Ó, ha tudnátok, mennyire vagytok tapasztalatlanok, ugyanoda hat,
ha mindig a saját feltételezéseteket, csak az egyik oldalt nyomjátok.
A racionálist érteni próbálom, a lelkes, szíves, gondolkodót, mivel
velem született, a tehetségem, a hivatásommá lett, azzal érvelek.
Sorsolvasó tanfolyamot végeztem, megtanulni azt én nem tudtam,
viszont kimondtam ott nem látom az összefüggéseket, vizsgáztam.
A bizottság körbeállt és nézte, mit honnan, hogyan olvasok le az
odanyújtott tenyeréből a vizsgáztatónak. Nagy vagy mondta,
azt gondoltam megjegyezte tán az apám adta nevemet, hát
mosolyogva válaszoltam, igen Nagy Juliannának hívnak.
Egy napos volt a sorsolvasó végzettségem, hívtak mentem.
Nemzetközi táborból vitték haza egy nap alatt a létezésemet.
Attól kezdve tömegek jelentkeztek volna be, álltam a sarat,
meghívtak, előadásokat tartottam, oktattam a „nagyfaluban”.
Nemzetközi és Magyarországi Prevenciós diplomát ajánlottak
meg, 1999.-ben, meghajoltam, megköszöntem, elfogadtam.
Hiszen, az első hét gyakorló évemben, sokaknak grátisz voltam.
Az Isten adta tehetségem miatt sok lett hirtelen az irigyem.
A lejáratásban remekelők győztek, magamhoz képest, csak
átvegetáltam a tíz évet, ami a legsikeresebb lehetett volna.
Jól teltek az egyszerűben az értékes évek, hiszen feltaláltam,
egy napon megrajzoltam a 152 db. oktatásra alkalmas oldalt,
nagyszerűvé vált az élet az egyszerűben, alázattal átvittem.
Tíz éve vagyok kint az online világában, oktatom a feltaláltam,
bebizonyosodott a 26. év alatt, összefüggésében jól olvasható.
Tudomásul vettem, a Hazámban nincs aki befektetné a pénzét
ebbe, eladom, az elmúlt tíz nehéz évet toleránsan elsimogatom.
Egyéni vállalkozás, a neve, az aprócska nyugdíjam kiegészítője lett.
Nem szeretnék megbántani senkit, a már igényeseket oktatom, nem
tudja megtanulni ezt más, mint, aki emberségesen erre elég érett, a
tartására, emberi méltóságára igényes emberségesek akik eljönnek.
Ah, hogy tudnék jól szolgáltatni, ha az alázatot nem gyakorolnám,
hogy megtudjam tanítani tovább oktatni, megfelelő idő szükséges.
S vannak akik kifejezetten vezetni született emberségesek,
az Isten adta, magukban hordozzák mindazt,
ami ahhoz emberségesen
szükséges, látják azt,
ahol, legalább
nem ártanak, hinnye.
Mondjad, hol és miért
határoztad el, hogy azt
nyomod, amire akkor,
éppen vágytál.
Látszik nem
látod meg,
hol van az
egészséges
határ, hinnye.
Miért gondolod,
hogy ha amit akarsz
mindenáron átnyomod,
az úgy is marad majd.
Amire elér az
érintetteken
keresztül,
azokhoz is
akiket meg
sem érint az.
Hiszen régen túl
vannak már azon,
megtapasztalták,
generációsan
törlesztők
voltak ők abban.
Van akihez el sem jut,
másokhoz meg úgy,
ahogy halad
az emberek
hozzátesznek,
vagy elvesznek
belőle, hinnye.
Önmaguk
szerint,
nekik
megfelelően
az megváltozik.
Ami természetes
neki, az másnak miért nem az.
Ha szerinte az a legjobb másoknak
miért van olyan érzése, egyenként, hogy az nem
róluk szól, vagy a múltat mutatja mindaz már számukra.
Nem tudok mást írni, mint a hosszantűrést a tapasztalást,
mert az maga az emberies nagyság, amikor körbeér a sorsa.
Addigra már, tudva tudja a saját és generációs miértjeit,
vagy legalább annyit, hogy nem ártana senkinek.
Ugyan miért nem alapja ez mindenkinek, ah,
aki úgy gondolja, elég ha vezetni szeret.
Átélte-e már az anyáknak
a fájdalmát, amikor
a tehetetlenség
borítja be a
napjaikat.
Miért gondolja,
hogy ő tudja, ha nem
tapasztalta meg az alázatnak,
a saját belső kontrolljára való hatását.
Lehetne, az, hogy amíg ahhoz igazodni
képesek, legalább nagyjából az emberek,
nem változtatják meg, hova sietnek, ah.
Miért feltételezik, hogy lemaradnak
bármiről, miért nem fontos az,
hogy az embereknek van
saját sorsa, a szeretteik felé
teljesítendő generációs feladata.
Talán az a legfontosabb, hogy azt
tudják, a számok jól alakulnak, ah,
mögötte az emberek vannak.
Látni szeretnék az ígéretet.
Kire, hogyan hatna az,
ha teljesülhetne,
amit megérdemelnek,
akik azért mindent megtettek.
Ugyan, hogyan kezdenék el elölről,
ha nem értek el oda, ahol változhatna.
Ami beülhetne az emberek tartásába,
az emberséges méltóságukhoz adva.
Van az Isten, ki már tudja, mások
meg rájönnek menet közben.
Az alázat, azt a, ami épp
adott, a tolerancia adja,
az alapot, ahhoz, hogy
elfogadó tudjon lenni
a saját életéhez, ah.
A sors az nem kitalált, van,
lehet úgy is élni mintha nem
lenne. Akkor viszont mihez
képest van ő éppen ott,
mások meg keresik
még a jó útjukat, hinnye.
Talán elgondolkodtató is lehetne,
ha ott a lehetősége, hogy a sorsát,
elfogadóan élhesse, miért ne.
Mindenki tudja, mi az ami bántja,
mi történt úgy, hogy nem tehetett róla.
Mi az amiért tehetett volna, legalább a mások életét
tisztelhette volna. Ha a lelkesedésénél kicsit ácsorogva,
a szívesen értelmét hosszasan gondolkodva gyakorolta volna,
mindenki felelős azért amit felvállalt, akkor is ha nincs miértje.
A lehetőségek adottak mindenkinek, ha átgondolja honnan
indult és milyen és mekkora utat tett meg. Szükséges-e
az vagy már régen túlment minden lehetőségén.
Megéli-e a következő generációknak
a lehetőségeit is, mert azzal,
egy csomó unatkozót
generálhat, hinnye.
Elfogy a motiváció,
ha nincsenek miértek.
Figyelj, ha jelez a
lelkes, szíves,
gondolkodó
éned, ejnye.
A lelkiismeret egy
pontos kontrollja annak,
amit még szabadna neked.
Ha odáig eljutsz, szólongatna,
és tudomásul mégsem veszed,
érted lesz az is, ha eléd tárja, ah,
mi az amivel rendbe is tehetnéd.
Áldjon meg az Isten, minden
földi jóval, akkor és azzal,
ami a legjobbkor van,
hogy kontrollálni
tudjad az életedet,
nyugtázni legyél képes,
mire voltál eddig képes, azt a.
Meg tudjad igazítani a tartásodat,
megélted mindazt, ami idáig juttatott.
Akkor a lelkiismereted megnyugodhat,
jöhet a felszabadító érzés, megcsináltad,
a szépet és a jókat, már átadni is tudtad.
Tisztelettel élj, hogy szerethető legyél.
