Megelőzésben, fogalmazva, önismereti,
oktatás, az arra már érett, igényesnek.
Van az úgy, az utánzásra törekvő, olyan
törtető, hogy nem kontrollálsz, hinnye,
elhiszed, amit a saját szemeddel látsz.
Párhuzamosan azzal, amivel lehet,
végig vársz, a sorsod mellett.
Amikor az előző
generáció
tagja,
nem
élte
meg a
nehezet.
Addig csak
lebeghet, ah, a
sorsához képest.
Rávetül az, mind, a
következőkre,
amíg, valaki ráébred,
mit szükséges tennie, ah.
Ahhoz, hogy a talpuk alatt,
talaj legyen, az addig, elvégzett
feladatoknak, a valóságos tükrében.
A saját szintekre beérve, sorszerű az.
A sorsom az életem, az életem a sorsom.
Szoktam mondani, az oktatás közben, sokat
veszítenek a minőségi életükből, ha nem úgy
fogják fel, mintha az, a szükséges plusz lenne.
Ahhoz, hogy ő az, generációsan, aki kiváltja,
a sok, el nem végzett feladatot, sorszerűen.
Emelve azzal a generációsan biztos pontot,
ami mindenkinek van, a tenyerében, hinnye,
adtam neki egy elnevezést, pontosítva azt is.
Ha a hozottját már a helyére tette, váltania,
fontos, megélve, ahhoz, hogy magát emelje.
Át is élheti abban, mindazokat, amit addig
nem adott meg neki az élete, sikeres lesz.
A siker az agy tápláléka, minden nap kéri,
szükséges is igyekezni, hétköznapi szinten
teljesíteni, a sorsát mindazokkal felépíteni.
Ha nem kapja meg, sok mindent okozhat az.
Lehet másokat utánozni, beállni a nemlétező,
de azért a múlthoz ragaszkodók szerintiekbe.
Nem róla szól az, amíg, mások szekerét tolja,
s nem látja át, hol illeszkedhet bele, a sajátja.
A túlzott együttérzés, megalázóan negatív
hatású is lehet, mert azt érzi, ő nem képes,
a megfelelő, önmagához mért, teljesítésére.
Vagy, ha maga fölé tolja, maga elé engedi,
mert, a jól kitalált, magát sajnáltatva, teríti.
Miből ered a tartása, méltósága, hiába akarja,
az kevés ahhoz, amit megengedően, odatálal, az
élete többször is, hiszen a saját sorsát is élhetné.
A hála kiment a divatból, mert úgy intézték azok,
akiknek, az nagyon kényelmesnek bizonyult, ah.
Hiába minden, ha nincsen, valóságalapja annak,
hamar kiderülnek a hiányosságok, a tudás hiánya
mögött, sokáig senki sem bújhat, mert látszik az.
Mindenki számára, aki már, a sorsát éli a saját
szintjén, generációsan, alapja van, ahhoz is.
Élhető kiváltságok, ezek, nem ajándék,
valaki megszenvedett érte, hinnye, ah.
Előzmény nélkül, a fokozatosságot.
kihagyva, nem lehet stabil alapja.
Mindenki megkapja a lehetőség
ott lesz, élni szükséges benne.
Mind, másképp, éljük meg azt,
a fontos a tapasztalat, hinnye.
Ami beleillik, a családjába és a
szabadságát, mégis megéli.
Ha nem érted, mit miért
teszel, nem a sajátodat
emeled, másokét éled.
Az alapja, mindennek,
a tisztelet, ha ezt nem
veszed komolyan, biza,
végleg, a saját szinted
alá süllyedhetsz, hinnye.
A minőségi életnek alapja,
a tartás, a méltóság, a tudás.
Mindenki, másban többletes.
Az össze-vissza kiszolgálása,
sok tapasztalatot ad majd,
a saját szintedet fontos
emelned, különben,
csak visz, nem ad.
A legmagasabb
szint, azt, a jót és
szépet, amit hoztál,
amiben sorszerűen,
tehetséges vagy,
életszerűen
„szolgálni”, ah.
Egy érzés ami, ott
van mindenkiben.
A legjobb tudásunk
szerint, megcsinálni.
Emberiesen ezzel
születtünk meg
és mindannyian.
Ha valaki eltér tőle,
nem tudja megtartani,
ismétlésben, megélheti.
Még egyszer, még egyszer.

Julamami