A megelőzést

találtam jónak,

ahhoz, hogy én is

 kibontakozzak, az

 összefüggésében

látásig jutottam.

Nekem már

az megvan,

hát adnám át,

tovább, hogy

másoknak is

legyen ilyen.

Tolmácsolok

a családokon

belül, akkor ha ők

most is ugyanazt a

 nyelvet beszélik, de

 egyes dolgaikban

 mégsem azonosak,

az elvárásaikkal.

Lefordítom azt,

ha nem értenék, a

 22 évem gyümölcse,

 köszönöm az Istennek.

A generációs feladatom

megoldottam, s most épp

arra várakozom, hogy azok

akik azt sem tudják, hogy

ilyen is van. Hagyjanak

haladni előre, legalább

tudatosan már ne,

fékezzenek, hisz

néma a telefon.

Ember vagy,

és más is az,

ha emberiesnek

születtél, maradj az,

kommunikáljál naponta.

Kértél-e már bocsánatot

mond te a szülője annak,

aki nem találja önmagát,

mert akkor ott te nem

magyaráztad meg,

hogy miért azt

mondtad, vagy

ha indulatosan,

őt megütötted,

soha nem késő az,

 kimondani bocsánat.

Nem tud leállni addig,

azóta is bizonyítja,

nem tudja miért,

csak úgy érzi azt

valakinek meg is

kell oldania, látja.

S azért halmoz el,

hogy el legyél te is,

a (vannal) foglalva.

Ha nem a saját ritmus,

inkább utánzás a módi,

felhalmozhatsz te is

bármiből túl sokat,

addig nincs is gond,

amíg nem éppen az

fordul majd ellened.

Tanuld, életszerűvé

tegyed a jelenedet.

Hiszen magyarázat

helyett, elvásásokkal

halmozod, hogy neked

legyen igazad. Mert a

bocsánatot  kimondani

még nem tudod, van-e

 hozzáértő segítséged,

tapasztaltan itt vagyok,

 a segítségedre lehetek.

Én találtam ezt fel és az

oktatási anyagot is én

rajzoltam meg, nem is

tudja annak a folytatását

senki más, haladok most

is van életszerű folytatás.

Nyomod a megszokottat,

az elavultat, naprakészre

nem hozhatót, mert van

elég pénzed a hirdetésére.

Én az ingyenessel araszolok,

mert nem hagyjátok nekem,

és a hasonlóknak, hogy lássák

őket azok akiket ez érdekelhet,

teljesen elzárjátok a pénzcsapot.

Ez a miénk, a Hazánk nekünk is,

az meg, hogy lehet, mi történik

miért nem értünk is szól ez itt.

Amikor ide teremtettük a jót és

 a szépet, magunkért is tettünk,

ha szükséges, vissza is kapjuk.

Ezen a területen a birtokolás

nem működik, csak szólók,

ez Isten adta saját dolog.

A segítő emberek arra is

születtek, emberiesek,

át is érzők, megérzők,

átlátók, kihallók, mert ők

 hozták azt, a többletüknek.

Gyakran meg sem láthatod

őket, mert lefedik, hogy ne

 látszanak ki a minőségiek.

Úgy nem észlelheted azt

se, amivel különböznek,

nem gazdagodnak ők

abból, csak megélnek, a

titoktartóan tehetségek,

hisz azáltal ők is fejlődnek.

A csoda ott van benned,

a Hazádat, a családodat

végleg te se, a jók nem

 hagyják magára,

de el sem.

Hiszen,

mindent

elhagynál,

amiből lettél.

Ne add fel,

 ne a mások

késztetésére

 váljál te se el,

magad szerint,

ha már minden

olyat megtettél

amit lehetséges,

ha nincsen más

megoldás, akkor

is te döntsd el.

Ha megtettél

érte mindent

amit úgy láttál,

hogy megtehettél,

sértődés nélkül engedd el,

tapasztalnia neki is kell és

szükséges ahhoz, hogy

rájöjjön hol van a helye,

hol van a Világa közepe.

Ne toljad magad előtt, hogy

igen azért, vagy azért sem.

Anya, apa, mond tudod-e.

Hol van az ő világa közepe,

számára ha elért akkor oda,

van-e valaki a családjában aki,

elmondja, merre van az előre.

Egyszerűbb, ha magát másra

bízza, majd ő azt megoldja.

Igen úgy is lehet, csak azt

is szükséges lenne tudnia

arról, ha mások szerint él,

nem  ő irányít, megvezetik.

Amikor azzal, hogy meg és

belapul azt éreztetik vele,

hogy akkor ő majd, azáltal

nagy lesz, ha nekik teljesít.

Elveszítheti átmenetileg  azt

amit hozott a tehetségével,

de véglegesen nem lehet.

Mert az adott helyzetben,

újra jelentkezik az érzés,

tegyél önmagadért, hogy

tegyél a többieknek is,

a jó minőségű életéért.

Kiteljesedni azt jelenti,

hogy amit hoztunk azt

megcsináljuk, kipipáljuk.

Mert ha előbb teljesít kifele,

 el is veszítette azt másokért tette,

nem volt hozzá beérve sem, mielőtt

még megteremtette volna önmagát,

azzal amit nem hozott, tanulhatná.

Amikor már elérte még azt is,

amit nem is gondolt volna, már

mindenki az ő nagyságát látja,

na akkor van mindenkinél az a

pillanat, hogy rájön, elrontotta.

Önmaga fölé hagyta helyezni

magát, nem használhatja azt,

amiért neki, az még nincs meg,

még az életritmusában sem, a

 mások ritmusában loholt csak.

Amikor már vezetni szeretne,

ráébred egy reggelre, hogy nem

 ő vezet, csak meg van vezetve.

Addig jó amíg ezt ő veszi észre,

hogy nem felfele és nem előre,

inkább halad, siettetve lefele.

Tanulni azt amit nem hoztunk,

nem szégyen, soha nem késő

és nem lehet az utolsó sem.

A Világ közepét mindenki

megérzi, megéli, legalább

egyszer.

Amikor a

megélése

által rájön,

ki tartozik

hozzá, ki

az akinek

ő fontos.

Megérzi

mi a most,

nem előbb,

nem utóbb,

akkor ott.

S attól

kezdve

már ő is tudja,

ki ő valójában,

hova tartozik,

azt meg, hogy

meddig mehet,

hol is vannak a

határai abban is,

tapasztalnia és

tanulnia is kell.

Ha tapasztalva

nő fel, a nagysága

igazi lesz vele, nem

kell azt játszania,

mintha az lenne.

Nem építhető be,

nem rakható oda,

úgy, hogy azzal ő

igazinak látszana.

Mikor éppen ki az,

aki kiemelkedik ott

valamiben, csak nem,

ilyen egyszerű, az is.

A pénzen megvehető az

 látszatos, az emberies azt

is jelenti, életkora van neki,

hacsak nem, generációsan

ott tart, hogy törlesztettek

emberiességből az elődei.

Amikor elértél a pénzed

által a csúcsra és már

mindent megvehetsz,

akkor mi késztet még

mondjad, kitől kéred

hozzá a te tanácsaidat.

Szaladsz messzire, oda

ahol a legdivatosabbak

láthatóak, megtalálsz

egy-egy kultúrát és

ott igyekszel abból,

gyorsan minél többet

magadhoz venni, hozni.

Sietsz, hogy elmondhasd te

is ott jártál és azt adod át

a többi kíváncsinak, de

nem kell elmenjenek

oda mert te elhoztad.

Mától a sok-sok ember is

azt az ő hiányossága miatt

tanulja, ha kell neki, ha nem.

Mikor még azt sem tudja

mi az igazi saját kultúrája.

Nevesedsz, híresedsz általa,

 túlzó jólétben élsz, mert nem

 vagy hozzá lélekben te sem

felerősödve, mellé mégy.

Azt veszed észre, hogy

ott vagy megint annak

a legelején, másokat

erősítve gyengültél.

Látszik elfelejtetted

honnan is jöttél, ki az

aki az életedért tett,

hova is tartoznál te

valójában. Mondjad

helyetted ki csinálja

meg a generációsan

rád váró feladataidat.

Ó csak nem a sarjaidra

hagytad, mert fel sem

fogtad, hogy mit teszel,

változtál nagy hirtelen.

Maradt belőled az emlék

a régi jól működő helyett,

a kifordult, elfordult van.

S te azt várod el a tieidtől,

hogy aszerint igazodjanak,

ahogy azt kitalálod naponta.

Eszedbe sem jut, de tényleg,

hogy minden addigit azt,

ami a legfontosabb volt,

a pocsékba nyomkodod.

Azzal, hogy a dolgaidat

nem törlesztetted, így

te nem is végezted el.

Az hiányos lett neked,

pótolni csak azoknak

megtapasztalásával

lehet, mással nem.

Van amit hoztunk,

s vannak amit meg

kell tanulnunk azért,

hogy tudatlanok ne

maradjunk, tudjunk.

Az érzelem hiánya,

a szeretet hiánya,

a tájékozatlanság,

a tiszteletlenség,

és még és még,

a rossz mintáját,

jónak ne mondja,

nem is pótolhatja,

 a tenger pénz sem.

Minél több pénzzel

vannak a hiányosak

pótolgatásban, annál

inkább látszik ki azzal,

hogy sokkal több már

még annál is a hiány.

Tanuld meg, élni a

most pillanatában,

ne csak álmodjad,

hiszen tudás

nélkül, át sem

láthatod, mibe is

mentél azzal bele.

Mondjad miért jó az

neked, neked, neked,

hogy így elbánsz azokkal

akik a tudásuk által éltek.

Se nem annak megfelelően,

sem nem a hozzáértőek adták,

szabták meg ők miből is éljenek.

Kiszolgáltatottjai lettek azoknak,

akiket tudás nélkül is kiemeltek.

Pedig az ő dolguk lenne az, hogy

tanácsokat adjanak, jó minták

legyenek a fiataloknak és

 a tanácstalanoknak.

Az ember tartással

született, nem is

kerülheti el azt,

hogyha, most

el is bliccelte,

megtanulnia

úgy is meg kell.

Van az Isten és

mindent,

mindenkit

felismer, hisz

jókedvében tette,

hogy megteremtette.

Nem csinált különbséget,

ki mire született, hozta a

tehetségét, arra a feladatra

szánta és nem boldogtalanságra.

Előbb a boldogulást kell tanulja,

hogy tudja, nemcsak magáért,

de másokért is szükséges,

életszerűen dolgoznia.

Mert egy Haza ez bizony,

csak egy, a mienk, mi mind

jól kellene, lehetne érezzük

magunkat ezen a helyen,

mert általunk lett.

Ezek mind-mind

belső érzések ott

benned, a gondolatod,

a lelked, a szíved, mind

a három maga a tartásod.

Az emberi méltóságod tükre,

pénzzé nem váltható, azzal meg

nem oldható, emberies, igaz, valós.

Édes Hazám Csoda Szép hozzánk jó

is lehetnél, hiszen megtettük érted,

azt a sok szépet és jót,

ami idáig a jóléthez

eljuttatott téged.

Most meg mit is

látunk, nap mint

nap, az uborkafára

kapaszkodva egymást

odébb kotorva rohangálnak.

S észre sem veszik azt, hogy

azáltal ártanak maguknak is,

ha a földön csúsznak, másznak.

Ah milyen minták a sajátjaiknak,

a pénzért mindent, ah kérem lehet,

hogy a feltaláltammal oktathatnék.

Ha elértél valamit, tettél érte szépet

és jót a közösnek is hasznosat, az a tied,

a belső tartásodat igazgatja. Az emberies

 lényegedet, kirakod azáltal a kirakatodba,

 megismerhetnek, milyen is vagy valójában.

Magyarországon születtem, Paks városában,

kétszer időztem máshol, amíg azokat tanultam,

 azóta az emberségemet, a kenyeremet adják itt.

A harmadikhoz oda-vissza tettem meg az utakat.

Voltak helyzetek az életem során, amikor azzal

kiemelkedhettem volna, de nagyon korai lett

volna az a lelkemnek, szívemnek, agyamnak.

Van bennem a születésem óta egy kontroll,

szigorúnak tűnik, magamhoz is az vagyok.

Tartás, méltóság, a velem született hozott

és a tanultak által az vagyok aki itt lehetek.

Hatások, minden és mindenki hat mindenre,

akkor is ha még nem tudja, lehet, hogy mások

előbb fejtik őt magát meg, mint ő maga rájönne.

Hozunk valami fontosat, s ha gyakoroltuk már

elégszer azt, hát megtanuljuk azt is, amit nem

tudunk még, hogy két lábbal álljunk a talajon.

Naponta  bejelentkezhetsz, ha erre már,

beértél és tanulni szeretnéd mindezt.

Nem könnyű a rajzos agyalós,

tartást és méltóságot igazító.

Frissen tartja az agyakat,

egyféle agytorna ez is.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát

mindenkinek”, kinél hol van a határa az emberiesnek,

tanuljuk kontrollálni, a belső határaink, meddig érnek.

A belsőnkben ott a kontroll, jelzi meddig mehetnénk

úgy, hogy egészséges maradjon a lelkes énünk.

Ha egy fontos életszerű körbeért, tovább

szükséges lépni, szintet váltani, hinnye.

Amikor egy nap alatt lerajzoltam azt amit,

azóta oktatok, a neveléshez használom,

gazdagnak érezhettem magamat.

Bocsánat, hogy nem a pénzbeni

gazdagságot nevesítem, hinnye.

A gazdagság így is, úgy is igaz,

ha kicserélődne az energiája,

mindenki boldogulhatna.

Az adok – kapok által már,

egészséges a körforgás.

Vagy a pénzek által,

vagy a lelkes

énjük által

lehetnének,

az emberek

gazdagok.

Az egészséges

körforgást a tapasztalás

adja, tapasztalj hát, hogy

egészséges körforgásban

maradhass, hinnye.

Attól még,

hogy túl

nagy a gátja

a tehetségeseknek.

Azon vannak, hogy kihozzák

magukból, nem hagyják

punnyadni, azt az

energiát,

beleviszik

az alkotásaikba.

Haladni, akkor tudnak,

ha a felszínen tarthatják,

nem fedik le tagadással.

Ha nem akarsz fejlődni,

ülj le és pihenj, ne nyúlj emberhez.

Hiszen gyors pörgésben van a Világ, hagyjad

fejlődni az arra érett többieket már, ah, hinnye.

Ne legyen ekkora fék, ne gátold a többieknek a

lelkes, szíves, gondolkodó fejlődését. Vonulj el hát

a már nem töltő, csak energiát vivő életedbe, hinnye.

Ne költözzenek el a törődésért a saját Hazájukból, ah.

Élhessék át, hogy vannak hozzáértően, tisztán maradt

és a lelki fejlődésükbe vitt alkotásukra is figyelők, ah.

Az odafigyelés, az odafordulás, a kiteljesedésekhez

alapvető emberies viselkedés, nem idegen érzés.

Az emberi agy, folyamatosan éhes, a tápláléka a

 sikernek az érzése, átélése a saját alkotásában.

A Hazaszeretet hétköznapi az emberieseknél,

beleadni, hozzáadni, építeni, gyarapítani, a saját

belső energiáját hozzátenni, a Hazát megbecsülni.

Sikeréhesen, fejlődéshiányosan, a legfejlettebb agy

is csak vegetál, nem odaadó, nem épít, csak terel és vár.

Csukott szemmel, túlzottan fennhéjázóan, csak magad

szerint élni, másokat nem is érzékelni, azzal ártani kár.

Tagadni felesleges, ahhoz sok a tisztán átlátó már, ha

rájöttél, hogy az önzőségeddel ártottál. Keresd meg

a módját, a hozzáértőket és segíts magadon azzal,

hogy őket, lehetőségeket adva, bevételhez segíted.

Hiszen felkészületlenül ért sokakat, a változás, ah.

Nem mindenki tartozik kitalálthoz, vannak egyedül

is teljesítők, ők jó minták lehetnének a többieknek.

Amit elkezdtek lefeg, nem lett beteljesedett sorsuk,

azon igyekeznének, végleg sorstalanná ne legyenek.

Kérj tőlük időben bocsánatot, ah, hogy nem ártottak,

elviselték, a számukra sanyargató éveket. Hajtsad meg

a fejedet előttük, a tudásuk előtt. Akkor valamennyit,

letörleszthetnél, a lehetőségeik elzárásától, máshova

irányításától a pénzeknek. Hiszen önmagukhoz képest,

pénztelekké váltak, sokan a már csak megszerzőkké

váltaknak, kiszolgáltatottjaikká  lettek, hinnye már.

Egy Haza ez csak egy, ha úgy érzed kinőtted,

hát menj tovább, hagyjad fejlődni a többit.

Jó szerencsét jó emberek, áldjon meg az Isten,

a talpra állásnak a lehetőségével, igényességgel.

Na meg, a napi sikeretekre vágyással, megbocsátó

bölcsességgel benneteket, tisztelettel élni könnyebb.

Szeretetben élni jó, vigyázzunk ki ne üresedjünk, hahó.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Aki a múltját, nem becsüli,

nincs a jövőhöz alapja neki.

Életévé lesz a mihez képest,

kihez képest, megfelelése, ah,

az energiát nem adja, csak viszi.

Nyisd ki a szemed, megláthatod,

 számodra, mi a leglényegesebb.

Amikor, hozzá nem értéssel,

sokaknak, már a hátrányára,

döntesz, megkapod azt, ah.

Amikor magabiztos vagy,

mások, teszik meg, veled, a

 tudás hatalom, ugye tudod.

A tehetségünket kaptuk,

valamelyik ágon hozzuk.

Amit még, nem tudunk,

az abban többletestől,

megtanulhatjuk, hinnye.

Egészséges körforgás.

Mindenki hozott,

fontos feladatot,

nem különb, senki

sem, a másiknál.

Tanulj tolerálni.

Csupán annyi,

ha még időben

észleli, nem

reked meg,

se hiányos,

nem marad.

Megtanulja

azokat, amik

fontosak, az ő,

életminőségéhez.

Remélhetőleg ott is,

adottak a lehetőségek.

Azt, hogy ki, mikor, mire,

érett már be, a sorsunkban,

látható, hiába tolják előbbre.

Ha nincs meg hozzá, a kellő

tudás benne, nem lehet,

abban, kitűnő se.

Emberismeret,

fokozatosság.

Persze, azt, ah,

hogy ki, miben, érte

el a kitűnőt, hozzá nem

értő, vajon, eldöntheti-e.

S alacsonyabb szinten, ah.

Mindenkinek, megvan a

maga ideje, sőt a helye,

senki sem, fontosabb,

másoknál. A lehetőség,

fontos, alapban, hogy

senki se kallódjon el.

Az élete arra való,

megélje azt, a

szintet, ahol,

megjön a siker.

Akiknél meg már,

látható a többlete,

tiszteletet, érdemelne.

Mivel innen nőtt ki, azt a,

vállalja fel őt, a saját Hazája.

Ha benned, tisztelet nincsen,

inkább, dugd zsebre a kezeidet.

Mint olyan döntést hozzál, ami

nem a tehetségedből fakad.

Mert a szintkülönbség,

azzal adott, nincs meg

az alapja a tehetségesnek.

Utánzásossal, ártani nem tud,

ah, ha alacsonyabb szintre tereli,

önmagát fogja nevetségessé tenni.

Alacsonyabb, szinten, meg, ő maga, az,

 össze-vissza, energiátlan, kiszolgáltatottja.

Hozzáértés, hozott tehetség, legyen ottan,

bőven, hogy vihessenek abból kimenőben.

Amíg nincs meg, az átlátni, megérezni,

kihallani, meg kellene azt tanulni.

Persze csak akkor, ha van

mit, s nem ér a tehetség,

már egészen az égig, ah.

Arra, is van megoldás ám,

 maradjon talaj a talpa alatt.

Prevenciósnak születtem, hát

hozzáhallgattam, a hozotthoz,

azt és attól, akiknél a többlet.

 S aközben, gyakran, éreztem,

köszönöm, Istenem, ah, hogy

megláthattam a lehetőséget.

Ahol, meghallom, azokat

a válaszokat, amik, ott,

el is hangzottak, ah.

Önismereti oktatás,

ha már, szeretnék,

megismerni azt is,

amit nem hoztak.

Azáltal, fejlődnek,

átlátják, kihallják,

megérzik, hol van,

a belső kontrolljuk,

tartásos méltóságuk.

Magyarországról,

Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel.Julamami

 

Amit másoktól elveszel,

nem a tied,

ha előlük

lefölözöd

a jót, azzal

jön ám majd a

nehéz része is.

Nem lehet csak

úgy a legjavát

kicsipegetni

belőle.

Ha

egy

ember

irigyli a

másikat,

mivel ő azt

is megteheti,

mielőtt a másik

a megérdemelt

jóba beérhetne

a lehetőségét tőle

elveszi, megszerzi.

A másik nem tud róla,

csak viszi a hiányosnak,

a keserves nehéz részét,

azt ismétlésnek, nevezi.

Ami időnként arra is jó,

hogy elmélyüljön benne,

megjöjjenek a gondolatai

általa, kiemelkedjen vele.

Ha csak a jót és szépeket

veszi el, szerzi is meg tőle,

kiválogatja a könnyű részét.

Hirtelen, gyorsan gazdagszik

általa, tőle, nem tud mit kezdeni,

hisz hiányzik a tapasztalata ahhoz.

A fokozatossággal járó biztonságos

lépések sincsenek meg, üresedik vele,

hiszen kiszolgálja a lelkét azzal s azonnal,

szívességet tesz a szívének is, a gondtalanra.

Tehát nem abban a minőségben megy tovább,

a gondolkodó agya felé, nem tud jó minőségű

döntést sem hozni, nincs miből meríteni, üres.

Tapasztalva, tanulva haladtam, értem el erre a

tudásszintre, odarakja a sorsa mindannyiszor,

ahányszor törleszteni tudná ő az elmaradtat.

Az a paletta, ami a másiknál maradt, hiszen ő

már a tapasztalásban, tanulások által elért oda.

Megvan minden hozzá, hogy a következőkben a

 lehetőségét az életével bevonzza, a sorsát megélje.

Aki meg csak arra megy, hol, kinél lehetne szerezni,

ugyanazokat megéli, egy másik hasonló ember által.

Olyankor amikor már azt hitte minden rendben van,

élheti a jót és szépet nyugodtan, kap egy erős féket.

Azt kell észlelnie, mindent kezdhet elölről, amiről

azt hitte nála maradhat, a jó minőségek lehetősége.

Lefékező hatás számára mert nem az ő életritmusa.

Megtapasztalhatta, mi a tanulása általi szintjének

a vonzata, a jók, szépek bevonzása és felismerése.

Amit megad az életed a saját határaidat felismerve

éljed is meg, ami megjárna sorsszerűen, az a tied.

Nem élheti meg helyetted senki mert neked jár az,

hiányos lehet a sorsod, ha mások elveszik tőled a

jó minőségű életedhez, megjáró lehetőségeidet.

Amivel megteremtheted az alapokat a sarjaidnak.

Akihez méltatlanul kerül, azt lehúzza, megállítja.

A sorsunk ott van a tenyerünkben, nem véletlen.

Legalább ne árts, senkit ne bánts, de magadra is

vigyázz, téged sem pótolhat majd, senki más.

Miközben másoktól elveszed és megszerzed,

a hitelességedet elveszíted, tán még egyszer,

hisznek neked, becsaphatod őket, de aztán,

végleg leáll, a mások által megszerzett erő.

Ha felismernék az emberek, hogy nekik is

van saját sorsuk, az életük tálalja feléjük.

Kivárnák a sajátjukat, megcsinálnák azt

is amit generációsan a sorsuk tartogat.

Nem hagynák becsapni magukat, hisz,

pontosan megéreznék ők is a hamisakat.

Impulzus a lélekben, életritmus a szívben,

a feladataik ereje, a gondolkodó agyukhoz,

megtalálva a jó minőségű sorsukat, megélik.

A fokozatossággal felépült, biztonságot nyújtó

sorsukban benne van minden belső kontrolljuk.

Magabiztosan, átélve, tapasztalva haladnak, jó

minták a hasonló életrezgésűeknek, hiába már,

nem tudják becsapni őket, az alkalmakat lesők.

Megszégyenülnek, ha még van bennük olyan,

elódaloghatnak olyan területekre, ahol még

becsaphatóak, fejletlenebbek az emberek.

Nézz szét, látod milyen szép, a lelkednek,

tiszta tükre, mi mind, így érkezünk le.

A jó energiákban vagyunk három éve,

lehet folytatni azt is ami addig működött,

csak ki fog látszani, a felszínre is kerülhet.

Bármilyen nehéz elfogadni annak itt vége,

eljárt felette az idő, fejlődnek az emberek.

Nem takargatja már be a hamisa, még a

kirezgését sem, olyan magabiztos lett.

Úgy aztán, ott maradt mint pőre,

látja az is már, aki, addig nem.

A fejlődés nem állt meg,

van az Isten, ha hiszed,

ha nem, ott lesz időben.

Talán nem kellene odáig

elmenni, hogy ereszkedik

lefele a térded, keresi azt a

 helyet ahol imádkozni lehet.

 Nem érdekli más már, csak az,

hogyan oldhatja fel a lelkiismereted.

Magyarországról, Pakson a Hergál

Házból.

Szeretettel. Julamami