsánat,  ha nem a valóságról szeretne olvasni, tiszteletem.

Lehetne, hogy ne vegyed túl komolyan magadat, hiszen mások

mosolyognak azon, amit nem láthatsz, már – már nevetséges vagy.

26. éve gyakorlom  a hivatásomat, amit még  megelőzésben,

igyekszem tenni. Ugyan már van amikor,

az látszik, hogy nincs mit

megelőzni.

Szerintem

mindenben

ott van az, ami

a megoldás lehet.

Csupán ismerem,

mint  a tenyeremet.

Igen, valóban azt láttam,

egyre gyakrabban, hogy

ugyan,  teljesen mások a

vonalak a tenyerekben,

viszont vannak olyanok,

amik  hasonlóak, hinnye.

Kezdtem úgy látni,  hogy

a különbözőkben is vannak,

olyan sorsfordító lehetőségek,

amit ha jól megnézek, látszanak, az

 arra a képletre vonatkozó összefüggések.

Önismereti oktatás, igényesen,  benne van az,

ami a kulcsa, mindenkinek a saját sorsához, azt a.

Addig megyek, amíg meg tudom mutatni  úgy,  amit

feltaláltam,  hogy legyen rá  igénye az emberségeseknek.

Emberies jelnyelvnek  neveztem el, ezt a nehézkes feltaláltamat.

Nem csupán a magam és a feltaláltam védelmére szolgál, hinnye.

Ah, azoknak  az emberségeseknek adja a támpontot ahhoz,  hogy

megértsék a sorsukat, a generációs feladatukat vegyék komolyan.

Jó lenne, ha minden családban lehetne, egy ember,  aki segítheti

ezzel a szeretteit,  tiszteltjeit. Ah, szerintem a családon belül is,

mindenkinek különbözők a feladataik. Ah, ha ismernék, hogy

kinek mi lenne a generációs feladata, a tisztelet is menne.

Mire megtanulják az oktatáson, az igényesen nevelés

által, az oktatás rajzos formáját, a jelnyelv is megy.