A sajátod-e… 2017.02.27. https://julamami.com

Az intelligens ember nincs

felkészülve arra, hogy pont a

 jósága lehet a saját csapdája.

Azt tapasztalom 23. éve,

hogy amikor megszülettünk,

jeleztük a magzati szakaszunkban.

Miben lehetünk jobbak másoknál,

 mi az amit meg kellene tanulnunk,

mert annak a tudását nem kaptuk.

Fontos információkat hoztunk, amikor

megszülettünk, feladat lenne a szülőknek,

felismerni a gyermekeiknek a tehetségét.

A sorsvonalunk az maga a gerincünk,

megmutatja, kivé vagy mivé lettünk.

Adok – kapok és körforgásban vagyok,

az Isten jókedvében teremtett bennünket,

az emberek teremtettek hiányt, többletet.

Valószínűleg nem tudták, hogy ártanak vele.

S amikor majd túlmennek a saját és generációs

határaikon, az vissza is köszön nekik rendesen.

Győzz meg, nem harcolnék se veled, se ellened,

én az oktatás, nevelés lehetőségét keresem.

Megtaláltam és nagyon örültem neki,

hiszen már össze tudtam kötni,

az addigi leolvasható

információkkal.

Megtaláltam a

generációs jelet, a

 generációs határt,

mindenkinek más.

Kiegészült vele, a

 magzati szakaszban

megéltek sora, a terület,

a pénz, ami már akkor hat.

Van akinek úgy, hogy egész

életében csak

motiváció nélküli

irritációk sora marad,

mert túl jó még ahhoz,

hogy megállítsa azt aki,

nem veszi észre, hogy árt.

Fel kell nőni ahhoz is, hogy

megerősödve jelezze, hahó

adni a maga idejében az a jó.

Van akinek kitolódik annak

a megélése egészen hosszan,

mert annyi sok hátráltatója van.

Van aki odáig bátorkodik, jut el,

hogy kihasználja a többi jóságát.

S ha nem figyelmeztetik őt időben,

hát belefut a semmibe és egészen,

kezdi el még egyszer, még egyszer…

Ezeket generációkon keresztül viszik,

sanyarognak attól a saját gyermekeik.

Annak a dolga lesz, az adni mintája,

akik adni születtünk, de a mi saját

határunkon belül kell azt tennünk.

Én már adni nagyon tudok, most

azt tanulom, hogyan fogadjam el,

a jót amit már megérdemlek, éljek

azzal, egy magamhoz méltó életet.

Minta vagy mindenben, magam is,

ha már ott tartasz, letörlesztetted,

azért maradsz jó egész életedben,

 te döntheted el, hogy hol és hogyan.

Azt is amit rád raktak és nem a tied,

ha kikerülni nem tudja az ember,

mert „emberies” az ő dolga lesz.

Megmutatni az érdeklődőknek,

a sorsunk nemcsak rólunk szól,

mindannyiunkról, akik értik már.

Legalább ne árts, ne bánts, te sem.

Ne birtokold el ami nem lehet a tiéd,

a másokét is tartsd tiszteletben tán, ne

csak a magadét, a sorsforduló furcsa ám.

Visszarendezi, mint a természet teszi,

mindent idejében, magadhoz mérve.

Hiszen rögzítik azt azok, akiknek

fontos lesz a pénz, életükben, s

mások meg nem jeleznek és

semmit a pénzről akkor.

Tehát, talán majd

később lesz

fontos,

vagy

nem

is

lesz

fontos, az

 sorszerűen.

Mindent oda

belerajzolunk,

így könnyű

leolvasni,

hiszen

ott

van.

Tanuld meg.

Végigéltem

már minden

irigységet és

féltékenységet,

ami felém irányult,

azt gondolom kész.

Rájöttek, nem

vettem én el,

senkitől

semmit,

azzal, hogy

feltaláltam,

megtaláltam, az

 Isten engedélyével.

Azokat a feladatokat,

amit mindenki oda

belerajzol, ahol én

azt megleltem.

Sok év után,

mindent

egyedül néztem,

találtam meg.

Egy olyan

helyen

ahol nem is

 gondolnák az

 emberek, hogy

ott is tárolunk

magunkról jelet.

Azt meg végképp

nem, hogy magzati

szakaszunkban is.

Ami később lehet

magyarázata annak,

ami miatt nem

haladnak úgy,

ahogy azt már

megérdemelnék.

Mások meg pont

azzal mennek túl

a saját határaikon,

hogy csak önmagukra

gondolva gyarapodnak.

Magam jöttem rá arra,

ha összeolvasom

azokat onnan,

egy teljesebb

képet kapok,

az ő sorsáról.

Mindenkinek

lehetne tudnia

miért született

oda, általuk mit

is hozott. Mi az

amit neki kell

megvalósítani,

mert másnak

nem szabad

hozzányúlni.

Neki magának

lenne fontos,

hogy megoldja,

hiszen fejlődne

tőle a lelke, szíve,

gondolkodó agya.

Lenne tőle tartása.

Rájönne lehet a pénzért

lelkesedve végigélni az életet,

de pénzzel nem lehet megváltani

a lelkiismeretét senkinek sem.

Két oldallal áldott meg az

Isten bennünket mind, ki

a pénzzel kapcsolatosat

hozza meg fontosnak.

S az első dolga az, ha

a szülője észleli, jól

kellene azt kezelni.

Másoknak meg éppen a

 lelkes, szíves, gondolkodó oldala

 az első, azt a feladatukat végzik el

először és váltják át a másikra.

Persze lehet úgy is

élni, hogy továbbra

is másoktól várják,

azt amit csak ők

tudnának most

megoldani.

Az idő

akkor is

halad tovább,

ha nem csinál

senki semmit.

Akkor majd

azt fogja

csinálni,

amit

mások

mondanak neki.

Hiszen fogalma

sincsen arról

mit kellene

tennie,

vagy

egyáltalán

kell-e valamit

önmagáért tennie.

Ne kelljen majd azt

is megélnie, bosszantóan

nehéz a sorsa a sarjainak.

Megelőzés, megelőzés…

Ha le tudnák olvasni

az emberek a saját

tenyereiket

és látnák a

 kapcsolódási

pontokat a

családjuk

tekintetében.

Megértenék,

ki miért is

kedvesebb,

a másik meg

miért is nem.

Belátnák, ha

azt ők fedezték

fel, akkor az rájuk

vonatkozik, nem

rakhatják rá

senki másra

annak a

felelősségét.

Hiszen a másik

még nem látja át,

nem hallja ki, nem

gondolkodik felőle,

mert még észre

sem vette, hogy

lenne arra

neki

lehetősége.

Rájöttem

közben,

hogy

hiába

szólítanám

meg azt

az embert,

hogy ott lenne

az ideje, önmagáért

tennie, ha ő maga még

nem érett akkor arra.

Így hát csak akkor

jelzek és azoknak,

akik arra már elég

érettek, hogy ne

késsenek el,

érezzék meg,

mikor van ott a

 saját idejük, tegyenek.

Amikor változniuk lehet,

mindent az ő idejükben, hogy

ne késsenek mindenről le.

Hiszen fölöslegesen meg

minek szenvednének, ha

élni egyszerűbben is lehet.

Boldog voltam, amikor rájöttem,

milyen jó is élni az egyszerűben,

hiszen letörlesztettem azt amit

hoztam, nagyszerűnek érzem.

Különös oktatás, nevelés.

Magyarországról írok,

Pakson a Hergál Házból.

Julamami védjegy Heringes Árpádné tulajodna
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Heringes Árpádné, Műhely, a megelőzésért e.v. Önismereti oktatás, az önbecsülésünkért. Szeretettel. Julamami védjegy.

Szeretettel.