Már tudom,
hogy mi az
én dolgom.
Csupán
annyi,
hogy
tegyem
a dolgom.
Tíz éve
annak,
hogy
kipipáltam,
megcsináltam.
Azt amit a ősök
közül elrontott
valaki, s azóta
voltunk benne
a nehézben.
Amikor
rájöttem,
hogy én
vagyok
az,
akinek
ezt át kell
vinnie úgy,
hogy a többi
gyermeknek
fiatalnak is
jó legyen.
Megjött
hozzá
akkor az a
lehetőség,
amivel az,
lehetséges
lett volna.
A többiek
még nem
értették,
hogy mit is
szeretnék,
így nem
is ment át,
megrekedt.
Viszont ahhoz
sem voltam
akkor még
elég érett,
hogy lássam
az irigységet.
Azt gondoltam,
ha én ilyen vagyok,
akkor mások sem
lesznek velem
máshogy.
Gondolni
sem mertem,
mennyire sok
embernek
nyúltam
bele ott, a
megszokott,
megengedett
életvitelébe.
Kértem őket
sorban, nem
értették
miért.
Hiszen
mindennek
megvannak
a lehetőségei,
vagy korlátai,
mindenkinek
a feladatai és
attól eltérni
nem lehet.
Nem
bántam
meg azt a
nehezet,
amit
viszek.
Tartást
is adott és
sokat, hogy
gyakoroljam
az alázatomat.
Most már tudom,
mi az én dolgom,
hát az, hogy
eljusson az
írásom oda,
ahol a mondat,
a válasz van erre.
Tudom, hogy van
az Isten, nemcsak
hiszem, van az Isten.
Ezért ma reggel arra
ébredtem, hogy írjam
ide le, mindezeket és
higgyem el, hogy lesz
olyan aki olvassa és
van olyan kapcsolata
oda, ahol a pénznek
a forrása lakik, ahol
mindent eldöntenek.
Hátha van rá hatással
olyan ember, aki szintén
emberies, vagy netán tán,
még belőle se kopott ki és
megteheti, hogy hat oda,
ahol eldöntik azt, mi a
fontos és mi nem.
Megszólítani
nem tudom,
ezért csak
a magam
egyszerű
módján,
ide írom.
Oktatnám
azokat az
embereket,
akik már
érettek
arra,
hogy
a saját
életüket
nekik kell
igazgatniuk.
Megtanítanám
őket arra amit
én már tudok és
a továbbadására
10 éve várakozom, a
megelőzésben vagyok.
Összefüggésében látni
oktatnék, nevelnék,
a saját találmányom.
A szülőktől hallja a
hasznos szavakat a
gyermek és a fiatal, s
akkor kérjenek tanácsot,
ha túlment a feladat azon.
Most van a tudásom abban
a fázisában, hogy a
leginkább szükség
lenne rá ott, ahol
más nincsen,
csak a tartás,
méltóság, de
az még megvan.
Valami ami máshol
nem tanulható, csak
nálam és csak tőlem.
Nem tanítottam meg
még senkit sem arra, de
eljutottam oda mostanra,
hogy megtanítanék többeket.
Akikből nem kopott ki a lelkes,
szíves, gondolkodó, erre érzékenyen,
már látja a kopását, a tartásának és a
méltóságának, akinek fontos, hogy az
általa érintett területeken az emberek,
jól érezzék magukat azokban is, amit ők
felvállaltak. S úgy tudják gyakorolni azt a
hétköznapjaikban, hogy megerősödjenek
a következő feladathoz, átlássák, kihallják,
megérezzék azt, ahol úgy tudnak tevékenyen
dolgozni, hogy annak mindenre jó hatása legyen.
Egy Haza ez csak egy, mindannyian beletettük a
sok szépet és jót, amit éppen tudtunk akkor ott,
ahhoz, hogy továbbra is adni tudjunk a Hazánknak,
ahhoz kapnunk kellene a lehetőségeinket, a miérteket
látva, rátérhetnénk a hogyanra. S menne tovább minden
az új ritmusnak megfelelően, mert ha egy feladat elfogyott
keresni kell egy másikat, ami épít, szépít, haladhatunk vele.
S azt vesszük észre, a semmiből valamit is meglátva, no lám,
a magyarokból nem veszett ki a virtus, gondolkodva haladnak.
Természetesen azon belül, amit azok akiknél a vezetésünk
van megszabnak, nem szeretném döngetni a határaimat,
pontosan tudom a „porszemségemet”, nemcsak magamért
gyakorolnám az oktatást, hanem azért, mert szeretem a Hazámat.
Nem tartozom se ide, se oda, tartozom hát most éppen ezzel, hogy
rálásson esetleg olyan ember, akinek elmondják, ha nem érti mit is
szeretnék, hogy ez mindenkinek jó lehetne, aki erre már elég érett.
Oktatnám már, különböző szinteken, más és más rálátású, emberies gondolkodású embereknek, hiszen magyar vagyok, itt fedeztem fel,
de úgy, hogy a Világból is jöttek és megtiszteltek, a rálátásomért.
A feladatom körbeért, minden működőképes megoldásra nyitott
vagyok, a fő, hogy ne kallódjon el ez a Különös oktatás, nevelés.
Hiszen a dolgok rendje szerint előbb – utóbb megjönnek érte,
onnan, ahol ez már nagyon hiányozhat, de előtte szeretném,
itthon megláttatni, oktatni, nevelni vele, hiszen már igen jól
működik sok éve bizonyít, én is itt élek, hozzám ide jöttek.
Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, várom
a válaszokat, a lehetőségeket, hogy sok – sok
embernek a hasznára lehessen, akkor is, ha
nekik nincs miből azt kifizetnie, tegyék ezt
meg helyettük, hiszen egy Haza csak egy.
Az emberieseket, a segítőket, az ápolókat,
a megelőzésben lévőket, utógondozókat,
tevékenyeket ideje lenne megbecsülni,
a jó működésükben őket is segíteni.
A tudásukat oktatva, nevelve átadva,
abból nekik is tartásosan meglehessen élni,
hiszen a tanácsokat itthonitól életszerűbb kapni.
Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami