Az intelligens ember nincs
felkészülve arra, hogy pont a
jósága lehet a saját csapdája.
Azt tapasztalom 23. éve,
hogy amikor megszülettünk,
jeleztük a magzati szakaszunkban.
Miben lehetünk jobbak másoknál,
mi az amit meg kellene tanulnunk,
mert annak a tudását nem kaptuk.
Fontos információkat hoztunk, amikor
megszülettünk, feladat lenne a szülőknek,
felismerni a gyermekeiknek a tehetségét.
A sorsvonalunk az maga a gerincünk,
megmutatja, kivé vagy mivé lettünk.
Adok – kapok és körforgásban vagyok,
az Isten jókedvében teremtett bennünket,
az emberek teremtettek hiányt, többletet.
Valószínűleg nem tudták, hogy ártanak vele.
S amikor majd túlmennek a saját és generációs
határaikon, az vissza is köszön nekik rendesen.
Győzz meg, nem harcolnék se veled, se ellened,
én az oktatás, nevelés lehetőségét keresem.
Megtaláltam és nagyon örültem neki,
hiszen már össze tudtam kötni,
az addigi leolvasható
információkkal.
Megtaláltam a
generációs jelet, a
generációs határt,
mindenkinek más.
Kiegészült vele, a
magzati szakaszban
megéltek sora, a terület,
a pénz, ami már akkor hat.
Van akinek úgy, hogy egész
életében csak
motiváció nélküli
irritációk sora marad,
mert túl jó még ahhoz,
hogy megállítsa azt aki,
nem veszi észre, hogy árt.
Fel kell nőni ahhoz is, hogy
megerősödve jelezze, hahó
adni a maga idejében az a jó.
Van akinek kitolódik annak
a megélése egészen hosszan,
mert annyi sok hátráltatója van.
Van aki odáig bátorkodik, jut el,
hogy kihasználja a többi jóságát.
S ha nem figyelmeztetik őt időben,
hát belefut a semmibe és egészen,
kezdi el még egyszer, még egyszer…
Ezeket generációkon keresztül viszik,
sanyarognak attól a saját gyermekeik.
Annak a dolga lesz, az adni mintája,
akik adni születtünk, de a mi saját
határunkon belül kell azt tennünk.
Én már adni nagyon tudok, most
azt tanulom, hogyan fogadjam el,
a jót amit már megérdemlek, éljek
azzal, egy magamhoz méltó életet.
Minta vagy mindenben, magam is,
ha már ott tartasz, letörlesztetted,
azért maradsz jó egész életedben,
te döntheted el, hogy hol és hogyan.
Azt is amit rád raktak és nem a tied,
ha kikerülni nem tudja az ember,
mert „emberies” az ő dolga lesz.
Megmutatni az érdeklődőknek,
a sorsunk nemcsak rólunk szól,
mindannyiunkról, akik értik már.
Legalább ne árts, ne bánts, te sem.
Ne birtokold el ami nem lehet a tiéd,
a másokét is tartsd tiszteletben tán, ne
csak a magadét, a sorsforduló furcsa ám.
Visszarendezi, mint a természet teszi,
mindent idejében, magadhoz mérve.
Hiszen rögzítik azt azok, akiknek
fontos lesz a pénz, életükben, s
mások meg nem jeleznek és
semmit a pénzről akkor.
Tehát, talán majd
később lesz
fontos,
vagy
nem
is
lesz
fontos, az
sorszerűen.
Mindent oda
belerajzolunk,
így könnyű
leolvasni,
hiszen
ott
van.
Tanuld meg.
Végigéltem
már minden
irigységet és
féltékenységet,
ami felém irányult,
azt gondolom kész.
Rájöttek, nem
vettem én el,
senkitől
semmit,
azzal, hogy
feltaláltam,
megtaláltam, az
Isten engedélyével.
Azokat a feladatokat,
amit mindenki oda
belerajzol, ahol én
azt megleltem.
Sok év után,
mindent
egyedül néztem,
találtam meg.
Egy olyan
helyen
ahol nem is
gondolnák az
emberek, hogy
ott is tárolunk
magunkról jelet.
Azt meg végképp
nem, hogy magzati
szakaszunkban is.
Ami később lehet
magyarázata annak,
ami miatt nem
haladnak úgy,
ahogy azt már
megérdemelnék.
Mások meg pont
azzal mennek túl
a saját határaikon,
hogy csak önmagukra
gondolva gyarapodnak.
Magam jöttem rá arra,
ha összeolvasom
azokat onnan,
egy teljesebb
képet kapok,
az ő sorsáról.
Mindenkinek
lehetne tudnia
miért született
oda, általuk mit
is hozott. Mi az
amit neki kell
megvalósítani,
mert másnak
nem szabad
hozzányúlni.
Neki magának
lenne fontos,
hogy megoldja,
hiszen fejlődne
tőle a lelke, szíve,
gondolkodó agya.
Lenne tőle tartása.
Rájönne lehet a pénzért
lelkesedve végigélni az életet,
de pénzzel nem lehet megváltani
a lelkiismeretét senkinek sem.
Két oldallal áldott meg az
Isten bennünket mind, ki
a pénzzel kapcsolatosat
hozza meg fontosnak.
S az első dolga az, ha
a szülője észleli, jól
kellene azt kezelni.
Másoknak meg éppen a
lelkes, szíves, gondolkodó oldala
az első, azt a feladatukat végzik el
először és váltják át a másikra.
Persze lehet úgy is
élni, hogy továbbra
is másoktól várják,
azt amit csak ők
tudnának most
megoldani.
Az idő
akkor is
halad tovább,
ha nem csinál
senki semmit.
Akkor majd
azt fogja
csinálni,
amit
mások
mondanak neki.
Hiszen fogalma
sincsen arról
mit kellene
tennie,
vagy
egyáltalán
kell-e valamit
önmagáért tennie.
Ne kelljen majd azt
is megélnie, bosszantóan
nehéz a sorsa a sarjainak.
Megelőzés, megelőzés…
Ha le tudnák olvasni
az emberek a saját
tenyereiket
és látnák a
kapcsolódási
pontokat a
családjuk
tekintetében.
Megértenék,
ki miért is
kedvesebb,
a másik meg
miért is nem.
Belátnák, ha
azt ők fedezték
fel, akkor az rájuk
vonatkozik, nem
rakhatják rá
senki másra
annak a
felelősségét.
Hiszen a másik
még nem látja át,
nem hallja ki, nem
gondolkodik felőle,
mert még észre
sem vette, hogy
lenne arra
neki
lehetősége.
Rájöttem
közben,
hogy
hiába
szólítanám
meg azt
az embert,
hogy ott lenne
az ideje, önmagáért
tennie, ha ő maga még
nem érett akkor arra.
Így hát csak akkor
jelzek és azoknak,
akik arra már elég
érettek, hogy ne
késsenek el,
érezzék meg,
mikor van ott a
saját idejük, tegyenek.
Amikor változniuk lehet,
mindent az ő idejükben, hogy
ne késsenek mindenről le.
Hiszen fölöslegesen meg
minek szenvednének, ha
élni egyszerűbben is lehet.
Boldog voltam, amikor rájöttem,
milyen jó is élni az egyszerűben,
hiszen letörlesztettem azt amit
hoztam, nagyszerűnek érzem.
Különös oktatás, nevelés.
Magyarországról írok,
Pakson a Hergál Házból.
Szeretettel.