Ahogy haladtam  a felfedezésemmel, jöttem  rá, hogy a középső ujj

valami jót jelent a sors vonatkozásában,

tolerancia, vagy  jó ember ujjnak

neveztem  el.

Megmutatja,

ki mikortól

észleli,

 hogy

jóra,

szépre

született.

Óhatatlanul

megérinti a másik

oldal, viszont figyelmeztetésnek

veszi azt és nem téved végleg el.

Szerintem,  a bal  oldalunk,

a materiával, a testtel

kapcsolatos oldalunkat  jelzi,

az apai generációs jeleket.

A jobb oldal, a lelkes,

a szíves, a gondolkodó

oldalunk, a jó akarat oldalunk,

a magzati szakaszon túl az anyai

generációs  feladatainkat jelenti.

Ki az egyik, mások meg  a másik

oldalról hozzák a sorsukat,

a generációs feladataikat.

Aki a legmagasabb

rezgésű a családban,

ő kapja a macerásat.

Tisztelni lehetne érte,

de leginkább bántják.

Ha nem is tudnak

róla, hogy

létezik,

az

attól

még

adott.

Ha eltérsz

a  hozottól,

ott nem vagy

jó helyzetben,

mások viszont igen.

Hozzálátni lelkesedve

anélkül, hogy a másik oldal

jelzéseit ismernénk, vakmerőség.

Feltaláltam valami nagyon fontosat.

Tíz éve annak, hogy a magam szűkre

szabott lehetőségeit  igénybe véve,

írom, ahol  lehet,  mondom,  ha

megtisztelve hozzám  érkeznek.

Mivel nem értek az anyagi síkhoz,

csak vegetálok,  ahhoz képest, ah,

amennyire erre  a tudásra már nagy

szüksége lenne sokaknak,  hogy el ne

térjenek  nagyon a saját sorsuktól, hinnye.

Nincs hova forduljak, a szükségét már élik,

csupán azt nem tudják elfogadni még, hogy

miért nem a berkeiken belül találta fel valaki.

Nem tartozom se ide, sem  oda, tartozom az

engem megtisztelőhöz és akkor éppen oda.

Szeretném ha kérdeznétek, ha a szolgáltatásom

által megtapasztalnátok,  hogy mennyivel könnyebb,

értően megélni a sorsotokat, a generációs feladatotokat.

Ha megtehetném, adnám  ezt grátisz, de nem tehetem,  az

életkorom  már nem engedi meg, aprócska a nettóból számolt.

Sokáig megállni nem tudtam, magamhoz képest túl sokat adtam.

Nem  hagytam el  a Hazámat, amikor arra lehetőségem volt sem,

nem  számítottam arra, hogy ennyire kifordul minden és elfordul

a középpontjától, az egyensúlytól aki csak önmagára gondolva él.

Maradtam a sorsomban, a generációs  feladataimat  teljesítem.

Nagyon sok dolgom volt, amíg mindent teljesítettem, hát  arra

kérem a szeretteimet, tiszteljenek meg vele, ne ismételjenek.

Hiszen pontosan tudom, alapok nélkül nincs a következőknek

jövő  képe, minden természetes, a sors, a  generációs feladat,

arra mutat, utal, felelőse mindenki annak, amit megteremtett.

A sors végig vezet bennünket, hogy miért nem lettem gazdag,

mert a következők dolga az, nem  azt hoztam  feladatnak, ah.

Viszont amit feltaláltam abból  önmagamhoz, a sorsomhoz

képest jólétben élhetnénk, hiszen az maga a gazdagságom.

Ha tisztelettel értő vevője érkezik, betanítom a jelöltjeit hát, a

megfelelő szintjükre igazítva magukat, majd ott adják tovább.

Többekre lenne szükség ahhoz, hogy ezt a jót tudatosítsák.

Igen,  valóban ébresztőnek szánom,  ha az egyik oldalon

hozott feladatunk elfogyott, a tehetségünk az adott,

azzal végig tudjuk vinni a sikerbe a jó sorsunkat.

A megcsináltam érzését a jóban, éljék át mind.

Egy Hazán belül, egymás mellett, a szépben, a

jóban, egymást segítve, egy Haza ez csak egy.

El ne tévedj végleg, a könnyűnek véltben, ah.

A sors nem hagyja magát, eléd tárja megint,

na  az nem mindegy,  hány  évesen éled meg.

Minden ember adni született, ha nem jön rá

időben, akkor is kap majd, ha  nem szeretne, hinnye.

Megtettem  időben, nem  hagytam  rá a következőkre.

Jó reggelt kívánok, ugye nem gondolnátok, hogy én egy

ideje tanulom azt,  amit nem hoztam tehetségnek, azt a.

Így a földön már két lábbal állok, nem másra várok, hinnye.