Hónap: 2020 július

Mivel ahogy látom, most, csak a pénz számít, na meg láthatsz néhány

tehetségest is, hogy annak a látszata, az elvárások  szerint látható

legyen. Akiknek nincsen az elvárásoknak megfelelő mennyiségű

pénze, bizony azt tapasztalja, mintha nem lenne talaj a talpai alatt.

No iszen nem emlékeznek arra, ha volt is olyan életük, akinek nincs

jó üzleti érzéke, a tehetségét másban hozta, a Hazája kiszolgálja úgy,

hogy le ne maradjon azoktól, akik az üzleti életben jól  boldogulnak.

Ingataggá válhat, aki nincs tisztában a két oldal  egymásra hatásával.

Mi mind az Isten szerint működünk, egyensúlyban maradni tanulunk.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, emberesedni tanulsz.

Vagy mondjad el hangosan magadnak, amiért annyira aggódsz,  hogy

esetleg nem lehet abban is  igazad neked, hátha kihallod  a

 lényeget, ah, a fejlődés számodra  is szükséges lenne.

Apró fontos porszemek vagyunk mindannyian,

nem  különb senki sem a többieknél.

Hiszen mindannyian

hoztunk a fontos

tenni

valókat.

Amit

önmagunkért,

s a következőkért

felvállalva törlesztünk.

Továbblépni akkor tudunk,

ha ami ott van előttünk, azt

úgy vesszük, van dolgunk.

Ha nehéz és ott hagyták,

nem vállalták fel, hát,

kontrolláljuk van-e

azzal nekünk dolgunk.

Na nem csak úgy döntünk,

megkérdezzük, szabad-e az

érvünket el is mondanunk.

A megnyugtató érzésünkért

teszünk, hiszen a belső kontrollunk

jelzi, mikor, miben, meddig mehetünk.

Ha úgy gondolod  mindent tudsz és azt ami

most körülötted látszik  hiányként, nem tartod

fontosnak, hogy pótoljad. Meg is tanulhatnád azt

amit még nem tudhatsz, hiszen azt nem te hoztad

 tudásként. A tudás hiánya nem érdem, a tanulás jó

és nem lehet egyetlen életkorban sem szégyen.

Az egészséges körforgásunk lényege a jóban,

 adok – kapok, életszerűen élhetem a sorsom.

A számomra látható generációs feladatot is

 azért kapom, mert szükséges megoldanom.

Megkérdezem, tehetem-e, úgy látja-e ő is,

neki személy szerint,  hiányzik-e az most.

Vagy elég, ha láttatom, elmondom, hogy

is látom,  ha, van  rá igénye, anélkül nem.

A tudással  jár az érvelés, hiszen az már

benned elrendezett, közvetíti feléd a

 belső kontrollodnak a motivációja.

Ami nem a saját tapasztalatom, azt

úgy ki is mondom, nem az enyém.

Nem teszek úgy, mintha a sajátom

lenne, kimondom hol olvastam azt.

Ha a mások tudása által jó nagyokat

profitálsz és nem forgatod oda vissza

annak egy részét, pironkodhatsz érte.

Amikor már láthatóvá válik, hiába is

szeretnéd ha nem úgy lenne, az

egészséges körforgás azt

kipörgeti, a felszínen

láthatóvá teszi.

Magyarázkodhatsz,

pedig a hiányok pótlásával

is tapasztalhatnál, mások azt

helyetted nem tehetik. Az arra

alkalmas sejtjeid  a tudást már

éhezik. Hát naponta jelzik, hogy

a jó kommunikáció szükséges

lenne, mire feljön a felszínre.

Nevetségessé válhat az,

ami tegnap még tán

elrendezhető

volt, mára a

megoldást

is várja tőled.

 Bocsánat, hogy

nem harcolnék,

oktatni szeretném

a tovább oktatására,

  az arra igényeseket.

Azt ami már jól jönne

sokaknak, oktathatnák,

vinnék oda, ahol arra már

nagyon nagy a szükség, ah.

42 éves voltam, amikorra már

tudtam, a belső motivációmra

szükséges figyelnem, mert

ha  mások  szerint élek,

boldogtalanná leszek.

Sokat kínlódtam azzal,

hogy miért nincsen elég

a szeretetből, arra jöttem

rá tulajdonképpen, hogy

nem  érthetik, mert azt

csak én hoztam, az a

tehetségem, értem is

szólna, adjam ne várjam.

Ezáltal az utamra találtam,

a sorsom meg ott volt előttem.

Amikor felfogtam, elengedtem

mindazt,  amit megoldani nem

az én dolgom. Ha nem

kérdeztek, nem

beszéltem.

 Rájöttem,

a hallgat,

nem

beszél,

egyedül

dolgozza fel

fontosságára.

Jó lenne,  ha

mindenki figyelne arra,

mi az ő saját sorsa. Mi  az,

ami generációsan rámaradt,

kibújni alóla fölösleges, a holnap

vagy más időpont, úgyis meghozza.

Az emberséges nem viselkedik

ostobán, hogy amit meg tud

oldani, mert az ő feladata,

azt a következőkre hagyná.

Át akkor adja, ha felnőtt

ahhoz akinek azt szánta, ah.

Jól jönne már a tehetségét tudnia,

ismernie mindenkinek, aki arra már érett.

Ne kopjon meg  amit hoztunk a születésünkkel,

a belső tartás jelzéseit vegyük komolyan, ha arra

már érettek vagyunk. Akkor mellé menni nem tudunk,

ha a fejlődésünkre is figyelve élünk, tapasztalunk, tanulunk.

A lelkes, szíves, gondolkodó énünk szerint is élhetnénk,

nem ártva, nem bántva, magunkra is jól  vigyázva, azt a.

 

 

 

 

 

 

Műhely, a megelőzésért e.v., Heringes Árpádné e.v.

Prevenciós vagyok, erre még időben rájöttem,

kerestem a lehetőségeket,

ahol megtudhatom,

mit miért úgy fogalmazok.

  Hát elmentem egy

akadémiára

aminek a jól működésére, akkor felhívták a figyelmemet.

Felvettek éppen akkor váltak két különböző formájúra és

párhuzamosan egy, az addig hozzájuk tartozó egyetemen

oktathattam. Még 2000 előtt végeztem, kitűnő, megajánlottal.

Addigra már nagy tömegnek számít, akikkel egyes emberekként és

vendéglátással foglalkozók szervezésében külföldi csoportokkal

találkozhattam. Tolmácsok által jól megértették amit mondtam.

Jó minőségű helyeken, meghívásra előadásokat

tarthattam. Megtanultam, hogy naponta

igazítsam meg a belső tartásomat,

mert inkább az irigyeket kaptam.

Amikor azt éreztem, hogy nem

kapom meg a megfelelő tiszteletet,

 megelőzésként ott el is mondtam.

Mert van az a pillanat, amikor

pontosan tudja, a tartásáért

megdolgozott tehetséges, nem

érti az érte felelős, mi lenne a dolga.

Biztonságot adni, a jó munkához,

megfelelő helyszín is szükséges,

a szint, ne csak látszatos legyen.

A Haza az maga az Anya és az Apa

összetett lelki erejének felerősödő,

kiteljesedése, kihat oda ahol a helye.

Elmehetsz, de végleg ne hagyd el,

a Hazavágyom érzése ott lesz veled.

Addigra, jól megérdemeltnek éreztem,

boldogan elfogadtam, meghajolva  vettem át.

 Mit is nevezek megelőzésnek, hát azt, amikor

megérzed,  átlátod, kihallod, abból ami

éppen az életedben van.

Mit szükséges

tenned

ahhoz,

hogy

ne csak

                                                                 úgy csinálj,

hanem, valóban jól

gyakoroljad azt amit

azon a szinten felvállaltál.

A hivatástudat maradjon meg végleg,

mindenhol, ahova a számukra fontosak intézésért,

segítség kéréséért, fordulhatnak. Amiről úgy gondolják az

emberek, hogyha oda fordulnak, hozzáértően a legmagasabb szinten

intézik az éppen róluk, értük is szólót. A jó életminőségüket értően

 biztosítja az aktuális dolgaikban. Ott azon a szinten,  nagy tudású,

és megfelelő emberségesekkel találkoznak, akikben ott van a

hivatástudat. Ha oda fordulnak, attól kezdve, nekik bajuk nem

lehet, a hazaértem érzése nagyon fontos, amíg az nincs meg,

nem lehet készen bizalmi feladatra egy emberséges sem.

Bocsánat, persze csak szerintem, hiszen ezeket egyedül

tapasztaltam meg, viszont mindig van kontrollom. Pont

aki ott ül velem szemben és átmegy a lelkes énjén mindaz,

 hogy pontosan tudja, hiszen ugyanazt jelzi a belső kontrollja.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, az értőknek, akik

úgy érzik, kihallják, átlátják azt, amit felfedeztem most alap lehetne.

Bizony, nehezen kapja meg a tudás, a megfelelő, jól megérdemelt

méltóságát, viszont ha időben nem haladsz, végleg lemaradhatsz.

Tanulj, fejlődj, haladj, alkalmazkodni tudni, fontos fejlődési szakasz.

A saját emberségedben, tartásos sorsodban, az elért szinteden úgy

maradj meg, hogy közben nem veszíted el az emberi méltóságodat.

 

 

 

 

Az élet élni szeretne, mindenki hozott saját sorsot, saját

életminőséget. Amit az elődei élni igyekeztek és számára

mint lehetőséget, a sorsának alapjául már megteremtettek, s

 a saját fejlődése által ő is alapot adjon a következő generációnak.

Amit hosszú idő alatt elértek az lett az életminőségük, azt tudják

hátra hagyni akkor, ha a lenyomatuk abban nekik is megmaradt.

Így hát fontos lenne tudniuk, honnan jöttek,

milyen életfeladattal, ahhoz hozták- e a tehetségüket, vagy

mást is szükséges még hozzá tanulniuk, hogy az életminőségük

számukra éltető erőt adjon a motiváció a lélekből eredő hatása.

Sokfélék vagyunk, a tolerancia adott, az intelligencia hozott, a

tanulási lehetőség, nemcsak az iskolákban lehetséges, vagyis

ott nem mindenki számára adatik meg, ha nem sok pénzes.

Amikor megjött magamhoz az eszem, magamat nevelni

kezdtem, a feladatokat minden nap odatette az Isten.

Akkor még nem hittem az Isten létezésében, ma már

tudom, mint egyetlen kapaszkodója,  lehetne

mindenkinek, ha más erőt adó nincsen.

Ismeretlen terület adatott meg úgy,

hogy el sem költöztem, pedig

arra is felhívták egykor a

figyelmem, költözzek el.

Állítólag nem akarták,

hogy lássam azt ami

most már kialakult,

összefüggésében

sokan látnak már.

Nem tudom mások

milyen módon élik

ezt meg ami van.

Hiszen nem

találkozom

csak azokkal

akik végigvitték

az oktatásomat.

Néhányszor még

a helyére tesszük

személyesen is

mindazt, amit

már tudnak.

Ha nem

viszed végig,

az nem úgy hat,

mint egészséges

körforgás.

Online vagyok.

Nem feltételezem,

hogy tudatos az aminek

a hatása alatt élünk. Ah, az is

lehet, hogy nem vették észre, ah,

 mennyire másra teremtődtek,

 akik  elmennek a végletekig és

holnap másban emelkednek ki.

Mint a halpiacon a csacsogó csóka,

holnaptól az van, nincs más, annyi.

Nem vehetünk halat a folyónkból,

oszt ugyan miért, itt születtünk,

gyermekkorunkban pecáztunk.

Az elhivatottság = lelkiismeret.

Az emberesedéshez szükséges,

a felvállaltjában a naponta tapasztalás.

A fokozatosság fontos szereplője, azáltal

 tudja meg, merre van abban az előre.

Ide a jó öreg, bocsánatot kérek.

Nem várhatok, korosodom,

átadnám, hogy tudják tanítani,

ott ahol erre már nagy a szükség.

Emberség, tartás, emberi méltóság,

legalább ne árts, mindazzal amit

mások ellen teszel, magadnak

csinálsz gondot, a tükröd lát.

Talán sokan,  akik nem terveztük

mindezeket mégis ránk rakták már,

ugyanazt a semmiben lődörgést éljük,

mint aki semmi jót a Hazánknak nem adott.

Nem vetettek, viszont alaposan learatnak mindent.

Akik nincs miért teremtsenek, a lazításhoz szoktak

nem tudom, ugyanazt az élményt kaphatják-e,

ugyanazokon a helyeken, mint akik teremtettek.

Dúskálva lazán azzal a sok arra fordított idővel,

majd, hogyan számolnak el a jövőjüknek.

Amikor kéri a lelkiismeretük

azt, ahhoz képest amit

hoztak, mit értek el, ha

jót nem is alkottak, ah.

A megbecsülésük nélkül

hiányos sorsok sorozata,

a népnek a várakoztatása.

Akinek nincs önbecsülése,

adni sem tud, honnan tudná,

hogy adni születtünk mind.

A pénzükön kívül, marad-e,

valami emberséges hatásuk.

A lelkes, szíves, gondolkodó

énjük elégedett-e mindazzal,

amit hátrahagynak lenyomatnak.

Önismereti oktatás, igényesen.

Az elért életminőséget adó szintet a

hivatásom által teremtettem meg eddig.

Magam terveztem és vittem végig mindazt,

ha a lehetőségre vártam volna, minden oda lenne.

Mivel,  ahogy látom, akik felvállalták ezt a nem

tudom mit, nem értik az értünk való a felelősségüket.

Döntenek anélkül, hogy helyén lenne az emberismeret.

Nem tárgyak vagyunk, emberségesek maradtunk és azt

vittük tovább azzal, hogy a tudásunk tükröződik ott, ahol

hasonlóan élnek és már magukénak tudják, amit nem hoztak.

Adnám át a tudást, ami emelné az emberségeseket a szintjükre,

az intelligencia sem  kopik, van és marad, az Isten minősítése az is.

Megül mint a lágy beton,  feltételezi,  hogyha van tengernyi pénze,

 nem szükséges emberesednie, fejlődnie, hisz mindent megkap érte.

A hozzáértésből kopik ki valami, csak nem csontosodnak, akiknek

rugalmasnak lenne szükséges  lennie. Nem megy át, az  egyik oldalról

a másikra, az éltető erőt biztosító tudás. A lelkes, szíves,gondolkodó

a belső kontrollt azonosító érzés, mint az éltető  informáló hatása.

Így aztán nem tudhatnak arról sem, a tanácsadás létezik, ők is azzá

válhatnának, ha a tudásukhoz hozzá tanulnák azt amit nem tudnak.

Várom a bejelentkezőket az Általános műveltséget növelő

„Tenyérolvasó”, sok tudást ad az, lehetőség emberesedni.

Azt tudom ígérni, hogy nem könnyű, ez olyan agytorna,

ami által a régi dolgokat is feldolgozhatja aki megtanulja.

Na meg, felismerni a sorsukban a legfontosabbakat, mint

amik  által együtt maradnak, akik össze is tartoznak, a nagy

különbség az, hogy mindannyian más sorsot hoztunk, azt a.

Amíg nem ismered fel,  mi dolgotok egymással, tán ne válj el, a

 nőnek hatalmas lehetőségeket adott az Isten, a motiváló hatást.

Na nem arra gondolok, leginkább a gondolkodó nő hatására, ami

azt jelenti, érte érdemes a férfinak kimozdulni és a jót teremteni.

Meglepődnek gyakran a hölgyek,  amikor azt gondolják,  hogy

minden a férfi dolga volna, elvárnák azt is ami a hölgyek dolga.

A 153. rajzom is ott van és már van rajzolva több is, nem egy

helyben ácsorgok, a sok várakozásban fejlődök nem unatkozom.

Majd csak akad egy emberséges kitűnő az üzleti életben, aki úgy

dönt, hogy most a lelkes, szíves, gondolkodó oldalba fektetne  be.

Mert érzi, hogy a saját életében is fontos lenne a jóhoz a változás,

hogy ne az legyen a legfontosabb, most éppen ki abban a hibás.

Jól ide illik, ha nem tetszik amit a tükrödben látsz, hát változz

élhetően jó mintává, hogy magad körül egyre több olyat is láss.

37. Ász embernek neveztem el, mivel ötféle sorsot hozott emberünk.

A felfele futó vonalak a sorsvonalak, amiből általában csak  egy van.

Azt a nehéz életszerűvé váló sorsot mutatja, amit emberünk képes

párhuzamosan vinni, napi szinten megélni, hiszen rámaradt mind.

 Az előző generációból nem akadtak olyan emberek akik átlátták,

nem törlesztették le a sorsukban számukra adott megélhetőt.

Az ász emberek, általában irigyeltek, mert kívülről az látszik,

hogy mennyi mindennel elbír párhuzamosan egy időben.

Jól be kell osztania az energiáit ahhoz, hogy arra

koncentráljon,  ami most lenne a legfontosabb.

Ha az emberek tudnának róla, hogy van sorsuk

nekik és nem csináltak még meg belőle semmit,

talán igyekeznének bepótolni  mindazokat, amik

addig még, számukra jól láthatóak nem voltak.

Julamami a védjegye, feltaláltam  valamit, ami által

azt tudva, sorsot építően, az utunkat járva, megmaradhatunk

tartásosnak,  emberségesnek. Hiszen, sokféléknek, szíves, lelkes,

gondolkodó, tehetségeseknek születtünk ezt mindannyian kaptuk.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, Önismereti oktatás,

hogy az önbecsülésünk jól kifejlődését segíteni tudjuk. Magunkból

indulunk  ki, mert mindenki más tehetséget, jó feladatokat hozott.

A lehetőségeket is megkaptuk, hogy gondolkodva fejlődjünk.

A belső tartásunk a lényegi részünk, mint egy kontrollunk,

ami mutatja, hogy kinek meddig van az arra,

másoknak  meg az már túl ment azon,

amit hoztak a saját határaiknak.

Két oldalunk van, vannak akik

csak az egyiket fejlesztik. Úgy

egy idő után rájönnek, valami

hiányzik. Amit a párjaiktól

szeretnének megkapni,

pedig  azt önmagukban

lenne fontos megismerni.

Sokan még nem ismerik fel

a belső jelzéseiket,

megérzésnek is

szokták mondani  gyakran.

Akik már rájöttek  a  belső jelzést,

azért kaptuk a teremtőtől,  hogy jól

tudjunk boldogulni abban  is

 amit kint nem látunk,

mondhatjuk,

van belső

látásunk.

Belső

tartásnak,

emberies

méltóságnak

mondom, az oktatásomkor.

Amikor ébredeznek az emberek,

rájönnek, arra mi az amitől lelkesednek,

már mellé nem mennek, mert tudják

lelkesedni nem elég. Sőt vannak

akik rájöttek, ők meg

lelkesíteni

tudnak.

Felelősnek

születtünk  mindannyian, ezt is

közvetíti felénk a belső kontrollunk.

Mikor van az, amikor már túlmennénk

azon, amit még mi magunk kontrollálni

se tudunk. Hát megtanuljuk azt is, amit

 nem hoztunk, gondolkodva döntünk,

saját jó döntéseket hozunk.

S mindezeknek a

középpontja,

az emberségünk.

Ha nem fejlődünk

bizony lemaradunk,

mindent idejében.

Tudjuk, nem egyedül

születtünk tehetségesnek,

mindenkinek különböző az.

Amit azért kaptunk, hogy

folyamatos fejlődésben

maradjunk,

önmagunkért

is felelősen döntsünk.

 A saját életünk értünk van

elsősorban, nekünk fontos

teljesítenünk a sorsunkat.

Amit utánunk hagyunk mind

mint egészséges lenyomat, a

 következő generációnak az alapja az.

Arra építkezhet mindenki aki megszületett,

a felelősségünk az, hogy emberségesek legyenek

azok a hatások, amiket ők kapnak majd alapoknak.

Eldöntöttem már nem most volt az sem, eladom, a

 tudásomat, a feltaláltamat, ne húzgálják  úgy azt,

mintha védjegy nem is lenne rajta, van az Isten.

Gondolkodjon el rajta minden érintett, hogyan

szabad előfordulnia, hogy ekkora, sokféle

ismertséggel, még nem oktathatom láthatóan.

Úgy, hogy jó minőségű életet biztosítana, ah,

számomra is, ne várakozzak, úgy, hogy

azt sem  tudom mire, miért várok.

Tehát szükségem van egy hasonló

rezgésszintű emberséges,

kitűnő tudású üzletemberre,

legyen a másik oldalon a megerősítése.

S már érezni fogják az emberségesek, hogy

mit is kaphatnak ezáltal az összefüggésében

látással, amit feltaláltam és oktatni  más nem tudja.

Az életkoromra tekintettel, tán igyekezni is lehetne azzal,

hogy megvegye, vegyék meg, betaníthatnék emberségeseket.

Ennek az összefüggésében látásomnak a tartást, az emberséget

megtartó, hatására. Ha eltértek  volna tőle kicsit, vissza lehet még

időben a helyére lehet tenni, megoldhatja azt önmagának mindenki.

 

 

 

Édes Hazánk Csodaszép, kérlek ne menj még, ne siess ennyire,

hiszen már tán minden át van nevezve, lassan át is helyezve.

A szegénység szó, ugyan szerepel-e a kifelé mutató szótárban,

emberismeret, ah, én most az önmagunkhoz képestről beszélek.

Nem a tapasztalás nélküli hirtelen valakikről, az emberesedésről.

A remény megmarad, hogy nem az a cél, hogy elsivárosítsanak

bennünket pont azért, hogy hiteltelenekké tegyenek. Mert most

divatos akinek tengernyi a hirtelen jött, hozzá képest sok a pénze.

Nem tudhatjuk azt sem, számunkra is adták-e azokat a pénzeket,

nyugdíjas lehetnék már akkor, ha nem 53 ezer lenne az amit nekem

szántak. Ők ugyan, hogyan élnének meg jól megérdemelten belőle,

egy élet munkájának a gyümölcse ez lett, azt a, hinnye.

Úgy jártam, hogy terveztem,  miközben

hirtelen bejelentés nélkül megváltozott minden.

Prevenciós vagyok, a  megelőzés a hivatásommá lett,

még 2000 előtti az akadémiai végzettségem.

Tíz éve oktatom, igény szerint sorsukra

nevelem a jelentkezőket, főként anyák végezték el.

Online Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”,

Önismereti oktatás, minden családban jól jönne ez.

Talán valaki értő elmondhatná, talán megérteném, hogy

miért kell még mindig ugyanúgy beállnom a nem is létező

sorba, egyéni vállalkozó most éppen az elnevezésem.

Van-e mire várnom, nem engedi meg az életkorom,

hogy elköltözzek, itt születtem, nem tudom kiknek

jó az, ha ilyen alacsony szinten tartanak az miért jó.

Ez nem magyaros virtus, tőlem sem ezt látták, akkor

először miért nem önmagukon gyakorolják, hogy

legalább tapasztaltan tudjanak róla, ha lehet,

attól még nem biztos, hogy szabadna, ah.

156 cm vagyok majd hamarosan

hetven, mire is várakozom.

Én Hazaszeretőként

élek, nem tudtam

mit tenni, a sok

ember akik

megtiszteltek

általuk  lettem

Hazaszeretővé.

A Hazaértem érzését

várom, ha eladtam és

betanítva átadhatom,

azt amiért ide jöttek

messziről is sokan.

Hinnye, legalább,

egy próbababát állíthattak

volna be, itt így jól megélne-e.

Hiszen más a látszat, s más az,

mint amit az életünk munkája

után kapunk ki tudja hányan.

Volt-e belső kontroll azoknak,

akik emberismeret nélkül,

tudás nélkül döntöttek,

ah, majd lesz ami lesz.

Aprócska pénz az

csak ahhoz,

ami

jót és

szépet a

tehetségünk

által adhattunk ide.

Eldöntötték hát nem

változtatnak, hogyan is

képzeljük, hogy értünk

is dolgozzanak, azt a,

ugye azért fölösleges

tehernek nem tartanak.

Ide a jó öreg bocsánatot

kérek illik, most rögvest.

Nézz magadban szét,

látod milyen szép a

lelkes, szíves,

gondolkodó

éned tükre,

tehetségesnek

születtél. Hoztad

hozzá a tudásodat,

becsüljed meg, hogy

az értők amikor már

láthatnak, ők maguk

is megbecsüljenek.

Felemelkedni

segítsenek oda,

ahol láthatnak

az intelligensek.

Hiszen ahhoz amit

feltaláltam, lehetőséget

a saját Hazánkban eddig

még egyszer sem kaphattam.

Szellemi tőkének is nevezhetem,

ez biztosítaná az anyagi jólétemet.

Akkor, ha hozzáértők megvennék,

eladom értőknek, hisz jó lehetőséget nem

kaphattam jól megérdemelten eddig még.

Azért sok jó embernek, tisztességesnek,

szeretettel élőnek, emberségesnek az életét

tehette jó minőségűvé a feltaláltam, köszönöm Isten.

Azt hallották tőlem, ami a saját sorsuk és azáltal rátalálhattak

arra az útra ami által a tehetségükben azóta már boldogulhatnak.

Az agg is lehet egész életében gyermeklélek,

a gyermek lelke egy ártó

pillanatba bele is öregedhet.

Gergely éhes mondja a kisfiú.

Ezzel azt

jelezve, hogy bár a Mamát

nem felejtette el, viszont teszi azt amit jónak lát ahhoz, hogy a

  gyomra jelzését megoldja, érzi édességre vágyna, éhes, enne.

Behajol a konyhaszekrénybe, majd eltűnik benne az egészen

kicsinyke gyermek, megragadja a kuglófsütőt marokra, kihúzza.

Ránéz az erőskezű asszonyra, kicsúszik a száján, édes mama,

erőst meg is szeppent tőle, ahogy kimondja, így aztán

egy levegővel kibuggyantja, megkönnyebbülve.

Egyértelműsíti a másik

kezével azt mutatja,

mintha szórna bele

valamit, mozsola, mondja.

S Gergely módra, erősen tolja fel pipiskedve,

a neki még nagyon magas asztalra.

Akkora mint egy födő búbja, na

ettől aztán hirtelen kicsurran a könnye az óriásra

nőtt,

immáron apásodó, sok kisbirka megszületését már végigélő

férfinak. Nem is bánja, hogy meghatódott, azóta van ez így amióta

a nagyapja valakit megsiratott. Annak a nehéz sorsát mondogatta,

mennyi jót tett, azzal a  sok emberrel is, akik utána mindig  magukra

gondoltak csak. Akinek a jóságát, mikor, mennyit lehetett, kellett,

használták, jól gyarapodtak utána, rákerülve mind a jó útjukra.

Azután meg úgy éltek, mintha a saját fejük után mentek volna,

észre sem vették, hogy túlmentek, csak utána lett keserves.

A megelőzést nem ismerték, nem volt benne az sehol sem

úgy, hogy megtanulhatták volna, azt is magukénak tudva.

Voltak ott mindenféle emberek, akik azért mentek oda,

mert valahol van tán valaki,  helyettük megoldják azt ott,

ami a lelkiismeretüknek nyomasztó volt már elég régóta.

Nehezen találták meg a kiutat odatartozni nem akartak,

 hova máshova fordulhattak volna, a valóságra vágytak.

Bánták már utána, hogy nem lett aki azt tovább vigye,

hogy minden családban legyen otthon is belőle egy,

otthon oldódjon meg aminek ott van a helye.

Megtanulta a nagyapjától, hogy ne

ártson, se ne bántson senkinek,

viszont magára is vigyázzon.

A harcoskodókat hagyta,

nem volt ahhoz kedve,

 senkit se győzködne,

volt a sorsához érve.

Jó emberségese lett az

Istennek, általa élt már.

A lelkiismeretfurdalás az

egy furcsa jószág, mondta a

nagyapja, aki inkább az állatokhoz

volt már régóta szokva. Kerülte azokat

akik mindig másokat toltak maguk előtt, nem

tanulták meg a bocsánatkérést, sem a megdicsérést.

A hálát nem is ismerték, megtanultak maguknak megtartani,

kapni. Mindent ami tetszett az övéknek tudni, nem hallották azt,

 adni születtünk mindannyian, hát legyünk egészséges körforgásban.

Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, hogy otthon is legyen

legalább egy olyan emberséges, aki hallgat nem beszél, azt egyedül

dolgozza fel, jól bánik a tisztelettel és van szeretet benne bőven.

Élete során mindenki eljut egy olyan pontig, amikor visszanézne, de nem mindig van hozzá bátorsága, mert nem tudja éppen hol tart, ah. Abban amit eltervezett, lehet-e tudnia, hogy sehova nem ért el, mert elfelejtette időben újra gondolni azt amit eltervezett, ugyanúgy már nem is viheti tovább. Hiszen közben az eltelt időben, megváltozott ahhoz képest minden olyan, amit akkor még kapaszkodónak vélt.  Vagy szánt a megvalósításához annak, amiért most éppen azt érzi, hogy nem tudja merre van az előre, pedig a sorsa mutatja azt is. Megváltozott energiákat éreznek az emberek,  mert minden és mindenki, amikor a változás történik, megváltozott energiába kerül és ha nem nyugtázta még  azt, hogy akkor éppen hol tartott. Hát úgy érzi, hogy nincs alapja a következő tervének, hiszen nem tudta  azt befejezni amire építeni szándékozott. Megy tovább mert azt érzi, nem kellene megállnia, hiszen milyen módon tudna elszámolni önmagával, ha nem teljesített. Óvatosan mondom, lehetne tudnia azoknak, akiket érdekelne, merre van számukra az előre, mondjuk mielőtt elválnának már felismerhetnék azt is. A miértek mögött, kinek mit mutat akkor a  sorsa, lehet az is, hogy az egyikük nagyon menne abba az irányba. Amitől a másik  még tart, hiszen neki akkor nincsen még benne az és úgy, nem is lehet benne a sorsában talán. Mindenkinek más a sorsa, még az egypetéjű ikreknek is sok minden teljesen másképp van, vagy más körülmények között éli a hasonlót meg az ő sorsában. Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, felismerheted a a sorshatásoknak tanulása közben, amitől addig szenvedtél. Önismereti oktatás, igényesen, sors ismerettel.

Megértheted a sorsod nehézségeit, megértőbbé

 válhatsz menet közben, átláthatod,

amit addig még nem értettél.

A  hiány- többlet magyarázata

is időben a helyére

kerülhet, mert

a miértek ott

vannak leolvashatóan.

Műhely, a megelőzésért e.v.