Ahogy tapasztalom, egyre gyakrabban, csak nézünk ki a fejünkből, hova lett, az eddigi életünkben általunk felépített, már megélhető sorsunk. S azon vagyunk, hogyan tudjuk felépíteni újra, úgy, hogy nem ártunk, se nem bántunk és magunkra is jól vigyázunk. Sorstalanná lenni nem akarunk, hát igyekszünk, megoldani, minden adott lehetőséget, ami számunkra is kezelhető, megéljük. Igyekeznünk kell, hogy ne közben legyen a változás, mert akkor már megint fölöslegesen dolgoztunk, hiábavalóvá lehet, a Hazánkba is teremtő, elmúlt időszakunk. Ha a gyümölcsét mi már, nem arathatjuk le, az egészséges körforgásban maradni, lenne az, ami előre vihetne bennünket. Nem azt keressük, ki volt akkor éppen a hibás, azt igyekszünk, a tudtára adni, a döntő embereknek, hogy volt az, a számunkra még kezelhető, kívülről elmozdított történés, ami nekünk kárt okozott. Úgy, hogy sem nem kérdeztek bennünket, se nem adtak lehetőségeket, amire azt mondhattuk volna, hogy azáltal továbbra is, az általunk nem könnyen felépített sorunk megmaradhat. Hiszen szerintünk, nincsen se másik Hazánk, sem másik életünk, amire most építhetnénk és továbbra is gondolkodva valósíthatnánk meg. Mindazokat, amiket meglátva, felfogva, beilleszthetnénk, mint hasonlót a sajátunkhoz, amivel együtt, már működőképes lehetne újra. Még nem látható, hogy adott volna a teremtő Isten, hosszabb életet, akkor is, ha nagyon gyors változásokban élünk. S nem a saját életritmusunknak megfelelő, hát nem építhetjük fel általa, azt, ami azóta már, a hirtelen változtatások által történt. S nem szerintünk lett kigondolva, az viszont látszik, hogy a legegyszerűbb szinten lenne megélhető, ahol már, nem mindenkinek van teljesíteni valója. Le és le és le, nem győzzük szedni az újra és megint, mezítlábassá vált talpainkat, hogy azt érezhessük, legalább megtaláltuk a talajt. S hozzáláthatunk a következőkhöz, hogy megint elérjük, saját magunkért is tegyünk általa, a munkánk adta, becsületünknek, a biztonságot adó érzését átélhessük. Nem arra várunk, hogy a döntők, megveregessék a vállainkat, leginkább arra, hogy képesek legyünk, megtudni azt, mit hoz az esetleges holnap. Gondolkodva, a saját gyakorlatból merített tudásunk által értük el, jól beleillett az elméletbe, sorsunk lett belőle. Adnánk tovább, a feltalált tudásunkat, vinnénk vissza, hiszen, a gyakorlati életben is működőképes, évek óta, tartósan, bebizonyosodott az. Csupán így tudnánk tenni másokért, akik már látják, mit szükséges még megtanulniuk az életükben, hogy sorsuk is legyen. Honnan tudjuk, hát mindezeket, a belső kontrollunk, megnyugtatóan hat ránk, számunkra elég határozottan, érezteti velünk, a saját sorsunk szerinti határainkat, hát betartjuk azt. Mindenkinek adott a teremtő Isten, tartást és emberi méltóságot, hogy legyen kiindulópontja, a honnan – hova ért el úgy, hogy megbizonyosodott a saját sorsáról. Amióta tudom, hogy van az Isten, betartom a jóhoz és széphez vezető, saját belső kontrollom szerinti saját szabályaimat. Ez alap helyzet, ha felismerik az emberek, hogy nekik is vannak saját belső és sorsszerű szabályaik, igyekeznek be is tartani azt. Alkalmazkodom, a toleranciát ismerem és gyakorlom, gondolkodva élem meg, a hétköznapok adta lehetőségeket, mint a számomra élhetőt, magát az életemet. Mint ami a sorsom, szerint, megadatott, lehetséges, nem mások szerint élem, már feltalálom magamat, az egyszerűnek a nagyszerűségében. Boldogulni tanulok, minden adott élethelyzetben, nem csak magamra gondolok, inkább, összefüggésében látva is tapasztaló vagyok. Alkalmazkodni tanulok, ismerem és gyakorlom, az emberismeretemhez társult alázatot, hogy elegendő bocsánatot kérjek, arra is figyelek. Kimondom, ahol szükséges, hogy figyelmeztető legyen, ha én felismerem, mások is úgy vannak vele. Hát így se ártsak senkinek, magamat se rongáljam, lelkileg sem. ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk. Tisztelettel élve, ott a lehetősége annak, hogy egyszer eljön az ideje, hogy a megcsináltam érzése, egészséges tartást ad. Ha az ember, nem adta fel, a sok munkájával, a jó sorsát megint elérte, s a megváltozott körülmények között is, a helyére tehette. Hiszen már többszőri ismétlésben is, megdolgozott érte. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időpontban, a tenyereiknek a fotóit várom. Hiszen azokat nézem, aszerint, ahogy, meg és feltaláltam, mind a két tenyerét, összefüggésében látva, minden szempontból, egymáshoz viszonyítva, csupán leolvasom. Tiszteletem. Magyarország, Paks, Vadász u.59. a Hergál Házból. Heringes Árpádné a Julamami.Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, nem tudom, hogy jelen helyzetben, ki veszi zokon, az őszinte, általunk, naponta gyakorolt, élethelyzeteket. Elgondolkodtam rajta, mi történik, miután annak a kicsi cégnek, az adatait, megváltoztatják, oda lesz amit felépítettünk. Ami a nagyoknak mondottaknak jár, az nekünk nem, érjük be azzal, amihez kedvük szottyan, vagy ami marad, ne már. / Nem kapunk, csak 30 nap után táppénzt, mintha nem lennénk egyenlők másokkal, úgy bánnak velünk/. Tán hozzászoktak, hogy gondolkodva, gondoskodunk, magunkról és a vállalkozásunkról, így kimaradunk a jóból. Eltűnik az internet rendszeréből, mintha, nem is létezett volna addig, ha megváltoztatják, az eddig cégadatainkat. Építgette, a dolgozó ember, mint a már, a hivatását gyakorló, a szakmája becsületét már ismerő, szorgalmasan dolgozó. A maga lehetőségein belül, szépíthette, fejlesztette a szakmai tudását. Elérte azt, amiért megtisztelik és a szakmai szintjéért, a munkáját, igénybe veszik. Kezdhet mindent elölről, mert a döntő embereknek, azt könnyebb kezelni, esetleg, az előző megoldás is talán azért volt, ki tudja, nem kérdezték, csak úgy lett az is. Ahágyszor már, megváltoztatták, tudomásul vettük, megtanultuk, elmondták, a szakmájukban otthon lévők, hogyan legyen, azután. S pont ebben, az eddigiektől eltérő, ránk rakott, talán legnehezebb helyzetben, hogy legyen gondunk bőven. Megkaptuk ezt, a változtatást és azt érzékeltetik, ugyan már, érezzük már rosszul magunkat, az eddigiekért. Mennyit lehet elnézésként kezelni, én tudom, hiszen, van emberismeretem bőven, mikor van szükség a bocsánatkérésre és az meddig fedi be, az emberségesként is, még, nem sértő hatású, hétköznapi szinten is, jól kezelhető, személyek szerint is változó, emberi határokat. Hatalmas az Isten, sokszor éltem már ezzel a lehetőséggel, hogy rábízom mindazt, amivel nem bírnék el, mint kisember. Az Isten, sokfélét teremtett, a jóban és szépben, nem gondolnám, hogy örülne annak, ha helyette újat teremtenének, helyette döntenének. Na aztán ideje, a jó öreg, 3 x is, bocsánatkérésemnek. Jó egészséget kívánok és ahhoz, az éppen aktuálishoz is, alkalmazkodni tudó, jól megfelelő, racionális és lelkes, szíves oldalunk, egyensúlyához is. A még megelőzésben, felismerhető, élethelyzeteket, s azokhoz, még időben, alkalmazni tudást. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Tenyér – térképolvasásként, oktatom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatokon 10.00 és 12.00 óra között. A, heringesarpadne@gmail.com Ahova, a megbeszélt időben, a tenyérfotóidat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. A szükséges idő: 60 és 90 perc között van. A díja: 15.000.- Ft. Tiszteljél meg azzal, hogy a szolgáltatásom után, a megbeszélt számla számra átutalod. A megjegyzésbe kérem, írjad rá, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Tiszteletem.
Az élet élni szeretne, minden pillanatban meg is tesz mindent érte, hogy az életnek a lehetőségét megteremtse. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznaponként 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. A +36302470589 kihangosított telefonom és a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a leolvasáshoz, a tenyérfotókat várom, a megbeszélt időpontban. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Tiszteletem.https://julamami.eu, 2022-08-01. Emberiséges jelnyelvnek neveztem el, azt amivel írok és amit az oktásomban alkalmazok. Ne aggódjon kérem szépen, nem könnyű ezt megtanulni, viszont, akik végig viszik, az oktatásom által a nehezeket, nem bánták meg. Amikor az emberlánya, úgy nyugtázza, hogy megcsinálta a sorsát és adná tovább, azt. A 28 éves, napi szintű, gyakorlatból, az elméletbe megrajzolta ahhoz, a 153 oldalt. Aminek a rajzos oktatását, több éve gyakorolja, arra már emberileg is éretten, várakozik, hogy a döntők közül, valaki azt felvállalja. Összefüggésében látva, tudja, hiszen egyenként, már több éve, oktatja, beérett rá, bebizonyosodott, hogy oktatható csoportosan. Igen, tudom, hogy ami messziről, más országokból jött, az sokkal érdekesebbnek hat. Viszont, amikor az emberlánya már átélte azokat az emberileg mindenkinek megjáró, a gondolkodók által, átélhető, megnyugtatóan ható érzéseket. Közben végig is járta, a szinteket, amit emberileg, és a sorsa szerint tudott, megoldott, a saját Hazájában, a nagyon nehéz körülmények között, azt szabad volt. A lehetőségeit felismerve, nem állt bele, a könnyűkbe se, nem is ugrotta meg, azt sem, amit mézesmadzagként láttattak vele. Boldogulni igyekszik, most is, amikor nehezen tud bejutni a szerkesztésébe, mert csoportos munkát jelez a gépe. Pedig úgy tudja, nem egyezett semmi ilyenbe bele, egyedül dolgozott meg, az okos eszközeiért, tudja mit jelent a nagyon nehezekben a munka becsülete. Nem volt azt sem könnyű feldolgoznia. bizony lettek veszteségei. Amikor voltak, akiknek, érezhetően, vagy feladatuk volt az, vagy úgy tudták, hogy mindent lehet. Használták a sajátos módszereiket, megtehették azt is, hogy nem utalták, az elvégzett munkájáért, a díjakat. Nem adja fel, most még nehezebb, mint eddig volt, amikor az életkorát látják, átéli azt is, hogy azt éreztetik vele, hogy megtiszteltetésnek vegye. Mert, csupán szórakoztatja, azokat akik, valamiért nem vállalják fel, hogy jót tenne nekik, az Isten adta, tiszta forrásból eredő. Amikor telített energiákat cipelnek, mert megpakolódnak, a lelkiismeretüknek segíti feldolgozni, az a 60 és 90 percnyi idő, csak önmagukra szánva. Az amit csak egyedül, Heringes Árpádné a Julamami, tud, átadni alapnak, ahhoz, hogy annyi tudást vegyen magához, hogy emberileg is elbírja, azt ami átjön közben. Amikor önmaguk megerősítéséért tanulják meg, az róluk szól, hogy az emberségükhöz kellően felerősödjenek. Elbírják azt az élethelyzetüket, az kevés ahhoz, hogy másokért úgy tegyenek, ne okozzanak maguknak, lelki sérüléseket. Nem vállalta még senki sem fel, hogy megtanulná mindazt a tudást, nem tudtam átadni, eddig senkinek sem. Ha megpróbálták volna, arra emberileg még nem beérve, a könnyűben, nagyzolva, esetleg sok pénzt akartak, általa, vagy a Julamami védjegy által. Nem kérdeztek meg, hogy megengedem-e, nem engedtem volna meg. Hiszen nem voltak, sem emberileg, se a tudásuk szerint felkészülve, csupán a saját szintjüket ismerhették fel. A sorsukban még, sem a saját idejükben, nem, lehettek felkészülve. Nem adtam át, mindazokhoz, az annak megfelelő szintű tudást. Nem láthatták azt át, számukra megnyugtatóan, nem hathatott az át, fel sem ismerték, a belső kontrolljuk, fékező hatásait. Tudáshiányosan jöttek rá, mindazokra, ami menet közben, terhelhette, megérinthette őket. Azt a, hogy mi mindentől nem tudták megóvni közben, magukat, mit okozhattak, önmaguknak azzal. Hiába, na, nem másolható, nem utánozható le, viszont egy időre megkönnyebbülve, haladhatnak azáltal tovább. Amikor megtanulták, nem azért tanulták, a saját élethelyzetüket megélni tanulták. Azt, nem lett volna szabad, a saját lehetőségükként kezelni, hogy tovább is tudnák azzal, a csupán felismerésükkel, azt adni, nagyon kevés az ahhoz. Amint látszik, sokaknál, úgy megy minden tovább, hogy nem engednek, a lelkiismeretük jelzésének, hogy keressék már meg azt, ami nem helyettük végzi el. Mindazt, a belső kontrolljuk jelezhette, már addig is gyakran, hogy nem nagyon bírja, azt a terhet. ami az életük során telített, terhelő energia is lehetett, addigra. Jó egészséget kívánok. S mindenkinek, aki jónéven veszi, hogy most itt, tisztelettel, szeretném jelezni, ha a feltaláltamat, fel tudja vállalni. Annak a felmérése, hogy emberileg, mennyire terhelhető, önmagához képest mennyire fejlődni tudó, mindaz, szükséges ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla. Ha, Heringes Árpádné a Julamami., általam, is, mindent megtanulna, utána, el tudná, majd, a sorsában is, a valóságát megélve, önmagát is helyezni. Úgy, hogy a saját hivatását tovább viszi és mellé veszi, ezt a tudást, ami akkor már a sajátja lesz. S tovább tudja, mindazt oktatni, a nevelésben is felismeri, a működőképes, életszerű helyét, annak, az összefüggésében látásnak. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Az egyéni vállalkozásomhoz, a Műhely, a megelőzésért fantázia nevet adhattam. Prevenciós végzettségű vagyok, ami tükrözi azt, amire születtem. A sorsomat felismerve, megtaláltam, a tehetségem általi hivatásomban, hogy a megelőzésben élve, mindazok, a sok – sok megtapasztalásom, által van és történik, az is, amit feltaláltam. Jer velem jó öreg, bocsánatot kérek. Hátha többen is rájönnek, van saját belső kontrolljuk, ami a saját idejükben jelzi, mennyi terhet cipelhetnek. Mikor lenne szükségük arra, hogy szembesüljenek, a sorsuk adta, megelőző lehetőségeik szerinti, számukra jó megoldásaikkal. Úgy, hogy felismerik, szerintük, mit jelent az, hogy nem ártok, nem bántok és magamra is jól vigyázok. A lehet, az bizony, nem azt jelenti, hogy azt, akkor, azáltal, mindenkinek, szabadna. Tiszteletem. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 között, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, a, heringesarpadne@gmail.com, ahova a tenyerek fotóit várom, a megbeszélésünk szerint és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik, a kinagyított tenyérfotóknak a leolvasása.
hlttps://julamami.eu 2022.07.31. Elment a tegnap, itt van egy új nap, köszönjünk a mának, kigondoljuk, hogy tarhatjuk meg, általa, a tartásunkat, az emberi méltóságunkat. Úgy, hogy megéljük, amit a jóból és szépből nekünk szánt a sorsunk, általuk is gondolkodva teremtünk. S ha lett némi eredményünk, hozzá adjuk a Hazánkhoz is, mert az egy velünk, ide születtünk. Nem akarunk sem többet, se mást, nem szeretjük a túlzást, azt éljük, amit a sorsunk nekünk szánt. Ne maradjon, a következő generációkra, teherként az, ami a mi dolgunk lett volna. Ne álmodozzunk és ne is keseregjünk, azon, hogy mit hozhat a holnap. Gondolkodjuk azon, amit ma teremtünk meg, az már alapja, a következő napunknak. Ha az Isten velünk, hát kicsoda ellenünk, egy Haza ez csak egy, belőlünk is lett. Ha ide teremtünk és azt, is kontrollálva élünk, időnként már van véleményünk. Ha szükséges gondolatot cserélünk, azzal kapcsolatban, amit túlzásnak vélünk. Az azzal kapcsolatos, felvállalható tudásunkat el is mondjuk, előtte, ahhoz a lehetőségeket felmérjük, hiszen amiről szó van, azt mi is teremtettük. Ha betartjuk, a saját belső kontrollunk szerinti határainkat, nem megyünk mellé, a holnap a saját küszöbén megvár majd. Nem ártok, se nem bántok, magamra is jól vigyázok. Haladok, ahogy tudok, a következő lépésig, gondolkodom, mi módon lehet, az életem, a sorsom. Gondolkodva élni születtünk, saját döntéseket gyakorlunk, a nehezek által emberesedünk, hogy sorstalanná ne legyünk. Jer velem, jó öreg bocsánatot kérek, nem hagylak el, csak néha kicsit átmenetileg. Aközben, hagyom, hogy mások is gyakoroljanak, mondják ki, bocsánatot kérek. Ha már elég érettek ahhoz, hogy ne sérüljenek bele. Hiszen tapasztaltam, hogy a bocsánatkérés által is lehet emberesedni, benne van a 153 oldalamban. Nem lehet gond, ha betartják a saját belső kontroll határaikat. Mindenkinek a maga idejében, a hivatásom gyakorlása által tudom, hogy az érintetteknek, akkor, belső tartást is ad. 2022.07.30. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha rájönnek, hogy még a saját idejükben, mert, anélkül nem megy, s ha túl sokáig várnak, már nem lesz elég, az sem. Amit beleteremtettünk a saját Hazánkba, azért is tettük, hogy amikor az öregedés eljön, magunkról gondoskodva élhessünk. Megtartanánk, az emberi méltóságunkat, a tartásunkat, megmaradt, az emberségünk és amit feltaláltunk, s hivatásként most is gyakorlunk. Elhittük, mindazt amit a feltalálás helyett, kitálaltak, vagy ha nem is tűnt hitelesnek, arra nem gondoltunk, hogy ennyire gügyének néznek. A jólét jól megérdemelt, minősége helyett, a bizonytalanság érzése vetül ránk, a napi történések által. Előfordul, hogy a hatalmasodni vágyók energiái, megtévesztően hatnak, mintha magasan lenne, a vezetéshez alkalmasnak tűnők rezgése. Aki még nem elég éretten kerül be, / nem életkor függvénye /, mert van úgy, hogy generációsan jól megérdemelten, kerül vezető helyzetbe. Nagyson sokat nem tehet hozzá, mert nincs hozzá tehetsége, inkább a többiek tudását másolva, igyekszik kiemelkedőnek tűnni. Ide és oda csapkodva halad, a megfelelő tudáshoz, se az egészséges egyensúlyhoz, köze nincsen, annak. Inkább hat bomlasztóan, mint építően, mert közben elveszíti, azt a látszatot, hogy hitelesen az indulásnál, megvolt. Az emberi tartása, a tudása, ahhoz, amit felvállalt, alacsonyabb szinten volt, csupán megugrotta, azóta, a látszatosba bonyolódva. Van akinek, megalapozták azt, az előző generációi, van hozzá jogosítványa, generációsan, hogy a tehetségét, emberségesen, abban meglelve, teljesítse. Megmondó embernek áll, mindent megtesz érte, hogy megugorja, sok lépcsőfokot kihagyva, nincs hozzá türelme, hogy azt is átgondoltan, megélje. Uram bocsá, legyen annyi benne, hogy megtanulja, a hiányosságait pótolni tudja, mint egy bocsánatkérés, lehet, hogy az úgy is hathatna. Inkább, siet, kapkod, hogy a hozzáértőknek, ne legyen arra ideje, hogy átgondoltan nyilvánuljon meg, amikor hozzáadja az igent. Azért bizakodó az emberlánya, hogy nem ebben fogunk élni és nekünk, az életkorunkat nézve, nincs más lehetőségünk. Nem fogadhatjuk el, azt sem, hogy számunkra, nem a jóban és szépben, szántak helyet, van magunkhoz való gondolkodó agyunk. Hivatásunkat gyakorolva, a megfelelő szinteken jól kommunikálva szolgáltatunk. Nocsak, csak nem, hogy a sorsunk helyett, csupán azt biztosítják, amit, úgy mutatnak, mintha, nem lenne más lehetőségünk. Tetszik, nem tetszik, nincs más, a jól kitaláltak szerint, nekünk, azt, meg kell élnünk, mert csendben, már egymás között, eldöntötték, helyettünk, felettünk. Nem tartanak a jó minőségű életünket, a valóságot tükrözőket, megélők közé, sorolhatóknak bennünket, darab, darab, nekik olyan minden. Az a sok pénz, amit hazaküldenek, a nem itthon élők, viszont azáltal, a szeretteiknek jólétét is segíteni igyekvők. A munkájuk által, azokat az országokat is erősítik, ahova teremtenek. Tán megváltozik általa az, ami az elvártak szerinti, számokat illeti, az életszerűséget nem követi. Emberismeret, jól jönne az mindenkinek, aki vezetni, hatalomban élni igyekezne, nem tudom másképp, gondolni, mint megelőzésben. Kopik ki a remény energiája, betöltik, a jól kitaláltak szerinti, másoltak, kiszemezgetettek, ami nem ad, üresben mozgat csak. Mintha, nem a saját Hazánkban élnénk, az elvárásokat ismerjük, az életünket szeretnénk, úgy érezni, hogy az egészséges érzéseinket erősíthetjük általa. Mert hiába keressük, a tiszta szavak hatását, ami felerősítene bennünket, az újabb, ránk rakott túléléshez. Hiszen, azt szeretnénk érezni, hogy megérte beleteremteni, s másokért akkor tennénk, ha ott tartanánk, hogy van miből, hát, nyugodtan adhatunk. Nem érinti az életminőségünket, mindazokat, a történéseket, amiket még esetleg tervezhetünk, hogy ne zárjuk le, a továbbiakban, már a siker hiányaként. Sokféle sikert megéltem, csupán a tudásomnak megfelelő, lehetőségemet hiányolom, s az azzal megjáró, pénzem nincs még meg. Azzal, hogy mi vagyunk, akiket, nyugodtan gügyének állítottak be, hiszen rájuk, nem szóltunk, hát így jártunk. Mintha beleegyeztünk volna, hogy minden jóból és szépből, kimaradunk. Jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha mások is erőre kapnak és megteszik, még a saját idejükben. Amikor a Hazaszeretet érzését átéltem, a nagyon sok embernek, a hivatásom általi tudásomat adva, az ott volt, a megcsináltam érzését erősítette, az arra alkalmas sejtemben. Az / Öveges / programról, sokkal később olvastam az interneten, lehet, hogy az jó lett volna. Arra, hogy tudjon, a saját Hazánkban élők, közül az erre, az általam feltalált, a saját tudásuk mellé tanulható, tudásformára, már igényesek sokasága, arról, mit fedeztem fel. Valahogy mindenből kimaradtam, néha még eszembe jutnak az ellopott igazolványaim, csak nem éli meg valaki a jókat és szépeket, a saját elért, szintemen való jónak és szépnek, a hozadékát, amit a Hazánkhoz, ezidáig teremtettem. Dolgozol egész életedben, teszed a dolgod, a tehetségedből eredő, hivatásodhoz van alázatod, hát azzal együtt, gyakorlod. Tudod, hogy a tehetségedből eredő tudásodhoz, már jó ideje van, megfelelő és építő energiájú, alázatod. Viszont nagyon sokaknak, fogalmuk nincsen, hogy mi lesz, a következő generációikkal, ha nem csinálják meg a sorsukat, még a saját idejükben. Miközben, idejében, felfogtad és már szorgalmas vagy, a jóban és szépben látod is, kibontakozni a sorsodat. A valóságot megélni vágyóknak, jó minta vagy, tisztelettel élsz és a szeretetet gyakorlod, amikor és ahova, lehet adod, a valóban általad, feltaláltad általi tudásodat. Eljutsz egy pontig, amikor feljön az érzés belőled, ezt is azt is jól megcsináltad. Nem számítasz rá, hogy valaki majd megveregeti a vállaidat, elégedett vagy. Azzal, hogy legalább túlzásba nem estek, amikor a saját szinteden való haladásban, szinte naponta, gátoltak. Ha nem állsz be, a nemlétező sorba, kimaradhatsz, minden látványosan szépből és jóból. Nem bánod, majd a saját idődben, emberségesen, a sorsodat érintően, megcsinálod. Hiszen mindenütt akadnak, akik mindent maguknak akarnak. S mivel nem vették észre a többiek, hogy rá nem számíthatnak, hát a jóból és a szépből, a saját idejükben kimaradnak. Azt gondolják, velük lehet a gond, hogy nem értik a döntő emberek, hogy itt mindenkinek megjár, az is, hogy a sorsát a saját Hazájában élje meg. Ó, de, hát, a látszatos millen kedves és aranyos, hogy körbe fonja mindazokat, akik még nem ébredtek volna rá, a saját sorsukra. Ugye kellemetlen azt olvasni, hogy aprópénzes a nyugdíjam, már nem változik. Hiszen nem azonosultam a divatosokkal, a hivatásomat gyakorlom, az őszinte szó az alapja annak. Csupán leolvasom és mindazt, amit a tenyérfotók láttatnak velem. Nem kertelek, nem pakolom meg, hagyom kibontani önmaga, a saját ideje szerint, mindazokat, amiket a sorsába belerajzolt, a teremtő Isten. Emberi jelnyelvnek mondom, várakozom 14. éve annak is, hogy beengedjenek a saját szülővárosomba, bemutatkoznék, hogy mit találtam fel. Szerintem, azért születtünk oda, ahova, hogy ott fejtsük ki, mindazt, amit a szülőhelyünk adott. Tegyük hozzá a szépet és a jót, mert oda születve, oda tartozunk és felelősek vagyunk, azért, hogy ne épüljön le, a lelkes, szíves, gondolkodó embereknek a sorsa se. Sok dolog lenne, ha megtanulnák az emberek, hogy a sorsukat nekik szükséges megcsinálniuk, s nem szabadna a generációs feladataikat se, megoldatlanul, ráhagyni a következő generációra. Nem a család helyett, leginkább értük, adni meg a következőknek, a sorsukban és a generációs feladataikban való, kibontakozási lehetőségüket. Emberi tartás és emberséges méltóság, az alap amit hoztunk, nem életkor függvénye azt sem, hogy tiszteletet, kinek adjunk. Megjár az mindenkinek alapban, hogy emberileg otthon legyen az a hely, ahol fel tud fejlődni, a tehetségének a kibontakoztatásához, ott legyen az alap, amit megkapnak. A gyermekeknek is, a fiatal felnőtteknek is, hogy ne máshol keressék, na hiszen, látványosra, kitűnőre sikerült a hamis, az álságos, a csábítóan kiváltságos. Mindezek által, el ne vesszenek, az útvesztőkben, hát nézz rá, ki, vagy mi veszi el, az ideje nagy részét, úgy, hogy nincsen, általa, sikerélménye. Viszont nem hathat rá más, ha nem láthatja és nem hallhatja ki, azt sem, hogy mi lenne a sorsának megfelelő számára. Amikor a szolgáltatónál csak felénk vannak, azok, amiket kötelező betartanunk, akkor az egyoldalú, nem működőképes. Ha az elvárások, csak az egyik oldalt növelik, akkor nem tud jól működni, mert az amit feltöltés helyett, túlzóan tele tettek, nem kap már motivációt, gátolja a fejlődést, hiszen telített. Sok minden elhangzik, a szolgáltatásom közben, az oktatásomon, úgy, hogy hitelesen, át is élik, a saját belső kontrolljuk igazolja azt, a természetes, működésük közben. Na még egyszer, jer velem jó öreg bocsánatot kérek, hátha másoknak is időben megy. Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között, van a szolgáltatásom. Magyarországról, Paks, Vadász u.59.Hergál Házból. Tiszteletem.
Heringes Árpádné a Julamami. Általános műveltséget növelő Tenyérolvasó. Magyarországról, Paks, Vadász u.59. Hergál Házból. Hétköznapokon 10.00 és 17.00 óra, szombatonként 10.00 és 12.00 óra között. heringesarpadne@gmail.com, ahova a megbeszélt időben, a tenyérfotókat várom és a +36302470589 kihangosított telefonom által, történik a szolgáltatásom. A szolgáltatásomhoz, szükséges idő: 60 és 90 perc, a díja: 15.000.- Ft. Mielőtt elköszönök, elmondom a számla számát, a megjegyzésbe kérem írja rá, Heringes Árpádné egyéni vállalkozó. Kérem tiszteljen meg azzal, hogy a szolgáltatásom napján, átutalja, a díjamat. Tiszteletem.
2010. év óta a julamami védjegy, 73 éves egyéni válallkozó, Paksról a Hergál Házból írok, heringesa1@gmail.com Ne másold le, ne vigyél el belőne változtass rajta, nem adom hozzá az engedélyemet, 2024. évben sem. https://julamami.com
