A sorsod mellett… 2018.11.09. https://julamami.com

Megelőzésben, fogalmazva, önismereti,

oktatás, az arra már érett, igényesnek.

Van az úgy, az utánzásra törekvő, olyan

 törtető, hogy nem kontrollálsz, hinnye,

elhiszed, amit a saját szemeddel látsz.

Párhuzamosan azzal, amivel lehet,

végig vársz, a sorsod mellett.

Amikor az előző

generáció

tagja,

nem

élte

meg a

nehezet.

Addig csak

lebeghet, ah, a

 sorsához képest.

Rávetül az, mind, a

következőkre,

amíg, valaki ráébred,

mit szükséges tennie, ah.

Ahhoz, hogy a talpuk alatt,

talaj legyen, az addig, elvégzett

feladatoknak, a valóságos tükrében.

A saját szintekre beérve, sorszerű az.

A sorsom az életem, az életem a sorsom.

Szoktam mondani, az oktatás közben, sokat

veszítenek a minőségi életükből, ha nem úgy

fogják fel, mintha az, a szükséges plusz lenne.

Ahhoz, hogy ő az, generációsan, aki kiváltja,

a sok, el nem végzett feladatot, sorszerűen.

Emelve azzal a generációsan biztos pontot,

ami mindenkinek van, a tenyerében, hinnye,

adtam neki egy elnevezést, pontosítva azt is.

Ha a hozottját már a helyére tette, váltania,

 fontos, megélve, ahhoz, hogy magát emelje.

Át is élheti abban, mindazokat, amit addig

nem adott meg neki az élete, sikeres lesz.

A siker az agy tápláléka, minden nap kéri,

 szükséges is igyekezni, hétköznapi szinten

teljesíteni, a sorsát mindazokkal felépíteni.

Ha nem kapja meg, sok mindent okozhat az.

Lehet másokat utánozni, beállni a nemlétező,

de azért a múlthoz ragaszkodók szerintiekbe.

Nem róla szól az, amíg, mások szekerét tolja,

s nem látja át, hol illeszkedhet bele, a sajátja.

A túlzott együttérzés, megalázóan negatív

hatású is lehet, mert azt érzi, ő nem képes,

 a megfelelő, önmagához mért, teljesítésére.

Vagy, ha maga fölé tolja, maga elé engedi,

mert, a jól kitalált, magát sajnáltatva, teríti.

Miből ered a tartása, méltósága, hiába akarja,

az kevés ahhoz, amit megengedően, odatálal, az

 élete többször is, hiszen a saját sorsát is élhetné.

A hála kiment a divatból, mert úgy intézték azok,

akiknek, az nagyon kényelmesnek bizonyult, ah.

Hiába minden, ha nincsen, valóságalapja annak,

hamar kiderülnek a hiányosságok, a tudás hiánya

mögött, sokáig senki sem bújhat, mert látszik az.

Mindenki számára, aki már, a sorsát éli a saját

szintjén, generációsan, alapja van, ahhoz is.

Élhető kiváltságok, ezek, nem ajándék,

valaki megszenvedett érte, hinnye, ah.

Előzmény nélkül, a fokozatosságot.

kihagyva, nem lehet stabil alapja.

Mindenki megkapja a lehetőség

ott lesz, élni szükséges benne.

Mind, másképp, éljük meg azt,

a fontos a tapasztalat, hinnye.

Ami beleillik, a családjába és a

 szabadságát, mégis megéli.

Ha nem érted, mit miért

teszel, nem a sajátodat

emeled, másokét éled.

Az alapja, mindennek,

a tisztelet, ha ezt nem

veszed komolyan, biza,

végleg, a saját szinted

alá süllyedhetsz, hinnye.

A minőségi életnek alapja,

a tartás, a méltóság, a tudás.

Mindenki, másban többletes.

Az össze-vissza kiszolgálása,

sok tapasztalatot ad majd,

a saját szintedet fontos

emelned, különben,

csak visz, nem ad.

A legmagasabb

szint, azt, a jót és

szépet, amit hoztál,

amiben sorszerűen,

tehetséges vagy,

életszerűen

„szolgálni”, ah.

Egy érzés ami, ott

van mindenkiben.

A legjobb tudásunk

szerint, megcsinálni.

Emberiesen ezzel

születtünk meg

és mindannyian.

Ha valaki eltér tőle,

nem tudja megtartani,

ismétlésben, megélheti.

Még egyszer, még egyszer.

Alternatív
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel.

Julamami

Ne csapd be magad… 2016.11.09. https://julamami.com

Tisztelet, becsület,

ha szabad, ha lehet.

Amikor ráébredsz

a valóságra,

ne uraljon

el a bánat,

úgy lépj

előre,

hogy a

 jövőd

majd,

meg is

veregesse

a válladat.

Hiába minden

csak jársz körbe,

a mókuskerékben,

terveznél is és te is,

de kiszolgáltatott

vagy, mert hiába

minden, ha nem

értik mit akarsz.

Nem vezet, csak

megvezet, azért

tart itt és minden,

a valóság helyett,

tálalva a kitaláltak.

Te a vezetést hoztad,

mint tehetségedet,

benned van hozzá

minden, mert az

elődeid, már meg is

tettek érte mindent.

Annak a gyümölcse

megvan, lehetsz is az,

a szék csak a látszatos

része, a benned ahhoz

meglévő a lényege ennek.

Na nem adták ingyen ezt se.

Megvan benned és általad,

is ahhoz minden jó, a

  te lelked ami szép,

feltisztultál hozzá.

Istent helyettesítően

túlzásokba esett éretlen

elhiszi magáról ami nincs,

még benne, nem vezető,

csak maga köré gyűjtő,

maga alá gyűrni vágyó,

mindenkit kihasználó.

S belőlük lépcsőfokot

csináló, onnan kilátó,

a szekerét tolató ő.

Pedig van az Isten.

helyette döntik el,

mi legyen veled,

mert így jól ki

van találva ez is,

de van az Isten.

Nem lenne az

egyszerűbb, ha

addig keresnék,

amíg végre meg

is lelnék és oda

mennének és

nem zavarnák

őket a többiek.

Már látniuk sem

kellene a többit,

 úgy élhetnének,

ahogy éppen ők

ott szeretnének.

Élni és élni hagyni,

ha már elérte azt,

amit az Isten neki

adott az életszerűt.

Hagyd végigmenni,

a saját útján, az ő

sorsát csinálhassa jól meg.

Sajátjukban is kiemelkedni

  képesek, önmagukhoz

már kiteljesedtek,

lelkileg erősek, ők

 jó minták lettek.

Amíg habzsol és

dőzsöl a méltatlan.

A sorsunk nélkül

mivé legyünk,

ó segíts Isten,

 ne vesszünk

bele a semmis

erős hatásába.

Amikor egy

ember

eléri

azt

amit.

S menne

tovább, de

nem lehet,

mert nincsen

hova és merre,

segítség nélkül

nem tud, hisz

a mindenek,

 kulcsaik is

valakiknél,

hozzá nem

értőknél

leledzők.

Akkor azt

érzik ők nem

lehetnek szabadok,

ahol megszülettek.

Keresi a helyét ki

igyekszik el onnan,

hátha megleli a jót.

Nem született ám

senki fölöslegesnek,

ki ebben jó, ki abban.

Mindenkinek mást,

adott az Isten

tehetségként,

ezt, azt, amit,

 amiben neki

is ki lehetne

teljesednie,

de nem úgy,

helyes ám,

hogy róla

szól csak

minden.

S maga

alá sorol

mindenkit,

akit az élete

odatesz és azt,

észre sem veszi,

tán remélhetőleg.

Azért van, mert

segítenie

kellene,

nekik,

akiket

az ő sorsa

odatett elé,

hiszen ő már

elérte, sikeres.

Ha viszont maga

fölé ment, nem is

érti a miérteket se.

Csinálhatná ő,

a többieknek az

 útjait is mára már,

azzal tapasztaltan,

mert tisztán érte

el, nem művi

a tehetsége,

belülről jön

az őbelőle, így ő

úriember lehetne.

Hiszen itt a földön,

mindenkinek lenne,

lehetősége arra is,

hogy kiteljesedve

sikeres életet éljen.

Ha csak önmagára

gondolva él, bizony

hamar a csúcsra is ér,

pedig éretlen benne.

S attól kezdve ad

az élvezeteknek,

s egyre kevesebb

lesz általuk, mert

nem fejlődik az ő

lelke fel oda, ahol ő

már egyébjében van.

Nem tudják tisztelni

megérzik, a hiányok

a nagyobbak benne,

igyekeznek elvenni

tőle is a többleteit.

Majd rájön egyszer

mindenki a saját

idejében, hogy ő

 is adni született ám

abban amiben van.

Ha nem teszi azt

idejében, magán

nem, sem máson

nem segít azzal,

hiteltelenné lesz.

Boldogulhatna és

boldog is lehetne ő,

ha adni képes lenne,

de beszűkülve oda,

abban is üresedik ki.

Továbblépni abból is

képtelen, hiszen nem

a feladatára figyelt,

 megint a csak számára

jót kereste önző módon,

 nem lett ösztönző ereje.

A lelkierőt, azt sem csak

úgy mondják ám,

hanem van és

érezhetően.

Volt, hogy

nem is értette,

ő meg, a többiek

miért nem értik,

mit is szeretne.

Ma már az van,

hogy csak később

jönnek rá a többiek,

mik is voltak azok a

lehetőségek sorban,

amit ők akkor nem,

csak már elkésve

értettek

meg.

Amikor

ő onnan

elköszönt,

hiszen le

lett megint ő,

azzal is fékezve.

Csak a vidámság okán

mesélem el nektek.

Gratulálni kellett

volna, azért mert

valakiből „sir” lett

nagyon divatosan

avatásra várva,

büszkélkedett,

nagy mosoly

volt rajtam,

belül egy jót

kacagtam.

Amikor

eszembe

jutott be is

 helyettesítettem,

át is fogalmaztam,

  jól éreztem magam,

nem „sir” az csak „sár”.

A nemes mit is jelent,

tán azt, hogy olyan a

lelke már, elérte azt

a szintet, kifinomult

lett, a dolgához,

léphet előre,

hogy attól

kezdve

már

az ő

élete

nem

róla

szól,

csak,

hanem már,

inkább másokról.

Édes Hazám Csodaszép

ah ne menj még, hiszen

a széppel, a jóval, amit

mi is ide teremtettünk,

nekünk még meg sem jöttél.

Nem adjuk fel, bizony Isten,

pedig várunk rád már oly régen, de

megvárjuk azt, hogy a sorunk körbeérjen.

Adjon az Isten minden földi jóból minden jónak

azt ami számára most, a legfontosabb lenne.

Szeretettel:

Logo