Az életet lehet játékosan is élni, viszont nem játék az, ha
a többiekre, kiüresítően hat az, amivel csak eljátszanak.
Felvállaltam, teszem hát naponta, tisztelettel vagyok,
oda is, ahol azt is kapom, van bőven tapasztalatom.
Van aki tudja, van aki majd megtudhatja, a
saját idejében, szerintem van az Isten.
Megszólítanád, jól gondold meg,
ki tudja, mi lehet belőle,
mire véli,
az élet nagyot tud alakítani.
Amikor amit mondasz, nem érti,
nem kérdez vissza, csak
nyugtázza. Vagy kapásból hárítja.
Nem érti, nem tudja hova tenni,
a másik biztosan
be van buggyanva,
úgy nyugtázza.
Van úgy is, hogy
hú de laza, a többieket
simán, üresben, bekategóriázza.
Elhiszi magáról, ő a megmondója.
Nem fejlődik, ugyan, hogyan, meg
minek, amikor elérte azt is már,
amivel dolga nem is lehetne.
Elbeszélnek
egymás mellett,
olyan mintha
beszélgetnének.
Fordítókra lenne
szükség napi szinten.
Az egy szinten lévők
értik egymást, hinnye.
Talán érdemes lenne,
megtanulni azt is,
amit a többiek
már tudnak, azt a.
Mindenki és minden
hat, az nem mindegy,
a szándéka milyen.
Ha nem tiszta az amiért,
jelzem, vissza is hathat az.
A tapasztaló kommunikálna,
mert érzi, van miért kérdeznie.
Segít-e feloldani azt, mert mi lenne, ha egy
védtelent magára hagynának és hozzá fordulna, ah.
Tudna-e mit kezdeni vele, vagy csak, odébb menne.
A elmélet már kevés, a hétköznapok megértéséhez.
Ismerem mint a tenyeremet, én igen és te miért nem.
Lerajzoltam, oktatom, nevelek általa, palló a két oldalra.
Egyenként születtünk, két oldalunk van, vannak akik már,
emberi nyelven tudnak, mások jól kommunikálnak, elbeszélnek.
Ha nem azt csinálja, amire született, elkallódik a tehetsége, hinnye.
Persze lehet úgy is, hogy berakják üresbe, szabadon felfele, onnan
néz mindenkire lefele. Érezni lehet, valami alaposan megemelte, ah,
levezetné hát, úgy csinál, mintha, értékes beszélgetésben lehetne.
A pénznek is van hozzá köze, igen furává lesz, ah, olyanná teszi,
azt aki nem örökölte, se nem a saját munkájával teremtette,
mert megtehette, hát kiszolgálta magát belőle, hinnye.
Azoknak játszik, akik látják, nincs otthon abban,
a bocsánat akkor hat, ha nem éppen ártás az is.
A valóságban élek, arra vagyok hangolva, a sorsok
fontosak számomra, generációs feladatok vannak.
Nem mondhatja senki, hogy tapasztalatlan lennék,
lenne mit oktatnom, hogy ne maradjanak sokan
a múltban, lépjenek a saját életüket éljék meg.
Milyen furán körbejárják, ki nem mondják,
mindenki látja, érzi, aki gondolkodva éli
az életét. Értem én, csak inkább tartsák
meg kérem szépen, ne rakják ránk hát,
ilyen erőteljesen, áthatóan az ürességet.
Bár érdekes lehet ez is, gondolati ébresztőnek.
Miért ne tanulhatnák meg, hogy megértsék a többieket,
hátha az megérintené őket és a többieket is hasonlóképpen.
Mit engedek meg magamnak, most nem is vicceltem, hinnye.
Adjon az Isten, minden földi jóból akkor és annyit ami a legjobb.