Otthon vagy, amikor már érzed, hogy mi a sorsodban az adni tudás.

Megkínált minden lehetőséget feltárt a sorsod neked,

ahhoz, hogy úgy nyugtázzad az életedet, ha neked jutott

generációsan az a feladat,

hogy a túl  sokból  adj, ha be vagy már érve arra, hinnye.

Akkor is kérdezd meg a hozzáértőt, hogy bele ne nyúljál valami

kezelhetetlenbe,  ah.  Mondjad, számodra mihez képest hol van a jó,

ki szerint éled a

sorsod,

vagy rájöttél-e,

mindenki más tehetséget,

feladatot

hozott.

Máskor éri el

azt amit mások.

Vagy számára az

nem  is tervezhető,

hiszen nem  hiteles az,

nem a tehetségükkel

érték el egy se, hinnye.

Észleled-e már,

kit utánoztál

és  lettél

azáltal,

akinek

látszol.

Hol

érzed

jól magad

itt vagy

máshol.

Kinek

tartod

magadat,

ha a többiek

elé szaladsz,

miközben ők

haladni  nem

tudnak.

Mi

késztet

arra, hogy

jobbnak,

szebbnek

láttasd azt

amit így értél el.

Miközben azzal

voltál elfoglalva,

hogy mindenkit

lehagyjál, ott

belül

magadban

mindazt

már

nyugtáztad-e.

Hol van számodra

a sorsodnak  az eleje,

mi szükséges még ahhoz,

hogy azt érezzed, megcsináltad.

Jó szerencsét kívánok,

akinek arra van

szüksége a,

 széphez,

jóhoz.

A lelkes,

a szíves, a

 gondolkodóknak,

a másokkal is  jól

foglalkozóknak

elég az amit

meglátnak,

hiszen

ismerik a

sorsukat,

tudják a

hétköznapon

is ünnepi dolgaikat.

Köszönet, hogy vannak.