Ha túlságosan magas röptűen kerül fölé a többieknek,

viszont, azt a szintet várja el, ami a sajátja lent.

Miért is számolna vele, ha nincsen ahhoz

szokva, ott jelen van sok intelligens is, ah,

mert azt, az intelligenseknek  szánta az Isten.

Jövünk és majd megyünk, ha nem éljük meg azt

ami feladat  is lehetne a sorsunkban, hinnye, ah.

Mutatják a többiek, hogy mi lenne jó minőségű

egyenként nekik, hiába, fel sem fogja, nem érti.

Akkor meg mire és miféle emberesedés az.

Egy Haza ez csak  egy,  nem  különb

senki sem a másiknál, csupán,

lehet, hogy egyszer nem figyelt.

Belekerült valami tőle teljesen

idegenbe, dolga se lenne vele.

Valakinél magzatként időztünk,

megszülettünk, azután, ki,

hogyan és mikor elmegyünk.

Az nem mindegy, hogy közben,

amit az életünknek nevezünk,

milyen minőségben éljük meg.

Lehet csak beleélni abba, ami éppen

adott, lehetne tudni, azt is, hogy mit jelent a sorsunk.

Hiszen ott van benne, mindenkinek, minden apró részlete,

generációs jele, a generációs feladata, várakozva már a teljesítésre.

Van aki az anyja ágáról hozza a sorsfeladatát, másoknak meg az apja

ágán lenne fontos, hogy teljesítsék, a hozott feladatukat, hinnye, ah.

Szerintem, a racionális, vagy a lelkes, a szíves, a gondolkodó,

az ami adott, kétféle az oldalunk.

Ha nem hiszel magadban,

na meg semmiben, csak teljesítesz,

naponta oda, mindaddig, amíg

azt, vagy mást, elvárnak tőled.

Akkor, ugyan, honnan tudod hol tartasz,

mihez, kihez képest, mekkora utat tettél meg.

Van-e dolgod azzal, amiben éppen benne időzöl.

Vagy, makacsul csak a saját vélt utadat járod,

azt sem tudod, honnan és miért éppen

oda tartasz, amerre áll a lábujjad.

Rátalálsz valami számodra

jónak tűnőre, másokkal

beszéled meg és

nem a saját

családoddal.

Akkor, ugyan,

miképpen tudod

teljesíteni a hozottadat.

Ahhoz tán legyél tisztelettel,

akin látszik érti az életének a lényegét.

Persze szabadon is lehet toccsanni, mint a

tehénlepény, ami visszafordulva a természethez

nagyon hasznossá lehet, nem gondolkodik, ah, minek.

Tanuljál, fejlődjél, ne állj be a nemlétező sorba, legyél,

mozgásban, tervezz még akkor is, ha az adott

pillanat az amire lehet. Fontos, hogy

el tudjál számolni, teljesítetted-e a

 sorsodat, ismered-e önmagadat, hinnye.

Tisztelettel vagy-e azok fele,  akiktől kaptál,

akkor is amikor még adni, egyáltalán nem tudtál.

Milyen alapot adsz, a következő generációnak, vagy

beéred azzal, hogy a sajátos igényeidet ellátod. Nem figyelsz

a lelkes, a szíves, a gondolkodó éned, kontrolljának a hatására, ah.

Ami aztán fellazíthat, magadhoz képest könnyűvé válhatsz, hinnye.

Mindenkinél eljön az idő, amikor már keresi az értelmes életét és

 fontos lesz a tartása, az emberséges méltósága lesz az alapjává.

Ha hiszed, ha nem, van az Isten, majd megtudod idejében.

Legyen elfogadó ez a nap, tisztelettel legyél,  hogy azt

majd, a megfelelő időben megkapjad, le a kalap.