Megunta a faragója, mert hiába minden megszokott

pörgető mozdulata, a kezeit felhólyagosította.

Félretette egy polcra, másnap jöttek a polcért,

megvették, elvitték egy fajáték boltba.

Nem tűnt fel senkinek sem addig,

egy ugyanabból a fából faragott lapul ott.

Nagyokat álmodott,  de azt nem gondolta

volna, pont a könnyű pörgésért csodálják, ah.

Éjszakánként álmában is pörgött a pörgettyű,

fokozatosan egyre több sikere lett belőle, nem

 értett máshoz, na meg  nem is volt más dolga se.

Az emberek, hogy magukat óvják, kitérek előle,

 csodálják azt feltételezte, boldogabb lett tőle.

Hát, pörgette magát egyre elégedettebb

 lett, amíg önmagát alaposan

bepörgette.

Önmagával

elégedetten,

másokra nem

figyelve, szinte

beleszédülve.

Pörög körbe,

forog körbe,

a saját

elégedettségében is,

már régen körbeérve.

Észre sem  vette,

már se nem

önmagáért,

se az elvárásokért, a

pörgése által van pörgetve,

eltért a körtől, szabadon forog.

Az emberek távolodnak elkerülik,

mert nem értik,  ha egyszer nincs

semmi értelme, időnként miért

csapódik,  hol oda, hol meg

teljesen máshova, csak

a  saját ritmusába

bonyolódva, azt a.

Ah, nagy vágtában,

a nyitott ajtaján

a régi boltnak

  a polcába,

teljes

sebességgel

belefúródva

került a helyére.

Azután már a boltosnak

a hasznát szolgálja, ah,  hinnye.

Régi biztos eredeti darab, örül neki a

a bolt gazdája, az egész polcrendszert tartja.

Odajárnak messze  földről a csodájára,  a

történetét mesélik, világszerte, volt

egyszer egy jó erős fa, s amikor

azt egy favágó indulatból

kivágta, az erejét is

átadta, a fából,

sok minden

készült.

Egy szegény

ember lehajolt érte,

mások nem vették észre,

a gyermekének  megfaragta.

Nem tudhatta, nem  marad az

a kicsi házukban, erős erő

hajtja, a favágó akarata,

lett a mozgató  ereje.

Jó  egészséget,

minden földi jót, a

saját idejében mindenkinek.

Műhely, a megelőzésért ev.

2020.03.24., 25., 26., 27.-én , 13 –  14 -ig.

Skype Árpádné Heringes