Mi a dolgom… 2017.02.09. https://julamami.com

Már tudom,

hogy mi az

én dolgom.

Csupán

annyi,

hogy

tegyem

a dolgom.

Tíz éve

annak,

hogy

kipipáltam,

megcsináltam.

Azt amit a ősök

közül elrontott

valaki, s azóta

voltunk benne

a nehézben.

Amikor

rájöttem,

hogy én

vagyok

az,

akinek

ezt át kell

vinnie úgy,

hogy a többi

gyermeknek

fiatalnak is

jó legyen.

Megjött

hozzá

akkor az a

lehetőség,

amivel az,

lehetséges

lett volna.

A többiek

még nem

értették,

hogy mit is

 szeretnék,

így nem

is ment át,

megrekedt.

Viszont ahhoz

sem voltam

akkor még

elég érett,

hogy lássam

az irigységet.

Azt gondoltam,

ha én ilyen vagyok,

akkor mások sem

lesznek velem

máshogy.

Gondolni

sem mertem,

mennyire sok

embernek

nyúltam

bele ott, a

 megszokott,

megengedett

életvitelébe.

Kértem őket

sorban, nem

értették

miért.

Hiszen

mindennek

megvannak

a lehetőségei,

vagy korlátai,

mindenkinek

a feladatai és

attól eltérni

nem lehet.

Nem

bántam

meg azt a

nehezet,

amit

viszek.

Tartást

 is adott és

sokat, hogy

gyakoroljam

az alázatomat.

Most már tudom,

mi az én dolgom,

hát az, hogy

eljusson az

írásom oda,

ahol a mondat,

a válasz van erre.

Tudom, hogy van

az Isten, nemcsak

hiszem, van az Isten.

Ezért ma reggel arra

ébredtem, hogy írjam

ide le, mindezeket és

higgyem el, hogy lesz

olyan aki olvassa és

van olyan kapcsolata

oda, ahol a pénznek

a forrása lakik, ahol

mindent eldöntenek.

Hátha van rá hatással

olyan ember, aki szintén

emberies, vagy netán tán,

még belőle se kopott ki és

megteheti, hogy hat oda,

ahol eldöntik azt, mi a

fontos és mi nem.

Megszólítani

nem tudom,

ezért csak

a magam

egyszerű

módján,

ide írom.

Oktatnám

azokat az

embereket,

akik már

érettek

arra,

hogy

a saját

életüket

nekik kell

igazgatniuk.

Megtanítanám

őket arra amit

én már tudok és

a továbbadására

10 éve várakozom, a

megelőzésben vagyok.

Összefüggésében látni

oktatnék, nevelnék,

a saját találmányom.

A szülőktől hallja a

hasznos szavakat a

gyermek és a fiatal, s

akkor kérjenek tanácsot,

ha túlment a feladat azon.

Most van a tudásom abban

a fázisában, hogy a

leginkább szükség

lenne rá ott, ahol

más nincsen,

csak a tartás,

méltóság, de

az még megvan.

Valami ami máshol

nem tanulható, csak

nálam és csak tőlem.

Nem tanítottam meg

még senkit sem arra, de

 eljutottam oda mostanra,

hogy megtanítanék többeket.

Akikből nem kopott ki a lelkes,

szíves, gondolkodó, erre érzékenyen,

már látja a kopását, a tartásának és a

méltóságának, akinek fontos, hogy az

általa érintett területeken az emberek,

jól érezzék magukat azokban is, amit ők

felvállaltak. S úgy tudják gyakorolni azt a

 hétköznapjaikban, hogy megerősödjenek

a következő feladathoz, átlássák, kihallják,

megérezzék azt, ahol úgy tudnak tevékenyen

dolgozni, hogy annak mindenre jó hatása legyen.

Egy Haza ez csak egy, mindannyian beletettük a

sok szépet és jót, amit éppen tudtunk akkor ott,

ahhoz, hogy továbbra is adni tudjunk a Hazánknak,

ahhoz kapnunk kellene a lehetőségeinket, a miérteket

látva, rátérhetnénk a hogyanra. S menne tovább minden

az új ritmusnak megfelelően, mert ha egy feladat elfogyott

keresni kell egy másikat, ami épít, szépít, haladhatunk vele.

S azt vesszük észre, a semmiből valamit is meglátva, no lám,

a magyarokból nem veszett ki a virtus, gondolkodva haladnak.

Természetesen azon belül, amit azok akiknél a vezetésünk

van megszabnak, nem szeretném döngetni a határaimat,

pontosan tudom a “porszemségemet”, nemcsak magamért

gyakorolnám az oktatást, hanem azért, mert szeretem a Hazámat.

Nem tartozom se ide, se oda, tartozom hát most éppen ezzel, hogy

rálásson esetleg olyan ember, akinek elmondják, ha nem érti mit is

szeretnék, hogy ez mindenkinek jó lehetne, aki erre már elég érett.

Oktatnám már, különböző szinteken, más és más rálátású, emberies gondolkodású embereknek, hiszen magyar vagyok, itt fedeztem fel,

de úgy, hogy a Világból  is jöttek és megtiszteltek, a rálátásomért.

A feladatom körbeért, minden működőképes megoldásra nyitott

vagyok, a fő, hogy ne kallódjon el ez a Különös oktatás, nevelés.

Hiszen a dolgok rendje szerint előbb – utóbb megjönnek érte,

onnan, ahol ez már nagyon hiányozhat, de előtte szeretném,

itthon megláttatni, oktatni, nevelni vele, hiszen már igen jól

működik sok éve bizonyít, én is itt élek, hozzám ide jöttek.

Magyarországon, Pakson a Hergál Házban, várom

a válaszokat, a lehetőségeket, hogy sok – sok

embernek a hasznára lehessen, akkor is, ha

nekik nincs miből azt kifizetnie, tegyék ezt

meg helyettük, hiszen egy Haza csak egy.

Az emberieseket, a segítőket, az ápolókat,

a megelőzésben lévőket, utógondozókat,

tevékenyeket ideje lenne megbecsülni,

a jó működésükben őket is segíteni.

A tudásukat oktatva, nevelve átadva,

abból nekik is tartásosan meglehessen élni,

hiszen a tanácsokat itthonitól életszerűbb kapni.

Magyarországról, Pakson a Hergál Házból. Szeretettel. Julamami