Adok – kapok a megoldás,
megtisztelve, vagyok.
Bocsánatot kérek,
gyakran teszem, a
hivatásom közben is.
Olyanokat is mondok,
ami nem biztos, hogy
tetszik, meg kell tennem.
Megtisztelt, én komolyan
veszem a bizalmat énfelém.
Ó ha tudnák azt, akik nem is
sejtik, mennyi teher megy le.
Nem néz semmibe sem, mert
önmagát igazgatja, csak,
mintha minden már
egyedül róla szólna.
Az önmagához mért,
túl korán jött pénzes,
a szintje fölötti jóléte
az, ami árthatott neki.
Nem ő teremtette meg,
belenevelődött, teheti.
Ha túl sok lesz belőlük,
mi mind tönkremegyünk,
aki a nyugdíja mellett végzi
a munkáját, kiszolgáltatott.
Nincs védettkor, aki odatett,
aki már hitelesen teljesítette,
hogy lehet kiszolgáltatottja.
A feltalált tudása, ne legyen
olyan, mintha nem is lenne.
A Hazánkban nincs, érdemben,
aki intelligensen jól megoldja ezt.
Persze, ha vigyázni kell a szavakra,
hátha rosszkedvvel ébrednek éppen.
Látható, minden a kényelmükről szól.
A tiszteletnek hűlt helye is lehet, ha a
vásottak rákaphatnak az intelligensekre,
felelősségtudat nélkül várják el ingyenesen.
Hozzászoktak, megjárhat nekik már minden.
Hasonlókhoz szoktak, már csak szereznek.
Van akinek adjuk azt és szívesen, mert
látjuk abban benne, a fejlődésünket.
Majd csak akadnak, akik elég bátrak,
ahhoz, elmondják ott, jól működik.
Jót tenne ott, ahol, nem működik,
csak áradnak a végtelenül sokak.
Mi a segítő emberiesek vagyunk,
bizalomra építettük, így visszük.
Élhetőt minőséggel szolgálunk,
nem szolgákként, ebből élünk.
Szeretjük a hivatásunkat, nem
érdekel senkit, kiteljesedtünk.
Magyarosan, módszer lehetne,
ha a tiszta, jóra is, igény lenne.
Megoldjuk a magunk módján,
nem látványos, nem létezünk.
Teljesítettünk, a Hazánkban
és szeretnénk megmutatni.
Azt amit feltaláltunk, abból
szeretnénk jó minőségben,
megérdemelten megélni.
Miért kívánják meg tőlünk,
hogy ne beszéljünk ezekről.
Éltető elem, a napi sikerünk,
a nagyszerű hivatásunkban.
Kommunikálni születtünk, jól
áll nekünk, hivatást viszünk vele,
sok éve vállalkozás a megoldásunk.
Ez itt a mi Hazánk is, itt várjuk hát,
a jókat, a szépet amit beletettünk.
Vagyunk, dolgozunk, mi is létezünk.
Mi nem tennénk nekik rosszat és
megtartanánk a méltóságunkat,
kihalljuk, rálátunk, megérezzük,
ne kívánják fogjuk be a szánkat.
Ha kinőtte a problémája túllépi,
nem bánja, csak látványosíttatja.
Nem kérdezi, a „Hazaszeretőket”,
akik a hivatásunk által lettünk azok,
úgy láttatja, nem létezünk itt mi sem.
Egyedül visszük, végig a hivatásainkat.
Mintha az teljesen természetes volna, hogy,
a jót és a szépet, a kellemeset magára igazítja.
Belebújik a köpönyegbe, szélesre tárja, mintha
az másoknak is mind, nap mint nap megjárna.
Bocsánatot kérek, mielőtt zokon vennék.
A szegénységről úgy beszélnek,
mintha megoldódott volna.
Ha a megszokott szintjük
alá kényszerülnek, az mi.
Ideje bocsánatot kérni,
hát megteszem, nosza.
Meg sem hallják, aki szólna
róla, mert az neki ott a dolga,
elbeszélnek, terelnék át másra.
Ah, csak divatba ne jöjjön, hogy
igénybe veszi a szolgáltatást, de
utalni nem fog, mert rákaphatott.
Megteszi, nagy a világ elfér benne,
úgy nevelődött neki megjár, teheti.
Nem kell teljesíteniük semmiért, ők
az olyan helyzetben lévők, akiknek
szólni ugyan miért, nem érdemes.
Néhány kifejezés megszűnik már,
kérem, tiszteletem és a bocsánat.
A megelőzésről nem szól a fáma,
ugye nem adják fel, van értelme,
jöhetnek megoldatlan helyzetek.
Nem széles a skála, szűkített
kiadású, róluk, nekik szólva.
Majd később mondja el csak,
hogy mindhiába gondolták róla,
ő azt úgy, teljesen másra mondta.
A megoldatlanokat is megoldja, úgy
tesz, mintha az összekuszált nem is volna.
Múlt időbe rakja ami sokaknak jövőkép lenne,
ugye nem törődnek bele, nem számít az, ha ők nem
jutnak sehova, bele lennének a semmibe katyvaszolva.
Sokan értve, mások kikínlódva, megoldják helyettük,
megtanulták vezetni a saját életüket, hála Istennek.
Mivel egészséges lelket, szívet, adott nekik az Isten,
tudják, egy Haza ez csak egy, maradjon nekünk meg.
Átlátják, kihallják, meg is érzik, nem romlottak ők se el,
nem a megérdemeltben, de egyszerűek a nagyszerűben.
Át nem is látják, maguk fölé igen látványosan kiemeltek,
mások megoldják az életet ahelyett, összefüggésében.
Hiszen megvannak győzködve arról, ők pont elérték,
el is hiszik, hogy mindaz megjárhat, most már nekik.
A kitűnőket, leegyszerűsítve a középszerűbe teszik,
ezt nagyon értik, magukhoz mérik, jaj a szintjüknek.
Hozzá nem értően, nagy erős akarattal, ők eldöntik.
Ha mindent meg kell tartsanak magukban, ah, jó korán
belehalnak, hát kiadják magukból, hogy túléljék azáltal.
Mi magunk szerint intézzük, amíg azt még megtehetjük,
ki tudhatja mi juthat még eszükbe, a saját kényelmükre.
Önmagukat s ami fontos nekik körbevédeni igyekeznek.
Mi a tudásunk hitelességével védjük meg magunkat, nem
vállalhatja, nem tudja úgy senki más csak mi, épp hogyan.
Ha azt az energiát ami ártó szavakkal megy ott rajtad át,
vagy otthagyták, nem adhatod ki magadból mit remélsz.
Addig jó mindenkinek, amíg ezeket otthon oldják meg.
A gyermekeket, fiatalokat érik össze – vissza hatások.
Lehetne otthon egy emberies, aki segítheti majd őket.
Általános műveltséget növelő „Tenyérolvasó”, ha érted.
Neked kell megoldani, van saját oda-vissza megoldásod.
A teremtő a tenyerekbe beleírta, ki miben lenne jó, ki
meg mit kerüljön el, mert azt másoknak szánta volna.
Mivel széles sávban is átláthatja, másban meg is oldja.
Nem hiába született senki sem pont oda, ott van dolga.
Azt mondják rá, ott az ő Szülőhazája, saját Hazájában,
teljesedjen ki, egy a lélekrezgése vele, nem véletlenül,
tervezte a családjában, generációsan is megvan a helye.
Elődeik megalapozták, képesek a semmiből teremtenek.
Nyugdíj helyett, csak aprópénzt, odavetve, mintha nem is
dolgoztak volna meg érte, lefele víve, őket a felfele helyett.
Nem számolnak velük, nem gond az, ha megoldanak olyat,
ami besűrűsödött rossz, kezeletlen áradna, de megrekedt.
Ki az élére, barátkozzanak meg vele, nincs más megoldás itt,
nevesítve lett, látványosan építik le hát, az intelligenseket.
Ott közel a teremtőhöz időznek, a jó sorsukra várakoznak,
nem ártani jöttek, vezetni születtek, egyszerűen vezetnek.
Aki eljutott már oda, érzi a lelkében, szívében, gondolkodó,
tudja, van egy felettünk való, amivel ember nem bír, ő elbír.
Rendezd az életedet, nézz körül, látod ott van mindened.
Nem rajtad múlt, hogy nincs többed, ha felfogtad jeles,
jó alapja lesz az generációsan, az élet írta, történelem.
Ha mások mást írtak, a tisztát megmásítani nem lehet.
Aki látja, hallja, érzékeli, gondolkodik, nem kapzsi, tudja.
Behozott, jól megpakolt, életszerűtlen, energia halmazok.
Ne add fel, végleg ne tűnj el, mások hatására, ha van miért,
és érzelem, ne válj el, a feladatot, viszed magaddal tovább.
Ha abban nincs sikerélményed, hát keresd meg miben lehet.
A tisztelet a szeretett Hazánknak, végleg senki, te se hagyjad el.
Nézz rá arra, ami fontos, megvan-e még, a kontrollból nem elég,
ha majd mást hoz a sorsod neked, legyen hova tegyed a lábaidat.
Ne mondja senki, menj odébb, elfoglalták a helyed, hisz elmentél.
Mondták neked, hogy az élet fenékig tejfel lesz, látod, ha nála van
az összes pénz sem boldogítja az mindenben. Másoknak az energiái
szükségesek ahhoz, hogy látványosítva, összekapva a helyén legyen.
Amíg az intelligenseket használják, de nem becsülik meg a tudását,
az önbecsülésük szenved, mindenkor általa, önmagukat csorbítva.
Nem tudják az Isten adományát változtatni, hiszen azt nem bírják.
Rendezd el a múltat, mert elmúlt, nincs mit igazgatni azon, akkor
sem ha nem volt jó a fazon. Figyelj a mára, a jövőt építők minden,
értékes pillanatára, ha nem figyelsz az arra érdemeseket segítve,
magadat építed, annak a hozadékával le, pedig fejlődhetnél általa.
Jó szerencsét emberiesek, tisztelettel, szeretetben élni könnyebb.
Szeretettel:
Ugyan hova lett a védjegy?Julamami