A valóságról szóló szavak, tartozom ezzel magamnak.

Ismerem, 25. éve megtaláltam, a sorsom, a tenyeremben,

tíz éve már annak is, hogy a generációs feladatokat, látom.

Sokat, segítettek, ezek, abban, hogy alázatom legyen.

Mivel az embert, szabadnak és boldogulni

teremtette,

az Isten,

megyek

szavazok.

Nem sírni,

boldogulni

születtem, s mi mind.

Tartozom a szüleimnek,

azzal, teszek magamért.

Sokszor kezdtem el,

amíg, idáig

elérhettem.

Felismertem,

 a tehetségemet,

általa körforgásban

vagyok és maradok.

Egyedül haladok,

magányos nem

vagyok, hinnye.

Megtisztelnek,

oktatásért,

nevelésért,

tanácsért,

eljönnek.

Köszönöm.

A talpam

alatti talajt,

a Hazánkat,

meg, is, becsülöm.

Előszőr, az embereket

tanultam meg tisztelni.

Ennyi emberrel való

találkozás után, van

Hazaszeretet bennem.

Hát, nem másokra

várok, döntök.

Úgy viselkedek,

mintha, fontos

része lennék,

a népünknek, azt a.

Az emberi méltóságom,

belső tartásos kontrollom,

számomra fontos, hinnye,

Vannak akiknek minden,

kellene, észre sem

veszik, túlmentek.

Pedig itt vagyunk mi

 is, az Isten adta nép.

Én a tisztelhetők

előtt, meg is

hajolok,

hinnye.

Szeretném, ha

nem nettóból számolt lenne,

a nyugdíjam és abból, magam is,

méltósággal tudnék megélni. Megalázó

lenne nekem, ha arra várnék, eltartsanak.

Hiszen, egész életemben dolgoztam, még

most is gyakorlom, a hétköznapokban.

Ide teremtettem, én is, a jót és szépet,

fontos, az emberi tartásomnak, hogy

 mindazt, meg is kapjam, ha szükséges.

Kicsi porszemként is, de tervezném azt,

hogy s mint, legyen. Alapot adhatnék én is,

generációsan, a saját életük megteremtéséhez.

A teremtő nem teremtett fölöslegeseket, azt a,

ha, nem vagy, tisztában vele, tanuljad, időben.

Legalább ne árt, senkit ne bánts,

magadra is jól vigyázz, téged sem

pótolhatna ám, senki más.

Ha nem ismered fel, hol vannak a saját,

belső kezelhető határaid, kontrollod. Biza,

belefuthatsz oda, ahol végleg ott is maradsz.

A múlt, elmúlt, gondolj a mára, a most pillanatára,

nem mindegy, a holnapod, mivel vár a küszöbödön majd.

Hisz, olyan, kicsinyke, ez az ország, lehetne, olyan is, mint egy,

egymás felé tisztelettel lévő, nagyobbacska család, hinnye, nahát.

Nem tudnék magamnak megbocsátani, ha nem mennék el szavazni.

Így megnyugszik a lelkiismeretem, amit tudtam, én is megtettem, ah.

Hatalmas és gondoskodó az Isten, megad, mindent, a kezdetekhez.

A sorsunkat, generációs feladatainkat, nekünk fontos megélni,

ne másoktól várjad, magad szerint és magadnak csináljad.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból, szeretettel. Julamami