Jó egészséget,  szép reggelt, kellemes időtöltést, kinek  mi esik  jól.

Bocsánatot én magam kérek, ma ezek jöttek  felszínre megélésben.

Két oldalunk van,  páros szerveink, lábunk, kezünk, agyféltekénk, ah.

Ugyan, hogy lehetne csak az egyikkel elérni, amit lehetetlen, hinnye,

vannak élethelyzetek, amik az összefüggésekre vannak  alapozva ah.

Mára ugyan óvatosan, de azt mondom, rendelkezem már olyan sok

tapasztalattal,  hogy emberismerőnek tudhatom  magam.

Jó emberismerő, talán azért nem mindig vagyok,

mert a  lelkes,  szíves, gondolkodó énem,

óvatosságra gyakran int engem.

Nem túlzott óvatosság  az,

csupán ismerem a

belső kontrollom

jelzését, hinnye.

Ezért azt gondolom,

nem szükséges pontosnak

lennem annyira, hogy másoknak

megmondjam, anélkül, hogy kérdeznék,

 mit miért tehetnek és miért nem tehetik  azt.

Van a szabad akarat, amivel  születtünk, mindenben

megtalálhatjuk  azt az érzést, hogy akkor jól  döntöttünk.

Viszont dönteni mások helyett, odáig juthatnak el azzal,  ha

nem  teszik meg azt az érintettek, hát testileg is bántják őket, ah.

Ha valaki úgy gondolja szeretné azt a többieken gyakorolni, talán

fel kellene hívni a figyelmüket, a megélésben fájdalom is lesz bőven.

Vagy talán megkérdezné, ha kiemelt jólétet biztosít vállalják-e azt,

hogy az emberies normáktól eltérően, őket nem kérdezve eldönti.

Mielőtt valaki jelentkezik egy kísérlethez alanynak, elmondják neki,

mit alkalmaznak rajta, milyen következményekkel járhat mindaz és

úgy tudom, nem várják csak úgy el, megfizetik őket azért, hinnye.

Az tükrözné azt is mi várható még, emberségesnek születtünk mind,

mindannyian más sorsot és feladatokat hoztunk, teljesítenénk mi is.

Ah, lelkes, szíves, gondolkodók vagyunk, összefüggésében látjuk,

amit mások nem úgy látnak,  belefér-e a fölösleges az életünkbe.

Talán éppen olyan szándékú az, hogy tudatosítva legyen, igazuk van.

Megtanultunk érvelni, a tehetségünkből, így vagy úgy de megélünk,

a hétköznapokban megéljük azt, ami nekünk ünnepnek  számít,  ah.

Megtartjuk a tartásukat, az emberi méltóságunkat, fontos nekünk.

Nem  vágyunk  semmiféle túlzásra, csak  ami emberileg megjárhat,

itt a Hazánkban, ide teremtettük a sok szépet és  jót, azt várjuk csak.

Igen az gyakran megtörténik az emberekkel, hogy követik azt, amitől

ők  maguk is szenvedtek, nem  láttak másik mintát, hát leutánozzák.

Oktatáshoz társul a nevelés, ha igénylik azt, a megérkező felnőttek,

ahol van egy általam felajánlott mód, amivel levezethetik  helyben.

Biztosítva azzal, a telített energiájuknak, még időben megnyitását,

ezen még dolgozom, szeretném, ha fordítva is kerekké válhatna.

Nem jó az, ha feldolgozatlan maradnak, a gyermekkori sérelmek,

ha a megoldása lehetséges, sok  család maradhatna jól működően.

Prevenciósként a megelőzésben megtaláltam magamat, a helyem.

Kire mi hat úgy, hogy megjegyzi  amit hallott, tudom, a hangomban

benne van, megadja azt, ami  által átmegy úgy, ahogy azt szántam.

Felelősen mondom amit akkor hallania  szükséges, azért jött.

Nem tudtam senkitől megtanulni semmit, viszont jó volt

arra,  hogy milyen irányba ne menjek el, minta volt  az.

A  magzati szakaszban  látom, ott vannak a  megélések,

együtt szenvedik meg a magzat és az anya  a születést.

Az is igaz, hogy amikor nem sírnak fel a gyermekek,

kicsit elpáholják az alsó párnásabb részüket, ah.

Háromszor történt meg velem, viszont nem

emlékszem más megoldást nem láttam, a

 tapasztaltaim kapcsán lenne ötletem  rá.

Láthatja az anya, mit csinálnak akkor, hogy

tisztítják le és ki, miután megszületett a

 gyermeke,  akivel együtt időztek.

   Megmutatják őket egymásnak,  van ahol

kicsit rárakják az anyára, tán azért, hogy az

anya és a gyermeke érintéssel is

emlékezzenek. Megtaláltam a

magzati szakaszt a tenyerekben,

megjegyezzük a jót  és a rosszat.

Az sem mindegy, hogyan adják rá,

először ki és milyen módon érinti, hogyan

 találkozik a baba, a tőle idegen ruházattal.

Ah, ami azután már a testének a

megfelelő meleget biztosíthatja.

Nem tudom, kérnek-e olyankor

elnézést, bocsánatot az apróságtól,

mert az ami akkor történik vele, ah,

neki nem biztos, hogy jó emlék marad.

Csupán a magam módján, azt szeretném,

átadni ezzel, hogy minden  ember más, különbözők vagyunk.

Így hát, másképp éljük át, az első érintést, a jó  bánásmódot, vagy a

rutint, hogy minél előbb melegben tudjanak bennünket, ne fázzunk.

Hiszen az elválás első pillanata is adott ott akkor, hát nem mindegy,

kit mi  ér  a születése utáni első, bánásmóddal, anélkül, hogy kérné.

Valószínűleg akikkel  nem jól, inkább elbántak gyermekkorában, ah,

nem  szereti ha megérintik a lelkét, hiszen számára ismeretlen az.

Ha mindenki tisztában lehetne a belső kontrolljának a  jelzésével,

megmaradhatna tartásosnak,  emberségesnek, nem venné azt, ah

természetesnek, ha a jóban nem élte át az adni tudást, az nincs is…

Az egyensúly a két oldalunk között fontos, körforgásban vannak.

Hatnak egymásra,  a testre ható s a lelkes, szíves, gondolkodó.

Belőlünk indul minden bennünket érintő és ránk visszaható.

 Nagy embereknek mondom,  a tehetségükkel jót és szépet,

teremtőket,  akik nem csak a saját érdekeiket látják meg.

Szerencsések vagyunk, sok az intelligens, a tehetségük

által a Hazánkhoz hozzáadó, az emberséges, ah, hinnye.

A jó öreg  bocsánatot  kérem, ide leírom, így olyan mintha elhagyná a

számat, szeretném elhinni, hogy elég lesz, mindazokhoz amit írtam.

Ne vegye zokon, mindezt megszoktam, ez az én alázatom, hinnye.